Dunántúli Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-25 / 73. szám

2 NAPLÓ 1956 MÁRCIUS » PÁRT ÉS PÁRTÉPITÉS Egy nap a párttitkár elvtárssal ü él hat. Kostyák Mihály élvtárs, Béta-akna párt- tervezetének titkára ma reg­gel a szokottnál korábban ér­kezett. Marika, a fiatal nagy- mányoki adminisztrátor már szorgalmasan kopog az Írógé­pen. — Még nem jöttek... — mondja s újra beleméllvgd munkájába. Háromnegyed hatra varia a reggeles harmad agitátorait, néhány perces megbeszélésre. Ez is eltér a szokástól, de hát a szykség törvényt bont,.. Ad­dig gyorsan fellapozta a „kis okost“, a hét minden napiára pontosan meghatározott egyé­ni munkatervet. A bejegyzések mozgalmas napot ígérnek, A népnevelőértekezlet után ra- porton vesz részt, azután a pro­pagandistákkal tanácskozik. Fél kilenckor Mátrai elvtárs­sal leszáll a bányába, két óra­kor ismét népnevelőértekezlet, a déiutános harmadnak. Fél háromkor kultúrgárda alaku­lása. Mindez nyolc órába sű­rítve s természetesen még ami terven felül lesz: i ? Az agitátorok feketében, bá- n.vászlámpával ülik körbe a hatalmas tárgyalóasztalt. A „frissebbek“ türelmetlenked­nek: „Kezdjük, mert múlik az idő...“ — Néhány perc Csák az egész, elvtársak Tegnap csapatonként érté­kpiték az április 4-re vett fel­ajánlásokat. Kitűnt, hogy egyik-másik, mint például a második szint hetes telepi fej­tés nem állja adott szaváv. Se­gíteni kell a szakszerve «étnek. Éspedig: az agitátorok é"veké­nek a legjobbak példájával, 1 erjesszék munkamódszereiket. Tavaly, a felszabadulási mun­kaversenyben elsők lettek, most sem vallhatnak szégyent. He­lyes beszélni a tröszt értékes jutalmairól, a. mosógépről, a porszívóról és a különböző asz- szonyi mimlvát könnyítő ■ ház tartási tárgyakul, is. Frissen, efevenen, sokrétűén —■ ez a lé­nyege a rövid megbeszélés nnk. „Így csináljuk“ — ígér­ték a népnevelők. fél hét — kezdődött a ra p^rt. Senki sem marasztalná el. ha nem jelenne meg, de ilven ritkán történik; Jól be­vált módszer ez a bánya min­dennapos problémáinak meg­ismeréséhez. Kovács Lajos bá­nyám ester tájékoztatja a kör­letvezetőket a napi munkáról. Ott előtte bontakozik ki a na­pi tervért vívott harc, megisme­ri a műszaki intézkedéseket is, készülhet rá a pártszervezet is. Fél nyolc. Kostyák elvtárs íróasztala mögött jegyzeteiben lapozgat. Gondosan készült propagandisták értekezletére. Bár vitatkozni lehetne arról, miért nem Nagy Béla elvtárs, a pártvezetőség oktatási fele­lőse vezeti. Az értekezleten a legközelebbi szemináriumok néhány szervezeti kérdését tár­gyalják meg. Nincs .ugyan kü­lönösebb baj, de azért azt a né­hány notórius mulasztót is meg kel1 regúlázni most a kongresz szus anyagának tanulmányozá­sa előtt. — Mi azt csináljuk, — szól Gyimesi elvtárs, — hogy egy egy konferencia előtt magam és a megbízott elvtársak is sorra járjuk a hallgatókat, ismétel­ten közöljük az anyagot és a foglalkozás idejét. Mások is kifejtik elképzelé­seiket. Mind egyet hangsúlyoz­nak: sokat, türelmesen kell foglalkozni az elvtánsakkal. A párt vezetőség, elkészítette azok névsorát, akik nem vesznek részt a pártoktatásban s meg­állapodnak abban, hogy ki, me­lyik szemináriumba kerül. A propagandisták valamennyit személyesen keresik fel. Köz­ben pedig a másik oldalon nénpevelők teszik meg ugyan­ezt. Tervszerű, átgondolt mun­ka kezdődik..: Marika, az adminisztrátor már üzenettel várja: Oravecz Tibor szeretne beszélni Kos tyék elvtárssal. Kiderült, hogy tanácsért jött Hogyan értelmezze a kollektiv vezetést? A két elvtárs kö­zötti beszélgetést egy példával summázhatjuk, amelyet Kos­tyák elvtárs mondott el. párttitkár csak egy ember, Ha ő azt mondja: a csapatok nem használják ki a gépeket — ez az ő véleménye. Lehet, hogy igaz, de tévedhetett is, s ez ba­jokat vonhat maga után, mert nem oda Irányul a tűz, ahol a hiba van. De ha ismeri a párt- vezetőség, a párttagok vélemé­nyét, megfogadja tanácsaikat, helyes következtetéseket szűr­hetnek le. Közösen, együtt a kollektívával lehet helyes meg­állapításokat, határozatokat hozni, sokkal kevesebb a va­lószínűség a tévedésre. Több szem többet lát — ezt tartja a magyar közmondás is ..— Azzal válnak el, hogy a sze­mináriumon majd részleteseb­ben is megbeszélik. De elszaladt az idő! — Már fél tizenegy. Ma már nem lesz semmi a bányajárásból. Még szerencse, hogy ritkán fordul elő ilyesmi, többnyire „telje­síti tervét“, bár nagyon sokan fordulnak hozzá tanácsért, se­gítségért, amelyre nem lehet tervet készíteni. Jön egy asz- szony, hogy a férje elissza a keresetét..: „Én miért nem kapok prémiumot“ — méltat­lankodik az egyik bányász ... Szóval, nagyon sokrétűek ezek az ügyek. Tizenegy órakor két ember kapaszkodik fel az aknával szembeni hegyre. Kostyák és Gyimesi elvtárs kíváncsian la­tolgatja: lesz-e délutánra víz? Víz, víz, víz — ebből van a leg­kevesebb. Hiába készült el a korszerű fürdő, nem tudnak elegendő vizet biztosítani. A pártszervezet és az üzemveze­tés együttes erőfeszítése nyo­mán már épül a víztorony, de a csőszereléssel még ma sem készülnek el. „Holnap vizet adunk“ — mondják a szere­lők, — s utána mindig lesz...“ Két óra. A csarnokban nagy a lárma, vita. A 'pártirodán tíz népnevelő hallgatja Kostyák elvtársat. A termelésről beszél és mozgatójáról: a versenyről. Előtte és a népnevelők kezé­ben is ott van a tröszt .ver­senyértékelése a jutalmak el­nyeréséről. A Béta-aknai mű­szaki vezetők mindenütt elsők csapatok, egyének viszont I között. Ez a pártmunkás köte- harmadikak, negyedikek. Itt. I lessége. ______ — Mi még lehetünk elsők — mondja Vörös elvtárs, — csak adjanak több csillét és főként rendszeresen. Különben hiába beszélünk a versenyről. Többen azt kérik, hogy szi­gorítsák meg az ellenőrzést és állítsák vissza a régi baliga- rendszert, mert sok a csillelo­pás, tartsák karban a vasutat és jobban törődjenek a faellá­tással! — Nem ígérem, hogy csapa­tunk első lesz, de a vállalást teljesítjük. Alijuk a szavun­kat ... Ebben megállapodnak. Kos­tyák elvtárs pedig megbeszéli a műszaki vezetőkkel, hogy biztosítsák a verseny feltéte­leit. Egyébként másoktól is hallott ilyesfatja panaszt, te­hát sürgősen tárgyalni kell a vezetőkkel és a szakszervezet­tel. Ha most valaki azt gondol­ja, hogy Kostyák elvtárs veszi a kabátját, s indul haza, az té­ved. Ilyenkor a legnagyobb a forgalom, pártcsoportvezetők, vezetőségi tagok, bányászok adják egymás kezébe a kilin­cset. A kultúrosok közük, hogy az értekezlet elmarad. Egy értekezlettel kevesebb, de Kostyák elvtárs mégis meg­jegyzi magának- a pártvezető­ség határozata, hogy újjászer­vezik a kultúrgárdát. Mire mindenkit meghallgat, egy-két dologban intézkedik — fél öt. Indulni kell, mert itt hagyja az autóbusz... Elmúlt egy nap. Érdemes né hány tanulságot levonni belő­le. Itt van mindjárt az első: jócskán túllépte a nyolc órás munkaidőt, tanulása, szórako­zása kárára. Pedig elkerülhe­tő, csak többet kell támasz­kodnia a pártvezetőségi tagok­ra. Vezessék ők a munkakö­rükhöz tartozó értekezleteket; minden nap más-más elvtárs fogadja a pártszervezethez for­duló embereket, — ez a máso­dik tanulság. És a harmadik: kevesebb értekezletet, különféle megbeszélést, s többet járhat a munkahelyeken, az emberek Harmadszor is elnyerjük a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját Hozzászólások a komlói bányász aktívaértekezleten Tegnapi számunkban beszámoltunk arról, hogy a komlói bányászok aktívaértekezleten e'határozták: harmadszor is el­nyerik a Minisztertanács és SZOT vándorzászlaját s kiér­demlik a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét. Az aktívaérte­kezleten számos hozzászóló Ígérte meg, hogy mindent elkövet e cél elérése érdekében. Dobos József, Kossuth-bánya III-as körletének vezetője: — Körletem minden tagja egyetért azzal, hogy a Minisz­tertanács és a SZOT vándor­zászlaját harmadszor is cl kell nyernünk. Nagy lendületet ad a versenynek, hogy mi, műsza­ki középkáderek is sokat be­szélgetünk erről a körlet bá­nyászaival. Ezért merem bát­ran versenyre hívni z tröszt minden körletveze-őjét. Én vállalom, hogy az első félév végéig átlagosan 110 százalék­ra teljesíti körletem a tervé:. Hn minden körletveze'ő ilyen eredményt ér el, a zászló biz­tosan nálunk marad. Vörös János. Béta-aknai DISZ front- brigádvezető: — Béta-aknán az egyik leg­nagyobb prjbléma a kamra­fejtések gépesítésének hiánya. Még nagyon sokat kell talics- káznunk s ez a munka nagyon terméketlen. Az én csapatom most készíti elő új munkahe­lyét. Vállalom, hogy ezen az új munkahelyen csapatommal együtt kikísérletezzük, alkal­mazható-e a kamrafejtésekben a dőlésmenti fejtési módszer. Ez a módszer lehetővé tenné a talicskázás megszüntetését. Kovács József, Kossuth-bánya vezetője: kell javítani.; j Bocz József — A mi bányánk a tröszt legnagyobb üzeme, éppen ezért nem mindegy, hogy mi hogyan dolgozunk. Januári tervünket 105, a februárit 104,4 százalék­ra teljesítettük, de most csak 100.4 százalék az átlagunk. Bí­zunk abban, hogy ezt a hóna­pot is legalább 105 százalékos tervteljesítéssel zárjuk, s min­den gazdasági mutatót betar­tunk. — Mit akarunk tenni a zász­ló elnyerése érdekében? — Tegnap az üzemvezetőség a párt- és tömegszervezetek vezetőinek részvételével Intéz­kedési tervet dolgozott ki. Eb­ben meghatároztuk többek kö­zött, hogy az összteljesítmény növelése érdekében minden fe­lesleges improduktív munkát megszüntetünk. Eddig már 220 fővel csökkentettük az impro­duktív létszámot. — A produktív teljesítmé­nyeknél is nagyon gyorsan for­dulatot kell elérnünk. Itt első­sorban műszaki intézkedések­re van szükség. Megkezdtük a munkahelyek koncentrálását s hat héten belül elkészül a 10- es telepben az omlasztásos fej­tés. Eszes Károly, Béta-aknai vájár: — Béta-akna bányászai min­dent el fognak követni a ván­dorzászló megtartásáért. De Béta-akna új fejlődő üzem s nálunk még sok olyan munkás van, akinek még kevés a szak­mai gyakorlata, tapasztalata, kiket még nevelni, tanítani kell, hogy ilyen nagy célkitű­zések elérésére képessé vápá­nak. Mégis a legfontosabb fel­adatunk az emberekről való gondoskodás terén van a leg­több hiba. A műszaki vem'ők egy része még elszalad a bá­nyászok mellett, elnézi a rossz munkát. Pedig ha nem szólnak; mi továbbra is rosszul csinál­juk. — Ha Mátray elvtárs meg­követelné a fegyelmet a kö­zépkáderektől, azok is megkö­vetelnék tőlünk. S ha fegyel­met követelnek tőlünk, akkor meg kell teremteniük a fegyel­mezett munka körülményeit, a jó vasutat, a rendszeres fa­ellátást. Nem tűrhetjük to­vább azt a felelőtlenséget ami eluralkodott. A rázőmotorokat nem gondozzák, de nem törő­dünk vele, elveszett 80 fejtő­kalapács, senkit sem vontak felelősségre. Mindez a mi va­gyonunk. nekünk kell vitáz­ni rá. Műszaki vezetőink kéne­sek arra, hogy necsak utasít­sák. hanem neveljék is a Bé­ta-aknai bányászokat. Tatai Károly elvtárs. a komlói párfhizottság első titkára: Az aktívaértekezlet eredmé­nyeit Tatai Károly elvtárs. a komlói pártbizottság első tit­kára foglalta össze. Többek között a következőket mon­dotta: — Ez az aktívaértekezlet be­bizonyította, hogy a komlói bá­nyászok megértették a városi párt-végrehajtó bizottság felí­vását. Harcoljanak üzemeink a ‘‘el szabadulási őrség alatt s utána is az élüzem cím, a ván­dorzászló elnyeréséért. Egész biztos, hogy ha a kommunis­ták lelkesítő szava eljut a pár­,, , ... . {‘onkívüli dolgozókhoz, a van­sodik negyedévben ismét mi I lorzászló harmadszor is Kom- kerülünk az élre. | lóra kerül. — Önköltségi tervünket ed­dig teljesítettük. Ahhoz, hogy a szén önköltségét tonnánként további 18 forinttal csökkent­sük, ugyancsak van lehetőség Csupán egy napi bányajárás alkalmával az elhagyott öreg bányavágatokban annyi iszap­csövet, vasúti sínt, légcsövet, sőt még 1952-ben beépített és ott felejtett vitlát találtam, amiből szükségleteinket sokáig fedezhetjük. További 15 fős létszámcsökkentés és mintegy 300 ezer forintos megtakarítást tudnánk elérni, ha a homok- szállítást egy műszakban vé­gezhetnénk. Reméljük, a tröszt vezetői ebben segítségünkre lesznek. — Az említetteken kívül van még egy nagy tartalékunk. 1955 óta versenyzünk a Béta-aknai bányászokkal s én személyesen Mátray elvtárssal. A múlt év-, beÁ én voltam a győztes, most az első három hónapban Mát­ray elvtárs került az élre. — Azonban figyelmeztetem őket ne csodálkozzanak, ha a má­Gazdaszemmel Csehszlovákiában Elmondta: Kaszapovics András elvtárs, az MDP Központi Vezetőségének póttagja, országgyűlési képviselő Nemrégiben I a Csehszlo- ...........* vák Köz­tá rsaság parlamentjének meg­hívására a magyar országgyű­lés küldöttségének tagjaként feledhetetlen, benyomásokban és élményekben gazdag két hetet töltöttem szomszédaink­nál. Csehszlovákia Kommunr- ta Pártjának, kormányának és népének vendégszeretete lehe­tővé tette, hogy Nagyistók Jó­zsef elvtárssal, az országgyű­lés elnökhelyettesével együtt gazdaszemmel alaposan szét­nézhessünk az országban. Jár­tam Prága környékén, Kacíce- ban, vendégül látott bennünket a morva Svabnice 800 hektáros egységes földművesszövetkeze­te (náluk így hívják a terme­lőszövetkezeteket) s végül lát­tuk a szlovákiai Lechnice há­rom községből (Nagyié, Kislé és Szász) összevont közös gaz­daságát. A tájak leírását mel­lőzöm, hogy annál is több he­lyet kaphassanak gazdasági ta­pasztalataim. Elsőnek a csehszlovák ter­melőszövetkezetek rendkívüli szervezettsége és nagy belső rendje keltette fel figyelme­met. Bár a mi mintaalapsza­bályunkhoz hasonlóan nékik is rendelkezésükre áll egy, ez egész ország területére érvé­nyes „Munkarend” — náluk ennek alapján mindenütt ki­dolgoznak egy saját alapsza­bályt is. Úgy gondolkodnak, hogy ami jó Prága mellett, az nem felelhet meg betűről-betQ- re Szlovákiában és biztos, hogy Morvaországban is más viszo­nyok között folyik a gazdálko­dás. Saját munkarendjük ter­mészetesen nem ellentétes az országossal, hanem annak irányelveit szabják rá a ma­guk sajátos körülményeire. Ez a saját munkarend azután olyan részletes, hogy a közös gazdálkodás legapróbb kérdé­seivel is foglalkozik. Bátran nevezhetnénk a termelőszövet­kezet törvénykönyvének. A Munkarend első része azzal foglalkozik, hogy mit követel különböző munkahelyeken dol­gozó tagjaitól a szövetkezet és ennek elvégzése fejében mi a jogos járandósága. Magyarán mondva saját maguk állapítják meg a normákat és mindjárt az érte járó munkaegységeket is. Ettől eltérni nem lehet. He­lyes intézkedés ez! Gondol junk csak arra, hogy nálunk mi van. Vagy mereven lemá­soljuk azt, amit a munkaegy­ségkönyv élőír, akár megfelel körülményeinknek, akár nem, vagy pedig a helyi viszonyok­ra való hivatkozással nyakló nélkül és mindig másfélekép­pen megváltoztatják. Például: a mi munkaegységkönyvünk­ben csak a fejőnőre és a tehe- nesre szabtak ki normát, pe­dig a tehenészetek többségében és nálunk Kátolyban is mind­két feladatot egyugyanazon sze­mély végzi. Erre viszont a mun kaegységkönyvben nincsen norma, pedig ha elvégzi mind­kettő munkáját, nyilván meg­jár neki mindkettő javadal­mazása is. Ilyenkor összeszab­ják valahogy a két normát — s mivel ennek rendszerint a papíron nyoma nem marad, ha sokalja a tagság, akkor leszál­lítják, ha keveslik, akkor meg újra felemelik. Csehszlovákiá­ban nincs ilyen huza-vona. Prágában nem kísérelték meg kitalálni, hogy Kacicében van­nak-e külön fejőnők, hanem megbíztak abban, hogy a kaci- cei szövetkezet tagjai helyi is­mereteik s lehetőségeik birto­kában pontosabban ki tudják alakítani normáikat, mint ők harminc, vagy háromszáz kilo­méter távolságból. Ez az egy példa is mutatja, hogy az otta­ni szövetkezetek mennyire ön­állóan intézik gazdálkodásukat. Nálunk I Magyarországon sok bajunk van a szarvasmarhatenyésztéssel és ezért különös gonddal vizs­gáltuk a kacicei tehenészek munkarendjét. Azonnal szemet szúrt, hogy sokkal jobban ösz­tönöz az árutermelésre, mint o mi munkaegységkönyvünk. Mit írunk elő mi a tehenészek számára kötelező normaként? Egyedül azt, hogy hány tehe­net kell gondoznia bizonyos számú munkaegységért, semmi mást. Természetesen kapnak bizonyos számú munkaegysé­get a tejhozam, a befolyatás, az ellések levezetése és a bor­jak leválasztása után is, de a kötelezettség, hogy miből mennyit kell elérni, nincs szá­mára előírva. Kacicében az el­ső követelmény az, hogy a te­henész mind a tíz rábízott te­hene után termeljen 2300—2300 liter tejet évente. Ha ezt meg­csinálja, kap érte 360 munka­egységet. Folyattassa be mind a tíz tehenét, segédkezzen mind a tíz ellésénél, s ezért év végén javára írnak tíz-tíz egy­séget, valamint a tisztántar­tásért hetente hatot. Amíg ná­lunk a termelőszövetkezet éve terve és a munkanormák kó zött csak igen gyenge a kap­csolat, addig a csehszlovák elvtársak a tervnek egy-egy tehenészre eső hányadát köte­lezően előírják, biztosítják mindjárt végrehajtását is. Sokat tanulhatunk abból is. hogy ők a többtermelésre ösz­tönzik tehenészeiket. A mi prémium-rendeletünk előírja ugyan, hogy ha több tejet fej a tehenész annál, amit megter­veztek, akkor a többlet tej ne­gyed része prémiumként meg­illeti — de, egy kezemen is megszámlálhatnám, hogy Ba­ranyában ezt hány helyen tar­tották meg. Az az igazság, hogy sokszor irigységből a sok növénytermelő még a jo­gos járandóság kifizetését is leszavazza. Nálunk, Kátolyban sem sikerült keresztülvinni ed­dig premizálásukat. Kacicében szó sem lehet ilyesmiről: ná­luk a prémium olyan szigorúan megilleti a tagokat, mint ná­lunk a munkaegység. Termé­szetesen csak akkor, ha túltelje­sítik az előírt szinteket. A szintek a következőképpen vál­toznak: ha tíz százalékkal fej többet 2300 liternél, akkor a többlet tej negyedrészének szabadára, ha hússzal, ak­kor 30, ha ennél Is jobban, ak­kor 35 százalékának szabadára illeti meg. Ez a progresszív premizálás jobban ösztönöz a mienknél. Vegyünk csak egy példát. Mondjuk — ez. csak példa — egy kátolyi tehenész­nek és egy kaclcei-nek egy­aránt 23.000 liter tej az évi ter­ve, de mindketten 30.000 litert fejnek. Nálunk a prémium a 7000 liter többlet után csak 1750, kacicében pedig 700 literrel több, azaz 2450 liter tej szabad ára. Az igazi nagy különbség ennek tetejében az, hogy a ká- tolyiaknak ez csak megjárna de Kacicében ezt meg is kap Iák. Tehenészeik számítanak i* a prémiumra s gondosan szá­montartják, hogy mikor hány korona illeti őket. A prémium egy összegben kapott nagy summáján azután szépen bevá­sárolnak. A kassai járásban például tavaly 30 szövetkezeti tag vett magának Skoda sze­mély autót. ..Ét rézzé, hogy saját jobb munkája azonnal meglátszik keresetén” — ez a kacicei egységes földművesszö­vetkezet munkarendjének alap- gondolata. Ezt találtuk meg a tehenészetnél és ez érvényesül ott is, ahol nekünk a legtöbb a szégyélnivalónk — a növen­dékmarhák nevelésénél is. Üs­sük fel újra a mi munknegy- ségkönyvünket s láthatjuk ná­lunk a növendékmarha go r >- zó azért kapja munkaegyjcje­nek túlnyomó többségét, hogj hány jószág tartozik hozzá. * többi — legalábbis a munka- egységkönyv szerint — mellé kés. így aztán nem fáj nek t feje, hogy a növendékmar hói soványak-e, jól néznek-e ki. ai kalmasak-e tenyésztésre, his: ez keresetét csak alig-alig oe folyásolja. Pedig jó növendék állomány nélkül elképzelhetet len jó tehenészet. A csehszio vák állattenyésztők ezt jobbat mérlegelik, mint mi. Kacicé ben ugyanis nem azért kapj: meg a maga napi egy munka egységét a gondozó, hogy jó vagy rosszul elkezelgeti a. előírt mennyiséget, hanen azért, hogy mindnyájánál ér jen el kezdetben 80, későbl pedig hetven deka súlygyara podást naponta. Ha a hóvég mérlegelés azt mutatja, hog; nem szedtek fel magukra a nö vendékmarhák annyit, ameny nyit kellett volna, holott a: előírt takarmány rendelkező sükre állt — annyi százalék kai csökkentik a gondozói munkaegységét, ahány száz» lék hiányzik a tervtel jesité» bői. A mi termelőszövetkeze-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents