Dunántúli Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-04 / 55. szám
195« MÁRCIUS i NAPI 6 5 Találkoznak „A találkozó emlékére: Mohács, 1956. március 1.“ Nézegetem az emléklapot, miközben Tóth Vincéné, a selyemgyari MNDSZ elnöke megnyitja a találkozót. Az emléklap jobb sarkában fehér galamb, közepén két szív. Egyszerű, de kifejező. Maguk csinálták, nem nyomatták, szebb ez így. Ugyanis itt a selyemgyár kultúrtermében a leg-óbb üzemi dolgozók adtak találkozót az élenjáró termelőszövetkezetek és dolgozó paraszt-asszonyoknak. Együtt hallgatják most Susula István gyártásvezető beszámolóját, aki a nők munkájáról, eredményeikről, feladataikról beszél: — Üzemünkben a dolgozók hetven százaléka nő. Kilenc nő a szakma kiváló dolgozója, o’yanok, mint Winkert Antalné szövőnő, Tóth Gyuláné szövőnő és Arnold Ernő né felvető... Feltétlenül számítunk a nők további becsületes, jó munkájára, hogy mielőbb ott ragyogjon üzemünk homlokzatán az élüzem kitün- te és. Számíthatnak rájuk, mert.;; Egy fiatal lány emelkedik szólásra Mészáros Éva. — Én még fiatal vagyok. Szakma nélkül jöttem az üzembe. Az idősebb munkások segítettek. Különösen sokat foglalkozott velem Tóth Gyuláné, aki maga is ifjúmunkás és a gvár egyik legjobb dolgozója. Meglett az eredménye. Egy oklevél, egy kiváló dolgozó jelvény tulajdonosa vagyok. _ Továbbra is patronáljuk a fiatalokat — mo ndja Schön Mihályné, — hogy egyetlen egy se legyen, aki átlagon alul dolgozik. Most egy szövetkezeti asszony, Fultz János- né. a Béke Tsz tagja beszél. az asszonyok — Versenyre hívtuk az Uj Barázda Tsz tagjait. Válaltuk, hogy minden asszony eléri a 200 munkaegységet é? a munkacsapaton belül is versenyt szervezünk. Minden reményünk megvan arra, hogy megelőzzük az Uj Barázdát .; . — A szerárúgyárban kevés nő dolgozik — mondja Maul Józsefné, — de nem maradunk a férfiak mögött. Állandóan 130—150 százalékot teljesítünk. Alighogy befejeződtek a hozzászólások, a selyemgyár asszonyai máris karonfogják a vendégeket és viszik őket: megmutatni az üzemet, hogyan készül a selyem. — Ezen a nyolc gépen dolgozom én — mutatja özv. Varga Józsefné Pécsi Istvánná négyholdas dolgozó parasztasszonynak. Pécsiné csak néz, néz és ismétli: „Nyolc gépen!“ Azért nem gondoltam volna, hogy eny- nyi munka van a selyemmel, amíg a boltba kerül. Itt születtem, apám is itt nőtt fel és most látom először a gyárat. Vége a szemlének. A kultúrteremben terített asztal, feketekávé, tea, sütemény várja a vendégeket: mind, mind a gyári MNDSZ készítménye. Harmonika szól. A műsort a férfiak adják. Családias a hangulat, beszélgetnek az asszonyok. A vendégek nyelve is megered. Azt újságolják, hogy az emberek vasárnap tsz-t ’átogatni mennek Kátolyba és hogy azt tervezik: legközelebb ők hívják meg az üzemieket. így van ez ... Ha egyszer az asszonyok ösz- szebarátkoznak, módot találnak rá, hogy találkozzanak és hogy alaposan „kibeszéljék magukat!“ A háztetőkről és a Mecsekről foszladozik . hó, az úttesten a jeges torlaszok közt csillogva fut a víz és mindnyájan elégedetten gondolunk arra, hogy vége felé jár a hosszú tél, amely a fűtési kiadások, csőrepedések és sok egyéb kellemetlenség közt jókora gyermek- nevelési problémát is zúdított ránk. A kisebb gyermekek, akik még nem sportolnak, beszorultak a szobába és — ahogy türelmetlenül mondani szoktuk — állandóan „rosszalkodtak.