Dunántúli Napló, 1956. június (13. évfolyam, 129-153. szám)
1956-06-09 / 135. szám
1956 JÚNIUS * N'APC n n Szakemberek a II. ötéve* tervről A tervező, kutató és üzemi szakemberek szoros kapcsolata biztosíthatja a fejlett technikát, a gazdaságos termelést Sziklai József elvtárs, a megyei pártbizottság harmadtitkára a Dunántúli Napló június 3-i számában igen világosan összefoglalta a feketeszénbányászat fejlesztésével kapcsolatos feladatokat. Sziklai elvtárs érintette ugyan a Szénbányászati Tervező Intézet kérdését, de bővebben nem foglalkozott vele. Éppen ezért én részletesebben fejteném ki ezzel kapcsolatos véleményemet. A mecsek hegység területe szénbányászati szempontból sajátos. Már a kutató fúrásokkal, a feltárást, a fejtési rendszereket, sok helyen a szállítást, a hegynyomás elleni védekezést, a kitermelt szén dúsítását olyan eljárásokkal, berendezésekkel kell végezni, melyeket hazánkban másutt nem alkalmaznak. A liasz korú feketeszénbányászat az országos széntermelésnek csak kisebb részét teszi ki. így érthető hogy az egyedüli bányászati, műszaki tervező szerv, a Bányászati Tervező Intézet munkájának fő tevékenysége a nagyobb volument jelentő barnaszén- bányászat felé fordul és a kevésbé ismert liasz szempontok eddig nem érvényesülhettek a szükséges mértékben. Ennek a helyzetnek számos hátrányát tapasztaltuk mind a komlói, mind a pécsi szénbányászat fejlesztésével kapcsolatos tervezési munkákkal és azok kivitelezésével kapcsolatban. Nyilvánvaló, hogy olyan tervező intézet, mely csak a liaszbányászat részére tervez, ahol a tervezők kellő gyakorlattal rendelkeznek a sajátos problémák területén, sokkal jobb, eredményesebb és gazdaságosabb létesítményeket és eljárásokat tervezhet, mint a jelenlegi körülmények között. A sajátos körülmények szükségessé teszik, hogy az élő üzem és a tervezők között állandó és szoros kapcsolat legyen. Az eddigi gyakorlat megmutatta, hogy állandó az utazgatás Pécs—Budapest között, a kapcsolat még sem kielégítő. Tehát örömmel üdvözöljük Sziklai elvtárs javaslatát, a helyben dolgozó és fősúllyal a sajátos, helyi viszonyoknak megfelelően dolgozó tervező intézet megteremtésének gondolatát, Most, amikor még mind a két mecseki széntröszt erősen fejlesztendő, amikor új szénterületek reményteljes kutatásai a szénbázis jelentős bővülését bizonyítják, a tervezési munka igen nagy volument Jelent hosszú éveken át. Tehát nem csak a sajátos feladatok jobb megoldhatósága, hanem a tervező munka mennyisége Is A siklósnagyfalul tsz-ben: ítélt a társadalmi bíróság! A siklósnagyfalul Jóbarát Termelőszövetkezetben nemrégen tárgyalta a társadalmi bíróság Ackermann Miksa ügyét. Ackermann a tagság és a vezetőség tudta és beleegyezése nélkül három darab egyhetes malaccal megkárosította a termelőszövetkezetet. Arra hivatkozott, hogy az 6 göbéje csak kettőt fialt, míg a tsz-ben sok volt a kismalac. A társadalmi bíróság előtt Ackermann Miksa elismerte hibáját és hajlandó volt az okozott kár megtérítésére. A termelőszövetkezet a malacokat már nem volt hajlandó vlss*a" venni, így Ackermann Miksa felajánlott háromszáz forintot a három egyhetes malacért. A bíróság a kártérítést elfogadta, de kötelezte a közös vagyon megkárosítóját, hogy a pénzt nyilvánosan, a termelőszövetkezet közgyűlésén adja át a vezetőségnek. A bíróság ítéletének végrehajtására a közeli napokban kerül sor. indokolja ezen elképzelés megvalósításának szükségességét, még pedig minél sürgősebben. Elképzelésem szerint a Bányászati Tervező Intézetnek egy részlegét Baranyába kellene telepíteni. A nem sajátos feladatok tervezése tovább is Budapesten történne, Amikor ielies mértéhben egyetértek 6zlklai elvtárssal a tervezés fenti átszervezésének szükségességében, azt egyben ki is kell egészítsem. A helyi sajátosságok figyelembevétele nem csak a tervezésnél szükséges. A helyes tervezéshez a helyi ismereteken kívül, a technikai fejlettség adott állapotának ismerete, és a fejleszthetőség tudományos alapjainak ismerete sem nélkülözhető. Nézetem szerint, amint helyi tervezésre szükség van, éppen annyira szükséges a sajátos problémákkal foglalkozó kutató intézet is. A tervező, kutató és üzemi szakemberek szoros kapcsolata tudja biztosítani csak a legfejlettebb technikát és leggazdaságosabb termelést. Tehát létre kellene hozni helyi kutató intézetet is; Ennek a kérdésnek már vannak adottságai is. Működik már a Pécsi Szénbányászati Tröszt Kutatási és Kísérleti osztály, amely, a tröszt területén megoldandó tudományos kérdések tanulmányozásával foglalkozik. Tehát adva van a mag, melyből kinőhetne az egész mecseki terület sajátos kérdéseivel foglalkozó és a helyi tervező intézettel párhuzamosan dolgozó kutató intézet is, Ezen intézmények sürgős létrehozásának népgazdasági szükségességét a II. ötéves terv műszaki fejlesztésének irányelveiben a feketeszénbányászat elé állított feladatok teljes mértékben indokolják. Mivel a mecseki területen a fejlesztés legerőteljesebb üteme a második és harmadik ötéves tervidőszakokra esik, ezen kérdések megoldása nem tűr halasztást. Madas József a Pécsi Szénbányászati Tröszt min. term, főmérnöke c/L műíiáesi k&mfL Fiák jelentkezzetek Táj ár tanulóknak! Azok a fiatalok, akik 14. életévüket már betöltötték, de még nem múltak el 11 évesek, és elvégezték az általános iskola 6. osztályát, jelentkezhetnek vájártanulónak. Tanulmányi Idő három év. Ez Idő alatt a tanulók teljes ellátásban, valamint havonta 160.— forinttól 540 forintig terjedő ösztöndíjban részesülnek, tanulmányi eredményüktől függően. A teljes ellátáson kívül a tanulók munkaruhát, gumicsizmát, ingyenes könyveket és írószereket kapnak. Az otthonban való bentlakás nem kötelező. A vidékről bejáró tanulók közlekedési költségeit a vájáriskolák megtérítik, továbbá a bentlakó tanulókhoz hasonlóan étkeztetésben és teljes ellátásban részesülnek. A tanulóknak sport- és kulturális lehetőségeket biztosítanak. A jelentkezéshez mellékelni kell Iskolai bizonyítványt, jelentkezési lapot és orvosi igazolványt, A tanulókat a pécsi, komlói és nagymányoki korszerűen felszerelt Vájártanulóintézetekben helyezik el. Jelentkezni lehet a városi és járási tanácsok munkaerőgazdálkodási csoportjainál és a megyei tanács munkaerőgazdálkodási osztályán, (Tudósítónktól) int egész héten — most is ragyogóan süt a nap. özönlik is a nép a szigetbe. Teherautók téglával megkapol- va, talán Homorúdra vagy Uj- Mohácsra viszik az építőanyagot. Poros szekér .;. messzi útról jöhetett. A lovak ijedten hőkölnek a víztől, régesrégen várhattak már itt a parton, tán még akkor márciusban, mikor az a cudar világ járta — és csak most viszik'haza a családot ... És jönnek a gyalogosok is, az egyik utasítással siet a mezőgazdasági főhadiszállásra, amott egy csapatban mérnökök — s a többi? Mindnek van valami dolga — sürgős, halaszthatatlan. — Igyekezzünk — kiabálja az öreg matróz, s nem is vár tovább, leakasztja a kötelet a vaskampóról. Gáti Oszkár babrál valamit a műszertáblán, felbúg a motor, s a kis hajó eliódul a parttól. Lomhán, nehézkesen mozdul utána a komp is. A Duna szokatlanul csendessen hömpölyög. Csak a töltés ágaskodott ki a vízből. S rajta hosszú sorban a túlrekedt gépkocsik és emberek. Tán két kilométerre is álltak egymás mögött —• és vártak. Vártak a kompra. Hányszor álltak itt bosszankodva, idegesen hetipiacok napján: még mindig nem jön; most egv zokszó sem hangzott, az emberek bíztak a komp legénységében^ bíztak, hogy átviszi őket a biztonságot, az élelmet, a hajlékot jelentő túlsó partra. S a komp csak fordult. Mint most is. Autók, teherautók, lovaskocsik a gyorsan összekapkodott kis bugyrokkal, gyerekek, felnőttek, akik majd mindenüket otthagyták az összedőlt házban, s a komp jött s ment.., Kemény fapallóin hoztak át minden értéket, ami megmaradt. Kemény fapallói hozták át a legnagyobb értéket is, a sok-sok kimentett szigeti embert. «— És soha semmi baj nem történt. Pedig éjjel-nappal mentünk s néha annyian tűm- bologtak föl, hogy a motor is beleizzadt, míg átvontatott a túlsó partra. T\e éppen a nagy tömeg miatt történt az egyetlen zűr is. Azaz hogy csak zűr lett volna, de aztán még az elcsigázott, holtfáradt emberek is jót tudtak nevetni rajta. A Vörös Fény Tsz hozta a szarvasmarháit. Hiába, sok volt belőle, s nem fért rá egy kompra. De azért csak hajtották rá az állatokat. Elől már egészen a láncnál álltak a marhák, s még mindig újak igyekeztek fel. No most, az egyik üsző — egy óvatlan pillanatban — hirtelen kivált a többi közül, beleugrott a vízbe, kiúszott a partra, aztán hátul újra benyomakodott a felszáU lók közé. Megérkeztünk a szigeti rév* hez. — Ma már huszadszor fordulunk — nézi a beszállókat Gáti Oszkár. — S mindig van utas. Egy kis statisztika —* nyúl a zsebébe. — Május 11-től 20-ig 37 184 személyt, lí 189 kerékpárt, 3 438 lovaskocsit, 744 motorkerékpárt, 352 személykocsit, 374 nagyállatot és 1 638 teherkocsit szállítottunk. Fantasztikus számok. Igaz, hogy az újjáépítés olyan iramot diktál, amire még nem volt példa a mohácsi komp történetében, de azért 37184 ember : i Nézem a beszállókat. Most is három teherkocsi. Kettő díszeseket visz, a harmadik üres, Vajon hová mehet? Van egy Pobjeda is. Kirándulók a szigetbe —> Pestről,» Jó lenne már leállítani ezt a felesleges forgalmat. Boldogboldogtalan utazik s közben lemaradnak a gépkocsik. Az előbb is két téglával rakott TEFU maradt a túlsó parton. Pedig, hogy várják őket az új házak gazdái. Raknák már ma* gasra a téglát, raknák az új házat. i A motor újra megindul. Gáti Oszkár a kis kerék fölé hajol. Beigazitja s a Csele fürgén, a szokott módon szembefordul az öreg Dunával, s hasítja, tépi a habokat 0. GY. „A nemzeti gyarapodás legkisebb területét is parlagon hagyni — bún“ (Széchenyi) Hagyományos baranyai exportcikk — a cukorborsó Zúg az egész Diósviszlő, meg a Terehegy környéke. — Ezen az európahirű vidéken, ahol az országban egyedülálló szerencsével fog össze a déli lejtő a hosszas napsütéssel, hogy korai cukorborsóját először ehesse Prága és Bécs — nos itt most minden második ember szentül megfogadja. — nem vesződik vele többet. Nem! Csinálja, aki akarja. Hát előfordulhat olyasmi, hogy az első nap tizenhárom forint húszért is átveszik kilóját s rá egy héttel már majd tíz forinttal rövidebb az ára? Az első méreg után persze kiderül, hogy vetnek azért cukorborsót ősszel is, de abban egyetértünk: ha valutában szűkölködő hazánknak több exportálható korai cukorborsóra van szüksége, akkor ez a páratlan környék többet is leszállít, csak kapjanak nagyobb ösztönzést a gazdák. Az egyéniek kívánságait Sá- tai József, a méhészkedő-gazdálkodó terehegyi tanító fogalmazza meg: — Nem Is kell nekünk elvtársak, a tizenhárom forint! Legyen csak hat az ára. Kössék ki a szerződésben, mint a méz árával teszik, s akkor előre kalkulálhatunk. Megértjük, hogy a fagyok miatt idén kicsúsztunk az időből és ez is lefaragta az árat, de a háromszáz százalékos ingadozás mégis csak sok és bizonytalanságiban hagyja az embereket. A bizonytalanság pedig félgőzre fogja a termelési kedvet. A Derék úti dűlő mindkét oldalán oly gyönyörűen diszlene a cukorborsó, mint sehol az országban, azonban a terehe- gyiek spekulálnak. Miért vessek én a déli oldalba is, ha annak az ára sem biztos, amit az annál is jobb északin termelek? A kis kockázat igaz, kisebb szerencse, ha „beüt“ az ár, de kisebb csalódás is. ha nem jön ki a lépés. „A nemzeti gyarapodás legkisebb területét is parlagon hagyni — bún” Széchenyi mondása úgy is igaz, hogy bűn a kivitelre alkalmas növényeket adó tíz és százholdakon mást termelni, mint exportképes árut. Szűnjék meg a szerződés egyoldalúsága! Ne csak a termeltető vállalat köthesse ld, hogy milyen tétel leszállításéra köteles a gazda, hanem ő is tudhassa — mit kap ennek fejében. Még az is áldás lenne, ha csak a május végéig átadott, tehát tényleg exportképes portéka árát szabnák meg így. A gazdák spekulációs kedvét pedig úgy terelhetnék a kivitel érdekei felé, hogy lépcsőzetesen állapítanák meg a szabott árat: a korábban átadottért többet kapna, mint a későbbiért; — Véleménye szerint tanácselnök elvtárs, mit eredményezne ez? •— Most húsz hold cukorborsó van Terehegyen. Mindjárt lenne negyven. S ami külön nyereség: azonnal kivennék a hasznosítatlan tartalékföldek legnagyobb részét is. Azt minden józan gondolkodású ember, még a legerősebb középparaszt is jól tudja, hogy az élet őt családostól együtt előbb, vagy utóbb, de beviszi a termelőszövetkezetbe. De beviszi-e az élet a cukorborsót is a nagyüzemi társasgazdálkodás viszonyai közé? Egész cukorborsó kivitelünk Achilles sarka fogalmazódik meg ebben a kérdésben. Nekünk úgy kell rávezetni a falut a szocializmus útjára, hogy közben ne essék, hanem növekedjen a cukorborsó termelése is. Ezt a magától értetődő Igazságot azért írtuk le, mert mihelyt bevitték a földeket a környék szövetkezeteibe, azonnal eltűnt róluk a cukorborsó, vagy csak jelentéktelen töredékké zsugorodott össze a többi növény részarányában. Ez a valóságos helyzet és érdemes vele szembenézni. Mikor Jutnak nagyobb pénzösszeghez a környék szövetkezeteiben? Aratáskor először s másodszor zárszámadáskor. A nagy tavasz! és nyárelejí pénztelenségben, amikor minden fillér elkelne a sajnos még gyenge közös állatállományból csak kevés Jut. de az egyéniek már zsebrevágtak a borsóból öt-hatezret. IIvénkor azt, aki a közös gazdálkodás fölényéről beszél, — enyhén szólva, megmosolyogják. Mit tesznek erre a tagok? Fogják magukat és a háztájit megtömik úgy cukorborsóval, hogy amiatt azután begazosodhat, várhat a közös kukorica meg répatábla. A terehegyi tsz-el- nöknő is egyenesen Budapestre jár háztájiban termett cukorborsójával. A cukorborsót nem így kell bevinni a termelőszövetkezetbe, hanem mint Szabó Sándor elvtársék tették a dlós- viszlói Petőfiben. — Nekünk a közösben tavaly egy négyszögöl sem volt, de a háztájiban annál több. — Odajutottunk, hogy a takarmányrépánkat napszámosokkal voltunk kénytelenek megmunkáltatni. Idén rendbeszedtük a háztájit és a borsót, most hat holdon a közös gyümölcsösében termeljük, köztesként. —- Láthatják, hogy meet jön a közösből is :: 1 — De miért csak a gyűmölcstisben ? s miért csak hat holdon? Mert csak őszi vetésű borsóval érdemes foglalkozni, ősszel a többi földet pedig elfoglalja a gabona, meg a takarmánykeverék.- Az utóbbi még kevés is, a búzát meg törvény szabja meg;: s A kenyér az első. Meg is teszünk mindent a búzatermés növekedése érdekében, de a második ötéves terv a kukorica vetésterületének növelését is szorgalmazza, viszont azt is kimondja, hogy „törekedni kell a világszerte ismert, hagyományos magyar exportcikkek kivitelének növelésére, szem előtt tartva az export gazdaságosságának követelményeit; Növelni kell;: i a termelőszövetkezetek::! érdekeltségét az exportcélra történő termelésben’’: Mi történne akkor, ha a cukorborsót és a kukoricát összekötnénk? Ha kimondanánk, hogy csak ezen a sajátos gazdálkodású vidéken és csak a termelőszövetkezetek gabona vetésterületébe beleszámítana az a kukorica is, amelyet az exportcukorborsó után, még abban az évben másodnövényként termelnének? 1: Miután ebben az előnyben kizárólag a termelőszövetkezetek részesülnének, vonzóbbá válna termesztése a közös gazdaságokban, nőne a vetésterület és vele együtt a tagok jövedelme! 2. Helyet teremtenénk a szövetkezetben a cukorborsónak és tágabb teret nyitnánk a kukorica termesztésének is. 3. A pillangós virágú cukorborsó visszamaradt gyökérzetének nitrogénje megnövelné az utána vetett búza terméshozamát Is* Érdemes lenne elgondolkodni ezen, már csak azért is, mert azzal, hogy a tsz leszerződött borsója beleszámít a búza beadásába egyszer már ténylegesen elismertük az export borsó rendkívüli jelentőségét; Most már a második lépés hiányzik csak megfelelő nagyságú szántó felszabadítása —• újra hangsúlyozzuk, csak ebben a pár községben — a kivitelre történő cukorborsó termesztés céljaira« Végezetül Rozbora elvtársnak, a járási pártbizottság instruktorának gondolatait vetjük papírra: Akár a földművesszövetkezeten belül, akár függetlenül tőle létre kellene hozni a környék cukorbor só termelőinek egy olyan szervezetét, amely kikísérletezné a legalkalmasabb fajtát; felderítené azokat a helyeket, ahol legkorábban érlelődik be a termés és nem utolsósorban megszervezné az átadást, a vasúti elszállításig. Mo«t ugyanis, pontosan május 27-én — tizenöt autós kiküldött lebzselt az állomáson, míg az adminisztrátorok öt mázsa cukorborsót átvettek a gazdáktól; •— Azért ment le az ár, mert ezek bérét, és taxiköltségét ts nekünk kell kifizetnünk — há- borogtak az emberek. Az ár nyilván nem azért ment le. De hogy ez nekünk nagyon sokba kerül — az bizonyos: Olyan intézkedéseket várnak itt a siklósi járás napsütötte domboldalain, amely leépíti a feleslegesen utazga- tókat s egyben kiszélesíti a kivitel látóhatárait. Ezek a javaslatok szeretnék megkönnyíteni az illetékesek munkáját; • •* í jj Oroszlán Imre
