Dunántúli Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-22 / 172. szám

1956 TÜLIUS 22

N \ p r <*>

ltáta&z a Uu9tpadi-&z(&M, ttUefy&zéséuet kapcsatatas kvzteUie és cikkiUw

A ugusztus 12-én. halálának

JÍ*- 500 éves évfordulóján avatjuk fel Hunyadi János bronz lovasszobrát. Pátzay Pál szobrászművész szép alkotását, amely a Széchenyi tér délkeleti sarkán épülő poszta- mensre a jövő hét folyamán kerül fel.

A szobrot a Népművelési Minisztérium négy évvel ezelőtt, még Révai elvtárs minisztersége idején ajándékozta Pécs városának. Azóta az ország legkiválóbb építészeiből, művészedből, a pártbizottság, a minisztérium és a tanács képviselőiből alakított bizottság folyamatosan foglalkozott a szobor elhelyezésének kérdésével. Ez a bizottság minden számbavehetö lehetőség alap'is megvizsgálása után döntött a Széchenyi tér mellett.

A bizottságnak az volt a célja, hogy a tér legfrekventáltabb pontjairól a szobor főalakjára jó legyen a rálátás. Ezen megfontolás alapján döntött Weichinger Károly Kos- suth-díjas építész javaslatára

a kissé talán szokatlan, újszerű, a térközéptől távolabbra eső dél-keleti sarkon való elhelyezés mellett.

Sokan, a posztamens építésének láttán, most utólag kifogásolják a szobor elhelyezésé' Amennyire örvendetes lényként kell megállapítani, hogv a pécsiek most már nemcsa1' gazdasági vonatkozású, hanerr az esztétikai szempontból jelentős, Pécs város életében nem mindennap előforduló szoborelhelyezés iránt is élénk érdeklődést tanúsítanak, annyira sajnáljuk, hogy az idő rövidsége miatt (12-én Hunyadi-ün népség) a helykijelölés kérdését újból napirendre tűzni már nem tudjuk.

A sajtóban javasolt helyekkel kapcsolatosan a bizottság álláspontja röviden a következő:

m

A Kórház tér tulajdonképpen nem is tér, csak egy kiszélesített utcaszakasz, nagyobb- méretű lovasszobor elhelyezésére egyáltalán nem alkalmas.

is képzünk jóhangú, tehetséges fiatalokat. A félfüggetlenített zenekar és a Liszt Ferenc kórus — amely rövid idő alatt 150 tagúvá bővül —, valamint a színház és a szakiskola szólistái képesek színvonalas operaelőadásokra és operahangversenyekre. Ha hozzávesszük, hogy a zeneakadémia is támogatást ígért, és hogy mód lenne fővárosi vendégszereplők foglalkoztatására is — nem látszik kivihetetlennek az a terv, hogy már az új színházi évadban Pécs lakossága operaelőadásokban gyönyörködjék.

— Sőt! Nemcsak Pécsnek, hanem a vidéknek is hasznára lenne az operastudió. Kisebb egyfelvonásos operákkal — mellettük természetesen prózai műsorral is — felkereshetné a színház a falvakat és terjeszthetné a megyében az operakultúrát.

— Különösen a területi átszervezés után lesz ennek jelentősége, mert az annyit jelent, hogy legalább tizenöt helyre — Mohácstól Szekszár- dig és Dombóvárig — eljutna a pécsi zenei apparátus.

— De pillantásunk nemcsak a megye határáig vagy a megalakítandó új közigazgatási terület széléig, sőt még nem is csak az országhatárokig terjed. Már az első évben meg’ lesz a lehetősége annak, hogy a pécsi szimfónikus zenekar és a Liszt Ferenc kóius ellátogasson külföldre, elsősorban a szomszédos Jugoszláviába. Megmutatnánk, hogy mit tudunk és tanulmányoznánk a külföldi zenei életet, beszélgetnénk muzsikusokkal, művészekkel, hallgatnánk koncerteket és hallgatnának bennünket is — röviden: egészséges kapcsolatok megteremtését tűzzük ki célul.-* Vannak azonban még ennél is távolabbi terveink, egy-két évre szólóak. Es ezek elsősorban a teljesen függetlenített szimfónikus zenekar létrehozását célozzák. Ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik, Elsősorban nem

fHÍ* (ij l&C'C'S

a címe annak a nemrégiben megjelent két és fél íves, ízléses kiállítású füzetnek, amelyben Somogyi Géza, a tudós tanár összefoglalta a Pécsre vonatkozó földrajzi és történelmi ismereteket. (Sajnos, a tiszteletre méltó lokálpatriotizmusra utaló, de semmitmondó cím ezt nem árulja el.). Külön öröm, hogy a közelmúltban megjelent városunkkal foglalkozó kiadványok közül (Vörös Márton: öttornyú városa és a Kolta János szerkesztette pécsi útikalauz után) ez . már a harmadik, örömünket az sem rontja, hogy Somogyi Géza füzetének második, történeti része csak rövidebbre fogott megismétlése a Pécs c. útikalauz (amelynek Somogyi Géza is munkatársa volt) várostörténeti fejezetének, — mert a füzet első, nagyobb és értékesebb felében nyújtott leíró földrajzi ismeretek egészen újszerüek és eredetiek. Színes képet rajzol itt a szerző a pécsi föld életéről, a felszínt alakító erők munkájáról, a város sajátos éghajlatáról, a földet borító növényzetről. Különös figyelemmel olvassuk megjegyzéseit, amelyekkel a

geológiai ismeretekkel nem rendelkező érdeklődőkhöz is közel hoz tudományos kérdéseket. Például a Mecsek közetvilágának jellemzésénél nem mulasztja el megemlíteni, hogy a tömör mészkő „falazásra nem alkalmas, mert nedvszívó, és a vakolatot leveti. Ezért nincs Üdülőszállónk kívül vakolva”. De a könyvecske nemcsak új ismeretekkel gazdagít, hanem felkelti a vágyat — nem utolsó sorban gazdag képanyagával, a szép és eredeti fényképfelvételekkel, — hogy szögesbotot vegyünk a kézbe, s keresztül- kasul járjuk a Mecsek csodálatosan szép tájait. Alighanem — az író szándéka szerint is — ez a füzet legnagyobb érdeme.

Az érdemek mellett az apróbb hibák eltörpülnek, így például helyenkint homályos a szöveg a túl tömör stílus miatt, a bosszantó nyomdahibák (III. József, Dombi János múzeumigazgató, kuruez-korj, s a füzet végéről hiányzó forrásjegyzék, illetve a további érdeklődést kielégítő irodalommutató. Valamint szívesen vettünk volna egy, a föld- történeti korok áttekintését megkönnyítő táblázatot.

Még egy hiány, bár ez nem a füzet hibája, csak a füzet keltette bennem: Milyen szívesen olvasnánk a Somogyi Gézáéhoz hasonló alaposságú ismertetéseket a város művelődési életéről is, például a Pécsi Nemzeti Színház, a pécsi sajtó, a pécsi iskoláztatás, a muzsikáló Pécs történetét feldolgozó kiadványokat. (Ez utóbbival Antal György már foglalkozik — szerk.).

Ezért kell külön szólni arról a nemes gesztusról, amellyel a Városi Tanács Oktatási Osztálya mecénásnak szegődött Somogyi Géza füzetéhez, s kiadta ezt az értékes dolgozatot. Fölmerül az óhaj, bárcsak folytatnák tanügyi szerveink ezt a szép kezdeményezést, s pályázatok hirdetésével, jutalmazással, a kiadásra érdemes tanulmányok anyagi támogatásával buzdítanák a tudományos munkában is kiváló pedagógusokat.

(A könyvet a Pécsi Szikra Nyomda 3.000 példányban állította elő. A borítólap azt is elárulja, hogy ára: 3,50 Ft. De miért nem került könyvárusi forgalomba?)

TtlSKP.S: TTROR

j A szobornak a fásított

2. I alsó-sétatéren való el- ______I rejtése nem lenne helyes. Ez a tér tegfelleb

b a teljesen más hangulatot keltő szentháromság-szobor áthelyezése szempontjából jöhet ■’ámításba.

A felső-sétatér közép3.____észén rendelkezésre _____ álló kis szabad terület

— ahol jelenleg a Sze- oessy-szobor áll — monumentális lovasszobor kelet-nyuaat irányban való elhelyezésére kicsiny. Ellenkező irányú elhelyezés esetén pedig a sűrű fásítás miatt aránylag kis területről lenne csak előnyös rálátás a szoborra.

j A 48-as tér teljes fáI 4*. sítását tervezzük, itt I tehát a lovasszob’-ot

ugyancsak elrejtenénk — ettől eltekintve: a modern homlokzatú épületekkel szegélyezett térre Hunyadi-szobrot állítani nem lenne stílusos.

A szobor végleges elhe'yí'zésére nem maradt tehát más megoldás, mint a város központja, a Széchenyi tér.

Magán a téren való hely kijelölésről lehet vitatkozni. Hosszú ideig a műépítészek sem tudtak közös nevezőre íut- ni, végeredményben — (mivel az elfogadott megoldás esetén a tér költséges átalakítására sincs szükség) — döntöttek a dél-keleti sarok mellett.

A szobor felállításáig a Széchenyi tér képét rontó összes bódé, reklámtáblát és lámpaoszlopot el kell távolítani. A tér végleges rendezése során a nyugati oldalon újból meg kellene építeni eredeti állapotában az 1892. évben vízműépítés miatt megszüntetett s andervárat.

Meggyőződésem, hogy a közhangulat a szobor felavatása után gyökeresen megváltozik, de szeretném az aggodalmaskodókat is megnyugtatni: ha beigazolódna, hogy a legtöbb szándék és törekvés ellenérv a szobor elhelyezése nem sikerült, és tényleg nyugodt légkörben megtaláljuk a sokkal jobb megoldást, a szobor néhány ezer forintos költséggel mindenkor áthelyezhető.

Ezzel kapcsolatosan megemlítem még, hogy időszerű lenne Pécsett több rosszul elhelyezett szobor (Petőfi, Kossuth, Szentháromság) áthelyezésének kérdését napirendre tűzni.

DULANSZKY NÁNDOR a városi tanács v. b. osztályvezető mérnöke

A nándorfehérvári csata (Dómján József, Kossuth-díjas fametsző Hunyadi-sorozatából) <

K

ét álló hete töreti Mohamed temérdek ágyújával, roppant kőhajító gépeivel a falakat, két álló hete zúdul újabb és újabb rohamra a zsákmányra éhes szpáhik és janicsárok áradata. Nándorfehérvár már csak nevében őrzi büszke címét, rom és köhalmaz, melyben elcsigázva néz farkasezemet a halállal nélhány ezer rongyos felkelő és szerb dunai hajós«

HÓMkMfeUhmi...

A Száván innen nagy lassan gyülekezik a had, pedig Hunyadi időben menesztette követeit felséges urához és a Római Birodalom választófejedelmeihez. De akik jönnek, azok is jobbára fegyvertelen parasztok, vaskovácsok, vargák, deákok, ványolók, amolyan szegény- legények, s egyedül szívük vezérli őket a bajbajutottak oltalmazására.

Mert nagy már a baj! Hiába tömeti el a vezér cölöpgátakkal éjjelente a bástyaréseket, másnapra a kőgolyók széttörik ismét, hiába járja lelkesítő szóval a sáncokat, fáradtság lopakodott az izmokba, már nemcsak a török pusztít, arat a háború vámszedője is: a pestis.

Még szerencse, hogy az éj leple alatt sikerült vagy 4 000 kipróbált vitézét átlopóztatnia a szávaparti táborból. Csak most szükségeltetnek igazán ezek a harcosok, ahogy a hírszerzők vallják, Mohamed éktelen haragja végleg leszámolni készül az „átkozott Jankó“-val, éppen csak a tikkasztó hőség szűnésére vár... Szabad szemmel is látni, mint rendezi harci sorokba martalócait Rumélia félelmetes beg- ler bégje, Karadzsa, amott a szablyás aszabok, még arrébb bugyogós janicsárok gyűlnek zsibongva hadi zászlóik köré.

Mintha az egész ozmán birodalom szabadulna el egyszerre.

A lebukó nap már csak a szörnyű öldöklést látja. A külső sánc veszve, a híd körül a belső vár árkaiban folyik már a tusa, s egy félszemű tatár éppen a kaputorony kiszögelé- sén készül kitűzni a lófarkas zászlót. Rémület dermeszti meg a védőt... De hirtelen, mintha földből nőne ki, fegyveres csapat ront rá a diadalittas támadókra.

— Hunyadi! — zúg fel először itt, ott, majd egyre erősödőn többezer torokból, s a hídon és sáncokon nyüzsgő janicsárok közt megbomlik a rend, Még a holtak is erőre kapnak, zá10-56. fáíius ZZ.

porozik a kénbe mártott rőzse, szurok és golyó. Sokan a falakról ugornak a sáncba, hogy összeégve pusztuljanak, akik visszariadnak, azokat elnémítják Hunyadi kopjásai. Hajnaltájt már csak elszórt fegyverek, holttestek garmada tanúskodik a védők diadaláról.

S akik még nemrég iszonyattal készülődtek a halálra, most bátorságra kapnak. Először csak öt íjjász száll meg egy dombot a vár és ostromsáncok között, majd egyre többen tódulnak a falréseken át a vezéri lobogó utáa Hátrál a mozlim előőrs, zsákmányul esik az ágyúállás, saját ágyúik ontják már tüzüket a törökre.

De megmozdulnak a Száván túli tábor talpasai is, a két sereg együtt ront a janicsárok maradékaira. Hiába indul ellentámadásra a szultán válogatott lovascsapata, s avatkozik a harcba a Dunát őriző 6 000 szpáhi, a kézitusa már eldőlt: lángol a szultáni tábor s levágva fekszenek a legjobb vezérek, Karadzsa, Hasz- szán aga, Turakhán begler bég.

A Római Birodalom sorsa dőlt el a vár alatt;; I

„Ujjonganak, akik azelőtt szomorúságban voltak, víg kedv van, ahol azelőtt félelem uralkodott“ — jegyzé fel csata után nagysebtiben a deák... Anno 1456. július 22. Európa fellélegezhetsz!

•

Ma 500 esztendeje. Az igazság győzedelmeskedett a hódítók felett. „Ki maga akart uralkodni az egész földkerekségen ;: •• paraszti kéz verte le, járatosabb a kapa, mint a fegyver forgatásában; s ki sok kürt meg harci dob hangja mellett jött, búsan, éj csendjében, rútul futamodott meg" — idézi Hunyadi krónikása,

Egy nemzet tragédiája, hogy a hadvezért, kit ellenség gyenge volt ledönteni, diadala után röviddel, az ostrom idején testébe szívódott járvány teríti le, s vele pusztul a törökkel szembeni végső leszámolás lehetősége is.

De örökül hagyja egy hősi élet s a hazáját védelmező nép legyőzhetetlenségének örök példáját.

Lippenszky István

1456. JtJüus 22-én ITunyadl János párosviasko■úsban legyőzi II. Mohammed török szn'*á>U. (Dómján József Hunyadi-sorozatából)

— Helyreigazítással keli kezdenem. A lapok hibásan közölték, hogy függetlenített zenekar létesül Pécsett, mert Darvas József félfüggetlenített együttesről beszélt. Ez is nagy eredmény: sokéves kívánságunkat váltja végre valóra. A félfüggetlen ítés anyagilag annyit jelent, hogy a zenekar az eddigi sovány támogatásnak mintegy nyolcszorosát, évi 300 000 forint körüli összeget kap az államtól.

— Ezzel az anyagi támogatással rendszeres havi tiszteletű íjat biztosíthatunk zenészeinknek — meghatározott pi-óbaórák mellett —, megszüntethetjük az eddigi rosszízű egyenlösdit, ami annyit jelentett. hogy például Graef Tildi egyenlően kevés juttatást kapott egy zeneiskolai növendékkel.

— A nyolcszoros ellátmány azonban nem jelenti azt, hogy előadásaink, szerepléseink számát is nyoicszorosára emelhetjük. A fokozott támogatásnak — az előadások számának megháromszorozódása, meg- négyszereződése mellett — a minőség javítása lesz az első eredménye. Több próbát tartunk, jó erőkkel javítjuk a zenekart és igyekszünk megvalósítani három kitűzött feladatunkat. Először: a rendes, eddig megszokott koncertek mellett rendszeresítjük az ifjúsági hangversenyeket, így nevelünk zenebarát utánpótlást, és' elvisszük műsorunkat az üzemekbe is. Másodszor: rendszeresen szerepelni szeretnénk vidéken, így Komlón, Mohácson, Szigetvárott és más nagyobb, zenei kultúrát igénylő helységekben. Harmadszor: létre akarjuk hozni a színházzal és a szakiskola erre alkalmas növendékeivel, valamint a szimfónikus zenekarral az úgynevezett opera- stúdiót.

— Az operastudióról talán érdemes lenne részletesebben is beszélni. A Pécsi Nemzeti Színház zenei részlege az idén erőteljesen fejlődik. A zeneművészeti szakiskolában

az anyagiak okoznak aondi. — bár egy ilyen ötventag zenekar fenntartása év: egy millió forintba kerülne — ha nem a zenészek pécsi ie'elc pitése, azaz a lakáshiány, a utánpótlás biztosítása, •■} szín házi zenekarral való , egyesi! lés, az elfoglaltság arányos el osztása egy autóbusz es og szállítókocsi beszerzése é nem utolsósorban a városi ta náci és megye: tanács tárrr; gatásának élvezése.

— E sok probléma megoldó sához idő kell és a féifügget lenitett zenekar megalakulásé nak és működésének ideje lesz időnk kísérletezni, -zot vezni, hosszabb ideig kopog'at ni ott, ahol fsak nehezen ika megnyílni az ajtó.

— A legfontosabb égve’- az, hogy valóság a pécsi fél függetlenített zenekar. aza nemsokára, zeptembe> i.ise lén valósággá lesz, horv te: veink szépek és keresztülvi hetőek, és hogy minden bi zonnyal az egész, város és a egész megye szívesen tárna gatja majd a zenekar jó szándékú terveit.

A Szabad Nép és a Művelt Nép már több mint egy hete ; hírül adta, hogy Darvas- József népművelési minisztei a zeneművészek nagygyűlésén kijelentette: szeptember elsejére ; függetlenített szimfónikus zenekar létesül Pécsett. i

Antal György, a pécsi zeneművészeti szakiskola igazgatója, i a zeneművész szövetség elnökségének tagja résztvett a július j 9-i nagygyűlésen és részletesen nyilatkozott a nagyjelentőségű i eseményről. 1

I