Dunántúli Napló, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)
1956-05-19 / 117. szám
MM MÄTTTS 19 NA PT « 8 A Magyar Dolgosok Pártja budapesti pártbizottságának aktívaülése Folytatása a 2. oldalról) megsértése, a személyi kultusz e velejárója ugyancsak abban az irányban hatott, hogy elszaporodtak a basáskodó, öntelt kiskirályok és velük együtt a karrieristák, a talpnyalók, a fejbólogató Jánosok, akik nem egy régi rendes elvtársat háttérbe szorítottak és megbántottak. Ilyen körülmények között nem fejlődhet megfelelően a bátor kritika és önkritika, a pártdemokrácia, a kollektív vezetés. Ugyanakkor erősödött minden téren a centralizáció, s a helyi egyéni kezdeményezés helyett egyre inkább a felülről jövő utasítás hódított teret. Már az 1953. júniusi határozat követelte, hogy harcot kell Indítani az ellen az érdes, rideg bánásmód ellen, amellyel az állami, de nem egyszer a pártfunkcionáriusok is helyenként kezelték a dolgozókat. S most, hogy a XX. kongresszus munkájának fényében ezt a kérdést közelebbről szemügyre vesszük, látjuk, hogy a munka dandára még előttünk van. Ezért nekünk most fel kell venni a szektaszellem minden megnyilvánulása ellen is a harcot, mert enélkül nem tudjuk megerősíteni és elmélyíteni kapcsolatainkat a tömegekkel. Minden módon bátorítsuk és támogassuk a kritikát és önkritikát, azt a kritikát, amely építő, segítő szándékú, s amelyet a szocializmus erősítésének szelleme hat át. Bátran támaszkodjunk a tömegekre, szívleljük meg kritikájukat, hallgassuk meg javaslataikat, orvosoljuk jogos panaszaikat, legyünk figyelmesek velük szemben. Ugyanakkor informáljuk őket a lehető legszélesebb mértékben, hogy módjuk legyen a Szakadatlanul küzdenünlk kell a bürokratizmus minden megnyilvánulása ellen. A mi munkánknak, különösen gazdasági téren a bürokratizmus a legnagyobb ellensége. Lenin kíméletlenül harcolt a bürokratizmus ellen. „Minden gazdasági szerv egész munkája nálunk legtöbbet a bürokratizmustól szenved” — mondotta annakidején. A bürokrácia nálunk is kezd olyan méreteket ölteni, hogy ha nemvesz- szük fel vele szemben erőteljesen a harcot, nagyon ko- mo'y veszéllyé válhat. Nálunk rengeteg a felesleges ülés, papirosmunka, a felületes ellenőrzések légiója, a rengeteg statisztika és kimutatás, a bürokratizmust tenyésztő rendeletek. Éne egy-két példa: a csillag- heev: Lenárugyár néhány darab lárművének adminisztrációs munkái egy tisztviselő napi 3-tól 10 óráját veszik isénvbe. Ezenkívül kell egy havi kimutatás és egy negyedévi Kdei szolgáltatás, melyen köze' kétszáznyolcvan rovat van. A vasúttervező üzemi vállala* a szolnoki állomás bővítésének tervdokumentációjában különlapon szerepelnek az olyan „létesítmények“, mini 27 őrbódé. a WC. a kprí tés és e rajzok mindegyükén a vállalat főmérnökéig hét-tíz személy aláírása is szerepel, ezenkívül a titkos ügy kezelem irattári száma és természetesen a vörös pecsét „szigorúan titkos“ felirattal. \ minisztertanács helyesen határozatba vette, hogy a vállalatok kisebb beruházáA bürokratizmus elleni határozott. rendszeres és eredményes harc egyik legjobb módja annak, hogy megerősödjön pártunk és a dolgozó tömegek kap csolata. A pártélet lenini normáinak megerősítésével kapcsolatban nem kell félni attól, ha az egyszerű dolgozók kritikája nem mindie találó vagy csak "észben helyes. Mi magunk vagyunk hibásak abban, ha az egészséges építő kritika nehezen bontakozik ki, mert azelőtt az ilyet bizony nem nagyon bátorítottuk és támogattuk) kérdéseket minden oldalról látni és hozzájuk helyesen állást foglalni. A Központi Vezetőség egyik fontos feladatának tartja, hogy számba vegye a régi párthű elvtársakat, (Nagy taps.) akik az illegalitás nehéz éveiben, a spanyol szabadságharc tüzében, a ti. világháború idején a legnehezebb viszonyok közt bátran küzdöttek a kommunizmus nagy ügyéért s gondoskodjon róla, hogy a régi harcosok példaként álljanak az új kommunista nemzedék előtt. (Nagy taps.) Harcoljunk kíméletlenül minden olyan kísérlet ellen, mely el akarja fojtani a szabad kritikát Ha a munkások, dolgozó parasztok és haladó értelmiségiek azt tapasztalják, hogy mindenütt, a pártban csakúgy, mint az államgépezetben erőteljesen érvényesül a demokrácia szelleme, úgy ez fokozza a párttagok és párton- kívüliek politikai aktivitását és egyben megnöveli tömegbefolyásunkat. Már most is tapasztaljuk, hogy a XX. kongresszus óta sokkal bátrabb, el- vibb természetű hiányosságaink bírálata és szaporodnak azok a hasznos javaslatok, melyeknek az a céljuk, hogy hibáinkon, hiányosságainkon segítsenek. Nekünk minden eszközzel bátorítani kell az ilyen kritikát, melyet szocialista építésünk és a nép érdeke fűt és mely azok ellen irányul, akik bürokraták, akik félnek az újtól, akik már elfelejtették a dolgozó néppel szemben fennálló kötelezettségeiket. A kritika, főleg az egyszerű dolgozók kritikájának bátorítása a legbiztosabb módja annak, hogy pártunk tömegbefolyását gyorsan megerősítsük. saikat saját anyagi eszközeikből megvalósíthatják. Ezzel szemben a pénzügyminisztérium a végrehajtást elbürokratizálta úgy, hogy például az elmúlt évben a brikettipari tröszt saját pénzéből egy- egy kisebb műhely számára egy közönséges vaskályhát csak úgy vásárolhatott, hogy erre a pénzügyminisztériumtól külön engedélyt kért. A mirT-> r\>- /-l ó’ve- •' -í rás” folyamán kiszállás engedélyezhető a vidéki műhelyekbe, ahol „miniszteri síkon” elbírálják. hogy kell-e vaskályha. Szóval a trösztigazgató, aki többszáz millió forint állóeszköz fölött rendelkezik, nem dönthet önállóan egy kályha megvásárlása ügyében. A Központi Statisztikai Hivatal is nem egyszer kér olyan adatokat, melyek a bürokráciát növelik. S anélkül, hogy jósolm akarnék e'őre m^arnan^hatom hogy a meleg idő beálltával, 97 pItu”14- f/Vvr* általában, az idén is ugrásszerűen meg fog nőni a Bal? ton mellékén, az ellenőrök instruktorok tapasztalatátadók hivatalos kiszállók száma, (de rültség, taps.), akik a kellemest a hasznossal, vagy gyakran a haszontalannal egybekötve, a bürokratizmus védőszárnyai alatt tevékenykednek Ttt is áll az, amit a terme- 'ésnél mondtam: a szabad kritika mellett amelyet minden erővel elősegítünk, a dolgozók nem fogják tovább tűrni azt a káros bürokratizmust, melyet gazdasági, de hozzáteszem, nem egyszer partvonalon is gyakran tapasztaltunk. Az egyszerű emberek alulról jövő kritikáját akkor is fogadjuk el, ha annak csak egy része is a megfelelő. Ismétlem, ne féljünk a legszélesebb kritikától sem, ha azt valóban építő szándékú, valóban népi demokratikus rendünk, szocialista építésünk szeretete sugalja. A pártszerű bírálat és önbírálat mellett, elkerülhetetlenül előfordul nálunk is. más országokban is. hogy kispolgári vagy kispolgári befolyás alatt álló elemek csak hibákat látnak, nagy eredményeinkkel szemben teljesen vakok, s a bírálat szabadságát megkísérlik a párttal szemben, a párt kárára és a párt egysége ellen felhasználni. Az ilyen kispolgári, vagy ingatag elemek a XX. kongresszus határozatait is — nem egyszer a szocialista építés védelmének ürügyével — pártellenes szellemben próbálják kommentálni. Az ellenséges, burzsoá propaganda hatására igyekeznek a tömegek figyelmét- olyan kérdésekre összpontosítani, mint Sztálin hibái, mint a szocialista törvényesség megsértése és ezzel mpetkjsérlik svengítem r>ár*-<mV befolyását, vezetőszerepét, kétségbevonni politikai vonalának hplvr^Zcrp) é« elterelni p rintgozók figyelmét a szocialista építés soronlévő legfontosabb feladatairól. Mi erőteljesen felvesszük a harcot az ilyen kispolgári ingadozással és elvtelenség- gel szemben, mely megkísérli a párt sorainak egységét megbontani, sérti a pártfegyelmet és gyengíteni akarja pártunk befolyását. Ezt is Lenin szellemében tesz- szük, aki nem egyszer élesen aláhúzta, hogy nem szabad mpeengpdni oívpn hírá’amt mely árt a {jártnak vagy megnehezíti a párt által meghatározott akciók egységét. Világosan látnunk kell a jobboldali elhajlás és a bal^1-“l a 1 ■? VjiVtóV 1-ós-rJ A.. sében. A pártnak két fronton kell vívni a harcot s a párt magatartását a mindenkori konkrét viszonyok alapján kell meghatározni. A jobboldali elhajlás és a szektaszellem ellen egyszerre, akkor és ott kell a jobboldali, illetve a szektaszel- lem ellen fokozni a küzdelmet, ahol és amikor a két veszély közül az egyik megnövekszik és akadályozza a párt előtt álló feladatok megvalósítását. S szakadatlanul őrködni kell azon, hogy e harcok közepette a pórt helyes irányvonala érvényre jusson. Az ellenséges bírálat elutasítása mellett azon tan változatlanul telies erővel támogatni és bátorítani kell az egészséges építő bírálatot, a pártdemokrácia minden megnyilvánulását. Küzdeni keli a bírálat elfojtása, az utasitgarás, a parancsolgatás, a iogmatiz- mus. a bürokratikus maradi- ság ellen. Nem szabad megengedni. hogy néhány demagóg pártellenes kritika miatt csökA XX. kongresszus meg kell jav:tanunk a Most, hogy nálunk is a mar- xízmus-leninizmus gazdasági oldalai és a tömegek Dolitikai nevelése kerültek előtérbe, szükséges, hogy pártfunkcionáriusaink és párttagjaink konkréten és ne általánosságban dolgozzanak és vezessenek. Tsmemiök kell saiát területük gazdasági kérdéseit, az ötéves terv és az éves terv saját területükre vonatkozó célkitűzéseit. a termelőszövetkezetek helyzetét és fejlesztési terveit, az ott dolgozó vezető kádereket. a nehézségeket és lehetőségeket. Közvetlenül a helyszínen dolgozzanak úgy, hogy munkájuk, gyakorlati segítséget jelentsen és megkönnyítse •» dolgozóknak feladataik meg- •VMárát SJaisStftsákel leCTo’áKb e minimális szakismereteket, melyek lehetővé teszik számukra, hogy a felmerülő kérdésekhez ogop V>n*7-,v_ nyúlni. Az ötéves terv perspektívái felkeltették a dolgozók érdeklődését. s ezt fel kell használni arra, hogy erősítsük köz*" 111-T r>vir+-nn V r*ór>_ szerűsftsük a szocialista építés célkitűzéseit, erősítsük bennük a szocialista hazaszeretetei. A munkájuk folyamán ne csak gondosan, figyelmesen hallgassanak meg minden panaszt bírálatot vagy javaslatot, de tudjanak a dolgozóknak olyan tanácsokat adni. olyan segítséget nyújtani, melyek gyakorlatilag használhatók, s amelyek a dolgozókat közelebb hozzák pártunkhoz. Most, hogy a széles tömegek közti munka kérdése újra előférbe kerül, azt halljuk, hóm- a pártfunkcionáriusok helyenként nem szívesen mennek a tömegek közé. Ha ez igaz. úgy az ilyen r. • • .írl-lisnk elszakadtak a ‘ömeeektői, és bürokratákká váltak. Mi a felszabadulás utáni nehéz esztendőktől kezűken jen az egészséges kritika, a pártdemokrácia szabadabb levegőjének áramlása. Minden kommunista szent kötelessége, hogy miközben az elkövetett hibákat és bajokat bírálja, mindig azt tartsa szem előtt, hogy ez a kritika erősítse és ne gyengítse a pártot, azt mutassa, hogy hogyan tudunk jobban dolgozni, hogyan tudjuk a hiányosságokat kiküszöbölni, így minden téren gyorsabban és eredményesebben haladunk előre. A kritika mellett nem szabad macrfaiejtkeznünk az önkritikáról sem. A kritika és önkritika egymást gyakran kiegészíti, alátámasztja. Ezért arra kell törekednünk, hogy az egészséges bírálatot hamarosan mindenütt kiegészítse a helyes önbírálat. Erre annál inkább is szükség van, mert az önbírálatról mostanában szinte egy szó sem esik. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy a pártáiét lenini elveihez tartozik a demokratizmus mellett a centralizmus is, vagyis a felsőbb pártszervek határozatainak kötelező végrehajtása. Mindezt együtt nevezte Lenin demokratikus centralizmusnak. Es hozzá tartozik a szigoró pártfegyelem, a pártegvség megvédése és a párt vezető szerepének biztosítása. A lenini munkáspártot változatlanul az akarat egysége jellemzi. Az ilyen párt — Lenin szavaival élve — a harcos forradalmárok fegyelmezett hadserege. Ezért a kritika és önkritika, a kollektív vezetés, a párt- demokrácia lenini elveinek további szilárdítása mellet őrizzük meg, mint szemünk fényét pártunk egységét és összef orrottságát! Nekünk nem arra kell a kritika és önkritika, hogy lazítsunk soraink egységén, hogy lazítsunk a párt vasfegyelmén, hanem arra, hogy nagy, dicső pártunkat még hatalmasabbá, még öntudatosabbá. még egységesebbé. még cselekvőképesebbé. a tömegekkel még ösz- szeforrottabbá tegvük, hogy pártunk egész tagsága megértse. magáévá tegye, segítse ^kidolgozni Központi Vezetőségünk helyes politikáját és egy akarattal és vasfegyelemmel biztosítsa e politika sikeres "■'QdJ'o' “ (TVjpcíxr tanulságai alánján párt munkastílusát is ve, amikor a dolgozók többsége még nem állott pártunk mögött, állandóan, örömmel és szívesen dolgoztunk a tömegek sűrűjében. A tömeg a mi elemünk. Úgy érezzük magunkat benne, mint a hal _ a vízben. Ma. amikor több, mint 11 esztendő szocialista építésének tapasztalatai és sikerei állnak mögöttünk, bátran megyünk a tömegek közé, hirdetjük pártunk helyes célkitűzéseit és verjük vissza mindenütt az ellenséges nézeteket. A mi pártunk mindig, a Horthy-terror idején csakúgy, mint a felszabadulás utáni esztendőkben, a nagy tömegek, az egész néppártja volt és az is marad! (Nagy taps.) Mindannyian tudjuk, hogy a XX. kongresszus óta a XX. kongresszus hatására nálunk is megelevenedett a pártélet. A párt kezd aktívabban dolgozni, ennek a munkának minden téren jelentkeznek is kezdeti eredményei. Most teljes súllyal fel kell vetni a kommunisták felelősségét a rájukbízott területért, a pártért a pártfegyelemért, a szocializmus építéséért, a bürokratizmus elleni harcért. Ezt azért kell így aláhúzni, mert a pártmozgalom megele- venedésével egyidejűleg helyenként tapasztalható, hogy a kommunista felelősségrevonás kezd elsikkadni, s a felelősséget nem egyszer Igyekeznék a felelős szervek munkájára hárítani. A pártdemokrácia kiszélesítése a szabad bírálat és önbírálat szorosan összefüggenek a pártfegyelemnek, a párt egységének és a kommunisták felelősségének kérdésével. Ezek a kérdések esszét irtóznak: a pártfegyelem növekedése megerősíti a kommunisták