Dunántúli Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-22 / 70. szám

195# MÄRCIÜS 22 nap r; fi 3 Az adott szó valóraváltása — becsületbeli kötelesség Gyors politikai és műszaki intézkedésekre van szükség Baranya megye ipari üze­mei ez évben is kivétel nél­kül vállalást tettek tervfelada­taik túlteljesítésére. A válla­lások összesítése alapján éves teljes termelési tervüket 15 millió forinttal teljesítik túl és valamennyi üzem december 27-én befejezi éves tervét. A nehézipari üzemek 8,6, a könnyűipari üzemek 0,6. az élelmiszeripari üzemek 2.7, a helylinari üzemek 1,8, a szövetkezeti iparunk 1,5 millió forint tervtúlteljní- tést vállalt. A pécsi és komlói szénbá­nyászati tröszt 17 ezer tonná­val több feketeszenet, a pécsi brikettgyár 6,500 tonnával több brikettet, a beremendi cement­gyár 2,000 tonnával több ce­mentet, 7000 to.-val több égetett meszet, a szigetvári cipőgyár 2 100 párral több női cipőt, a pécsi kesztyűgyár 5 000 párral több kesztyűt, a pécsi porcelán- rv&r 37 tonnával több szigete­lőt és 27 tonnával több ház­tartási és díszmű porcelánt, a pécsi sörgyár 11 450 hektoliter­rel több sört termel a terve­zettnél. Exportra termelő üzeme­ink %-áHaUák. hogy export kiszállítási tervüket az ösz- sz°sít°itt eredmények alap­ján 2.3 százalékkal fogják túlteHesiteni. A minisztériumi ipar vállala­tai a tervezett termelékeny­ségi tervüket 1 százalékkal, a helyiipari vállalatok 2, a szö­vetkezeti ipar 1,5 százalékkal fogja túlteljesíteni. Az ipari ’"■remek ezenkívül vállalták, hogy 10,3 millió forinttal csök­kentik a tervezett termelési költségeket, ezen belül 4,7 mil­lió forinttal az anyagköltsége­ket. A termelési terv túlteljesí­tése, a termelékenység növelé­se, az önköltség csökkentése érdekében tett felajánlások mellett a legtöbb üzemben ígé­retet tettek a műszaki fejlesz­tési feladatok túlteljesítésére, a dolgozók jobb, szociális és kulturális körülményeinek biz­tosítására. Ipari üzemeink vállalásáról meg kell állapítanunk, lé­nyegesen alacsonyabb az el­múlt évinél. Ez részben abból ered, hogy a két szénbányászati tröszt fel­adata megnőtt, de abból is, hogy az ipari üzemek vezetői túlzottan óvatosait, nem bíz­nak eléggé dolgozóik alkotó erejében. Bár minden üzem­ben ismertették az 1956-os évi terveket, a műszaki és gazda­sági vezetők által kidolgozott éves vállalásokat, a hiányos előkészítés és a dolgozók ja­vaslataival szembeni közö­nyösség miatt ezeken kevés változtatás történt, a dolgozók nem minden esetben vallják azt a magukénak. Ezek a hiányosságok főként a pártszervezetek irányító és ellenőrző munkájának hiá­nyából adódtak. Pártszervezeteink kevés se­gítséget nyújtotok a gaz­dasási vehetőknek a yálla- lások kidolgozásához. nem segítették és nem ellen­őrizték megfelelően az üzemi szakszervezetek ezirányú te­vékenységét. Pártszervezeteink egyoldalú és befelé forduló tevékenysé­gére jellemző, hogy egy-lcét kivételtől eltekintve, nem ké­szítették el azoknak az intéz­kedéseknek tervét, amelyekben a politikai rnlinka feladatait kellett volna megszabni a mű­szaki fejlesztési tervek vala­mint a műszaki szervezési és intézkedési tervek végrehajtá­sa érdekében. A január hónap a megye legtöbb üzemében és bányájá­ban jelentős eredményekkel 'árult. A kezdeti sikerek vál­lalatvezetőink, műszaki és gaz­dasági vezetőink, párt- és tö­megszervezeti funkcionáriu­sainknak egy részét elbiza- kodottá tették. A februári 95,5 százalékos tervteljesítés azt bizonyítja, hogy legtöbb üze­münket. váratlanul érte a zord időjárás, nem készültek fel megfelelően az ezáltal okozott akadályok elhárítására. A nehézségek leküzdése ér­dekében sem pártszervezete­ink, sem gazdasági és tömeg­szervezeti vezetőink — Komlót és egy-két ipari üzemet kivé­ve — nem mozgósították meg­felelően a kommunistákat, az ipari üzemek dolgozóit. Nem használják fel még ma sem megfelelően felszabadulásunk 11. évfordulójának mozgósító erejét. Jellemző, hogy ipari üzemeink zömében az április 4-i versenyt, a felszabadulási hét megszervezésére korlátoz- figyelmen kívül hagyva hogy a lemaradások pótlása ér­S70*|nsM frvíjrS PO" litikai és mfisr-'k» sr-eye- -*é«i intézkedésekre van ejóo* A fe’szabadulási verseny len­dületének a fokozása a válla- ’ások maradéktalan teljesíté­se azt követeli megyénk min­den bánya- és ipari üzemé­nek dolgozójától, vezetőjétől, hogy a rájuk háruló feladato­kat az eddiginél sokkal lelke­sebben, áldozatkészebben va­lósítsák meg, hogy párt- és tö­megszervezeteink még széle­sebb körben tudatosítsák: az adott szó valóraváltása — be­csületbeli kötelesség. KESZTYÜQYÁRI KÉPEK A Pécsi Kesztyűgyár arró l híres, hogy itt gyártják a vi­lág legjobb sertésbőrkesztyűit. Napról-napra több és jobb minőségű árut küldenek a hazai és a külföldi piacokra■ Kü­lönösen most a felszabadulási versenyben érnek el szép ered­ményeket. Jobb anyagtrlbaszmílás löbb exportáru Ha mégegyszer ennyi kesz­tyűt készítene a gyár, annak is akadna gazdája a külföldi pia­cokon. Ebből indultak ki azok az emberek, akik kidolgozták a nagyobb exporttermelés módszerét. Az elmúlt év negyedik ne­gyedében ötven-ötven' volt az elég méretfajta, örömmel fo­gadták tehát Kótai István és Bányász György szabászok újí­tását, eszerint a megtakarított bőrből a többletszabás nem ötletszerűen megy, hanem ké­sőbbi megrendelések részére szabnak előre néhány pár kesztyűt a megrendelt mérete­ket betartva. Az alapötletet Párkányi József technológus és Versenyben h DISZ-brigádok Néhány hete új lendületet kapott a DISZ-brigádok verse­nye. Sorra alakulnak az új bri­gádok, amelyek mind az első helyért küzdenek. 1955. IV. ne­gye ’évében az 1-es szabász- bri d volt a győztes 156 szá­zalékos átlagteljesítménnyel. Ök nemcsak a kesztyűgyárban arattak ekkora sikert, hanem aí országos második helyet is megszerezték. Hogy a felszaba­dulási versenyben ismét ők győznek-e, azt nem lehet tud­ni, mert a 230 DISZ-tagból 168-an vannak brigádban s ke­mény a küzdelem ..; MINDENKI SEGÍT A Pécsi Nemzeti Színház művészei a „Békétlen szere­lem“ című daljáték március 18-i, délutáni előadásának be­vételét adják a károsultaknak. * Kétheti fizetését ajánlotta fel Ádám József elvtárs, az ócsárdi gépállomás kommu­nista traktorosa az árvízkáro­sultaknak. A gépállomáson ed­dig 3 560 forintot gyűjtöttek össze erre a célra s elhatároz­ták, mihelyt körzetükben befe­jezték a tavaszi munkát, több Zetorral és traktorral átmen­nek Mohácsszigetre és részt kérnek az újjáépítésből. * Pettenden 4 434 forint érté­ket gyűjtöttek az árvíz károsul­taknak. Az MNDSZ és a DISZ- szervezet vasárnap tea-estet rendez, melynek tiszta bevé­telét is az árvízkárosultaknak küldik el. * A Megyei Könyvtár dolgozói fizetésük 2 százalékát ajánlot­ták fel. Az összeget szombaton be, is fizették. * Még a kormány felhívása előtt az elsők között hívták fel szerkesztőségünket a ZengC- aljai Állami Gazdaság szilágy- pusztai Üzemegységéből, hogy bejelentsék: a gépcsoport, a fogatosok, a gyalogmunkások és az állattenyésztők 7000 fo­rintot adtak össze az árvízká­rosultak részére. * NyugatszentcrzSébeten pén­teken a DISZ-szervezettel kö­zösen bállal egybekötött tea­estét rendeztek, melynek egész tiszta bevételét az árvízsújtot­ta családok felsegélyezésére ajánlották fel. Az SZTK orvosai, ápolónői és adminisztratív alkalmazot­tai fizetésük 1 százalékát aján­lották fel az árvízkárosultak megsegítésére. * A Pécsi Élelmiszer Kiskeres­kedelmi Vállalat dolgozói ed­dig 11000 forintot ajánlottak fel. Ez az összeg a dolgozok fizetésének, 5,4 százalékát teszi ki. * Az öthónapos pártiskola hall­gatói, tamárai és technikai dol­gozói 11110 forintot gyűjtöt­tek. , A gyárvárosi általános isko­la úttörői előadják a „Csongor és Tünde“ című mesejátékot. A bevételt az árvízkárosultak­nak ajánlják fel. A tantestület és az iskola többi dolgozója fi­zetésének 2 százalékát adja. * A Pécsi Bőrgyár dolgozói át­lagosan fizetésük 3 százalékát ajánlották fel. A felajánlott összeg összesen körülbelül 30 ezer forint. A blankosmühely dolgozói külön vállalták, ha a víz eltakarodik a szigetről — egy vasárnapi munkájukat ad ják a helyreállítás érdekében. * Tormás község dolgozói 3 644 torinttal segítették az árvíz- károsultakat. A gyűjtés még tart. * A nagydobszai általános is­kola úttörői „Égigérő fa“ című mesejáték előadásának bevéte­lét ajánlják fel. * A Pécsi Fűtőház műhelyében dolgozók havi fizetésük 5 szá­zalékát küldik el. Ezen kivid társadalmi munkával segítik majd az otthonok újjáépítését. A dohánygyári dolgozói: 4 250 forintot ajánlottak fel. * A Pécsi Geodéziai és Térké­pészeti Vállalat dolgozói fize­tésük 10 százalékával járulnak hozzá az árvízkárosultak hely­zetének enyhítéséhez. * A Pécsi Vasútigazgatóságon üolgozók havi fizetésük 3—5 százalékával járulnak hozzá az árvízkárosultak helyzetének megkönnyítéséhez. * A Komló—Mázai Erőmű dől- gozói egy napi keresetüket ajánlották fel. A műhely dol­gozói, Kovács János és Csaba elvtárs vezetésével felkeresték a pártszervezetet, ahol felaján­lották, hogy 10—15 tagú bri­gádjukkal 10 falusi ház villa­mos munkáit végzik el, a vál­lalatvezetőség pedig egy csa­ládi házat épít fel. * Szederkény községben a fa­lusi pártszervezet titkára, Ker­tész Gézáné és fia 200—200 fo­rintot adott az árvízkárosul­tak megsegítésére, s ezzel meg­indult a községben a gyűjtés; * A Helyközi Távbeszélő Hi­vatal pécsi üzemének dolgozói i7-cn tartott röpgyűlésükön elhatározták, hogy két havi fi­zetésük 1,5 százaié. U küldik eh * A Pécsi Hús- és Tejkiskeres­kedelmi Vállalat dolgoz•% 13 390 forintot adtak, ez fizeté­sük 7,3 százalékának felel meg. Ezenkívül ruhajuttatásban is részesítik a rászorultakat, va­sárnaponként pedig segítenek a rombadőlt házakat újjáépí­teni. Ítél a társadalmi bíróság Március 21. A hideg, tágas raktárhelyi­ségben ma reggel nem min­dennapi eseménynek vagyunk szemtanúi. Az asztal mögött — kezében feljegyzést tartalmazó papírlappal — a vállalati jo­gász áll, mellette a népi ülnök és egy raktári dolgozó — a tár­sadalmi bíróság tagjai. A vád­lottak: Szőke István, Sudár József és Lajkó Sándor kocsi­kísérők. A negyedik vádlott nem jelent meg: Kovács Má­tyás gépkocsivezető remélhető­leg majd a TEFU társadalmi bírósága előtt tesz vallomást... A vád a következő: néhány nappal ezelőtt Fodor Balázs, a Szövetkezetek Értékesítő Köz­pontjának raktárosa a TEFU egyik tehergépkocsijának ve­zetőfülkéjében nyolc kiló al­mát talált. Ezután még három gépkocsikisérőnek csomagját is megvizsgálta s mindháromnál ugyancsak talált több kiló al­mát. A raktárban jelenleg — egyéb nagy mennyiségű élelmi­szeren kívül — még mintegy másfél vagon almát tárolnak. A lopott alma ebből való... Ez tehát a vád. A lopott áru értéke és mennyisége nem nagy. De ha figyelembevesz- szük, hogy a havi raktárhiány — amely dézsmálásból képző­dik — többszáz, sőt december hónapban több ezer forintra rúgott, akkor a négy dolgozó­nak tette erkölcsileg súlyosan elítélendő. A vádlottak nem tagadnak. — Mi a vagon körül elhul­lott szalma között találtuk az almát — mondja Sudár József. Ez a „vallomás” egy kissé sántít... A fiatal Lajkó Sándor őszin­tébb: — Én a vagonból loptam.... ... Hozzáteszi még, hogy kis­lánya van, neki vitte haza az almát. De erre felzúg a mint­egy hatvan főnyi — raktári dolgozókból álló — közönség. Többen a karjukat nyújtogat­ják: szót kémek..; Kánig Ferenc raktári dolgo­zó ezt mondja: \ — Mi lenne, ha mindenki el­vinne egy-két szem gyümöl­csöt!? Elvégre becsület dolga, hogy ami másé, aJihoz nem nyúlunk. Igaza van. Ha minden rak­tári dolgozó naponta csak négy szem almát visz el — pedig ez vagontételnél nem is tűnik fel — annak értéke egy hónap alatt 18—20 ezer forintl Műnk Ottó árukísérő is szót kér: — Mindhárom dolgozótársa­mat ismerem. A munkában ki­tűnően megállják helyüket. Dn mert loptak, meg kell, hogy büntessük őket. Azonban sze­retném felhívni a társadalmi bíróság figyelmét arra. hogy a vasutasok és a tűzoltók közül is láttam olyanokat, akik meg­dézsmálták a vagonban érkező áru t.. . A társadalmi bíróság ezután ítéletet hoz: a három dolgozó szigorú vállalati fegyelmit kap. Ez az utolsó figyelmezte­tési A raktár dolgozói lehető­séget adnak három megtévedt társuknak, arra, hogy a jövő­ben visszanyerjék becsületü­ket ... arány a belföldi és az export- termelés között. Akkor még nem találták meg a módját a jobb, kifizetődőbb aránynak. Az igaz, hogy voltak olyan szabászok, akik ugyanannyi exportra alkalmas bőrből töb­bet szabtak, mint a kevesebb gyakorlattal rendelkező társa­ik, de ezzel még nem oldódott meg a kérdés. Hiba volt, hogy ezt a többletszabást nem fog­lalták rendszerbe, s a terven felüli mennyiség általában a legkisebb méretű kesztyűnél jelentkezett, hiszen a maradék bőrből legkönnyebben kismé­retű kesztyűt lehetett szabni. Emiatt megtörtént, hogy a kül­kereskedelmi szervek nem vet­tek át egy-egy jóminőségű szállítmányt, mert nem volt 100 százalék felett de • A kézivarródéban csupán az első műszakban 120 nő dolgo­zik. Kollektív felajánlásukban április 4-re száz százalékos műhelyeredményt « vállaltak. Ma már 102.4 százalékra teljé­dül tervét a kézivarroda. A műhely legjobb dolgozója Héber Marika. Teljesítménye 22 hónapja 150 százalék körül tnozog. Művezetője, Hanke Já- nosné, azt mesélte róla, hogy régi asztalánál 6 munkatársát segítette, hogy „A szakma ki­Zejda Károlyné programozó továbbfejlesztették. Elgondolá­suk szerint a kétféle kesztyű­fajta — egész kesztyű, és a több darabból készített keretes kesztyű — szabását társítják. Az egyszerűnek látszó újítás legjelentősebb haszna az, hogy 52—48 lett az arány a külföld­re és belföldre készülő áru kö­zött, s a tavalyi 689 pár havi átlag helyett januárban 1721 volt a többletszabás. A szabász-műhely legjobb dolgozói: Pozsgai László 179, Aradi János 181, Czencz Béla 160, Huth János 174 százalékos Eredményekkel. gozik a kézivarroda váló dolgozója” címet elnyer­jék és most társai kérésére másik asztalhoz ültették, hogy még többen láthassák munka- módszerét. A műhely másik kimagas­lóan jó dolgozója Garai Annus csinosító, aki 120 százalékos eredménnyel dolgozik. Hasonló eredményeket ér­nek el a testvérműhelyben is, a gépi varrodában. Jandó Jo- zsefné 149, Bock Józsefné 14? és Tari Piroska pedig 133 szá-j zalékos eredménnyel dolgozik,! Aliról lesz szó a közgyűlésen? fí Horváthné szerint mindenről. Ez persze túlzás. Báli bácsi már óvatosab­ban jósol. Szerinte a fakitermelésről, mert akörül voltak a nagy viták. Egyiküknek sem volt igaza, mert ami­kor pénteken hét óra után összeült az Egyetértés Tsz közgyűlése, kiderült, hogy nem mindenről fognak vitázni a tagok, de nem is csak a fakitermelés­ről. Űj termelőszövetkezet az Egyetértés, a múlt nyár végén alakult, azóta duz­zadt a taglétszám 91-re. Ezért kereke­dett vita olyan kérdésekről, amelyek a régebbi tsz-ekben már megoldódtak, vi­szont éppen ezért tanulságos más új ter­melőszövetkezet számára. Szóbakerült persze az erdőkitermelés is. Ez volt a tagság első közös munkája. Nem volt vita a fa elosztása körül. Min­den család 300 forint értékű fit kap. s ezt előlegként számolják el. De a fa- kitermelés az első mutika, amit munka­egységben végeztek a tagok, s máris el­hangzott az első panasz: kevés a faki­termeléssel szerzett munkaegység. A vezetőség nem hibázott. Munkaegy- ségkönyv szerint számolt. Viszont a munkaegységkönyvben csak a fadöntés, pályázás, darabolás normája szerepel, az egerágiak pedig a tuskőt is kiásták. Itt már a vezetőség józan mérlegelésére van szükség, hogy megállapítsa, a külön munkáért mennyi munkaegységet szá­molnak. Ezen nem is volt olyan nagy vita, mint amilyent várt a tagság. Annál több vélemény cserélődött ki a fogatok felhasználásáról. Böröczné kezdte: — Az ember hiába kér fogatot, nem kap, amikor kell. Persze háztáji munkához. Ebből már csakugyan kisebbfajta zivatar kereke­dett. Néhányon bizonygatták, hogy ők kaptak, mikor kértek, Böröczné is kap. ha kér. Kapott is — mondták újabb fel­szólalók és eseteket idéztek. Af iért lehetett ebből ilyen parázs vita? Mert a fogatkérdést eddig nem rendezték. A tagok ellenszolgálta­tás nélkül kaphattak fogatot, ha kértek. Czégény elvtárs, a mezőgazdasági igaz­gatóság vezetője és Berkes elvtárs agro- nómus magyarázta meg végül, hogy fo­gatot csak munlcaegységleirás ellenében helyes egyéni használatra adni. A fogatok vitája más irányba is el­ágazott. Arról is sokan mondtak véle­ményt, hogy legyen-e külön gondozó, vagy maguk a kocsisok ápolják és etes­sék a lovakat. — Vagy kocsizom vagy etetek— ez volt Nlck Frigyes határozott véleménye, ehhez csatlakozott Gunyi elvtárs ke­vésbé határozottan és így foglalt állást még néhány felszólaló. , Kialakult a másik tábor is, amely sze­rint helyesebb, ha a kocsis látja el a lovait. 11 k A heves vitát ismét egy megoldatlan szervezési probléma okozta: a lovakat nem egy helyen tartják, s a fogatokat a munkacsapatokhoz osztották be. Emiatt nem ad elég munkát egy-egy állatgondozónak a rábízott néhány ló és ezért nem egyenletes a fogatok ki­használása. Czégény elvtárs felszólalására volt is­mét szükség. Bebizonyította, hogy ha a fogatokat nem a munkacsapatokhoz, hanem közvetlenül a brígádvezeiöhöz osztják be, s mielőbb módot találnak a lovak összevonására, ez a kérdés meg­oldódik. Enélkül azonban elkerülhetet­lenek az újabb és újabb viták. Sok egyébről is volt szó, de ezek a legtanulságosabbak az Egyetértés és más új termelőszövetkezet tagsága számá­ra. Akadt azonban tanulság agronómu- sok számára is ezen a közgyűlésen. Berkes elvtirs helyesen foglalt állást a vitás kérdésekben, okos tanácsokat adott, meghatározta* milyen legsürgő­sebb tennivalókkal kell kezdeni a tava­szi munkát, de még többet segíthetett volna, ha több időt tölt a termelőszövet­kezetben, jobban megismeri a helyi problémákat. S ezzel elkerülhetné a melléfogásokat is. 'Tanulságos közgyűlés volt minden- képpen. S ha ezeket a tanulságo­kat a vezetőség és tagság megszívleli, már a tavaszi munkák során is lemér­hetik az eredményét,

Next

/
Thumbnails
Contents