Dunántúli Napló, 1956. június (13. évfolyam, 129-153. szám)

1956-06-09 / 135. szám

2 N Ä P E <5 ~ 1956 JÚNIUS 9 1 N. A. Bulgcmyinnak üzenete D. Eisenhowerhez (Folytatás az 1, oldalról) állapodás megkötéséig az ál­lamok erőfeszítéseinek arra kell irányulniok, hogy minden egyes állam olyan konkrét in­tézkedéseket tegyen a fegyver­zet csökkentésére, amelyeket már a nemzetközi leszerelési megállapodás megkötése előtt életbe lehetne léptetni. Az ilyen intézkedések megtétele kétségtelenül elősegítené a nemzetközi feszültség további enyhítését, az államok közti bizalom szilárdítását, ez pedig kedvezőbb feltételeket terem­tene a mindent felölelő lesze­relési program végrehajtásá­ra. Remélem, Elnök űr egyetért azzal, hogy e tekintetben dön­tő jelentőségű volna a nagy­hatalmak — köztük a Szovjet­unió és az Amerikai Egyesült Államok — kezdeményezése, hiszen ezeknek vannak a leg­nagyobb fegyveres erőik és anyagi erőforrásaik. A szovjet kormány a népek közti béke szilárdításának ma­gasrendű céljait követve elha­tározta, hogy vállalja a kezde­ményezést és a leszerelési meg­állapodás megkötése előtt vég­rehajtja a Szovjetunió fegyve­res erőinek nagyarányú, egy­milliókétszázezer főnyi csök­kentését a fegyveres erők 1955. évi 640 ezer főnyi csökkentésén kívül. Ennek arányában csök­kenteni fogják a Szovjetunió fegyveres erőinek fegyverzetét és haditechnikai felszerelését, valamint a Szovjetunió költ­ségvetésében a Szovjetunió katonai szükségleteire szánt kiadásokat. E határozatnak megfelelően feloszlatnak hatvanhárom had­osztályt és önálló dandárt, ezen belül a Német Demokratikus Köztársaság területén állomá­sozó három légihadosztályt és más, több mint harmincezer főnyi létszámú harci egysége­ket. Mi természetesen tudjuk, hogy az említett létszámú szov­jet csapatoknak Németország­ból való kivonása nem oldja meg a kérdést teljesen. A szovjet kormánynak ez az in­tézkedése csupán az első lépés. Abból indulunk azonban ki, hogy amennyiben az Egyesült Államok, Anglia és Franciaor­szág, amely csapatokat tart Né­metország területén, szintén intézkedéseket tenne Német­országban állomásozó fegyve­res erőinek csökkentésére, ez kétségtelenül előkészítené a talajt az e kérdésben teendő eltökél tebb lépésekre. E téren szem előtt tartjuk, hogy a négy hatalom kormányainak ilyen­fajta Intézkedései azután a Né­metországban állomásozó kül­földi fegyveres erők létszámá­nak erős csökkentéséről vagy a külföldi fegyveres erőknek Németország területéről való kivonásáról szóló megállapo­dásra vezethetnének. Kollégáim és én kifejezzük reményünket, hogy az Ameri­kai Egyesült Államok kormá­nya és ön, Elnök úr, szemé­lyesen, teljes figyelemmel vizsgálja meg a szovjet kor­mány ide mellékelt május 14-i leszerelési nyilatkozatát és a maga részéről méltó módon hozzájárul a fegyverkezési haj­sza megszüntetéséhez, a nem­zetközi feszültség további eny­hítéséhez és az egyetemes bé­ke szilárdításához. Államaink megfelelő lépé­seit kétségtelenül támogatnák más országok, ez pedig meg­alapozná az említett, mindent felölelő leszerelési program gyakorlati végrehajtását. őszinte tisztelettel N. A, BULGANYIN Dwight D. Eisenhower őexcellenciájának, az Amerikai Egyesült Ál­lamok elnökének, Washington, Burányin és Hruscsov elfogadta a svédországi, dániai és norvégiai meghívást Moszkva (TASZSZ): Mint a szovjet sajtó jelentések előzőleg már közölték, Svédország, Dá­nia és Norvégia kormánya moszkvai diplomáciai képvise­leteinek útján meghívta Bulga- nyint, a minisztertanács elnö­két és Hruscsovot, a Legfelső Tanács Elnökségének tagját, hogy 1957 első felében látogas­son el Svédországba, Dániába, illetve Norvégiába. Június 7-én Gromiko, a kül­ügyminiszter első helyettese fogadta Sohlman svéd nagy­követet, Moerch dán nagykö­vetet és Braadland norvég nagykövetet és közölte velük, hogy Bulganyin és Hruscsov köszönettel elfogadta a meghí­vást.­Szovjet részről annak a kí­vánságnak adtak kifejezést, hogy a vezető szovjet állam­férfiak látogatásának konkrét időpontját, úgyszintén a láto­gatás időtartamát és program­ját később diplomáciai úton állapítsák meg. Scpllov szovjet külügy­miniszter június 18-án Kairóba látogat Kairo (MTI): Hírügynökségi jelentések szerint az egyiptomi sajtó közöMe, hogy D. T. Sepi- lov, a Szovjetunió külügymi­nisztere június 18-án hivatalos látogatásra Kairóba érkezük; Az egyiptomi sajtó szerint a szovjet külügyminiszter részt- vesz azokon az ünnepségeken, amelyeket az utolsó angol ka­tonának a Szuezi-csatorna övezetéből való távozásával egyidőben Egyiptom teljes füg­getlenségének visszanyerése al­kalmából rendeznek; Indonézia miniszterelnöke az ősszel ellátogat Moszkvába Washington (MTI): Az ame­rikai rádió jelentése szerint az indonéziai kormány szóvivője hivatalosan közölte, hogy Ali Sastroamidjojo, indonéziai mi­niszterelnök elfogadta a Szov­jetunió kormányának meghí­vását, hogy látogasson el Moszkvába; Adenauer elindult az Egyesült Államokba Bonn (MTI); Mint a Reuter jelenti; Konrad Adenauer nyu­gatnémet kancellár pénteken repülőgépen elhagyta Bonnt, hogy az Egyesült Államokba utazzék, ahol Eisenhower el­nökkel és Dulles külügymi­niszterrel folytat tárgyalásokat. Eden nyilatkozata az angol alsáházban a kormány atomfegyver kísérleti terveiről London (TASZSZ): Eden an­gol miniszterelnök az alsóház június 7-i ülésén közölte, hogy az angol kormány elhatározta, 1957 első felében atomfegy­verkísérleteket végez a Csen­des óceán egy távoleső részé­ben. Eden a továbbiakban }&zt mondotta, hogy az angol kor­mány „számolt az ellenőrzés és a korlátozás nélküli, folytonos atomfegyverkísérletek miatt támadt nyugtalansággal.“ Em­lékeztetett 1955. december 6-i felszólalására, amelyben kije­lentette, hogy Anglia hajlan­dó .megvitatni e kísérletek szabályozásának és korlátozá­sának módozatait saját és a többi ország álláspontjának teljes figyelembevételével.“ Moszkvába utazik' egy amerikai repülőtársaság több vezetője Washington (MTI): A Pan- american World Airways re­pülőtársaság több vezetője rö­videsen Moszkvába utazik, hogy a szovjet fővárosba irá­nyuló repülőjárat létesítéséről tárgyalásokat kezdjen «-> je­lenti az AFP, Igen nagy lehetőségek állnak a finn-magyar kapcsolatok kiszélesítése előtt A finn parlamenti küldöttség részt vett az országgyűlés külügyi bizottságának ülésén Pénteken az országgyűlés külügyi bizottsága ülést tar­tott. Az ülés egy részén részt- vett a hazánkban tartózkodó finn parlamenti küldöttség, élén Toivo Kujalával, a finn parlament alelnökével, vala­mint O. L. M. Hjelt, a Finn Köztársaság budapesti ügyvi­vője. A külügyi bizottság tag­jain kívül megjelent az ülé­sen Rónai Sándor, az ország- gyűlés elnöke, Kristóf István, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának titkára, Nagyistók József, az ország­gyűlés alelnöke, és Sebes Ist­ván külügyminiszterhielyettes. S z a I a i Béla, a külügyi bizottság elnöke, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bi­zottságának tagja nyitotta meg az ülést és a bizottság nevében meleg szeretettel kö­szöntötte a baráti finn nép képviselőit, akik a bizottság tagjainak tapsa közben foglal­tak helyet a tárgyalóasztal mellett. — A finn parlamenti kül­döttség magyarországi látoga­tásának igen nagy jelentősége van a népeink közötti gazda­sági és kulturális kapcsolat és együttműködés elmélyítése szempontjából, s elő fogja se­gíteni, hogy a finn és a ma­gyar nép jobban megismerje és megértse egymást — mon­dotta többek között Szalai Bé­la, majd arról beszélt, hogy mélyen él népünkben a ro­konság és közös eredet tuda­ta, és igen messzire nyúlnak vissza a finn és a magyar nép közötti kulturális és tudományos kapcsolatok. A kulturális és tudományos kapcsolatokat tovább kell foly­tatni — hangoztatta. Igen nagy lehetőségek állnak még a kereskedelmi és gazdasági együttműködés kiszélesítése előtt. Ezen a téren már jelentős eredmények vannak: mint a sajtó a napokban hírül adta, a finn—magyar áruforgalom ebben az évben eléri a tizen­nyolc millió dollárt, ami har­mincöt százalékkal több a múlt évinél. A két ország nép­gazdasága szerencsésen kiegé­szíti egymást, s bő tere van annak, hogy ezt az áruforgal­mi keretet a jövőben tovább növeljük. Teljes egészében egyetértünk Toivo Kujala barátunk nyilat­kozatával, aki megérkezésük­kor kijelentette: „Úgy látjuk, hogy a baráti kapcsolatok ki- fejlesztése népeink között mindkét ország részére előnyös és kedvező”. Ezután Toivo Kujala a finn parlament alelnöke, a finn parlament küldöttség ve­zetője szólalt fel, és többek között a következőket mon­dotta: Gyakorlati tapasztalataink vannak arról, hogy az orszá­gok közötti kapcsolatok igen gyümölcsöző eredményeket hoznak. — A népeink közötti békés egymás mellett élés elősegítet­te kapcsolataink feleleveníté­sét magyar testvérnépünkkel. Nagyon jól tudjuk, hogy az országaink, a népeink közti kapcsolatokban mind gazdasá­gi, mind kulturális tekintet­ben még igen sok teendő van. De véleményünk szerint érté­kes és célszerű, hogy amit ed­dig megtettünk, azt továbbfej­lesszük. Toivo Kujala nagy tetszés­sel fogadott szavai után meg­kezdték a napirend tárgyalá­sát. Az első napirendi pont­ként Rónai Sándor, az or­szággyűlés elnöke mondott be­számolót a parlamenti küldött­ségek kölcsönös látogatásáról. — A parlamenti küldöttsé­gek cseréjének eddigi tapaszta­latai igazolták azt a meggyő­ződésünket — mondotta — hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsának kezdeményezése nagyjelentőségű a népek bé­kés együttműködése, a baráti közeledés szempontjából. — A baráti országok parla­mentjével való szorosabb kap­csolat megteremtése azért is gyümölcsöző volt számunkra, mert sok tanulnivalónk van azon a téren, hogy országgyű­lésünk lenini értelemben vett szocialista parlamentté fejlőd­jék. Nyíltan meg kell monda­nunk, hogy a képviselők és választóik közötti kapcsolat, a képvise­lők parlamenti munkájá­nak, a parlamenti törvény- alkotó tevékenységének te­rén mi még nem hasznosí­tottuk olyan mértékben a szovjet tapasztalatokat, mint más népi demokratikus or­szágok, — Ezért tovább kell halad­nunk a megkezdett úton, to­vább kell fejlesztenünk a Szovjetunió és a népi demo­kratikus országok parlament­jeivel kapcsolatainkat, az ed­diginél gondosabban kell ta­nulmányoznunk a testvéri Dulles az amerikai mező­gazdasági felesleg eladási tilalmának hatályon kívül helyezését javasolja Washington (MTI): Dulles amerikai külügyminiszter csü­törtökön a kongresszus föld­művelésügyi bizottságának zárt ülésén azt javasolta, — jelenti az Associated Press, — hogy a kongresszus helyezze hatályon kívül az amerikai mezőgazda- sági árufeleslegnek a „vasfüg­göny országaiba“ történő el­adására vagy árucseréjére vo­natkozó tálaimat; országok parlamentjeineS konkrét, elvi és gyakorlati te« vékenységét és tapasztalatai» kát bátran, alkotóan kell al­kalmaznunk a mi sajátos vi» szonyainknak megfelelően or» szággyűlésünk munkájánál# megjavítására. A külügyi bizottság tagjaj ezután részletesen megvitat» ták a beszámolót; A bizottság helyesléssel vet* te tudomásul Rónai Sándor be* számolóját és megállapítottal hogy a kölcsönös látogatások előmozdították a népek kő* zötti megértést és barátságot, hozzájárultak a nemzetközi fe­szültség további enyhüléséhez, a béke megszilárdításához. Ezek alapján a külügyi bi­zottság javaslatot tesz az or­szággyűlésnek, hogy hatalmaz­za fel az országgyűlés elnöksé­gét az eddig létrejött kapcso­latok szorosabbra fűzésére és a parlamentek közötti kapcso­latok további szélesítésére. Ezután Olt Károly pénz» ügyminiszter számolt be a ma­gyar—jugoszláv pénzügyi és gazdasági, valamint a műszaki és tudományos együttműkö­désről szóló egyezmények mű­ködéséről! Több kérdés él hozzászólás után a külügyi bizottság a be» számolót tudomásul vette éa a következő határozatot fogadta el 2 A külügyi bizottság teljes megelégedéssel veszi tudo­másul a magyar—jugoszláv pénzügyi és gazdasági, vala­mint a műszaki és tudomá­nyos együttműködésről meg­kötött egyezményeket, illet­ve az erről szóló beszámolót és elismerését fejezi ki a küldöttség munkájáért, A külügyi bizottság meg /an győződve róla, hogy e megálla­podások megkötése után a ma» gyár—jugoszláv viszony gyor­suló ütemben javulni f«- s a külügyi bizottság a maga ré­széről is mindent megtesz a jugoszláv—magyar kapcsola­tok minden téren való elmé­lyítése és szorosabbra fűzése érdekében. A külügyi bizottság ülését Szalai Béla zárta be; Ál Badr jemeni trónörökös ebben a hónapban a Szovjetunióba látogat Moszkva (TASZSZ): A szov­jet kormány meghívta A1 Badr őkirályi fenségét, trónörököst, jemeni miniszterelnökhelyet­test és külügyminisztert, hogy a számára alkalmas időben lá­togasson el a Szovjetunióba. őfensége Ahmad jemeni ki­rály beleegyezett a látogatás­ba és köszönetét mondott a szovjet kormánynak A1 Badr herceg meghívásáért. A1 Badr örömmel elfogadta a meghí­vást. — Ugye, házasodni készül? — Hát.. -. — És karácsonyra tervezik az esküvőt? — Talán az eljegyzést... — Akkor hát húsvétra az esküvőt, igaz? — Körülbelül... — Mindjárt láttam.:. Csak aztán vigyázza­nak, nehogy előbb meglegyen a gyerek... — Jó, majd vigyázunk — ígértem meg Gál néninek, aki a Vilmos utca környékének, sőt még a távolabbi vidékeknek is őszinte csodá­latát vívta ki évek hosszú során. Gál néni ugyanis iósnő és mindig mindent eltalál. Bele. lát a múltba és a jövőbe, olvas a jelenben és rátapint a szerencsére éppenúgy, mint a sze­rencsétlenségre. Az én esetemben ugyan nem minden „klappolt”, de ezt csak annak tulaj­donítom, hogy (önkritikát gyakorolok) nem mondtam mindig igazat a néninek. Kollegám nőmmel, akivel együtt mentem hozzá, már előzőleg megállapodtunk, hogy karácsonyra eljegyzés, húsvétra esküvő, hogy ő bérelszá­moló, én pedig telefonközpontos vagyok. Te­hát hazugságra szövetkeztünk. Bűnünket leg­feljebb az enyhítené, hogy egy jósnak, egy jövőbelátó vátesznek úgyis mindegy, átlát az a hazugságokon, mint az ablaküvegen. Az előzetes jelek biztatóak voltak. Míg hir­telenavatott menyasszonyjelöltem felbaktatott Gál néni hivatalos helyiségébe, addig én a napsütötte kis udvaron, kedvesen zöldelő ká­posztafejek szomszédságában beszélgettem Kiss nénivel, aki vizitben járt errefelé. — Mindent megmond a házinénit — súgta bizalmasan. — Magam se hittem benne, addig, míg meg nem jósolta, hogy meghal szegény Bigámiái uram... Azért is járnak hozzá ilyen sokan. Csupa urak... Tudja afféle régi reakciósok... És mindenhogyan jósol. Arcból, kézfejből, te­nyérből, még kártyát is vet, ha kérik... — Univerzális tehetség! — állapítottam meg és már alig vártam, hogy „menyasszonyjelöl­tem” visszatérjen. Legszívesebben visszaszív­tam volna az egész hazugságot, mert ugyan mit mondok majd, ha a néni rámförmed és ki­számolja csalafintaságomat: Maga újságíró, a „menyasszonya“ is az, mindketten vagy tíz esztendeje házasok, mindkettőjüknek van már gyermeke! Azt hiszik, engem be lehet csapni?! Hát, mint utólag kiderült: lehet. Ez szokat­lan ugyan, mert Gál néni hivatalból hozzá­szokott, hogy 6 csapja be az embereket, de ezúttal mégis sikerült. „Menyasszonyom” kijött, én bementem. Cseppet sem titokzatos szűk konyhácskában telepedtem le, szemben a múlt és jövő tudó­jával, aki először a kezem fejét vizsgálta meg. — Határozott természet, erős akarat, psziho- teológiai refleksziózis, erős szubvenclonális reagálások jellemzik — hadarta egyvégtében, ha nem is pontosan ezeket, de hasonlókat. Az­után ö kérdezett és én feleltem. — Jelentkezett valahová önként? — Mikor? — kérdeztem vissza. — Hát ha nem most, régen. — Igen... De az régen volt.;. (azokra a ritka pillanatokra emlékeztem, mikor az is­kolában önként billegettem az ujjaimat), követelt el — Ahá! És ÜU is? — Ültem — feleltem a legjobb lelkiismeret. tel, hiszen akkor is éppen ezt tettem, ö azon­ban félreérthette ezt is, akárcsak az önként jelentkezést és tévesen kapcsolt (a telefonnál Is előfordul): — De nem soká ült7 — Mikor mennyit... Elővette a nagyítót és megsilabizálta a hü­velykujjam bütykét. — Két évet, Igaz? Börtönben ■. i, — De én..i — Csak vallja be nyugodtan. Sirba teszi a titkát! Mit tehettem? Nem hagyhattam hazugsága ban Gál nénit! így nyugodtan bevallottam: — Héf hónapot. — Igen, látom (nagyító, mutatóujj bütyke), de két évig tartott, míg kiheverte .;; — Igen. — Na, látja! Tudom én azt! Tisztán látom. Sérve volt? — Nem? ■— A vakbele megvan? — Igen. — Látom! (falon átlátni már hallottam, de hasfalon!!!) Ki fogják venni! Műtétje lesz... No, de nem akarom túlságosan részletezni. A néni továbbra is mindent megkérdezett tő­lem (amit előzőleg nem kérdezett meg rólam a kolléganőmtől), azután gyorsan menjősolta azt, amit én magam elmondtam neki, Azt, hogy él az apám, hogy él mindhárom testvé­rem (bár igazat mondott volna), hogy vannak ellenségeim (ha tudná, hogy holnapra 6 is ezek közé tartozik!), hogy szeretnék több fizetést (ugyan ki nem szeretne?) és hogy volt már egy asszony az életemben. >. Ja nem asszony? Akkor lány! De ez biztos! Ezután következett a nagyágyú: csodálatos­képpen kitalálta (miután „menyasszonyom" már előzőleg elmondta neki), hogy nősülök, hogy a lány jobban szeret engem, mint én Őt (igaz, kolléganőmnek éppen fordítva mondta, ejnye-bejnye!), hogy mikor lesz az eljegyzés és az esküvő. Sőt, előre látta, hogy három gyermek fogja körülülni családi fészkünk terített asztalát. — Mi? Mit mondsz? Hogy neked kettőt jó­solt? Egy gyerek ide vagy oda, igazán nem számít! (Ez a beszélgetés már az utcán zajlott le „menyasszony” és „vőlegény" között). — Csakhogy... Most itt állunk egy jólklter- velt bigámia küszöbén, tudod-e? Mtí szól hoz­zá a feleséged? — És mit szól hozzá a térjed? És még egy húszast fizettünk is érte . -.; Hát még mit fizet az, akinek nem bigámiát jósol, hanem azt, hogy megváltozik avilág . ■.. — Hm... Mit gondolsz, mii szól,, ha elol­vassa az esetet az újságban? — Azt nem írhatjuk meg. Mindent nem bír el a nyomdafesték. De talán annyi haszna lesz, hogy Gál néni üzletfelei észreveszik, hogy egy jósnő sem míndenttudó, és hogy egy vé­tesz — ma is, akárcsak régen. — megelégszik azzal, hogy mindenkit — lórátesz. GARAMI LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents