Dunántúli Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-21 / 69. szám

TÓIG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! f » DUNÁNTÚLI Szívünkbe zártuk AZ MDP XIII. ÉVFOLYAM, 69. SZÁM MEATEI BIZOTT.TAt.ÁHAK UP1A ARA 50 FILLÉR SZERDA. 1956 MÁRCIUS 21 1919 március 21 Megkezdődött q tavaszi munka majsi Táncsics Tsz idén is elsőnek veti el a tavaszbúzát! Tavaly február másodikán a Dunántúli Napló első olda­lán vastag betűk hirdették, hogy „Vetik a tavaszi búzát a majsi Táncsics Tsz-ben“, Ugy- látszik, a szorgalmukról ismert majsiak örökre kibérlik az első oldalon szokott helyüket, mert ahogy tavaly, úgy idén is ők kezdtek hozzá elsőnek Baranyában az ősszel kiesett kenyérgabona vetésterület pót­lásához. A nagy Igyekezetnek nyomós okai vannak, s vala­mennyi között az a legelső, hogy most már nem február másodikát, hanem március 21- ét írunk. Kétszeresen fontos tehát a gyorsaság, ha meg akarják ismételni tavaszi bú­zából a tavaly elért 12 mázsás terméseredményt. Az igyekezettel semmi hiba > sincs. Hétfő óta Varga István S és László Zoltán, a bólyi gép- : állomás traktorosai 101 »holdat ■ szántottak fel s hétfőn a ! Merza tetői földekre kivonul- £ tak csörömpölő vetögépeikkel £ a szövetkezet fogatosai is. Pá- « linkás Mihály, Szaller Gyula, • Borza János, Szabó Ferenc. : Takács Ignác, Jaksity Mátyás, *’ Kollár János és Budai János tíz holdon vetették el a tava­szi búzát. Hétfőről keddre vir­radó éjszaka erős fagy volt és így a délelőtti órákban nem folytathatták a megkezdett munkát, de délután megkezd­ték % még hiányzó huszonhá­rom hold elvetését is. A hazaszeretet magasztos érzése fogott el minden em­bert a nézőtéren, amikor Tamara Cseban Sztálin-díjas népművész kedvesen ejtett magyarsággal énekelte a Da­rtimadár című dalt. Nem ez volt az első műsorszám, még­is ezzel kell kezdeni ezt a kis megemlékezést a moldvai táncegyüttes hétfő-esti fellé­péséről. Ez a dal koszorúzta meg két nép barátságát, amely még szorosabbá fűző­dött ezen a színházi estén. A Moldvai Szovjet Szocia­lista Köztársaság népének kultúrájából kapott ízelítőt a pécsi közönség. Nehéz dolga van ilyenkor a tollforgató embernek, mert hiszen mit is válasszon ki ebből a színes dal és tánccsokorból, kinek a nevéhez fűzzön egy-egy szép gondolatot? Mert a minden esetben megújrázott számok, a percekig tartó tapsok már eldöntötték az együttes si­kerét. Ki felejtené el a cso­dálatos hangú Tamara Cse- bant, a szerény, kedvesen mosolygó moldvai asszony­kát? Vagy a fürgelábú, ka- maszos Makanut, aki oly sok derültséget váltott ki a nézőkből a „Kisinyevi” tánc­jelenetben vagy a „Moldvai t s t ■ : • lagodnában” ahol mint nász- £ nagy boronáit a össze a falu £ legszebb lányát, a falu leg- • jobb táncosával. Sokáig meg- £ marad emlékezetünkben, az £ öt csinos moldvai lányka, — £ G. Szamuszenko, h. Panfili, * M. Zsukova, A. Erre és J. i Romoszova — szatirikus tán- £ ca, amelyben bemutatták a • pletykázó, pörlekedő öreg- • asszonyokat. És végül — £ utolsóként — egy ukrán £ táncszvit következett. A szó- S lótáncot N. Psenyicsnája, I. j Furnika és A. Galusztyian £ táncolták. Ebben a táncban • felvonult a tánckar vala- ! mennyi tagja. A mintegy : húsz percig tartó fergeteges £ dinamikájú, színes forgatagot • lenyűgözve nézte végig a kö- j zönség. A pécsi közönségtől ezzel • búcsúzott a VIT-díjas Mold- i vai Népi Együttes. Kedden : délelőtt a Tiszti Házban a £ hosszúhetényi táncosokkal ! találkoztak a moldvai fiata- £ lók. Baráti beszélgetés során • a szovjet táncosok elmond- \ ták, miképpen fejlődött : együttesük tíz esztendő alatt £ hivatásos művészegyüttessé. • A hosszúhetényiek cserében, i bemutatták saját feldolgozá- • sú hagyományos táncaikat. £ Szórják a pétisót Ócsárdon