Dunántúli Napló, 1956. április (13. évfolyam, 81-103. szám)
1956-04-30 / 103. szám
Éljen májust,a pro!etárnemzet!<öz<ség hircos ünnepe,a világ munkásainak seregszemléje! Épül a Hidasi Brikett gyár Ez csak egy része a hatalmas gyárnak. Igaz, a legfontosabb része. Rajzolónk a szárító- és présház épületét látja ilyennek. Jó fantázia kell ahhoz. hogy az égnek meredező vasbetonoszlopokból ég zsaluzó deszkafalak kuszáit tömegéből kihámozza .az ember a nagyszerű épületet, amely a harmadik negyedév végén — bármennyire is hihetetlenül hangzik is — próbaképpen dolgozni fog, s még ezévben megkezdi a hidasi bánya lignitjéből a brikettgyártást. Volt eddig is Magyarországon brikettgyártás, csak nem ilyen módszerekkel, mint ahogy itt történik majd ... Az eddigi szokás az volt, hogy a gyengekalóriájú szénből szurkos brikettet állítottak elő, ami úgy-ahogy bevált a háztartásokban. Ennek a tüzelőanyagnak — bár drága volt — nem felelt meg a kalóriája. Ezért határozta el még 1954- ben a Minisztertanács, hogy Hidason, német mintára olyan brikettgyárat létesít, amely kötőanyag nélkül nagykaló- riájú brikettet készít. S a gyér épül. Május 1-én átadják az irodaházat, a transzformátor épületet, csille- buktatót és kerékpárszint. Ezenkívül átadják a gyárhoz vezető nagyvasút utolsó négyszázméteres szakaszát, amelyet 45 nappal a határidő előtt készítettek el. A nagyszerű eredmények elsősorban az élenjáró brigádok teljesítményének köszönhetők. Az elmúlt hetekben, a május 1-re kibontakozó munkaverseny alatt Jerkovics József ács brigádja 183 százalékos eredménnyel dolgozott. Nem sokkal marad le mögötte a vasutat építő Csordás brigád sem. Az ő eredményük április hónapban 160 százalék volt. Valamennyiüket túlszárnyalja Müller István kubikos csapata, amely kétszeres normát teljesít egész hónapban. Érdekes újítás is született az elmúlt hetekben. A deszkahiány akadályozta a gyors zsaluzást. A veszélyt Lakatos József elvtárs, a komlói 49, sz. Építőipari Vállalat igazgatója hárította el azzal, hogy utasítást adott a vaslemezes zsaluzásra. Azóta, ahol csak lehet, ezzel a módszerrel dolgoznak. Igaz, hogy így nehezebb a munka, de nem áll le anyaghiány miatt az építkezés, s megtakarítás is jelentkezik. Épül tehát a Hidasi Brikettgyár. S néhány hónap múlva már azt mondhatják az építők: „Emberek! Készek vagyunk, mehetünk másik gyárat építeni!...” Tenkely Miklós Erősödik megyénk mun kásosstálya DJ ^0^0 Iparunk s elsősorban a szénbányászat hatalmas arányú fejlesztése lehetővé tette, hogy egyre több munkást foglalkoztathassanak a bányák és ipari üzemek. Az ipari munkáslétszám 1938-hoz viszonyítva majdnem háromszorosára emelkedett. Az első ötéves terv alatt az ipari munkások száma tízezer fővel nőtt. Egyiilt ünnepelünk 1950- ben a Pécsújhegyi Erőműben dolgoztam. Emlékszem, mennyire vártuk május e! tejét. Zenés ébresztő, felvonulás, szórakozás, — együtt dolgozótársaimmal ét Pécs minden dolgozójával. 1951- ben a párt hívó szavára falura mentem és jelenleg a ,ásdi gépállomás igazgatója vagyok. A lázas készülődés- b'.l, — amely minden évben megelőzi ezt az ünnepet — most sem volt hiány. Terveket készítettünk, hogy a dolgozók minél szebben és jobban ünnepelhessenek. Ma együtt ünnepelünk mi, a gépállomás dolgozói, Sásd dolgozó parasztjai, kisiparosai, a Komlón dolgozó bányászok és az értelmiségiek, a munkásparaszt szövetség jegyében. MARTON ISTVÁN Kis Tóth István köszöntése Nincs ennek a falunak semmilyen ipari létesítménye. Még gépállomása sincs. Ha valami ről, akkor a búcsújárósról ismert. Máriagyűdön mégis ünnep május elseje, — a munka ünnepe éppúgy, mint a városban. És nemcsak a nemrég alakult termelőszövetkezet tagjai ünnepük ezt a napot. Az egyéni' leg dolgozó gazdák is. Közülük nem egy munkájának híre túljutott a kis falu határán. Egyikükkel megismerkedtem és egyre jobban csodálom Csodálom hallatlan akaraterejét, munkaszeretetét. Mér nem fiatal, öt évtized zúgott el felette. Kis Tóth Istvánnak hívják, és mint a legjobb szőlészgazdát ismerik a faluban. 1953- ban, abban a peronoszpórás Az eha siklási má{us ttscfr Félévszázada fordulót iln~ ni> veinek Siklóson, ötven évvel ezelőtt, 1906-ban tartották meg az első május elsejét az ősi vár tövében. ... 50 évi — Hosszú idő! Mennyi esemény történik öt évtized alatt! Akik 50 évvel ezelőtt fiatalok voltak, ma őszek, a hatvanon túl járnak, mint Krét Imre elvtárs, a siklósi Krét bácsi. Krét Imre 1906 tavaszán Harkányban dolgozott. Tudott róla, hogy lesz május elsejei ünnepség, mert az 1904-ben alakult helyi szak- szervezet készülődött. — Te gyerek! — rivalt rá egyik mester. — Talán te is elmész május elsejét tartani? — Ha tudnám, hogy élmény, úgy ledobnám az állványról, hogy leragadna a földre — így a vállalkozó. A május í-i ünnepségre mégis elment. Mert milyen a gyerek? Ha valamit nem szabad,, ha valamit tiltanak, — hát annál inkább. így lett belőle szemtanú, résztvevő, az első siklósi május elsején Felvonulással kezdődött. F.pítőmunkások, segédmunkások. földmunkások vonultak zárt sorban és jelszavuk a 3x6 volt. Nem maradtak el a csendőrök sem. Nem lőttek, nem ütöttek, de elkészültek, mert mit lehet tudni..., A majális erdőbe mentek és itt ünnepelt mintegy 200 ember. Vincze Antal és Priol Alajos, a helyi szervezet vezetői beszéltek május elseje jelentőségéről. Később gyarapodott a résztvevők száma. A tanítók, egykét vállalkozó, meg a plébános. Varga Vitusz is odakeveredett. Az újabb jövevények közül páran nem állták meg szó nélkül a szocialista tanok terjesztését és vitatkozni kezdtek Vincze Antallal. Fz a Vince' Antal — meséli Krét bácsi — materialista felfogású volt. Nem kerülte el a vitát. — Maguk szocialisták? — vetették oda neki. — Nem szocialisták, hanem szocialus- ták. Lustaságot, munluikerü- lést terjesztenek. Lám, ma sem dolgoznak. Vincze Antal érvelt, vitatkozott. Segített neki a 200 főnyi ünneplő és — mint Krét bácsi mondja — győzött. Még Varga Vitusz is kijelentette az ünneplőknek: „Maguknak igazuk van." A vállalkozók nem adtak igazat nekik, pedig akkor kiegyeztek volna 10 órai munlcaidővel is az építőmunkások. A vita jó iskola volt — két egymással szembenálló osztály öntött nyíltan tiszta vizet a pohárba. „Le a kizsákmányoló vállal kozókkair Ilyen jelszavak Is előkerültek a vitában. Ez főleg egyik siklósi vállalkozónak szólt, aki durva, kimé letten, duhaj természetű volt. Nem adta oda időben a munkások bérét s mikor vasárnap reggel cigányokkal muzsikáltatta magát haza, a pénzükre váró munkásoknak az utcára szórta a zsebében lévő aprópénzt: „Netek, koldusoké’ Ezzel sokszor elin- tézettnek tekintette a bérek kifizetését. Az ilyen tapasztalatok erősítették az építőmunkások szervezkedését. Az 1904 évi 90 tagról 110-re emelkedett 1910-re a helyi szervezet létszáma. 1908-ban már tárgyalásokat folytattak a kollektív szerződésről, de nem ismerték el a vállalkozók május elsejét. Erre csak 1910- ben került sor és ekkor vezették be a reggeltől estig tartó munka helyett a 10 órás munkanapot. 50 évvel ezelőtt lépett először a politikai küzdőtérre nyilvánosan Siklós munkássága. Erre a napra emlékeznek ma Siklóson, amikor a 12. szabad májút ékeiét ün- neplik, esztendőben is 16 hektót szüretelt az egy magyar holdnyi szőlejéről, amikor pedig több gazdának még kóstolóra is alig termett. Megmosolyogták többen, amikor akkortájt feltűrt nadrágban mezítláb permetezett, többször is az eső elállta után. A legtöbb gazda ilyenkor vagy pihent otthon, vagy elment gombázni, mondván, ráér a permetezés. így bizony a szüreteléssel is ráértek ... Igaz, okultak rajta. Most már nem mondja hiába Tóth bácsi, hogy ha már ötpengős nagyságú a szőlő levele, fél százalékos bordói lével permetezni kell. Megelőzni kell a bajt — ezt már többen megszívlelték tőle. Mint ahogy azt is, hogy nem elég, éppencsak beleteríteni a trágyát kapával, hanem ásóval, mélyebben, és egyik barázdát átdobni a másikba, mert így a szőlő talaját Is lazítjuk egyben. Gondos kezekben aztán jól Is fizet a szőlő. Tavaly 31 hektó termett Kis Tóth Istvánnak. 19-et eladott a Borforgalminak és ebből 10 hektó szerződött volt, ami után 800 forint prémiumot kapott, összesen pedig 14 és félezer forintot. És micsoda bort szokott leszállítani! Múlt évben Is 11, előtte meg 13 malügandosat. Külön is szüreteli az egyes szőlőfajtákat, külön hordóba kerül a t'izüng, — szilváni, a bánáti rizling, a muskát-ottonel — hogy csak a javát említsük. — Nem vagyok Micsurin — mondja erre Tóth bácsi — de ami tőlem telik, azt megcsinálom. Derék munkájáról nemcsak a falusiak beszélnek, — de elismeri államunk is. 1952 őszén a Mecsek vidéki Borforgalmi Vállalattól díszoklevelet kapott. Egészen váratlanul érte a kitüntetés, viszont annál nagyobb volt az öröme. Ott őrzi most is az oklevelet a présházban, ahová időnként vidám nótázásra gyűlnek össze a cimborák. Kis Tóth István fáradhatatlan munkájának elismerése legyen e néhány sor is, amellyel május I-én köszöntjük őt. W. V. RÉQI MÁJUS ELSEJÉK Azok közül, akik holnap munkásmozgalmi • dalok ütemére, lengő zászlók alatt vonulnak fel, sokan már nem is emlékeznek a régi, szomorú május elsejékre. A felszabadulás éveiben elmosódtak a múlt ^m’ékei, amelyeket már csak elsárgult újságok lapjai őriznek. Lapozzuk fel őket, nézzük meg, hogyan ünnepeltek régen. 1898-ban akartja pécsi munkásság elsőízben megünnepelni május elsejét. A Pécsi Napló 1898 április 30-i száma pedig Vörös május címmel ezeket írta: „Híre van, hogy május hó elsején a szocialista tanok által félrevezetett és felbújtott munkások egy része több helyen tüntetést fog rendezni. Aligha lesz azonban ebből valami. Legalább a hatóság intézkedései azt mutatják. A kaszárnyákban a Manllcher fegyverek, a csendőrségi laktanyákban pedig a Verndl-fé- 'e szuronyok készenlétben lesznek mindenfelé. Székesfehérvárról ma délelőtt érkezett meg 60 csendőr Pécsre, hogy május hó elsején Itt legyenek, ha netalán történnék valami.“ ötvenhat évvel ezelőtt tehát a csendőrszuronyok árnyékában elmaradt a május elsejei ünnepség. Napló — amely akkor a pécsi szocialista párt hivatalos lapja volt — ezeket írta: „Május elsején nem lesz Pécsett tűn- J tető felvonulás, nem lesznek ünnepi összejövetelek, nem lesz népovű’és, nem lesz tömegki---rán dulás a Tettye fennsíkra, ' nem lesz semmi, de semmi abból. ami volt évtizedeken át. Mindenről le kellett mondanunk a mai kivételes állapotok folvtén. A szerb parancsnokság a munkásság tervezett programja szerint való május p'seiei ünneptést nem engedélyezte, Az tinnep'é«n*k tehát csak egyetlen lehető' médiára kénytelen szorítkozni a munkásság: a munkabeszüntetésre, amely természetesen azért az összes üzemekre ki fog t?ried- ni. Karjainkat elpihentetiük azért erre a nagy napra és szívünkben élni fog a nemzetközi szo'idaritós." 1926-ban 1906-ban, ötven évvel ezelőtt a pécsi munkásság a máius e’sejét az általános választól jog melletti tüntetésre használta fel. A Pécsi Napló 1906 május 3-1 száma ..Május elsejének ünneplése" címmel így számolt be: „Az összes ipartelepeken szünetelt a munka, az összes munkásság ünnepelt. Délelőtt a Wein- dorfer-féle szálloda helyiségében szórakoztak, délután 2 óra °l.őü pedig a tornacsarnok mel- ’ettt térségen gyűltek össze jelzöláblák alatt az egyes szak- szervezetek. Mintegy 5 000 fő-, re rúgott a nagy tömeg, mely előtt Szabó József ismertette lelkes szavakkal a munkásünnep jelentőségét. A beszéd végeztével megindult a hatalmas menet. Elől három ember vitte a vászonra írt jelszót: „Nem nyugszunk addig, míg jogaink törvénybe iktatva nincsenek!“ a nyomor jegyében zajlott le május elseje. „A régi lobogó«, piros-zászlós májusi ünnepek helyett elmélyedés és komoly gondolkodás ünnepé! kell ülnünk ma — írta a Pécsi Napló >928 május elsejei száma. — Négy nappal ezelőtt 3 000 bányász indult el Salgótarjánból Budapestre. Ez a háromezer munkás gyalog indult el bgev orvoslást kérjenek. Hiába a főbiztos 23-ik jelentésének derűs, joviális optimizmusa mely fanatikusan kedvezőnek látja a magyar pénzügyi helyzetet. Hiába a jelentésben feltüntetett felesleg, mi érezzük, hogy a sebek nagyobbak. Érez—11' a fo'vton rongyosodé rubí"'"'o. a soványabb kenyéren, amit a több robottal Is nehezebben tudunk megszerezni.“ 1936-ban 1919-ben a Pécsett tartózkodó szerb parancsnokság betiltotta a május elsejei felvonulást. A Pécsi május elsején már ró- -vára kényszerítették a dói,ve 'ókat. ..Évek óta a május elseje — írta a Pécsi Napié 1006 máü's 2-j száma, —éppen úgy a do- ’ogtevés napja, mint akármilyen'más hétköznapi nap. — Nincs munkaszünet, f el von u’ás. Nem csoda. Annyira megcsappantak a munkaalkalmak, hogy azt a keveset, ami van, meg kell becsülni,“ Csak 1945 éta ünnepelheti igazán, felszabadultan a pécsi munkásság május elsejét. — Megszűntek a május elsejéi betiltó rendeletek, eltűntek a csendőrszuronyok, megszűnt a munkanélküliség, a nyomor fizetett munkaszüneti ■ nap lett május elseje. P. J. Ölem álam többi h • • • Hallgatom az álmodó falut. Szorongó álmok szállnak; meg-megrebbenttk az elaludt árnyii fűszálat”. (József Attila: Falul Ez a kis fatu is több évszázadon át álmodott ott a Zengő alján húzódó dombok közt. S hogy kik fojtották meg alig félezernél több lakójának szebb világot áhító törekvéseit, arra nem kell hosz- szú magyarázat. Elég, ha leírom a falu változó nevét: Szenterzsébet, Püspökszenter- zsébet. A nép verejtékező munkája árán .telítődött meg évről-évre a pécsváradi apátság csűrje és a püspöki kincstár. Most egyszerűén Erzsébetnek hívják a falut. Lakói tsz- tagok és egyéni parasztok. A földosztás még nem teremtett itt egycsapásra új életet, csak az alapot adta hozzá. A néhány holddal való vesződséges munka után ugyan kinek volt kedve és ideje széttekinteni a falu határán túl, — művelődni? Még ha csak könyvekből is egyelőre. Még ahhoz is kellett néhány év, amíg a régi parasztember egyedüli olvasmányát, a Kincses Kalendáriumot kiegészítette az újság és egy-két könyv. És ml szórakozása volt? A kocsma, búcsúkor körhinta a gyerekeknek.... és később jött a mozi. De színházba mikor ment a paraszt? ... Erzsébet megadja rá a választ. Csütörtök délután látogattam el a faluba. A Béke Terután jöttek meg a földekről. Az akkor ültetett négy holddal befejezték a krumpliülte- tést, mások a vörösheréről takarították le a szalmát, a fo- gatosok meg boronáltak utána és a krumpliföldet henge- rezték. így csütörtökön csak délig dolgoztak azok, akik színházba mennek, Gyenis Erzsi érkezik elsőnek, selymesen fénylő, magyaros ruhában, — hadd lássák a városban, hogy van még szé népviselet Erzsébeten. De o simul a karján a kék nylo esőkabát, ha netán tavaszi zá por kerekedne. A tsz pénztárca nője — Gyenis Mária — söté ünnepi ruhát öltött és barn tavaszi kabátot. Péczka Já nosné Bandi fiával együtt Iá tógát el Pécsre. Most meg harmadszor, meiuszoveucezei ernoKet Den találom a tsz irodában, am ritka dolog így tavaszidőben Méghozzá barna lódenkabát ban van az elnök, új ruhában Nincs sok idő a csodálkozás ra, mert már mondja is: — Színházba megyünk Pécsre. Több, mint fele 3 tag Ságnak, ősszel js bentvoltunk a Mária főhadnagyot néztüi meg. Igen, hétköznap ménnél most színházba, mint akárme lyik gyári munkás, vagy tisztviselő, S kinek köszönhetik eat a „luxus”-t? Sajátmaguk- nak, annak, hogy tsz tagok. Persze azt mondják, első a munka, mert ez teremti meg minden máshoz a lehetőséget. De nemcsak mondják. Vasárnap korán re<í'"'1 kiindul ak a mezőre és csak délután 2 óra — Élek-halok a színházért és- moziért — mondja olyan őszinte lelkesedéssel, . hogy ,gy cseppet sem kéle,K_Jem oenne. A férje itthon marad, most az egyszer ő látja el a náztájit. Kerner Ferencéktol négyen .jönnek ,a felesége is, aki a tsz könyvelője és a két gyerek. Autó dudál a tsz iroda előtt, megérkezett a zengőaljai állami gazdaság új kékszínű Csepel teherautója. Ingyen szállítja az embereket. A hatvankét éves , Balázs nénit segítik a fölszállásnál. Először megy most színházba, nagy nap ez néki. Magától talán most sem ment volna, de a menye, az beszélte rá. Unokája, Zsuzsika is velemegy. • Biztosan neon bánom meg — véli Balázs néni, — meri azt mondják ilyen szépet meg úgy sem láttam. Kivánc.. s vagyok ám arra a Csárdáskirálynőre. Megindul a teherautó, hűvös szél lobogtatja a kendőket. Szalmakazlak mellett suhanunk el. Az állami gazdaság kocsisai éppen hordják a szalmát. A tsz-tagok' integetnek nekik, azok meg vissz* - intenek és sokáig néznek a tovatűnő autó után... Már megszokott látvány a színházba, vagy fürdőhelyre utazó falusiak vidám csoportja. Nem álom többé . .. Weidinger Vilmos ftrr
