Dunántúli Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-22 / 172. szám
6 NAPLÓ 1956 JŰLIUS tB MEGYÉNK ÉLETÉBŐL 20 hektó sör 500 ebéd Pécs lakosságának kedvelt /órakozóhelye a Nádor és a Pannónia. Naponta átlagosan '0 hektoliter csapolt és 500 í<veg palackozott sört fogyasztanak el a vendégek a napi ötszáz ebéd mellett. (Érdekességképpen megemlítjük, hogy az 500—550 ebédet csupán 12 nincér szolgálja fel!) A legnagyobb forgalom szombaton és vasárnap tapasztalható. Mindkét napon átlag 2 800—3 000 ember keresi fel a Nádort és a Pannóniát. A törökverő Hunyadi Ma este 18 órakor a Pécsi Rádió Hunyadi-emlékműsort sugároz, a nándorfehérvári csata 500. évfordulója alkalmából. A rádiójátékot írta és összeállította: örsy Ferenc. — Közreműködnek: Békés Rita, Buss Gyula, Széplaki Endre, Tándor Lajos és Tomanek Nándor. Ülést tart a Hunyadi-emlékbizottság A Hazafias Népfront keretében megalakult Hunyadi em- ékbizottság július 23-án, hétfőn délelőtt 9 órakor ülést tart. Az ülésen az augusztus 12-i pécsi Hunyadi-ünnepség vég- eges programját beszélik meg. Csehszlovák vendégek Pécsett Az IBUSZ külföldi társas- itazásának keretében harminc ágú csehszlovák túrista esősort érkezett Pécsre szerdán. \ csehszlovák túristák két na- jot töltöttek Pécsett. Megtekintették a város történelmi levezetességeit és a Mecseket. Csehszlovákiából ez évben még 1—4 túrista csoport érkezik -’árosunkba. Mozit létesítenek Fekeden A Baranya Megyei Mozi- üzemi Vállalat tervbeveíte, tőgy a kilencszáz lakosú Feed községben filmszínházat é’esít. A község mozi berendezését a MOKÉP fedezi. — Augusztus első hetében már meg is kezdik a keskenyfilm- retítést. Őszibarackot exportálunk Csehszlovákiába A Baranya Megyei Mező- gazdasági Termékeket Értékesítő Szövetkezeti Központ (MÉK) az elmúlt napokban több mint tíz mázsa korai őszibarackot szállított a csehszlovákiai Sturovoba. A vállalat pénteken, illetve vasárnap már 25—30 mázsa pécsi korai őszi barackot szállít külföldre. Műselycmharisnya az NDK-ból A Német Deipokratikus Köztársaságból vékony szálú műselyem harisnya érkezett Pécsre a Rövid- és Kötöttáru Nagykereskedelmi Vállalathoz. A vékonyszálú harisnyákat a nagykereskedelmi vállalat már eljuttatta a kiskereskedelmi vállalatokhoz. A harisnyát 30—32 forintos áron hozzák forgalomba. A Német Demokratikus Köztársaságból ugyanakkor műszálas, szép kivitelű csipkefüggöny is érkezett a RÖVIKÖT-höz. — A csipkefüggöny 260 és 300 cm szélességű. Ezt is a kiskereskedelmi vállalatok hozzák forgalomba. M! TETSZIK, S Ml NEM PÉCSETT? Városunkat mind gyakrabban és gyakrabban keresik fel nemcsak az ország minden tájáról érkező utasok, hanem külföldiek is. Meg kell mondani, hogy kivétel nélkül majdnem mindenki az elragadtatás hangján beszél Pécsről és nem egyszer fedezi fel egy messziről jött valaki a városnak oly rejtett szépségeit, amelyekről eddig a pécsiek közül is kevesen tudtak. Beszélgetés folyamán azonban nagyon gyakran kiderült, hogy mi tetszik az idegeneknek Pécsett és mi nem. Tetszik Pécs gyönyörű fekvése, a pezsgő kulturált élet, tetszenek a szép és jól berendezett üzletek, a választék, az udvarias és előzékeny kiszolgálás, a szabadtéri színpad, a Nemzeti és a Kamara Színház, a Parkmozi. De nem tetszik, hogy Pécsett csak a legnagyobb nehézségek árán lehet a 4.50 órakor induló vonathoz taxit kapni, nem beszélve arról, hogy autóbusz és villamos pedig egyáltalán nincs reggel a korai vonatokhoz és 4faíid&Lat&k a txavLatiy kejÁmtánál. . . Amikor nemrég ittjártak az eszéki vendégek, ellátogattak az abaligeti cseppkőbarlangba is. A megyei tanács egyik őket kísérő tisztviselője elkérte az abaligeti tanácselnöktől, Szávai Istvántól a barlangbejárat kulcsát és hívta az idegen- vezetőt. Se kulcs, se idegenvezető nem volt. Most sincs, rég letörték a lakatot. Tárva-nyitva a barlang kis vasajtaja és boldog-boldogtalan rongálja, töri le az évszázados, különböző színben játszó értékes cseppköveket és viszi el „abaligeti emlék“-ként. Hosszú volna részletezni a barlang rendbehozásával kapcsolatos huzavonákat. Kezdve attól, hogy a megyei tanács még 1954-ben kiutalt húszezer forintot, később meg „leemelte“ az abaligeú tanács számlájáról. A járási tanács ugyancsak két éve az ígért 12 ezer forint egy részéből ideszállított ötezer téglát és küldött egy kőművest is a menedékház megépítésére. Bár ne küldtek volna. Mert ez a Szabó Géza ellógott itt majd két .hetet a barlangnál társadalmi munkát végző falusiak bosszúságára. A menedékház építésére fordított pénz azért elfogyott, de menedékház 6ehol. Két év alatt a már félig kész alapokat is tönkretette az eső. A téglák egyré- szét meg elhordták. Pedig milyen szép tervek születtek itt... Felépül a menedékház, a majdnem egy kilométer hosszú cseppkőbarlangban tölgyfapadlókból korlátos hidakat emelnek, a barlangon végig folyó patak padkáját rendbehozzák, karbidlámpákkal világítanak. S mindebből semmi nincsen. Pénzre lenne szükség a megvalósításhoz, arra a pénzre, amit „leemeltek“ az abalige- ti tanács számlájáról. Amíg pedig mindez nincs meg, addig önerejéből a helyi tanács hiába is nyitna itt italmérést vasárnaponként, és a tervezett beton tánchely elkészítéséhez sem fognak hozzá. Gyakran jönnek a levelek Abaligetre. A Hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Technikum többszáz hallgatója májusban jött volna, a szegedi általános iskola tanulói két Ikarusszal terveztek ide kirándulást ... Vajon mikor válaszolhatja végre Szávai István az érdeklődő levelekre azt, ■ hogy jöjjenek bármikor a látogatók, nagyszerű élményben lesz részük ...?! így gyakran kénytelenek a kora hajnali órákban csomaggal az állomáshoz gyalogolni. Ez főképpen télen sötét hajnalban, esetleg nehéz poggyásszal nem kellemes. Nem kellemes, hogy a Mecseken fent nincs egy-két olyan hely, ahol le lehetne ülni és egy üdítőitalt, vagy egy kávét elfogyasztani. Hogy némely napokon — nem tudni miért — a Széchenyi tér sötétségbe borul, Hogy nem elég sok helyen árulnak vasárnap levelezőlapot és bélyeget. Hogy vasárnap nincs egy olyan kis pavilon, vagy elárusítóhely, ahol egy-egy pécsi emléktárgyat, Zsolnay-t, vagy ehhez hasonlót lehetne vásárolni. Hogy a városról nem kapni egy áttekinthető egyszerű térképet, amely megjelölné a látnivalókat, a műemlékeket, az autóbuszvonalakat. Hogy nincs a szállodákban a múzeumok nyitvatartásáról és a látnivalókról jegyzék. Hogy nincs az autóbusz végállomásokon egy egyöntetű tábla, amelyen látni lehetne, hogy mikor indul vissza az autóbusz. Az autóbuszok elején feltüntetett jelzés egyáltalán nem megfelelő arra, hogy abból az autóbusz menetirányát meg lehessen állapítani és így számtalanszor rossz autóbuszra szállnak. Hogy nincs vasárnap délután egy olyan körjárat, amely idegenvezetővel Pécs nevezetességeit a sok ideérkező idegennek megmutatná. (Szívesen megfizetnék az ezért járó viteldíjat). A Balokány fürdőben, amely állandóan zsúfolt, a második medence állandóan víz nélkül áll és ugyanakkor Pécsnek egyetlen kis természetes tavát teljesen elhanyagolják, amelyből lassan mocsár lesz. Úgyszintén a Hullám-fürdő pázsitja teljesen elhanyagolt, kiszáradt, amelyre leülni bizony nem kellemes. A város egyes helyeinek tisztaságára nem fordítanak kellő gondot, amit majdnem minden idegen-csoport szóvá tesz. Hogy a sétatéren egyre kevesebb pad van és azoknak javarésze törött. KENEDI MIHÁLY a Nádor szálloda igazgatója. Tanácstagok fogadóórái I. kerület: Július 23-án (hétfő) délután 6 órától Keresztes Mihályné és Friesz János a Szabolcs telepi iskolában, Czárt Ferenc és Vass György a volt Deutsch-féle téglagyárban, Lucza Jánosné és Kalmár Kálmánná a Kokszmüvek kultúrtermében, július 24-én (kedd) délután 6 órától Kovács István a közép- naeszesi új iskolában, július 23-én (szerda) délután 6 órától Szabó József és Csicsók Jánosné a Szabolcs falusi kultúr- házban, Bedemik Józsefné és Fulmer József a pécsbányatelepi vb. kirendeltségen, Harcos Józsefné és Kárpáti Ferenc a Gorkij kultúrotthonban, vertike István az újmeszesi Iskolában. július 26-án (csütörtök) délután 6 órától Nagy Károlyné és Fodor Ferenc az újmeszesi pártházban, Herbszt Konrádné és Sztergár János a Vorosilov úti iskolában, július 27-én (péntek) délután 6 órától Bencze László és Maza János a vasas! vb. kirendeltségen, n. kerület: Július 26-án (csütörtök) délután 6 órától Haraszti Pál és Gyurkár Vince a kertvárosi ált. Iskolában. július 27-én (péntek) délután 6 órától Farkas Ernőné és Till Antalné a siklósi külvárosi párt- alapszervezet helyiségében fogadó» órát tart. in. kerület: Július 23-án (hétfő) délután 5 órától Varga Lajos és Jeszenszki László a Keltető Vállalatnál (Xa- vér utca), e6te 7 órától Herendi Ferenc és Lippai Antalné a pa- tacsi iskolában, . . , július 24-én (kedd) délután 5 órától Somogyi Mihály és Halápi László a Petőfi utcai iskolában, Bojtor János és Kis Tóth György- né a III. kér. tanácsházán. Dolmány Vincéné és Kappan Mihály, Puskás Sándor és Kis Nagy József az Alkotmány utcai iskolában. Majorlaki János és Nagy György Szentkút 30. szám alatt, lúlius 25-én (szerda) délután 3 órától Magdó Sándorné a Petőfi utcai iskolában. Gungl János és dr. Méhes Gyula a Gyógyszertani Intézet tantermében (Rákóczi úti bejárat), Bedó Pálné a III. kér. tanácsházán. dr. Puskás Odón és Arató Jánosné az Alkotmány utcai iskolában, Rapp Rezső és Szita Istvánná a Keltető Vállalatnál (Xavér utca), dr. Bakonyi Antalné és Földes László. Antal László és Kakas Ferenc a III. kér. tanácsházán. Nlklcs Lászlóné és Läufer Helga a Ped. Főiskolán (Ifjúság útja), Sajtóértekezle t az elrabolt magyar repülőgép pilótáival és utasaival Bécs (MTI) A július 13-án elrabolt és erőszakkal Nyu- gat-Németországba irányított LI—2 mintájú magyar személyszállító repülőgép személyzetének öt tagja és a repülőgép öt utasa hazatérőben pénteken este Becsbe érkezett. A banditákkal folytatott harcban koponyaalapi törést szenvedett Doktor Eleket és három szintén súlyos sebesült utast megérkezésük után nyomban a baleseti kórházba szállították, ahol gondos orvosi kezelésben részesültek. A repülőgép személyzetének négy tagja, Kóré János 25 éves első pilóta, Fenesi János 24 éves második pilóta, Benedikt Károly 22 éves rádiós és Tóth Sándor 32 éves szerelő, továbbá a hazatérő utasok közül Somody Imre 27 éves mérnök és Paukovits Tibor 34 éves vállalati osztályvezető a bécsi magyar követség által összehívott sajtóértekezleten beszámolt az osztrák és a külföldi újságíróknak az elvetemült banditatámadás részleteiről. A sajtó- értekezlet jóval éjfél után ért véget. Gáti János, a Magyar Népköztársaság majnafrank- furti külkereskedelmi kirendeltségének vezetője, a hazatérő csoport kísérője, a sajtóértekezleten közölte, hogy a nyugatnémet hatóságok előzékeny, emberséges magatartásukkal, a hivatali formaságok mellőzésével nagymértékben elősegítették az elrabolt repülőgép személyzetének és utasainak gyors hazatérésétj Gáti János ezért köszönetét fejezte ki az illetékes hivatalos nyugatnémet, szerveknek. A bécsi magyar követség szóvivője hozzáfűzte, hogy az osztrák hatóságok, egyes nyugati lapok állításaival ellentétben szintén minden bürokratikus eljárás nélkül adták meg az átutazási engedélyt a hazatérőknek, akik — minthogy nem készültek külföldi utazásra — útlevéllel sem rendelkeztek. A szóvivő a továbbiakban ismertette a hazaáruló légi banditák előéletét. Az ismertetésből kitűnt, hogy valamennyien züllött és könnyelmű alakok, akiket a rossz társaság, a pénz- és kalandvágy vitt a bűn útjára. Góré János és Fenesi János pilóták és Tóth Sándor szerelő a sajtótudósítók kérdésére válaszolva elmondották a repülőgép- és emberrablás lefolyását. A LI—2 mintájú személyszállító repülőgép július 13-án a menetrendnek megfelelően tíz óra nyolc perckor indult el Budapestről, hogy Szombathelyre és Zalaegerszegre vigye utasait, majd visszatérjen a budapesti repülőtérre. A repülőgépen a személyzet öt tagja és tizennégy utas foglalt helyet. — Röviddel azután, hogy gépünk Győr felett elszállt — mondotta Góré első pilóta — az utasfülke felől érkező gyanús zajra lettünk figyelmesek. Tóth Sándor szerelő utasításomra kinyitotta a vezetőfülke ajtaját, hogy megnézze, ml történik odakint. Alighogy kinyílt az ajtó, az egyik utas, akiről később kitűnt, hogy Pólyák, a támadó banditák vezetője, pisztolyt fogott szerelőnkre és bekiáltott a vezetőfülkébe: „Adjátok meg magatokat, mert különben lövök!” Tóth Sándornak sikerült becsuknia a vezető-fülke ajtaját. Hirtelen átvillant az agyamon a helyes terv:visz- szatémi Győrbe, ott leszállni és ezzel meghiúsítani a külföldre törekvő banditák szándékát. Pólyák és hat cinkostársa azonban időközben kifeszítette az ajtót és berontott fülkénkbe. Doktor Elek navigátor rávetette magát Pólyákra és dulakodni kezdett vele. Pólyák újból pisztolyt rántott és lelövéssel fenyegetett valamennyiünket. A többi bandita ólmos botokkal volt felfegyverkezve. Heves közelharc fejlődött ki a repülőgép személyzete és a támadók között. Átadtam a gép vezetését a második pilótának és hősiesen küzdő társaim segítségére siettem. Fegyverem nem volt, csupán egy rakétapisztoly; azzal többször fejbevágtam Polyákot. Igyekeztünk a banditákat kituszkolni a vezetőfülkéből. Ekkor Pólyák lenyomta pisztolyának ravaszát és lőtt: fülem mellett süvített el a lövedék. A banditák vezetője füstölgő pisztollyal mindenre elszántan újra felszólított bennünket, hogy adjuk fel az ellenállást, különben végez velünk. Kiderült, hogy a banditák az utasokat időközben ólmosbotokkal ártalmatlanná tették. E pillanatban józan ésszel nem volt más választásunk mint az, hogy eleget tegyünk a felszólításnak, de még mindig reméltük, hogy sikerül a géppel magyar terület felett maradnunk és segítséget kapnunk. Rádiósunk háromízben adott le S. O. S. — vészjelzést. Már nem volt időnk ellenőrizni, hogy vészjelzéseinket felfogta és megválaszolta-e valamelyik állomás. Ezután ért a legnagyobb meglepetés. Pólyák, a rablóbanda feje, az egyik pilóta helyére ült és átvette a repülőgép vezetését. Kitűnt, hogy gyakorlott repülő. Most már nem tudtuk megakadályozni, hogy a gép elhagyja Magyarország légiterét. Pólyák izgalmában rendkívül alacsonyan, gyakran csak öt hat méter magasságban vitte tovább a repülőgépet, úgy hogy itt-ott az útszéli fák koronáját súroltuk. Többízben beavatkoztam a vezetésbe, hogy megmentsem a gépet