Dunántúli Napló, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)
1956-05-19 / 117. szám
4 NAPLfl 1958 MÁJUS 1# 1 A Magyar Dolgozók Pártja budapesti pártbizottságának aktívaülése (Folytatás a 3. oldalról) szövetkezeti gazdálkodásra való teljes áttérés nálunk nem jár olyan megrázkódtatásokkal, mint 1930—31-ben a Szovjetunióban a kulákok ellenállása miatt történt. Ennek az az oka, hogy nálunk a kulákság gazdasági és politikai ereje a korlátozó rendszabályok és sok ku- lákgazdaság felszámolása következtében jelentékenyen meggyengült. Nálunk a kuláJkok éppen mert ismerték azt, ami e téren a Szovjetunióban végbement, valamint látták, hogy hazánkban csakúgy, mint a többi népi demokratikus országokban a párt és a kormány el van szánva a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés megvalósítására, részben maguk számolták fel gazdaságukat és elhelyezkedtek az ipar, az állami gazdaság, stb. területein, részben a kulákot korlátozó rendszabályok hatása alatt elvesztették régi gazdasági és politikai befolyásukat. Jelenleg körülbelül egy tizede van meg azoknak a kulák gazdaságok - nak, amelyeket 1948—49-ben számbavettek, olyan földterülettel, aniely kizsákmányolásra lehető séget nyújt. Ezek a gazdaságok is aránylag kicro*k. ritkán haladják meg a 25—30 kát, holdat. Ezért a kulákok, bár mindent megtesznek arra, hogy a mezőgazdaságban a szocla-1 lista nagyüzemi gazdálkodásra való áttérést gátolják, de olyan károkat, mint 1930—31-ben a Szovjetunióban, nálunk aligha tudnak okozni. A kulákok gazdasági erejének csökkenése természetesen politikai befolyásuk csökkenésével jár. Sokkal kisebb a befolyása ma a faluban annak a kuláknak, akinek tíz évvel ezelőtt még 60—80 holdja volt, anyagi és politikai függőségben tartott nem egy szegény parasztot, de most már önkéntes likvidálás vagy a korlátozóitok következtében csak húsz holdja maradt vagy még annyi se. vagy éppen CÄ»k időnként tér vissza a faluba a városból, ahol elhelyezkedett Felmerült nálunk a kérdés, hogy ilyen viszonyok között nem jött-e el az ideje, hogy a termelőszövetkezetekbe a ku- lákakat js bevegyék E kérdés egy sor termelőszövetkezetben felvetődött. A kulákok felvételével üzemben azonban a legtöbb termelőszövetkezet elutasítóan viselkedik: helyenként, ahol ez a kérdés felmerült, a termelőszövetkezetek szegénv- paraszt tagjai azt mondották, hogy inkább otthagyják a szövetkezetei, semmint együtt legyenek a kulákokkal Ott Is, ahol egy-egy volt kulák bekerült a termelőszövetkezetekbe, legtöbbször nehézségek vannak vele. Ezen a téren tehát most nem kívánatos változtatni. Ellenben feltétlenül ki kell javítani azokat a hibákat, amelyek úgy álltak elő. hogy középparasztokat kulákká nyilvánítottak, bár földjüket maguk művelték meg, és rendszeresen nem alkalmaztak Idegen munkaerőt. Ilyen eset például Botykape- terd községben Kovács János- né. akinek a földterülete 22 kataszteri hold és 970 négyszög öl. de mert a felszorzott területtel (szőlő, gyümölcsös) több, mint 25 kataszteri hold kerül ki. kuláknak nyilvánították bár cselédet soha sem tartott Ide tartoznak az olyan jómódú középparasztok, akiknek földterülete nem volt 25 holdnyi, de kataszteri tiszta jövedelmük több volt, mint 350 aranykorona. Vagy megfordítva: kuláknak nyilvánították az olyan középparasztot, akinek több mint 25 kataszteri hold a földterülete, de a földje rossz. Például ilyen állítólagos kulák a Borsod rnep"“i Hangonv kö ség ben Vörös Lászlómé, akinek 26 katasztert holdja vám, de csak 36 arany korona a tiszta jövedelme. Hát miféle kulák az, akinek 36 aranykorona f tiszta jövedelme? A mi véleményünk szerin* kívánatos felülvizsgálni az olyan kuláknak minősített dolgozó parasztokat is. akiknek (isztendőkkel ezelőtt cséplögéo- ,jük, vagy műhelyük volt, li ezen a címen kerültek a kulákok közé. Végül ajánlatos fclvenni a termelöszövetkeze- hek tagjai közé azokat a dől-1 gozó parasztokat, akiket eddig a kulák-rokonság miatt utasítottak el. Ezek az esetek, melyek szinte kizárólag középparasztokra vonatkoznak, rendkívül sok kárt okoznak, mert elkeserítik a középparasztokat, a kulákok karjaiba kergetik őket s nagyon megnehezítik a középparasztokkal való szövetséget. Az ilyen esetekben, melyek száma elég nagy, a termelőszövetkezetek helyesen teszik, ha gondos vizsgálat után felszámolják őket és így kibékítik a joggal sértődött középparasztokat, akiknek ku- lákká nyilvánítása gyakran az egész falu középparasztsógá- nak politikai hangulatát rontja. Ha az ilyen középparasztot bátran felveszik a termelőszövetkezetbe, példáját biztosan számos más középpa- raszt követi. A felvétel kérdésénél természetesen döntő a termelőszövetkezeti tagság többségének véleménye. Bárki legyen is, csak azt lehet felvenni a termelőszövetkezetbe, akit a termelőszövetkezeti demokrácia betartásával, azaz a többség határozata alapján befogadnak. Az osztályharc viszonyaira nálunk erősen rányomja bélyegét a szocialista világrendszer létrejötte. Nyolc—tíz évvel ezelőtt, amikor a dolgozó nép hazánkban uralomra jutott, ez a szocialista világrend- szer még csak kialakulóban volt. Elég rámutatni arra, hogy a Kínai Népköztársaság akkor még nem létezett. A szocialista világrendszer, melynek ml is tagjai vagyunk, olyan tényező, az osztályharcban, amely a mérleg nyelvét igen erőteljesen a mi javunkra billenti. Ezt tudja az ellenség is és az a reménye, hogy szocialista rendünket belülről meg tudja dönteni, ki nem alszik ugyan, de egyre halványabb. Az osztályellenség maradványainak fő reménysége nálunk a külső fegyveres beavatkozás. A nemzetközi helyzet alakulása, a békés egymás1 mellett élés gondolatának erőteljes térhódítása az tlven reményeket persze lohasztja, de nem szünteti meg. Emellett azt is tekintetbe kell vennünk, hogy a régi uralkodó osztályokat még nem rég vertük le és még elég elevenen él bennük a restauráció, a nyeregbe visszakerülés reménye. Azt is látnunk kell. hogy ezek a rétegek aránylag szélesek nálunk és a Nyugat közelsége, az ellenséges sajtó és rádiópropaganda, sőt, gyakran közvetlen anyagi támogatás is tartja bennük a lelket. Ilyen viszonyok között az osztályharc nálunk kevésbé látható, bonyolultabb, jobban fedett formában, de természetesen tovább folyik, amit éppen a XX. kongrész- szust követő hetekben is tapasztalhattunk. A régi tőkésrend maradványai, a kulákok gyakran elhelyezkedtek a különböző állami, mezőgazdasági, felvásárló és begyűjtő szerveknél s ezeken keresztül helyenként komoly károkat okoznak népi demokratikus rendszerünknek. Kiismerték már a mi viszonyainkat és jól fel tudják használni a bürokratizmus adta lehetőségeket. A iparban mindennapos jelenség, hogy rosszul dolgozó, vagy ellenséges ejemet eltávolítanak a termelésből és az illető másutt, hasonszőrű barátai segítségével könnyen elhelyezkedik. Erre egyetlen példát. A kohó- és gépipari minisztérium mezőgépipari igazgatóságán Csányi Sándor a termelési osztályt vezette. Munkáját nem végezte el rendesen és olyan dolgot követett el, ami kimeríti a csalás fogalmát. Fegyelmi eljárás nem indult ellene, hanem „büntetésképpen“ kihelyezték vállalathoz, ahol mint gyár-egységvezető havonta 3300—3400 forintot kap prémiummal együtt, szemben az előző 2900 forintos fizetéssel. Úgy látszik, érdemes a minisztériumban rosszul dolgozni. S ez, sajnos, nem egyedülálló eset. A csepeli R. M. gyárban például az is előfordult, hogy ilyen ellenséges elemet az egyik üzembe' kitettek és rövidesen a gyái másik üzemegységében bukkant fel. Hasonló panaszokat gyakran hallunk az állami gazdaságokból is. Újabban az értelmiségi fiatalság köréből — különösen a Szovjetunióban végzettek, — szóvátellék. hogy gyakran háttérbe akarják őket szorítani és gátolják fejlődésüket. Ezekben a jelenségekben is az osztályharc egy formája nyilvánulhat meg s ezért fel kell rájuk figyelni. A párt és a kormány nem kívánja az osztályharc éleződését. Ellenkezőleg: mindent megtesz arra, hogy azoknak az osztályidegen elemeknek, akik belátták ed- idigi hibáikat s bele akarnak illeszkedni szocialista rendünkbe, jól dolgoznak, segítik a népi demokráciát, mindenben a kezükre járjon. Ezt szolgálják az amnesztiák, a külföldre szököttek hazaengedése és hazahívása e egy sor egyéb rendszabályt is. A népi demokratikus állam egyházpolitikája is azt célozza, hogy lehetőleg jó viszony alakuljon ki az állam és az egyházak között. Ennek a helyes politikának megvalósítása képpen kapott kegyelmet a püspöki kar kérésére Grősz Beszélni kívánok a Hazafias Népfrontról is, melynek megerősítése és aktivizálása ugyancsak napirendre került. Az a körülmény, hogy 1954-ben volt olyan tendencia, mely a Hazafias Népfront-mozgalmat szembe akarta állítani a párttal, oda vezetett, hogy elvtársaink egy része bizalmatlanul nézte e mozgalmat és nem segítette eléggé a népfront-bizottságok munkáját, sőt gyakran részt sean vett benne. Ezen a helyzeten most határozottan változtatni kell s oda kell hatni, hogy a Hazafias Népfront a benne dolgozó kommunisták jó munkájának eredményeképpen teljesen magáévá tegye a párt helyes politikáját, s a munkás-paraszt szövetségre épülve egész népünk legszélesebb, az összes tömeg- szervezeteket a nemzet ösz- szes hazafias, demokratikus erőit magában foglaló eleven, alkotó mozgalma legyen. Hogy a Népfront az eddiginél nagyobb aktivitást fejtsen ki, jobban védje a népek közötti békét, a nyugodt alkotó munka lehetőségeit és a népek közti barátságot, pártunk Központi Vezetősége azt javasolta, hogy egyesüljön vele a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége, valamint a békemozgalom és az eddiginél sokkal szorosabban kapcsolódjék hozzá a Magyar—Szovjet Társaság működése. E szervezeteknek a népfront-mozgalommal való egyesülése és szorosabb Pártunk Központi Vezetősége szükségesnek tartja az országgyűlés munkájának megjavítását is és rajta lesz, hogy az országgyűlés teljesítse azt a feladatát, melyet az alkotmány számára megszabott, s eleven, sokodalú viták közepette tárgyalja meg és emelje törvényerőre a hazánk legfontosabb kérdéseire vonatkozó javaslatokat. (Taps.) A felszabadulás utáni esztendőkben a magyar kommunisták az országgyűlésen állandóan ebben a szellemben dolgoztak, s értették a módját annak, hogy az országgyűlésen keresztül célkitűzéseink megvalósítására hogyan mozgósítsák a dolgozó népet, s hogy olyan törvények jöjjenek létre, melyek a dolgozó nép javát szolgálják Semmi okunk nincs arra hogy ezt a jó és helyes tradíciót veszendőbe engedjük menni. Ellenkezőleg, fel kell újítani és biztosítani kell azt, hogy az országgyűlés a haza javára minden téren Fel kell vetni azt a kérdést is, hogy a megyék, a járások beosztása megfelel-e az új, változott időknek Magy ••^'■szó- gon jelenleg a fővároson kívül kalocsai érsek. Ezt a lépést helyesléssel fogadták a vallásos katolikus tömegek, s benne nem államunk gyengeségét hanem erejét és jóindulatának jelét látták. Miközben a párt és a kormány azon munkálkodik, hogv csökkenjen az osztályharc élessége, s hogy nemzetközileg is maximálisan elősegítse a nemzetek közötti békés együttélést, azt is tudnunk kell, hogy az imperialisták jórésze, elsősorban az Egyesült Államok imperialistái, nem változtatták meg célkitűzéseiket, s továbbra is igyekeznek hazánkba kémeket, szabotőrö- ket becsempészni. Ezek a tények arra köteleznek bennünket, hogy éberségünket ne csökkentsük, annál is inkább, mert a Szovjetunió leszerelési javaslatait eddig a nyugati hatalmak elutasították és az Egyesült Államok tovább növeli hadi-kiadásait, tovább gyártja a nukleáris fegyvereket. Mindezt látni kell és ezért. a szocialista világrendszer növekvő erejének tudata mellett szakadatlanul szükség van az éberségre és gondoskodni kell arról, hogy a honvédség, az államvédelem erős legyen. (Nagy taps.) együttműködésének biztosítása éppen ezekben a napokban folyik. A Hazafias Népfront azonban csak akkor tudja feladatait jól megoldani, akkor tudja jói támogatni a szocializmus építését, a magyar nép haladó, demokratikus, forradalmi és szocialista hagyományainak éberen tartását és erősítését, ha pártunk szervezetei és tagjai teljes erővel támogatják és szakadatlanul résztvesznek munkájában. Különösen a falun fontos ez a feladat. Falura az elmúlt két év folyamán sok jó elvtárs került s a helyi elv- társakkal közös erőfeszítéseik nyomán sok helyen megjavult a pártmunka. De akad még elég olyan falu, ahol a pártmunka elsősorban az egyénileg dolgozó parasztokkal szemben főleg az állampolgári fegyelem kérdéseire: az adófizetésére, a termelési szerződések megkötésére szűkült le és e rétegekkel kapcsolatban alig folyt politikai nevelés. A Hazafias Népfront megerősítése és aktivizálása módot ad arra, hogy pártunk e mozgalmon keresztül is közelebb jusson a legszélesebb pártonk ívüli tömegekhez és ezátal is elmélyítse pártunk befolyását. Biztosítanunk kell, hogy a megerősödött Hazafias Népfront követelje meg és szervezze meg az országgyűlési képviselők és a tanácstagok beszámolóit, azt, hogy a beszámolókon elhangzott helyes kritika, javaslat, jogoS panasz meghallgatásra és orvoslásra találjon. aktívan, jól végezze funkcióját. (Taps.) Ugyanez vonatkozik az országgyűlés bizottságainak munkájára is. Ezeket a bizottságokat lehetőleg be kell vonni mindazoknak a fontos kérdéseknek az előkészítésébe is, amelyek a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elé kerülnek, s akkor is igénybé kell venni törvényelőkészítő munkájukat, amikor az országgyűlés nem ülésezik. Az országgyűlésnek és bizottságainak ez a fokozott munkája egyben az állami demokrácia kiterjesztését, erősítését is jelenti. Mi nem féltünk a parlamenti vitáktól akkor, amikor kisebbségben voltunk, ellenkezőleg, ezek a viták hozzájárultak pártunk sikereihez, dolgozó népünk felvilágosításéihoz. Most, amikor a népi demokrácia gyökerei mélyek, épülete erős és szilárd, bátran támaszkodjunk a parlament munkájára. 19 megye van. Lengyelország ban. melynek területe több mint háromé/'"'*'' nngvobb. hazánkénál, csak 17 menve van Nálunk már az első világlhőbo rú előtt voltak olyan megyék, mint Pest megye vagy Bács megye, melynek területe tizenegy-tizenkétezer négyzetkilométer volt és bennük a köz- igazgatás nem működött rosz- szabbul. mint másutt. Ma. amikor hasonlíthatatlanul jobb a közlekedés, szinte mindenütt van telefon, könnyű a központ és a vidék közt az érintkezés, napirendre lehet tűzni a megyék — és mindiárt hozzátelhetem — a járások számának csökkentését is. (Nagy taps.) fi járások is lényegében abban az időben alakultak ki, amikor a rossz utakon kocogó lovaskocsi volt a fő közlekedési eszköz. Minden megye, vagy járás megszűnésével csökkenne a rengeteg hivatal, amely nem eevszer felesleges párhuzamos munkát végez és a bürokratizmus táptalaját képezi. Hasonlóképpen érdemes megvizsgálni, hogy nem lehetne-e összevonni Budapesten is egy sor kerületet 'Nagy taps.) Mindezeket a rendszabályokat ki kell egészíteni azzal, hogy a csökkentett számú megyékre és tanácsokra maximálisan rábízzuk a helyi feladatok “'végzését. íLelkes, nagy taps' Ez megköveteli azt, hogy a minisztériumok és az országos hivatalok mindazt átadják a megyéknek és járásoknak, ami helyi jellegű ami nem feltétlenül követel' meg a közpc M irányítást. Ez növeli a tanácsok önállóságát és csökkentené a bürokratizmust Is. Az utolsó esztendőkben ez a tendencia kezd érvényesülni. De még mindig sok helyen szükségtelenül túlzott a centralizáció, egvik-másiv minisztérium és országos szerv még mindig nehezen adja le a helyileg jobban megoldható helyi feladatokat. Azelőtt nem egyszer tréfáKedves Elvtársak! Nincs párt- és állami életünknek olyan területe, amelyet a XX. kongresszus tapasztalatainak alapján át ne vizsgálnánk és ahol ne vetnénk fel azt a kérdést, hogy mit hogyan kell javítani és vál- 'oztatni. A ml pártunk nemcsak szavakban, de tettekben váltja valóra a XX. kongresszus tapasztalataiból mindaz* ami hazánk viszonyaira alkalmazható. (Nagy taps.) Ezt a munkát olyan nemzetközi helyzetben tudjuk elvégezni, amely megkönnyíti célkitűzéseink megvalósítását. A népek békés egymás mellett élésének szelleme, melyet a szocialista tábor következetesen képvisel, s amelyet oly sikerrel szolgálnak elsősorban a Sz.ovietunió vezetőinek utazásai és bátor kezdeményezései, erőteljesen hódít szerte a világon. A Magyar Népköztársaság is erejéhez mérten ebben az irányban tevékenykedik. Ebben a szellemben javult meg viszonyunk a szomszéd Jugoszláviával, melyet 1949-ben annyi alaptalan vád és rágalom ért részünkről. Az Ausztriával való jó viszony elősegítésére szüntette meg kormányunk a határon a műszaki zárat és ebben a szellemben erősítjük kapcsolatainkat a többi országokkal is. A XX. kongresszus megállapításai nyomán egyre többen vallják, hogy nem elkerülhetetlen a háború, melyet az imperialisták a világra akarnak zúdítani. Egyre többen vannak az imperialista országokban is azok. akik ellenzik a fegyverkezési hajszát, akik követelik a tömegpusztító fegyverek eltiltását s lelkesen helyeslik az olyan bátor tetteket, mint a szovjet hadsereg egymillió- kélszázezer fővel való újabb csökkentése. (Nagy taps.) A szovjetunió tehát egymillió- nyolcszáznegyvenezer fővel csökkenti fegyveres erejét s ezzel mutatja meg, hogy nem szavakkal, hanem tettekkel is kiáll a leszerelés gondolata mellett. A szocializmusba való átmenet békés útjainak kilá- lása mindenütt megerősítet *c a béke és a szocializmus | ‘á borának híveit s nine“* messze az idő, amikor » n'ink<"» megosztott“A . gát egy sor országban al san miniszteriális imperial lizmusnak neveztem azt a törekvést, amellyel egy-egy minisztérium a legtöbb helyi jellegű, nem országos feladatot is igyekezett magához kaparintani. Ilyen módon kerültek például a kompok, köztük a Szabad Nép által szóvátett mohácsi komp is a közlekedési- és postaügyi minisztérium hatalmába-. amelv ezeket az egyszerű közlekedési eszközöket navigációs tisztek közbeiktatásával Budapestről irányítja. ’"Derültség.) A túlzott centralizáció megszüntetése, a helyi feladatok bátor átadás? a helyi szerveknek tehermentesíti a központi szervek munkáiát és meeköny- nvíti, hogy ezek a szervek valóban a legfontosabb or*z-<*.os kérdésekre összpontosítsák figyelmüket. A tanácsok önállóságának továbbfejlesztése hozzátartozik állami életünk további demokratizálásához. Ui munkakör új erőt és úi lendületet ad a helyi tanácsoknak, melyek a helyi viszonyokat jobban felismerik és az új, nec,"ohb feladatokkal együtt nőnek, együtt nő felél dsségérzetük és maonbiztosságuk. Bátorítani k"'1 minden téren a megyei, járási, városi é« falusi tanácsok és szervek munkáját. Arra kell serkenteni őket. hogv ne mindent fe’’!1~*l várjanak, hogy kutassák fel s hasznosítsák a helvi tartalékokat. legyenek aktívak, hngv a lakosság mjnden tekintetben masáénak vallja őket. Ke-ül- ienek*közelebb az eleven élethez, legyenek figyelmesek a dolgozó tömegekkel szemben, ők is őrködjenek a szocialista förvénvessée fölött és ezze1 is erősítsék a népi demokrácia befolyását. dolgozó népünk erkölcsi-politikai egységét. győzelem felé munkásegység váltja fel. (Nagy taps.) Ma már nyugodtan elmondhatjuk, hogy a béke hívei, az imperialisták hábprús terveinek határozott ellenzői a több, mint kilencszáz millió lakóst. számláló szocialista világrend- szer lakásaival, a gyarmati sorsból felszabadult százmilliókkal, a tőkés országok szocialista és kommunista dolgozóival együtt a világ lakosságának túlnyomó többségét képezik. A fejekben a béke. a szocializmus, az emberi haladás ügye már győzött és semmi kétség, hogy történelmileg rövid időn belül győzni fog minden egyéb téren is. (Lelkes, nagy taps.) A szó szoros értelmében a szemünk láttára omlanak ösz- sze azok a gyarmatbirodalmak, melyeket a gyarmattartók az évszázadok folyamán létrehoztak s amelyekből anyagi erejük jelentékeny része számlázott. Az utolsó tíz esztendőben több, mint ezerkét- száz millió lakósú gyarmo* az emberiség fele szabadult fel az imperialista rabság alól. A gyarmati sors alól felszabadult országok zöme gazdasági és politikai téren egyaránt a Szovjetunióban, a Kínai Népköztársaságban, a népi demokratikus országokban ’át- 1a függetlenséeének, szabadságának támaszát. Gazdasági téren is a szocialista világrendszer országainak fejlődését tekintik mintának, mert lát iák. hogy ez országokban minden tőkés segítség nélkül gyorsan fejlődik a népgazdaság, emelkedik a széles tömegek anyagi és kultúrális színvonala. A szocialista tábor egyre jelentősebb segítségét ezek az országok szívesen fogadják. mert tudják, hogv nincs semmiféle politikai feltételhez kapcsolva, míg az amerikai „segítség“ feltételei a „megsegített" országot rendszerint politikai függőségbe iuttatják. Ezeket a tényeket ismerik a gyarmati sorsból felszabadult országok százmilliós dolgozó tömegei s rokonszenvük a szo- -'n'ista tábor iránt egyre nö- kszik. Ez az egyik összetevő- annak a rendkívül lelkes, “S fogadtatásnak, melvben (Folytatás az 5. oldalon) Oda kell hatni, hogy a Hazafias Népfront népünk legszélesebb alkotó mozgalma legyen Bátran támaszkodjunk a parlament munkájára ! Meg kell szüntetni a túlzott centralizációt! A szocializmus ügye az egész földkerekségen bizton halad a
