Dunántúli Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-17 / 167. szám

1956 JÚLIUS 11 NA'PCÖ 8 Ifjúsági parlamentek Július 7-én mintegy 300 DISZ vezető tanácskozott Pécsett arról, hogyan hajtsák végre a DISZ Központi Veze­tősége legutóbbi határozatát. Elhatároztuk, hogy minden diszistával és DISZ-en kívüli fiatallal is megbeszéljük a teendőket, véleményt, javas­latot kérünk mindenkitől, akinek szívügye az ifjúsági szövetség munkájának megja­vítása. E véleménynyilvánítás egyik fórumaként szervezzük meg az ifjúsági parlamentet az üzemekben és hivatalokban. Joggal mondhatják néhá- nyan, már megint gyűlés, a DISZ újra gyűléssel kezdi. Az ifjúsági parlament azon­ban eltér a szokásos gyűlések­től, nem egy elárvult falragasz jelzi majd az üzem portáján, hogy „ma 4 h-kor DISZ tag­gyűlés lesz. Mindenkit szere­tettel vár a vezetőség”, Nem­csak a DISZ-tagság, hanem az üzem fiataljainak gyűlése lesz ez, ahol mindenki kiöntheti szívét és elmondhatja örö­mét, bánatát, mindent, ami összefügg életével, munkájá­val. Azt, hogy mi a problémá­ja a munkahelyén, van-e anya­ga, hogyan segít munkájában a DISZ, mit kíván a Dísz­től, kirándulni, sportolni, kul- túrmunkát végezni, tanulni akar-e? Vagyis mit szeretne, hogyan képviselje az érdekeit, a közösség érdekeit a DISZ, a pártszervezet, az üzemvezető­ség, a szakszervezet, femét halljuk az aggályos- kodókat: hisz erről már egy- párszor szóltunk a DISZ veze­tőségnek, de semmi sem tör­tént! Szó se róla, ennek is van alapja. Az ifjúsági parlament azonban — ezt ismét hangsú­lyozzuk — nem a szokványos gyűlés lesz; Az úgynevezett „elnökség­ben“ az igazgató, párttitkár, a szakszervezeti elnök, a bá­nyamester, a művezető, a kul­túrotthon igazgató, a sportköri elnök, a DISZ-titkár foglal majd helyet. Hozzájuk intézik a kérdéseket, panaszokat, s ők ott a helyszínen válaszol­nak a szükséges intézkedések­ről. Igaz, sokszor és sokat ígértek, de gyakran másképp tettek. De az ifjúsági parla­ment színe előtt egyetlen ve­zető Bem teheti meg, hogy tudomást sem vesz a Dísz­ről, az ifjúság jogos igényei­ről. Ha pedig azt teszi, bármi­lyen magas poszton áll is, az ifjúsági parlament, az üzem ifjúsága vonja kérdőre. Eb­ben pártunk is az ifjúság mel­lett áll. Pusztai József, a városi DISZ vb. titkára. Sok jót láttunk, tapasztaltunk Zwickauban NDK-ból a komlói bányászküldottség Hazaérkezett az A Komlói Szénbányászati _ Tröszt képviseletében a Német Demokratikus Köztár­saságban lévő Zwickauba jú­nius 27-én a német bányász­napra elutazott héttagú kom­lói bányászküldöttség július 14-én visszaérkezett Komlóra. A küldöttségben résztvett Or­mos Károly főmérnök, a Kom­lói Szénbányászati Tröszt be­ruházási osztályának vezetője is. Ormos elvtára lapunk munkatársának az alábbiak­ban számolt be a küldöttség útjáról, tapasztalatairól. — Berlinben nagyon szívé­lyesen fogadtak bennünket. Onnan gépkocsival mentünk Zwickauba. Nagyon tetszett a Berlin—Zwickau műút; két 12 —12 méter széles párhuzamo­san épített műút ez, amelynek mindkét részén egyirányú a forgalom. Külön érdekessége az útnak, hogy keresztezés nincs, az utat alul- és felüljá­rók szelik át. Ennek ellenére a megengedett legnagyobb se­besség 80 kilométer. Zwickauba sok régi isme­rőst találtunk, hiszen zwickaui bányászok voltak már látoga­tóban Komlón. A Kari Marx és a Martin Hoop bányaművek vendégei voltunk. Meleg és szívélyes fogadtatásban volt részünk, s egész ottlétünk ide­jén övezett bennünket német barátaink vendégszeretete. Jú­lius 1-én résztvettünk a német bányásznapon, amelyet hason­ló ünnepségek között tartanak meg, mint mi; művészegyüttese is fellépett: kétórás műsorral kedveskedtek a bányászoknak. Sok nyugat­német bányászküldöttség is résztvett az ünnepségen. A szórakozás csúcspontja a tom­bola-sorsolás volt, amelyen fő­nyereményül egy televíziós rá­diót sorsoltak ld. Láttam tele­víziós közvetítést is, ha még nem is a legtökéletesebb, de élvezhető. A Zwickautól mintegy 30 ki­lométerre fekvő Oelsnitzet is meglátogattuk. Kis bányavá­ros ez, de feltűnt, hogy majd háromszor akkora kultúrott- hona van, mint a komlói Má­jus 1. Meglepett a kultúrott­hon berendezése 850 fős nagy­termével, szakköri szobákkal és mintegy 8 000 kötetnyi könyvtárával. Külön érdekes­ség a kultúrotthon bárja. Va­lódi „nagyvilági“ bár, süppedős szőnyeggel, táncparkettel, se­lyembrokát függönyökkel, ma­gas bárszékekkel. A bányá­szok szívesen szórakoznak a bárban, de igen látogatottak a szakkörök is. Feltűnt, hogy az egész bányásznapon, de ké­sőbb sem láttam berúgott em­bert. Eszembe jutottak párszor a komlói bányásznapok.;. Sok kint a magyar bor, különösen Balatonmel.'éki. Pár szót a keresetről; A né­met bányász pénzben többet keres, mint a magyar, de a mindennapi vósárolnivaló drá­gább, mint nálunk. Egy tojás például jelenig magyar pénz­be átszámítva 2,50 forint. Ez­zel szemben az Ipari cikkek, főleg a műanyag olcsóbb, mint nálunk. Nagyon szépek és ízlésesen berendezettek az üzemi étkez­dék, ahol szeszes italt nem kapni, ellenben minden étke­zéshez fél liter tejet szolgálnak fel. Láttunk zajmentesen mű­ködő 45 ezer köbméteres tur- bckrmpresi’irt. Eszünkbe ju­tott a 25 ezer köbméteres komlói, ameiv b’x.ny zajos... Voltunk bányában is. Fel­tűnt a bányák korszerű biz- xsnása. E'lenben biztonság szén-pontjából nincsenek olyan sz'gorú köveitúiiények, mint nálunk. Elég sok a kisebb bal­eset; Láttunk olyan bányát, ah< i a klilS'.n: tennivaló .cm mindössze két ember végezte. A németek ai.,Mosan csökken­tik az impi-odjk.ív műszakot és mindezt s- nagyarányú gé­pesítéssel. Sok tapasztalatot szereztünk ilven vonatkozás­ban is. Fgész ottlétünk alatt nagyon jól éreztük magunkat. Nagyon vk meghívásnak — sajnos, — nem tudtunk eV get tenni. — Voltunk Baad-Elsterben és Drezdában is. Baad-Elstsr nagy üdülőhely. Drezdában megtekintetr.Ük a képtárat. Sokat láttunk, tapasztaltunk. Sok jó tapasztalatot tudunk itthon felhasználni — fejezte be nyilatkozatát Ormos Ká­roly elvtárs, O. P, Tanulmány a Mecsek mikraszkűjios gombáiról A Pécsi Természettudományi Múzeumban ilyenkor nyáron sem szünetel a munka. Foly­tatják Baranya megye, Pécs város állat- és növényvilágá­nak kutatását, újabb anyagok­kal gazdagítják a múzeum anyagát. Emellett tudományos kutatómunkával is foglalkoz­nak. Itt dolgozik és kísérletezik a fiatal Vass Anna segédmúzeo- lógus is, aki bekapcsolódott a Magyar Tudományos Akadé­mia ama munkájába, amely Magyarország mikroflórájának felkutatását tűzte ki célul. — A Mecsekben található korhadékokon lakó mikroszkó­pos gombákat és az élő növé­nyeken élősködő mikroszkópos gombákat, lisztharmatokat gyűjtöm — mondja Vass An­na. Ennek gazdasági jelentősé­ge van, mert ezek pusztítják a gyümölcsfákat, szőlőket. Pé­csett különösen nagyjelentősé­gű ez, mert nagy ki terjedésű szőlők és gyümölcsösök van­nak. — A rozsdák, lisztíiarmatfé- lék mellett a nagy gombák­ból is van már gyűjtemé­nyem. A gyűjteményanyagot azután feldolgozom és ez év végére tanulmányt készítek „Mikroszkópos gombák a Me­csek hegységből“ címmel. Va­lószínűnek tartom, hogy ez a tanulmány nyomtatásban is megjelenik majd. P. J. a Dunántúli Napló bírálatára „Várjuk Javaslataink jóváhagyásit" címmel nyllatkosat jelent meg a Dunántúli Napló június 24-1 számában. Ebben Tamásy Ist­ván elvtárs, a Pécsi Szénbányászati Tröszt éómérnöke bírálta a Szénbányászati Minisztériumot. Az Írásra Bruckner József sajtó­iroda-vezető tolmácsolásában az alábbi választ küldték a minisz­térium illetékes vezetői: A Pécsi Szénbányászati 9) sí xröszt a minisztéri­umnak megküldte a második ötéves tervjavaslatát mely magában foglalja a Pécsi Szénbányászati Tröszt üze­meinek fejlesztését. Tamásy fi ívtárs hiányolta, hogy ez a terv még nincsen jóváhagy­va. Mivel a Minisztertanács még nem hagyta jóvá a má­sodik ötéves tervet a minisz­térium sem hagyhat jóvá második ötéves tervet az irá­nyítása alá tartozó trösztök részére. Az 1956. évben megoldan­dó feladatokkal kapcsolatban a szállítás átszervezésének nehézségeit említette Tamásy elvtárs. Ez ügyben a Duclos Bányagépgyárat utasítottuk a kötélpálya tartóoszlopok idejében való legyártására. Ennek alapján az év végéig ezeket a munkákat el kell végezni. Beszélt Tamásy elvtárs az 1956. évben elvégzendő több­let-beruházásokról is és meg­állapította, hogy a többletbe­ruházásokhoz szükséges anya­gi lehetőség nincs biztosítva, sőt még az 1956. évben be­tervezett beruházások kivite­lezése is nehézségbe ütközik a kivitelező vállalatok kapa« citás-hiányából kifolyólag. Ez valóban így van. Meg kell mondanunk, hogy jónéhány év óta a kiadott beruházási keretek mögött nincs meg az anyagfedezet építőanyagban, gépben, szerelésben stb. En­nek a lehetetlen állapotnak megszüntetésére több ízben felhívtuk az Országos Terv­hivatal figyelmét, de mint ahogy az 1956. évi példa is mutatja, eredménytelenül. Arról van ugyanis sző, hogy az anyagmérlegek, kapacitás- mérlegek nincsenek arány­ban a kiadott beruházási ke­retekkel. Ettől függetlenül azonban erőfeszítéseket te­szünk annak érdekében, hogy a szénbányászat beruházásai a terv szerint megvalósulja­nak. Ennek alapján a kilátások valóban %,nem rózsásak". A hátralévő 5 és fél hónapban azonban még van lehetőség arra, hogy a Pécsi Szénbá­nyászati Tröszt részére szük­séges beruházások 1956-ban megvalósuljanak. Ehhez azonban az Építésügyi Mi­nisztérium fokozottabb gitsége szükséges." se­Eredményesen, gyorsan védekezhetünk A megyét járva számos köz­ségben panaszkodtak az embe­rek, hogy rosszul dolgoznak a szederkényi növényvédők, sose lehet őket megtalálni, nem hatnak a vegyszerek és tovább terjed a bogár. Felkerestük hát a szederkényi növényvédő állomás agronómusát, Nagy Lajos elvtársat és megkérdez­tük, hogyan folyik a védeke­zés a kártevők ellen? — Legelőször is a burgo­nyabogárról beszélek, mert talán a legjobban elterjedt a járásokban. Minden község­ben, ahonnan gócokat jelen­tettek, kiküldtünk DDT port és háti porozókat. Azonkí­vül minden járásban dolgo­zik a növényvédő állomás kikülönített brigádja, amely­nek négy motoros permete- ző-porozó gépe van. A négy gép kapacitása napi 100 hold, Természetesen ennek csak kis hányadát tudja a gyakorlatban hasznosítani, mivel az újabb gócok fel­keresése időt vesz igénybe. — Mi az oka, hogy olyan gyorsan terjed a burgonyabo­gár? — A helyi tanácsok nem szervezik meg kellőképpen a keresését. Ha van is ilyen, az rendszertelen. Ezt bizo­nyítja számos eset, amikor kihívják az állomás poro­zógépét egy gócra, a gép el­végzi a munkáját és már út­ban van hazafelé, amikor jön az újabb telefonjelentés, hogy ugyanabban a község­ben ismét — most már má­sutt — találtak bogarat. Es ez nem ritka eset. — Több községben panasz­kodtak, hogy a porozás után is megjelent a burgonyabogár? Mi az oka ennek? — A bogarak egy része mindig a földben tartózko­dik és ha elmegy a porozó­szer hatása — mely négy­öt napig tart — előjönnek és tovább pusztítanak. Ugyanez a helyzet nagy fel- melegedés és eső után is, amikor a szer gyorsabban veszíti el a hatását. Ezért po­rozás után is kell folytatni a keresést. A növényvédők pe­dig ötödik napra lepermete­zik, ezt 15 nap múlva meg­ismétlik és a huszonegyedik napon ismét poroznak. Azt is meg kell mondani, hogy a panaszoknak sokszor nincs kellő alapjuk. Így volt ez Mekényesen is, ahol a tsz panaszt emelt, hogy a vegy­szeres gyomirtás nem ért semmit. Személyesen jártam kint és megmutattam az el­nöknek a vegyszer hatását^ Mire az elnök visszavonta előbbi panaszát, (Gáldonyi) Küldöttségünk Czottner Sándor elvtáre szénbányászati miniszter nevében öt „Kiváló bányász“ kitüntetést nyújtott át az ottani dolgozóknak: a Kari Marx bányaművek ve­zérigazgatójának és még négy bányásznak. Tapasztaltuk, hogy kitüntetéseket ott rit­kábban adományoznak. A ki­tüntetésük, a jelvényük egy­szerűbb kivitelű, mint nálunk. Az ünnepség igen szép volt. Többek között a drezdai rádió Jó, ha tudjuk ... ;;. hogy ha a termelőszövet­kezetekben és állami gazdasá­gokban gépkocsival, vagy von­tatóval szállítják be a szénát a rétekről, ajánlatos, a hordás­nál a széna lekötésére hálót használni. Az ilyen háló be­szerzése nem kerül sokba, s igen nagy előnye, hogy egyet­len szál széna sem megy ve­szendőbe szállítás közben, mert a jó erős spárgából készült há­ló megakadályozza az értékes takarmány elszóródását. :: -. hogy a gaborn amagvak do- hosodását lappangó penész- gombák okozzák. Köztük a sugárgomba, fuzárium és pe- nicilium gombák. Ezek a pa­rányi élősködők csíráikkal részben a talajból, részben pe­dig a levegőből férkőznek be a bemelegedő nyirkos gabonasze­mek héjába. Ott megbontják a sejtek szervesanyagállományát, csökkentik a mag csíraképes­ségét, sikértartalmát és jelleg­zetes dohos szagot árasztanak. A betakarított termény doho- Bodésát úgy kerülhetjük el, hogy raktározás előtt alaposan megszárítjuk a gabonát! HIGYJÉK EL a sásdi já­rásban éjszaka tán még se­rényebben munkálkodnak, mint világos nappal. Az éj­féli órán, mikor szebbik ol­dalukra fordulnak a nyilaié derekú kaszások s aratóbél- ról álmodoznak a maroksze­dő lányok — a kéretlen ré- szcsaratók szapora serege rö­fög, csörtet ki a fénytelen erdőből s lepi meg az érő ga­bonaföldeket. A jakabfai dű­lőben, Gödreszentmárton fö­lött megnéztem azt a részt, amit a Zrínyi Termelőszövet­kezet tarbúzájából reggelre virradóra a vaddisznók meg­hagytak. A gabona lehenge- redve, a tarló feltúratva, a kalászok fele lerágva, fele pocsékban. Erről a darabról — ha további megvámolástól a vaddisznók el is tekinte­nek — legföljebb annyi bú­za jöhet csak le, amit rende­sen a tarlóról összegereblyé­zett kaparékból szokás elcsé­pelni; A többit „betakarítot­ták”, felélték és „gyorsbead­ták” a vadak, melyeknek ro­vásán — hivatalos becslés szerint — évről-évre 200 ezer forint körüli kár gyülemlik fel egyedül a sásdi járásban. Csak Magyaregregy község­ben tavaly 57 károsult kifi­zetésére 61 ezer forintot dob­tak kútba. Szószerint kútba­dobtak! Ezekért az összege­kért ugyanis az állaim nem kapott semmi ellenértéket, legfeljebb annak örülhetünk, hogy a vadak szerencsére jól híznak. Ez is valami, de mi­vel nem hisszük, hogy a vadkanok havi súlygyarapo­dását az államháztartás va­Vadkár — a gazdák ostora lamelyik rovatában is jóváír­nák, kijelenthetjük, hogy vadkárra ilyen óriási össze­geket kifizetni, egyenlő a pa­zarlással! Véleményünk sze­rint ezeket a százezreket nem szépségflastromok felrakásá­ra, hanem a vadkárt meg­előző védekezésre kell fordí­tani! Bokor Irén agronómus megmutatta, hogyan is fest az a bizonyos megelőző vé­dekezés — ma. A jakabfai dűlőben a kukoricás fölötti akácos szélén egy szál kife­szített házicéma „riasztja” vissza a szarvasokat, miután már átvergődtek az erdőezél galagonyabokros, 6zederindás szövevényén. A tarbúza szé­lébe vert karókon lyukas fe­nekű. bemeszelt lábasok „áll­tak őrt” egy póznára akasz­tott fehér mosogatórongy tár­saságában; Hetvehelyen az alvadt marhavért találták csalhatatlan szemek, de hiá­ba mázolták be vele a fiatal gyümölcsfákat, a szarvasok s nyulak tönkretették az egé­szet. Kukoricaérés táján ko- lompok szólnak, őrtüzek lán­golnak az egész határban, de megkívánhatjuk-e a nappal kemény munkában izzadó gazdáktól, hogy éjszakájukat a vadak miatt bakterolással virrasszák végig?! Ebmards- nak kutyaszőr az orvossága; a vadak pusztításait csak a már túlságosan elszaporodott vadak elpusztításával gyó­gyíthatjuk er-cményesen. — Nemzeti kincsünknek tekint­jük hazánk vadállományét, de a mezőgazdasági termelést még inkább. Nem mehet a vadvédelem a mezőgazdaság kárára! Gödreszentmárton- ban, míg rendszeres kilövé­sük folyt, alig fordult elő kártétel; Ma? Nemcsak a szántók sinylik meg éjszaká­ról éjszakára, hanem a pus­kadörejtől már régen elszo­kott rókák délben, a falu kö­zepéről viszik el tucatjával a rántanivaló csirkéket, HAT HOL VANNAK a puskák? Gödreszentmárton- ban olyan „vadászok” mar­kában, akik félnek a vad­disznóktól. A vadkár elleni tényleges és hathatós védekezés első lépé­se az lenne, ha felülvizsgál­nák a puskákat tulajdono­saikkal együtt. — Adjunk fegyvert olyan feltétle­nül megbízható embereknek, akik nem sajnálják a jó pus­ka árát, nem ijednek meg saját árnyékuktól, is akik­nek érdekük, hogy megvéd­jék a határt, saját földjüket a vadaktól. Az igazi vadászoknak, a hegyháti vadásztársaságnak tartozunk annak elismerésé­vel, hogy ha valaki korlátoz­ta a vadak kártevését, ak­kor Ők azok, akik sokszor erejükön felül is résztvettek benne. Kiss József elvtárs, a vadásztársaság titkára „civil­ben” a járási tanács gépko­csivezetője fél éjszakákat ül végig az erdŐ6zélen s nemrég lőtt ki egy mázsán felüli ko­cát. Vasmatics elvtáre, a já­rási begyűjtési hivatal veze­tője a vadásztársaság elnöke. Nemcsak azt panaszolja el, hogy a rájuk eső 56 ezer kát. holdra mindössze 5 (öt) go­lyóspuska jut és érthetetlenül nehéz beszerzésére engedélyt szerezni, hanem a vadügyi bürokráciának egyik remek­művével is megismertet. Azt, hogy hány szarvast, hány vaddisznót 6zabad évente ki­lőni, az ő megkérdezésük nélkül állapítják meg. — így előadódott, hogy olyan va­dásztársaságoknak adtak vaddisznó tervet, ahol egyál­talán nem fordult elő, má­sutt pedig, ahol falkaszámra dúl, ezt nem vették tekintet­be, Hallgassák meg a vadász- társaságokat Is, s akkor az élethez igazodó kilövési terv a maga módján bizonyára jobban segíti elő a vadkárok csökkenését, A vadkár csökkentésnek ma már nemcsak ilyen „vér­szomjas” módját ismerjük. Ha a vaddisznók esetében csak a puskapor és az ólom is a gyógyszer, nemes va­dunk, a szarvas ellen, há­romsoros drótkerítéssel, kilö­vés nélkül is védekezhetünk Nem mértük fel ennek álta­lános lehetőségeit, de a járás szakemberei úgy vélik, hogy több község területén ez csaknem teljesen elejét ven­né a szarvasok kijárásának. Ha természetes, hogy az ár­víz ellen gátakat emelünk, meg töltéseket, ugyanígy ma­gától értetődő, hogy ahol en- nqjc feltételei adottak, ott ne riadjunk vissza a megelőzés hasonló eszközeitől. Sajnos, sok magától értetődő dolog nincs még nálunk megvaló­sítva. Természetesnek tart­juk, hogy a jégkár, tűzkár és vízkár után megfelelő mér­tékben csökkentsük a be­adást. Elismerjük mi a vad­kárt is, bizonyé» kártérítést is fizetnek érte — de a be­adás mérséklése, hiába verik esztendők óta az alsóbb szer­vek a vasat, nem következik be. Elmondták ezt már Vas­matics elvtársék Tasnádi elv- társnak, a begyűjtési minisz­ter helyettesének is, — de nem lett semmi foganatja. — Mi Igazságtalannak tartjuk, hogy a vadak által részben, vagy teljesen tönkretett föl­dek után ugyanakkora be­adást állapítsanak meg, mint ahol zavartalanul betakarít­hatta termését a gazda. FAGGYAL-JÉGGEL, vad- dal-tűzzel szemben roppant féltéssel nevelték fel termé­süket a sásdi járás gazdálko­dói. Kötelességünk őket meg­menteni a vadkár ostorától: őket s mindazon falvakat, ahol erdők szegélyén vet­nek ugyan, de egyáltalán nem biztosak benne, hogy a ter­mést ők aratják-e le? OROSZLÁN IMRE j

Next

/
Thumbnails
Contents