Dunántúli Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-05 / 157. szám
' ISM JCLITJS 5 N A P C ö 3 PÁRT ES PARTEpITES As új pártoktatási évre késsülnek a mohácsi kommunisták A városi párt-végrehajtó bi- hácsi városi kórház egyes dolzottság egyik ülésén sok szó esett a Központi Vezetőség pártoktatásról ázóló határozatáról és az elmúlt évi tapasztalatokról. Ennek során megdicsérték Czakó Imre és Koós István elvtársakat, Tiborcz Istvánt (a párt-végrehajtó bizottság első titkára) és Fe- renczi Lajos elvtársat (a városi tanács elnöke) viszont megbírálták, mert kevésbé vették ki részüket a propaganda- munkából. Igaza is volt a végrehajtó bizottságnak,' hiszen a vezetői példamutatás egyik alapvető feltétele a pártokta- tás sikerének. A pártbizottság tagjai az időszerű kérdések magasszínvonalú tanfolyamon akarnak tanulni. A dolgozóknak így mindennap válasz tudnak adni, ha megkérdezik őket — s ez jó. Mégis, érdemes lenne elgondolkozni: elég lesz-e mindenkinek az időszerű kérdések tanfolyama, nem lenne-e szük- 6ég_ a politikai gazdaságtan, filozófia vagy párttörténet tanulmányozására? Az elmúlt évben ugyanis egy elvtérs sem akadt Mohácson, aki nyugodt lélekkel merte volna vállalni a filozófiai szemináriumok ellenőrzését; Nagyon helyeselhető, hogy a pártbizottság tanácsadó aktívát alakított a legjobb propagandisták részvételével. Az aktíva sokat segíthet a helyi anyagok összegyűjtésével, feldolgozásával, a tartalmi és módszertani előadásokkal, illetve megbeszélésekkel. A propagandisták támogatást is kapnak végm, nem csak futó ellenőrzéseket. Az alapszervezeti titkári értekezleten mindenki örült az új oktatási rendszernek, különösen az idő«erű kérdések tanfolyamának. Természetesen, a többi oktatá- 6i formáról is szó esett. A mo gozói például az önálló tanulást választották. Ez több elvtársnak nem tetszett. Attól tartanak, hogy az önálló tanulásnak „lemorzsolódás“; vagy „lógás“ lesz a vége. Nem lesz, ha a városi pártbizottság anyagot és segítséget ad ezeknek az elvtársaknak s ha rendszeresen ellenőrzi őket. Csak üdvözölni lehet, hogy az elvtársak több új propagandistával gyarapítják a kipróbált régi gárdát, közöttük Nemesfalvi elvtárssal — aki jól ismeri a politikai gazdaságtant — vagy egy gyógyszerész elvtárssal, alapszervezeti párttitkár is volt egyidőben. Értelmiségünk nagyobb megbecsülését bizonyítja ez a döntés és biztosak lehetünk benne, hogy jó oktatással válaszolnak a bizalomra. A selyemgyárban 42 hallgató jelentkezett az elmúlt évben és 35 fejezte be közülük a marxizmus-leniniz- mus alapjai, tanfolyamot. A pártvezetőség helyesen látja, hogy rossz lenne a marxizmus-leni ni zmus alapjai tanfolyamot erőszakolni, hiszen az igények, előképzettség és más körülmények minden embernél mások. Ezért ebben az évben csak azok tanulnak ezen a tanfolyamon, akik ide kívánkoznak és bírják is. A képzettebbek a politikai gazdaságtant választhatják, a pártós gazdasági vezetőik a többi üzemmel együtt megszervezendő ipari gazdasági ismeretek tanfolyamán akarnak részt- venni. Jók ezek a célkitűzések, bizonyosan egyetért velük a taggyűlés is. Az értelmiségi elvtársak itt is szóbakerültek, közöttük Faggyas elvtárs, a gyár műszaki vezető főmérnöke, aki valóban sokat tudna segíteni az elvtársaknak. Ami pedig az oktatás időpontját illeti, azt is megtárgyalták és kérték a városi pártbizottságot, hogy háromhetenként tartsanak konferenciákat, mert az üzem három műszakban dolgozik s így lenne a legkedvezőbb. Jó ez az előrelátás, sok kapkodásnak és mérgelődésnek vehetik az elejét vele. A Mezőgazdasági Szerárugyár taggyűlésén a párttagság az új oktatási rendszer ismertetése után úgy döntött, hogy a zöm nem a marxizmus-leninizmus alapjaira jár, mint a múlt évben, hanem az időszerű kérdések tanfolyamára. Az a néhány ember, aki a marxizmus-leninizmus alapjai tanfolyam második évfolyamára akar menni, más üzemben tanul, mert a kislétszámú alapszervezetben nem lehet annyiféle oktatási formát szervezni; A gazdasági vezetőknek nagyon tetszik az időszerű kérdések tanfolyama, mert — mint mondják — sokat segít a napi munkában. Még azt is vállalták, hogy azokat a szemináriumokat, amelyeknek az anyagát jól ismerik, ők vezetik a propagandisták segítségével. Többen megkérdezték, hogy részt vehetnek-e olyan elvtársak is az egyes szemináriumokon, akik egyébként nem jelentkeztek a tanfolyamra. Természetesen, résztvehetnek, mégis jobb lenne, ha mint hallgatók járnának oda. Ha a pártvezetőség valóban azokra a kérdésekre ad majd választ, amely a dolgozókat a legjobban érdeklik, akkor nem lesz hallgatókban hiány a propaganda-előadásokon. Igaz, hogy az üzem dolgozóinak döntő többsége pártonkívüli, de ezek közül is sokan eljönnek, ha a dolgozók mindennapos problémáiról tárgyalnak. Letnle Géza V'TA Zenei életünk megjavításáért Antal Györgynek zenei éle- tunk problémáiról írt cikkét nehány részletkérdéssel szeretném kiegészítem a hangversenyrendezéssel, az opera- előadásokkal és a zene népszerűsítésével kapcsolatban. Van már Liszt hangverseny- termünk, de az előtte lévő kertet még mindig nem hozták rendbe, a bejárat nem vonzó. ® terem sem elég hangulatos es, alkalmas minden rendezvényre, De nagyobb baj az, négy sem a Liszt-termet, sem a Szabadtéri Színpadot nem tjegfelelően használják ki. — Nem hihető, hogy a hangverse- nyek megfogyatkozásának művészhiány lenne az oka, hiszen Pécsett sok kitűnő előadóművész nem kap pódiumot. A helyieken kívül is lennének tehetőségek: sok külföldi művész jár hazánkban, de Pécsett fsak néha láthatjuk őket. Nemigen látogatnak le hozzánk rtagy hazai művészeink sem, Pedig hogy várjuk már Fischer Anniét, Székely Mihályt és sok már rég nem látott, nem hallott kedvencünket. Antal György elvtárs az oratóriumokban látja a közönség zenei nevelésének, illetve megnyerésének fontos eszközét. Véleményem szerint a nagy oratóriumok a legmagasabb zenei igényeket elégítik ki, ugyanakkor a zenéhez most közeledő tömegek még nem tudják eléggé átérezni súlyos mondanivalójukat, szerkesztésükben és dallamvonalukban rejlő magasrendű művészetet, legtöbbször cöak a hanghatások felemelő érzéséig jutnak el. Én az oratóriummal szemben az operát tartom első lépcsőfoknak; a zenei tömegnevelés legalkalmasabb eszközének. Az opera és operazene jobban Vonzza a zeneileg iskolázatlanabb embereket, jobban kapcsolódik eseményhez, önmagát magyarázza, dallamvonala is érthetőbb. A pécsi színtársulat operaelőadása azonban igazi művészetet nem tudna nyújtani sőt a rádió- és hanglemez alapozta jóízlést rombolná. Egyetlen jó megoldást tudok elképzelni: ha az Idén és tavaly végzett opera tanszakosokból szerződtetnének énekeseket, ök előnyösebb szerződéshez, figyelemreméltóbb szerepekhez úgysem jutnak még az Operaháznál, hangjuk azonban iskolázott, előadásuk csiszolt. És ha egy ilyen jó operatársulatot sikerülne végre létrehozni Pécsett, elsősorban rövidebb, ke- vésbbé igényes operákkal kezdjenek! A tömegek zenei nevelésének jó fóruma lehetne a Pécsi Rádió — ha szakítana „hagyományos“ műsorával. Senki sem bánná, ha egyszer elmaradnának a hírek és más, eddig elengedhetetlennek vélt műsorszámok és teljes, vagy bővített műsoridőt szentelnének egy-egy kiugró művészeti eseménynek. Az lenne az igazi, ha hangversenyek előtt ismertetnék a zenei anyagot, majd helyszíni felvételről közvetítenék a műsort vagy annak részleteit. Mennyien meghallgatnánk ezt, mint ahogyan nagy örömmel hallgatnánk vissza például a két évvel ezelőtti pécsi Varázsfuvola előadás nagyszerű hangfelvételét is. Ehhez persze pénzügyi keret és jó magnetofon kellene! Fontosnak tartom a zenei kiadványok kérdését is. Esetenként nagyon célszerű lenne műsorismertetéseiket nyomtatni. Szép, ízléses kiállítású fü- zetecskékre gondolok, ha lehet, képekkel is illusztrálva. Ezek a hangversenykalauzok egyben szép emlékek is lennének! Az új generáció nem sokat tudhat városunk zenei múltjáról. Ilyen témájú könyv sajnos 1 nem forog közkézen, pedig erűről lehetne érdekes, élvezetes könyvet írni, — természetesen elbeszélő módon, képekkel gazdagítva. Varga Gyula Dobó István utca 25. Röpgyulések az üzemekben Üzemi gyűléseken, röpgyű- léseken vitatják meg a dolgozók a Központi Vezetőség június 30-i határozatát. Az SZTK megyei alközpontjának dolgozói a gyűlésükről küldött táviratban többek között a következőket írják: „Szikla- szilárdan állunk a Központi Vezetőség mellett és annak határozatait, — amelyek mindenkor a dolgozó magyar nép érdekeit szolgálják — maradéktalanul végrehajtjuk“. A Pécsi Húsipari Vállalatnál tartott röpgyűléseken sokan felszólaltak. Makk elvtárs arról beszélt, hogy a XX. kongresszus szellemében küzdjűnk a hibák kijavításáért, de határoljuk el magunkat azoktól, akik az ellenség malmára hajtják a vizet. A többi felszólaló — Vidákovics, Feér, Csák, Gáspár, Gergely és Vízvári elvtársak is egyöntetűen helyeselték a Központi Vezető ség határozatát. Kifizetődnék a szabályozás A Baranyáról és a Hábi- csatornáról van szó. Jelentéktelen kis folyócska mind a kettő, valahol a Mecsek lejtőin erednek s Csikóstöttösön egymáshoz közel folynak észak felé. E jelentéktelen folyócskák nem kevésbé alattomosak, mint a gyászos emlékű Csele- patak volt a mohácsi vész alatt. A bőséges és hosszú esőzések idején veszedelmet jelentenek a falura. Megszámlálni is nehéz volna tán, hogy hányszor kondult .meg miattuk a két csikóstöttö’si templom harangja. Néhány fénykép emlékeztet csak a tanácson a rettegéssel telt napokra, az egyiken mintha tengert látna az ember maga előtt, amelyet egy rombadőlt ház tesz még baljóslatubbá. Május egyik napján azzal hogy örökre véget vetnek a Baranya és a Hábi veszedelmének, összeültek a csikóstöt- tösiek. Számításuk szerint a két csatorna kerek 420 ka- tasztrális holdat öntött el tavaly a jó berki földeken, ahol 35 mázsa kukorica is megterem. Ezen a területen tehát 14 700 mázsa kukorica veszett el, aminek értéke kétszáz forintjával kétmillió kilenc- száznegyvenezer forint. S ez csak a múlt évi kár, hol van még a többi. Úgy vélekednek, hogy mindenképpen kifizetődne a szabályozás s abban reménykednek, hogy a második ötéves tervben sor kerül rá. Nyílt levél a mecseki SZOT üdülő vezetőjéhez Kedves Szitás elvtársnő! Az elmúlt hét csütörtökén százharmincad magammal érkeztem e gyönyörű fekvésű, festői környezetű üdülőjébe. Tele reménnyel, bízva a kellemes üdülésben jöttem ide. Megvallom azonban, már az első napon több csalódás ért és ez szinte napról-napra különböző formákban megismétlődik. Miért nem kerestem fel akkor személyesen, és mondottam el szóban? — gondolhatja most magában. Mert úgy éreztem, jobb, ha ezeknek a kérdéseknek nagyobb nyilvánosságot biztosítok. Először szeretnék