Dunántúli Napló, 1956. június (13. évfolyam, 129-153. szám)

1956-06-20 / 144. szám

2 NÄPEÖ 195« JŰNltTS M Tito és Hruscsov beszélgetése a külföldi újságírókkal Külföldi nőküldöttség Pécsett Befejezéshez közelednek * szovjet—jugoszláv tárgyalások Moszikva. A Tanjug mosz­kvai különtudósítója jelenti: A hétfő esti fogadáson, amelyet Veljko Micsunovics moszkvai jugoszláv nagykövet rendezett Tito elnök tisztele­tére, a jugoszláv újságírók körülvették Tito elnököt és megkérték, mondja el benyo­másait a Szovjetunióról, vala­mint az eddig folytatott tár­gyalásokról. Úgy hiszem, Önöknek nem kell külön nyilatkoznom — mondotta Tito elnök — mert egész idő alatt velünk voltak és ismerik a szovjet nép óha­jait. A szovjet emberek való­ban igen távol állnak a hábo­rúnak még a gondolatától is. Látták azt is, hogy legjobb ba­rátaikként fogadják mindazo­kat, akikről tudják, hogy a vi- lákbéke ügyét szolgálják. Tito elnök ezután rámuta­tott, úgy látszik, Jugoszláviá­ban nem volt teljes egészében ismeretes, hogy a szovjet né­pek így reagálnak az általá­nos nemzetközi problémákra. A szovjet népnek ez a reagá­lása azonban teljesen érthető, mert ők is — ugyanúgy, mint a jugoszláv népek — az el­múlt világháború folyamán nagy áldozatokat hoztak. Szovjetunióbeli látogatá­sunk nagyjelentőségű, mert nemcsak az a célja, hogy job­ban megismerkedjünk egy­mással és felszámoljuk azt, ami elválasztott bennünket, hanem, hogy hozzájáruljunk a béke és az együttműködés 'ügyéhez az egész világon; Tito elnök ez alkalommal hangsúlyozta, hogy a Szovjet­unió vezetőivel folytatott ed­digi tárgyalások a szívélyesség és a teljes megértés légköré­ben zajlottak le; A fogadáson, amely három és fél óra hosszat tartott, igen szívélyes hangulat uralkodott. Miután a nagyteremben na­gyon meleg volt, a vendégek kimentek a kertbe; Tito, Bul- ganyln, Hruscsov, Kardelj, Kocsa Popovics és a jugoszláv küldöttség többi tagjának asz­tala köré az újságírók és a Totóriporterek nagy száma gyűlt össze. Igen szívélyes be­szélgetés kezdődött és Tito el­nök, valamint a szovjet veze­tik gyakran fordultak az új­ságírókhoz. N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára felköszöntötte Tito el­nököt. Hangsúlyozta, hogy a két ország közötti kapcsolat jó és hogy Jugoszlávia segít­hetne a Szovjetuniónak abban hogy meleg baráti kapcsolatot teremtsen azokkal áz orszá­gokkal is, amelyekkel kapcso­latai egyelőre még mindig hűvösek. Bulganyin, a miniszterta­nács elnöke az újságírókat és a fotóriportereket köszöntötte fel, majd hangsúlyozta, hogy a fogadáson igen jó légkör alakult ki, s ilyen kellemes hangulatban' kellene megolda­ni a világ minden problémá­ját; Tito elnök válaszolt a kül­földi és a szovjet újságírók hozzá intézett kérdéseire. Egy amerikai újságíró kér­désére, hogy tárgyaltak-e a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége és a Szovjetunió Kom munista Pártja közötti kap­csolat problémájáról, Tito el­nök Így válaszolt: Ma csak eszmecserét foly­tattunk, konkrét döntésekre nem került sor. Megbeszéltük az együttműködés különböző formáit és problémáit. Még- egyszer beszélgetünk majd er­ről. De nem kell semmiféle szenzációt várni, mert a párt­közi kapcsolatokra vonatkozó megbeszélések összhangban lesznek az államközi kapcso­latokkal; Tito elnök hangsúlyozta to­Nemzetközi hírek Szovjet professzor, mint tanácsadó, indiai egyetemen Dubinyin szovjet professzort kinevezték állami tanácsadó- bak a bengáliai állatorvosi főiskola gyógyszerész tagoza­tán. A kinevezést az indiai kormány megerősítette. »Tiltakozó hét” Szingapúrban A baloldali népi akciópárt határozatára július 6-ával „Tiltakozó hét” kezdődött Szingapúrban, amiért az angol kormány nem hajlandó meg­adni a függetlenséget ennek a gyarmatnak. vábbá, hogy e tekintetben a jugoszláv és a szovjet véle­mények meglehetősen azono­sak és hogy a pártok közötti további együttműködésnek nem a szervezeteken kell ala­pulnia; A pártok közötti együttműködés kérdésében el­sődleges figyelmet fordítunk arra, hogy ezek a kapcsolatok is hozzájáruljanak a nemzet­közi együttműködéshez. A gazdasági kapcsolatokra vonatkozó kérdésre válaszolva Tito elnök hangsúlyozta, hogy ezekről is volt szó, de katonai segítségről nem tárgyaltak. Ez tehát azt jelenti, hogy önök nem gyártanak majd MIG-eket? — kérdezte az egyik újságíró;-— Szó sem volt erről, a mi látogatásunk célja a béke — válaszolt Tito elnök. Tito elnök a továbbiakban hangoztatta, hogy a jugoszüü’ külpolitika az összes országok­kai való viszony megjavításá­ra irányul, tekintet nélkül azok társadalmi rendszerére, célja a béke megőrzése, a nemzetközi bizalom megterem tése és ezért Jugoszláviának a nyugati országokkal fennálló baráti kapcsolataiban semmi­féle változások nem történ­nek; Ezalatt Hruscsov asztala mellett kiiJön beszélgetés folyt az újságírókkal. Hruscsov ki­jelentette, hogy meg kellene szüntetni a varsói és az at­lanti egyezményt is. Tito el­nök éppen ezeknél a szavak­nál lépett az asztalhoz és amikor tájékoztatták öt, hogy miről folyik a beszélgetés, hozzáfűzte: Igen, meg kellene szüntet­ni az összes marsallokat és tábornokokat is! Ezután Hruscsov Zsukov marsallhoz fordult és a követ­kezőket mondotta: „Arra ürí­tem poharamat, hogy a tábor­nokok munka nélkül marad­janak, a keltetőgépek körül foglalatoskodjanak, csirkéket neveljenek.” A kötetlen beszélgetés az újságírókkal csoportokra oszolva folytatódott. Tito el­nököt a külföldi diplomaták nagy csoportja vette körül, köztük az amerikai, angol, osztrák, iráni, belga, svájci és izlandi nagykövet. Tito elnök hosszasan és szí' vélyesen elbeszélgetett Char­les Bohlen moszkvai amerikai nagykövettel, ugyanakkor Kardelj alelnök Kaganoviecsal és Molotowal beszélgetett. Hruscsov és Bulganyin hosz- szabb ideig beszélgetett Rad- hakrisnannal, az Indiai Köz­társaság alelnökével, majd mind a hárman Tito elnökhöz mentek és bekapcsolódtak a beszélgetésbe. Bulganyin, a mintezterta nács elnöke az olasz újságírók egy csoportjával beszélgetett és kifejezte meggyőződését hogy a közeljövőben javulás áll be az olasz-szovjet kapcso­latokban. Megcsodálják a színpompás eozi-n vázákat, szobrokat, az­után benyitnak az üzem nap­közi otthonába. Megölelik, megcsókolják az apró gyerme­keket. Az idő gyorsan halad, vissza kell témiök az SZMT klubhelyiségébe. Á jugoszláv vendégek moszkvai tartózkodása Moszkva (TASZSZ) Jovan- ka Broz, Tito elnök felesége, június 18-án teát adott a szov­jet és jugoszláv vezetők fele­ségei tiszteletére. A teára meg hívták J. D. Vorosilovát, J. M. Bulganyinát, N. P. Hrus- csovát, M. M. Kaganovicsot, A; L. Mikojant, P. Sz. Molo- továt, V. A. Malenkovát, M. M. Sepilovát, O. J. Pegovát, P. N. Korobovát, L. D. Gromi- kot, Z, P. Kuznyecovát; Jugoszláv részről meghívták P. Kardeljt, L. Popovicsot, B. Micsunovicsot, M. Sztojnicsot, M. Oszolnikot, D. Babicsot, J. Mamulát és D. Borcsicsot; A jugoszláv vendégek to­vább ismerkednek a szovjet emberek életével. Június 18­án P. Kardelj, E. Kardeljnek, a szövetségi végrehajtó tanács alelnökének felesége és L. Po- povics, K. Popovi es külügyi államtitkár felesége megte­kintette a Dzerzsinsridj kerü­let 155. számú bölcsődéjét. (Folytatás az 1, oldalról) Még nem sokat láttak Pécs­ből, de máris nyilatkoznak ed­digi élményeikről, benyomá­saikról. — Meghatott bennünket az szívélyes, baráti fogadtatás, amelyben részesítettek — mondja Berta Kalaora bolgár küldött, újságfrónő, a „Trud“ című lap szerkesztője. Elbűvölt bennünket Pécs szépsége, tör­ténelmi műemlékei, a Zsolnay gyár készítményei; — Történelmi múltja szem­pontjából — szól közibe Kunka Apostollova bolgár szakszerve­zeti funkcionárius — Pécs, Tnnovo bolgár városhoz hason­lít. Ipari szempontból viszont olyan, mint a bolgár Dimitro- vo. Jól esett, hogy amikor az utcán a pécsiek bolgár szót hallottak, azonnal megszólítot­tak bennünket és elbeszélget­tek velünk. Williams Kettlen ausztráliai küldött zárkózott abb természe­tű. Nehezen nyilatkozik, de néhány perc múlva már árad belőle a szó: — Pécs nevére emlékszem a történelemből — mondja; -— A városból csak keveset lát­tam, bár szeretnék itt egy he­tet eltölteni, hogy közelebbről megismerjem. Gyönyörű volt a kilátás, amikor az autóbusz- szal felmentünk a hegyre. Ne­kem az tetszett a legjobban, hogy a Zsolnay gyárban böl­csőde és óvoda van, a szak­szervezet pedig kultúrházat tart fenn. Ezek olyan dolgok, amelyekkel mi ausztráliai munkások nem rendelkezünk. A román küldöttnek; Elena Argeseanunak Pécs város fek­vése, parkírozottsága és az tet­szett, hogy az emlékműveket mennyire megbecsülik és kar­bantartják. Elragadtatással nyilatkozott a Zsolnay gyár ké­szítményeiről; Már háromnegyed öt felé jár az idő s a vendégek látszólag elfáradtak. De nem pihennek, kihasználják az idő minden percét. Irma Rothar, argentin küldött a Pécsi Rádió munka­társának nyilatkozik. Elmond­ja: örül, hogy megismerhette a dolgozó magyar népet, Pécs városát, a Zsolnay gyárat. Egy­másután nyilatkoznak a többi delegációk vezetői is. Maria Haltrich és Constan* za Bachmann romániai küldőt, teket a pécsi kereskedelem ér­dekli. Bíró Sándor elvtárs, a KPDSZ területi bizottságának elnöke a zuhogó esőben is el* vezeti őket az önkiszolgálók boltjába. Julianna Bálint román kül­dött Prohászka Erzsébettel be­szélget az építőipari dolgozók helyzetéről, Hona Darabant, a szászrégeni faipari kombinát dolgozója pedig Duga István- néval, a pécsújhegyi szénmosó dolgozónőjével a pécsi csecse­mőotthonok működéséről tár­gyal. Megérkezik Gódor Fe­renc elvtárs, a megyei pártbi­zottság másodtitkára, aki az ar­gentin küldöttekkel beszélget; Amikor megtudják, hogy Nagy Sándor elvtárs, a buenos airesi magyar követ Pécsről került hazájukba, mosolyogva mond­ják: — Gratulálni fogunk neki, hogy milyen szép az ő városa; A koreai kormányküldöttség látogatása a Szépművészeti Múzeumban A Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság kormánykül­döttségének tagjai, Kim ír Szén marsall vezetésével ked­den délelőtt az Országos Szép- művészeti Múzeumba látogat­tak el. A vendégek megtekin­tették a múzeum kiállításait és nagy elismeréssel szóltak az értékes műkincsekről, a ma­gyar képzőművészek nagysze­rű alkotás-A ól. A látogatás után a küldött­ség a Balatonra utazott. Utazás a technika világában Egér invázió! Mint az ADN Sydneyből je­lenti, Ausztráliában, Uj-Dél- Wales több városában, már bárom hete kétségbeesetten harcol a lakosság tengernyi egér ellen. Az egereket a hoßz- szantartó nagy esők zavarták el a földekről. A kutyák és macskák már belefáradtak a naey hajtóvadászatba és any- nvi egeret ettek, hogy már fe­léjük se néznek. A vegyi irtó­szerek Is mind elfogytak. A lakosság az egérfogók töme­gével igyekszik a rengeteg kárt ekozó falánk vendégektől meg- szabadulttdq Ugyanazon a területen, ahol a legváltozatosabb formában mutatják be a szovjet köztár­saságok kiváló mezőgazdasági dolgozóinak eredményeit, ahol buján virágzanak a micsurini kert zsenge fái, bemutatásra kerül az ipar embereinek sok­sok alkotása is, a legújabb gé­pek, szerkezetek, műszerek se­rege, az emberi agy által életre keltett fém csodálatos világa. Az embernek talán több év. re volfa szüksége ahhoz, hogy az országban utazgatva meg­láthassa a szocialista iparnak a „Gépgyártás“ feliratú hatalmas hangár-teremben kiállított va­lamennyi termékét, a bánya­kohászati é* gépgyártási tech­nikától kezdve, egészen a rá­diólokáció, a telemechanika, atomenergetika számos új, tö­kéletes műrészéig. Es ime, hogy az emberek milliói lát­hassák, idehozták Moszkvába a Szovjetunió bármely részén — akár a szubtropikus grúziai teaültetvényeken, akár a sark­köri. apatit-bányákban — dol­gozó eró. és szerszámgépeket, műszereket. Műláng lobog a kiállított mintakemencékben, ahol látni, hogyan megy végbe az olvasz­tás. A vaskohászati részlegen egy nagy kohó modern vezérlő­berendezését állították ki. Az ellenőrző mutatók ide-oda mo­zognak. Szeszélyes görbéket ir le az automatikus diagramm- író készülékek tolla. Az egész olvasztás automatikusan fo­lyik le. Sokáig nézegetjük a moszk­vai, leningrádi, ukrajnai gyá­rak készítette szerszámgépe­ket ,és utoljára az első pillan­tásra egyszerű harkovi auto­mata-szerszámgép előtt állunk meg, amely traktormatorok kardánkeresztjeinek készíté­sére szolgál. Kezelője az auto­mata négy szekrényébe 75 munkadarabot helyez el, be­kapcsolja a gépet is egy fél­órára otthagyja. Harminc perc múlva valamennyi munkada­rab kész. Az automata minden emberi segítség nélkül elvé­gezte a központfúris, az olda­lozás, a fúrás és a kúpos me­ne tv ág ás műveleteit. Kiállítási sétánk közben újabb és újabb meglepetések várnak ránk. Az egyik bemu­tató teremből egyszerre csak egy hosszú, neonlámpákkal vi­lágítóit, fekete falu folyosóra jutunk. Minden jel arra vall. hogy a föld alatt vagyunk. Itt megismerkedünk a főtelrdnyL tás modern módszereivel, a mechanikus biztosítással, a leg­újabb típusú bányakombájnok működésével. Az óriásméretü gépek és a csak nagyító üvegen keresztül látható parányi szerkezetek egyaránt a szovjet technika fejlődéséről beszélnek Sokáig gyönyörködünk a kujbisevi vizierőmű részére készült hid- roturbina 426 tonnás járókere­kében, s egy perc múlva a szomszéd teremben már a kő- römvastagságú diódát, az egyenirányító elektroncsövet csodáljuk meg. Furcsa, hogy csőnek nevezik, hiszen a ka­millavirág egy szirmán is el­fér. Az órára nézünk — majd­nem félnapot töltöttünk itt és mindössze egy pavilion két-hi- rom részlegét jártuk végig. Legalább még egy félnapra vol­na szükség ahhoz, hogy például az atomenergia békés felhasz­nálását bemutató kiállítási tárgyakat alaposabban szem­ügyre vegyük. A kozmikus su­garak tanulmányozására szol­gáló műszertől kezdve a mű­ködő atommáglyáig mindazt láthatjuk itt, amiről eddig csak a könyvekben, folyóiratokban, újságokban olvastunk és ami­ről csak halvány fogalmat al- lcothattunk magunknak. Igen, Moszkvában a kiállí­táson bárki megnézheti a vi­lág első nyitott típusú atom­reaktorát. íme, ez is egyik meggyőző bizonyítéka a szov­jet technika fejlettségének, és a szovjet kormány ama nemes igyekezetének, hogy a kimerít hetetlen energiatartalékokkal foglalkozó új tudományt köz- kinccsé tegye. A működő atomreaktor mel­lett ott látjuk az atommal haj­tott jégtörő hajót, a hajóipari osztályon be is mehetünk egyik kajütjébe. Mindaz, amit a kiállításon látni, éfl, létezik, működik e Szovjetunió gyáraiban, bányái­ban. laboratóriumaiban. És van itt még egy pavilion, amely megmutatja a közeli és távoli jövő lehetőségeit. A Szovjet­unió Tudományos Akadémiáid nak pavillonja, amely feleletet ad a Szovjetunió egységes vil­lamos hálózatától kezdve héliotechnikáig, a napfény energiájának gyakorlati ki­használásával foglalkozó tudó mányig, a népgazdaság fejlő dését érintő számos problémát ra. Az ipari kiállítással való el­ső ismerkedés lelkes érzéssel tölti el a látogatókat, és arra ihleti a tudomány, az ipar em­bereit, hogy tovább kutassák a szocialista technika fejleszté­sének lehetőségeit. (KRIGER) Közben a November 7 Kul­túrotthon földszinti nagyter­me a zuhogó eső ellenére is megtelik hallgatókkal, akik el­jöttek a nagygyűlésre. A te­remben angol és román nyel­vű feliratok: „Szeretettel kö­szöntjük a dolgozó nők első világkonferenciájának részt­vevőit!“ Bogár József élvtára, az SZMT elnöke megnyitja a nagygyűlést. Ismerteti azokat a jogokat, amelyeket a dol­gozó nők a felszabadulás óta élveznek. Azután az ausztrá­liai küldöttség vezetője emel­kedik szólásra. A mi országunk Is na- gyón szép — mondja, — de nekünk nincsen szocialista kormányunk, mint nektek; Nekünk még nagyon sokat kell harcolnunk, hogy orszá­gunkat megváltoztassuk és kivívjuk azokat a jogokat* amelyeket ti már élveztek. Ausztráliában ismeretlen fogalom az, hogy egyenlő munkáért egyenlő bért. Ná­lunk kevés a bölcsőde, óvoda* A gyermekek javarésze az ut­cán tartózkodik és nehéz a dolgozó nők élete; Sárga selyemzászlót mutat fel amelyen a következő szö­veg áll: „A melbournei a6z- szonyok üdvözlik a világ kon­ferenciáját“. Arra kéri a nagygyűlés résztvevőit, hogy hátlapjára írják rá nevüket Felszólal Veszelovios Mik- lósné, a belvárosi általános is­kola igazgatóhelyettese. Ismer­teti a baranyai és pécsi értel­miségi nők helyzetét — Baranya megyében a 2378 pedagógus közül 1939 nő. Pécs város, Komló és Mohács 5 ve­zető igazgatója közül 2 nő. A megye és a város szakszerve­zeti bizottságának 150 elnöke közül 66 nő. Ezen kívül még számos nő dolgozik vezető ál­lásban. Egymásután szólalnak fel a küldöttségek vezetői: Vera Kirilova, aki Dimitrov eirtáns városából érkezett, Maria Orariu román küldött, Elias Pereyra argentin küldőn — Argentínában a szakur *r- vezetek jelenleg a hadsereg kezében vannak, — mondja — és ez megakadályozza azt, hogy sikeresen harcolhassunk a békéért, a nők jogaiért. Ezer ember sínylődik a börtö­neinkben, de reméljük, hogy elérkezik a nap, amikor mi is élvezhetjük a demokrácia áldásait. Vidolovits Nándorné az utolsó hozzászóló. Pécs város dolgozó női sze- retetük és szolidaritásuk je­léül ajándékokkal halmozzák el a külföldi vendégeket. Vi­rágcsokrokat, szőttesekei, eozin vázákat nyújtanak át a küldötteknek. Az egyik sarok­ban a pécsi nők nevüket írják az argentin zászlóra, a közel­ben pedig argentin pénzt osz­tanak szét. Este fél 8 órakor a Nádor­szálloda vadásztermében kö­zös vacsora keretében búcsúz­nak a küldöttek. Egymásután hangzanak el a pohárköszön­tők, majd az argentin nők egy spanyol dalt énekelnek. Utána táncraperdülnek, járják a keringőt, tangót, csárdást. Bo­gár József elvtárs, az SZMT elnöke Pécsről készült fény- képfelvételeket, illetve fény­képalbumot nyújt át a kül­döttségek vezetőinek. Este 9 órakor a vendégek búcsút in­tenek az IkaruszbÓl, amely a legszebb emlékekkel viszi őkpt a magyar fővárosba. Pusztai József

Next

/
Thumbnails
Contents