és valamennyiünk életét. így értünk a Dunához és láttuk, hogy hatalmas város, Bécs terül el alattunk. Itt a domborzat miatt 1600 méter magasságba kellett felemelkednünk. Pólyák átadta nekem a gép vezetését, de pisztollyal a kezében hátam mögött maradt, s ellenőrizte, hogy utasításait hiven teljesítem-e. Egy idő után a banditák a magukkal hozott térképet tanulmányozva, csalódottan mondták egymásnak, hogy a számukra kilátásba helyezett „kísérő repülőgép“ nem jelent meg a megállapított helyen, amely be volt rajzolva térképükbe. Góré első pilóta a Corriere della Sera című olasz lap tudósítójának kérdésére kijelentette: Nem tudja, hogy a banditák, mely külföldi állam repülőgépétől vártak segítséget. Később egy betonnal borított repülőtér fölé érkeztek. Ez, mint ezután kiderült, Bajorországban, az Ingolstadt közelében lévő Man- chinganban volt. Góré itt Pólyák utasítására leszállt a géppel. Pólyák és banditatársai, akik attól tartottak, hogy esetleg a Német Demokratikus Köztársaságban szálltak le, boldog örömmel hallották a gépet kinyitó rendőröktől, hogy Nyugat-Né- metország területén vannak. A pilóták és az utasok egyöntetűen megerősítették, hogy kényszerű nyugatnémetországi tartózkodásuk alatt kifogástalan bánásmódban, gondos orvosi kezelésben és megfelelő ellátásban részesültek. Elmondották: a nyugatnémet orvosok és ápolónők láthatóan együtt- éreztek az elhurcolt magyar pilótákkal és utasokkal. A nyugatnémet rendőrség is udvariasan bánt velük a kihallgatás során. Paukovits vállalati osztályvezető további kérdésekre adott válaszában elbeszélte, hogy Ingolstadtban egy bizottság, amelynek vezetője állítólag a bajor tartományi kormány képviselője — és ep ik tagja amerikai „menekült-szervezet“ megbízottja volt, külön-külön tárgyalt az elrabolt magyar repülőgép utasaival, valamint Doktor Elek navigátorral és rá akarta őket bírni, ne térjenek haza, maradjanak Nyugaton. Kilátásba helyezték, hogy „megfelelő munkalehetőséget“ és „Olaszországba, Dél- Amerikába vagy Kanadába szóló beutazási lehetőséget“ biztosítanak részükre. Előbb mindannyian visszautasították ezt, később két utas. Horvát János és menyasszonya, a rábeszélések hatása alatt elfogadta az ajánlatot és nem volt hajlandó hazatérni. A bizottság azzal az ijesztegetéssel is próbálta megadásra bírni az utasokat, hogy Magyarországon súlyos kellemetlenség és üldözés vár rájuk, mert nem védték még a repülőgépet és nem gyűrték le a banditákat. A sajtóértekezleten nagy derültséget keltett Paukovits közlése, hogy miután a nyugatnémet hatóságok nem engedtek újságírókat a hazatérni kívánó magyarokhoz, a Reuter angol hírszolgálati iroda tudósítója kórházi altisztnek álcázva egy kis Coca Colával a vállán jutott be a sebesült utasokhoz és különböző felvilágosításokat kért tőlük. Mint a sajtóértekezleten közölték, Pólyák és társai Nyugat-Németorezágban elmondották, hogy három alkalommal tették már meg az utat Budapest és Szombathely között, de csak negyedszer merték aljas tervüket megvalósítani. A terrorakció végrehajtására a- megbeszélés szerint Pólyák ezzel a felkiáltással adta ki a jelszót: „Nini, már Győrt is elhagytuk!” Az elrabolt repülőgép személyzetének tagjai és az utasok a sajtóértekezleten kijelentették: boldog örömmel térnek haza, s alig várják, hogy Viszontláthassák hozzátartozóikat és dolgozótársaikat. A tíz magyar repülő é6 utas szombaton reggel gépkocsin folytatta útját Budapestre. A sebesülteket betegszállító gépkocsin viszik haza. A nyugatnémet hatóságok közölték, hogy az elrabolt repülőgép a Magyar Népköztársaság rendelkezésére áll,
