Dunántúli Napló, 1956. június (13. évfolyam, 129-153. szám)

1956-06-23 / 147. szám

2 N X Pt« 1956 JÚNIUS 84 Néhány gondolat néhány problémáról (Hozzászólás) A SZKP XX. kongresszusa óta friss levegő járja át egész politikai életűinket. Az embe­rek szabadabban nyilvánítják véleményüket, őszintébben mondják el a mindennapi éle­tükkel kapcsolatos problémái­kat. Tudom, hogy ez a pár hó­nap, amely az SZKP XX. kong resszusa óta eltel**, nem ele­gendő ahhoz, hogy'hosszú évek hibáit helyrehozzuk, mégis úgy érzem, sok kérdésben, el­sősorban az őszinteség, nyíltság kialakításában előrébbre kelle­ne lennünk. Mi az oka, hogy ezen a téren még alig léptünk előre? Szabad teret a véleményeknek! Nem sokkal az SZKP XX kongresszusa után értekezle­ten vettem részt a megyei párt bizottságon, ahol a XX. kong­resszussal kapcsolatos kérdé­sek voltak napirenden. Ez az értekezlet eltért a szokásostól Azzal kezdődött, hogy az egyik megyei vezető elvtárs bejelen­tette: nem lesz referátum, ha­nem nyíltan, gátlástalanul mondjuk el gondolatainkat, észrevételeinket, amelyekre megpróbálnak válaszolni. Mon­danom sem kell, sok kérdést tettünk fel. Volt köztük olyan is, amelyet eleve vissza kellett utasítani, de az is jószándókú- an hangzott el. A válasz sok kérdést tisztázott, egyes kérdé­sekben azonban még azután is kételyeink voltak, legalábbis nekem. Ez természetes is, hi­szen egy viszonylag rövid ér­tekezlet nem elegendő ahhoz, hogy valamennyi kérdésre meg­nyugtató választ adjon. A válaszadásban azonban volt egy olyan mozzanat, amely, úgy vélem, bizonyos mértékig megmagyarázza, mi az oka arvnak, hogy még min­dig nem merünk őszintébbek lenni. Hideg zuhanyként ért engem, amikor az elvtárs az egyik kérdés-csoport megvála­szolásánál e Szabad Nép cikké­re utalt. Ezt a cikket a Szabad Nép a Pravdából vette át. A cikk lényege az volt. hogy a SZKP-ból egy sor embert zár­taik ki a XX. kongresszus után dezorgamizáló magatartása miatt. Nem tételezem fel, hogy a cikkre való utalás azzal a szándékkal történt volna, hogy meggátolja az őszinte légkör kialakítását, de sajnos bennem és több más résztvevőben is mélv nvomot hagyott, és kétsé­get támasztott: vajon helyesen cselekszem-e. ha őszintén el­mondom problémáimat, nem úgy tűnik-e, hogy dezorganlzá- lek és esetleg következményei lehetnek? Az említett cikkel kapcsolatban egyébként tudo­másom szerint a Központi Ve­zetőség úgy foglalt állást, hogy s Szabad Nép helytelenül kö­zölte. nem a Pravda cikkének szellemét hozta le, amelynek Jénvege a demokratizmus volt és icy enyhén szólva a cikk a bírálat bizonyos fokú elfojtá- s hoz veze.tett. Helyes lett vol­na. ha a Szabad Nép nvilvdnos- ságra hozza a KV-naík ezt az álHsjvjntjá't. Nehéz lenne eldönteni, ki követte el a nagyobb hibát: a S.wbad Nép. vagy az az illető elvtárs, aki utalt a cikkre. Az kétségtelen, hogy egyik sem se­gítette elő az őszinte légkör kialakítását. Sokán mondhatják: ez csak jelentéktelen eset, nem is kellene olyan nagv jelentőséget tulajdonítani neki. De vajon csak ez az egy eset történt meg az elmúlt évek folyamán? Is­mét egy személyes, régebbi, a XX kongresszus előtt történt élményemről szeretnék beszél­ni. amely talán még mélyebb ovo-not hagyott, bennem. Ha jól emlékszem 1954. novemberében vagy később a Központi Veze­tőség októberi ülése után me­gyei nngvaktíva ülésen