Dunántúli Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-10 / 161. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! DUNÁNTÚLI NAPLÓ A BARANYA MEGYEI PA'ßTBIZOTTSA'G MEGYEI TANA'CS XIII. ÉVFOLYAM, 161. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR KEDD, 1956 JÜLIUS 10 A vezetés űj módja A pártmunka nem tűr sab­lont, merev szempontokat. A pártmunka lényege: emberek, méghozzá különböző korú, foglalkozású, jellemű, nevelte- tésű emberek nevelése az élet szabta, örökké változó követelmények szerint Ahány üzem, község, intézmény, any- nyiféle a tennivaló. Más az önköltség csökkentése érdeké­ken végzendő pártmunka tar­talma István-aknán, mint a vasasi Petőfi-aknán. Lehet, kogy István-aknán a gépek megbecsülésével van baj, Pe- . í-aknán viszont a drága, importált bányafát pocsékol­jak. Nyilvánvaló, hogy az azonos célért mindkét helyen másként fognak agitálni. A si- ••eref. tPunka alapja tehát az önállóság egy-egy párthatáro- , végrehajtása során a hely- zésca sajátosságok elem­VoHak eddig is önálló kez- menyezések, csak sokszor '’■‘t ennék bizonyultak, a sze- me yi kultuszból fakadó túl- A 'v'enlral™lissal szemben, kongresszus óta a de­__"Tatizmus talaján lényeges ba r kezdeti — előrehala- "as‘ tapasztalni. A komlói j ! snth-bánya szenes főkör- taggyűlésein hónapról-hó- ^ra mindig a „múlt havi ,n^;.z"tct“ elemezte a beszá­ll a pártvezetőség . döntött, — ezt a városi Pártbizottság is támogatja, — a taggyűlésen egyetlen i- f r8I*^i pontként a dolgozók asmtaivai való foglalkozást itt S3í1a5',ak. Mert úgy vélik, ha t sikerül alapvető fordulatot «ft, akkor az egész üzem nkája megjavul. Más városi j„.’3rásl Pártbizottság is tanú­nál J*dt,a már annak- h°sy a Partmunkaban nagyobb önál­'’^'■ mt igyekeznek biztosítani helyi pártszervezeteknek. "asy°i>b önállóság — na- felelő séggel; fokozott fékkel jár. Mindenekelőtt: helyi ismeretre, nasryobb Kkozottságra van szükség, migr minden a legpontosabb részletességgel „felülről jött’“, 1 óig az alsóbb vezetőknek fm igen kellett gondolkoz- h’ok. Most, ha nem akarnak mvedni, az üzem, a község etetőnek minden eseményéről müniok_ kell. Egy igazgatói, ta­nácselnöki beszámoló még nem .e"et alap arra, hogv Valand­in?11 ügyben megfelelő, ered­ménye^^ kiváltó határozat szülessen a pártvezetőség ülé­sen. Ha azonban a pártveze­tésé?, a pártszervezet tagjai megismerik a dolgozók véle­ményét, javaslatait is s a ket­tőből szűrik le saját álláspont­jukat, akkor jó határozatot hozhatnak. Minél gyakrabban tanácskozni a dolgozókkal, fel­figyelni a legapróbbnak tűnő jelenségre is, félredobni a ko­rábbi közönyt, nemtörődömsé­get — ez a nagyobb önállóság­gal járó új munkastílus leg­fontosabb követelménye. Az új helyzet sokkal nagyobb igényeket támaszt a pártbi­zottságok, az instruktorok munkájával szemben is. Eddig közvetítők, szempont továbbí­tók voltak, nagyon gyakran a hcTyl vezetőségek nélkül, he­lyett dolgoztak. A gépies, fel­színes munka helyett segíte­niük kell az alsóbb szerveket, hogy önállóságuk, kezdemé­nyező erejük megerősödjön. Ne vegyék ki kezükből a mun­kát. hanem tanítsák meg őket vezetni, szervezni, kivá­lasztani a legfontosabb felada­tokat. Terjesszék, tegyék