Dunántúli Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-21 / 69. szám
2 nap í; ö 1S36 MÄUCIUS M A béke biztosítása megfelel az egész emberiség legbensőbb vágyainak Az angol nagykövet beszéde a moszkvai televízióban Moszkva (TASZSZ): Sir William Hayter, Nagy-Britannia moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete március 19-én este beszédet mondott a moszkvai televízióban. A nagykövet beszédében többek közt ezeket mondotta: Bulganyin úr és Hruscsov úr küszöbönálló látogatását nagy érdeklődéssel várják hazámban. Látogatásuk programját úgy állították össze, hogy maradjon idő komoly megbeszélésekre a szovjet vezetők és őfelsége kormánya között. Nincs hiány megvitatásra váró témákban. Helytelen volna szemet hunyni afölött, hogy a két kormány nézetei sok kérdésben eltérőek. De a komoly megvitatás elősegíthetné e kérdések megoldását. Ez annál is megnyugtatóbb, mert sok ilyen kérdésben inkább a módszerek, mint sem a célok tekintetében térnek el egymástól véleményeink. Például mindkét kormánynak meggyőződése, hogy a leszerelés szükséges. Véleményük csak a szóbanfor- gó probléma megoldására vezető utakról tér el. Mindkét kormány a nemzetközi feszültség enyhítésére törekszik. De különbözik a nézetük arról, hogy mit kell tennünk és mitől kell tartózkodnunk ebben a tekintetben. A béke biztosítása megfelel az egész emberiség legbensőbb vágyainak. Ebben nincs közöttünk semmilyen eltérés. Iia a küszöbönálló utazás hozzájárul a célok eléréséhez, Pécsre érkezik Ratkó Anna elvtársnő A magyar-szovjet barátsági hónap alkalmából csütörtökön Pécsre érkezik Ratkó Anna elvtársnő, az MDP Központi Vezetőségének tagja. az Országos Béketanács alclnöke. Csütörtökön este 0 órakor a Pécsi Központi Egyetem aulájában tart előadást: „A Szovjetunió béke- politikája” címmel. úgy máris nem lesz hiábavaló, de él bennünk a remény, hogy e megbeszéléseken kívül a szovjet vezetőknek elég idejük marad, hogy bizonyos fokig megismerkedjenek országunkkal. Azt is reméljük és tudjuk, hogy nem ők lesznek az egyetlen szovjet vendégek országunkban — mondotta, majd a különböző küldöttségek látogatásairól szólva, megemlítette a következőket: Szeretnénk, ha az angolok éppen olyan szabadon s éppen oly gyakran utazhatnának a Szovjetunióba, mint Franciaországba s Olaszországba, s szeretnénk Angliában ugyanannyi szovjet állampolgárt üdvözölni, mint ahány amerikait és indiait most üdvözlünk. Xlymódon jobban megismernénk és megértenénk egymást. A továbbiakban kiemelte a Kiküldött tudósítónk jelenti: Mohács, 1956. III. 30. A Duna vi^e a Dunaszekcső- mohácsi szakaszon tovább apad. Hétfő délután négy órakor a vízmagasság 777 centiméter volt, kedden délutánra ez 738 centiméterre csökkent. A jugoszláv Duna-szakaszon is vonul cl a jég. Egyes helyeken ugyan torlaszok képződnek, de ezek is lassan továbbúsznak. Margitta-sziget jugoszláv részén mintegy 1100 méter hosz- szúságban megnyitották a gátat. Ezen a résen a szigeten felhalmozódott víz visszatérhet a Dunába. Ugyancsak visszatérőben van a víz a sziget északi felén, a Dunafalvától északra történt gátszakadás be Iyén is. Itt — dunafalvi jelentés szerint — 60 centiméterrel magasabb a szigetet fedő kulturális csere jelentőségét, megemlítette, hogy az idén ősszel balettegyütlesek tesznek kölcsönös látogatást. A Nagy Színház balettegyütese a londoni Királyi Operaházban, míg a Sangdlers Wells csoportja, a Királyi Opera balettegyüttese Moszkvában mutatja be legjobb műsorszámait. A két ország irodalmáról szólva így végezte beszédét: Országomban sok tehetséges modern író van, akit a Szovjetunióban egyáltalán nem ismernek, éppúgy, mint ahogy sok olyan szovjet szerző van. akit nálunk nem értékelnek kellőképpen. Szeretném' a kölcsönös kapcsolatok kibővítését és remélem, hogy Bulganyin úr és Hruscsov úr angliai látogatása új és jobb korszak kezdetét teremti meg a két ország viszonyában. víz szintje, mint a Duna vízmagassága, A szigeten szemmel láthatóan apad a víz, azaz visszahúzódik a Duna medrébe. A dunafalvi betörés gátjai felszínre kerültek. Hct szakadást számláltak meg itt, 30 és 100 méter közti szélességűeket. A töltést ezeken a helyeken elvitte a víz, de a töltés alapja áll. A Mohács városi tanács elküldte egyik dolgozóját Ba- racskára, Bács megyébe, hogy telepítse haza az odaszállított mohácsszigetieket. A hazatelepítés gépkocsikkal történik majd, csütörtökön előreláthatóan 40, szombaton újabb száz tehergépkocsi szállítja majd vissza hozzátartozóikhoz a Baracska felé kiürített lakosságot, főként asszonyokat és gyermekeket, valamint magukkal vitt jószágaikat és holmijukat. Ma a megyei tanács VB etBudapestre érkezett a csehszlovák kultúrügyl miniszter Ladislav Stoll, a Csehszlovák Köztársaság kultúrügyi minisztere és felesége — Darvas József népművelési miniszter meghívására — kedden Budapestre érkezett a magyar kulturális élet tanulmánvozá- sára. A vendégeket a Keleti pályaudvaron Darvas József néoművetési miniszter, Darabos Iván népművelési miniszterhelyettes és Kerek Gábor, a Kultúrkapcsolatok Intézetének főtitkára fogadta. Jelen volta fogadásnál Stefan Major, a Csehszlovák Köztársaság budapesti nagykövete, valamint a nagykövetség több munkatársa. Magyar-szerb szótárt adnak ki Jugoszláviában A „Dnevnik“ című jugoszláv lap közlése szerint 120—150 ezer szavas magyar-szerb szótárt adnak ki Jugoszláviában. nökhelyettese, Palkó elvtárs megbeszélést folytatott Mohács városának vezetőivel. A megbeszélésen az állam által juttatott nagymennyiségű építőanyag közeli érkezését jelentette be Palkó elvtárs. Fercnczi elvtárs, a városi tanács VB. elnöke az árvízkárosultak nevében vállalta, hogy az építőanyagot társadalmi munkában rakják ki. A városi tanács csütörtöki VB. ülésén részletesen kidolgozzák az egyes osztályok munkaterületét, az egészség- ügyi, szociális, tisztasági, mezőgazdasági és legfőképpen újjáépítési intézkedések terveit. A tapasztaltak szerint a víztől megszabadult területen él a vetés. A víz lehúzódása után tehát a szigeti lakosság és a társadalmi erők minden erőve’ hozzákezdhetnek az újjáépítéshez. Tovább apad a Duna, visszahúzódik a víz a szigetről Alkotmányunk 50. §-a szerint a Magyar Népköztársaságban a nők a férfiakkal egyenlő jogokat élveznek. Ezt az alkotmányi rendelkezést szocialista jogunk következetesen megvalósítja, ami által alkotmányunk ezen fontos alapelve valósággá is vált. így az új családjogi törvényünk is gyökeresen szakított a kapitalista időkben érvényben volt jognak azokkal a szabályaival, amelyek a nőt a férjével szemben hátrányosabb helyzetbe juttatták. Családjogi törvényünk biztosítja a férfi és a nő teljes egyenjogúságát, a házasságból és a rokonságból keletkező személyi és vagyoni jogok terén. A korábbi jog a kereseti tevékenységet folytató férjet kedvezőbb helyzetbe juttatta a feleséggel szemben, aki a háztartás vezetésének és a gyermekek nevelésének szentelte minden erejét. Volt ugyan akkor is a házasság fennállása alatt u. n. szerzeményi közösség, de a kereső foglalkozást folytató házastársaik kizárólagos rendelkezési joga volt keresménye felett és a feleség, aki rendszerint csak a háztartással foglalkozott, gazdasági függőségbe került férjével szemben. A házasság megszűnése után mód volt a közszerzeményi megosztás követelésére, ennek azonban olyanok voltak a szabályai, amelyek a feleséget rendszerint kedvezőtlen helyzetbe hozták a férjjel szemben. Az új családjogi törvényünk a házSs társak családon belüli egyenjogúságának biztosítása végett, de annak elismeréseként is, hogy a feleségnek a családon belüli munkája a társadalom számára igen nagy értékkel bír, a házassági vagyonjog alapjává a házastársi vagyonközösséget tette. Ez annyit jelent, hogy minden vagyon, amely a házassági életközösség fennállása alatt a házasfelek, akár közösen, akár cülön-külön szereznek, nyomr ban a megszerzéskor kettőjük közös tulajdonává válik. Ebből az is következik, hogy szemben a régi állapottal, áz a házasfél, aki valamely vagyon* tárgyat a házassági életközösség alatt megszerzett, azzal nem rendelkezhetik kizárólagosan, mert bármelyik házasfél által szerzett vagyontárgy a házasfelek közös kezelése és rendelkezése alatt áll. A házastársi vagyonközösség a házasság megkötésével kelet- kezik és a. házassági életközösség megszűnéséig áll fenn. Itt nyomatékosan keli rámutatni arra, hogy a házassági vagyonközösség nem a házasság, hanem a házassági élet- közösség fennállásáig tart. A házassági életközösség megszűnése akkor következik be, ha a különélésnél legalább egyik házasfélnek oly szándéka állapítható meg, hogy a házassági kapcsolatot és összetartozást megszakítani kívánja. Nem tekinthető tehát a házassági életközösség megszűnésének a férj katonai szolgálata, hadifogsága, hosszabb ideig tartó küldetése, stb. A házasság fennállásának puszta tény0 tehát nem létesít házassági vagyonközösséget, — azt kizárólag a házasságban való tényleges együttélés (életközösség) hozza létre. Rá kell még mutatnunk arra, hogy a házastársi közös vagyon mellett lehet a házasiár- saknak külön vagyona is. Ezalatt azt a vagyont értjük, amely valamely házastársnak a házasságikötéskor már megvolt, vagy amelyet a házasság fennállása alatt kitüntetés, ajándék vagy örökség címül1 kapott. A házastársi vagyonközösség megszüntetését a házassági életközösség fennállása alatt a felek fontos okból előterjesztett közö6 kérelmére a bíróság mondhatja ki. A házassági életközösség (és nem a házasság) megszűnésekor bármelyik házasfél követelheti a közös vagyon megosztását. A megosztás módját vita esetén bíróság állapítja meg. Visszaemlékezések a Tanácsköztársaság napjaira (Pillanatképek 1919-ből) Legkedvesebb és legszínesebb emlékeim a Tanácsköztársaság történetének mozgalmas napjaihoz fűződnek. Ezt az időt részben Egerben, a híres törökverő városban, részben Budapesten töltöttem az egyik szerzetesrend házában s így szemtanúja lettem olyan eseményeknek, amelyek éles világosságot derítenek a fekete és fehér reakció összefogására a tanácsrendszer ellen, egyben rámutatnak a szerzetesházak akkori életére, melynek szabadságát a Tanácsköztársaság hatóságai a legkisebb mértékben sem korlátozták. Mint a derült égből lecsapó villám, úgy hatott Egerben a hír, hogy a Károlyi-kormány lemondott és hogy a Tanács- köztársaságot kikiáltották. A szovjetellenes propaganda fáradhatatlanul működött az előző hónapokban. Az oroszországi viszonyokról a legelké- pesztőbb híreket terjesztette. Többek között vallásüldözésről regélt. Papok tömeges kivégzéséről, szent helyek, templomok, kolostorok stb. „meg- szentségtelenítéséről” valóságos legendák keletkeztek. Ezek a rémhírek a mi rendházunkba is eljutottak. Most, mikor a Tanácsköztársaság kikiáltásának híre minden zúgot be-« töltött, a rendházban is felevenedtek az innen-onnan összeszedett rémmesék és a szerzetesek között valóságos pánik keletkezett. Egyesek már égő máglyán látták magukat, mások a kínzókamrák gyötrelmeiről lázálmodtak. — Na testvérkém, — szólított meg a vincellér, aki csak. nemrég jött meg a frontról — Hó lesz odébb állni! Jönnek a vörösök és kinyírnak mindenkit! — Ha kinyírnak, hát kinyírlak! — válaszoltam nyugodtan. Józan eszem és az emberiségbe vetett hitem tiltakozott a tanácsuralomról terjesztett véres legendák ellen! A Tanácsköztársaság a papoktól és szerzetesektől is megkövetelte a hűségesküt. Papok, szerzetesek, apácák teljes számban felvonultak. A kanonokok kíséretében az érsek, Szmerecsányi Lajos is megjelent. A hivatalos megbízott, az egyik tanácstag, igen talpraesett beszédben vázolta a Tanácsköztársaság programját. Mindenkit megnyugtatott, hogy a vallás gyakorlása miatt -en- kit sem háborgatnak és_ teljes vallásszabadságot biztosítana k. A papi nagybirtok államosításáról is beszélt, ami felettébb kínosan érintette az érseket és a kanonokokat. Az alsó papságot pedig biztosította, hogy a Tanácsköztársaság a papság alsóbb rétegeit mindenkor védelmébe veszi a főpapok hatalmi túlkapásaival szemben. Az érsek erre alig hallgatóan felszisszent, a kanonokok pedig összenéztek. A hűségüket, bár fogcsikorgatva, de mégis letették; — Úgysem kötelez semmire — súgta az egyik ismerős pap. — De hiszen istenre esküdtünk! — válaszoltam megdöbbenve. — Ugyan, ne legyen olyan gyerek! Csak nem gondolja, hogy Isten komolyain veszi a bolsevikoknak tett esküt! A főoltárt végre sikerült elmozdítani. A nehéz, fából szerkesztett^ szúrágta barokképítmény minden ízében recsegett- ropogott. Attól tartoltam, hogy a rozoga szerkezet hirtelen összeomlik. Kissé kísérteties kép volt, amint a fekete ruhás, sürgő-forgó szerzetesek árnyéka meg-meglibbent a falakon. Csak két gyertya világított a szentélyben. A városra sölét éjszaka borult. A szerzetesele gabonával megrakott nehéz zsákokat cipeltek. A falnál, a főoltárkép alatt egymásra fektették őket. Mikór az utolsó zsákot is lerakták, helyére tolták az oltárasztalt és rendbetettek mindent. — Oly ügyesen dolgoztak, hogy senki sem sejtette a főoltár titkát, a mögötte elrejtett gabonakészletet. — Most már jöhetnek — jelentette ki a házfőnök, — nem találnak semmit! Kenyerünket maga az isten őrzi! Egyszer éjfél körül a Vörös őrség becsengetett a kolostorba. Mire kaput nyitottak, mindenki talpon volt. Kiderült, hogy valami szökevényt keresnek. Lehetségesnek tartották, hogy a, menekülő besurrant az egyik kolostorba, hogy ott könnyebben elrejtőzzék. Az őrség a padlástól a pincéig mindent átkutatott. A katonák, akiket a házfőnökkel együtt én is elkísértem, már a pincében jártak és még mindig nem találtak senkit. Kifelé menet az egyik ma már ki tudja mivel megtömött zsák alól víz foly- dogált. — Hát ez mi? — kiáltott fel az egyik katona — itt bújkál valaki! — mondotta s ezzel elszántan a zsák mögé lépett és a jelenlévők legnagyobb derültségére egy kisegítő testvért, az öreg sekrestyést vonszolta elő. Az éltes ember any- nyira félt a vörös őrségtől, hogy jöttére a pincébe rejtőzött. Amikor meghallotta, hogy oda is lemennek, szörnyen megijedt. Ekkor történt meg vele íi szerencsétlenség, amely nyomára vezetett. A katonák megértő jóindulattal bátorították a szégyenkező Öreget, majd udvariasan szalutálva, elhagyták a kolostort, Júliusban, amikor javában folyt az intervenciós seregek akciója, Eger lakossága egy szép napon arra ébredt, hogy a hatóság a katonasággal együtt — nem tudni, ml okból, — elhagyta a várost. Pillanatnyilag egyetlen felelős vezető sem tartózkodott a helyén. — A vörösök megszöktek, — ujjongott a reakció, — menekülnek a románok elől, — oe- szélték szerte a városban. A rendházban örömrepesve fogadták a hírt. A házfőnöknek oly pompás kedve kerekedet', hogy ünnepi ebédet rendelt. Még valódi feketével is kedveskedett. A boldogság nem tarto't soká. A hatóság még aznap éjjel visszatért és a városban helyre állott a rend. A házfőnökből erre kitört a méreg: — Egye a fene, legalább jóllaktunk — panaszkodott az ünnepi ebédre célozva, — cs<.k az utolsó babkávémat ne adtam volna oda! Felsőbb parancsra Budapestre kellett utaznom. Legnagyobb meglepetésemre szolgált, hogy a belvárosi rendház homlokzatán olasz királyi zászló lengedezik. A kapun magyar és olasz felírás jelezte, hogy a kolostor az olasz királyi kormány védelme alatt áll és a területenkívüliség jogát élvezi. Rövidesen szemtanúja lettem annak is, hogy olasz rendtársaink milyen nem szép, de jelentős szerepet játszottak a Tanácsköztársaság történetében. Az olasz katonai misszió tagjai, élükön Romanelli ezredessel szoros kapcsolatot tartottak fenn az olasz szerzetesekkel és szabadon jártak ki és be az egyébként elzárt kolostorban. Romanelli itt ismerkedett meg Gallerani Bonaventurával, aki azon nyughatatlan szerzetesek típusához tartozott, akiknek a kolostor túl szűk, hogy elférjenek, a világ meg túl tág, hogy el ne kallódjanak benne. Gallerani már a háború alatt is zajos magánéletet élt és emiatt komoly kellemetlenségei voltak. Romanelli és kísérete éppen kapóra jött. összebarátkozott velük, felajánlotta szolgálatait és készségesen résztvett az általuk szervezett ellenforradalmi akciókban. Összeköttetéseivel megkönnyítette a reakciót kiszolgáló olasz ezredes munkáját és jelentékeny szerepe volt mindabban, ami 1919 történetében Romanelli nevéhez fűződik. Romanelli a Tanács- köztársaság hatóságaira, főleg a belügyi népbiztosságra törekedett nyomást gyakorolni, hogy kiszabadítsa a politikai foglyokat és ezzel a volt uralkodó osztályok rokonszenvét megnyerje, ami annyira sikerült neki, hogy nemzeti hősként ünnepelték. Nekem, aki közvetlen közelből szemléltem az eseményeket, az volt az érzésem, hogy két olyan emberrel állok szemben, akik operettfiguraként mozognak a Tanácsköztársaság történetének drámai színpadán. Közben felszólítást kaptam, hogy jelenjenek meg a belvárosi Cukor utcai sorozóbizottság előtt; Foglalkozása? — kérdezte a sorozóbizottság orvosa. — Papnövendék. Van valami testi fogyatékossága? — Nincs. — Az orvos erre jelentősen a szemembe nézett cs a következőket diktálta; — Krónikus, magasfokú idegbaj. Katonai szolgálatra alkalmatlan! Nagyon meglepődtem! Tudtam, hogy kutya bajom sincs, hiszen két évvel előbb alkalmasnak nyilvánítottak. Tudtam azonban azt is, hogy a2 orvos nem barátja a Vörö® Hadseregnek és nem támogatja a Tanácsköztársaságot! Tragikomikus látvány volt Budapesten a sok begyulladt, civilruhában bujkáló szerzete® és apáca. Oly ügyefogyotta® öltözködtek, hogy még saját köreikben is derültséget keltettek. Az egyik ferences barst pl. fehér apacsinget hordott vörös nyakkendővel!), ócska Ferenc József-kabútba búj*' amelyet régi kályhacsöveke' megszégyenítő nadrággal cg®' szített ki. Egyszer az Ang0*' kisasszonyok főnöknőjével találkoztam. Nagy kalap volt * fején, bizonytalanul lebeg® színehagyott strucctollal. Sok' ráncu, divatját múlt fékét® szoknya lógott rajta és a sz»r' ke, gyűrött, furcsán szádot selyemblúz sem illett alaki®' 1 oz. — Minek és ki elől dúl' kálnak ezek — gondoltam d1®' gamban, — hiszen senki sC1 üldözi őket. • Sok év múltán, mikor ..k°r' társak és szemtanuk” lecelk^ pesztőbb élményekkel szer# nyezték be a Tanácskoztál®' ság dicső emlékét, nem is cSCr dálkoztam rajtuk. E kors*® Háry Jánosaiban nemcsak ellenséges és rágalmazó lat szólalt meg. A TanácsK#* társaság napjaiban sokan "l1 gos nappal rémeket l®tt8 Később ezeket idézték tődött hallgatóiknak... Dr. Wimmer In*** egyetemi könyvtáros A Dunántúli Napló jogi tájékoztatója A házastársi vagyonközösség
