Dunántúli Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-15 / 64. szám
2 NAPLÓ 195G MÁRCIUS 18 Rákosi Mátyás elvtárs beszámolója a Központi Vezetőség ülésén ' (Folytatás az 1. oldalról) mint a nép vezetőjéről, és tanítójáról, ő mondotta a pártról, hogy korunk esze, becsülete és lelkiismerete, Lenin ismételten hangoztatta, hogy a bolsevik pártvezetés legfőbfc elve a kollektivitás. Lenin életében a párt ennek megfelelően működött. A kongresszus újra előtérbe állította Lenin hatalmas alakját A kongresszus hangsúlyozta a pártvezetés lenini elvének fontosságát és újra előtérbe állította Lenin hatalmas alakját, akinek elévülhetetlen érdemei az elmúlt húsz esztendő folyamán a személyi kultusz következtében elhalványodtak. Erről is szó van itt elvtár- sak! Hosszú esztendőkön át háttérbe szorult Lenin történelmi szerepe, elhomályosodtak óriási érdemei. Ü volt az, aki Marx-Engels örökségét „kiásta" abból a posványból, ahová a szociáldemokrata reformisták és revizionisták eltemették. Ö volt az, aki alkotóan továbbfejlesztette Marx és Engels tanait, felfedte az imperializmus kérdéseit, kidolgozta a forradalmi prolc- tárpártról szóló elméletet s lerakta annak szervezeti és egyéb alapjait, létrehozta a szocialista forradalomnak elméletét. Aa ő vezetésével, s annak a pártnak vezetésével, melyet ő alkotott meg, győzött először a világon a szocialista forradalom, a proletárdiktatúra. Lenin dolgozta ki a szocialista építés alapvető terveit, s a terv- gazdálkodás, a villamosítás, a szocialista iparosítás, sőt a kollektivizálás lényegét is ő határozta meg. ö rakta le mind e kérdésekben az alapot. Mindaz, amit véghezvitt, megfelelt a történelem objektív fejlődésének és ez juttatta őt ilyen kimagasló szerephez. Lenin alkotta meg a forradalmi proletár párt normáit, ö dolgozta ki a kollektív vezetés, a párton belüli demokrácia, a bírálat és önbírálat, a demokratikus centralizmus elvéi, ezeket az elveket maga is példamutatóan betartotta és másokkal is betartatta, Mint mondottam, az utolsó két évtized folyamán elhomályosult, háttérbe szorult, elmosódott Leninnek a szerepe. Bi-, zonyos fokig feledésbe mentek elévülhetetlen érdemei, a lenini elvekkel ellentétes egyéni vezetés és személyi kultusz következtében. Ez nemcsak a Szovjetunióban történt így, hanem a népi demokratikus országokban, köztük nálunk is. 1 ' Most gondoskodni kell róla, hogy Lenin szerepét minden téren, érdemeinek megfelelően kihangsúlyozzuk és Marx, Engels mellett elfoglalhassa azt a helyet* amelyet zseniális műveivel, forradalmi alkotásaival méltán megérdemel. Ezzel kapcsolatban az eddiginél élesebben és világosan kell aláhúznunk a «tömegek forradalmi építő szerepét, a kollektív munka jelentőségét. „A párt által vezetett és a marxista elmélettel felfegyverzett nép — mondotta a kongresszusi beszámoló — nagy és leküzdhetetlen erő: az új élet, a történelem alkotója“. Ez magyarázza meg, hogy a szovjet nép az elmúlt két évtizedben is óriási sikereket tudott elérni és szétzúzta a második világháborúban a fasizmus erőit. Egyben válasz is azoknak, akik túlbecsülik az egyes személyek szerepét a történelemben; A kongresezuB menete megmutatta, hogy a pórtélét lenini elveinek újjáélesztése a pártszervezetek politikai aktivizálásának fokozását, a dolgozókhoz fűződő kapcsolatok erősödését, valamint a párt tömegbefolyásának növekedését eredményezte. Azok a hatalmas sikerek, melyeket a Szovjetunió Kommunista Pártjának vezetése alatt kül- és belpolitikájában, a gazdasági és kulturális építés terén az elmúlt három év folyamán elért, döntően arra vezethetők vissza, hogy a dolgozókhoz fűződő egészséges viszony elmélyülése mérhetetlenül megnövelte a párt harckészségét. Az ideológiai munka kérdéseivel kapcsolatban is azt követelte a beszámoló, hogy Lenin tanításainak megfelelően az elmélet vezérfonal legyen a szocializmust építő gyakorlati tevékenységhez. Lenin azt tanította, hogy a különböző korszakokban a marxizmusnak hol az egyik, hol a másik oldala kerül előtérbe. Ma a marxizmus elméletének gazdasági oldala, a konkrét gazdasági kérdések megoldása kerül előtérbe: errp kell most a fő hangsúlyt tenni. A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa a mai nemzetközi fejlődés néhány elvi kérdését is tisztázta, olyan kérdéseket, mint a két rendszer egymás mellett élése, a háború elhárításának lehetősége korunkban és a különböző országok szocializmusba való átmenetének formái s amelyek a magyar dolgozók éietérdekeit is közvetlenül érintik. A békés egymás mellett élés, a háború elhárításának lehetősége A különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése régi lenini elv, nem pedig taktikai, konjunkturális elgondolás. A szovjethatalom első évei óta szakadatlanul küzd a bé- k*-, egymás mellett élésért. Ez volt kezdettől fogva a szovjet külpolitika alapja. Ha arról beszélünk, hogy a kapitalista és a szocialista rendszer versenyéből a szocialista rendszer kerül ki győztesen, úgy itt nem fegyveres beavatkozással kivívott győzelemről van szó, hanem arról, hogy a szocialista termelési mód döntő fölényben van a kapitalista termelési móddal szemben. A marxiz- mus-leninizmus eszméi éppen ezért hatoltak be mind mélyebben a tőkés országok dolgozóinak tudatába, amint a Szovj Huniéban és a népi demokratikus országokban millió és millió ember tudatába behatoltak, „hisszük — mondotta a beszámoló. — hogy a földkerekség minden dolgozó embere — miután meggyőződött a kommunizmus előnyeiről — előbb vagy utóbb a szocialista társadalom felépítéséért, vívott harc útjára lép.“ A békés egymás mellett élés elve mind áualánosabb nemzetközi cl.smeréssel találkozik, mert valójában csak két út van, vagy a békés egymás mellett élés, vagy a történelem legpusztítóbb háborúja; harmadik út nincsen. Világos, hogy a népek érdekeinek és követeléseinek a békés együttélés felel meg. Ez felel meg a magyar dolgozó nép, a Magyar Népköztársaság érdekeinek is. Ez a lenini elv vezette pártunk munkáját a felszabadulás óta és ehhez tartjuk magunkat a jövőben is. Pártunk és kormányunk mindenütt jelen lesz, ahol az államok békés egymás mellett élésének ügyét kell elősegíteni és védeni. Ez a magatartásunk persze nem jelentheti azt, hogy gyengítjük a harcot a burzsoá Ideológia ellen vagy elhanyagoljuk honvédelmünket. Világszerte gyötri az emberek millióit az a kérdés, hogy az emberiségnek, amely két véres világháborút átélt, át kell-e élnie még egy harmadikat? Lenin tétele szerint, amtg imperializmus van, háborúk is varnak. Ezt a tételt akkor dolgozta ki, amikor az imperializmus mindent átfogó világrendszer volt, és a háborúkban nem érdekelt társadalmi és politikai erők gyengék, szervezetlenek voltak és ezért nem kényszeríthettélc rá az imperialistákat a háborúkról való lemondásra. Ezekre az időkre a fenti tétel teljesen helyes volt. Ma azonban a helyzet gyökeresen megváltozott. Kialakult és hatalmas erővé vált a szocializmus világméretű tábora', s a békeszerető erőknek nemcsak az erkölcsi, hanem az anyagi eszközeik is megvannak az agresszió elhárítására. Van egy sole százmilliót számláló óllamcsoport, mely ugyancsak aktívan ellenzi a háborút. Óriási erő a kapitalista országok munkásmozgalma, valamint az egész világot átfogó békemozgalom. Ilyen körülmények között továbbra is érvényes az a lenini tétel, hogy mivel van imperializmus, megvan a háború keletkezésének gazdasági alanja. De a háború többé nem végzetszerűen elkerülhetetlen. Ma már létrejöttek azok a hatalmas társadalmi és politikai erők, amelyek megakadályozhatják az imperialistákat a háborúk kirobbantásában, vagy megsemmisítőén visszaverhetik az agresszorokat, meghiúsíthatják kalandor terveiket. „Ehhez arra . van szükség, — mondotta a beszámoló — hogy mindenki, aki ellenzi a háborút, legyen éber és álljon készen, egységfrontban lépjen fel... Minél aktívabban fogják védelmezni a népek a békét, annál nagyobb a biztosíték arra, hogy nem lesz új háború.“ Azt hiszem tisztelt Központi Vezetőség, hogy a magyar dolgozó nép, a magyar kommunisták, mint a múltban, úgy a Jövőben sem kímélik erőiket, hogy megvédjék a béke nagy ügyét. Éberen fogunk őrködni, s szoros egységben a világ minden békeszerctő erőivel harcolunk, hogy meghiúsuljanak az Imperialisták háborús tervei. Minél szorosabbak pártunk kapcsolatai a dolgozó néppel, minél egységesebben követi pártunkat az egész ország, annál nagyobb hozzájárulásunk ahhoz, hogy megvédjük a békét. az értelmiséget, az összes, 'hazafias erőket, meg van a lehetősége arra is, hogy a parlamentben szilárd többséget szerezzen, a parlamentet a burzsoá demokrácia szervéből a népakarat eszközévé tegye és ezzel megteremtse azokat a feltételeket, amelyek biztosítják a gyökeres szociális átalakulás megvalósítását. Természetesen azokban az országokban, • amelyekben a kapitalizmus még erős, amelyekben hatalmas katonai és rendőri apparátussal rendelkeznek, s a reakció még erős ellenállást fejt ki, ott a szocializmusba való átmenet kemény osztályharc, forradalmi harc éles formái közepette történik. A szocializmusba való polgárháború nélküli átmenet példája volt 1919-ben a Magyar Tanácsköztársaság létrejötte is. Tudvalevőleg a magyar dolgozók, a Magyarországi Kommunista Párt vezetésével minden fegyveres harc, egyetlen lövés nélkül vették kezükbe 1919. március 21-én a hatalmat. A polgárháború csak akkor kezdődött, amikor az imperialisták megtámadták a Magyar Tanácsköztársaságot. A szocializmusba való polgárháború nélküli átmenet példája a Magyar Népköztársaság létrejötte is. Nálunk a Szovjetunió felszabadító harcának eredményeképpen előállott helyzetben lehetővé vált, hogy a magyar kommunisták fokozatosan megnyerték célkitűzéseik számára a munkásosztály túlnyomó többségét, szoros szövetséget hoztak létre a dolgozó parasztsággal, a maguk oldalára "< n- ták a haladó értelmisége', és ezekre az erőkre támaszkodva, fokozatosan tértek át a szocializmus építésére. Ez az átmenet olyan simán történt, hogy a „fordulat éve” után úgy kellett megmagyaráznunk a dolgozóknak, hogy már „átléptük a rubicont”, átléptük a határt, s a szocializmus építéséhez fogtunk. Természetes, hogy ez az átmenet békés formája ellenére is, tartalmában forradalom volt, s hogy az így létrejött állam a proletárdiktatúra állama. mennyi munkáspárt közeledését és együttműködését, hanem reális lehetőségeket Is teremtenek az együttműködéshez. A legfontosabb Ilyen kérdés a béke megvédése, az újabb háború megelőzése. Ha a munkásosztály egységes, szt >-ozett erőként lép fel, na szilé "ö akaratot tanúsít, nem lesz háború. Napi? !>'kban sok szociáldemokrata tevékenyen harcol a háborús veszély és a militariz- mus ellen, a szocializmushoz való közeledésért, a munkás- mozgalom egységéért. „Őszintén üdvözöljük ezeket a szociáldemokratákat — mondotta a kongresszusi beszámoló — és készek vagyunk mindent megtenni erőfeszítéseink egyesítésére, a nagy ügyért, a békének és a dolgozók érdekeinek megvédéséért vívott harcban. Ez az álláspont csakúgy, mint a Központi Bizottság által felvetett többi új elvi kérdés a marxizmus-leninizmus alkalmazását, a marxizmus-le- nlnizmus továbbfejlesztését és a mai viszonyokra való alkotó alkalmazását jelenti. A szociáldemokratákkal való egységfront kérdését annak idején Lenin vetette fel és 1921- ben a Kommunista Internacio- nálé komoly erőfeszítéseket tett megvalósítására, de az akkori viszonyok között nem valósult meg. A ml viszonyaink közt a kérdés újra való felvetésének és gyakorlati megvalósításának óriási a jelentősége, és lehetősége. Ennek megfelelően máris nagy visszhangja támadt. A munkásegység kérdésének napirendre tűzése azonnal megnövelte a tőkés országokban működő kommunista pártok vonzóerejét, s komoly visszhangra talált a szociáldemokrata pártok tömegei között Olaszországban Franciaországban, de szerte a világon. A norvég, a dán, a francia szociáldemokraták vezetői egymás után látogatnak el a Szovjetunióba, s utazásuk kétségkívül előmozdítja azoknak,, a kolosszális lehetőségeknek a megvalósítását, amelyek a munkásegység létrejöttében rejlenek. Amit a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa a szociáldemokratákkal való egységfront kérdésében tett, kihatásaiban rendkívül jelentős lépés előre. A kongresszus megállapításai nemcsak a mimkásegvségfront, hanem a népfront kérdéseit is újra felvetik, ezúttal világméretekben. Világos, hogy ez nemcsak szovjet kérdés, hanem a legtöbb országot érintő nemzetközi kérdés is. Az öt kontinens legtöbb országában meg vannak a népfront reális lehetőségei, elsősorban a béke megvédése érdekében, a demokrácia és a s zabads á gj o gok megvédésének kérdésében. A tőkés országok «■kommunista és munkáspártjai, amelyek ma- \ m<"'*')tt Indiák a több. mint kilencszázmilliós szocialista tábor vonzóerejét és tekintélyét, most hasonlíthatatlanul nagyobb nyomatékkai s a siker jobb kilátásaival vethetik fel a munkásegység-front és a népfront kérdéseit szerte a világon. Bizonyos, hogy egy sor országban a kommunisták szívós, a helyi viszonyokra jól alkalmazott marxista-leninista munkájának eredményeképpen előbb vagy utóbb, de_ létre fog jönni a munkásegység vagy a népfront. A szocialista tábor gazdasági együttműködése lehetővé teszi, hogy ma már nem szükséges, hogy minden ország okvetlenül a nehézipar valamennyi ágát fejlessze, mint ahogy a Szovjetunió kénytelen volt ezt tenni akkor, amikor v kapitalista környezetben hosz- szú ideig az egyetlen szocialista ország volt. Ezt nálunk egyesek úgy értelmezik, hogy nincs szükség többé a nehézipar fejlesztésére, s nem volt helyes pártunk Központi Vezetőségének tavaly márciusi határozata, mely a jobboldali elhajlókkal szemben követelte a szocialista ipar, benne külön a nehézipar fejlesztését. Ez az álláspont téves. A szocialista tábor államai közti együttműködés eredményeképpen megindult a termelés komoly kooperációja. Ez annyi’ jelent, hogy ha például Lengyelországban lényegesen jobbak, gazdaságosabbak a szén- termelés feltételei, mint nálunk, akkor mi szívesen hozzáAz a tény, hogy a XX. kong* tesszuson felmerült a szocia» ! izmusba való átmenetnek a polgárháború nélküli, parlamenti úton történő megvalósulása, egyesekben azt a benyomást keltheti, hogy talán mégis Igazuk volt azoknak a szociáldemokratáknak, akik azt hirdettek, hogy a szocializ- usbn forradalom nélkül, ap* ró reformok együttes eredményeképpen is el lehet jutni. Erről szó sincs! A XX. kongresszus határ#* zatai egyáltalán nem jelentik azt, hogy elmosódnak * különbségek a szociáldemok- ratizmus, reformizmus, a szociáldemokraták egész tevékenysége és a Kommunista Párt forradalmi politikája között. Amit mi hirdetünk, a szocia' lizmus békés, polgárháború nélküli útja a jelen viszonyok között nem szociáldemokrata békés belenövés, hanem forradalmi út és a kapitalizmusból a szocializmusba való ilyen átmenet formája proletárdiktatúra. Azt az alapvető marxi tételt, hogy a szocializmusba való átmenet forradalmi út, s ennek az átmenetnek állam' formája a proletárdiktatúra* senki közülünk nem próbálja kétségbevonni vagy éppen re' vidiálni. A különbség a reföf mista szocialisták és a kom' munlsták között abban áll* hogy a reformisták kieebb-na' gvpbb reformokkal megkísérlik lenyesegetni azt, amit ók ,.a kapitalizmus kinövései“' nek neveznek, de magát a ka' oitaüzmust nem akarják likvidálni. Ezt mutatja, hogy egy sor államban, köztük olyan fontos kapitalista országban, mint Anglia, a szociáldemokraták ismételten többségre irtottak a parlamentben, ennek ellenére a kapitalizmus nyugodtan megmaradt. Most, hogy a szociáldemokratákkal való egysegfro”* újra napirendre kerül, érésén ki kell hangsúlyoznunk hogy a magyar kommunistáknak a szociáldemokratákkal szemben a döntő kérd® sekben, a politikai és taW1' kai kérdésekben, kisebb libáktól eltekintve, mind®11 vonalon igazuk volt. A kommunisták politikáig helyes volt attól a nap'0 kezdve, amikor 1918 novern^ rében, mint politikai P®r"' megjelentek a porondon. Helyes volt a Kommur.i=;s Párt politikája a felszabadulj uián is és a szociáldemokr2} revízión izmussal szemben el a helyes politika vitte gyíyiv lemre a munkásosztály, gozó nép, a szocializmus ügy^ Ismétlem, ezt erőteljesen kell húzni, nehogy soraink^® a legkisebb zavar is kc!ell«f hessen. járulunk az ottani szénlelő lyek feltárásához és onnan * , dezzlik szénszükségletünk részét, * De ugyanakkor a már®'1' ^ határozatoknak megfe'® továbbfejlesztjük sajat ( héziparunkat is, főleg k*® j, az ágakat, amelyek nÖ'®^ sére hazánkban jók a* ' 1(- feltétclck, például az niumtermelcst, a kőo'2^ mclést, miközben ®°'J f emeljük a hazai széfl vasérc termelését is. ' , Itt tehát arról van szó, a szocialista kooperáció $ ^ ségével a nehézipar Alt® <j»- növelése mellett legen5' ^ sebben azokat az ágakat x lesszük, amelyekre országit' ban legmegfelelőbbek az 8,(,t(f Ságok. Ilyenek a gépS* ni' azon ágai, amelyeknek 'ónkban régi tradíciói v8 és megfelelő szakkáderek (Folytatás a 3, oldali A szocializmusba való polgárháború nélküli álmenet A nemzetközi küzdőtéren bekövetkezett változások folytán új távlatok nyílnak meg az, országoknak és nemzeteknek a szocializmusba való átmenete tekintetében is. Ennek az átmenetnek most már nem kell okvetlenül polgárháborúval járnia. Már Lenin rámutatott arra, hogy az egyes nemzetek nem teljesen egyformán fognak a szocializmushoz elérni. Ezt a megállapítást Lenin még a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt tette, s a történelmi tapasztalatok teljesen igazolták e tételét. Ma a társadalom szocialista alapon való átalakításának a szovjet formán kívül van a népi demokratikus békés formája is, amelyet Ma^yarorszáa. Lengyelország, Románia, Bulgária, Csehszlovákia, Albánia és más országok a konkrét történelmi, társadalmi és gazdasági törvényeiknek és sajátosságaiknak megfelelően teremtettek meg és alkalmaztak. Sok sajátos vonással gazdagítja a szocialista építést a Kínai Népköz- társaság, mely a forradalom győzelme után békésen, fokozatosan alakítja át a magánipart és kereskedelmet a szocialista gazdaság részévé. A Jugoszláv Szövetségi Népköz- társaság, mely a szocializmust építi, ezt ugyancsak a maga sajátszerű formái közt teszi meg. Nagyon valószínű, hogy a szocializmusba való átmenet formái egyre változatosabbá válnak és a mai történelmi helyzetben, amikor a szocializmus és a demokrácia tábora világszerte mérhetetlenül megnövekedett és napról-napra bebizonyítja hatalmas belső erejét, döntő fölényét a kapitalizmussal szemben, a kapitalizmus pedig jóval gyengébb lett, nem okvetlenül kell a szocializmus építésének polgárháborúval járnia. A mai körülmények között több kapitalista országban megvan a reális lehetősége annak, hogy a munkásosztály maga köré tömörítse a nép nagy többségét, s így biztosítsa a legfontosabb termelési eszközök néptulajdonba kerülését. Annak a munkásosztálynak, mely a Kommunista Párt vezetésével maga mögé tudja tömöríteni a dolgozó parasztságot, Egységfront a szociáldemokratákkal A XX. kongresszus rámutatott arra, hogy sok bajnak az a gyökere, hogy a munkásosztály számos országban hosszú j évek óta megoszlott és_ külön j böző csapatai nem egységfrontban küzdenek, ami csak a reakció erőinek malmára hajtja a vizet. Most kilátás nyílik a helyzet megváltoztatására. Az élet sok olyan kérőé- tűzött napirendre, amelyek nemcsak megkövetelik valaSzorosabb gazdasági együttműködés a szocialista tábor országai között