néhány szót a fogadtatásról írni. Hűvös és kimért volt, a paragrafusszerű szabályok zord felsorolása, (mit szabad és mit nem) — egy büntetőtábor légkörére emlékeztetett. Majd az üdülőkkel való nem törődés (eddig például egyszer sem kereste fel az üdülőket és kérdezte meg: hogy érzik magukat, van-e valami kérésük vagy miegymás) olyan látszatot kelt, örüljünk egyáltalán, hogy itt lehetünk és azután semmi más ... Kedves Szitás elvtársnő! Vajon nem volt kíméletlen és embertelen az a „döntése”, amikor a több mint 500 kilométerről érkezett Gyöngy István mérnökkel és feleségével közölte: kisgyermeküket nem tudja elhelyezni, mert meg nem töltötte be a 3. évet. Kétségtelen, hogy egy szakszervezeti üdültetési felelős volt a hibás abban, hogy korhatáron alul is elküldték ide kisgyermeket, de ha ez már megtörtént, miért kellett a hibára egy újabbal ráduplázni? Miért kellett a kisgyermeket édesanyjával együtt hazaküldeni? De nem vet jó fényt az üdülőkre az sem, amit Somogyi Ferenc elvtárs, a budapesti épületbádogozó vállalat dolgozója mondott: „Kérem sokszor idegeskedni kell a kiszolgálás miatt, mert valamelyik nap is közel háromnegyedórát kellett várni a reggelire”. (Nem a felszolgálók hibája ez, hanem annak az ésszerűtlen intézkedésnek, amely szerint a felszolgálóknak kell mosogatniok is). Magyar Ferenc tatabányai bányász sem volt megelégedve a kultúrfelelős ama kijelentésével, hogy azért nem szól a rádió, mert rossz. Miért ne lehetne megcsináltatni? Az sem bizonyítja a jó szervezést, hogy az üdülő társalgója festés miatt már közel egy hete használhatatlan, pedig múlt csütörtökön úgy jelentették be, hogy 2—3 napon belül készen lesz... És sok szó esik az élelmezésről is. öt nap alatt például egyetlen egyszer sem volt zöldfőzelék és 3 szem megóv és 1 szelet körte befőtt helyett is inkább friss gyümölcsöt adnának az étkezéshez! Elvégre a nyár kellős közepén, a zöldfőzelékek és gyümölcsök főidényében vagyunk. Árvái Erzsébet elvtársnő, a budapesti VII. kerületi vendéglátóipari vállalat dolgozója a szakmabeli szemével figyelve az adagokat, ezt jegyezte meg: van úgy, hogy egy- egy húsadag 3 dekánál sem több és bizony a vízben főtt, vagy alig zsírozott burgonyával sovány koszt.. -. Sokat is panaszkodnak a férfiak. Szíj jártó Ferenc elvtárs, az ajkai erőmű dolgozója például vasárnap vacsora után ezt jegyezte meg: most megennék pgy fatányérost.. ■. De nem akarom tovább sorolni azokat a panaszokat, amelyeket hallottam és magam is tapasztaltam, mindössze a következőkkel szeretném zárni levelem. Kedves Szitás elvtársnő! ön felelősségteljes beosztást tölt be a mecseki SZOT üdülőben, hiszen feladata sok-sok dolgozó üdüléséről, gondtalan, nyugodt pihenéséről gondoskodni. Hogy ez sikerüljön, ahhoz szív és szeretet is kell. És ez az amit nem igen tapasztalok az ön tevékenységében és úgy látsrik ez az ami leginkább hiányzik az ön vezette üdülőben. így a jelenlegi körülmények között nem túl sok történik annak érdekében, hogy az itt eltöltött szabadság után a Budapestre, Szegedre, Tatabányára vagy Ajkára hazatérők kellemes emlékeket vigyenek magukkal. És arra kérem, szívlelje meg e sorokat és gondoljon arra, vajon megtett-e mindent annak érdekében, hogy az ön vezette üdülőben minden a legnagyobb rendben legyen? KOZÁK MIHÁLY A szerkesztőség postájából Minden támogatást meg hell adni a balett-iskolának Megtekintettem a Diótörő Pécsi bemutatóját és meg kellett állapítanom, hogy igen szépet, felejthetetlent produkáltak gyermekeink. A „kis művészek“ csakúgy, mint a rendezők Igen értékes teljesítményt nyújtottak. Az egyes táncok kidolgozása, a sok szép, színes ruha s a díszletek mind-mind lekötötték a nézők figyelmét. Egyedül a színház nyújthatott volna nagyobb támogatást, a dlszlete- zéshez, bár így is ötletes megoldást láttunk. Az a végső benyomásom, hogy ennek a balett-iskolának adni, hogy még tovább fejlődhessen. A kérésem, hogy minél több iskolás számára tegyék lehetővé a darab megtekintését. VASS JANOS nevelő Pécsszabolcs „A bánásmód nagyon jól esett... Orvo6i beutalásra Idegszak-1 biztatására mégis visszamenorvoshoz kellett mennem. Vidékieket az idegklinikán vizsgálnak, ahol reggel 8—10-ig tart a rendelés. Én késve érkeztem és így nem mertem vizsgálatra jelentkezni, hanem egy ott fekvő ismerősömet látogattam meg. Annak a Kirándulás Harkányba A mozsgói DISZ-szervezet tagjai kétnapos kiránduláson voltak Harkányban. A harminckét tagú vidám csoport meglátogatta a harkányi termelőszövetkezet melegházát, valamint a különböző üdülőminden támogatást meg kell I két. Az éjszakai szállást harkányi gépállomás vezetői és Sértő Gyuláné általános iskolai igazgató biztosította. A fiatalok viszonzásul értékes könyveket ajándékoztak a harkányi úttörőknek. Lengyeltóti János iskolaigazgató Egy közgyűlési határozat margójára A mohácsi Űj Barázda Tsz közgyűlése elfogadta Jaksity György és felesége kilépési kérelmét és határozatot hozott, hogy velük együtt Jaksity György apósa, Pavkovics Mátyás is lépjen ki. Jaksity György, aki a tsz alapító tagja és már elnöke is volt, öt holddal lépett be a csoportba, apósa, akivel közös háztartásban lakik, kilenc holddal. Behozták minden felszerelésüket is. A kilépéssel az volt a tervük, hogy az após a kilenc holddal bentmarad a tsz-ben, és ők a kivitt öt holdon gazdálkodnak* Az ilyen „kétlakiság“ nem egy családnál fennáll. Simo- novicséknál a fiatalok maradtak kint, Kolláréknál az öregek, Kalenityéknél a fiatalok, Jánity Istvánéknál a testvére, sőt a tsz elnök apja is, két holddal. A belépés önkéntes, *— mondták ezek az emberek és eb' n igazuk is van. A fenti határozat pedig azért született, hogy a mér többeknél meglévő „kétlakiság“ a Jak- sityék által eltervezett módon ne szaporodjon. Természetesen, ha az Űj még a kezdet kezdetén megszüntették volna, akkor Jaksity Györgynek nem lenne semmi oka a kilépésre. Ennek érdekében azonban a tsz vezetősége és pártszervezete mindeddig keveset tett. Amíg a két- lakiságnak akármilyen formája fennáll az Oj Barázda Tsz- ben,' addig a közös munka rovására nem egy tsz-tag előnyben részesíti a háztájit, és a kintlévő öregek vagy fiatalok kezelésében lévő földet. Hozzá kell tehát ’-Hni a kétlakiság megszüntetéséhez. Szirovicza Mátyás tsz-szervező tem a rendelőbe. Itt a nővér közbejárására dr. Balázs Béla .orvos lelkiismeretesen megvizsgált, úgy, mintha rendelési Időben jelentem volna meg. Ez a bánásmód nagyon jól esett. Nyolc beteg nevében: Szilágyi M. Józsefné Pécsvárad Mikor kapjuk meg a bérünket? 1955 novemberében a Pécsi Téglagyári ES hidasi üzemegységétől munkát vállaltunk. Vállaltuk egy három méter átmérőjű, 14 méter mély kút tisztítását, a kút- ban elhelyezett sínek kiszedését és befalazását, 4 800 forintért. A kutat 1956 január 15. körül el készítettük. A Pécsi ES igazgatója és főmérnöke is látták a kutat és munkánkkal meg voltak elégedve. A baj csak a munkabér kifizetése körül kezdődött. Ugyanis 4 800 forintból 3 800-at kaptunk kézhez — februárban. Lassan már 6 hónapja, hogy a munkát befejeztük, tehát illő lenne, ha a hátralévő 1000 forintot megkapnánk. SARI JANOS és hat társa , Hidas