Avatatlan emberek ugyan­csak felütik fejüket arra a különös, repülőgéphez hasonla­tos zúgásra, amely egy Zetor kedélyes püfögésébe vegyülve már péntek óta ébresztgeti a természetet az ócsárdi határ­ban. Zöld búzavetések ke­ményre fagyott földjén futtat­ja gépét Vajda János elvtárs, mögötte valóságos porfelhőként szórja szét a pétisót Ludvlg Rudolf igazgató. Gamos István műhelyvezető és Hegyi József hegesztő közös újítása: a ventí- ’átorós mütrágyaszórógép. — Üssük csak fel a szövetkeze­tek munkaegység könyvét! Mindjárt az első oldalon azt írja, hogy egy embertől kézzel legfeljebb hét hold műtrágya­szórást lehet megkövetelni. Két sorral följebb pedig ugyanez a munkaegységkönyv 10 holdat szab meg a lófogatu műtrágyaszórógép részére. Ez az újítás naponta nem csinál se tizet, sem hetet, hanem ép­penséggel tízszer hetet! Két teljesnek vehető munkanap alatt 168 őszi kalászos fej­trágyázását végezte el. huszon­négy ember munkáját helyet­tesítve. A vcntillátoros műtrágya- szóró nem külön kerekeken fut a Zetor után. hanem rászerel­ték a traktorra, hogy minél kevesebb kerék tapodja a ve­tést. Űj tsz-község a pécsi járásban: <:so\k\mim>s/.em (Tclefonjelcntés) Két ízben vágott neki hiába kacsótai tanácsekiöknő és még egynéhány lelkes elvtárs a csonkamindszenti gazdák maradiságának, de amikor har­madszor is nekifogtak — si­ker koronázta álhatatosságu- kat. Ebbe a kis faluba, ahol március elsején még mindenki egyénileg gazdálkodott, úgy köszönt be az április, hogy alig maradt ember — a szövetke­zeten kívül. Csonkamindszent ugyanis a pécsi járás legújabb termelőszövetkezeti községe lett. Az elmúlt héten alakult Uj Március szövetkezetbe azóta a 18 holdas Tóth Gézával az élén belépett a gazdacsalódok zöme. A megalakulás napja óta tizen­hármán írták alá a belépési nyilatkozatot és csak kilenc család van még, — természe­tesen a kulákokat nem számol­juk ide — akik tovább próbál­koznak az egyéni gazdálkodás­sal. A szövetkezet azonban mind a kilencükre számít. Tóth Gyulára, a híres állatte­nyésztő gazdára, Miklós Gyu­lára és a többiekre is csak a szövetkezetben vár igazi bol­dogulás. Amilyen egységes elhatározással léptek be a töb­biek, ők is jobban tennék, ha nem várnának őszig, hanem már ebben a gazdasági évben üstökön ragadnák a szerencsét és belépnének a szövetkezet megalapozói közé. Az újonnan alakult szövet­kezeti községben lázas szervező 'evékenység folyik. A tsz igénylést nyújtott be Horváth Ferenc kulák istállójára — melyben — ha rövidesen meg­kapják — megindulhat a közös illatéi lom ány összevonása Megkezdődtek a vetési előké­születek is, hogy ha az idő en­gedi, zökkenő nélkül indulhas­son a tavaszi vetés. Elmentek a katonák ben összekovácsolódva minden erejüket és tudásukat összpon­tosították. így mentettek meg 3845 polgári lakost a haláltól, 1334 katonát kimentettek az árvízokozta bekerítésből, meg­mentettek népgazdaságuknak 4564 állatot, 260 gépkocsit és nagymennyiségű gabonát... Külön köszönetemet fejezem ki a révkapitányság hajósainak odaadó munkájukért... König János elvtárs, a mohá­csi járási pártbizottság első titkára így tolmácsolta a város és a sziget lakóinak köszöne­tét: — Mindannyian úgy érez­zük, hogy most még szorosab­bá vált dolgozó népünk kapcso­lata néphadseregünk harcosai­val. ígéretet teszünk, hogy ke­mény, megfeszített munkával hozzáfogunk az újjáépítéshez, hogy minél hamarabb megkez­dődhessék az egész szigeten a pezsgő élet. Amit értünk tet­tek, annak emléke örökké él­ni fog Mohács város és a. szí gat dolgozóinak szívében... Ezután Imre József, a mo­hácsszigeti Vörös Fény tsz el­nöke tolmácsolta a mohácsszi­getiek köszönetét. Az ünnepséget az elvonuló mentőcsoport díszmenete fejez­te be. A katonák elmentek. A mo­hácsialt és szigetiek úgy érez­ték, mintha édes testvéreiket bocsátották volna útnak — újabb feladatok felé. — A mohácsi Duna-szakasz védelméért, a mohácsszigeti la­kosság mentése során tanúsí­tott önfeláldozó munkájukért önöket, honvédeket, tiszthelyet­teseket és tiszteket, rendőrö­ket, államvédelmi erőket és határőröket megdicsérem! — A dolgozó népet szolgá­lom! Lázár Tivadar ezredes elv­társ szavaira válaszolt ezekkel a szavakkal kedden délelőtt tíz órakor a mohácsi tanácsház előtt felsorakozott mintegy hatszáz katona. Mögöttük in­dulásra készen vártak autóm. Teherkocsijaikra felrakták a pontonokat, a rohamcsónako­kat, melyeknek segítségével annyi emberéletet mentettek meg a pusztító víztől. Valóban: a dolgozó népet szolgálják és szolgálták ezek a kemény, bátor katonák, akiket sokszázíőnyi megmentett szige­ti férfi és nő, sok-sok mohácsi lakos búcsúztatott a város fő­terén. ők hatszázan és társaik — akik már előbb útnak in­dultak — valóban kiérdemel­ték a parancsnok dícséretét: — Ebben a küzdelemben megmutatkozott a lövészek tel­jesítménye, a tüzérek szaksze­rű munkája, a műszakiak ha­józási és robbantási tudása, a hottilla vízijártassága, a rádió­sok szakismerete, a légierők felderítési és bombázási ké­pessége. Mindezek a fegyver­nemek egy nemes cél érdeké­Az önfeláldozás és bátorság mintaképét állította elénk MOHÁCS, 1956. MÁRCIUS 20. f'zrek és ezrek, — a belügyminisztérium és a határőrség parancsnoksága, — a me­gye. a járás, a város vezetői, dolgozói, a jeges árból kimentett férfiak és asszonyok — kísér­ték utolsó útjára Horváth Sándor elvtársat, a mohácsszigeti küzdelem hősi halottját. A temetés délután három órakor kezdődött. A hősi halált halt Horváth Sándor határőr- társai vitték vállukon a koporsót, amely előtt párnákon hordozták a hős oldalfegyverét és kitüntetéseit. A sírnál a belügyminisztérium képviselője. Szalva alezredes elvtárs felolvasta Piros László altábornagy, belügyminiszter napiparancsát: ' — A dunai árvíz következtében súlyos ele­mi csapás érte Mohácsszigetet és környékét. Az életveszélybe jutott emberek kimentése ér­dekében pártunk és kormányunk minden ren­delkezésére álló erőt mozgósított. A mentési munkálatokban a szovjet hadsereg egységeivel vállvetve néphadseregünk és a belügyminisz­térium alakulatai hősies küzdelmet folytattak a pusztító árral. Áldozatos harcaik eredmé­nyeképpen az emberi életek ezreit mentették meg. Az önfeláldozás és bátorság mintaképét állította elénk Horváth Sándor elvtárs. aki négy gyermek életének mentése közben — sa­ját életét nem kímélve, — 1956 március 16-án hősi halált halt. Hősies magatartásáért a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a „Ki­váló Szolgálatért Emlékérem"-mel tüntette ki. Horváth Sándor államvédelmi törzsőrmester elvtársat egyidejűleg soronkívül államvédelmi alhadnaggyá léptettem elő. Bátor, önfeláldo­zó helytállását, a dolgozó nép iránti hűségét pél­daképül állítom az egész személyi állomány elé. Jelen parancsomat a belügyminisztérium egész állománya előtt ismertetni kell. Ezután Szalva elvtárs a belügyminisztérium nevében elbúcsúzott Horváth Sándor alhad­nagytól. — Horváth Sándor 194S óta fegyverrel a kezében a dolgozó nép országát védte — mon­dotta többek között. — Elvesztése miatt ér­zett súlyos fájdalmunkat enyhítse az a tény, hogy hősi halmiunk a hazáért halt meg, azért indult útra a zajló Dunán, hogy kimentse a veszélybe jutót* embereket, anyákat, gyerme­keket, öregeket, azért halt meg, hogy védje azt a földet, azt a hazát, ahol élt, dolgozott. Tudatában volt a veszélynek, amelynek ki­tette magát, mikor mások életéért vizreszállt, nem egyéni érdekeiért dacolt a veszéllyel, ha­nem a nép éráikéit tartotta szem előtt. Ko­porsójánál szomorú szívvel emlékezünk Ana- tolij Petrovics Tulbanov, szovjet tizedesre is, aki szintén hősi halált halt a mohácsszigeti mentési munkálatok közben. A magyar nép saját hősi halottjának tekinti és emlékét ke­gyelettel mindig megőrzi. Az árvíz óriási ká­rokat okozott dolgozó népűnknek, de a nagy veszélyben az egész ország dolgozó népe ismét meggyőződhetett arról, hogy katonafiaira, a fegyveres testületek harcosaira mindig, min­den megpróbáltatásban számíthat. Ezután a pécsi határőrség tisztjei, tiszt­helyettesei és harcosai nevében Horváth Sán­dor parancsnoka, Jelenszkí Márton alezredes mondott búcsúbeszédet, majd Mohács város és a sziget lakossága nevében Vértes Tibor, a városi tanács v. b.-titkára búcsúzott a város hősi halottjától. — Mohácssziget újjáépül és sokkal szebb lesz, mint volt. Az építés lendületében velünk lesz Horváth Sándor elvtárs! Menteni az 5 erős keze segített, építeni hősi emléke segít majd... A munkás gyászinduló hangjai mellett he­lyezték sírjába Horváth Sándor alhadnagyot és a díszszakasz háromszoros díszsortüzzel ad­ta meg a vég tisztességet a hősnek. A frissen hantolt sirt beborították a hála cs szeretet koszorúi. volt. A történelemben először lett a hatalom birtokosa a dol­gozó magyar nép s irányította saját sorsát. Ellenség övezte gyűrűben, teljesen elszigetelve, alig több mint négy hónapnyi idő alatt megoldotta az évszázados kö­veteléseket is és azokat mesz- sze túl haladva a dolgozók iga­zi felszabadulásáért nagyszerű intézkedéseket hozott. Államo­sította a bányákat, gyárakat, bankokat, közlekedési vállala­tokat és a nagybirtokokat. Az üdülőket, parkokat átadta a dolgozóknak, azonnal felemel­te a munkabéreket, forradalmi úton oldotta meg a lakásprob­lémát, amely mind a dolgo­zó nép érdekeit szolgálta és ujjongó örömét váltotta ki. Az évtizedek folyamán sem­mi sem tudta feledtetni a ma­gyar dolgozó néppel, hogy — ha rövid időre is — az ország tényleges urává, gazdájává tet­te a dolgozókat. Minden előb­bi társadalmi rendtől eltérően nemcsak biztosította a külön­böző jogokat, hanem intézke­déseket is hozott, hogy gyako­rolhassák azokat. Magyaror­szág történetében 1919 április 7-én először választottak sza­badon a dolgozók. Biztosította a munkához való jogot, felszá­molta a proletáriátus örök ré­mét, a munkanélküliséget. Ek­kor valósult meg először a tör­vényileg biztosított nyolcórás munkaidő, a fizetett évi sza­badság. a társadalombiztosítás. Megszűnt a nők lealázó helyze­te, egyenlő tagjai lettek a tár­sadalomnak. Uj egyetemeket, főiskolákat hoztak létre, köte­lezővé tették a nyolc osztálvos iskola elvégzését. Mindez kitö­rölhetetlen emlékként élt a magyar dolgozók szívében, a Horthy-terror sem tudta elfoj­tani azt a törekvésüket, hogy követeljék a folytatást..; Akkor nem járhattunk to­vább a megkezdett nagyszerű úton. Az angol, amerikai, fran­cia reakció összefogott a fel­szabadult magyar nép ellen Azt hitték, könnyen elsöprő győzelmet aratnak. Tévedtek A munkások, parasztok, akik megfelelték a szabadságot, minden erejükkel védték á ha­zát. Az ellenforradalmi erők számbeli és fegyverzeti túl­ereje, szövetkezve a belső áru­lókkal azonban vérbe fojtotta a magyar dolgozó nép harcát. Igaz, hogy belső gyengeségek is gátolták az előrehaladást: a két párt helytelen egyesülése, a földosztás elmulasztása, az ellenség elleni kíméletlen harc elhanyagolása. Ezek azonban nem okozták volna a nroletár- hata'om bukását. „Belső bá­láinkon úrrá tudtunk volna lenni, hibáinkat, tévedéseinket ki tudtuk volna javítani, ha erre időnk jut. ha a külső el­lenség támadása és túlnvomé ereje ebben meg nem akadá­lyozott volna bennünket“ — írta Rákosi elvtárs. Tizenegy évvel ezelőtt a szovjet nép hozta el a szabad­ságunkat. A masvar