Dunántúli Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-18 / 67. szám
»SB MÁRCIUS n napt:o S SS — Új magyar daljáték a Pécsi Nemzeti Színházban XT áram pécsi szerző, Hor- váth Mihály, Lippenszky István és Bárdost Németh János Csokonaá-daljátóica, a „Békében szerelem” — mint vállalkozás is dicséretreméltó. Az utóbbi években történtek ugyan kísérletek az új magyar daljáték megteremtésére, példamutató eredményről azonban nem beszélhetünk. A műfaj változatlanul izgalmas: a népi dallamkincs felhasználásával, a modem zene forma- nyelvén kell élet- és sikerké pes könnyű muzsikát alkotni. De a történelmi téma még egy látszólagos ellentmondás feloldásával is megbízza a szerzőt: a zened gondolat úgy legyen egyéni és modem, hogy az ábrázolt kor hangulata, műzenei stílusa se tűnjék él benne nyomtalanul. Horváth Mihály legnagyobb érdeme, hogy ezekből a sokrétű követelményekből egységes kompozíciót sikerült kerekítenie: a romantikus mondanivaló korszerű formanyelven jelenik meg, s az eredeti motívumokhoz való alkalmazkodás seholsem csökkenti a szerző dallamképzeletét, vagy teszi erőtlenekké a saját zenei ötleteket. Mihelyt a hősök az érzelmi telítettség állapotába kerülnek, szerelmi vágyódásuk patétikussá érik, vagy ellentéteik kedves-kötekedő perlekedésre ragadtatja őket, a zene veszi át a szót széles, romantikus dallamvezetésével és gunyorosan pergő staccatóival. Minden zeneszám külön egész, a drámai fejlemények szerint kibontja, majd lezárja a gondolatot, és bőven akadnak benne visszakívánkozó motívumok, ismétlődő dallamválto- zatok is; így a mű még egységesebb zenei hatást kelt. Egy esetben, a második felvonás „rigófüttyös” jelenetében tapasztaltuk csupán, hogy Horváth Mihály nem használta ki a szövegkönyv-nyújtotta lehetőséget; Gergő és Zsófi párbeszéde ezért volt hatástalanabb a kelleténél. Nem mindig sikerült azonban a dalmű hangszerelése. Az aláfestő- és kísérőmotívumok bonyolultabb szerepvállalása olykor elbújtatta a vezérdallamot. Mielőtt a „Békétlen szerelem’4 más színpadokra kerül, okvetlenül meg kell kísérelni a tökéletesebb hangszerelést. Ha már a dalmű muzsikájáról szóltunk először, ide kívánkozik Bárdosi Németh János szép, a ÍJ 11a-versek ihletésében fogant dalszövegeinek dicsérete is. Jónéhány közülük önálló versként sem lenne érdektelen; „műdalk öltőink”, ha egyebet nem, ízlést tanulhatnának tőle. A műfaj természetéből kö- vetkezik, hogy a librettó írójának csak másodlagos szerepe van. Meg kell elégednie a zenei gondolatsorok előkészítésével, amit a prózai szöveg elvégez, azt a muzsika aratja le; éppen a hatásos kifejleteknél kell átengednie a dicsőséget a zeneszerzőnek. A jó librettót az különbözteti meg a célszerű iparosmumkától, hogy nem csupán „összekötő szöveg-jellege van, hanem érezni lehet benne egy önálló drámai mű lehetőségeit is. Viszont a közönség — és méltán — többet elnéz a daljátéknak, mint amennyit a történelem a hitelesség jogcímén számonkérhet tőle. Ilyen (részben a műfajszabta) engedmények mellett aztán eltörpülnek a szövegkönyv hibái és megnövekednek az erényei; néhány szépen előkészített zenei dallammal kárpótolva érezzük magunkat a prózai részek botlásaiért A „Békétlen szerelem” librettójának, Lippenszky István és Bárdosi Németh János munkájának nincs mindig szüksége erre az elnézésre. Általában több a lehetőség benne, mint a dalmű-szövegek átlagának. Ezért érdemli meg az elemzőbb kritikát. A darab főhőse Csokonai, — élete legszebb korszakában, a Lilla-dalofc keletkezése idején. Eddig nem sok örömmel lepte meg a sors, — a debreceni kollégiumból kicsapták, a sárospatakit maiga hagyta ott és üres zsebbel indult útnak mecénás-szerző pozsonyi portyájáról is, — de most, annyi csalódás után itt az igazi meglepetés: Vajda Júlia szerelme. Lilla szép is, gazdag is, művelt is, sőt — ifjú kora ellenére — nem iskolázatlan a férfiakkal- bánás mesterségében sehn; minden oka megvan hát Csokonainak arra, hogy összekösse vele az életét. A „Békétlen szerelem” komoly hibája, hogy ezt a szándékot egyáltalán nem vagy csak részben tesza a színpadi cselekmény mozgatójává. A költőien megoldott szerelmi jelenetekben megbizonyosodhatunk ugyan a költő oithaitatlan érzelmeiről, tettei azonban sokszor ellentmondanak ennek a rajongásnak; valamiféle elvont igazságkereső hajlamtól indítva, vágy a „ri- melési kényszer” miatt bőszítd magára bökverseivel két nehezen megszerzett pártfogóját is. Vajda Pál uram zsarnoki tilalmára ugyanakkor egy szava sincs. A szerelmes ember egyik kezét a szívére szorítja, miközben a másikkal mindent lerombol maga körül. Pedig ha Csokonai valóban tudna és akarna küzdeni szerelméért, megnőne a házasságát ellenző „tyranni törvény” társadalmi súlya s egyben a jelenetek drámai feszültsége is. Így azonban igazi konfliktusra csak kétízben kerül sor: a második felvonás végén, Csokonai és Lévai István, majd a harmadikban Lilla és az apja között. De míg az előbbinél — a költő szemében — Lévai már afféle levitézlett kérő, aki legfeljebb a szülők hírvivője lehet, az utóbbinál a küzdő fél szerepét Lillának kell eljátszania. A főhősi szándék és a cselekmény elszakadásának egyéb következménye is van: a lendület, a színpadi sodrás hiánya. A dalmű (szinte élőre kiszámítható sorrendben) érzelmes, romantikus és humoros jeleneteikre tagolódik. A szövegírók mindkét jelenet-fajtában bebizonyítják rátermettségüket; gondoljunk csak Csokonai és Lilla érzésektől fűtött párbeszédeire, vagy a kötekedő, vidám szerelmespár, Gergő és Zsófi kettőseire. A tréfás jeleneteket azonban sokszor — korrajzilag és műfajilag is — időszerűtlenekké teszik a már-már cirkuszi mulatsággá fajuló helyzetkomédiák, a jellemeket pofoncsapó poének és „bemondások”. Különösen az első felvonás msurgens- felvonulásaiban süllyed arénává a színpad, s a látványosság közepén ótt ugra-bugrál a városi szenátor ütődöbt Gazsi fia, szöveg nélküli szerepében. A cirkuszi komédiák „harmadik bohócára” amléseztet ez a figura, akinek nincs más dolga, csak hogy időnként artikulát- lan hangos felkiáltson, majd hasravágódjék. ¥ gaz, hogy ezért az olcsó mulattatásért elsősorban a rendező, Hortobágyi Margit felelős. Pedig — ettől eltekintve — hozzáértéssel, lelkesen látta el feladatét, s nagy része van a dalmű sikerében, ötletesen oldotta meg a ,, happy-and’ ‘-nélfkü ü befejezést. A Pécsi Nemzed Színház művészei a kezdeményezéshez méltó ügy buzgalommal szerepeltek. A két főszereplőre, Kovács Annira és Korodini Fe- rencre a kritikusi elismerés közhelyei illenének: énefkhang- juk, játékuk egyaránt kifogástalan. Kettőjük közül Korodini jelentette a nagyobb meglepetést; ének technikája az utóbbi időben sokat fejlődött. Csokonai barátját, a kiérdemesült debreceni diákat Galambos György alakította, több színnel és ügyességgel, kevesebb átéléssel. Marczy Erzsébet a szubretrt-utánpótlás komoly ígérete; kár, hogy hangja még csiszolatlan, a magasabb szólamokban kissé nyerssé, érdessé válik. Szabó Samu Kos- suth-díjas „nagymestere” a humornak, de — sajnos — az öncélú mulattatásnak is. Egy intő rendezői szó talán elég lenne, hogy megfékezze „kilengéseit”. Miért nem kapta meg? Somló Ferenc igen szépen kidolgozott jellemet formált Bé- di János fűzfapoéta íróilag is sikerült figurájából. Az ' elő adás egyéb szereplői közül Korándy Dénesi és Veszprémi Lászlót kell kiemelnünk. (Itt kell megjegyeznem, hogy a színészi értékelések fenti szövegével értek egyet, s nem azzal az ítéletmeghamisítóan rövidített változattal, amely az Irodalmi Újság tegnapi számában nevemmel megjelent.) A három pécsi szerző daljátéka sikeres, de még nem hibátlan alkotás. Várjuk az új változatot, és kérjük a többi színház figyelmét. Galsai Pongrác Indulásra készen Bár a rossz időjárás megnehezíti a tavaszi mezei munkák megkezdését, egy egész sor olyan fontos tennivaló van minden gazdaságban, amit már ma, holnap elvégezhetünk. A legelső dolga legyen minden termelőszövetkezetnek, községi termelési bizottságnak és dolgozó parasztnak a határ tüzetes átvizsgálása. A határszemle során állapítsák meg, hogy a hóolvadás vagy a talajvíz következtében hol áll a szántókon víz és milyen módon, hová vezethetnék azokat le. A víz levezetésével egy napot sem várhatunk tovább, mert a víztakaró alatt a vetés kipusztul, nehezebben szárad ki a talaj s így itt később indulhatnak csak meg a munkák. Ahol a vetéseket elborító vízen jég képződött, ott azonnal törjük meg a jeget, hogy a fiatal vetést levegőhöz juttassuk. A hideg ellenére is kezdjük el a pétisó fejtrágya kiszórását az árra legjobban rászoruló vetésekre. A műtrágyát — míg az éjszakai fagyok fel nem engednek — a reggeli órákban, fagyos földre szórjuk. Ha a műtrágya kiszórást már most elvégezzük, akkor a szántás, vetés megindulásánál már erre nem kell gondot fordítanunk. De nemcsak a pétisót szórhatjuk ki most a vetésekre, hanem azokon az őszszel szántatlanul maradt területeken, ahová most tavasszal cukorrépa, burgonya vagy más vetést tervezünk, szórjuk ki a szuperfoszfát és a káli műtrágyákat alaptrá- gyaként még a szántás előtt. A fagyos föld lehetővé teszi azoknak a termelőszövetkezeteknek és egyéni gazdáknak, akik a szánutat nem tudták jól kihasználni, hogy a még bentlévö istállótrágyát a trágyázandó földekre kihordhassák. A gépállomások, sőt a szederkényi növényvédő állomás minden vontatója rendelkezésükre áll s így helyes munkaszervezéssel elérhető, hogy még a szántás megindulása előtt kitakaríthassák mind a közös, mind a háztáji trágyatelepeket. Az eddig el&orolt munkákat már most, azonnal elvégezhetjük. Szükséges azonban felhívni a figyelmet arra, hogy amint a földek pl* rulnak — még ha alul fagyó* sak is, de megfelelő mélysé* gű magágy készíthető —* azonnal hozzá kell kezdeni a vetéshez. Elsősorban a tava* szí búza, majd az árpa és a zab kerüljön a földbe. Amint a talaj felszíne már nem ragad és hengerrel rámehetünk, az őszi vetések henge* rezését azonnal kezdjük meg. Baranyában idén jelentős felfagyásra számíthatunk. Ez egyrészt a sok kézi vetésnek következménye, mert a bök* rosodási csomópont maga* sabban van, mint rendes vetésnél, másrészt az éjszakai fagyok, valamint az ezt követő nappali felengedéseké. A későbben elvetésre kerülő, de fontosságában a legelsők közé tartozó kukorica és burgonya nagy termésének előfeltétele, hogy az ősszel és télen leesett csapadékot a talajban megőrizzük. Éppen ezért, amint az őszi szántások pirulni kezdenek — mégha csak a tábla egy részén is — mindjárt hozzá kell kezdeni a símítózás, fogasolás elvégzéséhez. A simítozást, a helyi lehetőségektől függően, akár fogassal, kocsioldallal, vagy erre a célra alkalmas más eszközökkel elvégezhetjük. A fontos az, hogy minél kisebbé tegyük a talaj párologtató felszínét. Különös gonddal kezeljük a tavaszi szántásokat. Most már nem számíthatunk arra, hogy a sárosán, szalon- násan felszántott talajrögöket az erős fagyok majd szétfagyasztják. Éppen ezért á tavaszi szántást akkor kezdjük meg, amikor már nem kenődik a föld, nem szalonnáé, hanem morzsa- lékos talajszerkezetet biztosít. Szalonnát szántással nemcsak most tavaszra, hanem egész évre elrontjuk a talajt, megnehezítünk minden későbbi munkát. A megyében különböző típusú talajok vannak. A homokosabb déli és a felső, Kaposszekcső környéki részeken előbb megindulhat a szántás. Az agronómusok táblánként figyeljék a talaj állapotát s ennek megfelelően intézkedjenek a szántás megkezdéséről. BARACS JÓZSEF megyei főagronómus. Kossuth Lajos levelezése Pécs város választópolgáraival N-alcvanlkiflenc éwél ezelőtt, 1867-ben De*k Ferenc, szövetségre lépve kiegyezett az osztrák kormánnyal. — Valójában azonban ez a szövetség a magyar nép újabb nyomorúságát, a 48-as szabadságeszmék sárbatáprását jelentette. Magyarország az osztrák birodalom gyarmatává siily- lyedt. Ebben az időben a nemzeti függetlenség, a szabadságjogok hangoztatása természetesen tilos volt. A nép lelkében azonban tovább élt Kossuth és Petőfi szelleme. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Pécs város hazafias polgárainak példája. Amikor 1867-ben a kormány új képviselőválasztást hirdetett, városunk lakói Kossuth Lajost jelölték képviselőjükül. A választás körülményeiről •— szerencsés módon — megmaradt Kossuth Lajos és Blau- hom Antal pécsi választópolgár levelezése, mely levelek múzeumunk gyűjteményét gazdagítják. Idézzük vissza 1867—68 mozgalmas eseményeit ée Kossuth Lajos megkapó an szép sorain keresztül ismerkedjünk meg hazánk és városunk akkori életével, küzdelmeivel. Vegyük elő a gyöngybetűkkel teleírt, gyászkeretes levelet és olvassuk el mit válaszol Blauhom Antalnak s rajta keresztül a lelke? pécsi választóknak a magyar politikai helyzetet oly távolról le tisztán létó Kossuth^ 22. Via (TAngennes Turin Nov. 11-kén 1867. „Tisztelt Hazámfia! A múlt éjjel vettem táv- sürgönyét. A független hazafiui érzelem hanyatlásának, a férfias tetterő megfogyatkozásának annyi sajnos jeleit láttam az utóbbi időkben Hazámban feltünedezni, hogy a Pécsi választóknak határozottsága valóban meglepett, — de nagyon örvendetesen lepett meg, mert felelevenítette lelkemben a hanyatló reményt Hazám jövendője iránt. E választások oly fényes felelet a Nép romlatlan szivéből azokra, mik épp e napokban történtek az Or szággyűlési teremben, hogy alig volnék képes kellőleg kifejezni a hálás méltány- latot, melyet e nagy horderejű political nyilvánítás megérdemel. Legyen ön szíves — azokat kiknek megbízásából távsürgönyével megtisztelt magánlag érte site ni, hogy mint ember a legmelegebb hálát, mint hazafi a legőszintébb örömet érzek a megtiszteltetés felett. Engedje ön, hogy egyszersmind egy kéréssel terheljem. Hogy minőnek keilend a jelen viszonyok közt elhatározásomnak lenni? Azt tisztelt választóim; ismerve utóbbi nyilatkozataimat, egész bizonyossággal tudhatták s kétségtele nül tudták is.° Kossuth Lajos tehát nem vállalta, mert az akkori politikai viszonyok közt nem vállalhatta a képviselőséget. A harcos, forradalmi 48-as Magyar Köztársaság kormányzója nem adhatta nevét a 67-es kormány megalkuvó, opportunist a politikájához. Levelének ovábbi részében ezért hangsúlyozza: „Minden esetre tanácsosnak vélném, hogy a jövő választásra nézve jó eleve egy oly irány adassék a közvéleménynek miszerint '•onstatirozva legyen, hogy Pécs városát, e nagyszerű manifestationál nem pusztán a csekély személyem iránti kegyeletes jóakarat, hanem elvek vezették; melyekhez Pécs városa választói következetességgel ragaszkodnak. Oly személyre kellene tehát a bizalmat összpontosítani, kiről semmi kétség nem lehet, hogy ugyan azon political iránynak híve, a mely az enyím.“ Kossuth elutasító nyilatkozatával — valószínűleg pécsi választói tanácsára — megvárta a választásoknak a kormány ■észéről történt igazolását. E kis ismertetés keretében nincs módunk ahhoz, hogy Kossuth Pécs város választóihoz intézett 6 oldalas levélét egészében leközöljük. Ezért ■■sak szemelvényekben azokat i részleteket idézzük, melyek i/ akkori politikai helyzetet ■ árják elénk nyíltan és őszinén. E levélből megismerhetjük a közös osztrák-magyai kormány fonákságait s azt, hogy az akkor oly sokat hangoztatott alkotmányosság és függetlenség felett a felelős magyar miniszterek mi módon őrködhették: „Van közös birodalmi külügy, hadügy és pénzügy Miniszter, kik az országosoktól megkülönböztetett állami ügyeket kormányozzák, de kik nemcsak a Magyar parlamentáris rendszernek nem, de sőt semminemű parlamentáris rendszernek nem kifolyásai. Van közös Osztrák—Magyar Delegatio, mely az állami háztartás felett ha tároz s melynek határozata előtt, mind'a Magyar Országgyűlés, mind az Osztrák Reichsrath — mind amolyan regisztráló irodák, némán szótlanul meghajolni tartoznak. Van egységes szervezetű vezér- letű s (német) vezényletű közös birodalmi hadsereg, melybe a Magyar hadsereg be van olvasztva s melynek az Ország határain kívül (s alkalmasint belül is) alkalmazásához sem a Magyar felelős Minisztériumnak, sem a Magyar Országgyűlésnek semmi szállása. Más részről van Magyar honvédelmi miniszter, kinek az állam háztartási kimutatás szerint egész hivatalos hatósága a tizenegyezer forint kiadásra becsült ujonezozáson kívül, a katonai csőd őrtelepekre terjed.” Élesen világít rá a levél az adózási törvény nemzetellenes voltára, Az országban befolyó összes adókat az osztrák államadóssági járulék és a közösügyi költségek fejében az osztrák kormány veszi igénybe s abból a magyar belszükségletekre egy fillért sem fordít. Elképzelhetjük ennek óriási fontosságát abban a helyzetben, amikor — Kossuth sorait idézve —: „a Népnevelés égető szükségének pótlására csak kétszáz ezer forintnyi alamizsna van szánva, midőn annyira vagyunk, hogy 5000 községben semmi iskola sincs”. Végül hadd idézzük Kossuth azon örökbecsű Sorait, melyek a nép erejébe vetett töretlen hitéről tanúskodnak s melyekből egy eljövendő, népet és nemzetet felszabadító, győzelmes forradalom biztos reménye csendül ki: „Messze vezetne ha ezen állapotnak az 1848-at megelőzött sérelmes időkkel összehasonlításába bocsátkoznám. Csak hármat akarok megjegyezni. Először azt: hogy a jogroli lemondás reménytelenebb csapás, mint az erőszak. Másod szór azt, mikint a múlt időkben szenvedett jogcsorbítások magyarázata abban rejlik, hogy a hatalom beolvasztási irányával szemben csak a kiváltságos osztályok hazafisága állott. Most az összes Nép a Nemzet. A Nép alatt a polgárok minden osztályainak összegét értem. Nem ismerek sajnállatosabb tévedést, mint a minő azoké, kik az elévülhetetlen jog diadalának a legtörvényszerűbb Nemzeti aspiratiók kielégítésének reményét, egy félmilliónyi kiváltságos osztály csoportozat természetes gyengeségének nem • tizenöt milliónyi jogegyenlő Nép erejének mérlegén mérik. — Harmadszor azt, hogy a Nemzetek geniusában gyökerező törekvések életre valósága felett századok sikertelensége sem törhet pál- czát. Az Olasz Nemzet századokon keresztül, a Német Nemzet egy ezredéven át sikertelenül tört a czél felé. De tört. S ez elsőnek egy perez meghozta, mit tőlle a századok megtagadjanak; a második a teljesedésnek küszöbén áll.” I gén tanulságosak és a szí- vünkhöz szólnak a hazáját, népét rajongva szerető Kossuth Lajos levelei. Mit jelentenek számunkra e fekete tintával, fekete szélű levélpapírra írott sorok? Mit jelentenek számunkra, akik boldog, szabad hazában dolgozunk, az Ifjúság számára, mely a család, az itikola, az állam közösségében mindent megkap, amire csak testi, szellemi fejlődéséhez szüksége van? — Nemcsak tanulságul szólnak hozzánk Kossuth szavai, nem! .Rádöbbentenek bennünket arra, a felmérhetetlen különbségre, amely a 89 évvel ezelőtti Magyarország és jelen hazánk közt van. Gyakran hajlamosak vagyunk arra, különösen pedig ifjúságunk hajlamos, hogy természetesnek vegyük boldog, békés életünket, azt, amiért apáink, nagyapáink oly sokat küzdöttek. Kossuth Lajos sorai tanítsák meg fiataljainkat arra, hogyan és miért kell értékelnünk jelenünket, de tanítsák meg arra is, miként kell megbecsülnünk a magyar szabadság hős harcosait. Sarkadiné Hárs Éva muzeológus „B ÉK ÉTLEN SZERELE mai
