Dunántúli Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-18 / 67. szám
2 NAPLÓ 1958 MÁRCIUS !• Katona Lajos elvtárs, a Megyei Árvízvédelmi Bizottság elnökének nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról) a rászorultak gyorssegélyt kapnak. A közegészségügyi intézkedések során, azonnal megvizsgáltuk a hosszabb ideig vízbén vagy szabad levegőn tartózkodó lakosságot és szükség esetén kórházba szállítottuk őket. Az ivóvíz tisztaságát é% á főzést állandóan figyelemmel kísérjük. A megmentett állatokat Mo- háeson és a környéken biztonságba helyeztük. Gondoskodtunk elegendő takarmányró’ iS. . •: Megszerveztük a járási tanács épületében az információs esopbrtót, ahol bürokrácia ■ nőikül azonnal elintézzük az ' áryizkároSi.|Hak ügyeit és útba- ig'.'7'tmk őket. Itt minden kér- d ' ’’kcé ázpariali választ kapnak; • • • ííáts megyébe két felelős tanácsfunkcionáriust küldtünk, akik magukkal vitték a Duna jobbpartjára telepítettek névsorát. A kitelepítés ugyanis két irányba: Baranyába és Bácskába történt. A szigeti lakosok igy Bácskában is felvi- 'ágosítást kapnak hozzátartozóikról. A Minisztertanács és az Árvízvédelmi Bizottság útmutatása alapján a városi és járási tanács már hozzálát kidolgozni azt a tervet, hogyan tehetjük szebbé a szigetet, mint az valaha is volt, hogyan segíthetünk ’eghatékonyabban az árvízkárosultakon. Téglagyáraink már utasítást kaptak, hogy kapacitásuk feszített kihasználásával dolgozzanak. A régebben leállított mészégetőket fe'kutatjuk és újból üzembe helyezzük hogy az újjáépítéshez szükséges építőanyagot biztosítsuk. Az újjáépítést a víz elvonulása után azonnal megkezdjük. A munkás-paraszt szövetség erősítését szolgálja majd, ha munkásosztályunk — mint ahogyan a mentésben is — minél nagyobb erővel segíti társadalmi munkában a sziget újjáépítését. A megyei pártbizottság, a megyei tanács, a járási párt- bizottság, és a járási tanács mindent elkövet, hogy a szigeten ismét boldog életet teremtsenek. Hogy ez lehetséges, arra eleven bizonyíték a Szigetköz újjáépítésének példája. Ehhez azonban az kell. hogy dolgozó népünk az árvízkárosultakkal együtt mind anyagi erővel, mind munkájával támogassa ezt a célkitűzést, hogy az árvízkárosultak minél előbb visszatérhessenek otthonaikba. MINDENKI SEGÍT '? Amikor az első jelentése két olvastuk a vadul zajló Du náról, senki sem hitte, hogy ■kél, évre. ,a- nagy árvíz után is mét jelentkezik a veszély. S mégis itt van. Feltorlódott, sza- ltadozatt, romboló jégtömbjeiv el kilépett medréből a zavaros vizű Duna, s Bajától az országhatárig rettegésbe tartotta a környék lakosságát. A jeges víz elöntötte az egész Mohácsszigetet, s romhalmazzá döntötte az apáról-fiúra maradt ősi csa ládi házakat, a hívogató piros- . cserepe?; tanyákat. Államunk 25 millió forin tos gyorssegéllyel enyhíti a tra gikus elemi csapás károsultjainak helyzetét. De az állami segély mellett tízezrek ajánlják fel baráti kezüket. Tegnap percenként csörgött szerkesztőség ilnkben a telefon, s az üzemek, hivatalok, iskolák, de magá- ' nősök is egymásután jelentett ék be, hogy együttéreznek az otthonukat zord téli időben elvesztett casládokkal, s támogatásukra sietnek. A Pécsi Húsipari Vállalat fizikai dolgozói nyolcórás, műszakuk keresetét adják, a szellemiek pedig ezer forintos gyűjtéssel járulnak hozzá az elemi csapás károsultjainak megsegítéséhez. * Szászváron az elmúlt napok- i ban ötven család jelentkezett, hogy szívesen adnának ideiglenes otthont, ellátást és szállást - az árvízkárosultaknak. Az asz- -uzónyok meg is szervezték a fogadtatást, s várják, hogy megérkezzen négyszáz otthonát vesztett möhácskörnyéki káro- ' sült. * . A szabqlcskerületi bányászok tegnap elhatározták, hogy szerdán 12 órás műszakot tarta- ríífk; s fél műszakra eső kere- *rr,lfket(lket felajánlják az árvízkárosultaknak. A fejtési csapatok bányászai. egész műszakra eső Keresetüket az árvízkárosultaknak szánják. Pécsújhegyen a vegyesüzem dolgozói és az Erőmű munká- • saí egy műszakra eső keresetüket, illetve fizetésük 3 százalékát akarják eljuttatni a bajbajutott mohácskörnyékieknek * A Pécsi Ruha- és Cipőipari Vállalat 128 dolgozója pénzbeli segítséggel akarja enyhíteni az otthonukat elvesztő családok helyzetét. A. dolgozók legnagyobb része fizetésének 5 százalékát ajánlja fel. A pécsi kisiparosság is segíti az árvízkárosultakat. A vegyes szakosztályok eddig 1500 forintot gyűjtöttek, de folyik a felajánlás az egyes szakosztályokon belül is. Jó példával járt elő Marosszéki István szijjártó, Blanc Vilmos töltőtolljavító, Kozma Pál féregirtó és özv. Drenda Lukácsné, 100—100 forintos összeggel, valamint Molnár Ferenc fpesztergályos és Örkényi Sándorné 50—50 forinttal. * A Pécsi Növényolajipari Vállalat dolgozói március 18-án „Az árvízkárosultakért (’’-műszakot tartanak, s keresetüket teljes egészében felajánlják. Akik a műszakban nem tudnak résztvenni, azok fizetésük 2 százalékával járulnak hozzá a gyűjtéshez. * A Pécsi Kiskereskedelmi Vállalatban is folyik a gyűjtés az árvízkárosultak megsegítésére. Az eddigi eredmény három és félezer forint. * Az állami Fodrászipari Vállalat alkalmazottai szombati keresetükkel járulnak hozzá az árvízkárosultak segélyezéséhez. . * A MEGYEVILL dolgozói a pénzbeli segítségen kívül vállalják, hogy munkaszüneti napokon 70 újjáépített család’ ház villanyszerelési munkálatait elvégzik. A vajszlói földművesszövetkezet dolgozói fizetésük 3 százalékát ajánlották fel. * A fekedi „Megvédjük a békét“ Termelőszövetkezet 1 200 forintot, három mázsa búzát, egy pár választási malacot és kétszáz liter tejet ad. Az árvízkárosultak megsegítéséhez a tagság egyénileg is hozzájárul. Bartos Géza tsz-elnök 100 forintot, Schmidt János könyvelő pedig 50 kiló burgonyát és 10 kiló babot adott. * A véméndi zenekar és énekkar ma este fél 8 órakor tartja első hangversenyét az iskola kultúrtermében. A vegyes kórus operett és opera részleteket, madrigálokat ád elő. Közel három órás műsorukat csütörtökön Palotabozsokon megismétlik. Bevételüket az árvíz- károsultaknak adják át. Kétségtelen, a gyárak társadalmi szervek és tanácsok kul- túrszervei árvízkárosultjaink megsegítésére kultúrelőadáso- kat fognak rendezni. Én, mint operaénekes, közreműködésemet ajánlom fel olyan értelemben, hogy bármely kultúr- előadáson teljesen ingyen hajlandó vagyok fellépni. így óhajtom a magam részéről az árvízkárosultjaink javára irányuló nemes akciót szolgálni. ZOMBORY BÉLA operaénekes, a Pécsi Nemzeti Színház tagja. Április 4 tiszteletére Bányászaink derékhada állja szavát Rohamosan közeledik legnagyobb nemzeti ünnepünk, április 4-e. Megyénk bányászai e napot, mint minden évben, idén is jó munkával köszöntik. Aknák az aknákkal, körletek a körletekkel, csapatok a csapatokkal, vájárok a vájárokkal versenyeznek a becsületszó valóraváltásáért. E nemes harcban nagyszerű győzelmek születnek. Nem ritka a 150—160 százalékos teljesítés, melyről sokat írnak az újságok is. Most nem a kimagasló eredményeket elérőkről, hanem azok közül kívánunk néhányról megemlékezni, akik rendszeresen 100 százalék körül teljesítik tervüket, s most nagy erőfeszítéseket tesznek fogadalmuk valóraváltásáért. A VASASI BÁNYÁSZOK is harcbaindultak április 4-i vállalásaik teljesítéséért. Több és jobb szenet akar adni az országnak Sáfrány György vájár is, aki a VII. szinten 1, északitól északra a 11. telepen dolgozik. Márciusi átlageredménye 105 százalék, ami — igaz — nem kimagasló eredmény, de folyamatos, alapos munkájának következménye, ö is azok közé tartozik, aki hónapról-hónapra, a hónap elejétől a hónap végéig egyenletesen teljesíti kötelességét. Fejes István vájár is 106,8 százalékra állt helyt tervének teljesítésében, ami azt jelenti, hogy 1,8 százalékkal máris túlteljesítette ígéretét. S a fiatalok közül Szabó József (83) vájár érdemel dicséretet, akinek utolsó háromhetes átlaga 128,5 százalék. Szabó József 39-sel versenyeznek a Dongó motorért. Ki lesz az első? Kié lesz a Dongó? Csak rajtuk áll. A PÉCSBANYAI Magyar Istvánnak a Csepel kellene. Biztosan van már rádiója, bútora, lakása is, jól jönne hát egy motor a hétvégi kirándulásokhoz, elszaladnának nyáron a Balatonhoz is, érdemes hát Különösen a fonónők tűntek ki A Hirdi Kenderfonógyár dolgozói is széleskörű versenyt indítottak április 4-e tiszteletére. A felszabadulási versenymozgalom elmúlt heteiben különösen a fonónők ’űntek ki. Vitálits Lászlóné kiváló dolgozó 110 (százalékos teljesítményt vállalt, de már március első dekádjában 133 százalékot ért el. Sváb Teréz előfonónő a kiváló dolgozó cím elnyeréséért harcol. Ezért az átlagos 103 •• Ötezer forintos önköltségcsökkentés A MEGYEVILL raktári dolgozói Hetényi Magda anyag- könyvelő javas’?* * ára értékes felajánlást tettek. Vállalták hogy meggyorsítják a vállala’ anyagba fektetett forgóalapjának visszatérülését. Elgondolásuk a következő: a különbőz ! kábelgyárakból érkező dobokról áttekercselik a kábelt, s igy a szabaddá tett 1 500—4 000 forintot lekötő üres dobokat visszaküldhetik a gyárnak, amely felszabadítja a dobokra lekötött összeget. Április 4-ig mintegy 25 000 forintot térítenek így vissza, ami meggyorsítja a vállalat pénzének forgási sebességét. Ezzel az eljárással 5 000 forintot csökkentének az önköltségből, mert eny- nyit eredményez a többszörösen megforgatott pénz. Molnár Miklós raktáros. Varga Gyn!” és Kitter Nándor segédmunká sok az áttekercse'és jelentős részét már elvégezték, s április 4-ig teljesen be is fejezik a munkát. százalékos eredményét a fel- szabadulási verseny eddigi szakaszában 127 százalékra emelte. Eredményét elősegíti, hogy naponta többször is karbantartja gépét s így elkerüli a kényszerállásokat, üzemzavarokat. Kóré Mihályné is elsősorban a jól karbantartott gépének köszönheti, hogy 103 százalékos felajánlását 10 százalékkal túlszárnyalhatta. Eredményes munkát végez még többek között Kerekes Györgyné és Grávics Irma is. Mindketten teljesítik vállalásukat. tartani azt a 105 százalékos szintet, amit eddig is kimutat már neve mellett az eredménylista. AZ ISTVÄN-AKNAI Kakas István vájár januári tervét 115 százalékra, a februárit 113- ra teljesítette. Március 15-ig pedig 120 százalékot ért el. Elég nehéz fejtésben dolgozik a 12-es telepen, ahol nagyon meg kellett szorítani, hogy sikerüljön a 120. Dankl Ferenc az elővájásban dolgozik. A TV. szinten irányvágatot hajt homokkőben, ez a munka az e!ő- vájásban talán a legnagyobb szakértelmet és tudást követeli meg. Márciusi átlagteljesítménye mégis 146 százalék. Bocz- ka, István a II. szinten a VII. telepi gurítót hajtja. Bermkel Sándor a váltótársa. Az időt mindketten a végsőkig kihasználják, ez az oka annak, hogy háromhavi tervüket 110 százalékra teljesítették. Mindketten nagy esélyesei a motorkerékpárnak. A KOSSUTH-BANYAN több olyan csapat van, amely már huzamosabb idő óta 100 és 110 százalék között teljesíti tervét. Csak nagyon ritkán esnek le a norma alá, viszont magasabbra se nagyon emelkednek a 110 százaléknál. Ilyen Jauch György csapata is, amely vállalta, hogy április 4-e tiszteletére naponta tíz csillével több szenet ad a népgazdaságnak. Vállalása teljesítésében még nincs minden rendben. 103 százalékra áll, s ez korántsem felel meg a napi tíz csille többletnek. Nem kétséges, hogy a Jauch csapat is csakúgy, mint a bányászság derékhada, becsülettel áll helyt adott szavának. Képek a mohácsi árvízről HŐS A HŐSÖK KÖZÖTT Először akkor hallottam a nevét, amikor a Mohácsi Selyemgyár melletti gátszakadásról beszéltek. — Horváth Sándor törzsőrmester az elsők között volt — mesélte Máté ha- tárörhadnagy — aki begázolt a vízbe és fáradhatatlanul rakta a jeges áradat útjába a homokzsákokat.. § Ezt hallottam szerdán. Pénteken ismét találkoztam Máté hadnaggyal. Akkor csak ennyit mondott: — Horváth elvtárs meghalt. ■, A részleteket küzdőtársaitól, a határőröktől tudom. Horváth Sándor törzsőrmester a gátszakadás óta szakadatlanul mentett. Pénteken is megrakott rohamcsónakkal indult a gát felé, mikor rászaladt járművük egy fatörzsre. A csónak kettéhasadt, utasai vízbe zuhanták. Horváth ' elvtárs gumiruhában volt, az megszedte magát vízzel és több- méter mélységbe húzta gazdáját. Ennyi a száraz történet. És ami hozzátartozik': felesége, három gyermeke hiába várta haza őt. Horváth elvtárs mentés közben hősi halált halt. Illés őrnagy, Horváth Sándor parancsnoka- ma egy történetet beszélt el nekem. Egy szovjet film egyik jelenetét. Katonák mennek hazafelé a vonaton. Harcok, nehéz küzdelmek állnak mögöttük. és amikor a harmonikáé belefárad a muzsikába, a parancsnok mesélni kezd. Elmondja, hogy egyik berlini házban egy kis takarékperselyt talált. „Kicsi vagy, de legalább az enyém” — ez volt ráírva. Aztán így szól a parancsnok: „Lám, a mieink nem így éreznek. Miről is énekeltünk az előbb? Arról, hogy szép vagy, nagy vagy szovjet hazánk — és a miénk!” Illés elvtárs elhallgatott és mi tudtuk, miért idézte a filmet. Mert Horváth törzsőrmester is így gondolkodott, így érzett: szép vagy hazám, szép minden vidéked, szép minden házad, minden bokrod — és mindez a miénk. Máté hadnagy mondta: — Úgy mentett mindent, embert és vagyont, mintha a sajátját mentette volna... Azt is mentette. Nagyobb igyekezettel, mint saját gazdáik. Még parancscsal sem lehetett pihenőre küldeni. — Amíg ember van veszélyben, nem megyek! — mondta. Később: _ Ezeknek az embereknek minden sz ög számít... Ne hagyjuk, hogy mindenüket elpusztítsa a víz! A nagy, igaz embereket kívánó munkában nem kérdezték a mentők, hogy kit hoznak ki a jeges árból, azok sem érdeklődtek, ki emeli őket csónakjába. Nem tudjuk hát, hogy tizen-e, százan-e mondják majd: engem Horváth törzsőrmester hozott ki. Az én tehénkémet is ö mentette meg... Az én motyómat ö vette a vállára... Nevét, emlékét mégis minden árvizsújtott ember, sőt az egész ország megjegyzi. A katonák tegnap óta úgy szállnak csónakba: úgy teszünk, ahogyan Horváth elvtárs csinálná... A víztől károsultak olyan bizalommal nézne k a mentőkre, mint Horváth Sándor elvtársaira. Két határőrt hallottam ma beszélni, akik már második napja szakadatlanul jurták a vizet. Újabb feladatot kaptak és parancsnokuk — emlékezve, hogy nem pihentek — megkérdezte tőlük: — Elvállalják a feladatot? Nem nagyon fáradtak? ők egyszerre válaszolták: — Elvállaljuk! Nem vagyunk fáradtak. És mentek és sikerrel jártak. Hány hőst számlálhatnánk össze a mohácsi Duma-szakasz védői között? Százat? Nem! Ezret? Nem! Ezreket! És ha őket dicsérik, akkor Horváth Sándor törzsőrmestert íj dicsérik majd. Ha pedig Horváth elvtárs nevét emlegetik kegyelettel, akkor emlékeznek majd a többi hősre is. ők valamennyien tudják már és so kokat megtanítottak arra, hogy nem az a szép, ami „kicsiny, de az enyém”, hanem szép, gyönyörű, drága az, ami hatalmas és a miénk. Olyan szép, olyan gyönyörű, olya’• drága, hogy életünk árán is megoltal mázzuk, GARAMI LÁSZLÓ Derékig vízben állnak a házak. Előkészületek a jégtorlasz robbantására. A folyó kanyarulataiban a part mellett torlódnak a jégtáblák.
