Dunántúli Napló, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)
1956-05-11 / 110. szám
2 N A P L ö 1956 MÄJTTS lí " Megengedhetetlen módszerek A TASZSZ nyilatkozata Moszkva. A Német Szövet ségi Köztársaság sajtó és tájékoztató hivatala folyó év május 3-án közzétette az NSZK kormányának emlékiratát annak kapcsán, hogy a szövetségi gyűlésben az általános hadkötelezettség bevezetéséről szóló törvényjavaslatot tárgyalják. Az NSZK kormánya, igyekezvén megalapozni Nyugat-Németország remi- litarizálására, egyebek között az ötszázezres létszámú nyugatnémet hadsereg felállítására irányuló intézkedéseit, ebben az emlékiratban ellenséges és kihívó koholmányokat hangoztat a Szovjetunió külpolitikájáról. Az NSZK kormánya például azt állítja ebben az emlékiratban, hogy „a szövetségi köztársaság és szövetségeseinek szabad életfor- máia veszélyben van“ és hogy a Szovjetunió ,.katonai erővel fenyegeti a szabad világot“. Az NSZK emlékirata a továbbiakban ezt mondja: „amint a Szovjetunió vezető áll amf érfiainak nyilatkozatai mutatják, nem riadnak vissza mée az atomfegyver használatától sem... A szovjet támadás váratlanul és nagy gyorsasággal történhet. Ez szükségessé teszi, hogy fegyveres erőket tartsunk állandó harci készen’étben.“ Amint a TASZSZ előtt is ismeretessé vált, a Szovjetunió vezető köreiben a Szovjetunió békeszerető külpolitikája elleni rosszindulatú rágalomnak minősítik az NSZK kormányának emlékiratában foglalt kijelentéseket. Amikor az NSZK kormánya ilyen és hasonló, a nemzetközi érintkezésben megengedhetetlen mód szerekhez folyamodik, nyilván azt reméli, hogy igazolhatja a német közvélemény előtt a Nyugat-Németországban folyó remilitarizálási intézkedéseket. Ugyanakkor, amikor mindenütt erősödik a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló törekvés, és sok országban lépéseket tesznek, hogy megegyezésre jussanak a fegyverzet csökkentése kérdésében, az NSZK kormánya sürgeti a nyugatnémet hadsereg létrehozását és védelmezi saját külpolitikai irányvonalának alapjaként a már kudarcot vallott „erőpolitikát“. Az NSZK kormányának ez az irányvonala nyilván az európai helyzet kiélezését célozza és szükségképpen megnehezíti a megérlelődött nemzetközi kérdések megoldását. Az NSZK kormánya, minthogy nem rendelkezik semmiféle érvvel a népek békeszerető törekvéseit, így a német nép békeszerető törekvéseit is semmibe vevő ilyesféle politi kája igazolására, megkíséri eltorzítani a Szovjetunió bé keszerető külpolitikájának tényleges értelmét, megkíséri félrevezetni a széles közvéleményt Nyugat-Németországban, ahol mint ismeretes, jelentős társadalmi körök száll nak szembe az ország remili- tarizálásával. Az ilyesféle taktika azonban nem járhat sikerrel napjainkban, amikor a Szovjetunió és a többi békeszerető állam kezdeményezésére jelentős eredmények születtek a nemzetközi feszültség enyhítésé ben és a béke megszilárdításában. Másfelől, minden országban, így Nyugat-Németországban is, egyre többen megértik, hogy nem az „erőpolitika“ és a fegyverkezés’ hajsza, hanem a nemzetköz’ feszültség további enyhítését célzó politika biztosíthatja az európai népek békéjét é6 biz tonságát. Á Jugoszláv Népi Ifjúsági Szövetség küldöttségének vezetője a Szovjetunióban tett Játogatásról Belgrád (TASZSZ): Az Om- ladina című lap május 9-én közölte azt a nyilatkozatot, amelyet Mijalko Tripalo, a Jugoszláv Népi Ifjúsági Szövetség küldöttségének vezetője adott a Szovjetunióból történt visszatérése alkalmából. A Jugoszláv Népi Ifjúsági Szövetség küldöttsége — mondja Mijalko Tripalo — a Komszomol meghívására eev hónapot töltött a Szovjetunióban. Vendéglátóink rendkívüli vendégszeretetének és a nagyszerűen összeállított programnak eredményeként közelrő’ megismerhettük a Komszomol tevékenységét és a szovjet ifjúság életét. A Komszomol Központi Bizottságában rendezett találkozásaink során tá-pvalásbkat folytattunk a további együttműködésről és az ’fiúségi szervezetek nemzetközi kapcsolatéinak problémáiról. E találkozások idején nyílt és őszinte eszmecserét folytattunk a más országok ifjúsági szervezetei közötti együttműködés továbbfejlesztésének módjairól. A Jugoszláv Népi Ifjúsági Szövetség vezetői és a küldöttség tagjai rendkívül örülnek annak, hogy a Szovjetunióban tett látogatásunk alátámasztotta: nincsenek akadá- ’yai a Jugoszláv Népi Ifjúsági Szövetség és a Komszomol •’gyüttműködésének. A jugoszláv ifjúsági küldöttség találkozott a Komszomol Központi Bizottságának tagjaival és e találkozásokon konkrét határozatokat hoztak a jövendő együttműködés formáiról. Megállapodtak abban, hogy október elején a Komszomol küldöttsége ellátogat Jugoszláviába és megismerkedik a Jugoszláv Népi Ifjúsági Szövetség életével és munkájával. Churchill Nyugat-Némctországban Düsseldorf (MTI): Siir Winston Churchill, volt angol miniszterelnök, szerdáin feleségével együtt ötnapos látogatásra Nyugat-Német országba érkezett. A DPA jelentése szerinti Churchill csütörtökön Aachenben átvette a Nagy Károly- díjait, amellyel minden évben azt az államférfit, tudóst, po lrtikust vagy írót tüntetik ki. aki „jelentős érdemeket szerzet' az európai egység megteremtésében.“ Kocsa Popovlcs szerdán Christian Pincauval tárgyalt Párizs (Tanjug) Kocsa Po- novics jugoszláv külügyi államtitkár és dr. Vilfan, a köz- ‘á -sasági elnök főtitkára szerdán este megbeszélést folytatott a francia külügyminisztériumban Christian Pineau francia külügyminiszterrel és René Massigll külügyi főtitkárral. Berzsenyi Dániel I 80 évvel ezelőtt, 1776. má-*■ jus 7-én született és 120 éve halott az óklasszikus irányú ódaköltésnek legkiválóbb mestere: Berzsenyi Dániel. — Már nevének hangzásában i< van valami szokatlan, van valamiféle erő. Megjelenésében is robusztus alak. Maga írja soproni éveiről: „Sopronban magam tizenkét németeket megvertem és azokat a város tavába hánytam; és az én sze retőm az én karjaim között el áléit." Ugyanez az erőteljesség jellemző költészetére is. Költői pályájának elején Kisfaludy Sándorhoz hasonlóan még 8 maradi nemesség költője. A magyar nemesség a Martino- vics-mozgalom elfojtása előtt már megegyezett a Habsburgokkal, mert félt a francia forradalom hatásától. Berzsenyi kora nemeseihez hasonlóande- rűlátóan, megelégedetten ma- gasztalja a honi föld szépségét, termékenységét, és úgy gondolja, hogy a nemesi alkotmány a legjobb a világon Még arra is, hogy a jobbágyokat megvédelmezze. Erre uta1 A Balaton című verse egyik wa: „S a gunyhók lakosit szent törvény jobbkeze védi.“ Az árutermelés, a pénzgazdálkodás fokozódásával a nemesség áttér a fényűző életmódra, és világpolgári igényeket kezd meghonosítani. A kapitalizálódó nemesség emye- dését, erkölcsi süllyedését csakhamar észreveszi Berzsenyi is, és a halhatatlan római lantos, Horatius példájára felemeli szavát: , Romlásnak indult hajdan erős magyar! Nem látod. Árpád vére miként fajul? Nem látod a bosszús a egeknek v Ostorait nyomorult hazádon?“ A halhatatlan szózat a rajongó hazaféltés fel jajdulása Ebben „A magyarokkor című első ódájában Berzsenyi Dániel saját osztályának, a nemességnek a hanyatlásából az egész magyarság pusztulásán következtet. A megrázó erejű hazafias órák egész sora zen diil meg ajkán. A Napoleon elleni harcok sikertelenségében azonban Bér zsenyi rádöbben a törtére'!«’ változások szükségszerű és második „A magyarokhoz című ódáiában már drámai hatású képekben, izgatott han gon kiált fel: „Forr a világ bú? tengere, ó magyar!“ Berzsenyi költészetét a nemesi életszemléletből való kiábrándulás kezdi áthatni. Osztályának hanyatlása egyidőre borúval vonja be költészetét de a felvilágosodás hatása váratlan fordulatot hoz Berzsenyi költői fejlődésében. A régi és az új harcában Berzsenyi határozottan az új mellé áll, s r magyar felvilágosodás egvü '««tüzesebb tollú költője lesz 1808 végén indul meg levelezése Kazinczyval. Az ő hatására egyre határozottabban a Szav'et tengerészek magyar uszályokat mentettek meg Izmail (TASZSZ1: Az odeszíza’ területhez tartozó Izmail- ba rádJótávlrat érkezett a Duna-Tengerj Hajóforgalmi Vál- ’alnt Taman nevű gőzöséről. M nt a távirat közli, májú« 'i-n p Taman sz egyik romár Vi!\ ÖÍT’t'CT! CTpVp 7,*^ során hírt kapott arról, bőm- az ezredik kilométerkő térségében magyar uszályok leszakadtak horgonyukról és sziklás partok fo'é sodródnak. A magyar uszályokat elkerülhetetlen pusztulás fenyegette. A zovjet gőzös legénysége elhatározta, hogy haladéktalanul a magyar uszályok segítségére siet. Éjszaka negyed kettőkor ráakadtak a vizen sodródó uszályokra és a rossz látási viszonyokkal, valamint az erős fVral küzdve sikerült fedélzetükre venni a magyar uszályok legénységét. Ez éppen a pusztulást lelentő szikoktól 15 méterre történt. Hat óra 30 perckor a 710 zárná uszályt és a 84. számú hAnzln-tartálvhájót már biz- <os helyre vontatták, maid át- ■dták a Komárom nevű magyar gőzösnek. Kivégezték a két ciprusi giSrbg fiatalt Nicosia (MTT): A londoni rádió és az A rP jelentése szerint a niccsir' börtönben csütörtökön >- h maiban felakasztották Km’aolbz, és Demetriu ciprusi görög fiatalokat. felvilágosodás, a polgárosodód ideológiájának útjára lép Berzsenyi is. Megváltozik a felfogása a jobbágykérdésben, ö, aki előbb még élesen' elítéli a jobbágyfelszabadításért küzdő Berze- viczy Gergelyt, később drámai hangon leplezi le a robotadó jobbágy és a robc-ból élő nemes úr viszonyát. A Pesti Magyar Társasághoz írt költői levelében a felvilágosult költő öntudatával hirdeti: „Az ész az Isten, mely minket vezet.“ Amíg egyik, előbb írt ódájában „a vaüástalanság rut szüleményeit“ ostorozta, most már „a hit vakító szentelt maszlagtt” kárhoztatja. Megváltoztatja a női nemről vallott előbbi felfogását is. Ifjú feleségét, mint ő maga írja Kazinczynak, sohasem akarta kiemelni a tudatlanságból. „ ... Ami feleségemet illeti, középszerű mindenben. 14 esztendős korában vettem el, együgyüségben találtam és abból fel sem szabadítottam, mert e részben egy kevéssé napkeletiesen gondolkoztam.“ Később belátja tévedését: „Hogy a szelíden érző szép nemet Retiltva minden főbb pályáiról, Guzsalyra, tőre kárhoztatni szokta A férfitörvény, vájjon jól van-c?“ — kérdezi fiatal költő-rokonához, Dukai Takács Judithoz írt versében. Széchenyi Hitel-jének hatására írja meg „A magyarországi mezei szorgalom némely akadályairól" című tanulmányát, amelyben a mezőgazdaság eljövendő útját a telkes jobbágyok és elszegényedett nemesek „szerkezeteiben“, va- «vrt a szövetkezetekben látja. IJ “rzsenyi Dániel költé- szete a régi és az új harcának viaskodó világnézeti válságában váltja valóra a felvilágosodás és az azzal hazánkban is beköszöntő polgárosodás programját. Berzsenyi az, aki a Kazinczy-kor klasszikus törekvéseit átvezeti Kölcsey és Vörösmarty ramanticizmusa felé. Ódaköltészetében a szug- gesztívítás a nagyarányúság- gal és hangulatos festőiséggel egyesül. Dr. Tóth István Két hete, egy telefonnal kezdődött. — Itt Horváthné beszél, a Gyógyszertár Vállalattól;: j Kérem ... Szeretném, ha eljönnének ide, a vállalathoz, és megkeresnének engem . ; i — Nagy bajban vagyok .. i Dolgozom, de két kisgyermekem van és nem tudom őket hová tenni. i Mikor bekopogtattam a vállalathoz és Horváthnét kerestem, kiderült, hogy kettő is van belőlük. Mindkettő gyermekes anya... Az egyik éppen szabadságát tölti, a másik azonban benn van. — Az elvtársnő kereste telefonon a Dunántúli Naplót? A fiatalasszony a fejét rázza, hogy nem, de pillanatokon belül kiderül, hogy tudott a telefonbeszélgetésről, tud róla az egész vállalat, mert Horváthné (a másik, a szabadságon lévő Horváthné) ügye: közügy. Az igazgató, Szabó elvtárs elmondja, miért. — Horváthné jól dolgozik, de a gyerekek.. j Nincs kire hagyja őket, így aztán a műit évben szülési szabadság, fizetéses és fizetésnélküli szabadság, betegszabadság révén vagy hat hónapot hiányzott. Tessék elképzelni a helyzetünket: a munka sok, a két másik adminisztrátor-gépírónő örült, hogy saját munkáját ellátta, mégis, dolgozhatott Horváthné helyett is. Ez, — bár nem az asszonyka hibájától, de — munkatöbblet,. Bizony, jó lenne, ha segítenének a bajon és helyet teremtenének a kicsiknek! Gondolják csak meg, hogy nálunk és Iföelget kérnek a legifjabbak más vállalatoknál, üzemeknél összesen hány munkaóra vész így kárba és hány asszony menne 6zíves-örömest dolgozni, de nem mehet, mert ott vannak a gyerekek! De tessék, beszéljen magával Horváth néval! Ezzel a falhoz megy, kikeresi a névsorból és diktálja a címet: — Hegyalja utca 6. • Jó meleg van, a nap pazar kézzel szórja legmelegebb nyilait. Horváth Jánosné az utcában sétál valahol a gyerekekkel, az utcában, amely olyan, mint egy hullámvasút. Mégis, férje egy pillanat alatt előkeríti. — Ja, a bölcsőde ügyében jött? — kérdi és bemutatja a gyerekeket: — Ez a Jancsi, másféléves, ez a Laci, féléves. Az mér elintéződött, tegnap végre felvették őket.. s Igaz, amíg helyük akadt, sokat mulasztottam .Dehát mit tehettem volna? — Melyik bölcsődébe vették fel a gyerekeket? — A Kilián György utcaiba. Igaz, messze van, elegem lesz, míg a két gyereket lecipelem, de azért ;: i De asért jobb lesz így, mint ennekelőtte volt. Ezzel búcsúzunk és indulok következő állomásom, a Kilián utcai bölcsőde felé. Ez a három közül az egyik. A másik kettőt (az Uzsok utcait és az újmeszesit) majd telefonon keresem fel... De itt a magam szemével láthatom, hogy másfél hónap alatt 23 előjegyzést róttak egy füzetbe, mind a huszonhárom név mögött egy-egy olyan édesanyát sejtek, aki vagy csak nagyon keservesen tudja ellátni a munkáját a gyerekek miatt, vagy ettől, a bölcsődei hely megüresedésétől teszi függővé: vállal-e munkát vagy sem? 23 előjegyzés :;. Szerencséje van Horváthnénak, hogy néki sikerült. i s — Hát nem lehetne kicsit összehúzódni, hogy többen férjenek be? — kérdem. A bölcsőde vezetőnője csak fáradtan legyint: — Negyvennégy férőhelyes a bölcsőde. Tudja mégis hányán vannak? ötvenötén! ötvenötén! Szenvedélyesen magyarázza, hogy ez milyen sok, milyen nagy munkát ad a személyzetnek, — de nem ezért elkeseredett, hanem azért, mert mint egy céltáblán, rajta pattan mindenegyes szülő elkeseredése, panasza. Most már nem Is fogad el előjegyzést, pedig naponta négy-öten kopogtatnak gyermekkel a karjukon. Betelt a létszám — mint telefonon megtudom — az Uzsok utcai bölcsődében is. Itt harmincöt apróság helyén negy- venkétten szoroskodnak, húsz előjegyzést kicsiny, vagyis inkább édesanyjuk pedig várja- várja, mikor szabadul fel egy hely, vagy mikor épül egy új bölcsőde. © Ezt kérdezem a városi tanács v. b. egészségügyi osztályén is. Az orvosnő, akihez a város bölcsődéi tartoznak, úgy megörül jöttömnek, mintha legalábbis ajándékot hoztam volna: — PróbáMa meg az úJság, hátha segíthet! Megkezdtük egy negyven férőhelyes bölcsőde építését az Alsóhavi utcában, de az építkezés leállt, — elfogyott a tégla. — Hány tégla kellene? — Nyolcvanezer. A Tatarozó Vállalatnak most lenne kapacitása, nekünk pedig van pénzünk. Ha megkapjuk a téglát, néhány hónapon belül felépül a bölcsőde. Tudja, hányán várják? Intek, hogy tudom. — De azt nem tudja, hogy a második ötéves tervben mit teszünk? — Azt nem; Elkalauzol a másik szobába, egy fehérköpenyes elvtárshoz. Az papírokat húz elő és mutatja: — A második ötéves tervben három bölcsődét építünk. Idén egyet — ha lesz tégla — 1958 és 1960 között még kettőt, összesen 120 férőhellyel. De kell is ennyi. Gondolja csak meg, hány munkáskezet szabadít fel ez a három bölcsödé!? Kevesebbet, mint amennyire szükség lesz, azaz ameny- nylre már szükség lenne. Ez nemcsak az én véleményem, hanem Asztalos Ferenc elvtársé is, akivel a városi tanács elnökhelyettesi szobájában tárgyaljuk meg a bölcsődék dolgát. Először azt, hogy mi lesz a megkezdett építkezéssel. — Kedden — mondja Asztalos elvtárs, — összehívjuk azokat a vállalatokat, amelyeknek ki szoktunk adni munkát. Elébük tárjuk, hogy milyen fontos ennek a bölcsődének a megépítése, nemcsak a tanács, hanem a város népe szempontjából. Kérjük, hogy segítsenek, kaparják össze az építőanyagot, hiszen ez valamennyiünk érdeke. — És mit lehet még tenni? Mert ez az egy bölcsőde elég azoknak, akik a Kilián utcában felvételre várnak... Mi lesz a többiekkel és azokkal, akik majd ezután jönnek? •— Jövőre kitelepítjük a Kilián utcai loölcsőde mellől az ovódal napközit. így helyet szabadítunk fel, terjeszkedhetnek a legkisebbek. De ezzel együtt Is kevés az, amit tehetünk .; í Ezek után előveszem a második ötéves terv vitára bocsátott irányelveit. Olvasom, hogy fokozni kell a pécsi feketeszéntermelést, hogy a lakásépítést többek között Pécsre kell összpontosítani, olvasok az újhegyi hőerőműről..; Mennyi munkáskezet kíván mindez! Milyen nagy szükség lesz az asszonyok kezére is, akik közül nagyon sokan szívesen jönnének már most a hívó szóra és jönnének majd a nagy munkák idején — de mi legyen addig a gyermekekkel? A válasz benne van a második ötéves terv irányelveiben: „Különös gondot kell fordítani a betegségek megelőzésére, az anya- és csecsemővédelemre .. .“ A válasz benne van mindazoknak a véleményében, akiket megkérdeztem körutam során: új bölcsődéket kell építeni, bővíteni kell a régieket! Ez nem megy egyik napról a másikra, az bizonyos. De amit lehet, azt meg kell tennünk még ma, sőt, amit lehet, azt meg kell tennie az egészségügyi minisztériumnak Is. Mérlegelnie kell városunk helyzetét, a szükségleteket, a fejlődés távlatait... Sőt, nemcsak Pécsett, az egész országban mérlegelni kellene ezt, a csecsemőotthonok létesítése, az anyák felszabadítása szempontjából. Az édesanya, a vállalati Igazgató, a bölcsődevezető, az illetékes előadó, az elnökhelyettes egyazon véleményen van: ki kellene bővíteni a mi szép, nagy tervünket, a második ötéves tervet a bölcsődék számának fokozott szaporításával, és fejlesztésüknek részletes tervével! Garami László
