Dunántúli Napló, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-11 / 110. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! nUNANTUU NAPLÓ BARANYA MEGYEI PA RT B IZOTTÓA'G A MAI SZAMBÁN: Megengedhetetlen módszerek (2. o.) — Berzsenyi Dániel (2. o.) — Szovjet ten­gerészek magyar uszályokat mentettek meg (2. o.) — A Jugoszláv Népi Ifjú­sági Szövetség küldöttségének vezetője a Szovjetunióban tett látogatásáról (2. o.) — Helyet kérnek a legifjabbak (2. o.) — Hatalmas érték a tsz-tagok kezdeményezőkészsége (3. o.) — Jobb szervezési módszerrel kell az építőipari beruházásokat előkészíteni (3. o.) Egy májusi nap a bólyi földeken (3. o.) Korszerűsítik a bányaművelést (3. o.) — a szerkesztőség postájából (4. o.) MEGYEI TANA'CS* LAPJA XIII. ÉVFOLYAM, 110. SZÄM ARA 50 FILLÉR PÉNTEK, 1956 MÄJUS 11 Megkezdődött a második ötéves terv irányelveinek megbeszélése a Komlói Szénbányászati Tröszt üzemeiben A Komlói Szénbányászati Tröszt a második ötéves terv irányelveinek figyelembevéte­lével elkészítette üzemeinek a termelés mennyiségét, önkölt­ségét és egyéb tervmutatókat meghatározó javaslatait. A tervjavaslatok megbeszélésé­re a tröszt vezetőségéből két brigád alakult, amelyek má­jus 10-én a tröszt valamennyi üzemeit felkeresték, hogy a javaslatokat megbeszéljék. Vizi László, a Komlói Szén- bányászati Tröszt igazgatója. Kratki Jenő, a tröszt beruhá­zási osztályának vezetője, Rot- kó Sándor, a tröszt gépészeti osztályának vezetője és Schnetzer Tamás a tröszt bá­nyafejlesztési osztályának ve­zetője, a komlói üzemeket ke­reste fel. Ellátogattak többek között a komlói Béta-aknára is, ahol az üzem vezetői, a párt- és a szakszervezet, a DISZ, valamint az élenjáró dolgozók előtt ismertették a tervjavaslatokat, melyekhez 3000 köbméteres kompresszor készült el András-aknán A pécsbányal András-akná- ban 1853-ban kezdték meg a szén termelését. A 103 éves aknának korszerűsítéséhez az év elején láttak hozzá. A korszerűsítés nyomán már beszereltek egy új háromezer köbméteres kompresszort, va­lamint erőteljes ütemben fo­uj lyik az akna mellett egy bányászfürdő építése. Dolgoznák a bánya mélyén is. Az első szinten már meg' kezdték a régi művelések to vábbfolytatásaként aZ újabb széntelepek feltárását. A pécs bányai András-akna 1958. ele Jén „megfiatalodva“ kapcso­lódik be újra a termelésbe, támpontokat már az üzemve­zetőséggel történt előzetes megbeszélésekből is nyertek. Vizi László elmondotta: azt tervezik, hogy a Béta-aknának 1960-ra a jelenleginél mintegy negyven vagonnal kell több szenet adnia s az önköltséget a jelenleginél tonnánként 18 forinttal kívánják csökken­teni. Meghatározta azokat a lehetőségeket is, amelyek meg­valósíthatóvá teszik a javas­latokat. A több szén termelé­séért jelentős mértékben nö­velni kívánják a kövestetőí akna termelését. A földalatti kézicsillézést lényegében az ötéves terv végére megszünte­tik, a kitermelt szén szállítá­sának elvégzésére a légaknán is szállítógépeket szerelnek fel. Az önköltség csökkentését a gépesítéssel elért fejtéljesít- mény fokozásával és az im­produktív létszám csökkenté­sével kívánják elérni. Kratki Jenő ismertette hogy a termelés növekedését Számos javaslatot nyújtottak be a pécsbányai bányászok szolgáló bányabeli és külszí­ni beruházásokra az üzem több, mint negyven millió fo­rintot kap. Rotkó Sándor fel­sorolta azokat a gépeket, ame­lyeket az üzemnek a második ötéves terv során kívánnak juttatni, többek között gumi­szalagokat, rázócsúszdákat, mozdonyokat. rakodógépeket és számos más gépet. A hozzászólások során Mát­rai Árpád, a Béta-akna üzem­vezetője többek között javasol­ta, hogy 1957 második felében kezdjenek hozzá az ötödik szint feltárásához is, hogy a többtermelést biztosítani tud­ják. Gimesi Ernő az üzem gé­pészeti osztályának vezetője javasolta, hogy a több szén termeléséhez nagyobb diszpé­cser hálózatot kell kiépíteni. Még számé« hozzászólás hangzott el, Béta-aknán a mű szaki vezetők kibővített ülésen megbeszélik részletesen is javaslatot, majd ezután kerül sor a széleskörűre, a dolgozók előtti ismertetésre. Fécsbánya vezetősége ala­pos munkával felmérte azo­kat a lehetőségeket, amelyek biztosíthatják a termelés nö­velését s számos javaslatot is nyújtott be. A bánya vezetősége számí­tásba vette, hogy az akna mel­letti táróbányószattal mái nem sokáig képesek biztosíta­ni a szén külszíni termelését mert a széntelepek egyre mé lyebben húzódnak le. Ezér javasolták, hogy a nagybánya réti völgyben egy 100 méte: mélységű kis aknát létesítse­nek. Ezen a helyen 1934-bei már bányásztak, de a feltárá az akkori technikával igei lassú volt, a vágatok fennUy Megkezdték a porcelán Dísz­jelvények gyártását A* árvízsújtotta Mohácsszi­get újjáépítésében sokszáz fia­tal vesz részt. A fiatalok ál­tal felépített épületekre, há. zakra porcelánból készült DISZ-jelvény kerül majd. A Pécsi Porcelángyár DISZ- fiataljai vállalták, hogy tár­sadalmi munkában készítik el 20x20 cm-es nagyságú szí­nes porcelán DlSZ-jelvénye- ket. A gyár DlSZ-brlgádjai május 9-én megkezdték »jel­vények gyártását. tása sokba került s ezért a széntelepeket nem művelték tovább. Az új akna lehetővé tenné, hogy már ötven méter mélységben megkezdjék a 23- as és a 25-ös telepek művelé­sét, amelyek többszázezer tonna jóminőségű feketesze­net rejtenek. Az aknában is tovább ku tatnak újabb széntelepek után Javasolták, hogy a meglévő két vakaknán kívül még két vakaknát mélyítsenek. A pécsbányai bányászok már elkészítették az újabb széntelepek feltárásának ütemtervét, amelyben vala­mennyi kereszt- és irányvágat kihajtásának határidejét pontosan megjelölték. Terv szerű munkával akarják szén termelésük folyamatosságát és növekedését biztosítani. t---------------------­Ké t kilométer korszerű vágat A pécsi szénmedemcében műszaki fejlesztési terv erre az évre a korszerűen biztosí­tott vágatok hosszának mint egy 2 kilométerrel való nőve lését határozza meg; Ebben az évben ezideig a TH, moll beton és faidomkővel bizto sított vágatokat már több, mint 600 méterrel növelték. A korszerűen biztosított vá­gatok ebben az évben mint. egy három és félezer köbmé­ter bányafa megtutarftásá teszik lehetővé. Ballagás A pécsi középiskolák 1956- ban érettségiző, illetve képe­sítő vizsgát tevő tanulói bú­csúünnepélyt tartanak má­jus 12-én délután 5 órai kez­dettel a Törekvés sportpályán. A közös munka sok-sok szép emlékét koronázza meg az ün­nepély, amikor nem egy-egy osztály, vagy iskola. hanem városunk minden érettségiző diákja találkozik és búcsúzik a középiskolától. A tanulókat dr. Molnár Pé­ter a városi tanács oktatási osztályának vezetője búcsúz­tatja. A diákok Pesti Jánost, a Tanítóképző negyedik osz­tályos tanulóját kérték meg, hogy nevükben mondjon kö­szönetét a pártnak, doleozó népünknek, hogy lehetővé tet­te számukra a tanulást. Czárt Ferenc elvtárs, a vá­rosi pártbizottság első titkára szól az érettségizőkhöz, maid Pusztai József, a DISZ városi titkára beszél. Utána Szom- iák Tiborné a Leőwey Klára Gimnázium szülői munkakö­zösségének elnöke a szülők nevében szól az egyetemekre, üzemekbe, hivatalokba készü­lő, az életbe lépő fiatalsághoz. Elkészült az újhegyi erőmű új fürdője Már jó egy éve, hogy a Pécsújhe- gyi Erőmű veze­tősége kollektív szerződésben vál­lalta az új fürdő és étkezde elké­szítését. A válla­lást teljesítették: az épületek elké­szülték. A Komlói 49-es Építőipari Válla­lat emberei má­jus 1-re — a ha­táridőre — befe­jezték a csaknem kétmillió forintos beruházást igény­lő építkezést és tegnap este az új étkezde nagyter­mében ünnepélyes családi est kereté­ben megtörtént az átadás. A vállalat vezetősége részé­ről Mezei Béla igazgató tartott rö vid ünnepi beszé­det, majd a dolgo­zók nevében Kraj- czár Ferenc, ü. b. elnök vette át az új létesítménye­ket. Az ünnepség előtt a dolgozók végignézték a leg­modernebb be­rendezéssel, tiltö- zőkkel, zuhanyo­zókkal ellátott há­romszáz személyes kétemeletes für­dőt, majd megte­kintették a Dél­dunántúli Üzem­élelmezési Válla­lat kezelésébe ke­rülő étkezdét és konyhát. Megelé­gedéssel szemlél­ték a modern vil­lanyjégszekrényt, sütőt, s a higiéni­kusan berende­zett mosdókat, öltözőiket, ame­lyek a konyhai személyzet részé­re készültek. Az ünnepséget az új konyhában ké­szült bőséges va­csora követte, majd baráti be­szélgetésen ma­radtak együtt a vezetők és a dol­gozók. A meleg­hangú ünnepélyes családi est a késő esti órákig tar­tott; Szántanak a traktorok az újjáépülő Mohácsszigeten Az árvíz előestéjén 10—15 traktor volt a mohácsszigeti gépállomáson, a többi gépet brigádszállásokon, vagy a traktorosok a saját lakásu­kon őrizték. A víz a gépeket elnyelte, némelyiknek még a kipuffogója sem látszott ki. Ahogy apadt a víz, trak­torosok és szerelők egyem- b érként láttak munkához. Amikor még csak csónakkal lehetett közlekedni a gépállo­más területén, Felföldi Ist­ván és Géczi Endre szerelők már javították a gépeket s amíg a lánctalpasok birkóz­tak az árvizes területtel, a szerelők 8—10 traktort rend­behoztak. Nem volt még ek­kor a gépállomáson régi megszokott életrend, — csak munka; az üzemi konyha sem működött, ez állt az aj­taján: „Rejtelmes sziget ön­ellátó konyhája”. Április elején az első üzem­képes traktorok — mintegy 15 — munkához láttak. Még nem a szigeten, hanem Ká- rolymajorban, Lánycsókon és Mohácson. Ezalatt itt a me­gye összes gépállomásainak lánctalpasai és a pécsváradi Sztálinyec járt szüntelenül. Most már 7 gépállomás 84 gépe segít a sziget termelő- szövetkezeteinek és egyéni gazdáinak. Zsabszki János traktoros, aki a téli gépjaví­tás után szintén hazavitte gépét megőrzésre, hogy al­kalomadtán azonnal indul­hasson, mégcsak egy jó hete tudta kimenteni azt a vízből. De azóta már 44.5 normál­hold értékű munkát végzett. Kindli György traktoros a Petőfi tsz-ben veti a kukori­cát. Április végén kezdett munkába a szigeten Mészá­ros József, a papréti részen, ahol egyénieknek szántott. Mészáros József már a tava­szi tervét is túlteljesítette. Herr József traktoros, aki a Szabadság Tsz-ben és az egyéni gazdáknak szánt a rö­vid tenyészidejű kukorica alá, május első nyolc napja alatt 50 normálholdat telje­sített. Ezzel a tavaszi tervét 43 normálholddal szárnyalta túl. Götli László, Petre Jó­zsef és Gyenís József mo­hácsszigeti traktorosok ugyancsak az elsők között kezdték meg a szigeten a ta­laj munkát. Vasárnap délelőtt a gép­állomáson megbeszélést tar­tottak és megállapodtak, hogy a sziget területét az itt dolgozó gépállomások trakto­rosai közt felosztják. Minden gépállomás itt megbízott ag- ronómusa felelős azért, hogy a körzetéhez tartozó terüle­ten minden holdnyi földet megmunkáljanak. A dunafalvi Szabadság és Ságvári Tsz-ben ezideig min­den talpalatnyi száraz terü­letet felszántottak és előké­szítettek vetésre. A burgo­nyavetést már mindkét ter­melőszövetkezetben befejez­ték. A Ságvári Tsz-ben 30 holdon, a Szabadságban pe­dig 22 holdon a napokban kezdik meg a kukorica veté­sét. A mohácsszigeti Uj Ta­vaszban szintén vetés előtt all a föld, a burgonyavetést csütörtökön már itt is befe­jezték. A Vörös Fény Tsz- ben még 25 hold száraz te­rület vár szántásra, de a gé­pek már ebbe is belefogtak. A homorudi Petőfi Tsz-ben ugyancsak elvetették 11 hol­don a burgonyát, szerdán pedig Zetorral nekiláttak a kukoricavetésnek. ... Most 84 erőgép dübö­rög a néhány hete még tel­jesen víz alatt álló szigeten, hogy újra gazdag termést hozzon a sokezer holdas Mo-> hácssziget. Szerencsés utat • • • Sokszor hangzik el az utóbbi s időben ez a jókívánság és a í tapasztalatok azt bizonyítják, ‘ hogy teljesül is. Természete- ( sen azokra az utazásokra i gondolunk, amelyeket szovjet * vezetők tesznek más orezá- * gokban, s amelyek sorra az- . zal az eredménnyel járnak, ; hogy tovább rendeződnek a > nemzetközi kapcsolatok, eny- * hül a feszültség, új kereske- J delmi, kulturális és tudomá- 1 *yos egyezmények jönnek lét- <■ re — azaz a béke kilátásai * mind jobbak lesznek. Nem t véletlen, hogy az egyszerű 3 szovjet emberek — Pándi Pál c legutóbbi tudósítása szerint — j kedélyesen „a mi turistáink“- t nak nevezik Bulganyin és j Hruscsov elvtársat. Turiszti- t kának sem utolsó teljesítmény c az, hogy a szovjet vezetők a * múlt évben Indiát és több más ^ ázsiai országot látogattak meg, idén pedig Angliába utaztak. De ez nem csak afféle idő­töltő utazgatás. Turisztikának ^ még olyan haszna sohasem ^ volt, mint ezeknek az utazá- soknak — az egész nemzetközi légkört tették egészségesebbé. Ismerjük a „vasfüggöny" meséjét. Sokan akadtak a tő­kés országokban, akik elhit­ték, s akiket ezen az alapon tóbbé-kevésbé meg lehetett nyerni a hidegháború gondo­latának. De mc*t próbálja va­laki ezt a gyermekded mesét elhitetni bárkivel is. feltét­lenül kudarcot vall, mert ha más nem, ezek az utazások mindenkit meggyőzhettek ar­ról, hogy éppen a Szovjetunió zárkózik el a legkevésbé más országoktól, sőt a Szovjetunió a legodaadóbb támogatója minden olyan törekvésnek, hogy a tőkés országok népei megismerhessék a szocialista népek életét, persze a maga vonzó valójában és nem úgy, ahogyan a nyugati sajtó által következetesen rajzolt torzké­pekből ismerhették. De ha a tények megcáfolták a „vasfüg­göny“ legendáját, s mindazt, ami ezzel összefügg, aligha maradt még valami, amivel az imperialista körök a hideg- h' ->rú folytatását indokoljak. Érdekes és tanulságos figys* lemmel kísérni a nemzetközi eseményeket. Különösen ta­nulságos az Atlanti Tanács legutóbbi ülésszakának közleménye. Az Atlanti Ta­nács tudvalévőén elsősorban és főleg katonai jellegű szer­vezet, amelyben a nyugati tő­kés hatalmak azért léptek egyességre, hogy támadócélu tömböt alakítsanak ki a Szov­jetunió és a többi szocialista ország ellen. Létrehozásának alapja a nemlétező „kommu­nista veszedelem", amelyről Nyugaton hosszú éveken át lázas igyekezettel bizonygat­ták, hogy — van. Csakhogy a lázas igyekezet hiábavalónak bizonyult, mert a tények hcsz­szú sora bizonyította a Szov­jetunió fegyveres erőinek csökkentésétől, a baráti láto­gatásokig, hogy ilyen „vesze­delem“ nincs. Mármost az az imperialista körök problémája hogy miképpen indokolják mégis ennek a nemlétező ve­szedelem elleni védekezésre alapozott katonai szövetségnek a létét. Ezt a dilemmát tük­rözi a záróközlemény, amely többek között ezt mondja: „ ;: : a jelenlegi kilátások he­lyet látszanak engedni az at­lanti hatalmak új, békés kez­deményezéseinek. Az atla-ti hatalmak elhatározták, hogy ugyanolyan energiával foly­tatják ezeket a kezdeménye­zéseket, amilyen energiát vé­delmük megszervezésére szen­teltek és amelyet annak fenn­tartására továbbra is ki fog­nak fejteni.“ Magyarul ez azt jelenti, hogy ideje már átfes­teni a cégtáblát. Csakhogy olyan tőkés még Amerikában sem akad, aki pusztán a .-.ég- tábla átfestésével megmene­kült volna a csődtől. Abból hogy az Atlanti Tanácsnak, ennek a gyökerében katonai szervezetnek az ülésén ilyen békés szólamok születhettek, csak arra lehet következtetni, hogy ez a támadócélu „védel­mi szövetség“ idejét múlta alapját vesztette, pusztulásra van ítélve. Ez persze csak az egyik ese­mény. Emellett számos más tény, például sz amerikai tá­maszpont felszámolását köve­telő izlandi határozat, az an­gol csapatok eltávolítását kö­vetelő ceyloni nyilatkozat és más események is bizonyít­ják, hogy a háborús tervek megvalósítása egyre nagyobb és erélyesebb ellenállásba üt­közik, s a néptömegek mellett most már a kormányok részé­ről is. Mindezek az események pedig szorosan összefüggnek azzal a békés politikával, az­zal a kölcsönös baráti kap­csolatok kiépítésére való tö­rekvéssel, amely a Szovjet­unió külpolitikáját áthatja, s amelynek egyik eszköze a szovjet vezetők sorozatos uta­zása más országokba. Ezeket az utazásokat újabbak köve­tik. A látogatást viszonozzák a meglátogatónak, újabb meg­egyezések, újabb baráti kap­csolatok jönnek létre. Ezek a> utazások — kiegészítve a nép tömegek békevágyának kifeje­zésével, a dolgozóknak a há­ború ellen, a békéért folytatott harcával — békét hoznak a2 emberiségnek, olyan derült légkört teremtenek, amelyber el kell olvadnia minden hideg- háborús törekvésnek. Ez aa oka annak, hogy a tömegei olyan nagy örömmel üdvözlii az államférfiak utazásait ét tiszta szívvel kívánnak min den alkalommal szerencséi utat.

Next

/
Thumbnails
Contents