köz­kinccsé a pártmunka tapasz­talatait. valóban instruálják a hozzájuk tartozó alsóbb szer­veket. Cseh vendégek Kátolyban A Dunántúli Napló a ta­vasszal beszámolt arról, hogy a kátolyi December 21 Tsz Kossuth-díjas elnöke, Kasza- povics András, a magyar or­szággyűlési küldöttség tagja­ként a csehszlovák parlament meghívására Csehszlovákiába utazott, ahol több termelőszö­vetkezetet megtekintett. A na­pokban cseh vendégek láto­gattak Kátolyba. Az autóbuszon érkező cseh vendégeket a falu kultúrott- hona előtt összesereglett tsz- tagok nevében Kaszapovics elvtárs fogadta. Üdvözlő sza­vaira Anton Meksik, a svábé- I nyicei földművesszövetkezet elnöke válaszolt. • A kultúrotthon nagytermé­ben ezután Kaszapovics elv­társ ismertette a vendégeknek a December 21 Tsz eredmé­nyeit, majd ezt követően An­ton Meksik számolt be az ő munkájukról. A beszámolók után a 70' tagú küldöttség, — amely há­rom cseh község földműves­szövetkezeteit (termelőszövet­kezeteit) képviselte, — meglá­togatta a kátolyi tsz baromfi- telepét. A magyaros ebéd után Űj világcsúcs a futószarvas-lövésben Szoros és sportszerű küzdelmet hozott a nemzetek közötti céllövő­verseny futószarvas löszáma. Az első nap után mindenki izgalom­mal várta a kettős lövést, mely­nek alapján kialakult a verseny végleges eredménye. / Az első és a második nap ered­ményei alapján kialakult a végső sorrend. * is, összetett versenyeredmény: 1. Romanyenko (szovjet) 432 körrel, mely jobb a fennálló világcsúcs­nál, 2. Kocsis (magyar) 429, 3. Kovács (magyar) 427, 4. Grigorisin (szovjet) 420, 5. Kégli (magyar) 412, S. Puzirj (szovjet) 406 körrel. A nemhivatalos hármas csapat- verseny végeredménye: 1. Szovjet­unió 1258, 2. Magyarország 1256 körrel. A kétezredik adag — amely alatt több pohár­köszöntő hangzott el mindkét részről — a vendégek megte­kintették a tsz állatállományát és a közös földjeit. Utána baráti beszélgetésre ültek össze. A kölcsönös aján­dékátadást követően Anton Meksik meghívta a kátolyia- kat az ő járásukba, Kaszapo­vics elvtárs megköszönte a meghívást és megígérte, hogy augusztusban viszonozni fog­ják a baráti látogatást. Mijátovty Mihály ig. tanító. vasárnap délután AZ ERZSÉBETI FALUSZÉLEN Falugyűlési tapasztalatok A pécsi járásban erőtelje­sen folyik az igazságtalanul kuláknak minősített középpa­rasztok helyzetének felülvizs­gálása. Az elmúlt napok ta­pasztalataiból értékes tanulsá­gokat vonhatnak le a helyi pártszervezetek és tanácsok funkcionáriusai. Elsősorban azt, hogy a falu­gyűléseket — amelyeken a fa­lu lakosságával közösen beszé­lik meg a jogtalanul kulákl is­tára került gazdák ügyét — sokkal alaposabban kell meg­szervezni. Ezeken a falugyűlé­seken a falu volt szegénypa­rasztsága csak igen kis lét­számban jelent meg. így volt ez Szabadszentkirályon is. He- 'yettük a gyűlésen megjelent a valódi kulákok szé'es rokon­sága és az egész gyűlést arra használták fel, hogy a listá­ról olyanokat is levegyenek, I akik mindenképpen kulákok * voltak és azok is maradtak. Ez részben sikerült is. De ha a község 6zegényparaszt6ága részt vett volna a gyűlésen, mindez nem történhetett vol­na meg, mert hiszen ők a sa­ját bőrükön tapasztalták a múltban: ki az igazi kulák? A másik hiba az, hogy meg­elégedtek csupán azzal a köz­ség vezetői, hogy a középpa­rasztot törölték a kulákok so­rából, de arra már nem gon­doltak, hogy ezek végül is megbántott emberek, évekig kiközösítettjei voltak a köz­ségnek, tehát meggyőző, őszin­te szóval kell megértetni velük tévedésünket. Erről sok he­lyütt megfeledkeztek, mint példáuL . Belvárdgyuján.ahpl az egyik Rözépparaázt, — bár ■ '! i ■ i >■» I .' Bányamentőnapra készülnek Pécs bányán 1800 _2 000 adag fagylaltot mérnek naponta a Mecsek cu krászdában Pécsbányatelepen már hagyomá­nyossá vált bánya­mentő napot ez évben július 15-én rendezik meg. A készülődés már hetek óta folyik. A mentőcsapat minden tagja szor­goskodik, hogy még szebbé vará­zsolja a pécsbánya telepi Zalka Máté kultúrotthon kert­helyiségét. Az ünnepség dél­előtt 10 órakor kezdődik a bá­nyászhősök em­lékművének meg­koszorúzásával. — Után« a mentő­csapat a vendé­gekkel együtt ze­nés felvonulást rendez a kultúr- otthonig és meg­nyitják a keruhe- lyiséget. tisztázták helyét a község dol­gozó parasztjai között, — mé­gis éles kijelentéseket tett a falu vezetői ellen. A helyes módszer tehát az, hogy a falugyűléseken tá­maszkodjunk a volt szegény­parasztságra, a termelőszövet­kezetek tagságára, hallgassuk meg véleményüket, akik vég­eredményben legjobban isme­rik a kulákok tevékenységét. A kulákságról leválasztott — jogtalanul megbélyegzett kö­zépparasztokat pedig meg kell győznünk arról, hogy hibáin­kat beismerve, helyre akarjuk hozni tévedésünket. 25 millió forintért vásárolnak új gépeket A1 Komlói Szénbányászati Tröszt növekvő feladataihoz ebben az évben további je­lentős gépi segítséget is kap. Többek között 5 Kóta-féle ra­kodógép, 9 villamos dobos vitla,- 15 sürített levegővel működő vitla, 300 villamos fúrógép, 450 bányacsille, egy széngyalú, rázócsúszdák, gu­miszalagok állnak a termelés szolgálatába. A komlói szénmedence üzemeinek gépi fejlesztésére ebben az évben több, mint 25 millió forintot fordítanak. Hajdanában lakatlan puszta volt a sziget, mocsarak sűrű­jébe bujdosott a szegényle­gény, s bozontos fái árnyéká­ban találtak menedéket a ka- tonafogdosók elöl menekülők. Vadon termett ott az alma, akkora fű nőtt, hogy az embe­riség számkivetettjei nyugton csaphatták ki lovaikat legelni. Maguk meg éltek a sok elej­tett vad húsából. Lassan aztán már nemcsak a bujdosók keresték fel a szi­get berkeit, bozótjait, sokan átvitték tavasszal legeltetni ál­lataikat. Birkákat, marhákat, kinek mije volt... A század elején már kiköl­töztek egészen. Főként az öre­gek. Nádból, vesszőből tákol- tak össze valami hajlékot a fejük fölé a földjük közelé­ben s ültettek gyümölcsfákat is, hogy adjon árnyékot a nyá­ri nagy melegben s védjen té­len, ha keservesen fúj a szél. Rendszertelenül, egymástól sokszor több kilométerre ala­kult ki a sziget tanyavilága. Bakó Györgyék sem tudják már megmondani, melyik ősük ütött először tanyát azon a földdarabkán, amit ma Sáros 15 számmal jelölnek. Csak ar­ra emlékeznek, hogy mióta az eszüket tudják, mindig a szi­geten éltek, távol a várostól, iskolától, távol az emberektől, távol a világtól. A világháború kitörését is csak akkor tudták meg, ami­kor a gazda megkapta a SAS behívót. Forgatta, nézegette, Konok értetlenség Mh: í Szünet nélkül érkezik az építőanyag Uj-Mohácsra először nem is tudta mi az. A szomszéd magyarázta meg: — Be kell vonulnod komám, katonának. De ha nem is volt villa­nyuk, s mozit tán életükben sem láttak, azért megéltek. Meg volt a kis kenyerük, ru­ha is kerüli maguknak is, a gyerekeknek is, néhanapján beszaladtak Mohácsra elbá­mészkodtak a fényes kirakatok előtt, amelyek annyi csodás portékát kínálgattak, aztán mentek ismét haza, mert jaj, meg kell etetni a csirkéket, megnézni, hogy érik-e már a barack, hátha éppen most el­lik a tehén. Ezek voltak tanyasi életük legnagyobb problémái. Ezek ma is pusztai, tanyasi életük legnagyobb problémái. Vagy talán most még egy, de ez is szorosan összefügg vele, vagyis hogy felépíthetik-e a házat a régi helyen. — Mert az istálló megma­radt s a fészer is, jó kőből van az, csak a ház dőlt össze tel­jesen ... Vályogból verték a lakás fa­lait, azért mosta most el az ár. Maguknak jobbat, szebbet, biztosabbat nem építettek, ha­nem az állatoknak, azoknak igen. Két kézzel kaparták össze a pénzt, hogy negyven- háromban tető alá tudják hozni. Ruha sem került akko­riban, meg az utolsó szem meggyet is a piacra vitték, de az istálló az kőből épült. Egy megmaradt emlékkép a múltból, vagy talán még an­nál is régibb időkből. Bor­zasztó még csak rágondolni is. Szóval összedőlt a ház, és most szeretnék újra felépíte­ni. Igen, most már kőből, mert nem akarnak mégegyszer olyan keserves napokat. — De Sáros nem épülhet újra — mondja Keresztfalvi Arthur főmérnök. — Csak ez a kis ház.;. — könyörög a gazda. Könyörög aztán mérgeskedik, dühöng, majdnem elsírja magát.;. küzd az otthonáért, küzd ko­nok értetlenséggel, keserűség­gel. Abban igaza is van, hogy nehezen hagyja ott a régi há­zat, ahol született, felnőtt, élt, ahol csak kilép a kapun már a földjén lépked, ahol nagy, sok állatot tarthat. Igaza van, de ... mindenegyes házat nem tudunk megvédeni, ha újra jön egy ár. Állatokat tarthat ez­után is az új ház istállójában. — Uj-Mohácsra kellene menni. Messze is van, hogy járjunk ki? — Kocsival, kerékpárral. A gazda csak ingatja fejét, nem enged jottányit sem a ma­gáéból. Az a tragédiája, hogy nem tud felülemelkedni a ma­ga szűk, kis pillanatnyi érde­kein. Éppen azért nem tud, mert■ kint a tanyán nem szok­hatott, nem tanulhatott bele a közösség életébe, a sokak egybehangolható és egybehan­golandó gondolkodásába. Ház az pedig sehogysem épülhet Sároson. Ha bemenne Uj-Mohácsra fedélt kap, és lesz most olcsón egy háza. Ha konokul ragaszkodik a régi­hez, vagy húszezer forintot dob ki az ablakon, pedig hány és hány olyan tanya van, ame­lyiknek a gazdája csak ideig­lenesen lakik benne, vagy csak munkaidőben. S kifizetné a ház árát? Az igazán nem probléma, maga is érzi, mert azzal próbál fenyegetőzni, hogyha kölcsönnel nem, hát akkor majd a saját erejéből épít. Nehéz dolguk van itt a mér­nököknek. Évszázadok mara- diságából kell kimozdítani a szigetieket. Egyiknél sikerül, másiknál nem. Remélem Ba- kóéknál is előbb-utóbb sike­rül. ÖNÖDYGYÖRGY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents