Dunántúli Napló, 1956. június (13. évfolyam, 129-153. szám)

1956-06-12 / 137. szám

1958 JÚNIUS 18

!V A p t; a

n

PART ÉS PÁRTÉPlTÉS

Egy pártcsoport és az anyagi érdekeltség

A villányi gépállomás párt- szervezetének májusi taggyűlése arra öntönözte a pártvezetőséget, hogy részletesebben foglalkozzon az anyagi érdekeltség kérdésével. A felszólalók ugyanis sokat beszéltek róla.

A _ pártvezetőség, a taggyűlésből kiindulva megállapította, hogy a „Termelj többet, jobban élsz” elv igen kedvezően éreztette hatását, s nagy része van abban, hogy a gépállomás május 20-ig több mint 130 százalékra teljesítette tavaszi talajmunkatervét.

Ugyanerre a következtetésre jutottak akkor is, amikor a gépállomás minőségi munkáját vizsgálták.

A munka mennyiségét és minőségét tekintve tehát nincs különösebb hiba a gépállomáson. Annál több azonban az erő- és munkagépek karbantartásában. A gépjavításért járó 3,60 Ft-os órabért sokan keveselik — amint az később majd kiderül, nincs igazuk — és elhanyagolják masinájukat. Ez a hanyagság egyes embereknél odáig fajul, hogy a jóérzésű dolgozókat valósággal felháborítja. Ferenczi Mihály traktoros például nemrég kétségbeesetten döcögött Magyar- bolyból a villányi központba azzal, hogy a gép rossz. A tüzetes vizsgálat után kiderült, hogy az egyik fogaskerék igen elkopott, valósággal elmaró- dott — mert hosszú ideje nem kapott olajat és zsírt. Ferenczi Mihálynak eszébe sem jutott, hogy ez lehet a hiba oka, ám a gép javításával elvesztett idő rádöbbentette a kegyetlen igazságra. Kiderült, hogy amíg a gépet rendbehozták, addig két műszaknormát teljesíthetett volna, ez pedig 100 forint készpénzt, két munkaegységet (legalább 60 forint) és kétszer öt kiló búzát vesztett. Vagy 180 forintot, tehát, mert a karbantartásért járó 3,60 forintot kevésnek tartotta.

Még egy igen érdekes számítás maradt hátra a műszakkiesések okának tanulmányozásánál. A statisztika szerint januártól 1.494 műszak esett ki, a rossz időjárás, a munkaszüneti napok, a műszaki hibák miatt, és mindössze 13 az igazolatlan mulasztások következtében. Hát a hátramaradó 733? Ezt a statisztika az „egyéb” — okok miatt — rovatba sorolja. Rejtélyes és elgondolkoztató a 13 és 733 viszonya. A pártvezetőségnek az a véleménye, hogy az „egyéb” mögött sok — o brigádvezetők által nem jelentett —? műszak- mulasztás rejlik.

A műszakmulasztások ügye, — a karbantartáshoz hasonlóan — a „sürgősen megoldandó gazdasági feladatok” listájára került. Természetesen ezt is a pártmunka sajátos eszközeivel kívánjuk megvalósítani. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy a pártvezetőség a májusi taggyűlés után pártbizalmi értekezletet tartott s ott részletesen tájékoztatta őket a tennivalókról.

Nézzük meg, hogy mit és mennyit tett ennek érdekében Perzsa Jenő elvtárs pártcsoportja.;

Rab századok

Az irodalmi és történelmi

keresztmetszetek igen jó eszközök arra, hogy — esetleg évszázadokat felölelve — megmutassák egy gondolat, egy eszme, egy műfaj kialakulását, fejlődését. Rendkívül agi- tativ erő rejlik az ilyen, jól megválogatott, érdekesen ösz- szeállított szellemi keresztmetszetben, mert a tények önmaguk sugallják, minden érvelésénél ékesebbenszólóan, a gondolatot, amelyet bizonyítanak.

Az idei könyvnap jóvoltából is hozzájutottunk ilyen műhöz. A „Rab századok” című dokumentumgyűjtemény ez, amely börtönben írt versek, levelek és naplók megrendítő hitelességével bizonyítja,

mennyi vér ölmött ki, mennyi könny hullott el ezen a magyar földön a humanizmus, a haladás, az igazság, a szabadság nagy ügyéért. A konstantinápolyi Héttorony névtelen rabjától, aki versbe öntötte keserveit, Radnóti Miklósig, a szörnyű fasizmus költő-áldozatáig, mint egy külön égboltként hajlik a „magyar góbus” fölé a szenvedés íve s rajta ki nem hunyó csillagokként ragyognak a mártírok nevei.

Megrázó, de ugyanekkor felemlő könyv is. Megrendíti az olvasót a mérhetetlen szenvedés, amely mint o vízár, szinte kiömlik a betűkből s ugyanakkor meg is vígasztal, mert azt bizonyítja, nem volt hiábavaló. A nagy egyéniségek és a „névtelenek” írásaiban ugyanis mindig ott lángol a remény és a bizakodás is, hogy jó ügyért harcoltak. S a történelem napjainkban igazolja őket. Ugyanakkor nagy tanítás is a gyűjtemény. Kü- lön-külön is, együtt is, a példák sokaságával, szuggerálja a helytállás, a meg-nemalku- vás szükségességét. Ezek a hősök és mártírok, akik a történelem árnyékából a ma világosságában elénk lépnek, azt is példázzák, hogy a szabadságnak még olyan izzó sze- retete sem elég önmagában. Harcolni, szenvedni, sőt meghalni is tudni és merni kell érte Martinovics Ignác és Schőnherz Zoltán, Zrínyi Péter és Bajcsy-Zsilinszky Endre a különböző korszakok és elvi magatartások ellenére így kerülnek egymás melle, mert a hajthatatlan helytállás és a szabadságért mártiromságra is kész hősiesség példái.

A ,Rab századok’ toobé- Jcevés’bé hozzáférhetetlen, vagy éppen ismeretlen dokumentumaival olyan könyv, amelybe

időnkévé rendszeresen bele- bele kell lapoznunk. Azért, hogy az élet apró megalkuvásai, ember-voltunk gyarlóságai közepette a dicsőséges hősök és nagy harcosok példájából elszántságot, hitet és bátorságot merítsünk mai és holnapi harcainkhoz.

(A gyűjtemény egy negatív bizonysággal is szolgál: arra figyelmeztet, hogy a magyar könyvkiadásnak nagy adóssága van még ezen a téren: a haladó hagyományok feltárása és közkinccsé tétele terén!)

ZS1KÖ GYULA

Elöljáróban csak annyit, hogy Kratafila Illés brigádjában dolgozik. Ez a brigád negyedik lett a tavaszi versengésben és első a körzetéhez tartozó termelőszövetkezetek termésátlaga tekintetében. (Ez a lényeg). A pártcsoport összetétele igen jó, mert a négy kommunista közül kettő pártvezetőségi tag, egyik maga a brigádvezető. Ennek ellenére, a Kratafila brigádban sem ment minden úgy, mint a karikacsapás. A pártbizalmi értekezlet után összehívták ugyan a kommunistákat, mégis megtörtént, hogy elhanyagolták gépüket, mint például Költő Ferenc elvtárs traktoros is. Kratafila és Perzsa elvtárs minden esetben keményen, de emberien korholta a mulasztókat. így történt ez mindaddig, amíg a párttagok kifogástalanul nem ápolták gépeiket. Amikor ezt elérték, Kratafila elvtárs és Perzsa elvtárs már nyugodtan tudott a példájukra hivatkozni;;. Ma már a Kratafila-brigád a leghíresebb gépi karbantartásáról. Hogy mennyire beléjük rögződött a gépek szere- tete, arra jellemző, hogy traktoraikat munka után katonás sorrendben állítják, körültárcsázzák és boronázzák a gépparkot, hogy a gaz ne érjen hozzájuk. Más brigád ezt nem teszi meg.

A műszakmulasztás sem volt ismeretlen a Kratafila-brigád- ban. Rózsa András traktoros is otthonmaradt az egyik alkalommal. (Szintén azért, mint a többi: jól keresett). És mivel ébresztette hivatásának szeretetére Kratafila elvtárs? Azzal, hogy elmondta néki: ha dolgozna, mennyivel kereshetne még többet, mennyit segíthetne a termelőszövetkezetnek és családjának. Rózsa elvtárs erre nem is tudott mást mondani, csak azt, hogy igaza van. Nem is mulasztott azóta a brigádban senki!

Amint látható, a Kratafila- brigádban sem alkalmaznak különleges politikai módszereket, a régi bevált gyakorlat szerint végzi a pártcsoport a munkáját. A különbség csak annyi, hogy ebben a brigádban megtették azt, amit a pártbizalmi értekezleten kértek tőlük.

Magyar László

Alakítsunk ki nagy, kulturált bányavárost

Sziklai József elvtárs, a megyei pártbizottság harmadtitkárának, a Dunántúli Napló június 3-i számában megjelent „Feketeszén bányászatunk fejlesztésének távlatairól” című írásához kívánok pár sorban hozzászólni.

A pécsi és komlói bányák bányászai részére Pécs keleti részén kellene kifejleszteni egy új városrészt, ahonnan a komlói Kossuth- és Béta-akna is megközelíthető, aránylag rövid új utak, vagy villamos- vasutak kiépítésével.

Nem tartom szerencsésnek az új Komlónak Pécsről távol való fejlesztését, mert ez az új Komló nem tudja lakóit olyan mértékben a városi kultúra vívmányaiban részesíteni, mint a sokkal nagyobb Pécs. A Komlóval nagyobbodó Pécs a jelenleginél is több kulturális intézménnyel gyarapodhatna.

A Máza környéki bányavidék lakótelepeinek elhelyezése Pécsett már nehéz, de ezt is megoldhatónak tartom. Javasolom Magyarszék helyett az egész komlói bányatelep bővítését a pécsi bánya új lakótelepeivel együtt Pécs keleti részén felépíteni, ahol szénvagyon már nincs és így alábányászás a házak épségét nem veszélyezteti.

Pécs város kiépülése, lakosságának megnövekedése, hazánk egy új ipari és kulturális centrumának magas színvonalon való megvalósítását is jelentené.

MITTINGER GYULA főmérnök

Déldunántúli Áramszolgáltató V.

A Komlói Szénbányászati Tröszt 'elenti

A Komlói L öénbányászati Tröszt 94.4 százalékra teljesítette az első dekádban esedékes tervét. Az üzemek sorrendje:

1. Nagymányok 112.9 %

2. III. üzem 98.2 %

3. Béta-akna 97.0%

4. Szászvár 95.7 %

5. Máza 95.0%

6. Kossutb-bánya 92.9 %

7. Anna-akna 76.4%

Három kívánság — aratás előtt

zépnek ígérkező k;■ jászokat növeszt az éjszakai csendes eső és érlel június forrósága az egész megye domboldalain. Bevett szokás ilyenkor szemlét tartani a kaszák, fenőkövek, tokmá- nyok, de az aratógépek, tarlót hántó traktorok és kombájnok világában is. A pécs- váradi gépállomáson mi nem bújtunk a Hoffherek gyomrába és nem ellenőriztük franciakulccsal a csavarok szorosságát. Végezzék el mérnökök, ami rájuk tartozik. Csak három kívánságot jegyeztünk fel; teljesülésük nélkül csődöt mondhatnak az árgus szemmel is jónak talált gépek és sok, nagyon sok gabona válhat a pusztulás martalékává.

