Dunántúli Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-07 / 159. szám

2 N A PEft 1956 JÚLIUS t 1 Á külügyminisztérium szóvivőjének értekezlete r (Folytatás az lt oldalról.) Reméljük, hogy hamarosan diplomáciai kapcsolat létesül országaink között: KÉRDÉS: Mikorra várható Nasszer elnök magyarorszá­gi látogatása? VÁLASZ: Nasszer elnök ma­gyarországi látogatására előre­láthatólag az idén ősszel kerül sor. KÉRDÉS: Történtek-e újabb lépések a parlamenti kül­döttségcserék előmozdításá­ra magyar részről és az ál­talunk már meghívott parla­mentek. részéről? VÁLASZ: Mint ismeretes, a közelmúltban több ország par­lamenti küldöttsége tett láto­gatást- Magyarországon. A kö­zeljövőben várjuk a lengyel szeim küldöttségét. További parlamenti küldöttségek érke­zésére ősz előtt nem számítha­tunk. KÉRDÉS: Hány ember tért haza Magyarországra az amnesztia rendelet meghir­detése óta és milyen kilátá­sok vannak a jövőre nézve? VÁLASZ: Már eddig is több­száz személy tért haza az am­nesztia-rendelet alapjáp. Álta­lában növekedett az érdeklő­dés a külföldi magyarok kö­zött a hazatérés iránt; Egyes országokban azonban nyomást gyakorolnak a magyarokra, hogy ne térjenek haza, ami megengedhetetlen, mert korlá­tozza a szóbanforgó személyek szabad elhatározását. KÉRDÉS: Milyen tervek vannak arra vonatkozólag, hogy társas utazásokat szer­vezzünk nemcsak a Szovjet­unióba, és a népi demokrati­kus országokba, hanem nyu­gati országokba is? VÁLASZ: Vannak ilyen ter­vek, amelyeknek előkészítésé­vel az IBUSZ foglalkozik. KÉRDÉS: Az utóbbi időben változott-e lényegesen vagy javult-e viszonyunk a skan­dináv országokkal és általá­ban az olyan tradicionális semleges álamokkal, mint például Svájc? VÁLASZ: Egészében véve javult. Ennek egyik jele pél­dául, hogy Oslóban az elmúlt év végén követséget állítottunk fel, Izlandban pedig akkredi­táltuk stockholmi követünket. Ezekkel az országokkal nincse­nek különösebb vitás kérdése­ink. Norvégiával, Svédország­gal, Dániával, Svájccal első­sorban gazdasági kapcsolata­inknak tulajdonítunk jelentő­séget. Dániával például — mindkét fél megelégedésére,— a közelmúltban hosszabbítot­tuk meg árucsere-egyezmé­nyünket. KÉRDÉS: Milyen a kapcso­latunk az ENSZ-szel és álta­lában a legfontosabb nem­zetközi szervezetekkel? VÁLASZ: Az ENSZ-ben és általában a nemzetközi szer­vezetekben végzett és végzen­dő tevékenységünket igen nagyjelentőségűnek tartjuk. Az ENSZ munkájában tulajdon­képpen csak nemrég kapcso­lódtunk be. Most neveztük ki állandó delegátusunkat és ké­szülünk az Egyesült Nemzetek Szervezetének soronkövetkező közgyűlésére, az első olyan közgyűlésre, amelyen a Ma­gyar Népköztársaság is részt- vesz. A közelmúltban ért vé­get az ENSZ fontos szervének, az európai gazdasági bizott­ságnak 11. ülésszaka. Az euró­pai gazdasági bizottságban Ma­gyarország évek óta komoly tevékenységet fejt ki. Fokoz­zuk munkánkat az UNESCO- ban. Jelentős az a tény, hogy beválasztottak bennünket az ENSZ kábítószer-bizottságába, tekintettel arra, hogy Magyar- ország — mint fontos gyógy­szer-exportőr állam — érdekelt az ott megvitatásra kerülő kérdésekben. Üzembe helyezték az ország első kohókoksz- gyártó üzemét A Sztálin Vasmű kokszoló­műve újabb hatalmas alkotá­sunk elkészült és péntektől kezdve kohókokszot gyárt a sztálinvárosi nagyolvasztó szá­mára. A hazai kohókokszgyár­tás megindítása nagyjelentősé­gű népgazdaságunk számára. A hazai kohó-kokszgyártással és a hozzákapcsolódó és most épülő vegyiművekkel évente mintegy 300 millió forintot ta­karítunk meg. A kokszolóműben 55 kam­rából álló blokk-kemencét épí­tettek. Ebbe a hatvan méter hosszúságú kokszoló és rege­nerációs kamrasorban nem ke­vesebb, mint 1 200 vagon szov­jet tűzálló téglát (384 külön­böző mintájú formakövet) épí­tettek be. A VKV-nek (Vas- kohászati Kemenceépítő Válla­latnak), továbbá 24 más hely­színen építő és szerelő válla­latnak, valamint a kokszolómű saját üzemi dolgozóinak kö­szönhető, hogy újabb hatalmas békeművünket most üzembe helyezhettük. Az új gyár avatására va­sárnap kerül sor. A TASZSZ jelentése Olaszország és Nyugat- Németország tárgyalásainak eredményéről Róma (TASZSZ): Rómában befejeződtek Adenauer, a Né­met Szövetségi Köztársaság kancellárja és Segnl olasz miniszterelnök tárgyalásai. A tárgyalásokon Martino és von Brentano külügyminisz­terek és a két ország más képviselői is résztvettek, Csütörtökön hivatalos köz­leményt adtak ki a tárgyalá­sokról. A közlemény a többi között elmondja, hogy „meg­állapították a két kormány teljes egyetértését az általá­nos politikai helyzet értékelé­sében és azoknak a céloknak a kérdésében, amelyekre at­lanti szövetségeseikkel szoros együttműködésben és az Eszakatlanti Szövetség keretei között törekedni fognak”. A közlemény a továbbiak­ban kívánatosnak mondja, hogy „az Egyesült Nemzetek Szervezetének keretei között általános leszerelési egyez­mény” jöjjön létre, de ugyan­akkor kifejezi a két kormány­nak azt a törekvését, hogy ennek az igen fontos kérdés­nek a rendezését más politi­kai kérdések, köztük a német kérdés megoldásától tegyék függővé. A közlemény pozití­van értékeli ázoknak a tárgya­lásoknak eredményét, ame­lyeket a két ország kereske­delmi kapcsolatainak, vala­mint a két ország gazdasági és technikai együttműködésé­nek kérdéseiről folytattak. A közlemény bejelenti, hogy megalakult az olasz-nyugatné­met gazdasági együttműködé­si bizottság. Mint az olasz lapok közle­ményeiből kitűnik, Adenauer kancellár római tartózkodása idején propagandisztikus ki­jelentésekkel lépett fel. E ki­jelentések a hidegháború szel­lemét sugározták és arra irá­nyultak, hogy megakadályoz­zák a kölcsönös bizalom és barátság megerősödését a kü­lönböző társadalmi rendszerű országok között. így szerda esti sajtóértekezletén Adenauer megismételte a burzsoá pro­paganda elcsépelt frázisait az állítólagos „szovjet imperia­lizmusról”. Az olasz-nyugatnémet tár­gyalásokhoz fűzött megjegy­zéseiben az olasz sajtó meg­állapítja, hogy a tárgyaláso­kon részben foglalkoztak az­zal a kérdéssel is, hogyan le­hetne felhasználni az olasz ipari potenciált Nyugat-Német- ország további militarizálásá- hoz. Neliike, A tanévzáró ünnepély dél­utánján a járókelők megáll­tak kis időre a pécsi Ágos­ton téri általános iskola előtt. Voltak ők is valamikor ne­vető vagy szomorúarcú kis­diákok, így bizonyítványosz­tás idején. Mellettem két kislány be­tűzi a jeleseket, jókat. — Na gyere, menjünk már — sürgeti a társát a kiseb­bik. — Te meg kéne nézni a Nelli színdarabját. Tudod a Farkas Nelliét, a Vl/a-ból. Most kezdődik a műsor. Mennek vissza, én meg utánuk, az emeleti nagyte­rembe. Sokan vannak, a fal és ablak mellett is állnak a gyerekek, a padokban pedig most a mamák és papák ül­nek. Előttem postás-ruhás asszonyka. Kezében könyv, Gergely Mihály „Juliká“-ja és egy oklevél. A lánya —- Tóth Mária — kapta mind­kettőt, mert kitűnően vég­zett. A műsort a Vl/a. és b. osztály irodalmi szakkörének fiataljai adták. Érdekes, kedves élmény volt. A fiatalok saját írásaik­kal is színre léptek. A há­rom mese közül a kis Orbán Márta „Jánoska és a kis könyve" című meséje aratta a legnagyobb tetszést. Bízta­tó kísérlet volt Krassó Lász­ló „A fogoly király“ című költeménye. Babits „Cigány a siralomházban" című ver­sét a szavalókórus adta elő igen hatásosan... Majd be­jelentette a kis fehérblúzos lány: „Következik Farkas Kornélia legújabb színdarab­ja. Címe: „Színdarabírás“. Négy jelenetből áll és játsszák az irodalmi szakkör tagjai". Az ötletet a szakkör veze­tője, Schultz Ferencné tanár­nő adta a kislánynak: írjon egy szüleinek engedetlen kis­diákról. aki az iskola hatásá­ra megjavul. Több segítség nem is nagyon kellett Nelli- nek. Egy jó hét múlva elhozta tanárnőjének a félórás kis színdarabot. Mi született az egyszerű ötletből a 12 éves a szerző lány gondolatai, fantáziája és tolla nyomán? Látni, hallani kellene az életből — és nemcsak az iskola életéből — ellesett mozzanatokból, számtalan apró és jellemző megfigye­léstől pergő jeleneteket.. -. Az első szakköri jelenet mozgalmasságát, ahogy ugyancsak egyik tanuló „Pesten“ című versikéjét mondja el Mártuska, a rossz kislány. A szakkörvezető feladatot ad: írjanak otthon egy rövid színdarabot az iskolai életről. A második jelenet: Mártus- káék otthona. — egy kislány elkényeztetésének tipikus fészke. Mártuska elmegy a „kötelező" matinéra, „Az el­ső szerelem“-re, s addig Bo- donyiné, az édesanyja írja a szakkört feladatot, az apa pedig a képtelen számtan- példával birkózik. Közben ar­ról vitáznak a szülők, hogy melyikük kényezteti el a gyereket. Mártuska ebédre hazajön a moziból: „Mindig csak rántott csirkét csinálsz, mama?!" — nyafog a kis­lány. Ebéd után kéri a szü­lőknél látott ,.A szerelem át­ka“ című könyvet. Azok el­lenkeznek. De Mártuska nem hagyja ennyiben: — Mama, ha nem mondod meg, hol a könyv, nem fele­lek soha többé ötösre. — Na jól van, pici boga­ram, ott van a papa aszta­lán. A harmadik jelenet ismét a szakkörben játszódik, — Mártuska anyja írásával arat sikert. A negyedikben a tanárnő felkeresi Bodo- nyiék otthonát: „Hogy ma­gának milyen eszes kislánya van, Bodonyíné!".; Majd következik a rossz kislány , leleplezése", a bocsánatké­rés és az ígéret: „Soha többé mama" ... -. A felnőtteknek és gyere­keknek egyaránt tetszett a kedves műsor. Egyik anya mondta is: — Ha minden nap ez lénne az iskolában, szívesen járnék mégegyszer ,.i WEIDINGER VILMOS A király és királynő Tegnap! számunkban közöl­tük, hogy a Magyar Nép- köztársaság elismerte a Kambodzsai Királyságot. A magyar kormány kifejezte óhaját, hogy diplomáciai kapcsolatokat létesítsen a délkeletázsiai országgal. Több olvasónk teiefonérdeklödésé- re közöljük Kambodzsáról az alábbi Ismertetést. Az indokínai félsziget déli részén, a bővizű Mekong fo­lyó medencéjében terül el Kambodzsa. E kis ország la­kosainak száma körülbelül 5— 6 millió, területe pedig több mint 180.000 négyzetkilomé­ter. Kambodzsa Északon Laosszal, Nyugaton Thaiföld­del, Keleten pedig Vietnam­mal határos, Délről az ország határát a Sziámi-öböl vizei mossák. Állami felépítésében Kambodzsa alkotmányos ki­rályság. Jelenlegi királya No­rodom Szuramarit. Az elmúlt évben került a trónra, miután fia Norodom Szihanuk her­ceg lemondott róla, hogy el­láthassa a miiniißzteretaöiki te­endőket: Kambodzsa földművelő or­szág. Igen elterjedt rizsterme­lés folyik, nagy területeket foglalnak el a kávé, kaucsuk ültetvények és jelentős terű’ létén termelnek paprikát. Aránylag fejlett a szarvasmar­hatenyésztés. A többévszázados gyarmati uralom nagy kárt okozott Kambodzsa kultúrájának és gazdaságának. A második vi­lágháború után a nép meg-- kétszerezte erejét a szabadság­ért és nemzeti függetlenség­ért folytatott harcban; Az erős népi mozgalom nyomásá­ra a gyarmatosító körök kény­telenek voltak engedménye­ket tenni; 1947-ben Kambod­zsát alkotmányos királysággá kiáltották ki, de még mindig francia „protektorátus” ma­radt. Az 1949-es szerződés ér­telmében az ország névleges függetlenségre tett szert. Ezt az egyezményt a kambodzsai királyi kormány és a francia kormány kötötte. Állami ön­állóságot Kambodzsa csupán az 1954-es genfi értekezlet eredményeképpen kapott. Ezen az értekezleten vetettek véget a véres indokínai hábo­rúknak: Kambodzsa kormánya, ame­lyet az elmúlt időkig Noro­dom Szihanuk herceg vezetett. Igyekezett a nép érdekeinek és nemzeti követeléseinek megfelelő politikát folytatni. KAMBODZSA Kambodzsa kormánya helye­selte és csatlakozott a Kínai Népköztársaság, India és Bur­ma által lefektetett békés együttélés „öt alapelvéhez”. Kambodzsa aktívan kivette ré­szét az ázsiai és afrikai orszá­gok bandungi értekezletének munkájából, amely elősegítet­te a béke megerősödését az ázsiai országokban; Az el­múlt időben az ország meg­erősítette a baráti kapcsola­tait az ázsiai békeszerető or­gorú semlegesség elve képezi. Többízben elítélte az ázsiai gyarmatosítók katonai tömb­jeit, köztük az agresszív SEA- TO-f. A nagy nyomás ellené­re is határozottan visszautasít­ja a katonai tömbhöz való csatlakozást, mivel ammalk cél­jait a nép béketörekvéseivel ellenkezőnek tartja: Ez a politika úgylátszik nem tetszik egyes nyugati körök­nek, különösen Washington­nak. E körök messzemenő ter­megakadályozzák a különböző áruszállitmányok Kambodzsá­ba juttatását. Sőt, a dél-viet­nami és thaiföildi katonai egy­ségek több provokatív akciót hajtottak végre, megtámadtak több kambodzsai települést. A Vat Thon című kambodzsai lap ezeket az eseményeket kommentálva, joggal jegyezte meg, hogy ezek „külföldi su­gallatra“ történtek. A lap rá­mutatott arra, hogy mivel Kambodzsa semleges békepoli­tikát folytat, egyes nyugati kö­rök „igyekeznek megijesztem, hogy térdre kényszerítsék.“ A fokozódó nyomás követ­kezménye volt Norodom Szi­li anuk lemondása a miniszter- elnöki székről. Az események azonban megmutatták, hogy a semlegességi politika nem No­rodom Szihanuk egyéni vona­la volt, csupán a nép igaz vá­gyait juttatta kifejezésre. Ezi bizonyították a minisztereiről lemondását követő tüntetései! és gyűlések. Kim Tit, az ú; miniszterelnök a sajtó képvi­selői előtt kijelentette, hogj kormánya éppúgy, mint az elő­ző kormány, a katonai töm­böktől való tartózkodás poli­tikáját támogatja. Állami függetlenségének megszilárdulása, bókeszeretc külpolitikája nagyban növelt« Kambodzsa tekintélyét nem­zetközi síkon. Az ENSZ köz­gyűlésének 10. ülésszakár Kambodzsát 15 más állammal felvették az Egyesült Nemze­tek Szervezetébe. Kambodzsai halászok szágokkal, köztük Indiával és a Kínai Népköztársasággal. Ez év kezdetén Norodom Szihanuk herceg meglátogatta Kínát. Utazását a kambodzsai nép széles rétegei melegen tá­mogatták. A kormány külön határozatot fogadott el Noro­dom Szihanuk kínai látogatá­sáról, amelyben többek közt a következőket olvashatjuk: — „Nagy megtiszteltetés és jelen­tős esemény Kambodzsa és öt­hatmilliós népe számára az, hogy a 600 milliós kínai nép­pel a szabadság és teljes egyenlőség elvei alapján baráti kapcsolatok alakulhattak ki." Kambodzsa külpolitikai irányvonalának alapját a szi­veket szőnek, hogy az indokí­nai országokat bevonják a ka­tonai tömbökbe és területüket a délkelet-ázsiai agresszív ak­ciókhoz ugródeszkául használ­ják fel. A New York Post nem­régiben nem véletlenül írta azit, hogy Kambodzsa semle­ges politikája az Egyesült Ál­lamok külügyminisztériumát és hadügyminisztériumát „zsákutcába vitte“; Kambodzsára nyomást gya­koroltak. Csökkentették az ú. n. amerikai „segély“ program előirányzatait. Amikor ez sem segített, a durva beavatkozás módszereit vetették latba. Dél- Vietnam és Thaiföld lezárta a kambodzsai határt, hogy így Kolduló, iskolák hiányában az ideán csavargó gyermekek.

Next

/
Thumbnails
Contents