Dunántúli Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-25 / 73. szám

4 NAPLÓ 1956 MÁRCIUS SS A „BéUéilen vzdeltm" niuzsikdftb&t w**w**k mísmMói P écs és Baranya megye műszaki élete a legköze­lebbi napokban új színnel gaz- gadodik. Az MTESZ helyi in­tézőbizottsága „Pécsi Műszaki Szemle” címen tudományos la­pot ad ki a műszaki színvonal emelése céljából. Régóta ész­lelt hiányosság Pécsett, hogy nem volt olyan lap, mely a tudományos tájékoztatáson túl­menően az aktuális pécs-bara- nyai műszaki jellegű problé­mákkal is megismertette volna olvasóit. Ezt a hiányt kívánja pótolni a most meginduló Mű­szaki Szemle. A lap egyelőre 16 oldal terjedelemben jelenik meg. elsőízben április 4-re. azontúl pedig negyedévenként. Az első szám tartalmából megemlítjük Fodor György cikkét a műszaki fejlesztés kérdéseiről, Deák Bertalan fej­tegetéseit Pécs város gázellátá­sának távlatairól, Háda Sándor tanulmányát a rádióaktív izo­tópok ipari alkalmazásáról Szabó Pál Zoltán Pécs város vízellátásának problémáiról, Szoyka Pál építőiparunk tech­nikai fejlődéséről számol be az első szám hasábjain. A szerkesztőbizottság célki­tűzései között szerepel, hogy segítséget nyújtsanak a Du­nántúli Naplónak a műszaki természetű cikkek elbírálásá­ban, sőt egyes közérdeklődésre «ámottartó közleményeket i= rendelkezésére bocsássanak. A kezdeményezés két méi- nök: Háda Sándor vegyész- mérnök és Hellényi Miksa gé­pészmérnök, valamint a Du­nántúli Tudományos Intézet főmunkatársa: dr. Kolta János nevéhez fűződik. WAWRUCH GÁBOR A Megyei Tanács V. B. Okta­tási Osztálya az 1955—56-os tan­évben, az úttörfi jubileumi év keretében Felszabadulási Tanul­mányi Versenyt szervezett az ál­talános Iskolai tanulók számára, körzeti, járási és megyei fordu­lóval. A verseny megyei döntő­jét 1956. március 30-án Pécsett a belvárosi fiúiskolában folytat­ták le. A versenyt Takács Gyula elvtárs, a Megyei Tanács V. B. Oktatási Osztály vezetője nyitot­ta meg rövid ünnepség kereté­ben, amelyen megjelent Szabó Sándor elvtárs, az Oktatásügyi Minisztérium Általános Isttolai Főosztályának vezetője. A tanul­mányi verseny eredményeit az 1956. április 4-1 is Kólái ünnepsé­geken hirdetik ki. C portoló készülhet csak olyan lelkesen az olim­piára, mint az a 135 vidéki tanuló, aki március 20-án megjelent Pécsett, az úttö­rők jubileumi évében meg­rendezett felszabadulási ta­nulmányi verseny megyei döntőjén. , Nehéz volt az út idáig. Nemcsak az a sok számtan- példa, mondatelemzés és he­lyesírási gyakorlat a nehéz, amit edzésként meg kellett eddig oldani, hanem az a sok kérdés is, melyeket nem lehe­tett elhessegetni. Körülvesz­nek, zaklatnak, vissza-vissza­térnek. Este lefekvéskor, reg­gel ébredéskor, játék közben, mindig, mindenhol. Hogyan lesz? .. . Milyen példák lesznek?,,, Mire kell vigyáznunk? ... Mit monda­nak, ha nem sikerül? ... stb., stb. Már a tanév elejétől tele van az iskola, az otthon sok­száz feleletre váró kérdéssel. És februárban körzeti ver­seny. Sok osztály, sok tanuló­ja közül a 3 legjobb közé ke­rülni nem kis dolog. Miért kerül osztályonként csak há­rom a járási versenyre, mi­kor olyan sok jó tanulója van a körzetnek? Aztán a járási verseny ... Milyen sok körzete van a já­rásnak, talán húsz is, s min­denhonnan az osztályonkénti 3 legjobb jöhet. Ez 60 jó ta­nuló. S a körzetinél is nehe­zebb feladatok, idegen kör­nyezet, idegen nevelők. Igaz, hogy biztatták a szülők a ver­senyzőket, kerékpárt, hege­dűt, újruhát, nyaralást csil­logtattak meg előttük, de ne­héz a feladat. Most pedig me­gyei döntő... így került Pécsre kedden a megye 135 legjobb tanulója. A negyedik osztálytól felfe- zohöz. lé a járási tanulmányi ver­senyek 13—3 legjobb helye­zettje van itt. Három negye­dikes, három ötödikes, stb. minden járásból. Az Úttörő- házban gyülekeztek, ahol tea szendvics várta őket. Igen sok szülő, még több nevelő, igaz­gató kísérte el őket. ök izga­'tj' orváth Mihály többévtizei-*"*• des sokoldalú zeneszer­zői tevékenységének jelentős állomása a „Békétlen szere­lem“ megírása és őszinte sike­re. Akik őt ismerik, tudják ró­la, hogy amire vállalkozik, azt úgy igyekszik megoldani, hogy azonosul a feladattal. Már ma­ga az a tény, hogy ilyen lelke­sedéssel nyúlt hozzá a neme­sen szórakoztató tendenciájú műfajhoz — elsőnek említen­dő. Zenei életünknek nem kis problémája: ebben a legszéle­sebb tömegeket érintő és ér­deklő műfajban olyat nyújta­ni, ami a legjobb hagyományo­kat figyelembevéve is új és igényes. A magyar daljáték és nagyoperett iskolát jelent vi­lágviszonylatban is. Sikeres szerzői mind képzett, tehetség­gel és tudással alkotó zene­szerzők voltak. Horváth Mihály nem kisebb céllal komponálta meg a „Bé­kétlen szerelem“ zenéjét, mint hogy az irodalomtörténeti re­gényes témát igényes, saját mondanivalójú zenével vigye színpadra. A kitűzött feladat első pró­baköve a jó dallamalkotás volt. Mi, akik ismerjük műveinek nagy részét, bízvást állíthat­juk, hogy a „Békétlen szere­lem“ nemcsak szerencsés kéz­zel, ihlettel megírt zene, de szerzőjének jelentős állomása a felszabadult, kibontott meló­dia-alkotás mesterségének út­ján is. Az elismerő tapsokon, a dúdolva vtssza-visszatérő dal'amokon kívül ez az első és legfontosabb eredmény a szer­ző szempontjából. Pedig a mű sokszínű dalla­mosságát eggyé alkotni, hor- váthmihályivá tenni nem volt könnyű feladat. Elmondottuk már máskor, bc~y a „Békétlen szerelem“ ze­nei anyaga heterogén. De ez minden bizonnyal azért van így, mert a zene ki akarta fe­jezni a környezet, és a szerep­lők kor által meghatározott viszonyát. így érthető, hogy verbunkos zene és korabeli katonanóta kelti zenei életre a századforduló magyar katona­világát, a polgári románc han­gulata árad Júlia és Csokonai szerelmi kettőséből, a nagysze­rű III. felvonói beli Júlia áriá­ban és a korabeli táncok zené­je zsong a III. felvonás bál­ján. Ezek olyan egyértelmű ze­nei utalások, amelyek azonnal megteszik a maguk hangulat­teremtő hatását. Szép, eredeti és kifejező a Zsófi—Gergely- kettős, amelyre már csak azért is fel kell figyelni, mert oiyan hang ez, amelyet érdemes és kell is folytatnia Horváth Mi­hálynak. Ezzel szemben önmagában szép, pentatonizáló áriája mint­ha idegen lenne ebben a ver­bunkos — románcos — polgá- rian táncos színpadi világban. Persze a pentatónia ma már annyira meghatározója Hor- , váth Mihály zenei nyelvének, hogy nehezen tud elszakadni tőle, különösen akkor, ha iga­zán szépet, kifejezőt akar mon­dani. így tudjuk csak megér­teni a báli jelenet táncai közé iktatott gyermekdalbújócska hangulatot idéző népi hangú zenét is. A szerző jókedvében találta meg a dallamosságnak azt a vi­rágoskertjét, amelynek sok szép dallamvirágát kötötte a „Békétlen szerelem“ színes zeiei csokrába. A szépen kifejtett szerelmi kettős, a Zsófi—Gergő kettős a második felvonás fináléja és Júlia szomorúan szép áriája, úgy érezzük, hervadhatatlan virágai e csokornak. De talán ilyen hangulatban és jó alkotói periódusban tel­lett volna még egy Júlia-belé- pőre is, amelyet nemcsak a konvenció, de a szituáció is megkíván. Éppúgy helyénvaló lenne a nagyobb drámai súly­pontokat recitativószerű.m be­vezetni, ami aláhúzná és p’o- készítené a mondanivaló zenei súlyát is. A színpadi zene két lényeges pólusa a színpad és a zenekar. A kettő egységének megterem­tése nem kevésbé fontos fel­adat, mint a szép és kifejezi dallamok megírása. Horváth Mihály ismeri ezi a világot. És ennek az isme­retnek birtokában igyekezett ú. csapást vágni. Tudjuk, hogy erős oldala a hangszerelés. — Sokszor éreztük is, hogy z zenekar illusztráló, > kifejező motívikusan továbbravive munkája milyen súlyt kap as egészben. És mégis úgy gondol­juk, hogy Itt még nincs egyen­súly az eszközök színházköve­telte igényei és a zenekar munka között. A hangszereiéi virtuóz, figuratív elemeivel va­ló gazdaságosabb bánásmód, z harmóniai elemeknek és egy­szerűbb, de mégis egységesebi hatású zenekari kíséretnek elő­térbehelyezése jobban szolgál­ná a szép dallamok maradan­dó hatását a színpadon, ét azon túl is. Külön« kell meg­emlékezni arról, hogy a szöve­get és dallamot mindvégig egynek érezzük. (Azaz hogy ép­pen ezért ütközik ki feltűnőer amikor ez nem így van: Zsóf és Gergő veszekedő jeleneté­ben). A színház együttese szép é; igényes zenei feladatot oldot' meg a „Békétlen szerelem“- ben. Mindenekelőtt Kovács An­nit kell dicsérni, aki stílusosan nagyszerűen keltette életre £ szerző szép dallamait. Talár eddig legjobban megoldót! énekes szerepét alakítja Koro- dini Ferenc Csokonai szerepé­ben. Marczi Erzsi csengő hang­ja kellemes, üde színt ad a; egész előadásnak. De vele együtt szépen énekel és ját­szik Gergő—Gálám bosGyörgy is. Külön kell szólni az ígér széphangú kórusról, — külö­nösen a nőikarról, — a zene­kar, valamint a betanító é> dirigensszerző munkájáról. A „Békétlen szerelem“ már há­rom hete táblás házak élőt játszik. Az elmondottak csali egy-két oldalról akarták meg világítani a siker titkát. — f döntő szót a lelkes pécsi közön­ség mondja ki minden este. Antal György liwiepi BatíéU-Ucut$luusénp a JÜszí-te-iCfn&efr \ z ország valamennyi ze nei tanintézetének nö vendékei az idén zenei ver sen nyel emlékeztek meg Bar tök Béláról. A felkészülés utál már lezajlottak a helyi váloga­tó versenyek is. A pécsi zene­iskolában szombaton több vi­déki zeneiskola növendéke mérték össze zenei tudásukat Nagyszámú versenyző jött Ba járói, Szekszárdról, Kaposvár ról, Nagykanizsáról és Zala egerszegről. A Zeneművészeti Szakisko Iában 14-e és 20-a között tar tották a helyi válogató ver senyt. A kötelező és szabadon választott anyag felöleli az il lető hangszer klasszikus re pertoárját és természetesei ezen belül Bartók műveit is Énekesek, zongoristák, vonó sok és fúvósok nagy lelkese déssel vettek részt a zenei ver senyeken. Nehéz feladat vol a sok jó közül a legjobbaka • kiválasztani, akik mint a ver­■ seny győztesei, a budapesti • központi döntőben képviselik ■ városunkat. A verseny győztesei és leg­jobbjai kedden este a Liszt te­• remben hangversenyen mutat­■ ják be műsorukat, mely Baeh- tól Bartók-ig széles zenei anya­. got ölel fel. így a hangverseny • keretében hangzik fel egy ■ oboa és egy hegedűverseny, ■ melyet a szakiskola ifjúsági zenekara kísér. A szakiskola hangversenye, • — mely első lesf az átalakított • Liszt teremben — egyben a ■ fiatal muzsikusok segíteniaka­■ rását is tükrözi. A hangver­■ seny belépődíját ugyanis azár- 1 vízkárosultaknak ajánlja a ■ szakiskola és zeneiskola igaz­■ gatósága. Szülőket, növendékeket, ze- t nebarátokat vár és szívesen t lát a rendezőség. Ú( fefyóiiaiuhk: a ’kicsi HtuwaUi SccCh IttfwhnuvészeU az áeUízlcácasuítaUéci A pécsi és baranyai képző művészek munkacsoport ja elhatározta, hogy az árvíz- károsultak megsegítésén kiállítást rendez. Elgondold sunk az, hogy műveinket min den ellenszolgáltatás nélkii adjuk át a kiállítás rendezőbi zottságának. Kérésünk a ren dezőbizottsághoz az, hogy a ké pékét kerettel együtt egészei népszerű árakon állítsa ki, a: eladott képek ellenértékét pe dig teljes egészében nyújtsa á az árvízkárosultaknak. A ki állítást április első napjaibai szándékozunk megrendezni. Gádor Emil A legjobb szovjet filmek - sorában méltó helyet foglal el Iszajev és Ermler . nagyszerű alkotása. Az új szí- i nes játékfilm igaz emberi szí­veket mutat meg, mély huma- - nizmussal, nemes, őszinte op­timizmussal. Az egyszerű em­berek egyszerű, de nagyon lé­lekbemarkoló szerelmét, áldo­zatos munkáját, handabandá- i zás nélküli, igaz erkölcsi ar­culatát ötvözi ez a film költe­ménnyé. Pedig két emberi szív egymásratalálása évezredes történet, mégis mindig új, mert a kor erkölcsi arculatát letöröl- hetetlen bélyegként hordja ma­gán. Jelizaveta, a „mindenki dok­tora“, a nagyon rokonszenves orvosnő, és Jersov, a mindkét lábára béna mérnök gyönyörű szerelme bontakozik ki előt­tünk a filmen. Aganyin doktor teljes nyu­galmat javasol a betegnek, de ez a nyugalom a mérnök szá­mára elviselhetetlen. Ezt a nyugtalanságot ugyanaz a cse­lekvőkészség és tennivágyás sarkallja, ami Osztrovszkij Pa­vel Korcsaginját is lelkesíti az építőmunkábajn való rész­vételre. Az ilyen embert nem lehet tétlenségre kárhoztatni, mert belepusztulna, ha beteg­sége miatt nem alkothatna. Jelizaveta éppen ebben az aktivitásban látja a gyógyulás lehetőségét és nem ellenzi a munkát, sőt biztatja Jersovot, annyit dolgozzék, amennyit •sak tud. Ez az első olyan mo- ívum, amely az orvosnőt és i mérnököt elválaszthatatlanul :gymás felé sodorja. Úgy érzem, hogy az „ideális írvos“ megjelölés nagyon szok­ványos, mert Jelizavetában ;öbbet kapunk ennél. Mélysé­gesen igaz, őszinte embert lát- latunk, kinek minden rokon­izen vés, nagyszerű jellemvo­nása elsősorban is mély hu­manizmusában lelhető meg. — Mindig egész ember, egyszer- *e tud lenni hivatását szerető orvos, kultúrigényét kielégítő ímber és szerelmes asszony is. A lélek legfinomabb rezdülé­seit pompásan tudja érzékel- ;etni a legegyszerűbb művészi eszközökkel. Jersov anyja látja a vesze- lelmet, sajnálja fiát, meg akar­ja óvni a csalódástól. Mit vár­nát ettől a szerelemtől az ilyen szerencsétlen, beteg ember? Hsak újabb gyötrődést és szen­vedést okozhat számára ez a vonzalom. Az anya megkéri az orvosnőt, ne látogassa meg :öbbé fiát. A szerelmes asz- szony a beteg érdekében ezt is vállalja. Aganyin doktor változatlanul ostromolja Jelizavetát, de az nrvosnő nem tudja érzelmeit viszonozni, s ezt őszintén tud­tára is adja. Teljesen munká­iéba merül, éjszakáit, nappa­lit betegeire áldozza, de te­kintetében állandóan ott vib- -ál a fájdalom, érezzük, hogy gondolatban a szeretett férfi­nél időzik. A mérnök, mivel az orvosnő nem látogatja, búskomorságba esik, s betegsége is rosszabb ra fordul. Aganyin szemrehá­nyást tesz Jelizavetának, hogy az új gyógyító mód nem sike­rült, s most szépen otthagyta páciensét. Nagyon emlékezetes marad ez a jelenet mindenk: számára, amikor Jelizaveta nem tudja magába fojtani ér­zéseit s az orvoskolléga meg­tudja, hogy az asszony szeret a beteg mérnököt. Mivel tud­ja, hogy rosszabbul van, azon­nal meglátogatja. Jersov egész­ségében — az orvosnő várat­lan megjelenésére — szeren­csés fordulat áll be: a lélekta­nilag már sokszor igazolt nagj megrázkódtatás (az előszobá­ból felcsukló asszonyi zokogás; párosul a hallatlan akaraterő­vel, s a mérnök, bár nehezen de talpra áll. Elmarad a szokványos ölelés és csók; „befejezetlen“ marac a történet, mégis érezzük, hogj ez a két boldog ember egymás­ra talált egy életre. S ez a sze­relem azért is nagyon meg­nyugtató, mert nem afféle, as erotikum által fűtött kapcsolat hanem két emberi lélek kike­rülhetetlen egymásra-találása Kevés olyan filmet látha tunk, amely után nem marat hiányérzet. A Befejezetlen el beszélés ilyen alkotás. Feleme­lő, bátor őszinteségre, nemee emberi érzésre tanít, s ez £ legnagyobb érdeme. Pákolitz István Jlenaud midzaek k&zött A Megyei Békebizottság és a Bányász Szakszer­vezet meghívására kedves vendégek érkeztek a napok­ban megyénkbe. Bar Brontsz- lav elvtárs, a lengyel nagykö­vetség másodtitkára és Wan­da Majewszka elvtársnő, a budapesti lengyel olvasóte­rem igazgatója látogattak el hozzánk. A mázai bányászok, a kom- ló-kökönyösi iskolások szere­tettel fogadták a vendégeket. Bar elvtárs magyarul beszélt a termet zsúfolásig megtöltő hallgatósághoz. Baráti szavai után olyan filmet mutatott be, melyet eddig magyar filmszínházban nem vetítet­tek: a varsói világifjúsági ta­lálkozó derűs, kedves napjai­ról szóló színes filmet. A film szünetében a Kom­ló—Kökönyös keleti iskola ta­nulói autogrammért ostromol­ták a lengyel vendégeket. Egymásután nyújtogatták pa­pírjaikat: Nekem is tessék... meg nekem is. Kérésük is volt: szeretnének levelezni lengyel pajtásokkal. Bar elv­társ megígérte, hogy továb­bítja kérésüket. A Május I. Kultúrotthon- ban vendégeink a moziterem előhelyiségében a Rembrandt képkiállítást tekintették meg majd a bányász rádióról ér­deklődtek. Aztán a műszaki klubbot tekintették meg Kunszt Antal alig győzött vá­laszolni kérdéseikre. — Van-e zenekaruk? — Kettő is. A szimfonikus zenekarnak 45, a fúvósnak 35 tagja van. — Tánccsoport, színját­szók? — Mindkét művészeti cso­port működik. A nagyok cso­portjában tizenhatan táncol­nak. A színjátszók március 15-én léptek fel. A kicsiny eh részére balettórákat tartunk járnak is szorgalmasan vagy harmincán. Aztán Bar elvtársra kerüli a sor. O válaszolt a kérdések re. Elmondta, hogy Lengyel- országban ■ is felszabadultar művelődnek és szórakoznak a dolgozó emberek; A Lengyel Állami Együttes nagy sikerrel szerepelt a közelmúltban Pá­rizsban, Sztalinogrodban fel­építették a Palace Molodozsit, az Ifjúság Palotáját. És itt, hazánkban is működik egy lengyel kulturális központ, a budapesti Lengyel Olvasóte­rem. Könyvtárában négyezer lengyel-nyelvű könyv között válogathatnak az olvasók. A» olvasóterem törzsvendégei len­gyel egyetemi hallgatók, akik a mérnöki karon tanulnak és magyarok, akik Lengyelország­ban végezték tanulmányaikat! Nagy az érdeklődés a lengyel nyelv iránt is. A nyelvtanfo­lyamnak száz hallgatója van. Elmondta, hogy az olvasóte­rem tájékoztató szolgálata ké­pekkel, cikkekkel, tanácsokkal látja el a sajtót és az érdeklő­dőket. Munkájához tartozik vi- . déki előadások rendezése is (mint amilyent most Mázán áa Komlón tartottak), hogy ezzel is erősítsék a lengyel-magyar barátságot, A leaM&ak tottabbak, mint a gyermekek. Megkezdődött a verseny. 10 teremben 60 perc alatt négy számtanpéldát, valamint egy mondat elemzését kellett megoldani és 50 percnyi toll­bamondást leírni. A folyosón idegesen sétál­nak le s föl a járási osztály- vezetők, tanulmányi felügye­lők, igazgatók, nevelők és szülők. Azokról folyik a szó, akik bent dolgoznak. Különö­sen a VIII. osztály előtt. — Csak az első kijöjjön a teremből, mindjárt többet tu­dunk. « Nem kell soká várni. Éppen 17 perc telt el, s kinyílik a VIII. osztály ajtaja. A komlói kísérők megisme­rik. Rohannak hozzá. Takács Péter, ö az első. Egyszerre kérdezik. Faggatják. — Sikerült? — Sikerült. — Mind a négy? — Mind. — Mennyi az első példa? Szaladnak a megyei rende­zőhöz. ö tudja a végered­ményt. — Ennyi? Igazán? — Pontosan annyi. ölelik, simogatják, dicsérik Aztán jön a második. Kör­nyei Éva Mohácsról, össze­hasonlítják a két tanuló ered­ményét. Nincs tévedés, jó mind a négy példa. Sorra nyílnak az ajtók, lassan több a tanuló a folyo­són, mint a termekben. Lejár a 60 perc. Mindenki kijön s 10 perc szünet után kezdődik a tollbamondás és az elemzés. Elfáradtak a felnőttek, ke­vesebb a szó, a járkálás. Csak arról folyik halkan a beszélgetés, hogy mennyire megzavarta a tanulókat és a nevelőket is az új helyesírási szabályzat. Nem kell 50 perc, s már jönnek sorban a gyerekeit. Kevesebb az izgalom, egy-egy szót lehet csak hallani. Zöldéi... higgyétek ... fojtott, ly vagy j... részeshatározó... melyik az alany ... Még ebéd után is erről be­szélnek, mikor az autóbusz s Mecsekre kapaszkodik velük. A Menedékházban egy-egy málnaszörp még jobban fel­oldja a nyelveket. A szülők, akik ide már el­kísérhették gyermeküket, ta­lán boldogabbak, mint a nap hősei. Könnyen nyílnak a pénztárcát, csak győzze a csa­pos a szörpöket készíteni. Már látom, hogy itt hagyo­mány születik. Ezek a gyere­kek sok-sok esztendő múlva így beszélnek maid: — Amikor -• -negyei ta­nulmányi verse ver voltam.. HÁMOR JANOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents