Dunántúli Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-16 / 65. szám
1956 MÁRCIUS 16 ív a p r; r> 9 PART ÉS PÁRTÉP1TÉS Az agitáció segítse elő a párt és ország előtt álló gyakorlati feladatok megvalósítását! Népnevelő értekezlet az SZMT székhazában Kossuth-díjasaink nyilatkoznak Csak a felszabadulás után kerültem abba a helyzetbe, hogy kísérleteimet megfelelő szinten folytassam Ernst Jenő kétszeres Kossuth-díjas professzor nyilatkozata Március 13-án délután az SZMT székházban népnevelő tapasztalatcsere értekezletet rendezett a városi pártbizottság. Az értekezleten megjelent Soczó József elvtárs, a Központi Vezetőség ágit. prop. osztályának csoportvezetője, Orsai János elvtárs, a megyei párt-végrehajtó bizottság ágit. prop. osztályának vezetője. Moór József elvtárs, a városi pártbizottság másodtitkára rövid bevezető előadásában értékelte az üzemi agitáció tapasztalatait, módszereit és irányelveit, majd sor került a hozzászólásokra. A résztvevők hangsúlyozták, hogy a népnevelőmunkának nincsenek általános sémái. Minden gyárnak és üzemnek meg van a maga sajátos feladata. Ezért a konkrét tenni- vr' ik mindenütt mások. A technika fejlesztése azonban minden üzemben a legfontosabb feladat. Az értekezlet jelentőségéhez mérten, foglalkozott is e kérdéssel. A bányász-népnevelők elmondották, hogy a két kap- nis rendszer helyett hármasra tértek át. Tavasz Ferenc Pe- tőfi-aknai vájár ismertette, hogy az új módszerek bevezetésével négy, öt, meg hatezer forintra nőtt keresetük. Tanulságos volt Kovács (2) Lajosnak, a Sopiana Gépgyár népnevelőjének felszólalása. „Népnevelőinket mindig meghívjuk havi műszaki értekezleteinkre, — mondotta. — Mindig tudják, hogy mi a soronkövetkező feladat és eredményesen agitálnak a technika fejlesztéséért. 1 la már kézzelfogható eredmények bizonyítják munkánk sikerét: az újítások száma ugrásszerűen emelkedett, 65—70 százalékukat a fizikai dolgozók adják be. Egyébként sem ülünk az újításokon, a legjobbakat elküldjük a vasas üzemekbe, ők Pedig nekünk a sajátjukat. Vándorcsomagoknak hívjuk a küldeményeket“. A Sopiana Gépgyár dolgozóinak ez a kezdeményezése igen jelentős. A Központi Vezetőség március 12-i határozata is előírja, hogy a „propaganda és agitá- ciós munkát úgy kell átállítani. hogy az a párt politikájának népszerűsítése mellett a helyes munkamódszerek, ha- • ladó tapasztalatok, új ismeretek terjesztésével közvetlenül segítse elő a párt és ország előtt álló gazdasági feladatok megoldását“. Mit tehetnek a népnevelők a termelékenység cmelésé- ért? Igen tanulságos a Széchenyi- aknaiak módszere. „Nálunk motorkerékpárt, mosógépet, rádiót, bútort és más közhasználatú cikkeket vásároltak a felszabadulási verseny győzteseinek jutalmazására — mondotta Baksa Ferenc elvtárs. — Népnevelőink és műszaki vezetőink ismertették a versenyfeltételeket. Lett is olyan vetélkedés, amilyenre aknánkon nem volt még példa’“. Akár a Pécsi Bőrgyárról, akár a kesztyűgyárról legyen szó, mindegyikben nagyon fontos az önköltségcsökkentés. az importcikkek és más anyagokkal való takarékosság. Hogyan beszélgessenek erről | a népnevelők? Sok módszer és példa látott napvilágot közöttük, talán az István-aknaiaké a legérdekesebb. „Mi, amikor a bányafáról beszélünk — mondotta Hegedűs elvtárs — számokkal bizonyítjuk, hogy egy bányafa 9,5 forintba kerül. Még jobb érv: egy köbméter bányafáért 75 kilogramm zsírt adunk, — hogy egy fejtőkalapácsnak 1 800, egy fejtőnyársnak pedig 118 forint az ára. Eredmény: kevesebb a szétdarabolt bányafa és az öregfejtésekben hagyott fejtőkalapács István-aknán“. Orsai János elvtárs a jobb- I o'dali elhajlásról beszélt. Elmondotta, hogy közel kilenc- száz lakást építünk a városban és közvetlen környékén — többet, mint az utóbbi esztendők bármelyikében. Sajnos, ez is kevésnek bizonyul. A Pécsi Bőrgyárban meg is kérdezték: miért ne építhetnénk még többet az új gyárak és korszerűsítések helyett? Ha a lakásokat a gyárak rovására építenénk, akkor a több ruhához és cipőhöz nem teremtenénk meg a feltételeket, az új üzemeket. Százhuszonöt vagon nitrogén műtrágya érkezett eddig a megyébe 'tlin nem tűnik dicsekvés- !> ha azzal kezdem, hogy lalatunk dolgozói múlt ked- i ünnepelték a 111, élüzem- itást. Két „Kiváló dolgozó” lényt osztottunk ki, az egyi- ■ Gomöri Sándor körzeti fel- 'Jalő Icapta. Törtely Károly- adminisztrátor pénzjutalom1 részesült. 1 múlt esztendei három él■m kitüntetés azt bizonyit- hogy dolgozóink jól végzik adatukat: a műtrágya- és 'ényvédőszerek kezelését és sztását. Természetesen csak iyít tudunk elosztani, ennyit központunk a me- 'nek biztosít. Nitrogén műövéből az I. negyedévre esetés 167 vagonból 125 imgon r megérkezett, és ebből 90 iont szét is osztottunk. A oielöszövetkezetektől eddig; rkezett műtrágyaigénylés vagon. Az igényeket tehát ” tudjuk teljes mértékben | -építeni, ezért úgy osztjuk 1 a meglévő mennyiséget, IV minden tsz-nek jusson, agyé ni gazdák közül csak knalc biztosíthatunk egye- i nitrogén műtrágyát, akik ’úza szabadfelvásárlási okban résztvettek. °szfor és káli műtrágyából ban el vagyunk látva, s knek legnagyobb részét, r kiszállítottuk a földmű- következetekhez. Termetesen elsősorban a szerző- :<?s termelőknek biztosítjuk a tavaszi vetésű gabonákhoz és ipari növényekhez. Növényvédőszerekben nincsen hiány. A rügyfakadás előtti permetezésekhez szükséges szerekből a készletünk: rézgálicból 17 vagon, kénporból 2 és fél vagon, gyümölcsfaolajból közel 2 vagon, és Neopol- ból 15 mázsa. Vegyszeres gyom irtást a tavalyi területeknek két-háromszorosán végzünk. Hogy dolgozóinknak ma, szerdán is van elegendő munkájuk, azt bizonyítják a mai szállítások: a csobokapusztai Törzstenyésztö Állami Gazdaságnak DDT. porozót, Agri- toxot és káliszappant, a Siklósi Állami Gazdaságnak Arvalin lótetű irtát, Hungária Matadort, kénport és quassiaforgát csőt, a cserkúti Arany Kalász Tsz-nek superfoszfátot és kálisót, a nagykozári fmsz-nek 40 mázsa biósuper műtrágyát, és a szentlőrinci fmsz-nek kénport. Sulfarolt, Germisán csávázószert, fasebkátrányt és oltóviaszt szállítunk. Még megemlítem legjobb dolgozóink nevét: Jankovics József, a szigetvári raktár munkása, aki nemrég raktár- kezelő lett. Kenéz Kálmán, a pécsi raktár kezelője, és La- bancz Imre raktármunkás. Bakos Vidor, a mohácsi raktár dolgozója. DR. HORVAI VIKTOR kirendeltségvezető Emlékezzünk csak! Volt-e valamikor olyan árubőség üzleteinkben, mint most? Még nem. Nyilvánvaló, hogy — bár a lakások is fontosak, az új üzemek építése, a régiek korszerűsítése az elsőrendű, hogy dolgozóink még több közszükségleti cikket kaphassanak, hogy fiaink ha felnőnek — dolgozni tudjanak. Az új gyárak és korszerűsítések a dolgozók más, régi és jogos panaszát is orvosolják, az új erőmű felépítése, például megszűnteti az áramhiányt, lehetőséget ad az évek óta húzódó vízellátás megoldására. Természetesen nemcsak a műszaki tennivalókról és a jobboldali elhajlásról beszéltek az értekezleten — a legfontosabbak azonban ezek, mert az agitációnak ezekre kell összpontosulnia. A népnevelők tapasztalat- cseréje, ugyanakkor a másik legfontosabb kérdésre is feleletet adott: hogyan agitáljanak az üzemi népneve- iők? Az értekezlet megállapította, hogy általánosságokkal agitálni kevés, helyi tények es adatok kellenek. A népnevelőknek meg kell barátkoznak a statisztikával! Honnan is vegyük a statisztikát? A helyi könyve- lési statisztikai, szamvi^e“ , más dokumentációs anyagokból s a különböző kiadványokb°Régi igazság, hogy csak a képzett népnevelő tud agitalm- Helyesen mondották az értekezleten, hogy a népnevelőknek feltétlenül részt kell venniük a pártoktatásban. A népnevelőknek alaposan meg kell ismcrniök szakmájukat, mert a műszaki dolgokban tudatlan népnevelőnek nem lehet az üzemben kellő tekintélye. Sok még itt a tennivaló, s jó lenne, ha a pártszervezetek követnék a bőrgyáriák példáját. „Nálunk a pártbizottság kilenc előadásos műszaki tan- folyamot indított — mondotta Reisz Lajos elvtárs — amelyen a népnevelők is résztvesznek, hogy megismerhessék a külön- böző termelési mutatoszámo^Ez’ek lennének a legfontosabbak, amelyekről a pécsi városi népnevelőértekezleten szó esett. A gazdag, hosszú évek óta gyűjtött tapasztalatok, bőven kamatoznak, ha a részvevők a maguk üzemében ismertetik őket. A dolgozók várják a fáradhatatlan agitátorokat, akiknek legjobbjai méltán érdemelték meg azt a tizenöt könyvet, amellyel a megyei párt-végrehajtóbizottság megjutalmazta őket. M. L. p* 1 * * IV rnst Jenő, a pécsi orvos- tudományi egyetem biofizikai intézetének igazgatója az izomműködés mechanizmusának megismerésében elért kiemelkedő eredményeiért kapott Kossuth-díjat. Az izomműködés kutatásával kapcsolatos tudományos munkásságáról a következőket mondotta: Az izomkutatást száz éve az élettan fejedelmi fokának tekintik. Nem múlik el nemzetközi élettani kongresszus, hogy annak egyik fő témája ne az izomkutatás lenne. Az izom rövidülése és erőkifejtése valamennyi biológiai jelenség között a legpontosabban mérhető tevékenység, ezért sokan vannak azon a véleményen, hogy — többi között — éppen az izomkutatás fokozódó eredményessége fog segíteni bennünket az élet alapvető jelenségeinek megértésében is. Ami az izomműködés megismerésének kérdését illeti, — az irodalmi és szakmai munka folyamatában — sikerült találni egy jelenséget, amely abban áll, hogy — a korábbi tanítással szemben — a működő izom térfogata bizonyos mértékig csökken. Ez harminc évvel ezelőtt történt. Abban az időben az izomkutatás kérdésének egyik legkiválóbb ismerője, a német Mayerhof volt. ö később bekapcsolódott az általam kimutatott jelenség vizsgálatába és 1932-ben — a római , nemzetközi élettani kongresszuson — előadást tartott erről. A tényleges kísérlep álkúti Keresztély csepeli * vasmunkás volt, mielőtt a palotabozsoki gépállomás élére került. Energikus, határozott munkával gyűrte le a nehézségeket és munkatársai segítségével megteremtette az ország egyik legeredményesebben dolgozó gépállomását. Munkájáról, terveiről a következőket mondotta. — A palotabozsoki gépállomás igazgatójaként 1950 február 25, a gépállomás születése óta dolgozom. Eleinte nem volt könnyű a munkám és több bírálatot kaptam, mint dicséretet. A következő évben szovjet elvtársak — közöttük műszaki, gazdász, pénzügyi szakemberek — látogattak el hozzánk és töviről-hegyire, nagy segí- tüszándékkal mindent megnéztek, majd részletesen elmondták észrevételeiket, átadták tapasztalataikét. Ebből nagyon sokat tanultunk. Innentől kezdve számíthatjuk felféjlő- désür.kct, a traktorosgárda kiépítését, a környékbeli nagyüzemi gazdaságok kialakítását. Feked, Szebény, Somberek ti adatok elvi megerősítése mellett néhány kérdésben az enyémmel szemben ellentétes eredményekről számolt be s főleg élesen ellenkező elméleti következtetést vont le. Ezen a kongresszuson elég erős ösz- szetűzés történt köztünk, ami a jelenlevők nagy részének véleménye szerint a kongresszusnak egyik igen érdekes eseménye volt. Ezt követően éveken át igen kemény vita folyt Mayerhof és köztem, tudományos cikkekben, szakfolyóiratokban. E vita során — bár mindketten tévedéseket is elkövettünk — Mayerhof mégis nagyjában — egészében írásban is elismerte állításaim helyességét, hiszen kísérletileg ő maga is lé- pésről-lépésre hasonló eredményekre jutott. Egy kérdésben — éspedig elméletileg a legfontosabb kérdésben — változatlanul megmaradt az éles ellentét közöttünk. Ekkor már 1938-at írtak. A fasiszta politikai kalandorok teremtette helyzet, a második világháború kitörése hosszú időre meggátolta az izomműködés kérdéseinek további eredményes vizsgálatát. Csak a felszabadulás után kerültem abba a helyzetbe, hogy kísérleteimet megfelelő szinten folytassam, mégpedig most már mindazon személyi és tárgyi támogatással, amit államunk a tudományos munka rendelkezésére bocsátott. Ezt a lehetőséget nemcsak az értékes felszerelés biztosította, hakózségekben például a gépállomás dolgozóinak — élükön a kommunisták — meggyőző szavaira alakultak meg a termelőszövetkezetek, majd terebélyesedett tovább Somberek, Görcsönydoboka, Himesháza területén a tsz-mozgalom, ami egyben gazdaságos kihasználását jelentette gépeinknek. Az elmúlt három év mindegyikében 130 százalék feletti tervteljesítést érhettünk így el és emellett nagy összegeket — 1953-ban 31,51 forintot, 1954- ben 31,55 forintot és 1955-ben 26,98 forintot — takaríthattunk meg egy-egy normálhold megmunkálásánál. Ez többmillió forint önköltségcsökkentést jelentett népgazdaságunknak. Ahogy mondani szokás, a „babérokon nem nyugszunk meg“, további győzelmekért indulunk harcba. A ho'szú iáéig tartó enyhe telet kihasználva 2 500 normálhold munka elvégzésével már teljesítettük tavaszi tervünk 25 százanem segítette kiváló tudom»« nyos munkatársak bevonását is az intézet tevékenységébe. Vitathatatlan, hogy e nélkül semmiképpen sem sikerült volna kezdettől hangoztatott álláspontomat igazolni Mayerhof véleményével szemben. Az elért eredmény elsősorban azért nagyjelentőségű, mert támpontot nyújt annak megítélésére, hogy milyen folyamat révén lép működésbe az izom, amikor az erre vonatkozó „parancs” az idegrendszertől eljut hozzá. Vagyis ezzel talán közelebb jutunk nemcsak az izom-ingerület, hanem általában az élő anyag ingerületi állapotának megértéséhez. A legnagyobb kitüntetés — a Kossuth-díj elnyerése — újabb nagyszerű bizonyítéka annak, hogy népi államunk mennyire megbecsüli, nagyra értékeli a tudományos munkát, s annak eredményeit. Ez a megtiszteltetés azonban úgy érzem nemcsak nekem, hanem közvetlen munkatársaimnak is szól. Közülük első helyen kell említenem Tigyi József kandidátust. Szeretném továbbá kiemelni dr. Örkényi Jánost, aki végzett jogászból képezte át magát kitűnő rádiótechnikussá, valamint László Miklós jelenleg hatodéves medikust, aki másodéves korától kezdve kitartó szorgalommal vitte odáig, hogy önállóan tud végezni ilyen bonyolult tudományos kísérleteket. lékát és a területre teljes egészében kivonult gépeink készen állnak a további munkára. Közben nem tétlenkedünk a műhelyekben sem. Elkészítünk saját erőből 15 darab simitózésra és boroná- lásra egyaránt alkalmas láncos szerkezetet, egy rétgyalut és hamarosan elkészül az ötödik ventillátoros műtrágyaszórónk is. További terveinkben szerepel — részben a moszkvai mezőgazdasági kiállításon látottak alapján — kombájnok szárvágásra, silózásra való átalakítása, hidraulikus ekék, szalmálehúzó traktoros gereb- lyék, négyzetes vetőgép és krumpliszedőgép megszerkesztése. Kikísérletezünk fentieken kívül meredek, dombos terepeinken alkalmazható hármas, kormányozható eketípust. A tebbi között ezekkel kívánjuk elősegíteni ebben az évben és a jövőben ránk váró feladatok megoldását és előbbrevinni a szocialista nagyüzemi gazdálkodás ügyét. A szovjet elvtársak látogatása fordulópontot jelentett a gépállomás munkájában — mondotta Pálkuti Keresztély Kossuth-díjas igazgató HIDASI «I1LEHYÉS. Ünnepre hészülnek a megye legészakibb csücskében a hidasi szénbányászok. Felszabadulási őrséget tartanak s naponta annyi szenet akarnak termelni, hogy április 4-én egy dekányi adósságuk se legyen. Ezt az elhatározást a keddi termelési értekezletek előzték meg. Itt mondotta el Zátonyi elvtárs, az üzem főmérnöke, hogy a hidasi bányászok a februári négyszáz vagonos elmaradást márciusban ismét hatvankét vagonnal szaporították. Az okokat is felsorolta. Bár a gépműhely dolgozói a nehéz februári napokban áldozatkész munkát végeztek, rengeteg volt a gépi üzemzavar. A gépkezelők egy része ma még nem gondozza megfelelően a gépét. Krizsán János mozdonyvezető például üzem-, anyag nélkül akart szállítani s csodálkozott, hogy ez nem ment. A gépszerelők vették észre hanyagságát, de a termeléskiesést már nem tudták pótolni. A nehézségeket fokozta, az elmaradást növelte az is, hogy nagy a fegyelmezetlenség. Rác László, Balogh József (1) és még jónéhányan könnyű szívvel mulasztanak Igazolatlanul akár egy hetet is. A hidasi bányászok is elég •gyakran tartanak vasárnapi „nagytermelési napot”. Erre nem lenne szükség, ha a hétköznapokon kihasználnák a munkaidőt, ha műszakváltások idején nem állna három órát, vagy ennél is többet a szállítás. Nincs az egész bányaüzemben egyetlen csapat sem, amelynek tagjai a munkahelyen váltanának, vagy előkészítve adnák át a váltónak a munkahelyet. A fordítottja viszont gyakoribb, nemrég a nyolcas csapat is kirabolva adta át a fejtést. A vasárnapi műszakokra ugyanakkor jellemző még, hogy a százszázalékkal magasabb bérért rendszerint ötvenszázalékkal kevesebb munkát végeznek. A termelési értekezleten elsőnek Schauermann elvtárs, az I-es körlet vezetője szólalt fel. Megmondta kereken azt is, hogy körletük 1040 csillés lemaradásának -nem objektív okai vannak, hanem elsősorban ők, a bányászok és műszaki vezetők a hibásak, mert nem megfelelő munkát végeztek. „Lehet ezen változtatni, — fűzte hozzá — mert minden lehetőségünk megvan, hogy a felszabadulási őrség alatt le- törlesszük az adósságot. A műszaki feltételek biztosításában nem lesz hiány.” Pincési elvtárs a 7-es csapat DISZ-brigádjának vezetője is szót kért. Elmondta, hogy a csapatuk rendszeresen túlteljesíti a tervét, de szeretné, ha másutt is így lehne. Ök szívesen adnak segítséget minden csapatnak, örömmel adják át tapasztalataikat, munkamódszerüket, s kérik, hogy a csapatok tagjai fogadják el ezt a segítséget. Tettek kellenek ide, gondolhatta magában Kató elvtárs, a 2-es csapat vezetője, mert amikor beszélni kezdett, csak ennyit mondott: „Csapatom nevében megígérem, hogy nem 120, hanem 150 csille szenet termelünk naponta”. Ez igen — látszott az elismerés az arcokon és követték a példát. Vállalást tett az 54-es, az 58-as csapat is s Erős elvtárs az 50-es csapat nevében vállalta, hogy április 4-e tiszteletére 500 csille szenei szállítanak terven felül. Az elhatározás mamái tetteket szül. Reméljük, hogy s felszabadulás! őrség során c hidasi bánya is a tervteljesí tők sorába lép.