— Mi dönthessük el a kombájnaratás megkezdésének időpontját — fogalmazza meg Preisinger Károly főagronó- mus elvtárs saját maga és kombájnosal első kívánságát — Szűnjék meg az a fejveszett gyakorlat, hogy mindenki beleszólhasson gépeink útjába és belezavarhassa a még nem eléggé érett gabonába. Higyjék el, nekünk is kedves a kenyér. Legalább annyira kedves, mint azoknak az elvtársaknak, akik az aratás gyorsasága feletti aggodalmukban így megzavarták tavaly is terveinket. A még viaszérésben sem lévő búza vágatása megerőlteti a gépet. Nem képes tökéletesen kidolgozni a gabonát és így bizony — el-elmarad a szem a kalászokban. Ha azonban már a viaszérésen egy kicsit túljutott a kombájnaratásra kijelölt búzatábla, akkor ezzel a nagyszerű géppel alig lesz szemveszteség.- ATáscdlk kívánságunk

megvalósításához sem kell egyetlen forint sem. Azt kérjük — főleg a termelőszövetkezetektől, — hogy ne vágják le az őszi árpát az aratócséplők elől. Meghisz- szük, türelmetlenül várják az újtermésű takarmányt, hisz csak abból foghatják hízóba sertéseiket és csinálhatnak belőle pénzt maguknak. Eddig az volt a divat, hogy nagy hirtelenjében nekiestek az

árpának és a tarlóhántás

kellős közepén előcséplésre vitték el traktorainkat. Eredmény? A legjobb esetben is csak az aratás után két hétre kaptak szemet. A kombájnnál viszont rögtön tarthatják a zsákot és a traktorok nvugodtan szánthatják tovább a tarlót. Emlékezzenek csak a múlt évre. A legtöbb kárt akkor szenvedte el a gabona, amikor keresztekben és asztagokban ázott. Minél több őszi árpát vágunk le kombájnnal, annál előbb fejeződhetik be a búza cséplé- se és annál kisebbre zsugorodik a becsírázás lehetőségének idén is alighanem fennálló veszélye.

Dizalmat a gépállomási agronómusok szaktudásának, bizalmat a vezetők kommunista kötelességtudásának! De nemcsak ezen múlik a sikeres aratás a pécs- váradi gépállomás körzetében. A harmadik kívánság; oly hosszú idő után javítsák meg végre gyökeresen az elhasználódott alkatrészek utánpótlását, éppen a legnehezebb feladat — az aratás idejére! A zetorok kombájn irányítókerék gumin futnak, míg a kombájnok vontatógumin s a raktáron nincs tartalékban egyetlen egy készlet sem. Ott tartunk, hogy ha egy zetor- nak kiszakad a gumija, akkor vele együtt az aratógén is legalább négy napra kénytelen kiállni a munkából. Ha nyersanyag ellátási nehézségeink is vannak -— nem lehetne-e az utánpótlást úgy irányítani, hogy aratás előtt újítanák fel mindig a készleteket?

A mesékben a három kívánság teljesítése mindig csak — egy-egy szerencsés ember boldogulását mozdította elő. A pécsváradi gépállomás valós életében huszonkilenc község egész lakossága és 26 termelőszövetkezetünk tagsága nyerhet vele sokva- gonnyi gabonát. A megyei pártbizottság intézkedési terve már e kívánságok megvalósításának szellemében készült. Szerezzünk érvényt neki az egész megye területén!

OROSZLÁN IMRE

Néhány gondolat néhány problémáról

(Hozzászólás)

Figyelemmel olvastam Gödör Ferenc elvtárs cikkét. Megjelenhetett volna egy Ilyen tartalmú írás már hetekkel ezelőtt is. Most már előrébb lennénk:

Ami a cikket illeti, jó, helyes gondolatokat vet papírra. Igaz, lehet egy és más kérdésben vitatkozni, bővíteni, de nem teszem, mert utóbb azt gondolják, hogy „beszervezett hozzászóló” vagyok. Úgy gondolom, hogy hasznosabb, ha néhány gondolatot hozzáadok.

Nem titkoltam soha. hogy volt — és van is, — néhány nem éppen hízelgő jelzőm az olyan ,.kádermunkáról“, amely papírokból ítéli meg az embert. Ilyen volt is, van is. A kádervélemények, a személyzeti osztályok már hosszabb idő óta vadászterületei a humoristáknak, aikiik nem egyszer alaposan kiikarikírozzáik az itt ta látható fonákságokat. Sajnos, ennek volt és még sajnosabb, hogy van ma is alapja. A személyzeti osztály, a kádervélemény valóságos mumussá vált igen sok ember előtt. Oka van ennek: Nagyon sokan tudták és tudják, hogy milyen véleménnyel vannak egy-egy emberről. csak éppen az illető nem. Nemrég egy beszélgetésen ezt a helytelen nézetet a megcsalt férjekéhez hasonlítottuk Nagyon sok oldala van az emberekkel, beosztottakkal való foglalkozásnak és egy ilyen cikk nem léphet fel olyan igénnyel, hogy minden lényeges részére kitérjen. A sok oldal közül egyik legfontosabb a nyíltság. Mi az elmúlt évek alatt a rendszerrel ilyen vagy olyan módon szembenálló embereknek megmondtuk szóban, írásban véleményünket és igen sokszor bőkezűen osztogattuk a jelzőket. Az alapjaiban becsületes emberekről, munkatársainkról alkotott véleményt pedig szigorúan bizalmasként kezeltük.

Van ennek haszna? Sokvtez- szás helyzetet szült már az ilyen bizalmasság. Taglaljam? Mindenki tudja. Bizalmas kutatás a rokonok után, stb., — papírban való hit, olyan eszközök, amik sok kárt okoznak. Hány olyan ember kérdezte mér saját magától — akinek különben semmi takargatná valója nem volt, — hogy „vajon mdt tudnak rólam?“ A kérdés mögött meghúzódik mindaz, ami rossz e munkában. — Nemrég telefonon kérdeztek, hogy mivel ismerem ifj. K. G.-t és apját is, mondjam el véleményemet: beállíthat ják-e ilyen és ilyen számvitelt munkára, mivel az eddigi beosztásában Igen jól dolgozott. „írja meg elviére’* — kértek a drót túlsó végén. Mondtam: nem írom, elmondom telefonon. Erre;!, kár, hogy nem távolbalátó még a telefon.;. Az apja tudomásunk szerint eljár a templomba és talán emiatt.i: — szólt az aggodalom. Erre is válaszoltam, s mikor befejeztem, „nagyon“ kértek, hogy adjam ezt írásba is. mert erre „nagy szükség van“. Üsse kő, megírtam és most az én egyáltalán nem titkos véleményem ott a „szigorúan bizalmasában. De viszont az Illető nyugodt lehet, mert „fedezve" van. Nem az írást kérőn akarom elverni a port. Tudom hogy erről a gyakorlatról ő tehet legkevesebbet.

I Most talán íelszi&szennek né*

hányán, hogy mác6ak, én el akarom vetni a káderekről készítendő írásos anyagot. Nem öntöm ki a gyereket is, csak a mosdóvizet. Nézzük meg, ezután is az emberek múltját, jelenét, munkáját, baráti körét, rögzítsük azt, győződjünk meg alaposan azok helyességéről, vegyük figyelembe a helyzetnek megfelelő körülményeket és így ítéljünk. És mondjuk meg az érdekelteiknek a velük kapcsolatos véleményt. Történt már ilyen. Elmondták az elvtársaiknak, hogy nézd, ez a véleményünk munkádról, viselkedésedről, ez a jó oldalad, ez a rossz. Érdekes, hogy milyen volt véleményük. Volt, aki megmondta, hogy hibája nagyobb, mint ahogy elmondták. A másik, hogy „nem túlságosan szép ez a menyasszony?“ A harmadik egyetértett vele. a negyedik több jótulajdanságot vélt magáról, és így tovább. Hát nem megnyugtató ez mindkét részről: hát nem segíti ez elő az emberek gyorsabb fejlődését?

Van olyan tapasztalatom, hogy az elmúlt Időszakban több esetben különbség volt egy-egy kérdésben a közvélemény és vezetők véleménye között. Amikor egyik vagy másik elvtárs megvizsgált valamit, megalkotta véleményét és jelezte, hogy ilyen és ilyen probléma van, kérdést kapott;

honnan vette ezt, hány emberrel beszéli? Válaszolt a kérdésre, majd kiderült, hogy a kérdező is beszélt legalább annyi emberrel és azoknak nem ez volt a véleményük. Nem vitás, kínos helyzet az ilyen. Gondolkodik ilyesmin az ember és ilyen gondolatai ébrednek:

Vajon elmondták-e őszintén azok a véleményüket, akikkel a másik elvtáre beszélt? Mi a biztosíték, hogy annak a tíz vagy húsz embernek a véleménye jellemző a közhangulatra, akikkel ő beszélt? Végül olyan gondolat támad, hogy a közvéleményhez akar-e igazodni a vezetés, vagy fordítva, a közvélemény igazodjon a vezetéshez. Az utóbbi aligha jó.

Egy időben igen sok volt az „álpolitizált” jelentés. Elég kacskaringéé az út, míg kiérdemli e jelzőt az írás. Ez úgy történik (még ma is), hogy akinek a kezén megfordul ilyen, mindenki „poTitifcusabbá“ teszi. Mire eljut az illetékes fórumhoz, hát olyan széppé, kedvezővé, lelkesedést tükrözővé válik, hogy az valami csodálatos. ügy gondolom, hogy ez sem jó.

Egyetértek, hogy ne vegyünk minden véleményt általánosnak, jellemzőnek, ne az elmaradottak, hanem fejlettebbek véleménye legyen az Irányadó (ez nem jelenti, hogy az elmaradottakét figyelembe se vegyük), de az már aligha jó, hogy az igaz. helyes, őszinte tömeg- véleményt Itt vagy ott megszépítsék;

*

Nemrég a Ludas Matyi bar

volt egy szellemes karikatúra ..Előregyártott elem“ címmel. Nos, ez nemcsak hozzászólásokra vonatkozik. Nálunk az utóbbi években egy betegség ütötte fel a fejét, a papírról való beszéd. Ha valaki valamiről beszélni akar, akkor szósze- rint leírja, felolvassa. Ennek kétféle oka van: vagy szempontokat kapott mondanivalójához már jóélőre, vagy fél, hátha rosszat talál mondani.

Az teljesen érthető, ha pártkongresszuson vagy más ilyen jellegű rendezvényeken leírt szöveget mond el az előadó. De mi szükség van erre egy üzemi értekezleten, vagy falusi párt- napon, stb? Baj, hogy hozzászoktak ehhez a vezetők akár magasabb, akár alacsonyabb beosztásúak. Sajnos ez onnan fakad, hogy mindenki igyekszik kimeríteni a témát, teljességre törekszik és aggódva töri a fejét: „Nem marad ki belőle semmi?” És nemcsak a témát meríti ki az előadó, de sok esetben a hallgatóságot is.

Ahol csak lehet, beszéljenek szabadon az előadók, szoktassuk. neveljük őket erre. Abból semmi baj nem történik, hogyha megbotlik a nyelve és esetleg rosszul mond egy-két dolgot. A hallgatóság úgyis szól miatta és kiigazíthatja összefoglalójában esetleges tévedéseit;

Igaz. a szabad beszédnek

vannak feltételei és ezek közül legfontosabb az ember. Tény, hogy meg lehet tanulni. Először, másodszor esetleg gyengébbek lesznek az előadások, talán a sorrend sem lesz anv- nyira logikus, előfordul elkalandozás, de majd jobb lesz; Mindenesetre egy szabadon elmondott gyengébb beszéd ér annyit, mint egy monoton hangon felolvasott előadás.

Ezeket kívántam hozzátenni a vasárnapi lapban megjelent rikkhez.

Kászon József

megyei pártbizottság prop, oszt. h. vez,