dolgozó nép a tanácsköztársaság ide­ién megtett útra emlékezve á'lt a kommunista párt mellé. Tanulságokban, tapasztalatok­ban megedződve kezdtünk munkához, s amit akkor abba kellett hagyni, — azt ma mind a dolgozók érdekében megvaló­sítottuk. Megtanultuk, hogy őrizni kell pártunk egységét, tisztaságát, mint a szemünk világát; saűntelenül fejleszte­ni marxista-leninista képzett­ségünket; erősíteni a/ állam­apparátust. Páliunk helyes politikája, alapján magabizto­san, eredményesen haladunk a szócializmus építése, a dolgo­zó nép jóléte, boldogsága meg­teremtése útján, Harminchét évvel ezelőtt, 1919 március 21-én plakátok, felhívások, ünnepségek adták hírül ország-világnak: győzött a magyar proletárforradalom, diadalt aratott a magyar mun­kásosztály és a szegényparaszt­ság millióinak az akkor ala­kult, fiatal kommunista párt által vezetett nagyszerű harca. Március 21, a tavasz első nap­ja, a tanácsköztársaság négy és fél hónapos fennállása, a magyar dolgozó nép évszáza­dos szabadságküzdelmének egyik legkimagaslóbb Időszaka. A tanácsköztársaság kivívá- «ával hosszú, sötét évtizedek ulán hazánk ismét a nemzet­közi haladás élvonalába került. Világtörténelmi előzménye és feltétele a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom lelkesítő példája volt, amellyel megkez­dődött a proletárforradalmak diadala és a kapitalizmus össze­omlásának korszaka. A kom­munista párt vezette magyar dolgozó nép örök dicsősége, hogy Oroszország után elsőnek vitte győzelemre a szocialista forradalmat, valósította meg a maga országában a proletár- diktatúrát. Ez európaszerte fel­lendítette a forradalmi mozgal­mat: néhány hét múltán Ba­jorországban is tanácshatalom lőtt létre, Ausztria munkásosz- iá’ya is egyre élesebben har- :olt a jobboldali szociáldemo­krata kormány ellen a magyar ■is a bajor példa követéséért, bér.in irta 1919 májusában: ■,Az egész világon mindaz, ami » munkásosztályban becsüle­tes, a ti pártotokon áll. Min­den hónap közelebb hozza a proletár világforradalmat“. A proletárforradalom, a szovjet és a magyar nép együt­tes törekvése új tartalmat adott a prolet'árinternaciona- lizmus hagyományainak. A forradalom bázisa, központja Szovjet-Oroszország lett. A ta­nácsköztársaság léte jelentős intervenciós erőket kötött le, megzavarta felvonulási .tervei­ket, nem engedte, hogy a nyu­gati imperialisták a magyar munkásokat és parasztokat az Drosz testvérek szabadságának eltipróivá tegyék. A magyar dolgozó nép vére hullatásávai bizonyította be, hogy tudja: az októberi forradalom vívmá­nyainak megvédése a magyar nép ügye is. 1919 március 21, az évek óta érlelődő és erő­södő baráti rokonszenvből ál­lamok közötti szövetség alap­ja lett. Lenin már az októberi for­radalom előtt rámutatott arra, hogy az egyes nemzetek nem te’jesen egyformán jutnak el a szocializmushoz. ,.A proletár- diktatúrára való átmenet for­mája Magyarországon egészen más, mint Oroszországban: a burzsoá kormány önkéntes le­mondása, a munkásosztály egy­ségének gyors helyreállítása, a szocializmus egysége a kom­munista program alapján" — írta Lenin „Üdvözlet a magyar munkásoknak“ című művében. A XX. pártkongresszus a törté­nelmi tapasztalatok alapján bizonyította be e tétel helyes­ségét s hogy egyes nemzetek az adott történelmi körülmé­nyeknek megfelelően békés úton is eljuthatnak a szocializ­mushoz. Ezt példázza a Ma­gyar Tanácsköztársaság léti-e- jötte is. A magyar dolgozók, a Kommunisták Magyarországi Pártja vezetésével minden fegyveres harc, egyetlen lövés nélkül vették kezükbe a hatal­mat. A polgárháború csak ak­kor kezdődött, amikor az im­perialisták megtámadták a fia­fal tanáoshatalmat. A Magyar Tanácsköztársa­ság a proletáriátus diktatúrája

Next

/
Thumbnails
Contents