Dunántúli Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-15 / 64. szám

1966 MÁRCIUS IS

n a p r; 0

Rákosi Mátyás elv társ beszámolója a Központi Vezetőség ülésén

(Folytatás a 2. oldalról)

nak rendelkezésére, a kevésbé anyagigényes géptermelés és a többi. A magyar népgazdaság ilyen adottságainak fokozottabb kihasználását most következetesebben vesszük figyelembe. A szocialista ipar fejlesztésének ezt a módját elősegíti az a körülmény, hogy a Kölcsönös Gazdasági Segítés Tanácsa, melynek a Magyar Népköztársaság is tagja, a Szovjetunióval és a többi népi demok ratikus államokkal együtt, hasonló irányban dolgozik és most meggyorsítja a szocialista országok közötti munka' megosztás fontos ügyét.

ból láttuk, hogy a Szovjetunióban az elmúlt két esztendő alatt 750.000 fővel csökkentették az adminisztratív apparátust.

II.

Nálunk is átgondoltan, szervezetten, de tovább kell csökkenteni az igazgató és irányító apparátus létszámát.

A mi feladatunk most, hogy a kongresszus határozatait a saját viszonyainkra alkalmazzuk

A XX. kongresszus munkáját óriási figyelemmel kísérte nemcsak a szovjet nép, de szerte a világon a dolgozók százmilliói is. Ez vonatkozik hazánkra is. Az elvtársak saját tapasztalatukból állapíthatják meg, milyen érdeklődéssel kísérték a magyar dolgozók a kongresszus beszámolóit, a hatodik ötéves tervet, a kongresszus egész munkáját, menynyire helyeselték és egyetértettek vele, mennyi erőt, önbizalmat, lelkesedést merítettek belőle. El lehet mondani, hogy hosszú esztendők óta ne í volt olyan kérdés, amely annyira az egész magyar dolgozó nép érdeklődésének központjában állott volna, mint ez a kongresszus.

A mi feladatunk most, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa határozatait minden részletében tanulmányozzuk, ismertessük tanulságait, minél gyorsabban és minél alaposabban alkalmazzuk a saját viszonyainkra.

Túlzás nélkül el lehet mondani, hogy a XX; kongresszus határozatainak alig van olyan tétele, amelyet megfelelő változásokkal ne lehetne a mi viszonyainkra alkalmazni.

cxc* ___w -Ne

künk is feltétlenül biztosítani kell lehetőségeinkhez mérten az életszínvonal fokozatos és állandó emelkedését

A XX. kongresszus munkáján vörös fonalként húzódott végig a dolgozókról való gondoskodás és az életszínvonal állandó emelésének kérdése. Ez az a kérdés, amely a dolgozók legszélesebb rétegeit foglalkoztatja. Ha a Szovjetunió és a népi demokratikus országok évről-évre err 'ik az életszínvonalat, akkor még azok a dolgozók is, akik egyébként nem értenek egyet velünk. előbb-utóbb elismerik a szocializmus fölényét a kapitalizmussal szemben.

színvonal fokozatos és állandó emelkedését. Erre annál is inkább szükség van, mert az első ötéves tervünknek az életszínvonal emelésére vonatkozó részét nem tudtuk teljesíteni.

Mi nem vagyunk megeléged ve a dolgozók jelenlegi anyagi és kulturális élet- színvonalával. Tovább akarunk és tovább fogunk menni.

A szocializmust építő nép azt várja, hogy recsak a következő nemzedék élete legyen szebb és jobb, hanem már a mai nemzedék is mi- njl inkább részesüljön a szocializmus gyümölcseiből.

Az életszínvonal állandó és jelentős emelése a Szovjetunióban és a népi demokratikus államokban egyben a legnagyobb segítség a kapitalista országokban harcoló testvér- Pártok számára.

Ha a kapitalista országok dolgozói azt látják, hogy a szocialista tábor országaiban állandóan nő az életszínvonal, sokkal hamarabb válnak a kommunizmus híveivé.

Láttuk, hogy milyen lelkesítő és mozgósító hatást váltott ki a népgazdaság fejlesztésének hatodik ötéves terve nemcsak magában a Szovjetunióban. de Szerte a világon a dolgozók között, s különösen a tervnek a szovjet nép életszínvonalát emelő részei keltettek Pk' v hatást. Ezt nekünk is szem előtt kell tartanunk második ötéves tervünk kidolgozásánál.

Remélhető, hogy a szocializmus többi országával való konzultáció és összeegyeztetés után ez év májusában a második ötéves terv irányelveit * Központi Vezetőség és a dol- Kozó nép elé tudjuk terjeszteni.

A ml második ötéves tervünknek legfontosabb feladata lesz a szocializmus alapjainak lerakása országunkban, a termelőerők továbbfejlesztése, az ipar műszaki színvonalának emelése ős mindezek segítségével a nép életszínvonalának eme

lése.

kfint mondottam, a Szovjetunió hatodik ötéves tervéből '/álunk is az ipari munkásság Cs,u műszaki értelmiség figyel- tbét elsősorban a dolgozó nép ?.nyagf és kulturális színvonalnak emelésére foganatosí- l°tt olyan rendszabályok ráadták meg, mint a hétórás jOunkanapra való átérés és hasonlók. Ez érthető is. Hang 'ulyozni kell, hogy az, amit a szovjetunió e téren teryez. a

Politikánk is. Nekünk citétlenül biztosítani kell lévőségeinkhez mérten az életEnnek megfelelően a második ötéves terv irányelveibe be kell munkálnunk mindazokat a rendszabályokat, melyeket a dolgozó nép életszínvonalának emelésére meg akarunk valósítani.

A megfelelő határozatok értelmében már ebben az évben megvalósítjuk a bérek olyan korrekcióját, mely, egész esztendőre kivetítve nyolcszáz millió forinttal emeli a dolgozók jövedelmét A második ötéves terv folyamán tovább folytatjuk az árleszállítás és a szociális

juttatások növelésének poll' tlkáját. Ugyancsak megkezdjük a második ötéves terv folyamán a rövldebb munkaidőre való áttérést, úgy, ahogy azt a Szovjetunió teszi. Lehetséges, hogy ezen a téren egyet-mást csak a következő ötéves tervben fogunk megvalósítani.

Meg kell javítani a termelésben dolgozók javára a termelésben és a termelésen kívül dolgozók arányát. Ez nem kampány feladat.

Állandóan foglalkozni kell azzal, hogyan lehet egyszerűsíteni, kevesebb munkaerővel megoldani a feladatokat és az apparátust rendszeresen úgy csökkenteni, hogy ez sehol zavart ne okozzon.

Nálunk még nagy lehetőségek vannak arra, hogy egyes szerveket megszüntessünk, más szerveket összevonjunk. Mindezek a kérdések szorosan ösz- szefüggnek az életszínvonal emelésével, s minél komolyabb eredményeket érünk 'el e téren, annál gyorsabban tudjuk a dolgozó nép anyagi és kulturális színvonalát emelni.

Meg kell kedni.

tanulnunk keresLenin egy időben azt a feladatot állította a kommunisták elé, hogy tanuljanak meg kereskedni. Nálunk, a belkereskedelem terén vannak bizonyos eredmények. De azoknak az elvtársaknak, akiket a párt a külkereskedelem frontjára állított — köztük a külkereskedelemre dolgozó üzemek vezetőinek is — meg kell tanulni végre a külfölddel kereskedni, mert különben nem tudják megoldani az előttünk álló feladatokat. Elég megemlíteni, hogy bár az utolsó fél esztendőben párt- és állami szerveink figyelmének központjába állítottuk a külkereskedelmet, ez év elején mégis a népi demokratikus orszár k felé lényegesen kevesebbet exportáltunk, mint a múlt év január, február havában.

Ez jelentékeny részben attól függ, hogy terveinket hogyan teljesítjük, illetve hogyan teljesítjük Ml. Figyelembe kell venni, hogy a Szovjetunió fejlődésében messze előttünk jár. Harminckilencedik éve van ott proletárdiktatúra s ezért különösen a nehézipar termelésé nek fő mutatóiban messze megelőz bennünket. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy egyes rendszabályokat, melyeket a Szovjetunió most foga-, natosít, nálunk már részben megvalósítottak. Az alkalmazottak nagyrészének munka ideje nálunk már régen 45 óra. a munkásoknak megfizetik az ebédidőt, s a nemrég étetbe- léptetett nyugdíjtörvény is komoly lépés előre. Az ilyen lények azt mutatják, hogy mi bizony helyenként előreszaladtunk, tovább nyújtózkodtunk, mint ameddig s takarónk ér. Azt is látnunk kell, hogy a második ötéves terv első esztendeiben a nép- jólét emelését bizonyos fokig fékezni fogják an nak a felelőtlen és demagóg gazdaságpolitikának súlyos, következményei, melyeknek pártunk központi Vezetősége tavaly márciusi határozatával vetett véget.

Az elvtársak látták, hogy milyen élességgel vetették fel a XX. kongresszuson a munkafegyelem kérdését. Pedig e téren a Szovjetunióban össze hasonlíthatatlanul jobb a helyzet, mint nálunk.

eredményeket

Teljes erővel tovább kell szilárdítanunk mindenütt a kollektív vezetést

Napirendre kell tűznünk a párt és állami szervek, valamint a funkcionáriusok munkamódszerét és munkastílusát. A XX. kongresszus élesen bírálta az általános direktívákkal való vezetés módszerét, a fecsegő funkcionáriusokat, akik nem ismerik alaposan a rájuk bízott kérdéseket, akik nem tudnak konkrét tanácsokat adni munkaterületükön.

Az ülésezések helyett nálunk is elsősorban a kérdések helyszínen való tanulmányozását, konkrét rendszabályokat — és ami ennek előfeltétele — szaktudást kell megkövetelni a párt- és az állami funkcloná riusoktól.

egyik legnagyobb tanulsága, hogy a kollektív vezetés rendkívül elmélyíti a párt befolyását a tömegek között, létre hívja, serkenti a dolgozók aktivitását, kezdeményezését, megerősíti a párt és a dolgozó nép összeforrottságát és megfordítva: a személyi kultusz fékezi a tömegek alkotó tevékenységét.

Teljes erővel tovább kell szilárdítanunk mindenütt, nemcsak a Központi Vezetőségben, hanem a megyei, járási és helyi pártbizottságokban és szervekben a kollektív vezetést.

Tovább kell fejlesztenünk a pártdemokráciát, bátorítanunk kell a kritikát és önkritikát, különösen az alulról jövő kritikát, az egyszerű dolgozók bírálatának kibontakozását.

Ezzel párhuzamosan változatlan erővel harcolni kell a személyi kultusz minden megnyilvánulásával szemben. Erre annál inkább is szükség van, mert nem egy jel azt mutatja, hogy újra kezdi felütni a fejét ez a veszedelem, különösen az alsóbb párt- és állami szervekben.

Látnunk kell, hogy a személyi kultusz elleni küzdelem nem egyszerű kampányfeladat, hogy a személyi kultusz feltámadása állandó veszély, amelyet táplálnak a talpnyalók, a karrieristák, nemegyszer tudatosan az osztályellenség is, s amelynek minden megjelenési' formáját csírájában el kell fojtani..

Azt is látnunk kell, hogy >a I személyi kultusznak életünk , minden területén van táptala- ' ja. Az irodalomban, a műve- \ szetben, a filozófia, a tudomány, a gazdasági élet és az államigazgatás nem egy he- ‘ lyén találhatók helyi diktátorok és vezérek, akik csalhatatlanok, akér a pápa, ellentmondást vagy ellenvetést nem tűrnek, gyakran nem a meggyőzéssel, hanem a ledorongo- lóssal, az adminisztratív eszközök használatával érvelnek, i Körülöttük kialakul a fejbó- longatók, hízelgők tábora, klikkje, akik helyi „vezérük“ minden szavát kritika nélkül elfogadják, szentírásnak veszik. Világ"«, hogy az ilyen elterjedt jelenségek ellen is szakadatlanul harcolni kell.

Gyakorlati jellegű agitációra és propagandára van szükség

A népjólét emelése csak akkor lehetséges, ha a terv minden mutatója teljesül

A kongresszuson több felszólaló rámutatott arra, hogy a Központi Bizottság munkája és módszere e tekintetben is példamutató, és hogy az elnökség tagjai is gyakran járnak üzemekbe, kolhozokba, a helyszínen tanulmányozzák a megoldandó kérdéseket, tanácskoznak az egyszerű párttagokkal és aktivistákkal, s maguk is hasznos, szakszerű, gyakorlati tanácsokat tudnak adni. Azt hiszem, hogy e munkamódszert mi is sürgősen át vehetjük.

Meg kell nyíltan mondani: hogy mikor és hogyan tudunk áttérni a rövidebb munkaidőre, az Igen nagymértékben függ a műszaki haladástól, az új, korszerű technika bevezetésétől, de főleg attól, hogy a munkaidőt ténylegesen fegyelmezetten használják ki.

Ha szervezettebb volna a termelés, ha nem volna anyaghiány és jobb lenne a munka- fegyelem, akkor ezen a téren sokkal gyorsabban haladhatnánk előre.

Ezért a XX. kongresszus célkitűzéseit fel kell használnunk annak tudatosítására, hogy a népjólét emelése csak akkor lehetséges, ha a terv és minden mutatója teljesül, ha nő a termelékenység, csökken az önköltség, javul a minőség ha fejlődik az ipar műszaki színvonala és lia mindenütt következetesen érvényesítjük a takarékosság a munkafegyelem elveit, Végül, de nem utolsósorban

meg kell találnunk a módját annak, hogy — amint azt Lenin követelte — minden dolgozó anyagilag érdekelt legyen a rábízott munka minél jobb elvégzésében.

A jó pártmunka eredményét a Szovjetunióban a gazdasá' gi eredményekkel mérik.

A XX. kongresszus e célokra mozgósította a szovjet dolgozókat és nem kétséges, hogy példájukat a magyar dolgozók

is követik.

Fel kell hívni a Központi Vezetőség figyelmét, hogy a januári, de különösen a februári termelés és exportered ményeink nem kielégítők. Kedvezőtlenek a termelékenység és az önköltség számai Is. Ahhoz, hogy állandóan emelkedjék az életszínvonal, elengedhetetlen terveink teljesítése és túlteljesítse. Minthogy még az év elején vagyunk, be tudjuk hozni az első két hónap elmaradását. Ehhez az is kell, hogy párt- szervezeteink és állami szerveink az eddiginél sokkal behatóbban foglalkozzanak a termelés műszaki színvonalának emelésével, mert bár e téren van valamelyes javulás, de a haladás ütemével távolról sem elégedhetünk meg.

A kongresszus nyomatékosan aláhúzta a párt- és gazdasági funkcionáriusok nagy felelősségét, s rámutatott arra hogy a munka színvonala és eredménye elsősorban a vezetőtől függ. A vezetés színvona Iának emelése a kongresszuson gyakran felmerült. Számos felszólaló felvetette a kérdést, hogy miért van egymás mellett jó, közepes és gyenge kolhoz vagy ipari üzem. Elsősorban azért, mert a vezetés egyik helyen jő, a másik helyen közepes, a harmadik helyen gyenge.

tara

A XX. pártkongresszus pasztalatal alapján újra kell Irányítani a figyelmet a kollektív vezetés és a szemé lyi kultusz kérdésére.

Az életszínvonal emelése szorosan összefügg mezőgazdaságunk fejlesztésével

Ami a mezőgazdaságot illeti, a feladatok, amiket magunk elé tűztünk, rendkívül komolyak. Tekintetbe kell vennünk, hogy az előttünk álló esztendőkben a termblés növekedését a termelőszövetkezetek létrehozásával párhuzamosan kell megvalósítanunk. Ezt csak akkor tudjuk végrehajtani, ha szakadatlanul figyelmet szentelünk a termelőszövetkezetek munkájának, szakadatlanul, minden téren segítjük őket és

nem engedjük, hogy egyes jó termelőszövetkezetek kiugró eredményei eltereljék a figyelmet a meglevő nehézségekről, amelyek legyőzése nélkül terveinket megvalósítani nem tudjuk. A termelőszövetkezetek megerősödése és állandó növekedése azt mutatja, hogy e téren is időszerűek és helyesek voltak a Központi Vezetőségünk múlt év márciusi határozatai.

A XX. kongresszus anyagáA kollektív vezetés megvalósításában értünk el bizonyos eredményeket, de távolról sem lehetünk ezekkel az eredmé- I nyekkel megelégedve. A Poli Itikai Bizottság kollektív mun kéjában kétségtelenül van javulás. Azt azonban még nem tudtuk eléggé elérni, hogy Központi Vezetőség pártunk , valóban kollektív vezetője le- [ gyen, hogy a Központi Vezető ség tárgyalja meg és döntse el az összes fontos kérdéseket és irányítsa a párt politikáját Ezt látnunk kell és tovább kell munkálkodnunk azon, hogy ez ! a helyzet javuljon.

A »Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszus-inak

Azok a hibák, amelyeket a pártmunkával, az ideológia; munkával kapcsolatban t XX. kongresszuson felvetettek cs kijavításukra határozatokat hoztak, szinte kivétel nélkül a mi munkánkban is fellelhetők.

A kongresszuson rámutattak arra, hogy a Szovjetunió és a népi demokratikus országok életét tanulmányozó közgazdászok gyakran felszínen mozognak, nem hatolnak a mélyre, nem bocsátkoznak komoly elemzésbe és általánosításba, az ideológiai front munkásai elmaradnak az élettől, holott a közgazdászoknak, történészeknek, filozófusoknak, jogászoknak lépést kell tartaniok a párttal, az élettel. Nem szabad elmaradniok és gondoskodtok kell a marxizmus-lenlniz- mus alkotó gazdagításáról. A kongresszusi beszámoló kifogásolta, hogy az Irodalom és a művészet elmarad az élettől, a szovjet valóságtól, mert egyes írók és művészek kapcsolata meglazult az élettel. Harcolni kell a valóság hamis, megszépítő ábrázolása ellen, de -zok ellen is, akik fitymálják, lebecsülik azt, amit a szovjet nép kivívott.

A beszámoló azt követeli, hogy az irodalmi és művészeti alkotó munkát hassa át a kommunizmusért vívott harc szelleme és öntsön bátorságot, szilárd meggyőződést a szívekbe fejlessze a szocialista öntuda tot és az elvtársi fegyelmet.

Azt hiszem, tisztelt Központi Vezetőség, hogy ezeknek a megállapításoknak — melyekhez hasonlót mi nemegyszer hangoztattunk — minden szavát és minden betűjét a magyar tudomány, irodalom és művészet dolgozói is megszívlelhetik.

Nagyon fontosak számunk-' ra azok a tanulságok, melyeket; a XX. kongresszus határozatai- ; ból az agitáció és propaganda, I valamint a tudományos cs! kulturális munka megjavitásá- • ra levonhatunk. Egy sor fel-, szólaló élesen bírálta az élettől * távolálló, a szocializmus építése gyakorlati kérdéseitől elsza-1 kadt ideológiai munkát.

Olyan tudományos munkát követelt a kongresszus, rnelv-j nek a lehető legjobb közvetlen gyakorlati jelentőségű eredményei legyenek.

Az agitáclónak és propagandának elsősorban arra kell irányulnia, hogy a gazdasági feladatok megoldását segítse elő, megmutassa, hogyan kell az új életet építeni. Ennek megfelelően a propagandamunka központjába a politikai gazdaságtan és a gyakorlati gazdaságtan tanítását kell helyezni.

Nekünk Is látnunk kell, hogv a mi pártoktatásunk is elvont, távol áll az élettől és a gyakorlati gazdaság kérdéseivel foglalkozik aránylag legkevésbé. Ezen változtatnunk kell. Át kell vizsgálnunk és újr« meg kell írnunk a pártunk történetéről szóló könyveinket, amelyek nem emelik ki eléggé a tömegek történelemalakitó jelentőségét s amelyekben emiatt nemegyszer ferdítések, a történelmi igazságnak meg nem felelő tények és a személyi kultusz maradványai Is fellelhetők. Ezen túlmenően át kell vizsgálni a tankönyveket és az iskolai oktatást, meri azok a hibák, melyek a pártoktatásban előfordulnak, ugyanúgy fellelhetők az iskolákon és az egyetemeken is. Mindez gondos tanulmányozást és fáradságos munkát igényel, de végre kell hajtanunk.

Minden erővel arra kell törekedni, hogy elmélyítsük pártunk kapcsolatait a dolgozó néppel

A XX. pártkongresszus egyik legbiztatóbb jelensége volt — mint említettem — hogy a párt jó munkája folyamán szorosabbá vált és elmélyült a kapcsolat a párt és a dolgozó tömegek között. Ebben mutatkozik meg a kollektív vezetés, a pártdemokrácia kibontakozása, a szabad bírála' és a szocialista törvényesig megerősödése, a párt-, valamint a "kormányszervek munkája megjavításának együttes eredménye. *

Nálunk Is minden erővel arra kell törekedni, hogy hasonló módon növeljük pártunk vezető szerepét, erősítsük, elmélyítsük kapcsolatait a dolgozó néppel.

(Folytatás

4 ril A zw» \