vettem céfzt. ahol felszólalt az egyik, sikkor országos vezetőnk is és fiz „új szfe.kasz” problémáit fej­tegette. Felszólalása végén ki­jelentette: — nem tudom szó- «zerint idézni — aki pedig nem érti meg az „új szakasz” poli­tikáját, félre kell állítani, füg­getlenül politikai, vagy társa­dalmi életben betöltött szere­pétől. Eltekintve attól, hogy azóta bebizonyosodott az „új sza­kasz” elméletének tarthatatlan­sága, ez a kérdés élét nem ve­szi el. Ilyen és hasonló esete UM lehelne felsorolni, melyek mélyen élnek bennünk és me­lyeket nehéz, nagyon nehéz el­felejteni. 1953 óta sok minden történt életünkben, az események gyor­san követték egymást, ame­lyek újabb és újabb problé mák elé állítottak bennünket. Köztudomású, hogy az embe­rek természetükben, szokásaik­ban, felfogóképességükben kü­lönbözőek. Az egyik embernek elég, ha egyszer megmagyaráz­nak valamit, a másiknak két- szer-háromszor, sőt ötször, tíz­szer is el kell mondani, amíg eszével, szívével fel tudja fog­ni, meg tudja érteni a dolgok lényegét, őszintén szólva, so­hasem becsültem sokra azokat az embereket, akiket nagyon könnyű meggyőzni, akik ha­mar feladják álláspontjukat. Éppen ezért most a XX. kong­resszus után nincs helye semmi féle türelmetlenségnek, fenye­getésnek. Ne felejtsük el, hogy az ember élő, nagyon finoman érző „műszer”, amely gyor­san reagál a legkisebb szellő rezdülésére is. Az pedig a ve­zetőkön, rajtunk múlik, hogy ez a .műszer” milyen hatáso­kat „fog ki”i Nagyobb önállóságot! Kétségtelen, nem könnyű ma a falusi vezetők helyzete, az osztályharc megváltozott, új körülményei között. Többen amikor most el kell ismerni té­vedéseinket, hibáinkat, saját magukkal kerülnek szembe. Ezért halad olyan vontatottan a jogtalanul osztálvellenség- ként kezelt személyek rehabi­litálása. De nemcsak ez akadá­lyozza az ilyen irányú munkát. Nemrég megkérdeztem egyik községünk vezetőitől: nőért nem foglalkoznak önállóan re- habilitással, miért nem tesz­nek sürgős intézkedéseket, hogy ezek az emberek minél előbb ismét megtalálják helyü­ket az életben? Nyíltan elmon­dották, látják, hogy intézked ni kellene, de várják, hogy a járástól kijöjjön valaki, mivel nem szeretnék, ha felsőbb szerveink előtt úgy tűnnének fel, mint kulákpártolók. Ez a nézet eléggé elterjedt. Az el­múlt években bizony nagyon hamar odavágtuk az emberek fejéhez, hogy opportunista, megalkuvó, ha valamilyen in­tézkedésünkről elmondták ké­telyeiket, aggodalmaikat. De miért is cselekedtünk volna másképp, hiszen mi is hasonló helyzetben voltunk. Lassan­ként ezután elszoktattuk a pártmunkásokat és magunk is elszoktunk attól, hogy önálló véleményünk alakuljon ki. Ez most bosszúlia meg magát. Az alsóbb szervek nem mernek cselekedni, amíg a járástól nem vesz részt valaki a mun­kában, amíg nincs „igazolás”, ha esetleg később kiderülne hogy nem helyesen döntöttek. Félnek attól, ha hibáznak, fe­lelősségre vonják esetleg kulák pártolóknak, opportunistának bélyegzik meg őket felsőbb szerveik. Sokkal nagyobb önállóságot kell biztosítanunk alsóbb szer­veinknek, minden eszközzel nevelnünk, bátorítanunk kell őket arra, hogy merjenek ha­tározottan cselekedni, ha meg vannak győződve Igazukról. A baj az, hogy igen lassan, von­tatottan megv az alsóbb szer­vek nagyobb önálló»« génak kialakítása, még mindig na­gyon sok a huza-vona ezen