Dunántúli Napló, 1956. június (13. évfolyam, 129-153. szám)

1956-06-16 / 141. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!

DUNÁNTÚLI

NAP

A BARANYA MCGYEI PAR 7B12 0 T U a'ü f 5 A ME G VEI TA N AC5 L A PJ

XIII. ÉVFOLYAM, 141. SZÁM

4RA: 50 FILLÉR

SZOMBAT, 1956 JÚNIUS 16

Áz emberélet védalmébsn

A Magyar Távirati Iroda jelenti:

Vasárnap, június 17-én Kim lr Szén, a Koreai Népi De- ÍPOkrejUkus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke vezetésével kormányküldöttség érkezik Magyarországra, ba rátl látogatásra. A kormányküldöttség néhány napot tölt hazánkban.

A légiód pécsi Ironihrigád

A Pécsi Szénbányászati Tröszt frontbrigádjai június elsején versenyüket már a féléves terv határidő előtti teljesítéséért kezdték meg. Különösen élénk a vetélkedés a pécsbányai frontbrigádok között. Június első napjaiban Dudweiler István csapata tört az élre. A Kiskovács István frontbrigádja azonban elhatározta, hogy júniusban megelőzik a már májusban is versenyt nyert Dudweiler csapatot.

Elhatározásuk valóravál- tásáért javítottak munka- szervezésükön. Az egyenletes termelés érdekében úgy szervezték át a biztosításhoz szükséges fa bekészítését, hogy ez az idő se essen ki a termelésből.

A brigád június 15-ig esedékes havi tervét 145.6 százalékra teljesítette és terven felül már 667 csille szenet szállított külszínre. Eredményükkel nemcsak Pécsbánya, hanem a pécsi szénmedence összes frontbrigádjait maguk mögött hagyták.

„A békének kell győznie a háborúval szemben44

BékenagygyíVés a Széchenyi téren

Vörös, piros-fehér-zöld és égszínkék lobogókat lengetett a szél pénteken délután a Széchenyi tér épületein. Már öt óra után megkezdődött a színpompás felvonulás a békenagygyűlés színhelyére. Bányászok, üzemi dolgozók, tisztviselők, régi munkásmozgalmi Harcosok és a békeharcosok ezrei sorakoztak fel. Kezükben virágokkal díszített zászlókat, feliratokat tartottak: „A béketábor legyőzhetetlen!1’ „Éljenek a béke ügyéért harcoló népek!“ „Éljen a béketábor!"

Közel tízezer ember jelent meg ezen a nagyszabású békenaqygyűlésen. Az elnökségben helyet foglaltak: Gádor Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság másodtitkára, Bradács György alezredes elvtárs, a B. M. Baranya Megyei Főosztály vezetője, Czárt Ferenc elvtárs. a városi pártbizottság első titkára, Katona Lajos elvtárs, a megyei tanács v. b. elnöke, Orsai János elvtárs, a megyei pártbizottság ágit. prop. osztályának vezetője, a megyei párt-végrehajtó bizottság tagjai. Hajdú Gyula elvtárs egyetemi tanár, Györkő Antal elvtárs, Pécs város tanácsának v. b.-elnöke. Berki Fűlőp elvtárs, a városi tanács elnökhelyettese, Bogár József elvtárs, az SZMT elnöke, Ruffli Lajos elvtárs, István-aknai Kossuth-dijas sztahanovista vájár, Vereczkei Lajos elvtárs, a Pécsi Szénbányászati Tröszt igazgatója, Bárdosi Lajos elvtárs országgyűlési képviselő, bőrgyári sztahanovista, Sándor István elvtárs, az Országos Béketanács megyei felelőse, dr. Szabó Pál Zoltán elvtárs. a Hazafias Népfront és a városi békebizottság elnöke, Bódis István elvtárs, a megyei békebizottság titkára, Odor Sándorné a megyei békebizottság titkárhelyettese. Kocsis Ferenc elvtárs, a városi békebizottság titkára, Szabó Gyula elvtárs. a Hazafias Népfront alelnöke. Czirkos Mihályné elvtársnő, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára. Felvégi Ferenc elvtárs. az MSZT megyei titkára. Sztipánovits József elvtárs. az MSZT városi titkára, Szefcsik lmréné elvtársnő, az MNDSZ megyei elnöke. Schanzl Istvánná elvtársnő, az MNDSZ városi elnöke, Kiss Istvánná, a budai II. MNDSZ elnöke, Méhn József elvtárs. a siklósi lakóterület békebizottságának titkára, Bárány László elvtárs, a MÁV békebizottság titkára, dr. Gál Gv- la elvtárs, egyetemi tanársegéd, Balogh Ferenc plébános. Balogh Ferenc postavölgyi egyénileg dolgozó paraszt, Somfai József gyárvárosi iskolaigazgató, Magyar Ferenc kisiparos.

Felcsendült a Himnusz, majd Sugár Győző, Stanislaw Pietak: „Himnusz a békéért“ című versét szavalta. Utána az óvodás fiúk és leánykák köszöntötték dr.

, Hajdú Gyula elvtársat és az elnökségben helyet foglaló elvtársakat. Az óvodások után az úttörők fehér szegfűt és piros rózsacsokrot nyújtottak át az elnökség tagjainak.

A békenagygyűlést dr. Szabó Pál Zoltán, a Hazafias Népfront és a városi békebizottság elnöke nyitotta meg. Üdvözlő szavai után Hajdú Gyula elvtárs lépett a mikrofonhoz, miközben az emelvény mögül galambraj röppent fel és szállt el a tér fölött.

Hajdú Gyula elvtárs beszéde

Tisztelt Nagygyűlés! Kedves Elvtársaik!

Köszönöm az üdvözlést és Szabó Pál Zoltán elvtársam meleg szavait — kezdte beszédét, — amelyekkel visszaemlékezett a régi pécsi, haladó mozgalmakra. Én is egy visz- szaemlékezéssel kezdem. 1908- ban jöttünk össze először Pécs terein békegyűlésre, hogy tiltakozzunk a háború, a vérontás, a világpusztítés ellen. Akkor arról volt szó, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia kormánya háborút akart kezdeni Bosznia annexiója céljából. S nemcsak a magyar, hanem Európa minden imperialista kormánya háborúra készülődött, nyilvánvalóan háború küszöbén álltunk. Akkor

mi, Pécs dolgozói, saját kormányunk ellen sorakoztunk fel, békegyűlésen tiltakoztunk a háború ellen. De — elvtársaim — más képe volt akkor annak a békegyűlésnek. Körülvette a mi gyűlésünket, ott a Majláth téren a rendőrség, katonaság óriási kordona. Sor(Folytatás a 2. oldalon)

Központi üzletház Komlón

F

''JCTSW11* »wwi-pfWj . .

< \ ín M 'J-sA-Tw

t . ■ ' V; ;5; ;'" V ■* - k Vyfv

MSI

A második ötéves tervben készül el Komló központi üzletháza a mai postával szemben, a Berek utcától a jelenlegi SZTK rendelőig terjedő részen. Az üzletházban a szaküzleteken kívül helyet kapnak az IBUSZ, az Országos Takarék pénztár és a Magyar Nemzeti Bank fiókjai is. A ház emeletein irodákat és lakásokat létesítenek. Az új létesítmény tervdokumentációja megérkezett már Komlóra. Legkésőbb, 1960-ban már az új üzletházban, — mindent egy helyen — vásárolhatnak Komló lakói.

Pécsi siker

a színházi fesztiválon

„A pécsi színház előadása a legművészibb a fesztivál valamennyi bemutatója között“

(Tudósítónktól — Budapest, 1956. június 15.)

A Pécsi Nemzeti Színház szerdán mutatta be Gosztonyi János Columbus című drámáját szakmai, csütörtökön este pedig a nagyközönség előtt. Mindkét előadást óriási tetszéssel, véget nem érő tapssal fogadta a fővárosi közönség. A fiatal magyar szerző művének értékeit és a magasszínvonalú, művészi szenvedélytől fűtött előadást pénteken délelőtt értékelte Gyárfás Miklós, aki meleg elismeréssel méltatta a szerző, a rendező és a művészek, valamint a Pécsi Nemzeti Színház minden dolgozójának az új magyar dráma érdekében kifejtett áldozatos, lelkes munkáját. Gyárfás Miklós

értékelését a magyar színművészet jelenlegi erényeinek és hibáinak tükrében írta meg és a színházak között — véleménye szerint — igen előkelő helyre osztotta be a Pécsi Nemzeti Színház együttesét. Az értékelés vitájában felszólalt Ladányi Ferenc, aki a következőket mondotta: „A magam részéről a Pécsi Nemzeti Színház Columbus előadását tartom a legművészibbnek, a legmagasabb színvonalon állónak, a legátfűtöttebbnek a fesztivál valamennyi bemutatója kö' zött.“

(A Pécsi Nemzeti Színház előadásának részletes értékelését, Gyárfás Miklós referátumát keddi lapszámunkban részletesen közöljük.)

Ueqy.UeütM duHa&zckts&u

Valami nagy-nagy hegyet kellene raknia a természetnek homokból, hogy elegendő legyen. Mert ezt a kis szek- csői buckát „megeszik” a gyerekek.

— Már holnap hozzatok egy új hegyet, — kiabálja fentről a Piros.

Tyű, de sürgős. Ha rajtam állna, biz- isten, hoznék is. De hát sok csudát produkáltak már az újságírók: teremtettek sajtóhibából új költőket, vagy hármas helyett, nyolcas élő ikrek is születtek, ám olyan riporterről még soha nem halottam, aki hegyet rakott 24 óra alatt.

De Péter Miska nem is várja a választ, tovább folytatja a magyarázko- kodást:

— Nézd befurom ide magam mint egy vakondok, aztán csak zúdul le a föld, hogy a többiek alig győzik.

Ezt azért fontos megjegyezni, mert Piros a brigád egyetlen csákányozója. Hogy csákánnyal hogyan fúr a vakondok? Tudja a jó égi... De föld az van mindig elég, ha sokat is beszél a Piros, a kezét sem szégyeli mozgatni. Van is mit hordani a „dömpereknek". Na nem kell félreérteni, a dömperek magyarul talicskát jelentenek.

Lassan kezdem kiismerni magam ebben a csákányos-vakondos világban Hiába, Piros jó kalauz. Hát igen, a Piros. Csiklandós kamasz szemével s szorgos kezemunkájával három nap alatt a brigád kedvence lett. Azért is kellett róla ennyit írni,

De vannak itt még mások is. Csuda komoly ember a brigádvezetó. Zömök, szélesvállu. Csak a neve olyan kacifántos, hogy kétszer is nekifogok, míg sikerül leírni: Michelstädter Károly. Amúgy közönségen: a Michel.

Keze alatt van vagy 15 fiú. Ho-hó vigyázzunk, nem mind hozzá tartozik.

— Egyesültünk a 9-es brigáddal. Azok a vasiak.

— Hogy hogy vasiak?

— Hát Vas megyéből jöttek.

Ha jól emlékszem, éppen a sárvári cukorgyárból. Ki udja, talán még elkerülök egykor oda is, ha törik, ha szakad, megkeresem majd a fiúkat. Vajon ott hogyan dolgoznak.

Mert itt derekasan megállják helyüket. Máté néni, a szénporos téglaüzem vezetője dicséri is valamennyit.

— Egyiket sem tudnám kiemelni, vagy talán úgy: egyik jobb, mint mint a másik.

— S ma különösen megnyomjuk, — szól közbe a Piros.

■ •*

— Ez titok.

Persze minden titkot egyszer csak elárulnak. így hamarosan megtudom, hogy ma van Pesten egy kislánynak, a brigád egyik tagja — no hogy is mondjam — szóval szerelmének érettségi vizsgája. S a brigád elhatározta, hogy e nagy munka tiszteletére és előrelátható sikerére ünnepi műszakot rendeznek, _

Gondolkodtam egy cseppet, megírjam-e így. Mikor itt hősi munkáról beszélünk s szerencsétlen emberek megtöltéséről, nem furcsa-e és nem különös, hogy éppen Pestre gondolnak s egy kislány kedvéért teszik, amit tesz- nek. De miért lenne furcsa? Miért lenne különös? Fiatal gyerekek, vidámak, jókedvüek, szerelmesek ... S lám úgy vidámak s olyan formán szerelmesek, bogy jobban igyekeznek, többet dolgoznak.

— Csak visszakerülne már az a zászló,— sóhajtozik Kurucz Pisti.

■— Elvitték a bányászok... — így a Kiss Oszkár.

— Miért hagytátok?

— Az első nap után nem sikerült úgy & második. De ma...

Hát megvártam még a napi teljesítményt. Érdemes is ideírni. 81 köbmétert ermeltek ki a fiúk. Jó lenne tudni, hány téglához elég. Azt hiszem, jó pár ezerhez. Jó párezer téglán lesz ott a nevük, lesz ott a nevüket jelző DISZ címer.

Csak föld legyen elég. Legalább még másfél hétig, amíg itt lesznek. Árián majd .. . de minek annyira előre tervezni. Aztán majd lehívjuk Potassy mestert s varázsol az nekik homokdombot, másikat. Mert, hát az utánuk jövőknek ft kell dolgozniok valamit.

ÓNQDY^ QYÖRGY

Koreai kormányküldöttség érkezik hazánkba

emelünk szót ma, amikor öt olyan jelentés fekszik egyszerre előttünk, melyek jelentőségükben túltesznek öt vádiraton. Egyetlen nap leforgása, rövid huszonnégy óra alatt öt súlyos baleset történt a gépállomásokon, az állami gazdaságokban és ha most szerencsére közülük egy sem követi a temetőbe a villányi Mayer Alajost, a zengőaljai Meggyes Józsefet és Schulteisz Ferencet, a mezőgazdasági szerencsétlenségek három idei áldozatát — mégis megálljt kell kiáltanunk! Hiszen sárgul már az őszi árpa, fenik a kaszákat és nemsokára eljön az az idő, amikor a legtöbb járatlan, hozzá nem értő falusi ember kerül a kombájnok, aratógépek, cséplőszekrények közelébe. Érezzük-e a megnövekvő veszélyt? Gondolunk-e ' azokkal a családokkal, kiknek kenyérkeserője egy óvatlan mozdulat áldozata lehet?! Válaszoljanak helyettünk a gépszemlék hivatalos jegyzőkönyvei. A bikali állami gazdaság nemerőpusztai üzemegységének cséplőgépeiben, ahol ezres fordulat szörnyű ereje feszíti kifelé a dob verőléceit, felerősítésüket nem biztosítja minden eshetőségre készen kontraanya, hanem egyszerű csavarocskákra tették csak fel az etetők, kévevágók életét. Máshelyütt az öreg cséplőszekrények korhadt deszkázatát úgy foltozták ki az asztalosok, hogy gáncsot vet a munkások lába elé. A bíróság kimondhatta öt hónapos ítéletét az ócsárdl gépállomás volt Igazgatója felett, de nem adhatta .vissza annak a nőnek két karját, aki hasonló okok miatt annakidején a dobba zuhant. Ha nem adhatjuk vissza, mentsük meg előtte!

Törekszünk-e rá? Mindig s mindenütt?

Néhány helyen, egyre mélyebb lel ki ismerettel — feltétlenül. Tavaly még lépten- nyomon félre akarták vezetni a szakszervezet munkavédelmi felügyelőit, de idén Méhes Lajos elvtárs, szigetvári gépállomás igazgatója személyében már akadt valaki, aki egyenesen megkérte őket: olyan tüzetesen vizsgáljanak meg mindent, hogy bajba ne keveredhessenek emberei. Az élet igazi megbecsülésének — sajnos — még ritka szikrája ez hazánk mezőgazdaságának abban a korszakában, amikor végre aranyat, valutát, részvényt s érdekeltséget megelőzve, tényleg legnagyobb értékké emelkedett a dolgozó ember. A párt, a kormány a munkavédelem millióit nem sajnálva tesz meg mindent a termelőmunka mind nagyobb biztonsága érdekében, módot adva a gép mellett dolgozók félnapos, fizetéses oktatására is. É6 íme, így élnek vele néhány helyen: a beremendi állami gazdaságban a reggel hatkor megnyílt „félnapos“ munkavédelmi oktatás háromnegyed hétkor már le is zárult a jelenléti ív aláírásával, melyben a részvevők igazolják — „kioktatták ‘ őket... Hát micsoda ez, ha nem szemforgató tanulságle- vélhajhászós, ha nem leiktatható fedezet, melyet a tragédia után bármikor előcibál- hatnak A pécsi állami gazdaság irattárában a balesetvédelmi utasításoknak hírezora sincs, de külön rovat ímlékezik meg arról a fontos átiratról, mely a „palacsinta- sütés új módszeréről” oktatja ki a gazdaságot. Csodálhat- iuk-e ezekután, hogy — a ve- setők szerint — náluk nincs oaleset? Nincs, csak a felbo- *ult vontatón úgy megsérült Jgyik emberük, hogy kórházba {ellett szállítani, a másik nunkásnőnek pedig ujját vit- e le a szecskavágó.

Ha valamelyik lovuk — logy teljesen kiélezzük a íelyzet tarthatatlanságát — ;ödörbe lépve lábát töri — egalább öt jegyzőkönyv s iga- :olás szükséges a körülmé- ryek tisztázásához. Az ember- :let, a dolgozók épsége egyetek szemében úgylátszik nem zir hasonló értékkel. Szét kell hágnunk, nekünk kommunis- áknak elsősorban, a részvét- enségből kinövő embertelenségnek fojtogató burkát. Legyünk a legemberibb emberek, akik a dolgozóban nemcsak az anyagi javak termelőit látják, íanem azokat is, akikért fo- yik ebben a hazában minien politikai és gazdasági erő- ieszítés. Termelünk: az emberekért! Termelünk: az egészséges életért! De úgy semmi asetre sem, hogy közben sze- -encsétlenül járhassanak az amberek. Van egy határvonal, ameddig elmehet munkásvé- ielmi intézkedéseivel, beruházásaival a népi állam. De szék az intézkedések csak ak- cor hatnak teljes mivoltukban, ia hídként köti össze a mező- gazdasági dolgozókkal is a gazdasági vezetők, a kommunisták, a szakszervezeti tagok über, tevékeny emberiessége.

Nem tudjuk, hogy a magyar szakszervezeti mozgalom mikor tűzte ki először zászlajára a biztonságos munkakörülményekről szóló követelését, de az már tény, hogy 1893-ban ki tudták kényszeríteni a XXVIII. törvénycikket, az első magyar munkásvédelmi törvényt. A tőkésekkel szemben! A csendőruralom szuronyainak nekifeszülve — de ki- kényszerítették. Most, amikor végre mi vagyunk hatalmon, a munkások, a parasztok, hát miért nem állnak ki az állafni gazdaságok, gépállomások, erdőgazdaságok üzemi bizottságai a munkaveszélyek elhárítására, amikor mellettük népi hatalmunk is?! Kevés még, de feltétlenül legyen több olyan intézkedés, mint a villányi gépállomáson, ahol a szakszervezet kötelezte a gazdasági vezetőket a hegesztő műhely jobb, biztonságosabb elhelyezésére, amikor a szép szó már nem használt. A dolgozók nagy érdekvédelmi szervének a dolgozók épségének érdekvédelmében is hallatnia kell a szavát.

„Balesetmentes mozgalomnak” hívják azt a kezdeményezést, amely nemrégiben indult meg országosan. Álljunk soraiba valahányan, akár a babarc! állami gazdaságban, ahol lefényképezve a veszélyes helyeket, géprészeket, állandóan nevelik, tanítják, oktatják a munkásokat és ezzel elkerülik a szerencsétlenségeket. Tavaly kilenc embert temettünk el mezőgazdasági baleset szomorú végeredményeként — legyünk rajta, hogy idén a meglévő háromnál ne legyen több ilyen okokból a temetőkben.