Dunántúli Napló, 1956. június (13. évfolyam, 129-153. szám)
1956-06-05 / 131. szám
195« JUNTOS « N A P T; rt n PÁRT ÉS PÁRTÉPITES Szoros együttműködést a műszaki vezetéssel! A pécsi városi pártbizottság brigádjának tapasztalatai lstván-aknán Átgondoltabb, szervezettebb munkáit Hogyan történik nálunk a tervezés? A pécsi várc«i pártbizottság brigádja hosszabb időt töltött lstván-aknán. Azt vizsgálta: m' az oka annak, hogy a bánya hónapok óta nem teljesítette tervét? Sok tapasztalatot szereztek, amelyeket azután az István-aknai vezetőkkel megbeszéltek. Ezek közül most csak egyet: a pártszervezet és a műszaki vezetés együttműködését a pártszervezet munkastílusát ismertetjük. Vég nélküli viták A XX. pártkongresszus után n pártmunkások elmélyültebben tanulmányozzák a terme- 'és mutatóit, hogy a politikai felvilágosító munka, a meggyőzés eszközeivel segítsék a tervek teljesítését. Ez szoros együttműködést kíván a műszaki vezetéssel. lstván-aknán viszont kettősség alakult ki és •a. jobbkéz nem tudja, mit csinál a bal“ — ahogy ezt Tóth elvtárs, a brigád egyik tagja jellemezte. A pártszervezet gyakran nem Ismeri a műszaki vezetés intézkedéseit. Vereczkei Rezső elv- tára, a bányakerület igazgatója például elosztotta a csapatokat. Másnap a pártiroda megtelt reklamálókkal. Mit tehetett mást a pártvezetőség, mint hogy a panaszokkal Vereczkei elvtárshoz fordult, s ennek hatására másként döntöttek; Ez szinte minden hónapban megismétlődik, de megtörténik fordítva is. Pavlicsek Géza elvtárs, a keleti bányamező párttitkára megállapodott a Ney-csapattal, hogy visszajönnek éjjelre és másnapra előkészítik a fejtést. Erről azonban nem szólt a műszakiaknak. Annak, hogy az intézkedéseket nem közösen hozzák, az a következménye, hogy a bányászok, aknászok egyszer a pártszervezethez, máskor a műszaki vezetéshez mennek panaszkodni. A két szerv között végnélkül! viták alakulnak ki, s az ilyen ügyek intézésére rengeteg felesleges időt fecsérelnek eL Helyesebb munkamegosztást! „Az a baj, hogy a párttitkár elvtársak a bányamester munkáját akarják elvégezni“ — mondotta Tátrai József elvtárs, bányamester. A két pártszervezet titkára sokat jár a bányába, az itt szerzett észrevételeiket el is mondják az illetékes gazdasági vezetőnek. — Gyakran azonban műszakiak jogköréhez tartózó Utasításokat adhak. Vereczkei elvtárs részletesen megbeszélte a Bien csapattal, hogyan dolgozzanak tovább. Később Lantos János elvtáre, a nyugati bányamező párttitkára járt ott, aki ugyancsak elmondta véleményét. — „No, már most melyikhez igazodjak“ — kérdik a vájárok. Aztán legyintenek egyet és mennek a maguk feje után. A két pártszervezet, különösen a titkár elvtáreak még nem tudják pontosan megvonni a határvonalat, hogy meddig mehetnek el, amíg a maguk munkáját végzik s mikor nyúlnak át a gazdasági vezetők feje fölött; De hol is a határvonal? Amit Pavlicsek elvtára mondott, az nagyon közel jár hozzá. „A pártvezetőség, a taggyűlés sok határozatot hoz. Legutóbb például a ciklusos munkaszervezés meghonosításáról. Beke és Hámori elvtársak voltak a felelősek azért, hogy három ciklusgrafikon szerint dolgozó brigád alakuljon. Ha most azt mondom, hogy ebből nem lett semmi, akkor csak fél igazságot hangoztatok. Nem hajtottuk végre, mert belenyugodtunk a kifogásokba, nem követeljük meg a műszaki vezetőktől helyes, jó határozatok következetes végrehajtását, de mi sem beszélgettünk az emberekkel ennek előnyéről, fontosságáról. Pedig a termelés pártellenőrzésének ez a lényege“. Ez lenne a helyes munkastílus; A vitában kiderül, hogy a bánya néhány vezetője nem igen tiszteld a határozatokat. Szóban ugyan egyetért vele, üdvözli, jónak tartja, csak éppen nem hajtja végre. Felesleges zaklatásnak veszik, ha a pártvezetőségek elmondják a hibákat. A somogyi taggyűlésen sokan bírálták a műszakiakat, mert egyesek lélektelent bánnak a dolgozók ügyeivel és durván beszélnek velük; Amikor ezt az illetékesek megtudták, kijelentették: „A somogyiak csak bírálni tudnak, de dolgozni nem.“ Előfordulhat persze, hogy a taggyűlés, a pártvezetőség nem megfelelő határozatot hoz. Ilyen esetben a műszakiak kötelessége bát ran, őszintén megmondani, hogy ezért meg ezért nem tudják megvalósítani. A gyakorlatban viszont az ellenkezőjét teszik: ilyenkor is bólogatnak, helyeselnek és esetleg csak akkor mondanak véleményt, ha a pártvezetőség a határozat sorsáról érdeklődik. Több bizalmat! Mindkét pártszervezet tagjainak, vezetőinek egy része bizalmatlan a műszakiakkal szemben. Egyenesen érthetetlen például, hogy a két titkár miért nem vesz részt a műszakiak értekezletein, ahol nagyon sok ismeretet szerezhetne a pártmunka számára, de taníthatná is a vezetőket. A brigád példákkal bizonyította be, hogy az őszinteség helyett néha intrikák születnek. A pártvezetők gyakran nem szemtől-szembe mondják meg hibáikat s ezzel módot nyújtanak a műszaki vezetők lejáratásához, a hibák felnagyításához; . Pedig túlnyomó többségük — a régiek és újak egyaránt, kiváló szaktudással rendelkeznek, szíwel-lélekkel a mi rendszerünk mellett állnak, A sellyei Békében rendszeresen fizetik a munkaegység-előleget A májusi huszonhatezerrel együtt 66 000 forint már idén az az összeg, amit munkaegység-előleg címén Fia Jánosné pénztáros kifizetett a sellyei Béke Tsz tagjainak. A szövetkezet olyan rendszert honosított meg, hogy akinek szüksége van rá — már este felveheti a napközben ledolgozott munkaegységeiért a tíz forintos előleget. Polgár János, az újonnan belépett fogatos, akinek nagyobb gondot okoz a zárszámadásig való megélhetés, a régi tag, idős Etmár Ferenccel együtt szinte naponként él az alkalommal, míg Kun Józsefre, Csizmár Jánosra rátukmálni sem lehet a pénzt. Majd egy összegben a végén — mondják Láng Mihállyal együtt, aki most két fia részére akar egy nagy házat építeni, és arra tartogatja. Mi vezette a szövetkezet közgyűlését az ilyen előlegezést rendszer meghonosítására? Es főleg: miből telik erre a sely- lyeieknek? Azt akarták elérni és el is értéK — hogy a szövetkezet tagjainak év közben is legyen kitartásuk, elkerüljék az anyagi gondokat. Ami a kérdés másik felét illeti — azt érdemes hosszabban boncolgatni: minden létszámban felduzzadt szövetkezetünk megtanulhatja belőle, hogyan irányítsa okosan és jövedelmezően a gazdálkodást. A sellyeieknél naponta 5—10 kocsi indul fuvarba — természetesen nem a mezei munkák rovására — és a Termény raktárnak végzett szállítások révén, havonta 9— 10 000 forint bevételre tesznek szert. Nyíri Sándor egy fogata 3000 forintos havi szerződést kötött a Szigetvári Sütőipari Vállalattal. Ennek fejében a hét négy napján ellátja kenyérrel a környező községeket. Végeredményben: a sely- lyei tsz, amellett, hogy saját földjein lehetőleg mindent a traktor állomás sál végeztet — felesleges fogataival kihasználja azt, hogy a rossz utak miatt a vállalatok nem gépesíthettek. A fuvar melletti fő jövedelmi forrást a szövetkezet egyre bővülő virág- és zöldségkertészete képezi. Idén május 31-ig 48 000 forinttal többet árultak salátából, káposztából, muskátliból s főleg palántákból, mint tavaly ilyenkorig. A szövetkezet 120 000 forintot vár a kertészetből. Ami azon felül bejön, annak minden forintja után ötven fillér prémium illeti meg a kertészeti brigád négy tagját is. Úgy dolgoznak hát, hogy minél több terven felüli forintot hozzanak ki a kertészetből. A sellyei Békében — mondani sem kell talán — soha ilyen jól nem ment a munka, mint most. Búzájuk kirí környék tábláiból, istállóik környékén pedig akkora a rend hogy egy elhullajtott szalmaszálat sem lehet keresve sem találni. Miért ne lennének jó módban és megelégedettek? Hat család: Kardosék, Nagyék, Molnárék. Lángék, Vásárosiék és Gadaneczék idén olyan házat építtetnek tsz-ben szerzett jövedelmükből, amilyenre egyéni gazda korukban sohasem futotta volna, minden akaratukkal a termelő- munkát szolgálják. Éppen ezért bántja őket, amikor bizalmatlansággal, meg nem értéssel találkoznak. Az kétségtelen, hogy ők is gyengeségekkel, magatartásbeli hibákkal küzdenek. Vereczkei elvtárs gyakran durván beszél a bányászokkal, az alsóbb vezetőkkel is. Többen elmondták, hogy intézkedéseiket tudtuk nélkül megmásítják, nem segítik elő önállóságuk megerősítését. Az alsóbb parancsnokok viszont nagyon csínján bánnak a bírálattal, ha az üzem valamelyik vezetőjéről van szó. De az értekezleten hallottak alapján is bátran lehet állítani: rajta vannak, hogy ezen változtassanak. Ebben kell melléjük állni a pártszervezetnek és okos szóval, meggyőzéssel faragni, nyesegetni a vadhajtásokat. Törődni velük, meghallgatni bajaikat, problémáikat, megismerni őket. Necsak akkor, ha kérnek tőlük valamit, ha beszámoltatják őket, hanem minden nap. Ez az együttmű ködés feltétele s ennek megteremtésében nyilvánvalóan nagyobb szerepe és feladata van a két pártszervezetnek; A pártszervezet joga az ellenőrzés Az értekezleten is, előtte pe-1 dig különösen nagyon sok gazdasági vezető azon vitatkozott, hogy a pártszervezet mi jogon szól bele az ő munkájukba. „Miért ül mellénk a párttitkár, amikor a havi beosztást készítjük” — mondták a bányamesterek. Igazuk van, ne üljön melléjük, végezzék el egyedül. De a pártszervezetnek tudnia kell, melyik csapatba teszik a kommunistákat, ügyelnie kell arra, hogy mindenütt megfelelő számban legyenek párttagok. Ha a párttitkárt, tájékoztatják a beosztásról, s ő azzal egyetért — mégelőzhetik a későbbi reklamációkat. Egyszer és mindenkorra kijelenthetjük: a pártszervezetnek joga és kötelessége a termelés pártellenőrzése, ennek módozatain azonban lehet és kell is vitatkozni; A városi pártbizottság brigádja azzal, hogy rávilágított a hibákra, megkereste azok gyökerét, sokat segített az István- aknai elvtársaknak és most rajtuk a sor, hogy a hibákat kijavítsák. De bővebb, részletesebb választ kell adni egv másik kérdésre. Ezt Lantos elvtárs így fogalmazta meg: „Látom, hogy sok a tenniva lónk, de ezután hogyan dolgozzunk? ..." A segítség igénylése nagyonis jogos. A brigád, az értekezlet ebből a szempontból kevesebbet adott. Meg kellene gondolni: ne folytassa-e a brigád munáját még néhány napig, hogy több módszer! adjon a termelés párt ellenőrzésének megjavításához? A tapasztalatokat azután másutt is el lehetne terjeszte ni, Űj bányagép: a szénfűrész Tegnap délután érkeztek meg a Bányászipari Tervező Intézettől annak a szénfűrész- nek a rajzai, amelyet az illetékes szakemberek a pécsi bányákban kívánnak alkalmazni. A szénfűrész alkalmazásának gondolata külföldi tapasztalatok alapján született. Az új szerkezet, — amelyet eddig nem alkalmaztak magyar bányákban — igen egyszerű. Több, körülbelül 30 centiméter hosszúságú fűrészlapot illesztenek egymáshoz. Az összeállított lapokat, kötél segítségével, sűrített levegővel meghajtott vitlák hozzák mozgásba. A mozgó fűrész, közvetlenül feküréteg felett, a fejtés teljes hosszában 10—12 centi vastag rést nyit a szénfalban. Ezáltal a szénfal meglazul és köny- nyebben enged a fejtőkalapács nyomásának. A szénfűrész alkalmazásának különösen a ke- ménytelepű, alacsonyabb fejtésekben lesz nagy jelentősége, ahol a nehéz körülmények miatt eddig viszonylag gyenge volt a fej'eljesítmény. Olvastam a Dunántúli Napló május 22-i számában Bérezi Pál elvtárs vitaindító cikkét a felsőbb szerveknek a tervezéssel kapcsolatos munkájáról. Hogy történik nálunk a tervezés? A terveket mindig az elmúlt év tényszámai alapján „feszítve“ kapjuk és ezeket mindenkor el is fogadjuk anélkül, hogy reális voltukat bárki beható vizsgálat alá vetné. így történik aztán, hogy a tervezés hiányosságai miatt a tervfeladatokat nem tudjuk minden esetben végrehajtani, Legnagyobb hiba az, hogy a kivitelezési terveket már csak a tervév első, vagy -második negyedében kapjuk kézhez és így sem anyag, sem munkaerő-tervünket előre beütemezni nem tudjuk. Ez tér_ mészetesen magával hozta a határídőlemaradásokat, a helytelen ütemezést, a szállítási tervszerütlenséget, a munkaerőátcsoportosítást, Legnagyobb a tervszerűt- lenség az anyaggazdálkodás terén. Az anyagigénylés rendszere ugyanis nagyon körülményes. Anyagigényléseinket a megyei tanács város- és községgazdálkodási osztályán keresztül küldjük fel a VK- GM anyagellátási igazgatóság hoz, ahol az anyagokat kiutalják. A kiutalás visszaérkezik vállalatunkhoz, mire a megrendelést a Központi Anyagellátó Vállalathoz küldjük meg. Ez a vállalat kijelöli a szállító vállalatot és megküldi az értesítést, hogy az anyagot honnan kapjuk meg. Miért ne jelölhetné meg a VKGM a kiutalásban közvetlenül a szállító vállalatot és rendelésünket közvetlenül annak küldenénk meg? Szerintünk felesleges egy olyan közbeiktatott szerv, amely a megrendeléseket gyűjti és továbbítja. Másik súlyos hiba, hogy tervek hiányában sokszor feleslegesen szállítgatják az anyagot. Legtöbb esetben kénytelenek vagyunk az építési anyagokat Pécsre „lehívni" és innen autóval a munkahelyekre szállítani, mert tervek hiányában, a szállítás idejében még nem tudjuk, hol lesz szükség az anyagokra. Javasoljuk, hogy ennek elkerülése érdekében is, küldjék nekünk időben a terveket, mert szállításnál is ezres megtakarításokra nyílna lehetőségünk. Vállalatunk gépesítése nem kielégítő. Van ugyan Pécsett egy vállalat, amely építőgépek kölcsönzésével foglalkozik, s ennek telepe zsúfolva van használaton kívülálló gépekkel. Vállalatunk mégsem kölcsönözhet innen, mert nem tartozik az ÉM főfelügyelete alá. Olykor-olykor hozzájutunk egy-egy kölcsön betonkeverőgéphez, de ezt kizárólag a Baranya Megyei Állami Építőipari Vállalatnak köszönhetjük, amely szívességből megteszi a következőket: saját részére kibéreli a betonkeverőt és átadja nekünk. Az ÉMUK ezután a kölcsönzési díjat számlázza nekik, ők pedig számláznak nekünk. — Miért nem lehet ezt is megszüntetni és „fekete“ út helyett egy egyszerűbbet választani? Helytelen álláspontot foglalnak el az egyes beruházást irányító minisztériumok is. Vállalatunk a Minisztertanács határozata értelmében elsősorban a tanácsi szervek igényeinek kielégítésére hivatott. Ennek ellenére a minisztériumok késői igény- bejelentései miatt, tanácsi szervek fontos létesítményei maradnak el. Véleményünk szerint a tárcákat is kötelezni kellene arra, hogy igényeikkel, legkésőbb a tervévet megelőző év szeptemberéig jelentkezzenek, hogy így a következő évben reális tervekkel rendelkezzünk. Véleményünk szerint helyes lenne, ha a hatósági szerződések már a tervévet megelőző év szeptemberében teljes tervdokumentációval elkészülnének és az anyagigényléseket is már ezek alapján állítanák össze. így országos viszonylatban is megjavulna az anyaggazdálkodás. Gondoskodni kellene arról, hogy vállalatunkat fokozottabban lássák el átmenő munkákkal, mert az eddigi tapasztalatok szerint az év első negyedét túlnyomórészt áthúzódó munkával vagyunk kénytelenek átvészelni. Természetes, vállalatunk sem mentes minden hibától. Bajok vannak a munkafegyelem terén, sok a tennivalónk a munka minőségének javításában, de a vállalaton belüli nem egészen gazdaságos és tervszerű munkák elvégzésében is. Ezeket a hibákat úgy tudjuk felszámolni, ha a gazdaságos munka alapját, a tervezést megjavítják. LESNYIK ISTVÁN a Bm. Építő- és Tatarozó Vállalat igazgatója Vájárvizsgára Az András-aknal Péch Antal vájártanulóintézetben vájárvizsgára készül 42 fiatal. Még az óraközi szüneteket is kihasználják most, hogy megbeszéljék a leckéket. Maga az igazgató, Szentist- ványi Gyula elvtáre is gondterhelt arccal ül íróasztala mellett, öt azonban már nem annyira a közeledő vizsgák, mint inkább az új iskolaév foglalkoztatja; — Nekünk kell gondoskodnunk a következő évi beiskoláztatásról, — vezet be az iskola életébe. — Nagyon felelősségteljes munka ez, hiszen ettől függ, hogy milyen szakmunkásutánpótlást tudunk biztosítani bányászainknak; Általában az általános iskola nyolcadik osztályának elvégzése után veszik fel a tanulókat, vájáriskolába. Az iskola három éves. Amint a jelentkezőt felveszik, az intézet gondoskodik róla. S nem rosszul. Egyenruhát, munkaruhát, gumicsizmát, napi háromszori étkezést és szállást díjmentesen kap. A tanulmányi eredménytől függően pedig havonta 180—540 forint ösztöndíjban részesül. A pécsbányatelepi Zalka Máté kultúr- otthonban szórakozhatnak a tanulók, emellett az intézetnek van birkózó, ökölvívó, labdarúgó szakosztálya, s most szervezik a vívószakosztályt. — Pedig ez még nem is minden — magyarázza Szentistványi elvtárs — a harmadévesek az utolsó félévben már teljesítménybérben dolgoznak. Fél év alatt — ha csak a minimumot vesszük -V- legalább hatezer forintot tudnak félretenni. így amikor a fiatalkorú kikerül az iskolából, jelentős pénzösszeggel rendelkezik; — Ilyen kedvezmények mellett bizonyára sok a jelentkező — mondom; — Ellenkezőleg, — válaszol Szentistványi elvtáre. — Sajnos, sok még a múlt rendszerből megmaradt előítélet a bányászmunka iránt. Most vizsgázó 42 tanulónk közül mindössze négy van, akinek az édesapja is bányász volt; Talán ebben az évben már több bányász küldi fiát vájártanulónak, hiszen az „öreg“ bányászoknak is látniok kell, mennyire megbecsült ez a szakma; így vélekedik az igazgató. De nézzük meg, hogyan gondolkodnak a tanulók, nem bánták-e meg, hogy vájáriskolába jelentkeztek! Közvetlen az intézet mellett tanbányát, egy tárót készítenek a fiatalok. Most is zakatol a vájvégen a fejtőkalapács. A táróban jókedvű fiatalok veszitek körül, akik Turcsi György irányítása mellett végzik itt gyakorlati munkájukat. A fiúk elmondják: nagyon jól érzik itt az Iskolán magukat. Butky Sándor „szomorúan” újságolja, hogy nemcsak hízott, hanem meg is nőtt any- nyira, hogy az egyenruhájának nadrágja már csak bokáig ér. Kedélyes, tréfáskedvfi fiúk a tanulók. Szinte végnélkül sorolják az ízesebbnélízesebb történeteket; Most vizsgázik például Forgács Laci is, őróla mesélik: Jelentkezett az intézetbe felvételre. Fölvették, de alig egy hét múlva Lacit nem találták sehol. Hazaszökött a szüleihez. Nem azért, hogy rossz dolga volt, hanem — amint az édesanyja mondta — nagyon „anyás" volt Pár nap múlva szülei visszahozták, s a nagyobb fiúk szeretettel vették körül, segítették, hoev megtalálja második otthonát. Sikerült A kis Laci az intézet egyik legjobb tanulója lett; Nincs ezek között a fiatalok között senki, aki megbánta, hogy vájáriskolát végzett. Na meg a kereset sem mindegy ; t s Bánó János — aki szintén most végez — áprilisban teljesítménybérben már a bányában dolgozott. Fizetéskor édesanyja jött el felvenni fia keresetét, mert együtt akartak Jánosnak új ruhát venni. Bánó néni úgy nyolcszáz forint körüli keresetre számított, s nagy volt a meglepetés, amikor fia borítékjában 1640 forintot talált; Bőven tellett ruhára; Miután megvolt a vizsga, üdülni mennek majd az András-nknai vájártanulók. Van aki Csehszlovákiába megy jutalomüdülésre, sokan pedig vándortáborozásra mennek, bejárják az ország legszebb helyeit. S ezt is jutalmul, nem kerül pénzükbe. Utána pedig megkezdik munkájukati *** (Garay)