a téren. Ügy gondolom, meg kel­lene gyorsítani ezt a munkát. Alaposabb tájékoztatásra van szükség! Az önállóságról szólva azon­ban az éremnek két oldala van. Vannak olyan ügyek, amelyek­re saját erőnkből nem tudunk választ adni, amelyekben nem tudunk önállóan intézkedni. A táiékoztatásról ' van szó. Az utóbbi időben ugyan sokkal több tájékoztatás? kapunk fel­sőbb szerveinktől, mint az­előtt. Mégis, a tájékoztatás korántsem kielégítő. Sokszor előfordul, hogy a járási veze­tők. elsősorban a pártbizottság vezetői csak sBdcor szereznek tudomást egyes dolgokról, ami­kor már köztudomású az egész iárasban. Tlven volt legutóbb a határsáv eltörlése vagy a mű­szaki zárak felszedése. Egyes szervek — a tájékoztatás he­lyett — átnyúlnak a járási vezetők feje telett, tudtuk és beleegyezésük nélkül intézked­nek. Ehhez tartozik az is. hogy a felsőbb szervek vezetői, el­sősorban az állami vezetők a járásban végzett munkájuk ta­pasztalatairól nem tájékoztatják a járási pártbizottság vezetőit, nem kérik ki véleményüket. Az elmúlt másfél év alatt pél­dául több miniszter és minisz­terhelyettes elvtárs fordult meg járásunkban: az oktatás- üpn miniszter. Pogácsás elv­társ, az állami gazdaságok mi­nisztere, Szobek elvtárs be­gyűjtési miniszter, Sági elv- társ begyűjtési miniszterhe­lyettes, Szőke elvtárs, földmű­velésügyi miniszterhelyettes stb. Közülük egyedül Szobek elvtárs jött el a járási pártbi­zottságra és közölte velünk tapasztalatait, kérte vélemé­nyünket. Felsőbb szerveink le­gyenek sokkal nagyobb biza­lommal hozzánk, ez megköny- nyíti valamennyiünk munká­ját, előbbre viszi ügyünket. Beszélgessün k az emberekkel! Minden becsületes dolgozó világosan látja, hogy életünk­ben nagy változások történtek a felszabadulás óta. Vannak azonban életünknek árnyolda­lai is, mint Gódor elvtárs írta, „kényes” kérdések, amelyek­kel szembe kell nézni. Az el­múlt években ezeket igyekez­tünk kikerülni, egyszerűen nem vettünk tudomást róluk. Abban ringatjuk magunkat, ha nem beszélünk ezekről, elhallgatjuk őket, akkor nem is léteznek. Vagyis azt akarjuk bebizonyí­tani, hogy ami fekete, az tu­lajdonképpen fehér. A dolgozó parasztban leg­több esetben csak adózó, be­adást teljesítő alanyt látunk. Nem kérjük ki véleményét, nem vesszük igénybe terme­lési tapasztalatait. Nem is ismerjük megfelelően min­dennapi életének örömeit, gondjált. Ez azért van, mért nem keressük fel őket, keve­set beszélgetünk velük. A leg­utóbbi időkig a dolgozó pa­rasztokkal való érintkezés for­mái. csaknem kizárólag gyű lésekre, értekezletekre korlá tozódtak. Igaz, a gyűléseken, értekezleteken több emberrel tudtunk beszélni, többen e! tudják mondani véleményüket. De vajon mernek-e, mertek-e őszintén véleményt nyilváníta­ni több ember előtt, amikoi négyszemközt is tartózkodóan viselkednek? Azután: nem visszük-e túlzásba az értekez­leteket, összejöveteleket, yú léseket? Szinte nem múli c e. nap. hogv ne lenne valamilyen megmozdulás, a faluban. Leg­többször ugyanazok az előadói' a pártnapon, falugyűlésen, tö­megszervezeti megmozduláson 6tb. Sajnos, többnyire a részt­vevők is ugyanazok. Van értelme ennek? Nem. sok. A gyűlések, értekezletek helyesek, sőt szükségesek. De azt hiszem, nem a mennyiség­re kell törekednünk, hanem, arra, hogy tartalmasak legye­nek. Csak ebben az esetben érhetnénk el, hogy ne min óig a megszokott arcok jelenlenek meg. A jövőben inkább az egyéni beszélgetéseket kellene sűríteni. A XX. kongresszus után — mint a cikk elején is említet­tem — friss levegő járja át egész életünket, új, eddig is­meretlen hang szólalt meg a magyar sajtóban is. Meg kell azonban mondani, hogy a párt­sajtó, elsősorban a Szabad Nép igen keveset foglalkozik a XX. kongresszussal kapcso­latos politikai kérdésekkel, jobbára a szervezeti tennivaló­kat taglalja. Éppen ezért üd­vözöltem örömmel a Dunántúli Naplóban Gódor elvtárs cik­két. Ügy érzem, a cikk sokat segített belső vívódásomban és nagyrészt ennek köszönhető, ■hogy most tollat fogtam, és őszintén leírtam néhány gon­dolatomat. Virá" ’ézsef a sellyei járás’ párt-végre­hajtó bizortaái osztályve zetője. Szakemberek a 11. ötéves tervről A vasúti forgalom problémáiról A szabad «abona árából — teherautó A közelgő aratás előkészületei kö­zött lapunk mun­katársa több kér­dést intézett Heksch Tibor elv­társhoz, a berkesdi termelőszövetkezet elnökéhez. A gabo­na értékesítéséről Heksch elv társ így nyilatkozott: — A mi termelő­szövetkezetünk ta­valy 350 mázsa ke­nyérgabonát adott el szabadon az ál­lamnak. ügy gon- doljuk, hogy a ter­méslkilátásokból ítélve idén mó­dunk lesz 1 000 mázsát eladni sza­badáron. Elhatá­roztuk, .-hogy mi­helyt a szerződés nyomtatványok megérkeznek, kö­telezzük is ma­gunkat mind a tíz vagon kenyérgabo­na leszállítására. A Csepel Autógyár nemrégiben értesí­tette a megyét, hogy terven felül gyártott gépkocsi­jaiból nyolcat a baranyai termelő­szövetkezetek ren­delkezésére bo­csát. Egyre mi is igényt tartunk és ezért jóval több gabonával járu­lunk hozzá az or­szág ellátásához, mint tavaly. A sza­bad gabona árából azután meg is vesszük az autót, meg a gépállomás! tartozások kiegyen ütésére is futja még. A második ötéves tervben Pécs jelentősen megnövek­szik. A növekedéssel egy idő­ben nő a teher- és szemé’y- forgalom is. Nyilvánvaló, hogy a fejlődés megkövetel1 «• a vasúti forgalom bővítésé' és az állomások korszerűsít é sét is. Az áruforgalom lebonyolí­tásánál a feladat kettős: ko­csirakomány és darabárva forgalom. A kocsirakományú forgalom lebonyolításánál nagy szerep vár Mecsekalja- Cserkút és Pécs, valamint Pécsbánya-rendező állomás­ra. Mecsekalja-Cserkút és Pécs állomásokra érkező ko- csirokományú építkezési és egyéb anyagok a kővánószöl- lősi és a repülőtéri építkezé­seikhez szükségesek, Pécsbá- nyarendező pedig az új erő­műhöz érkező anyagokat fo­gadja. A kocsirakományú árufor­galom jobb és gyorsabb le­bonyolítása érdekében helyes lenne, ha a második ötéves terv során a vasúti kocsik ki­rakását jobban gépesítenék. Nincs gépesítve a tömegáruk, a szén. a kő. a kavics, a be­tonelem és még sok más áru­cikk kirakása. Véleményem szerint legalább négy darab 5 tonnás hernvótainas kisda- rú lenne szükséges, mert a jelenlegi elavult rendszerű és helyhez kötött 10 tonnás da­ru, de még a most éviit' s tonnás darú sem tudja ellát­ni Pécs állSfnáson a rakodást A kocslrakománvú forga­lom zavartalan lebonyolítá­sához tartozik az az en'Ao- zelésünk. hogy mentesíteni kellene a pécsi állomást a je­lenlegi nan-ii iornalom*ói E] kellene választani em/mórtől a teher- és sremélvtornalmat Az lenne a helves ha a rjj esi állomás kizárólag sz°- mélvforaalomra ren-’e-’ked- n° b°. s e metigtt alkel.man helyen űl. tehor-sAti/fir'dvari építenének A teher- és sre- méltisrállítá S ketté .-élne-yfé- sa azt eredményezné, homi a személv szállítás meoavorsité se mellett a tehervonatok in­dítása és fogadása is gyorsab­ban menne, ezenkívül jelen­tős mértékben le lehetne csökkenteni a tolatás és vo­natrendezési időket is Pz kü­lönösen akkor volna/lehetsé­ges. ha a második ötéves tér- irányelvei szerint rövidesen megvalósulna a Diesel-moto. rok alkalmazása, egyelőre legalább a tolatásnál. Az áruforgalom gyorsabb lebonyolítását és a kocsifor­dulási idő csökkentését ered­ményezné a kettősváqányú. pálya kiépítése. Igen helves lenne. Szentlőrinq—Pécs. va­lamint Bohóca—Godlsa— Dombóvár között kettősvágá- nyű pályát építeni. Komlóról i rá nyvo natokka I to vábbítju k a szénkiildeményeket, de az irányvonatok közié kedését, megnehezíti és lassitía a ko- csifordulőt Bakóca--Godisa— Dombóvár közötti sűrű vonat- forgalom. Szerelvényeink többször órákon keresztül ácsorogna-k, mert egymástól nem tudnak továbbhaladni. Pécs és Szentlőrinc kö‘ö'1 hasonló a helyzet, mert itt is három. irányba közlekedő vonatok forgalmát kell lebo­nyolítani. A pécsbányarendc- zői szénvonatok zöme is ezen a vonalon halad keresztül /I megnövekedett teherszállí­tás nyilvánvalóan akadálya— za a gyors személyszállítást is és nem egy esetben a szc- mélyvonatóUc késését okoz­zák. Pécsbánya-rendezőnél évül az ország egyik lenvonuohk hőerőműve. Nyilvánvaló, hogy az építkezés ideA*v és az erőmű munkába átütése után is a vasúti forgalom sok­kal nagyobb lesz. mint az al­máit években, tippen ezért helves lenne. ha. bővít e-éy Pécshánvarendező váaéntiuá. lózatát valamint állomé’-4 és árnraktárt évi tevének am j könnyebbé tenné a megnőre­keded feladatok ellátását. Lehetetlen állapot, hoati például a pécsbányarendeaöj állomáson olyan t&vba*~é'ő állomás van. amely az ilszön- pusztai állami gardasá-r-n í ikedkcocsolással működik Ezenkívül az. drurakté-'—n elhelyezett szelektora* ké­szülék hat más hellyel oár- huzamositotl. A második ötéves ten: so­rán nagyon sok heluev s*e- retnévék építkezni, bőrű korszerűsíteni. Ez helyes d° nyilvánvaló hpoy addig a a-ín a vasúti hálózatot és élteié, ban a vasúti forgalmat, ami lényegében az ország vérke­ringését jelenti, nem korszs- rüsitjük, vem tudunk men’s- lelő összhangban termelni, illetve nem tudtuk n termeit áruk. Szállításét és ese-étéf időben biztosítani. KÖRÖSFALVi TíBtPp. a MÁV pécsi igazgató­ságának dolgozója. Lpjár a hnt^rifiő Az idén. községfejlesztés ■ tervünkbe bevettük, hogy ké* utcai lámpával javítjuk a köz­világítást. A megrende’ést e1- küldtük a nagyharsányi Áram­szolgáltató Váila'alhoz. A meg­rendelést elfogadták és ígérték, hogy március 31-ig a két lám­pa felszereléséhez szükséges anyagot községünkbe számít­ják. A határidő leiért, a ámuák azonban ,nem érkeztek mee. Tó lenne, ha a vállala’ gondos­kodna a kiszállításról. Pete László pec»~ Amikor zeneszó«« felvonulnak a cir­kusz művészei a porondra, ez a fényes, tündöklő látomás hirtelen ködös go- molyaggá változik előttem s helyébe gyermekkoromban látott „cirkuszosok” hétköznapi élete, küzdelme, szegénysége idézödik fel gondolatban. Csóró, éhes gyerekek, düledező cirkuszos kocsi, fol­tozott sátor, beszakadt hasú dob, cson­tos gebék emlékeztetnek. A bohóc is ugyanabban a ruhában hajtotta a lova­kat és szedte a belépődíjat a bejáratnál amelyben szerepelt: pepita frakk, hosz- szú orrú, félretaposott sarkú cipő, zsí­ros cilinder és csíkos zokni. Mert más ruhája nem volt. A belépődíj nem volt magas: két tojás, vagy három cső kuko­rica, esetleg egy fél kenyér, vagy egy öl széna. Csóró volt akkor a közönség is. Rég volt. S mo6t? Az igazgató áll a mikrofon előtt, sorra bemutatja a művészeket: Georg Weiss német állatidomító, — 2 Eötvös, — La Paloma, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság vendégmű­vésze, — 2 Hegyesty, — 7 Piccard, — 3 Péter, — Angel és Bojllov, a Bolgár Népköztársaság vendégművészei, — 3 Barabás, — Sacho és Juliev, a Bolgár Népköztársaság vendégművészei, — Bí­ró artista csoport, — 2 Kessányi és a többiek. És pereg a műsor. i t Georg Weiss állatidomító egy rács­Cl/IK USZ folyosón át beengedi a porondra álla­tait. Egy leopárdot, 2 jegesmedvét és három barna medvét. A leopárd égő karikán ugrik át, de utána félrevonul a ketrec egyik sarkába. Nehezen ido­mítható, félelmetes állat. Úgyszintén a jegesmedve is: alattomos és vad. A barna medvék már sokkal játékosab­bak, okosabbak, a műsorban többet is produkálnak. Georg Weiss felváltva szerepelteti a két leopárdot és egyet­len pumáját. Érdekesség kedvéért meg­említjük, hogy a puma és a két leopárd naponta 18—20 kiló lóhúst fogyaszt el, a medvék pedig húsz kiló kenyeret, 5 kiló gyümölcsöt és 8—10 liter mézzel kevert tejet. Van étvágyuk. Tdomítójuk csupán három éve foglalkozik ezekkel az állatokkal. Georg Weiss egyébként zoológus tanár és csak októberig ma­rad Magyarországon, utána visszautazik Berlinbe. A cirkusz egyik legkedvesebb műsor­száma a jugoszláv La Paloma, Idomí­tott galambjaival. Azt hinné az ember, hogy legnehezebb a vadállatokat idomí­tani. A valóság azonban az, hogy La Paloma hosszú éveken át tanftgaHa galambjait végtelen türelemmel, mire végre a közönség elé léphetett. La Paloma a jugoszlóv-magvar kultúrknp- csolat esvik „e'ső fecskéié". Cseresze- ^ rcp'ésre érkezett hazánkba, helyette pe- 4 dig a belgrádi nagy cirkuszhoz szerző­dött a 3 Tolnai akrobata csoport. Az ősz folyamán La Paloma fia is Magyar- országra érkezik feleségével. Mindket­ten artisták. Kossányi kutyaiskoláján sokat derült a közönség. A szaltótnl kezdve a kör­hintáig mindent bemutattak kutyái. Érdekes, hogy idomított kutyái es’ *k sem fajtiszta. Állítólagos tapasztal* »7. hogy a fajtiszta kutya kevésbé okos év fogékony, mint a kevert fajtájú. „Vendégeként mutatkozott be > |I- zenegy norvég fjord ló is. Zsemlyeszínű, gondosan ápolt lovacskák kedves mu­tatványokat végeznek Donnert An'al Idomító egv-egy őst orpatt in fására. r*'1 egy-egy csak általuk ismert szavam \ lovak a svéd „Zoo“ cirkusz tut» 'd.*vát képezik és az ősszel lejár magyarorszá­gi „vendégszereplésük”. A cirkusz egyik legragyogóbb műsor­száma a 7 Piccard és a 6 Bíró fellé­pése volt. A bátorság és a rugalmasság magas iskoláiét mutatta be mindkét csoport. A 3 Péter légtornászok modern, egészen új mutatványokkal szemne",.'- stzámnkkal nary sikeri aratlak n é- külföldön is A Hegyes''' -etot-e' - "ár (a 30 éves Heevesy egyébként a ° da- pest cirkusz ioazen»óia' kí-yáz*otg 7«nnijiőr-mutatvánvai ne»-- „..m'- -—él­ték a cirkusz naov* a .........iV„ ■ lő tt műsorának művészi nívóját.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents