Dunántúli Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-18 / 67. szám

2 NAPLÓ 1958 MÁRCIUS !• Katona Lajos elvtárs, a Megyei Árvízvédelmi Bizottság elnökének nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról) a rászorultak gyorssegélyt kap­nak. A közegészségügyi intéz­kedések során, azonnal meg­vizsgáltuk a hosszabb ideig vízbén vagy szabad levegőn tartózkodó lakosságot és szük­ség esetén kórházba szállítot­tuk őket. Az ivóvíz tisztaságát é% á főzést állandóan figye­lemmel kísérjük. A megmentett állatokat Mo- háeson és a környéken bizton­ságba helyeztük. Gondoskod­tunk elegendő takarmányró’ iS. . •: Megszerveztük a járási ta­nács épületében az informá­ciós esopbrtót, ahol bürokrácia ■ nőikül azonnal elintézzük az ' áryizkároSi.|Hak ügyeit és útba- ig'.'7'tmk őket. Itt minden kér- d ' ’’kcé ázpariali választ kap­nak; • • • ííáts megyébe két felelős tanácsfunkcionáriust küldtünk, akik magukkal vitték a Duna jobbpartjára telepítettek név­sorát. A kitelepítés ugyanis két irányba: Baranyába és Bácskába történt. A szigeti la­kosok igy Bácskában is felvi- 'ágosítást kapnak hozzátarto­zóikról. A Minisztertanács és az Ár­vízvédelmi Bizottság útmutatá­sa alapján a városi és járási tanács már hozzálát kidolgozni azt a tervet, hogyan tehetjük szebbé a szigetet, mint az vala­ha is volt, hogyan segíthetünk ’eghatékonyabban az árvízká­rosultakon. Téglagyáraink már utasítást kaptak, hogy kapaci­tásuk feszített kihasználásával dolgozzanak. A régebben leál­lított mészégetőket fe'kutatjuk és újból üzembe helyezzük hogy az újjáépítéshez szüksé­ges építőanyagot biztosítsuk. Az újjáépítést a víz elvonu­lása után azonnal megkezdjük. A munkás-paraszt szövetség erősítését szolgálja majd, ha munkásosztályunk — mint ahogyan a mentésben is — mi­nél nagyobb erővel segíti tár­sadalmi munkában a sziget újjáépítését. A megyei pártbizottság, a megyei tanács, a járási párt- bizottság, és a járási tanács mindent elkövet, hogy a szige­ten ismét boldog életet teremt­senek. Hogy ez lehetséges, ar­ra eleven bizonyíték a Sziget­köz újjáépítésének példája. Ehhez azonban az kell. hogy dolgozó népünk az árvízkáro­sultakkal együtt mind anyagi erővel, mind munkájával tá­mogassa ezt a célkitűzést, hogy az árvízkárosultak minél előbb visszatérhessenek otthonaikba. MINDENKI SEGÍT '? Amikor az első jelentése két olvastuk a vadul zajló Du náról, senki sem hitte, hogy ■kél, évre. ,a- nagy árvíz után is mét jelentkezik a veszély. S mégis itt van. Feltorlódott, sza- ltadozatt, romboló jégtömbjeiv el kilépett medréből a zavaros vizű Duna, s Bajától az ország­határig rettegésbe tartotta a környék lakosságát. A jeges víz elöntötte az egész Mohácsszi­getet, s romhalmazzá döntötte az apáról-fiúra maradt ősi csa ládi házakat, a hívogató piros- . cserepe?; tanyákat. Államunk 25 millió forin tos gyorssegéllyel enyhíti a tra gikus elemi csapás károsultjai­nak helyzetét. De az állami segély mellett tízezrek ajánlják fel baráti kezüket. Tegnap per­cenként csörgött szerkesztőség ilnkben a telefon, s az üzemek, hivatalok, iskolák, de magá- ' nősök is egymásután jelentett ék be, hogy együttéreznek az otthonukat zord téli időben el­vesztett casládokkal, s támogatásukra sietnek. A Pécsi Húsipari Vállalat fi­zikai dolgozói nyolcórás, mű­szakuk keresetét adják, a szel­lemiek pedig ezer forintos gyűjtéssel járulnak hozzá az elemi csapás károsultjainak megsegítéséhez. * Szászváron az elmúlt napok- i ban ötven család jelentkezett, hogy szívesen adnának ideigle­nes otthont, ellátást és szállást - az árvízkárosultaknak. Az asz- -uzónyok meg is szervezték a fogadtatást, s várják, hogy megérkezzen négyszáz otthonát vesztett möhácskörnyéki káro- ' sült. * . A szabqlcskerületi bányászok tegnap elhatározták, hogy szer­dán 12 órás műszakot tarta- ríífk; s fél műszakra eső kere- *rr,lfket(lket felajánlják az árvízká­rosultaknak. A fejtési csapatok bányászai. egész műszakra eső Keresetüket az árvízkárosul­taknak szánják. Pécsújhegyen a vegyesüzem dolgozói és az Erőmű munká- • saí egy műszakra eső kerese­tüket, illetve fizetésük 3 száza­lékát akarják eljuttatni a baj­bajutott mohácskörnyékieknek * A Pécsi Ruha- és Cipőipari Vállalat 128 dolgozója pénzbeli segítséggel akarja enyhíteni az otthonukat elvesztő csalá­dok helyzetét. A. dolgozók leg­nagyobb része fizetésének 5 százalékát ajánlja fel. A pécsi kisiparosság is segí­ti az árvízkárosultakat. A ve­gyes szakosztályok eddig 1500 forintot gyűjtöttek, de folyik a felajánlás az egyes szakosztá­lyokon belül is. Jó példával járt elő Maros­széki István szijjártó, Blanc Vilmos töltőtolljavító, Kozma Pál féregirtó és özv. Drenda Lukácsné, 100—100 forintos összeggel, valamint Molnár Ferenc fpesztergályos és Örké­nyi Sándorné 50—50 forinttal. * A Pécsi Növényolajipari Vál­lalat dolgozói március 18-án „Az árvízkárosultakért (’’-mű­szakot tartanak, s keresetüket teljes egészében felajánlják. Akik a műszakban nem tud­nak résztvenni, azok fizetésük 2 százalékával járulnak hozzá a gyűjtéshez. * A Pécsi Kiskereskedelmi Vállalatban is folyik a gyűjtés az árvízkárosultak megsegíté­sére. Az eddigi eredmény há­rom és félezer forint. * Az állami Fodrászipari Vál­lalat alkalmazottai szombati keresetükkel járulnak hozzá az árvízkárosultak segélyezésé­hez. . * A MEGYEVILL dolgozói a pénzbeli segítségen kívül vál­lalják, hogy munkaszüneti napokon 70 újjáépített család’ ház villanyszerelési munkála­tait elvégzik. A vajszlói földművesszövet­kezet dolgozói fizetésük 3 szá­zalékát ajánlották fel. * A fekedi „Megvédjük a bé­két“ Termelőszövetkezet 1 200 forintot, három mázsa búzát, egy pár választási malacot és kétszáz liter tejet ad. Az ár­vízkárosultak megsegítéséhez a tagság egyénileg is hozzájá­rul. Bartos Géza tsz-elnök 100 forintot, Schmidt János köny­velő pedig 50 kiló burgonyát és 10 kiló babot adott. * A véméndi zenekar és ének­kar ma este fél 8 órakor tartja első hangversenyét az iskola kultúrtermében. A vegyes kó­rus operett és opera részlete­ket, madrigálokat ád elő. Kö­zel három órás műsorukat csü­törtökön Palotabozsokon meg­ismétlik. Bevételüket az árvíz- károsultaknak adják át. Kétségtelen, a gyárak társa­dalmi szervek és tanácsok kul- túrszervei árvízkárosultjaink megsegítésére kultúrelőadáso- kat fognak rendezni. Én, mint operaénekes, közreműködése­met ajánlom fel olyan érte­lemben, hogy bármely kultúr- előadáson teljesen ingyen haj­landó vagyok fellépni. így óhajtom a magam részéről az árvízkárosultjaink javára irá­nyuló nemes akciót szolgálni. ZOMBORY BÉLA operaénekes, a Pécsi Nemzeti Színház tagja. Április 4 tiszteletére Bányászaink derékhada állja szavát Rohamosan közeledik legnagyobb nemzeti ünnepünk, áp­rilis 4-e. Megyénk bányászai e napot, mint minden évben, idén is jó munkával köszöntik. Aknák az aknákkal, körletek a körletekkel, csapatok a csapatokkal, vájárok a vájárokkal versenyeznek a becsületszó valóraváltásáért. E nemes harcban nagyszerű győzelmek születnek. Nem ritka a 150—160 száza­lékos teljesítés, melyről sokat írnak az újságok is. Most nem a kimagasló eredményeket elérőkről, hanem azok közül kívá­nunk néhányról megemlékezni, akik rendszeresen 100 száza­lék körül teljesítik tervüket, s most nagy erőfeszítéseket tesz­nek fogadalmuk valóraváltásáért. A VASASI BÁNYÁSZOK is harcbaindultak április 4-i vállalásaik teljesítéséért. Több és jobb szenet akar adni az országnak Sáfrány György vá­jár is, aki a VII. szinten 1, északitól északra a 11. telepen dolgozik. Márciusi átlagered­ménye 105 százalék, ami — igaz — nem kimagasló ered­mény, de folyamatos, alapos munkájának következménye, ö is azok közé tartozik, aki hónapról-hónapra, a hónap ele­jétől a hónap végéig egyen­letesen teljesíti kötelességét. Fejes István vájár is 106,8 százalékra állt helyt tervének teljesítésében, ami azt jelenti, hogy 1,8 százalékkal máris túl­teljesítette ígéretét. S a fiata­lok közül Szabó József (83) vájár érdemel dicséretet, aki­nek utolsó háromhetes átlaga 128,5 százalék. Szabó József 39-sel versenyeznek a Dongó motorért. Ki lesz az első? Kié lesz a Dongó? Csak rajtuk áll. A PÉCSBANYAI Magyar Istvánnak a Csepel kellene. Biztosan van már rádiója, bú­tora, lakása is, jól jönne hát egy motor a hétvégi kirándulá­sokhoz, elszaladnának nyáron a Balatonhoz is, érdemes hát Különösen a fonónők tűntek ki A Hirdi Kenderfonógyár dolgozói is széleskörű ver­senyt indítottak április 4-e tiszteletére. A felszabadulási versenymozgalom elmúlt he­teiben különösen a fonónők ’űntek ki. Vitálits Lászlóné kiváló dol­gozó 110 (százalékos teljesít­ményt vállalt, de már március első dekádjában 133 százalékot ért el. Sváb Teréz előfonónő a ki­váló dolgozó cím elnyeréséért harcol. Ezért az átlagos 103 •• Ötezer forintos önköltségcsökkentés A MEGYEVILL raktári dol­gozói Hetényi Magda anyag- könyvelő javas’?* * ára értékes felajánlást tettek. Vállalták hogy meggyorsítják a vállala’ anyagba fektetett forgóalapjá­nak visszatérülését. Elgondo­lásuk a következő: a különbőz ! kábelgyárakból érkező dobok­ról áttekercselik a kábelt, s igy a szabaddá tett 1 500—4 000 forintot lekötő üres dobokat visszaküldhetik a gyárnak, amely felszabadítja a dobokra lekötött összeget. Április 4-ig mintegy 25 000 forintot téríte­nek így vissza, ami meggyor­sítja a vállalat pénzének for­gási sebességét. Ezzel az eljá­rással 5 000 forintot csökkenté­nek az önköltségből, mert eny- nyit eredményez a többszörö­sen megforgatott pénz. Molnár Miklós raktáros. Varga Gyn!” és Kitter Nándor segédmunká sok az áttekercse'és jelentős részét már elvégezték, s ápri­lis 4-ig teljesen be is fejezik a munkát. százalékos eredményét a fel- szabadulási verseny eddigi szakaszában 127 százalékra emelte. Eredményét elősegíti, hogy naponta többször is kar­bantartja gépét s így elkerüli a kényszerállásokat, üzemzava­rokat. Kóré Mihályné is elsősorban a jól karbantartott gépének köszönheti, hogy 103 százalé­kos felajánlását 10 százalékkal túlszárnyalhatta. Eredményes munkát végez még többek között Kerekes Györgyné és Grávics Irma is. Mindketten teljesítik vállalá­sukat. tartani azt a 105 százalékos szintet, amit eddig is kimutat már neve mellett az ered­ménylista. AZ ISTVÄN-AKNAI Kakas István vájár januári tervét 115 százalékra, a februárit 113- ra teljesítette. Március 15-ig pedig 120 százalékot ért el. Elég nehéz fejtésben dolgozik a 12-es telepen, ahol nagyon meg kellett szorítani, hogy si­kerüljön a 120. Dankl Ferenc az elővájásban dolgozik. A TV. szinten irányvágatot hajt ho­mokkőben, ez a munka az e!ő- vájásban talán a legnagyobb szakértelmet és tudást követeli meg. Márciusi átlagteljesítmé­nye mégis 146 százalék. Bocz- ka, István a II. szinten a VII. telepi gurítót hajtja. Bermkel Sándor a váltótársa. Az időt mindketten a végsőkig kihasz­nálják, ez az oka annak, hogy háromhavi tervüket 110 száza­lékra teljesítették. Mindketten nagy esélyesei a motorkerék­párnak. A KOSSUTH-BANYAN több olyan csapat van, amely már huzamosabb idő óta 100 és 110 százalék között teljesíti tervét. Csak nagyon ritkán esnek le a norma alá, viszont magasabb­ra se nagyon emelkednek a 110 százaléknál. Ilyen Jauch György csapata is, amely vál­lalta, hogy április 4-e tisztele­tére naponta tíz csillével több szenet ad a népgazdaságnak. Vállalása teljesítésében még nincs minden rendben. 103 százalékra áll, s ez korántsem felel meg a napi tíz csille több­letnek. Nem kétséges, hogy a Jauch csapat is csakúgy, mint a bányászság derékhada, be­csülettel áll helyt adott szavá­nak. Képek a mohácsi árvízről HŐS A HŐSÖK KÖZÖTT Először akkor hallottam a nevét, amikor a Mohácsi Selyemgyár melletti gátszakadásról beszéltek. — Horváth Sándor törzsőrmester az elsők között volt — mesélte Máté ha- tárörhadnagy — aki begázolt a vízbe és fáradhatatlanul rakta a jeges ára­dat útjába a homokzsákokat.. § Ezt hallottam szerdán. Pénteken ismét találkoztam Máté hadnaggyal. Akkor csak ennyit mon­dott: — Horváth elvtárs meghalt. ■, A részleteket küzdőtársaitól, a határ­őröktől tudom. Horváth Sándor törzsőr­mester a gátszakadás óta szakadatlanul mentett. Pénteken is megrakott ro­hamcsónakkal indult a gát felé, mi­kor rászaladt járművük egy fatörzsre. A csónak kettéhasadt, utasai vízbe zu­hanták. Horváth ' elvtárs gumiruhában volt, az megszedte magát vízzel és több- méter mélységbe húzta gazdáját. Ennyi a száraz történet. És ami hozzá­tartozik': felesége, három gyermeke hiába várta haza őt. Horváth elvtárs mentés közben hősi halált halt. Illés őrnagy, Horváth Sándor parancs­noka- ma egy történetet beszélt el ne­kem. Egy szovjet film egyik jelenetét. Katonák mennek hazafelé a vonaton. Harcok, nehéz küzdelmek állnak mö­göttük. és amikor a harmonikáé bele­fárad a muzsikába, a parancsnok me­sélni kezd. Elmondja, hogy egyik ber­lini házban egy kis takarékperselyt ta­lált. „Kicsi vagy, de legalább az enyém” — ez volt ráírva. Aztán így szól a pa­rancsnok: „Lám, a mieink nem így érez­nek. Miről is énekeltünk az előbb? Ar­ról, hogy szép vagy, nagy vagy szovjet hazánk — és a miénk!” Illés elvtárs elhallgatott és mi tud­tuk, miért idézte a filmet. Mert Hor­váth törzsőrmester is így gondolkodott, így érzett: szép vagy hazám, szép min­den vidéked, szép minden házad, min­den bokrod — és mindez a miénk. Máté hadnagy mondta: — Úgy mentett mindent, embert és vagyont, mintha a sajátját mentette volna... Azt is mentette. Nagyobb igyekezet­tel, mint saját gazdáik. Még parancs­csal sem lehetett pihenőre küldeni. — Amíg ember van veszélyben, nem megyek! — mondta. Később: _ Ezeknek az embereknek minden sz ög számít... Ne hagyjuk, hogy min­denüket elpusztítsa a víz! A nagy, igaz embereket kívánó mun­kában nem kérdezték a mentők, hogy kit hoznak ki a jeges árból, azok sem érdeklődtek, ki emeli őket csónakjába. Nem tudjuk hát, hogy tizen-e, százan-e mondják majd: engem Horváth törzsőr­mester hozott ki. Az én tehénkémet is ö mentette meg... Az én motyómat ö vette a vállára... Nevét, emlékét mégis minden árviz­sújtott ember, sőt az egész ország meg­jegyzi. A katonák tegnap óta úgy száll­nak csónakba: úgy teszünk, ahogyan Horváth elvtárs csinálná... A víztől károsultak olyan bizalommal nézne k a mentőkre, mint Horváth Sándor elvtár­saira. Két határőrt hallottam ma beszélni, akik már második napja szakadatla­nul jurták a vizet. Újabb feladatot kaptak és parancsnokuk — emlékezve, hogy nem pihentek — megkérdezte tő­lük: — Elvállalják a feladatot? Nem na­gyon fáradtak? ők egyszerre válaszolták: — Elvállaljuk! Nem vagyunk fárad­tak. És mentek és sikerrel jártak. Hány hőst számlálhatnánk össze a mohácsi Duma-szakasz védői között? Százat? Nem! Ezret? Nem! Ezreket! És ha őket dicsérik, akkor Horváth Sándor törzsőrmestert íj dicsérik majd. Ha pedig Horváth elvtárs nevét emlegetik kegyelettel, akkor emlékeznek majd a többi hősre is. ők valamennyien tudják már és so kokat megtanítottak arra, hogy nem az a szép, ami „kicsiny, de az enyém”, hanem szép, gyönyörű, drága az, ami hatalmas és a miénk. Olyan szép, olyan gyönyörű, olya’• drága, hogy életünk árán is megoltal mázzuk, GARAMI LÁSZLÓ Derékig vízben állnak a házak. Előkészületek a jégtorlasz robbantására. A folyó kanyarulataiban a part mellett torlódnak a jégtáblák.

Next

/
Thumbnails
Contents