Dunántúli Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-22 / 70. szám

2 N A PL'Ó 195« MARCH» at 1 A szovjet energetikus küldöttség angliai látogatásai Birmingham (TASZSZ) A szovjet energetikus küldöttség G. M. Malenkovnak, a Szov­jetunió Minisztertanácsa elnök- helyettesének, a villamoserő­művek miniszterének vezeté­sével március 20-án úton Birmingham felé, ellátogatott Shakespeare szülővárosába. Stratford on Avon-ba. D. Woodman, a város polgármes­tere beszédében kijelentette; hogy Stratford valamennyi la­kosával együtt örömmel üd­vözli a szovjet nép képvise­lőit. G. M. Malenkov válaszbeszé­dében elmondotta, hogy a küldöttség nagy érdeklődéssel keresi fel Shakespeare szülő­földjét. A szovjet emberek jól ismerik, szeretik és becsülik a nagy angol költőt és dráma­írót. A küldöttség tagjai ezután megtekintették Shakespeare szülőházát, majd jártak a sír­jánál. Kedden délután a küldöttség megérkezett Birminghamba. hogy megtekintse a „Witton’“ villamosgépgyárat, a General Electric Company egyik legna­gyobb vállalatát. Grace, a gyár igazgatója uzsonnát adott a vendégek tiszteletére. Beszédé­ben megjegyezte, hogy a társa­ság négy szakembere nemrég járt a Szovjetunióban. Grace köszönetét mondott a szovjet energetikusoknak a moszkvai fogadtatásért. Kifejezésre jut­tatta azt a reményét, hogy a Witton gyár meglátogatása hasznos és kellemes élményt nyújt a szovjet szakemberek­nek; G. M. Malenkov válaszában rámutatott arra, hogy a szak­emberek cseréje feltétlenül előmozdítja a Szovjetunió és Nagy-Britannia barátságának elmélyülését. A küldöttség ezután megte- intette a gyárat. A munkások szivélyesen üdvözölték a szöv­et szakembereket. Mindegyi­kük akart néhány üdvözlő szót szólni, kezetszorítani a szovjet vendégekkel. Szép megnyilvá­nulása volt ez a Szovjetunió iránt érzett barátságnak és nagyrabecsülésnek. A gyárlátogatás során a szov­jet küldöttség megismerkedett a transzformátorok, a generá­torok, a motorok és más vil­lamosgépek gyártásával. A szovjet szakemberek elismerő­en nyilatkoztak a vállalatnál tapasztalt magas termelési kultúráról. Megalakult az új indonéz kormány London (TASZSZ): A Reuter dzsakartai tudósítójának je­lentése szerint Szúkarno, indo­néz elnök március 20-án jóvá­hagyta Ali Szasztroamidzsozso új kormányának összetételét. Az új kormány nyolc párt képviselőiből áll. A tárcák többségét az ország három legnagyobb pártjának — az In­donéz Nemzeti Pártnak, a Ma- sumi Pártnak és a Nahdatul Ulema Pártnak — a képvise­lői kapták meg. Ismét Ollcnhauer a Német Szociáldemokrata Párt clnüke Bonn (MTI): Mint a DP A jelenti, a Német Szociáldemok­rata Párt szövetségi gyűlési csoportja kedden újból Erich Ollenhauert (a párt elnökét) választotta meg elnökévé. Edward Ochabot válaszfonák a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárává Nehru külpolitikai nyilatkozata a parlamentben Varsó (PAP) Varsóban szer­dán az alábbi közleményt bo­csátották ki: A Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottsága 1956 március 20-án tartotta VI. plénumát. A Központi Bizottság plená­ris ülését Aleksander Za- wadzki elvtárs nyitotta meg. Beszédét Boles law Bierut elv- társ emlékének szentelte és szólott arról a fájdalmas vesz­teségről, amely a pártot és az egész nemzetet halálával érte. A plénum egy perces néma GiirSg miniszter nyilatkozata Párizs (TASZSZ): Az AFP lurk-«ütója Kairóból közli a hi­vatalos látogatásra odaérke­zett Kasszimatisz görög tárca­nélküli miniszter nyilatkoza­tát. „Karamanlisz, görög kor­mányfő az én kiküldetésemmel meg akarta erősíteni azokat a szálakat, amelyek Egyiptomot és Görögországot összefűzik“ — jelentette ki Kasszimatisz a sajtó képviselői előtt. Emlé­keztetett arra, hogy Egyip­tom támogatja Görögországot a ciprusi kérdésben. „A görög kormány úgy véli — hangsú­lyozta, — hogy a ciprusi kér­dés nem Anglia belügye. Amit az angolok terrorizmusnak ne- vez.nek, azt mi felszabadító harcnak tekintjük. felállással adózott Boles law Bierut divtára emlékének. Boleslaw Bierut elvtárs be­tegségének lefolyásáról Jozef Cyrankiewicz elvtárs adott tá­jékoztatást, A Központi Bizottság Poli­tikai Bizottságának javaslati­ra Edward Och ab elvtársat választották egyhangúlag a Központi Bizottság első tit­kárává. Kiküldött tudósítónk jelenti: Mohács, 1956. III. 21. Ma a déli órákban kilenc megrakott tehergépkocsi ka­nyarodott a városi tanács elé. A teherautók Hercegszántóról érkeztek és magukkal hozták a szigetből áttelepültek első csoportját. Az árvízkárosultak­kal együtt — akik javarészt homorudiak — sok szarvas- marha és ló, bútor és egyéb holmi érkezett vissza. A meg­érkezettek egészségesek és azonnal elszállásukról is gon­doskodott a városi tanács. Csütörtökön reggel kilenc óraikor v. b. ülésen beszélik meg a városi tanácson az újjá­építés, az egészségvédelem és a szociális problémák megol­dását. Ugyancsak szerdán este megkezdik az árvízkárosultak­Delhi (TASZSZ) Az Indinfo hírügynökség jelentése szerint Nehru indiai miniszterelnök kedden külpolitikai nyilatko­zatot tett a parlamentben. Nehru kijelentette, hogy az SZKP XX. kongresszusának határozatai minden bizonnyal , ^messzemenő jelentőségűek” lesznek és reméli, hogy e ha­tározatok előmozdítják a nem­zetközi feszültség további eny­hülését. Nehm üdvözölte Franciaor­szág azon lépéseit, amelyeket kai való beszélgetést is a város vezetői. A beszélgetéseken —■ melyeken egy-egy tanyaköz­pont lakói vesznek majd részt — megbeszélik a lakossággal az újjáépítést, kikérik vélemé­nyüket és választ adnak égető problémáikra is. Dunafalván a rendőrség el­fogta Vörös Sándor és Jakus Ferenc dunafalvai lakásokat, akik az árvíz idején védett he­lyen meghúzódtak és felhasz­nálva, hogy a lakosság csak legszükségesebb ingóságaival távozhatott biztonságos terület­re. egy szerzett csónakkal ka- lózkodni Indultak. Vörös Sán­dor már a védekezés idején is csak hatósági kényszerre vett részt immel-ámmal a gát erő­sítésében és most hogy társá­val együtt megfelelő betörő­Marokkó és Tunisz szuveré- nitása helyreállításának érde­kében tett és azon reményének adott kifejezést, hogy a francié és algériai nép kölcsönös meg­elégedésére rendezik az algá­nál kérdést is. A MÁV vezérigazgatósága közli, hogy Pörböly és Bátaszék kö­zött a vasúti forgalom már­cius 21-cn 14 órától ismét meg­indult. szerszámokkal szerelte fel ma­gát, több lakást feltörtek, töb­bek között Varga Istvánná la­kásét is. innen két zsák lisz­tet és cukrot lopták el, hogy a vízről összeszedett csirkék i' csirkepaprikást készítsenek. A csirkéhez természetesen bor is kell, ezért bort is loptak, kol­bászt is szereztek. A kalózko­dás vezetője, Vörös Sándor — mint kiderült — már régóta tolvaja a vidéknek és munka­helyének, ahonnan sorozatosan lopkodta az építési anyagokat és azt értékesítette. A sziget lakossága megnyugvással vette tudomásul, hogy a nép rend­őrsége a legveszélyesebb idő­ben is vigyáz javaira és bíznak abban, hogy a bíróság a legke­ményebben elítéli a katasztró­fa embertelen haszonélvezőit. Mohácsra érkezett a Bács megyébe áttelepültek első csoportja A Szovjetunió hatodik ötéves tervéből „A Szovjetunió hatodik népgazdaságfejlesztő ötéves tér* vének fő feladata, hogy a nehézipar elsősorban történő fejlesz­tése, a szakadatlan műszaki haladás és a munkatermelékeny­ség fokozása alapján biztositsa valamennyi népgazdasági ág további hatalmas növekedését, a mezőgazdasági termelés ro­hamos fellendülését, s ezen az alapon elérje a szovjet nép anyagi jólétének és kulturális színvonalának jelentős emelke­dését" — határozta meg az SZKP XX. kongresszusa. A hatodik ötéves tervnek a szovjet nép jólétére és kulturális színvonalára vonatkozó fejezetei lelkes örömmel töltötték el a szovjet embereket. A Szovjetunió összehasonlítható árakon számított nemzeti jövedelme 1960-ig körülbelül 60 százalék­kal növekszik. A terv szerint a munkások és alkalmazottak reálbére körülbelül 30 százalékkal nő. A'tLAAf/ és szövertcezer/ *ctsue A terv a dolgozók iparcikk- és élelmiszerellátásának megja­vítása végett nagyarányú programot irányoz elő. Az állami és szövetkezeti kiskereskedelem a következő öt év alatt körül­belül ötven százalékkal növeli áruforgalmát, s ugyanakkor biztosítják a falusi kiskereskedelem áruforgalmának gyorsabb növekedését. Kiküldött tudósítónktól: Mohács, 195«. III. 21, Most először tapasztalom, hogy az embereik örülnek, mert fizethetnek. Sorra járulnak a szigeti kompház kicsiny ablaka elé és becsúsztatják az ablaknyí- láson a fényes pénzeket. — Egy gyalog jegyet kérek! — Egy gyalog és egy biciklis! — Hármat kérek, szemé­lyest! A néni az apró szobában té­pi a jegyeket, adogatja, kinek mi kell. — Csakhogy már itt tar­tunk! — teszi le egy kucsmás, gumicsizmás férfi az ötven fil­lért. — Csakhogy már kerék­vágásba zöttyent az élet! Mert az az egyszerű tény, hogy a komp menetrendszerint jár és hogy az átkelésért fi­zetni kell. a rendezett élet sok jele közül az egyik. Azt je­lenti. hogy járható már .a Du­na vize, hogy átmehetnek az emberek megnézni: mi lett otthonukból, hogy hozzáfoghat­nak a vagyonmentéshez, hogy nemsokára úgy lesz mindem minden, mint régen, az árvár előtt. Várják az emberek az Indu­lást, zsebükben a megváltott biléta. Várnak és beszélgetnek. Mir«' beszélgetnének, ha nem az árról és ami utána jön. A kucsmás, gumicsizmás bá- cslka 'mint megtudom, Káie- nies József a neve és Sáros 11-ben lakik) három horgász­botot emel nagy diadallal. Új­ságolja az ismerősöknek, hogy a góréból mentette ki, ott van épségben a bútor is. A jószá­KOMPRAVARO EMBEREK got még jókor, hétfőn három teherkocsiba rakta, ki is men­tette őket mindegyszálig a szá­razra. És még a horgászbotok is megmaradtak. Kacskaringósan, részletezve meséli a menekülést. Egy pil­lanatra másfelé nézek, mire visszafordulok, már másról diskuráln&k: —■ Olyan szép a káposztám, mint még sohasem! Mondta is az Albert Matyi: „Józsi bácsi, ennek aztán nem ártott a víz.“ Hót tényleg nem ártott.:: A búzám is megmaradt a „dom­bokon“, ahonnan már lehúzó­dott a víz;:! Csak mi lesz a la­poson? — Le kell vezetni a vizet! — tanácsolja König elvtárs, a já­rási pártbizottság titkára, aki ugyancsak a komppal igyek­szik vissza Mohácsra. — Van­nak helyek, ahol egy ekevágás­sal le lehet húzni a vizet. Neki kell csak látni! — Hát akkor nekilátunk;: Kukoricát, krumplit meg ve­tünk, aztán lesz, ami lesz! Szinte sugárzik róla az opti­mizmus. Háza ugyan bedőlt, elvitte a jég, újra kell építeni, de a jószág, a bútor, megma­radt, a kelkáposzta és a búza zöldéi, újra jár a komp — to­vább folyhat az élet. Az ember erősebb a víznél. Az asszony is, Két sohác menyecske gumicsizmában, kerékpárral várakozik. Az egyik mellett zöld pár papucs, egyikben­egyikben egy-egy kifli. A pa­pucsot is, a kerékpárt is, a kiflit is a vízből húzták ki. Beszélgetnek. Én hallgatom és jegyzem. A papucsos súgja a másik­nak: — Ez olyan detektív lesz! — Áh dehogy — feleli az helyettem is. — Iróféle.. i Meglátod, megy még a mozi­ban is ez az árvíz. — Nem moziba való ez! — mondja a gyanakvó. — A ml házunkból csak a főfalak ma­radtak. A többi ; : : Legyint, nem mond többet. A másik kérdezi: — Segít-e az állam az épí­tésben? — Persze, hogy segít, — nyugtatom. — De maguknak is meg kell fogni! — Megfogjuk mi, hogyne fognánk.;; De nagy a kár. Nagyon nagy. — Haszon is van vele — mondom. — Megtanulták leg­alább, hogy hinni kell a segí­tő szónak! Mert ha Időben köl­töznek, nincs ekkora baj. Meg szebb lesz majd a sziget, mint volt. Jó lenne, ha nem tanyák épülnének majd kilométerek­re egymástól, hanem falvak, így könnyebben segíthetik egy­mást bai idején. Az egyik bólogat: — Az kell ide, falu! A més'k, a papucsos csak in­gatja a fejét: — Hát nem mondom, azok­nak, akiknek egészen össze­ment a házuk, igen... De az enyémnek megvannak a főfa­lai .;: Én csak ott építkezem, ahol ez van... A föld mellett..; Hiába, még nem tanultak eleget az emberek. Ahol fél­tő'a kcdi>k az „enyém“, ott hát­térbe szorul a közös érdek. Pedig sokszor jaj lett volna mindenki sorsa itt a szigeten, ha nem jön a közösség a se­gítségére, ha nem ladikáznak a haragos víz tetején az olya­nok, akik nem a sajátjukat, hanem a másét mentették. De most már visszahúzódóban van a víz és újra elfoglalja trónját az „enyém“. Igaz, a vész megingatta trónját. Be­szédre, sok-sok magyarázó szó­ra van és lesz itt szükség, hogy megértessük az emberek­kel saját érdeküket. Trapp Antal és ifjú Ku­luíácz András Homorúdról jöt­tek a komphoz. Kálenics Jó­zsef odakiált hozzájuk: — Ml újság Ujfokon? — A balázsszállási 42 házból másfél még áll! — felel Trapp Antal. Azért tudja ilyen pon­tosan a házak számát, mert ő arrafelé a postás. — Áll a Molnár István háza és Mar- lcovlcs György házának a fe­le. A többi... Ugyanaz a lemondó mozdu­lat, amit az imént a sokáé menyecskétől láttam. Egy i'yen legyintés 40 házat parentál el egyszerre. — És Homorúdon? — Ott megvan a gépállomás, a rendőrpihenő, Molnáréit, Strigenczók, Somogyiék háza, meg a papiak;.: Szóval, ami a dombon van :;; Teherautó kanyarodik a töl­tésre, mellette bőrkabátos férfi captat a sárban. — Hozzuk a homorúd! kant! — kiabálja ide is, oda is és ne­vet. Minden megmentett érték­nek örülnek Itt az emberek. — Az jó! — válaszol neki va­laki. — Hamarosan szükség lesz rá! Nagy falka kutya vágtat ót csaholva a kompkikötőnél. Any- nyi itt a kutya, mintha_ a szi­get valamennyi házőrzője itt tartaná évi konferenciáját. Mi lesz velük? Hogyan talál rájuk a gazda? Hogyan élelmezik őket? Apró kérdések, de nem elhanyagolhatók ezek sem. Az emberek a kompnál ezekről is ejtenek egy-két szót. A ku­tyákról. Egy tábori telefon cseng a kompházikó jegykiadó ablaka előtt. Nincs aki felvegye. Ka­tonai telefon volt, a katonák már elmentek, a rendőrök is. De nem! Mégis van kezelője, akin szemmel láthatóan nyo­mot hagyott a szesztilalom fel­oldása. Felveszi a kagylót, na­gyot kurjant: — Halló! A hármas gátőrhöz jelen* közbe!, mert az atyafi a mér­nöknek jelent: — Itt Daróczi beszél a rév- bül! Mondom, Daróczi! A fene ezt a telefont, nem hallani semmit! Most már igen! Hal­lom! A helyzet az, hogy a komp vagy megy vagy nem megy ... Halló! Miközben a ml emberünk harsog, a helyzet tisztázódik. A komp menetrendszerűen fél hat órakor megindul. Az em­berek nagyokat nevetnek, né­hány percre elfelejtették a bajt, a napokat, éjszakákat megke­serítő nyugtalanságot, a kárt, az árvizet. Szeretnek az emberek ne- yetni és most, a sok sírás, jaj­gatás idején is keresik a de- rüthozó pillanatokat. Az az érzésem, hogy nincs két kérdés: megy vagy nem megy... A komp is indult, az élet is indul. A kelkáposzta él­ve bújt elő a víz alól, a búza is a dombokon. A helyzet az, hogy megy. Eszembe jut, amit Fazekas elvtárs, a homorúd! postás mondott, aki utolsó percig ki­tartott a telefonközpontban, aki kétszer is máshová küldte a mentőket — asszonyokért, gyermekekért — mert ő „rá­ért.“ Fazekas elvtárs azt mondta: — Megmenekültünk. Meg­menekültünk és építeni fo­gunk. Én visszamegyek csalá­dostul a szigetre, Homorúdra, még ha egyedül is kéne men» nem. Én újra ott leszek pos­tás. majd meglátják az elv­társak! így lesz. Garami László

Next

/
Thumbnails
Contents