Dunántúli Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-25 / 73. szám
1956 MÁRCIUS 25 NAPLÓ 9 Tanítvány a mesterről Egyszerű plakát {ehér alapon kék betűk hirdetik a Bartók-hangversenyt. Szombaton este ekkor és ekkor a November 7 Kultúrotthonban. Közreműködnek ezek és ezek... Megakad a szemem egy néven. Székely Júlia zongoraművésznő. A név mellett zárójelben: i,Bartók tanítvány”. Tűnődöm, mit jelent ez a két szó. Címet? Rangot? Vagy csupán csak egyszerű állapotot? Cím, rang ... A címek és rangok világa elmúlt. Nálunk ma már senki sem biggyeszti a neve elé, hogy herceg, gróf vagy báró; vagy a neve után, hogy valóságos királyi titkos tanácsos, udvari szállító (ez a kettő egyébként gyakorta ösz- szetartozott). De hiszen ma is vannak címek: Kossuth-díjas, a Szocialista Munka Hőse, a Népművészet Mestere, a Szak- ma Kiváló Dolgozója... Helyesbítenem kell tehát. Nem a címek szűntek meg, hanem csak az öröklött, a pénzen vásárolt címek. A mi címeink mögött munka, tehetség, akarat áll. Úgy érzem, üyen cím ez is: Bartók tanítvány. Székely Júlia is ezt tartja, bár tudtán kívül nyomtatták így a plakátot. De azért büszke rí. — Nem adnám egy Kossuth- díjért, — mondja, — hogy Bartók tanítványa lehettem. Méghozzá tíz éven át tanított, 1924-től 34-ig. Még a szobára is emlékszik, •— Zeneakadémia, második emelet 14-es tanterem — ahol kedden, csütörtökön és szombaton délután három és hat között megjelent Bartók tanár úr előtt és zongorázott. Elmondja, milyen módszerrel tanított Bartók Béla: — Az első órán megszakítás nélkül végighallgatta a darabot. A második órán lejátszotta ugyanazt a második zongorán. A következő órákon már felváltva muzsikáltak a mester és tanítványai (nem sok tanítványa volt, nyolc-tiz növendéket vállalt), egészen addig, amíg a zongoramű hibátlanul nem ment. Kiderül, hogy nem volt könnyű Bartóktól tanulni. A mester türelmes volt ugyan — nemegyszer türelmesebb, mint tanítványai, sokszor tíz- tizenötször is előjátszotta, megismételtette, ugyanazt a taktust. Ez volt a tanítási módszere. Sok előjátszás, kevés beszéd. De sokat követelt, a legtöbbet: azt, hogy úgy játsszanak a hallgatói, mint ő maga. Elémbe idézem képeit, mesz- szenézö bölcs szemét. Valóban, hallgatagnak tűnik mindegyiken, olyannak, aki ritkán szól, de ha mond valamit, annak súlya van. Még azt sem árulta el tanítványainak, ki a legkedvesebb zeneszerzője. Következtetni lehetett rá. Amit legtöbbször játszott, amit leggyakrabban feladott: Bach, Beethoven, Debussy, Kodály, Liszt... A saját művek közül — Székely Júlia szerint — a „Gyermekeknek” című magyar és szlovák népdalfeldolgozás-gyűjtemény nőtt leginkább a szívéhez. De ezt sem mondta sohasem. Csak ahogyan tanította, következtettek rá.-.. Mennyi kedves, szép emléket őrizhetett erről az igaz emberről és nagy művészről tanítványa! Annyit, hogy egy tízíves kötetet írt róla. Ahogyan ő mondja: „Műfaja lírai tanulmánym. Címe: Bartók tanár úr. Kár, hogy nincs kéznél a kézirat, jó lenne belelapozni, beleolvasni. Mert sok- mindenről esik szó benne. Bartók Béláról, a tanárról, a puritán emberről, a családapáról — és amit talán legkevesebben ismernek: a mosolygó, kedélyes Bartókról. Egy-egy mondat egv~ egy fejezet: — Hangos szavát sohasem hallottuk. Ha nagyon haragudott, csak kiment a szobából. Ez különösen akkor fordult elő, ha valaki hízelgett neki, vagy közhelyet mondott. (Egy ilyen esetre emlékszik is a tanítvány. Valaki így közeledett hozzá: „Engedje meg, hogy tisztelettel gratuláljak legutóbbi hangversenyéhez”. Bartók hátat fordított neki.) —• Otthon leolvadt róla a tanárúri modor. Ezt csak azért szokta meg, mert tartott az emberektől. Tanártársainak nagyrésze gyűlölte, féltékeny volt világhírére. Családja, barátai, szeretett tanítványai között viccelődött, szétszedte, összerakta Péter fia játékait, mintha maga is gyermek lett volna. Pedig gondja, baja volt elég. Támadták — ezt már sokszor megírták róla —, mivel a soviniszta uszítás idején Romániában, Csehszlovákiában népdalokat gyűjtött és nem átallotta megállapítani, hogy a környező népek dalai és a magyar népdalok közeli rokonok. Anyagi gondjai is voltak. A népdalgyűjtés sokba került és Horthyék erre egy fillért sem adtak, sőt... így hát a hangversenyek bevételét elvitte az utazgatás, a gyűjtögetés. Megélhetésre a szerény tanári fizetés maradt. Sőt, gyakran ez is elment a többivel. Az impresszárió nemegyszer szemére vetette, hogy a koncertek nem jövedelmeznek eleget. Akik akkoriban Bartókot szerették, azok szűkén állottak pénz dolgában. Igaz, annál magasabban lobogott bennük a lelkesedés. — Már a csillárok világát leoltották — meséli Székely Júlia —, de a hallgatóság tombolt és ráadást követelt. A fiatal muzsikusok már akkor megismerték és megszerették Bartókot. Ma már sokan ismerik és sokan szeretik, és nemcsak muzsikusok. De még mindig nem ismerik és nem szeretik elegen. Nálunk sem, hazájában. Hogy hogyan lehetne megismertetni és megszerettetni? Erre ő maga adja meg a választ egyik levelében, amit a tanítvány idéz: „Vannak zeneszerzők, akiket előbb meg kell szokni és csak azután lehet megszeretni”. Ezt Lisztről írta, közelebbről a H-moll szonátáról. Ezért tanácsolja Székely Julia: — A közönség tegye meg ugyanazt az utat, amit ó. Ismerje meg előbb fiatalkori műveit, azután a későbbieket. Így lehet Bartókot megismerni és megszeretni, mint ahogyan ö megismerte és megszerette Liszt Ferencet. Ezzel eljutottam az interjú végére. Székely Júlia, Bartók, Bartók Béla tanítványa az órára néz, búcsúzik. Negyed óra múlva megkezdődik a hangverseny, ahol ő — mint leggyakrabban — Bartók műveket zongorázik. Sokon lesznek bizonyára a hangversenyen. Bizonyára ez alkalommal is sokan megismerik és megszeretik Bartókot, akinek hetvenötödik születésnapjára nyomtatták ezeket az egyszerű, kékbetűs plakátokat. GARAMI LÁSZLÓ Megháromszorozódott az újítások száma A Komlói Szénbányászati Tröszt idén januárban feladattervet adott ki. Benne pontosan meghatározták azokat a munkafolyamatokat és gépeket, amelyeknél újításokra van szükség. Nem sokkal a feladatterv kibocsátása után megindult az újítások áradata. A korábbi havi 70—80 helyett februárban 216 újítási, ésszerűsítési javaslat érkezett be. Ezideig mindössze nyolcnak tudták csak elvégezni az előkalkulációs számításait, de így is jelentős összeg mutatkozik már. A nyolc újítás 1 043 900 forintot takarít meg a népgazdaságnak. Köpecz István és Gerő Béla, a szénosztályozó dolgozói, a Dió II. szénféleségek portalanításának megoldására nyújtottak be javaslatot. A különféle vállalatoktól rengeteg reklamáció érkezett eddig, mert túl sok volt a por a Dió II. szénféleségeiben. A javaslat nyomán most egy rostát iktatnak közbe s ez nagymértékben javítja a szenet. Csupán ez az egy újítás több, mint 900 ezer forint megtakarítást eredményez. Pokorny Lajos tervező- mérnök újításáért 2,846 forintot kapott. Javaslata nyomán elhagyják az alacsonynyomású gőzvezetékeknél a Kondensz gyűjtőedényeket. A megtakarítás értéke 44 920 forint. Igen fontos Hegybíró Bélának, a III. üzem vezetőjének újítása is. Nemrégiben szereltek egy Wald Leonard gépet Komlón, de a rossz tervezés következtében olyan erős a gép hangja, hogy lehetetlen a közelében dolgozni. A tervező intézet Rabitz-fal- lal kívánta megoldani a szigetelést, helyette Hegybíró Béla. gézes vattából készített egy falat, amely sokkal olcsóbb s még jobban is szigeteli a gép fülsértő hangját. Ez az újítás anyagiakban kevés megtakarítást jelent, de bizonyíték arra, hogy a dolgozók egészségvédelmével is törődnek a Komlói Szén- bányászati Trösztnél. mápeiuú ntq,qjeLwi... Nagyrészt éjszakás bányászokkal telik meg az autóbusz és pécsi bevásárlásra induló asszonyokkal. Ilyenkor megy a terefere, nevetgélés, hangoskodás. Az asszonyok csipkelődő megjegyzéseket tesznek a kalauzra, aki kénytelen hozzájuk dörzsölődni. Kökönyösön megáll a busz. Fiatal asszonyka száll fel férjével. A férj karján másfél éves kislány, látszólag mintha aludna. ... Az asszonyka a szemét törölgeti, majd sírva fakad és a kocsi közepén ülők felé fordul: — Engedjék már ide az uramat... Itt nem rázós a kocsi... Valaki fölugrik, a férj óvatosan leül az alvó gyerekkel. Hirtelen elhallgat mindenki. — Mi baja a gyereknek? Az asszony sír: — Reggel elesett a konyhában ... Hanyatt... Aztán agyrázkódást kapott... Az orvos azt mondta, agyvérzése van. ■. i A férj aggódva hajol a gyerek fölé. A kislány arca fehér, szájaszéle szederjes... Egy durva tenyér simítja meg a gyerek arcát: — Mintha hideg lenne.. Talán fázik, vagy. ■. Egy asszony ijedten kiált fel: — Jézusom, csak nem?! A férj fásult hangon csillapítja az asszonyokat: — Csak most el van kábulva ... Injekciót kapott.. De nem szabad mozdulnia a gyereknek. A feje miatt... — Miért nem mentővel viszik?! A feleség újra elsírja magát: — Azt mondták, hogy defektes a kocsi! Pedig a doktor úr rájuk parancsolt, hogy azonnal vigyenek be bennünket Pécsre a klinikára! Az utazóközönség érdeklődése most már teljesen a veszélyben lévő kis élet felé fordul. Szidják a mentőket, valaki mesél mindjárt egy esetet, hogy a mentők így, meg úgy... A másik rákontráz, a kalauz meg előrekiált a gépkocsivezetőnek: — Feri bácsi! Óvatosan! Ne rázódjék a kocsi!... Az autóbusz lassít... A so- fór éberen figyeli az utat. Kikerül minden gödröt, a vasúti síneknél is teljesen lelassít. Mintha a kocsi úszna a levegőben. A kislány pedig alszik.. > Fiatal sih:der legényke szólal meg a háiró ülésen: . — Amikor az cn öcsémnek agyrázkódása volt, emlékszem rá... — Hallgasson! Nem érti, hogy csönd kell a gyereknek! — inti le valaki. Mások is pUszegetnek és fölváltva állnak az ülés mellé és nézik a gyzreket, vajon mozdul-e? Az autóbusz ringatózik, az utasok hallgatnak, a sofőr erősen figyeli az utat és.; i Valami nagy-nagy meleg érzés fogja el az ember szívéti valami mintha fölfelé tolakodna a torkunkon. Ennek a csöppnyi életnek nem szabad megszakadnia. ■. Szép ez a márciusi reggeli az ablakon ellátni a napsütötte Mecsekre .;. Az útmenti erdőből furcsa, tavaszi illatot vág be a szél. És itt a kocsiban csönd mini Mélységes csönd. A sápadt, vértelen gyerekarcból egyszeresek lázas, barna szempár mered a föléje hajoló apára. — Fölébredtí Az anyából felszakad a kiáltás. A közelben ülők föl- állnak, nyakukat nyújtogatják a gyerek felé. Egyszerre beszél mindenki, ezt a nyomasztó csendet fölváltja valami örömteljes hangzavar: — „No, ugye megmondtam?!" — Jiincs baj, hiszen már lehetett látni, hogy..." — „Hát én is mondtam! Amikor az én öcsémnek agyrázkódása poft, emlékszem.. A gépkocsivezető változatlanul óvatosan hajt, pedig már késünk, de nem baj, fő, hogy a gyerek él, néz, talán majd nevet is, csak ezek az átkozott macskakövek ne lennének. Már bentrobogunk a városban. A sofőr dudál, hosz- szan, kitartóan nyomja a duda gombját, pedig üres a Rákóczi út, egyetlen jármű sincs előttünk. Szép ez a márciusi reggel... Csak a szél ne csalna köny- nyeket az ember szemére .; | RAB FERENC teink még nem jutottak el — igaz, kevés a hídmérleg is — az állomány hóvégi rendszeres mázsálásához sem, de ott Csehszlovákiában egyszerűen elmaradhatatlan. Elmaradhatatlan, mert a gondozó jól tudja, hogyha többet gyarapodtak növendékei az előírtnál, akkor a többletsúly 25, 30, illetve 35 százalékát megkapja szabad marhahús árban, ha 10, 20, vagy ennél több százalékkal többet nyomnak az előírtnál. Üszőknél még külön ioo kiló marhahús ára üti a markát, ha kellő időben mindnyáját befo- lyattatta. Ott keresve sem találnánk két-három éves szűz üszőket. A hátolyi | termelöszövet- * i kezet arról is Ires a pécsváradi járásban, )gy egyedül foglalkozik ered- ényesen baromfiakkal, míg a ederkényiek és a mecsekná- isdiak kevesebb sikerrel, rjnos a pécsvaradi járás töb- 21 szövetkezetében megvanak ugyan a többezer forint lami hitelből megépített ukólak, de a közös baromfi- irtásnak nincsen híre, se amva. A szakszerűtlen gon- ozás következtében az első vekben ezrével pusztultak el a aposcsirkék s így . k^obb em mertek nekivágni. Kaci- íben virágzó barornifitenyesz- s folyik, amely olyan sok- tó, hogy például kakashizla- issal is külön foglalkoznak i legérdekesebb azonban az hogyan baromfitenyésztőiket z elhullás elkerülésére ösztöneik. Átadnak egynek-egynek 00 darab kéthetes csibét az- al, hogy október else jen 810 arabot kell egészségesen átadtok, tehát csak 10 százalék ullhat el. Namármost a runkarend szerint ezért nem- sak a munkaegységüket kapák meg, hanem ha az elhullás valóban nem lépi túl a megengedett határt, akikor minden darab után húsz korona megjár néki. Ha viszont több pusztult el tíz százaléknál, akkor a megengedetten felül elhullott minden darab után 15 koronát vonnak le a gondozó 20 koronáiból. Ezzel az ötletes premizálással sikerült is elérniük, hogy a gondozónők csirkéikben egy-egy húsz koronás bankjegyet látnak, amely ha elpusztul, akkor tizenöt koronás váltóvá alakul. Azon igyekszenek, hogy minél több bankó maradjon meg s minél kevesebb legyen a váltó, az elhullás. Meg érdeklődtük, nekik nincsen-« bajuk a háztáji túlméretezésével. Náluk eldöntött dolog, hogy egy-egy család csak fél hektárnyit (nincs még egy kát. hold sem) tarthat meg, melyeket azokon a részeken jelölnek ki, ahol lehetetlen a gépi művelés. A háztájiban csakis a kijelölt napokon foglalatoskodhatnak a tagok és egyedül a brigádvezető engedélyével szabad a közös lóállományt saját céljaikra felhasználni. A tag ezért köteles 5 korona órabért fizetni a szövetkezet kasszájába, nem úgy mint nálunk, ahol kölcsönösen elnézik legtöbb helyen egymásnak a közös vagyont képező iigásállatok háztájiban történő igénybevételét. Ha megsértik a munkarend előírását, tehát nem a megadott időpontban és engedély nélkül használják saját céljaikra a lovakat, akkor öt korona helyett ötven korona órabért szá- mítanak fel, az ügyet lopásnak minősítik s átadják a rendőrségnek. Ne felejtsük el egy pillanatra sem, hogy ez nem országos szervek által diktált rendelkezés, hanem a kacicei szövetkezet tagjai határozták így el és vállalták magukra önként kötelezőnek ezt a szigorú fegyelmet. Szükség volt erre, mert az 1800 hold főidre mindössze 211-en vannak és ennek nagyrésze is az állat- tenyésztésben foglalatoskodik. Náluk évente a férfiaknak 450 munkaegységet kell teljesíteniük (nálunk 120-at határoz meg a mintaalapszabály), a nőknek pedig 180-at. Arra is volt gondjuk, hogy meghatározzák, melyik hónapban mennyit kötelesek ledolgozni ebből. Aki nem szerzi meg az előírt számú munkaegységet, az arra a hónapra nem kap természetbeni járadóságot. Az igazolatlan mulasztás ellen náluk a szövetkezetben is olyan keményen lépnek fel, mint például nálunk csak a szénbányászatban. Egy igazolatlan mulasztás azt eredményezheti, hogy a tagtól megvonják az arra a hónapra esedékes természetbeni részesedés egynegyedét. A vezetőség viszont köteles nap, mint nap megfejelő munkáról gondoskodni. Ha erre mondjuk egy közbejött hir.eien eső miatt nem lenne képes, akkor köteles erről írásbeli bizonyítványt kiadni a tagoknak. Amerre csak jártunk,\ mindenütt virágzó állattenyésztéssel találkoztunk. Náluk minden hektárra (1.74 kát. hold) jut egy szarvasmarha és minden két hektárra egy tehén. Ez gazdagságuk forrása: jövedelmeik 70 százaléka állattenyésztésből ered. Ilyen körülmények között természetes, hogy növénytermesztésükben a takarmánynövények és a kapások uralkodnak. Kacicén az összes szántók huszonnégy százaléka lucernás és más pillangósvirágú takarmánynövény, míg nálunk Kátolyban csak 8 százaléka. Rengeteg a takarmányuk, mégis rendkívül takarékosan bánnak vele. Ott például hiába keresnénk 5o0-— 600 kilós teheneket. Egészen kistestü, de bő tejelő fajta ki- tenyésztésére törekszenek, amely kevés életfenntartó — tehát a tejtermelésre nem ható — takarmányt fogyaszt. Ez. a takarmánytakarékTsságnak csak egyik oldala. Baj \ alt náluk is a lovakkal. Lechnicén például, hogy a felesleges ts- h armánypusztítóktól megszabaduljanak, 50 százalékos ló- csökkentést csináltak és így most egy-egy párra 56 hold esik. Helyes lenne, ha nálunk is fontolóra vennék a s tóvetkezetek, nem lenne-e célsze-ű kisebb, vagy nagyobb mértékben hasonló intézkedéseket tenni? Külön megcsodáltuk, hogy a náluk honos igen csapadékos időjárás ellenére milyen kiváló, salátaszínű szénát készítenek. Szívesen megmondták a nyitját. Három darab, másfél- méteres, karvastagságu karót felső végükön közös csavarral összefogatnak. Ezután a karók úgy széthúzhatok, hogy az egész építmény saját lébán megáll. Kaszálás idején ezekre az állványokra rakják fel a zöldet — mindegyikre egy teljes boglyára valót — ahol verheti az eső, megszárad, anélkül, hogy leperegne a levele. Tavaly nekünk Kátolyban nyolcszor is kellett forgatnunk a szénát — de idén már aligha. A falusi kováccsal megbeszéltük, hogy mi is csinálunk ehhez hasonló állványzatot. Befejezésül csak néhány szót a csehszlovák szövetkezeti parasztok kultúrált életéről. Lechnicén például örömmel mutatták meg nekem, hogy a csehszlovák folyóiratok mellett sokaknak jár a Magyar Mező- gazdaság, a Termelőszövetkezet és sok másfajta, magyar- országi lap. Elröstelkedtünk, mert ha visszaadnák a látogatást, mi bizony egyetlen külföldi szakfolyóiratot sem tudnánk felmutatni nekik. Ha munka után felöltözködnek és elmennek a klubba, vagy kirándulást tesznek saját személykocsijukon, nem lehet őket megkülönböztetni a városi emberektől. Igen magasfokú náluk az új, a közösség érdekeit néző erkölcs. Ott bizony még nem egyedül az elnök csősz- ködi a közös vagyont, hanem mindnyájan ügyelnek arra, hogy sem a szövetkezetiek, sem a kívülállók meg ne rövidítsék. Egy-egy munkaegységre ők csak három kilónyi terményt (búzát, rozsot, burgonyát) osztanak ki, a részesedés legnagyobb része készpénz, amit házaik csinosítására, életük kényelmesebbé és kulturáltabbá tételére használnak fel. Hazafelé füvet I ügy 1 1 ereztem, hogy Csehszlovákiában egy kicsit a mi paraszti jövőnket láttam. Ott már egy hatalmasan kifejlődött iparra támaszkodhat a mezőgazdaság és ezért nyílnak előttük már ma olyan lehetőségek, melyek nálunk csak pár év múlva valósulhatnak meg. Természetes, hogy helytelen lenne minden megfontolás nélkül bevezetni a mi szövetkezeteinkben az ott látottakat, de úgy gondolom, — sok intézkedésünket, tervünket megkönnyitheti, ha már egy közeli példa áll előttünk. Kéthetes látogatásunk egy tanulmányúttal ért fel és ez a cikk arra szolgál, hogy tapasztalataimból azok is részesüljenek, akik nem utazhat tak velünk. Előadás a munkásmozgalom történetéről A Magyar Történelmi Társulat Déldunántúli Csoportja és a TT1T március 26-án, hétfőn délután 6 órakor előadást rendez a TTIT klubhelyiségében. Ez alkalommal Kiss György elvtárs, az MDP Központi Vezetősége Párttörténeti Intézetének munkatársa: „A magyarországi munkásmozgalom történetének néhány problémája különös tekintettel a pécsi és baranyai munkásmozgalomra" címmel tart előadást. Szőlőtermelő szövetkezet Péesett Pécs város II. kerületi tanácsa csütörtök délelőtt megtartott tanácsülésen elhatározta, hogy a gyümölcs- és szőlőtermesztés, valamint értékesítés előmozdítása érdekében szőlő és gyümölcstermelő, valamint értékesítő szövetkezetei alakít Pécsett, Javai a város zöldáruellátása Bvról-évre növekszik a sze.- ződéses termelők száma és a leszerződött földterület. Az 1954—55-ös gazdasági évben 1100, 1955—56-ban 1280 ka- tasztrális hold területre kötöttek szerződést. Úttörő játék — öttusa- verseny A Pécsi Állami Áruház és a DISZ Városi Bizottsága március 26-tól április 1-ig úttörő játék-öttusaversenyt rendez. Versenyszámok: légpuska, légpisztoly, asztalitenisz, sakk, ügyességi számjáték. A versenyben minden jeles, jó, vagy közepes előmenetelű általános iskolai fiú- vagy leánytanuló indulhat 14 éves korig. Neve- zőlapok az Állami Áruház vevőszolgálatánál vehetők át,
