Dunántúli Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-22 / 70. szám
2 N A PL'Ó 195« MARCH» at 1 A szovjet energetikus küldöttség angliai látogatásai Birmingham (TASZSZ) A szovjet energetikus küldöttség G. M. Malenkovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnök- helyettesének, a villamoserőművek miniszterének vezetésével március 20-án úton Birmingham felé, ellátogatott Shakespeare szülővárosába. Stratford on Avon-ba. D. Woodman, a város polgármestere beszédében kijelentette; hogy Stratford valamennyi lakosával együtt örömmel üdvözli a szovjet nép képviselőit. G. M. Malenkov válaszbeszédében elmondotta, hogy a küldöttség nagy érdeklődéssel keresi fel Shakespeare szülőföldjét. A szovjet emberek jól ismerik, szeretik és becsülik a nagy angol költőt és drámaírót. A küldöttség tagjai ezután megtekintették Shakespeare szülőházát, majd jártak a sírjánál. Kedden délután a küldöttség megérkezett Birminghamba. hogy megtekintse a „Witton’“ villamosgépgyárat, a General Electric Company egyik legnagyobb vállalatát. Grace, a gyár igazgatója uzsonnát adott a vendégek tiszteletére. Beszédében megjegyezte, hogy a társaság négy szakembere nemrég járt a Szovjetunióban. Grace köszönetét mondott a szovjet energetikusoknak a moszkvai fogadtatásért. Kifejezésre juttatta azt a reményét, hogy a Witton gyár meglátogatása hasznos és kellemes élményt nyújt a szovjet szakembereknek; G. M. Malenkov válaszában rámutatott arra, hogy a szakemberek cseréje feltétlenül előmozdítja a Szovjetunió és Nagy-Britannia barátságának elmélyülését. A küldöttség ezután megte- intette a gyárat. A munkások szivélyesen üdvözölték a szövet szakembereket. Mindegyikük akart néhány üdvözlő szót szólni, kezetszorítani a szovjet vendégekkel. Szép megnyilvánulása volt ez a Szovjetunió iránt érzett barátságnak és nagyrabecsülésnek. A gyárlátogatás során a szovjet küldöttség megismerkedett a transzformátorok, a generátorok, a motorok és más villamosgépek gyártásával. A szovjet szakemberek elismerően nyilatkoztak a vállalatnál tapasztalt magas termelési kultúráról. Megalakult az új indonéz kormány London (TASZSZ): A Reuter dzsakartai tudósítójának jelentése szerint Szúkarno, indonéz elnök március 20-án jóváhagyta Ali Szasztroamidzsozso új kormányának összetételét. Az új kormány nyolc párt képviselőiből áll. A tárcák többségét az ország három legnagyobb pártjának — az Indonéz Nemzeti Pártnak, a Ma- sumi Pártnak és a Nahdatul Ulema Pártnak — a képviselői kapták meg. Ismét Ollcnhauer a Német Szociáldemokrata Párt clnüke Bonn (MTI): Mint a DP A jelenti, a Német Szociáldemokrata Párt szövetségi gyűlési csoportja kedden újból Erich Ollenhauert (a párt elnökét) választotta meg elnökévé. Edward Ochabot válaszfonák a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárává Nehru külpolitikai nyilatkozata a parlamentben Varsó (PAP) Varsóban szerdán az alábbi közleményt bocsátották ki: A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága 1956 március 20-án tartotta VI. plénumát. A Központi Bizottság plenáris ülését Aleksander Za- wadzki elvtárs nyitotta meg. Beszédét Boles law Bierut elv- társ emlékének szentelte és szólott arról a fájdalmas veszteségről, amely a pártot és az egész nemzetet halálával érte. A plénum egy perces néma GiirSg miniszter nyilatkozata Párizs (TASZSZ): Az AFP lurk-«ütója Kairóból közli a hivatalos látogatásra odaérkezett Kasszimatisz görög tárcanélküli miniszter nyilatkozatát. „Karamanlisz, görög kormányfő az én kiküldetésemmel meg akarta erősíteni azokat a szálakat, amelyek Egyiptomot és Görögországot összefűzik“ — jelentette ki Kasszimatisz a sajtó képviselői előtt. Emlékeztetett arra, hogy Egyiptom támogatja Görögországot a ciprusi kérdésben. „A görög kormány úgy véli — hangsúlyozta, — hogy a ciprusi kérdés nem Anglia belügye. Amit az angolok terrorizmusnak ne- vez.nek, azt mi felszabadító harcnak tekintjük. felállással adózott Boles law Bierut divtára emlékének. Boleslaw Bierut elvtárs betegségének lefolyásáról Jozef Cyrankiewicz elvtárs adott tájékoztatást, A Központi Bizottság Politikai Bizottságának javaslatira Edward Och ab elvtársat választották egyhangúlag a Központi Bizottság első titkárává. Kiküldött tudósítónk jelenti: Mohács, 1956. III. 21. Ma a déli órákban kilenc megrakott tehergépkocsi kanyarodott a városi tanács elé. A teherautók Hercegszántóról érkeztek és magukkal hozták a szigetből áttelepültek első csoportját. Az árvízkárosultakkal együtt — akik javarészt homorudiak — sok szarvas- marha és ló, bútor és egyéb holmi érkezett vissza. A megérkezettek egészségesek és azonnal elszállásukról is gondoskodott a városi tanács. Csütörtökön reggel kilenc óraikor v. b. ülésen beszélik meg a városi tanácson az újjáépítés, az egészségvédelem és a szociális problémák megoldását. Ugyancsak szerdán este megkezdik az árvízkárosultakDelhi (TASZSZ) Az Indinfo hírügynökség jelentése szerint Nehru indiai miniszterelnök kedden külpolitikai nyilatkozatot tett a parlamentben. Nehru kijelentette, hogy az SZKP XX. kongresszusának határozatai minden bizonnyal , ^messzemenő jelentőségűek” lesznek és reméli, hogy e határozatok előmozdítják a nemzetközi feszültség további enyhülését. Nehm üdvözölte Franciaország azon lépéseit, amelyeket kai való beszélgetést is a város vezetői. A beszélgetéseken —■ melyeken egy-egy tanyaközpont lakói vesznek majd részt — megbeszélik a lakossággal az újjáépítést, kikérik véleményüket és választ adnak égető problémáikra is. Dunafalván a rendőrség elfogta Vörös Sándor és Jakus Ferenc dunafalvai lakásokat, akik az árvíz idején védett helyen meghúzódtak és felhasználva, hogy a lakosság csak legszükségesebb ingóságaival távozhatott biztonságos területre. egy szerzett csónakkal ka- lózkodni Indultak. Vörös Sándor már a védekezés idején is csak hatósági kényszerre vett részt immel-ámmal a gát erősítésében és most hogy társával együtt megfelelő betörőMarokkó és Tunisz szuveré- nitása helyreállításának érdekében tett és azon reményének adott kifejezést, hogy a francié és algériai nép kölcsönös megelégedésére rendezik az algánál kérdést is. A MÁV vezérigazgatósága közli, hogy Pörböly és Bátaszék között a vasúti forgalom március 21-cn 14 órától ismét megindult. szerszámokkal szerelte fel magát, több lakást feltörtek, többek között Varga Istvánná lakásét is. innen két zsák lisztet és cukrot lopták el, hogy a vízről összeszedett csirkék i' csirkepaprikást készítsenek. A csirkéhez természetesen bor is kell, ezért bort is loptak, kolbászt is szereztek. A kalózkodás vezetője, Vörös Sándor — mint kiderült — már régóta tolvaja a vidéknek és munkahelyének, ahonnan sorozatosan lopkodta az építési anyagokat és azt értékesítette. A sziget lakossága megnyugvással vette tudomásul, hogy a nép rendőrsége a legveszélyesebb időben is vigyáz javaira és bíznak abban, hogy a bíróság a legkeményebben elítéli a katasztrófa embertelen haszonélvezőit. Mohácsra érkezett a Bács megyébe áttelepültek első csoportja A Szovjetunió hatodik ötéves tervéből „A Szovjetunió hatodik népgazdaságfejlesztő ötéves tér* vének fő feladata, hogy a nehézipar elsősorban történő fejlesztése, a szakadatlan műszaki haladás és a munkatermelékenység fokozása alapján biztositsa valamennyi népgazdasági ág további hatalmas növekedését, a mezőgazdasági termelés rohamos fellendülését, s ezen az alapon elérje a szovjet nép anyagi jólétének és kulturális színvonalának jelentős emelkedését" — határozta meg az SZKP XX. kongresszusa. A hatodik ötéves tervnek a szovjet nép jólétére és kulturális színvonalára vonatkozó fejezetei lelkes örömmel töltötték el a szovjet embereket. A Szovjetunió összehasonlítható árakon számított nemzeti jövedelme 1960-ig körülbelül 60 százalékkal növekszik. A terv szerint a munkások és alkalmazottak reálbére körülbelül 30 százalékkal nő. A'tLAAf/ és szövertcezer/ *ctsue A terv a dolgozók iparcikk- és élelmiszerellátásának megjavítása végett nagyarányú programot irányoz elő. Az állami és szövetkezeti kiskereskedelem a következő öt év alatt körülbelül ötven százalékkal növeli áruforgalmát, s ugyanakkor biztosítják a falusi kiskereskedelem áruforgalmának gyorsabb növekedését. Kiküldött tudósítónktól: Mohács, 195«. III. 21, Most először tapasztalom, hogy az embereik örülnek, mert fizethetnek. Sorra járulnak a szigeti kompház kicsiny ablaka elé és becsúsztatják az ablaknyí- láson a fényes pénzeket. — Egy gyalog jegyet kérek! — Egy gyalog és egy biciklis! — Hármat kérek, személyest! A néni az apró szobában tépi a jegyeket, adogatja, kinek mi kell. — Csakhogy már itt tartunk! — teszi le egy kucsmás, gumicsizmás férfi az ötven fillért. — Csakhogy már kerékvágásba zöttyent az élet! Mert az az egyszerű tény, hogy a komp menetrendszerint jár és hogy az átkelésért fizetni kell. a rendezett élet sok jele közül az egyik. Azt jelenti. hogy járható már .a Duna vize, hogy átmehetnek az emberek megnézni: mi lett otthonukból, hogy hozzáfoghatnak a vagyonmentéshez, hogy nemsokára úgy lesz mindem minden, mint régen, az árvár előtt. Várják az emberek az Indulást, zsebükben a megváltott biléta. Várnak és beszélgetnek. Mir«' beszélgetnének, ha nem az árról és ami utána jön. A kucsmás, gumicsizmás bá- cslka 'mint megtudom, Káie- nies József a neve és Sáros 11-ben lakik) három horgászbotot emel nagy diadallal. Újságolja az ismerősöknek, hogy a góréból mentette ki, ott van épségben a bútor is. A jószáKOMPRAVARO EMBEREK got még jókor, hétfőn három teherkocsiba rakta, ki is mentette őket mindegyszálig a szárazra. És még a horgászbotok is megmaradtak. Kacskaringósan, részletezve meséli a menekülést. Egy pillanatra másfelé nézek, mire visszafordulok, már másról diskuráln&k: —■ Olyan szép a káposztám, mint még sohasem! Mondta is az Albert Matyi: „Józsi bácsi, ennek aztán nem ártott a víz.“ Hót tényleg nem ártott.:: A búzám is megmaradt a „dombokon“, ahonnan már lehúzódott a víz;:! Csak mi lesz a laposon? — Le kell vezetni a vizet! — tanácsolja König elvtárs, a járási pártbizottság titkára, aki ugyancsak a komppal igyekszik vissza Mohácsra. — Vannak helyek, ahol egy ekevágással le lehet húzni a vizet. Neki kell csak látni! — Hát akkor nekilátunk;: Kukoricát, krumplit meg vetünk, aztán lesz, ami lesz! Szinte sugárzik róla az optimizmus. Háza ugyan bedőlt, elvitte a jég, újra kell építeni, de a jószág, a bútor, megmaradt, a kelkáposzta és a búza zöldéi, újra jár a komp — tovább folyhat az élet. Az ember erősebb a víznél. Az asszony is, Két sohác menyecske gumicsizmában, kerékpárral várakozik. Az egyik mellett zöld pár papucs, egyikbenegyikben egy-egy kifli. A papucsot is, a kerékpárt is, a kiflit is a vízből húzták ki. Beszélgetnek. Én hallgatom és jegyzem. A papucsos súgja a másiknak: — Ez olyan detektív lesz! — Áh dehogy — feleli az helyettem is. — Iróféle.. i Meglátod, megy még a moziban is ez az árvíz. — Nem moziba való ez! — mondja a gyanakvó. — A ml házunkból csak a főfalak maradtak. A többi ; : : Legyint, nem mond többet. A másik kérdezi: — Segít-e az állam az építésben? — Persze, hogy segít, — nyugtatom. — De maguknak is meg kell fogni! — Megfogjuk mi, hogyne fognánk.;; De nagy a kár. Nagyon nagy. — Haszon is van vele — mondom. — Megtanulták legalább, hogy hinni kell a segítő szónak! Mert ha Időben költöznek, nincs ekkora baj. Meg szebb lesz majd a sziget, mint volt. Jó lenne, ha nem tanyák épülnének majd kilométerekre egymástól, hanem falvak, így könnyebben segíthetik egymást bai idején. Az egyik bólogat: — Az kell ide, falu! A més'k, a papucsos csak ingatja a fejét: — Hát nem mondom, azoknak, akiknek egészen összement a házuk, igen... De az enyémnek megvannak a főfalai .;: Én csak ott építkezem, ahol ez van... A föld mellett..; Hiába, még nem tanultak eleget az emberek. Ahol féltő'a kcdi>k az „enyém“, ott háttérbe szorul a közös érdek. Pedig sokszor jaj lett volna mindenki sorsa itt a szigeten, ha nem jön a közösség a segítségére, ha nem ladikáznak a haragos víz tetején az olyanok, akik nem a sajátjukat, hanem a másét mentették. De most már visszahúzódóban van a víz és újra elfoglalja trónját az „enyém“. Igaz, a vész megingatta trónját. Beszédre, sok-sok magyarázó szóra van és lesz itt szükség, hogy megértessük az emberekkel saját érdeküket. Trapp Antal és ifjú Kuluíácz András Homorúdról jöttek a komphoz. Kálenics József odakiált hozzájuk: — Ml újság Ujfokon? — A balázsszállási 42 házból másfél még áll! — felel Trapp Antal. Azért tudja ilyen pontosan a házak számát, mert ő arrafelé a postás. — Áll a Molnár István háza és Mar- lcovlcs György házának a fele. A többi... Ugyanaz a lemondó mozdulat, amit az imént a sokáé menyecskétől láttam. Egy i'yen legyintés 40 házat parentál el egyszerre. — És Homorúdon? — Ott megvan a gépállomás, a rendőrpihenő, Molnáréit, Strigenczók, Somogyiék háza, meg a papiak;.: Szóval, ami a dombon van :;; Teherautó kanyarodik a töltésre, mellette bőrkabátos férfi captat a sárban. — Hozzuk a homorúd! kant! — kiabálja ide is, oda is és nevet. Minden megmentett értéknek örülnek Itt az emberek. — Az jó! — válaszol neki valaki. — Hamarosan szükség lesz rá! Nagy falka kutya vágtat ót csaholva a kompkikötőnél. Any- nyi itt a kutya, mintha_ a sziget valamennyi házőrzője itt tartaná évi konferenciáját. Mi lesz velük? Hogyan talál rájuk a gazda? Hogyan élelmezik őket? Apró kérdések, de nem elhanyagolhatók ezek sem. Az emberek a kompnál ezekről is ejtenek egy-két szót. A kutyákról. Egy tábori telefon cseng a kompházikó jegykiadó ablaka előtt. Nincs aki felvegye. Katonai telefon volt, a katonák már elmentek, a rendőrök is. De nem! Mégis van kezelője, akin szemmel láthatóan nyomot hagyott a szesztilalom feloldása. Felveszi a kagylót, nagyot kurjant: — Halló! A hármas gátőrhöz jelen* közbe!, mert az atyafi a mérnöknek jelent: — Itt Daróczi beszél a rév- bül! Mondom, Daróczi! A fene ezt a telefont, nem hallani semmit! Most már igen! Hallom! A helyzet az, hogy a komp vagy megy vagy nem megy ... Halló! Miközben a ml emberünk harsog, a helyzet tisztázódik. A komp menetrendszerűen fél hat órakor megindul. Az emberek nagyokat nevetnek, néhány percre elfelejtették a bajt, a napokat, éjszakákat megkeserítő nyugtalanságot, a kárt, az árvizet. Szeretnek az emberek ne- yetni és most, a sok sírás, jajgatás idején is keresik a de- rüthozó pillanatokat. Az az érzésem, hogy nincs két kérdés: megy vagy nem megy... A komp is indult, az élet is indul. A kelkáposzta élve bújt elő a víz alól, a búza is a dombokon. A helyzet az, hogy megy. Eszembe jut, amit Fazekas elvtárs, a homorúd! postás mondott, aki utolsó percig kitartott a telefonközpontban, aki kétszer is máshová küldte a mentőket — asszonyokért, gyermekekért — mert ő „ráért.“ Fazekas elvtárs azt mondta: — Megmenekültünk. Megmenekültünk és építeni fogunk. Én visszamegyek családostul a szigetre, Homorúdra, még ha egyedül is kéne men» nem. Én újra ott leszek postás. majd meglátják az elvtársak! így lesz. Garami László