Dunántúli Napló, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-06 / 106. szám

nap r; ö wse május t Irányítsuk n politikai munkát a Icgiontosabb termelési feladatokra Megkezdte munkáját a pécsi városi pártértekezlet Szombaton délután a Tiszti Klub nagytermében ült össze az M.DP pécsi yárosi pártér tekezlete. Az elnökségben he- lyetfoglalt: Gábri Mihály elv társ, a Központi Vezetőség pót­tagja. Fessel Tibor elvtárs, a megyei pártbizottság ipari és közlekedési osztályúnak veze­tője, Moór József, Tóth József és Duga József elvtársak, városi pártbizottság titkára Dogár József elvtárs, a Szak- szervezetek Megyei Tanácsá­nak elnöke, Bradács György elvtárs, a BM. Baranya me­gyei Főosztályának vezetője, dr. Lissák Kálmán Kossuth- díjas professzor, egyetemi ta nár, Vereckei Lajos elvtárs, a Pécsi Szénbányászati Tröszt igazgatója, Nádor József elv­társ, a munkásmozgalom régi harcosa, Rufli Lajos elvtárs, Kossuth-díjas vájár, Pusztai József elvtárs, a városi DISZ- bizottság titkára, valamint a párt, a gazdasági és állami élet több képviselője, a városi párlértekezlet küldöttei. A pártértekezlet elnökének a küldöttek Györkő Antal elv­társat, a városi tanács elnökét választották meg, A városi pártbizottság beszámolóját Clárt Ferenc elvtárs, a városi pártbizottság első titkára tar- tot ta. Czárt elvtárs a beszá­moló elején a nemzetközi hely zet kérdéseiről beszélt, majd a sozdasági építőmunka eddigi eredményeiről és hiányosságai­ról szólt. — Megállapíthatjuk, mon­dotta, iiogy Pártunk Központi Vezetőségének iránymutatása alapján az utóbbi két eszten­dőben az elvtársak által eléggé ismeretes hibák és fogyatékos­ságok, valamint Nagy Imre és tá'-sai által képviselt hibás jobboldali nézetek következ­ményei ellenére, alapjában he­lyesen fejlődött népgazdasá­gunk, társadalmi és állami éle­tünk. Amíg az ismert bajok következtében az 1954-es év­ben a termelés, a termelékeny­ség visszaesése, a fegyelem la­zulása, az önköltség emelke­dése volt jellemző, a Központi Vezetőség 1955. márciusi ha­tározata után egészséges fej­lődés indult meg, szinte min­den területen. 1955-ben például a város szocialista iparának termelése 11.6 százalékkal ha­ladta meg az 1954. évi terme­lést. A város minisztériumi üzemei, vállalatai 12.5 száza­lékkal, az- állami helyiipar 8.9 százalékkal, a szövetkezeti ipar — annak ellenére, hogy az elő­írt tervet csak 96.5 százalék­ra teljesítette — 4.7 százalék­kal többet termelt az 1954. évi­nél. A város szocialista ipara 28 millió 684 ezer forint értékű ter­mékkel adott többet a terve­zettnél. Eléggé egyenletesen tel jesítette tervét a Pécsi Szén- bányászati Tröszt a múlt év­ben. Ugyanakkor meg kell mondani, hogy a termelékeny­ség emelkedésének 1955. évi eredményei javították ugyan a helyzetet, de az 1952. évi termelékenységi szintet figyelembevéve, még mindig nem állunk jói az ipari munka termelékenysé­gével. Ezután Czárt elvtárs a ter­melékenység növelésének je­lentőségéről beszélt. Hangsú­lyozta, hogv a vállalatok egy- része az 1956-os évet kivéve a termelés emelését a termelé­kenység megjavítása mellett, főként a munkások számának túlzott emelésével érte el. A jövőben a vállalatok műszaki, gazdasági vezetői, pártszerve­zet ei mélyrehatóbban vizsgál­ják a termelékenység alakulá­sát és rendszeresen hozzanak olyan intézkedéseket, amelyek a termelékenység növelését se­gítette elő. Az ipari termelés önköltsé­ge 1955-ben a pécsi vállalatok­nál is csökkent. A város szo­cialista iparát alapulvéve, 1954-hez viszonyítva 1955-ben 12 százalékkal csökkent a ter­melés önköltsége. A pécsi fe­kete-szén önköltsége például S.5 százalékkal csökkent, en­nek következtében a pécsi Szénbányászati Tröszt 6,9 mil­lióval csökkentette tervezett veszteségét. Azonban meg kell állapítani, hogy az ipari termékek önkölt­ségének csökkenése ellenére még mindig magas az önkölt­ség, és több vállalat nem teljesíti ön'.c jltségcsökkentési tervét. Ezután Czárt elvtárs a fe­gyelem megszilárdításának fontosságáról, az exportra ter­melő vállalatok, az építőipar feladatairól beszélt. Majd így folytatta. — Elmondhatjuk, hogy párt szervezeteink helyesen értel­mezték és megértették a Köz­ponti Vezetőség márciusi ha­tározatát, eredményesen küz­dött azért, hogy e határozat alapvető kérdései a napi mun­ka gyakorlatában érvényesül­jenek. A második ötéves terv célki­tűzéseiről szólva a beszámoló megállapította, hogy rendkívül gyorsan fog fejlődni városunk. Pécs a második ötéves terv során, hatalmas ipari góccá fejlődik, körülbelül 20—22 ezer lakossal növekszik lét­száma. Uj városrész épül a volt repü­lőtéren, körülbelül 4 ezer la­kással, mozival, színházzal, egészségügyi és szociális intéz­ményekkel. A második ötéves terv keretében épül félmilliárd forintos költséggel az újhegyi erőmű. Ezekkel a nagy léte­sítményekkel egyidőben készül el a város lakossága által ré­gen óhajtott Mohács—Pécs-i vízmű, amely napi 40 ezer köbméter vizet ad a város és ipara számára. Az elmúlt év során és ezév- ben is a beruházások megvaló­sítása nem mindig volt megfe­jelő. Akadályozta és akadá­lyozza ma is, beruházásaink határidőre való megvalósítá­sát, a késedelmes tervellátás: az építőipari munkáshiány, a késedelmes szállítás, és eseten­ként a gépesítés hiánya is. Beruházásaink gyakran az elő­írt költségeknél drágábban va­lósulnak meg. Ez részbeh a rossz tervek, részben a rossz költségvetések, az ellen­őrzés hiányának és az építő­ipar rossz organizációjának következménye. Feladatunk, hogy javítsuk a beruházásoknál a pártellen- őrző munkát, és biztosítsuk, hogy a beruházásokat az elő­írt időre a tervezett költsé­geknél lehetőleg alacsonyab­ban valósítsuk meg. A beszámoló a továbbiakban hangsúlyozta, hogy emelni kell a párt és a gazdasági vezetés színvonalát, hogy sokkal na­gyobb gondot kell fordítani a műszaki fejlesztési célkitűzé­sek maradéktalan végrehajtá­sára. Sokkal nagyobb támo­gatást kell nyújtani az újító­mozgalom kibontakozásához, az új, fejlettebb módszerek elter­jesztéséhez. A pártbizottság elmúlt két évi munkáját értékelve meg­állapította a beszámoló, -hogy megnőtt a pécsi pártszerveze­tek vezető és irányító szerepe. Nagyobb lett a párttagság marxista-leninista felkészültsé­ge, fejlődtek a pártszervezetek vezetői, pártszervezeteink a politikai, gazdasági és kulturá­lis munkájukban jelentősen javították kapcsolataikat a dolgozóik tömegeivel. — A jövőben sokkal jobban kell tájékoztatnunk minden területen párttagságunkat, munkánk fogyatékosságairól és erélyesebben kell küzdeni a bírálat elfojtásának minden formája ellen. A beszámoló a pártszerveze­tek előtt álló feladatok is­mertetése után részletesen ki­tért a szakszervezetek, a me­zőgazdasági, a tanácsi, a kereskedelmi, a kultúra, a közoktatás, a művészet dolgo­zóinak munkájára is. Czárt elvtárs a beszámoló végén hangsúlyozta: fontos feladatunk a párton belüli de­mokrácia erősítése. Ha álhata- tosak leszünk abban, hogy felismerjük fogyatékosságain­kat és gyorsan felszámoljuk, ha az eddigieknél nagyobb kö- vetkeztességgel küzdünk az el­maradások megszüntetéséért és minden cselekedetünknél figyelembe vesszük a dolgo­zó tömegek észrevételét, kriti­káját, ajkkor nem kétséges, hogy sikereink-- növekednek egész dolgozó népünk javára. Pártunk politikája, célkitűzé­sei helyesek, az eddigieknél messzebbmenően veszik fi­gyelembe hazánk sajátos vi­szonyait és erőforrásait a dol­gozó tömegek szükségleteit. A pártbizottság beszámolója után Berki Fülöp elvtárs is­mertette a Revíziós Bizottság beszámolóját. A pártértekezlet ma délelőtt folytatja munká­ját. ló, hogy vártunk...’ Pár nappal ezelőtt a Pécsi Bőrgyárban is még két prob­léma foglalkoztatta a dolgozó­kat. Az egyik kormányunké meglepetése: az árleszállítás, aé másik a rossz idő. A rossz időé elmúlt, az árleszállítás megma-í radt. ( Bármerre megyünk, mindé-é nütt az árleszállításról beszél-? nek. Kiss László lakatos ifjú-J munkás örömmel meséli, hogy' legalább havonta 150—200 fo-f rintot tud megtakarítani. A nők körében még nagyobb? az öröm, mivel a nylon-haris-? nya és egyéb női árucikkek? között bátrabban válogathat-? nak. Lovas Józsefné és Nyitrar Ida már vásároltak is a leszál-; lított cikkekből. Suta Kálmán, Sztrapkovics' Imre az árleszállítás előtt ép-] pen ruhát akartak venni. „Mi­lyen jó, hogy vártunk — mond-] ják — így legalább 200 forin­tot megtakaríthattunk.“ Dolgozóink tudják, hogy a to-j vábbi árleszállítás feltétele aj jó munka, a termelékenység( emelése, az önköltség és a mi-j nőség javítása. Harvan József. Baka Zoltán a gépészeti osztály vezetője :é A munkahelyi szállításnak J mintegy 60 százalékát gépesítjük $ < Folyik a MOHOSZ- tagkönyvcsere Az MDP Központi Vezetősé­ge titkárságának határozata i értelmében a MÖHOSZ alap- i szervezeteknél és klubbokban a betelt és régi tagikönyveketT új MÖHOSZ igazolványokkal kell felcserélni. E feladat komoly munkát jelent az egyes alapszervezetek számára. Könnyebben ment a munka és szép eredmények születtek ott — mint például a MÁV Igazgatóságnál, a Sopiana Gépgyárban, a Kesztyűgyár­ban, az Erőműben — ahol kér­ték a pártszervezet segítségét. A tagkönyvcserét egybekap­csoltuk a tagszervezéssel. Igen sok tartalékos tiszt jelentke­zett és kért munkát a szövet­ségben. Erősödött a szövetség azért is, mert komolyabban foglalkozunk az ifjúsággal, munkatervüket a DlSZ-bizott- ságokkal közösen készítik el. Szövetségünk székházát na­ponta keresik fel munkás, pa­raszt, értelmiségi dolgozók és kérik felvételüket. Ezzel bizo­nyítják hazájuk iránti szerete­tő két, és növelik az egyes sportágak — lövész, ejtőer­nyős, repülő, motor — népsze­rűségét. Élénk a kapcsolatunk test- vérszerveinkkel, akiktől át­vesszük tapasztalataikat, ame­lyek igen sokat segítenek mun­kánkban. A MÖHOSZ városi elnöksége. 102.5 százalék május első munkanapján A pécsbányai András-akma a pécsi szénmedence üzemeinek versenyében áprilisban az élen haladt. András-akna dolgozói májusban is kiválóan „rajtol­tak“. A három ünnep alatt a fenn- taratási munkákat elvégezték a bányában s gondoskodtak ar­ról, hogy a kezdéshez elegendő ácsolatfa álljon rendelkezésre, A jó előkészítés és a becsüle­tes munka eredményeként má­jus első munkanapjának tervét 102,5 százalékra teljesítettékj Mi ragadott meg a második ötéves terv irányelveiből? Elsősorban a bevezető sorai, amelyben kifejezésre jut az a törekvés, hogy „méginkább ér­vényre jussanak a hazai sajá­tosságok ...“ Itt mindjárt feleletet is kap­nak részben a politikai gazda­ságtan hallgatói, akik helyesen bírálták meg az év folyamán népgazdaságunk eddigi hiá­nyosságát. Ezek közül csak két esetet ragadok ki: az alumí­nium, a „magyar ezüst“, foko­zottabb kibányászását és érté­kesebb termékké való feldől­Le$z-e újra kétharmados termelés Kossuth-bányán? Megyénkben Komlón, a Kos­suth-bánya üzemeiben vezet­ték be először a szénbányá­szat gazdaságos és korszerű termelési módozatát, a két­harmados termelést. A múlt esztendő végén sokat foglal­koztunk lapunkban a kom­lóiaknak ezzel a bátor és pél­damutató kezdeményezésével. Részletesen feltártuk és a komlóiak példáján keresztül bebizonyítottuk, hogy nem szabad elzárkózni az új tech­nika alkalmazásától, nem sza­bad — és pedig azért, mert a kétharmados termelés növeli az egy főre eső termelékeny­séget, fokozott mértékben biz­tosítja a termelés organizáció­ját és megfelelő szakembere­ket tud kinevelni az előké­szítési és biztonsági munkák elvégzéséhez. A Kossuth-bánya multesz- tendei sikereihez, a tervek bő­séges túlteljesítéséhez — leszö­gezhetjük — nagymértékben hozzájárult a termelés két­harmados műszakban való megszervezése is. Az élüzem vörös csillagát ebben a ne­gyedben is kitűzhették Kos­suth-bánya homlokzatára. Vajon ml az oka annak, hoey Komlón ma nem alkal­mazzák ezt a kifizetődő és élenjáró módszert? Elsősorban azzal lehet ma­gyarázni, hogy « tervév vé­gén kivált a Kossuth-bánya üzemei közül a IIT-as üzem, azóta önállóan, mint IlI-as akna szerepel. Ez az átszerve­zés nagymértékben befolyá­solta az üzem életét, hiszen csapatok mentek el. s újaka1 kellett szervezni. Természete­sen bizonyos időre volt szük­ség, hogy minden a régi ke­rékvágásba lendüljön. De ami­kor már biztosítottnak látták helyzetüket, egy jelentős bá- nyatűz miatt kellett elállniok a további tervektől. Azóta az első negyedév vé­gén próbálkoztak újból a két­harmados termelés bevezetésé­vel. De két-hó.rom sikertelen nap után abbahagyták, mert a negyedéves terv teljesítéséért folyó harc időszakában nem volt idő kísérletezésre. Az el­ső hetek ugyanis — amíg az emberek hozzá nem szoknak kétharmados — mindig nehezebbek, ered­ménytelenebbek. Természete­sen azért nem vették le a napirendről a kétharmados termelés kérdését, .sőt Szilá- gifl András, a szenelő főkörlet vezetője számításokat dolgo­zott ki bevezetésére. A 13-as telepi fejtésben akarják bevezetni — részben még ebben a hónapban, rész­ben pedig júniusban -- a két­harmados termelést. A fejtés hossza mintegy száz méter. Itt a következő létszámra lenne szükség: hárotnharmados termelés vájár 34 fö 36 fő csillés 32 * 33 „ csillézö 10 n 12 „ motorkezelö 6 s* 9 „ fahordó 8 M 12 „ • 90 fő 112 fő Látnivaló tehát, hogy lé­az a napi 360—380 cs nyeges létszámmegtakarítás érhető el a kétharmados mű­szak bevezetésével. Az előké­szítő műszakban ugyanis nincs szükség motorkezelőre, nem kell annyi vájár és csillés sem. s a fahordók száma is négy­gyei lehet kevesebb, mert a harmadik műszakban mindent bekészitenek a fejtésekbe. En­nek ellenére mégsem csökken a produktivitás, mert kéthar­mados termelés' esetén egy vájárnak a teljesítményét 14 csillében lehet megszabni s a két. műszak alatt a csapat ugyanannyit jöveszt, mint há­rom termelő harmad esetén, amikor is a norma 12 csille. Az eredmény ebben a konkrét esetben — a 13-as telepi fej­tésnél. — az, hogy 12 munka erő megtakarításával ugyan­sitmény érhető el. A kétharmadot' műszak be­vezetése megkönnyíti az elő­készítő csapatok munkáját is. Ugyanis egy fejtési sávból megközelítőleg 600—700 csille szén jöveszthető. Ha hozzászá­mítjuk a következő sávban a motorok számára szükséges fülkék elkészítését, akkor 24 órában 370—380 csille szenet tudnak kijöveszteni úgy, hogy a teljes ciklus ideje 48 óra. Minden előkészítő harmad­ban a szállító berendezések­nek csak a felét keli átrakni, ezt a munkát sokkal szerve­zettebben lehet elvégezni, másrészt pedig kevesebb em­ber is szükséges hozzá. Innét '■‘dik teMt a farakó és osil­'és léts->'m megtakarításána'­egy része, A tervek elkészítői távolab­bi programjukba vették azt is, hogy a 13-as telepi fejtésbe annyi embert telepítenek, hogy azok egy 24 óra alatt jövesz- tenék le az egész sávot. En­nek eredményeképpen egy te­lepen csak egy fejtés lenne, s az egy fejtéshez sokkal ki­sebb kiszolgáló személyzet lenne szükséges. Már ebben a hónapban ki is próbálják ezt a módot. Kossuth-bánya vezetői úgy gondolják, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően nem az éjszakai, hanem a délelőtti harmad végezné az előkészítő munkát. Erre azért is lenne nagy szükség, hogy tökélete­sebb felügyeletet tudjanak szá­mukra biztosítani, bár így is felszabadítanak egy aknászt, aki kizárólag a kétharmados termelés vezetésével és irányí­tásával lesz megbízva. A mű­szakiak jedig megadják a kö­zelítő ciklusos grafikont s az esetleges hibák kiküszöbölése érdekében pedig tónygrafi- kont vezetnek. Kossuth-bánya adósságok­kal küzködik. Áprilisi tervét csak 88,3 százalékra teljesí­tette. Szükség van tehát min­den csille szénre, szükség van a termelés ésszerűbb és gon­dosabb megszervezésére. Ez­ért nagyon helyes és elisme­rendő, hogy a bánya vezetői minden igyekezetükkel ismét a kétharmados műszak meg­szervezésén fáradoznak. A fel­szabaduló embereket másid* ’ehet beállítani a termeié»*-' s így elérhetik, hogy ezt r ""rtyedévet — mint az 1 gieket is — túlteljesítsék. gozását, amely jelentős export* cikké tehető. Hasonlóan a me­zőgazdasági termények növelé­se. Egy barátom, aki a demok­ratikus Németországban volt, mesélte, hogy milyen érték ott a magyar zöldpaprika, borsó Mint vasutast, természetes leginkább a közlekedés terve érdekelt, örömmel állapítottam meg, hogy végre komolyabb beruházást kapunk. Azzal, hogy növeljük a 22 tonna ten­gelynyomásra alkalmas vágá­nyok hosszát, megoldódik a pé­csi igazgatóság e „szűk kereszt- metszete“ is. Például a pécs­bányai 16 tonna tengelynyomá­sú, 4,9 kilométeres szakasz miatt nem tudjuk a nagyobb raksúlyú kocsikat kihasználni, pedig Pécstől a tengelynyomás 18 tonna. Ez a nagyraksúlyú kocsiknál körülbelül 2—3 tonna veszteséget jelent. Különösen nagyobb mellékvonalainkon, mint Kaposvár—Fonyód, Be- remend—Pécs, Sellye—Szentlö- rinc vonalainkon jelentős a rossz kocsikihasználás miatti veszteség. A tengelynyomások felemelésével mi is hozzájáru­lunk, hogy az eddig elért M tonnás kihasználás növelésé'•'•i elérjük a 16 tonnás terhelést. Ami viszont elszomorított: az állami lakásépítési prog­ram a vasutasok lakáshelnze- tével nem foglalkozik. Csak egy példát a sok közül- r'm~- gatóságunkban már több éve dolgozó elvtársaknak, ak’k Dombóváron, sőt Budapesten is laknak, a lakásuk kilátásta­lan, Sztálinvárosban az ezer­számra épülő házakból a vas­utasoknak egy sem jutott. örömmel olvastam viszont, hogy a kereskedelem fejleszté­sével kapcsolatban „legalább félmilliárd forintot“ raktárak építésére kell felhasználni. Re­mélem, hogy ebből a még min­dig hiányzó vagy éppen elég­telen, korszerűtlen vasúti rak­tárak kiegészítésére és újak építésére is jut, annál is in­kább, mivel jelentős mennyi­ségű áru kerül szállítással kap­csolatosan ideiglenes raktáro­zásra nálunk is. A pécsi igazgatóság dolgozói eddig is többször élenjártak a tervteljesítésben, most is min­dent elkövetünk, hogy e terv -'■‘■■-váltásában vasutas bc- -v "itel kiver* ’’k készünket. V/ÍRV4I LÁSZLÓ MÁV Igazgatóság. $ f — Ez a szám alacsonyabb, mint amit a második ötéves j terv irányelvei a szénbányá- J szat egészére megjelölnek, de J sajnos a mi bányánk viszo- \ nyaihoz alkalmas munkahelyi X szállítógépek, és berendezések \ még nincsenek. A legfonto- ? sabb feladatunknak ennek ? ellenére a fejtési készletto- f lás megszüntetését, illetve i gépesítését tartjuk, ötletünk J háromféle van. Az egyik a i Solymár-Csóti féle készlettoló i üzemszerű alkalmazása. Saj- i nos ennek a berendezésnek i hátránya is van, mert a meg- i hajtómű nehéz súlya miatt a a bányászok nem szeretik. A 4 másik megoldás elvileg ha- « sonló az előbbihez, de itt 4 minden csúszdára szerelné- i nek egy-egy készlettoló be- 4 rendezést. Ennek a gépnek a i kipróbálása a napokban kez- 4 dődik meg. r — A munkahelyi szállítás f gépesítésének harmadik mód- f ját a flexibilis kaparószala- f gok alkalmazása jelenti. E í berendezést a Bányászati Ku- (' tatóintézet készítette. Előnye, f hogy nemcsak vízszintes tere- f pen használható. ? — Jelentősen gépesíteni kívánjuk a kereszt- és alap t vágatokon is a szállítást. Sza-' bölcsön a 4-es telepi alapvá- ( gáton most építenek be egy J 150 méter hosszú gumiszála J got. Vasason 1957-ben végte- J len kötélpályát szerelnek fei.\ A Béke-aknai keleti táróban nincs sújtólég. Itt megpróbál *. kozunk majd kaparó bérén - J dezés alkalmazásával. A ke-, resztvágati és alapvágati esi! \ lézés helyett sűrítettlevego . kismozdonyokat használun' J Ezért a jelenlegi mozdonya t számát növelni kell. Ha eze- ( két az elképzeléseket valór• ^ váltjuk a munkahelyi szál- t lítás 55—60 százalékos gépe- f sítése megvalósult. f — A munkahelyi szállító t gépesítésének megvalósítás é azonban nemcsak a gépek be é szerzését illetve elkészítésé• t jelenti. A legnagyobb problé 4 mát a szakemberek biztosító é sa fogja képezni. Ezért az öt t éves terv alapvető feladató■ t nak tartom a szakmunkás- f képzést. A fizikai munkaerő J helyét egyre inkább a szel-J lemi felkészültségnek keV ? elfoglalnia és ehhez a máso-r dik ötéves terv irányelve-1 nagy lehetőséget nyújtanak. J

Next

/
Thumbnails
Contents