felelősségét, bátor kiállásukat a párt mellett, s azt az áldozatos példamutatást, mely a dolgozó tömegeket a párt köré tömöríti. Az ipari munkásság a legnagyobb helyesléssel fogadta a kongresszus határozatait, lelkesen veszi ki részét a termelésből, a második ötéves terv irányelveinek megvitatásából és mint mindig, most is egységesen felzárkózva követi pártunkat. A mi hősi munkás- osztályunk, pártunk vezetésével változatlanul egész szocialista fejlődésünk motorja. A május elsejei felvonulás újra megmutatta, hogy szelleme bátor, harcos, optimista, s hogy pártunk mindenkor bizton számíthat hősi munkásosztályunkra, elsősorban a harcokban edzet* példamutató budapesti munkásságra! (Hosszantartó, nagy taps.) Ami a parasztságot illeti, a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődése egyik mutatója annak, hogy a falu dolgozó népe is egyre fokozottabb mértékben érti meg az idők szavát és követi pártunk vezetését. A tavaszi munkák jó elvégzése, a begyűjtés, az adófizetés menete mutatja, hogy úgy az egyénileg dolgozó, mint a termelőszövetkezeti parasztság állampolgári fegyelme erősödik. Az olyan rendkívüli esemény, mint az idei árvíz, ahol a falu és város dolgozóinak tízezrei vívtak vállvetve hősi harcot az elemi csapás ellen, azt bizonyította, hogy a munkás-paraszt szövetség eleven, és aktív. Ugyanezt mutatta az az áldozatkészség, mellyel országszerte a dolgozó nép az árvízkárosultak segítségére sietett. A munkás-paraszt szövetség erős és a második ötéves terv, mely annyit tesz a falu fejlesztéséért, ezt még csak szilárdabbá teszi. Az értelmiség zöme, a régi csakúgy, mint az új, döntő többségében szilárdan áll a népi demokrácia oldalán, s hazafias lelkesedéssel végzi munkáját, melyhez új lendületet adnak a második ötéves terv irányelveinek hatalmas távlatai. Negyvenezer új diplomással szaporodik 1960-ig az értelmiség tábora: ez a «zárni magábavéve mutatja, hogy jelentősége népi demokratikus államunk minden területén csak nőni fog. Az értelmiség zöme tudatában van annak a növekvő szerepének, mely szocialista építésünk folyamán egyre fokozódik 6 annak a megbecsülésének is, melyet úgy a párt, mint az állam szervei az odaadóam, jól dolgozó értelmiségiekkel szemben tanúsítanak. Ugyanakkor nem húnyha- tunk szemet afölött, hogy az értelmiségen belül vannak egyes csoportok, ahol olyan kedvezőtlen jelenségekkel találkozunk, melyeken még nem tudtunk úrrá lenni. Az irodalom egyes területein kétségkívül vannak eredmények. De a párt az íróknál nem végezte el a feltétlenül szükséges ideológiai és politikai nevelő munkát. Az íróknak jórésze a fel- szabadulás után rendszerint rózsaszínűén „lakkozva“ ábrázolta a fiatal népi demokrácia életét. 1953. júniusa után, Műikor önkritikusan feltártuk hibáinkat, egyrészük az ellenkező végletbe csapott át, csak a hibákat látta, s fitymálta a szocialista építés eredményeit. A politikai élet más területein jelentkező jobboldali nézetek az írók közt is kezdtek tért hódítani. Egyesek tagadni kezdték az Irodalom pártosságát, a pártirányítás szükségességét s a szabad kritika jelszavával nem egyszer a párt eszmei, vagy szervezeti egysége ellen léptek fel. A párt és az állam irodalommal foglalkozó szervei is követtek el hibákat e téren. 1953. után abban, hogy egyes írók életünk főleg negatív jelenségeit ábrázolták, nem vették észre annak a csíráit, hogy ezek az írók életünk egészét, hibáival együtt, akarják visszatükrözni, Előfordult, A felelősségvállalás kérdését nálunk minden alkalommal fel kell vetni, annál is inkább, mert pártkádereink zöme helytáll, jól dolgozik a maga posztján. hogy a meggyőzés, elvi útmu« tatás helyett olyan adminisztratív rendszabályokat foganatosítottak, melyek a jobboldali elhajlók malmára hajtották a vizet. Mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy irodalmunkban vannak egészségtelen jelenségek, melyek leküzdésében a kommunista írókkal közösen kell munkálkodnánk. Azoknak az író elvtársaknak, akik munkánkban elsősorban a hibákat é6 a negatívumokat látják, javasoljuk, hogy szívleljék meg Leninnek art a büszke megállapítását, hogy minden száz hibánkra, amiről szerte a világon a burzsoázia és lakájai annyit kiabálnak, a nagy és hősi cselekedetek tízezrei jutnak, melyek annál nagyobbak és hősiesebbek, mert egyszerűek, nem láthatók és a gyárt negyedek, vagy a falvak mindennapi életében varnak elrejtve. (Hosszantartó, nagy taps.) A XX. kongresszus munkája után az eddiginél hasonlíthatatlanul nagyobb figyelmet kell szentelni az ideológiai frontra is. Amit az íróknál tapasztalunk az ideológiai munkánk gyengeségének egyik mutatója. A párt Központi Vezetőségének határozata alapján, ez év végére felül kell vizsgálni a párt történetéről szóló előadásokat, a népi demokratikus állam felszabadulás utáni történetét tárgyaló tankönyveket. At kell vizsgálni őket abból a szempontból, hogy jobban kifejezésre jusson bennük a tömegek törtémelemformáló szerepe, és az, hogy a történelmet a párt vezetésével maga a nép csinálja (nagy taps) s ki kell hagyni mindazt, ami bennük a személyi kultusz maradványa és ezzel kapcsolatban nem egyszer a tények elferdítése is. Az ideológiai munkában nálunk is eléggé el van terjedve a dog- matizmus, a betűrágás, a citátumok halmozása és variálása, s hiányzik az igazi marxista- leninista alkotó kezdeményezés a marxizmus-lenini zm us továbbfejlesztése, az elvi kérdések felvetése és megválaszolása. Az ideológiai front megerősítésére egy sor határozatot hoztunk s a XX. kongresszus óta mutatkozik is valamelyes javulás például a központi lapunknál, a Szabad Népnél, mely most már bátrabban veti fel az elvi kérdéseket. Hasonló a helyzet a Társadalmi Szemlénél is. De azt még nem mondhatjuk el, hogy komoly változást tudtunk előidézni. Ez a helyzet — most, amikor a XX. kongresszus hatása alatt pártunk minden területén pezsgőbb az élet — tovább tarthatatlan. Szólni kívánok az osztályharc egyes kérdéseiről is. A XX. kongresszus megállapította, hogy Sztálinnak 1937-ben kifejtett azon tétele, mely szerint a szocialista építés sikerével párhuzamosan az osztályharc egyre erősödik, hibás. A szocializmus győzelmével a Szovjetunióban megerősödött és szilárdabb lett a népi hatalom, gyengültek a kizsákmányoló osztályok maradványai. Sztálin fenti megállapítása figyelmen kívül hagyta ezt a tényt, valamint art is, hogy a ki zsákmányoló osztályok felszámolásával a Szovjetunió számára az éles osztályharc nemzetközi porondra terelődött át, ami egyebek közt abban is megnyilvánult. he-™ H német fasiszták lázasan készülődtek a Szovjetunió megtámadására; Hogy áll a mi viszonyaink közt ez a kérdés? Nálunk a falun még előttünk áll a szocialista mezőgazdaság, nagyüzemi termelés teljes megvalósítása. Azt azonban már előre meg lehet mondani, hogy a termelő(Folytatás a 4. oldaton) A dolgozók nem fogják tovább tűrni a bürokratizmust Teljes erővel bátorítani kell az egészséges, építő bírálatot Hogy állunk a XX. kongresszus után az osztályharccal ?
