Dunántúli Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-21 / 171. szám
'J fa A gazdasági és állami ”• élet minden területén következetesen érvényesíteni kell a takarékosságot. Valamennyi népgazdasági ágban rendszeresen csökkenteni kell a termelési, illetve forgalmi költségeket. A minisztériumok közvetlen irányítása alá tartozó iparban öt év alatt az ösz- szehasonlitható termelés önköltségének mintegy 16 százalékos csökkentését kell elérni. Az építőiparban a költség- vetésekhez képest legalább tíz százalékos költségcsökkentést kell elérni és ezen túlmenően gazdaságosabb műszaki tervek készítésével további megtakarítást kell biztosítani. A közlekedésben öt év alatt az önköltséget mintegy 11 százalékkal, a belkereskedelemben a forgalmi költségeket mintegy 11 százalékkal kell leszállítani. Az állami gazdaságokban az önköltséget mintegy 17 százalékkal kell csökkenteni. Növekvő számban kell a • népgazdaság rendelkezésére bocsátani kiválóan képzett szakmunkásokat és nagytudású szakembereket, akik képesek céltudatosan felhasználni a korszerű technikát és magasabb fokra emelni a munka szervezettségét. Lényegesen ki kell szélesíteni és eredményesebbé kell tenni a szakmai oktatást és továbbképzést a népgazdaság minden területén. Meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a dolgozók széles tömegei elsajátítsák az alapvető műszaki és mezőgazdasági ismereteket. A külkereskedelemnek a • második ötéves terv' időszakában biztosítania kell az állandóan fejlődő népgazdaság növekvő külföldi nyersanyag- és egyéb áruszükségletének kielégítését és a behozatal ellentételét képező, valamint az ország külföldi tartozásainak csökkentését szolgáló kiviteli cikkek elhelyezését. Ezért a külkereskedelmi forgalomnak 1960-ban 1955-höz képest mintegy 40 százalékkal kell növekednie. A szocialista tábor országaival való kapcsolatok tervszerű bővítése mellett nagy gondot kell fordítani a más országokkal folytatott kereskedelem ápolására és szélesítésére az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján. Külön gondot kell fordítani a függetlenségüket nemrég elnyert, illetve gazdasági fejlődésükben elmaradt országokkal való kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésére. IQ A termelőerők fejlő- dése, az anyagi javak termelésének növekedése, a munka termelékenységének fokozása és az önköltség csökkentése révén a második ötéves terv időszakában a nemzeti jövedelem mintegy negyven százalékos emelkedését kell elérni A nemzeti jövedelemből 1960-ban 20—22 százalékot kell felhalmozásra fordítaná. Állami eszközökből 5 év alatt mintegy 76-78 milliárd forintot kell beruházni 10-12 milliárd forinttal többet az első ötéves terv folyamán megvalósított beruházások összegénéi O A magyar népgazdaság fejlesztésénél figyelembe kell venni a szocialista országok közötti gazdasági együttműködés növekvő lehetőségeit és követelményeit. Erre támaszkodva a termelőerőket, az ország adottságaival és szükségleteivel összhangban oly módon kell fejleszteni, hogy megjavuljon a népgazdaság nyersanyagellátása, biztosítva legyen az ország gazdasági erőforrásainak, termelőberendezéseinek legelőnyösebb felhasználása, megvalósuljon a termelés ésszerű szakosítása és mind több termelési ágban korszerű tömegtermelésre lehessen rátérni. Ennek megfelelően a nehézipar minden ágának nagyarányú fejlesztése helyett kiemelkedően kell fejleszteni a vegyipart, a kőolajfeldolgozást, a kohászaton belül a finomabb hengerelt acélfajták termelését a gépiparon belül a munkaigényes, valamint olyan egyéb ágazatokat, melyekben országunk jelentős termelési tapasztalatokkal rendelkezik, így a híradástechnikai ipart, a Diesel-motorok és Diesel-mozdonyok gyártását; a kombájnok, traktorok gyártását és másokat. Nagy figyelmet kell fordftani világszerte ismert élelmiszeripari termékeink, gyógyszerkészítményeink gyártásának fejlesztésére. Annak érdekében, hogy a népgazdaság fejlődése előre nem látható nehézségek esetén is zavartalan legyen, a felhalmozás megfelelő részét tartalékok képzésére kell felhasználni. A nemzeti jövedelem • állandó növelésének alapján biztosítaná kell, hogy a lakosság jóléte rendszeresen növekedjék. A munkások és az alkalmazottak egy keresőre jutó reálbérét a második ötéves terv időszakában átlagosan legalább 25 százalékkal kell emelni. Ugyanezen idő alatt a parasztság pénzbe ni és természetbeni jövedelmének is mintegy 25 százalékkal kell növekednie. Biztosítani kell, hogy a lakosság összes fogyasztása öt év alatt 34—35 százalékkal emelkedjék. A második ötéves terv időszakában nagyarányú lakásépítést kell megvalósítani, javítani kell az egészségügyi ellátást, fokozni kell az anyákról és a kisgyermekekről való gondoskodást, fejleszteni kell a munkavédelmet, kényelmesebbé kell tenni a közlekedést, emelni kell a kulturális színvonalat, elsősorban az oktatás, valamint a színházak, mozik, rádió, televízió, a könyvtárhálózat és könyvkiadás fejlesztése révén. A második ötéves terv * -.’keres hoz lényeges változások1»' kell végrehajtani a gazdasági irányítás módszereiben. A vezetés színvonalának emeléséhez elengedhetetlenül szükséges a központosítás túlzásainak felszámolása és a vezetés minden szintjén — a miniszterektől a vállalati igazgatókig, mérnökökig, művezetőkig, — a hatáskör és a személyi felelősség növelése. így többek között fokozni kell a tervezőmunka megalapozottságát. A népgazdaság távlati tervezési irányvonalának meghatározására tudósok és más szakemberek széles körének részvételével ki kell dolgozni a legfontosabb ágazatok, a főváros és az ország egyes területei fejlesztésének 10-—15 éves tervét. A második ötéves terv kidolgozásánál szerzett tapasztalatokat felhasználva, a vállalati és iparági terveket a dolgozók bevonásával kell elkészíteni: a tanácsi terveknek ugyancsak a lakosság széles rétegeinek kezdeményezésére kell támaszkodniuk. Növelni kell a vállalatok és a helyi tanácsok szerepét és felelősségét a tervek kidolgozásában. Lényegesen csökkenteni kell a központilag és különösen a vállalatok számára jóváhagyott tervmutatók számát és az előírt tervmutatók keretein belül is nagyobb hatáskört kell adni a vállalatok igazgatóinak a szükségleteknek megfelelő átcsoportosításokra. Budapest, a megyék és megyei jogú városok számára tervmutatókat csak a Minisztertanács írhat elő. Biztosítani kell, hogy a tanácsok a jóváhagyott anyag, beruházási és pénzügyi kereteken belül teljes önállósággal gazdálkodjanak. A mezőgazdasági termelési tervben — biztosítva a kenyérgabona szükséges vetés- területét — csak az állam részére történő értékesítés feladatait kell meghatároznL Jelentősen csökkenteni kell a központi gazdálkodásba vont anyagok, félkész- és késztermékek számát és azok sokkal nagyobb részét kell kereskedelmi úton forgalomba bocsátani. Lényegesen egyszerűsíteni kell az anyaggazdálkodás rendszerét, le kell szállítani a megrendelési határidőket, meg kell szüntetni egy sor. a termelők és fogyasztók közé feleslegesen közbeiktatott szervet. Nagymértékben egyszerűsíteni kell a beruházások előkészítését és lebonyolítását, a beruházásoknak ’okkal szélesebb körét kell a vállalati igazgatók, illetve a helyi tanácsok hatáskörébe utalni. Lényegesen nagyobb mértekben kell felhasználni az anyagi érdekeltség ösztönző erejét a feladatok megoldására, ezért fel kell számolni azokat a módsze- reket, amelyek az anyagi ösztönzést helytelen irányba terelik, anyagpazarlásra, se- lejtgyártásra vezetnek egyszersmind gyakran elzárják utat a tartalékok feltárása elől. Ezzel összefüggésben a termelői árrendszert úgy kell átalakítani, hogy az helyesebben tükrözze a termékekre fordított munka arányait, a bér- és prémium- rendszert, valamint a pénzügyi és a hitelrendszert ügy kell továbbfejleszteni, hogy az a tervek mennyiségi tel- jesítése mellett döntően a jó minőségű munkára, az ön- koltség csökkentésére anyagtakarékosságra, a mű- szaki színvonal emelésére ösztönözzön. Növelni kell a vállalatok dolgozóinak kollektiv érdekeltségét a jövedelmezőség fokozásában; fokozni kell a vállalatok részesedését a nyereségből. Biztosítani kell az exportra termelő vállalatok érdekeltségét és részvételét a külkereskedelmi tevékenységben. Meg kell szüntetni a felesleges adatszolgáltatást. egyszerűsíteni kell a mérleg- beszámolókat, a bérelszámolást, az anyagnyilvántartást. A nagyszámú párhuzamos, sőt egymást keresztező, felületes ellenőrzést meg kell szüntetni és az ellenőrzéssel foglalkozó apparátus — ideértve az üzemeken belüli minőségi és egyéb ellenőrző hálózatot is — lényeges csökkentése mellett növelni keli az ellenőrzés hatékonyságát. Mindezeket a rendszabályokat úgy kell végrehajtani, hogy az alkotó kezdeményezés széleskörű fellendülése mellett az állami fegyelem szilárduljon és a gazdálkodás eredményessége növekedjék. Legyen a második ötéves terv jelentős lépés előre a népgazdaság további fellendülésének, népünk fokozódó anyagi és kulturális felemelkedésének, a szocializmus megvalósításának útján. A népgazdaság egyes ágainak és területeinek második ötéves tervét a következő irányelvek szerint kell megállapítani. I. Ipar, építőipar A szocialista ipar termelésének 47—50 százalékos növelése a második ötéves terv időszakában lehetővé teszi, hogy az ipar mint a népgazdaság vezető ága, fokozottan elégítse ki mind a hazai szükségletedet. mind a külkereskedelnv igényeket. Az ipari termelés növelése érdekében — a technika fejlesztésére és a szocialista országokkal való szoros együttműködésre támaszkodva — biztosítani kell a meglevő ipari berendezéseknek eddiginél lényegesen jobb kihasználását, az elavult gépeknek új gépekkel való fokozatos felese-