“ Pedig dehogy rosszalkodtak szegények. Egyszerűen nem volt mit tenniök és unalmukat próbálták elűzni. A gyermek testét és szellemét foglalkoztatni kell. Kisebb háztartási ■munkák elvégzése boldoggá teszi a gyermeket, különösen, ha nem „kell" elvégeznie, hanem kitüntetésként el „szabad“ végeznie. A MESE De a szokásos téli foglalatosságokon kívül okvetlenül szükséges, hogy a családban hagyománnyá váljék a mesemondás. Meséljünk elsősorban népmeséket. A népmese világában magasrendű erkölcsi törvény az úr. Hőseire jellemző a szülők iránt való szeretet, a hálából fakat'ó cselekedet, a jegyeshez való hűség, a bátorság, harc az elnyomás, az erőszak, a gonoszság, az embertelenség ellen A mese észrevétlenül alakítja ki a gyermek lelkében azt a tudatot, hogy a becsületes szándéknak és cselekedetnek mindig győzedelmeskednie keV a hitványság felett. Ezeken az erkölcsi hatásokon kívül a mese ősén hat a gyermek képzelőerejére, fokozza ’talános érdeklődését. Akinek jól meséltek, ■z nagyobb korában igényes olvasó lesz. beesni fogja a jó irodalmat és önként távol- fartja magát a ponyva romboló hatásától. A gyermek szívesen hallgatja ugyanazt a mesét igen sokszor, majd 6 maga is mesélni kezd, pontosan ügyelve az eredeti előadási torma megőrzésére. Szókincse bővül, nyelvtani érzéke megszilárdul, otthonossá válik ez anyanyeh' gazdag beszédfordulataiban. A kis elsőosztályos, akinek sokat meséltek, siet kipróbálni olvasási tudományát és rendszerint már az első karácsonyra könyvet kér. Ezentúl egyre többet olvas és egyre kevesebbet „rosszalkodik Menjünk tehát a könyvesboltba, édesanyák és apák, elevenítsük fel a rég elfeledett meséket és legyünk valamennyien mesélő szüV'k. S a hó olvadásával ne tűnjék el mesélő kedvünk. P- Z. Qang-gancLo (jßaciang.un Tefjan-ri (KOREA) Zongjanhásín Amanim! Ugye Anyácskám, nehezen múlnak az évek? Már több mint három esztendeje, hogy kikísértél a falu végéig. Nagyon nehezen búcsúztam el tőled. Már messze lent jártam a völgyben, Anyácskám, te még akkor is ott álltái a keskeny ösvényen fehér ruhádban, 'mint egy szobor... Ezt az utolsó képet őrzöm rólad szívemben. Már csak egy tavaszt kell itt megvárnom és indulok haza... Tudom, úgy vársz rám a hegyi ösvényen, a Fang-fangmul vízesés alatt, mint ahogy utoljára láttalak. Emlékszel mit mondtál akkor? „Élj és tanulj becsülettel új hazádban kicsi fiam, Kim Zum-heb...!’’ Igyekeztem drága Amanim. Ebben a kedves, szép kis városban sokan vagyunk koreaiak. A Bányaipari Technikumban csak egyetlen kitűnő osztályzatú diák volt az elmúlt félévben. Koreai volt. Tudod hogy hívják? Kim Zum-heb. Ez én vagyok Amanim! örülsz úgye? De Anyácskám, én most nem is erről akarok neked írni, hanem szeretnélek emlékeztetni valamire. Néhány nap múlva, március nyolcadikán a világ valamennyi asszonya, lánya ünnepel. Te is tudod, hogy otthon, Tefjan-ri falucskánkban ezen a napon az úttörők minden asszonynak és lánynak virágot tűznek a hajába és este a folyóparton tüzek gyúlnak. Hallom ám, még mindig hallom a lányok énekét. Tavaszi szél szárnyra kapja a dalt és repíti magasra, magasra... a morajló Fang-fangmul fölé... Talán ott lesz közöttük Kim Szun-il is tanítványaival, a tefjani iskola úttörőivel. És az én bátor testvérbátyám, Kim Gi-héb is. Vajon katona-e még? Amanim! Ezen a napon emlékezz vissza életünk legborzalmasabb tizenkét napjára... Tudod mire gondolok. Tizenkét napi amerikai, dél-koreai megszállásra, amikor e néhány nap alatt Hésán városban — ahol én egy üzemben dolgoztam — 260 embert gyilkoltak meg. Azóta minden tavasszal friss virág nyílik a hésáni temetőben... Rossz, szomorú emlékek ezek, de ne feledd Amanim! Nekem is ez ad erőt és akaratot ahhoz, hogy tanuljak, hogy könnyebben legyűrjem a honvágyamat. Tizenkétezer kilométerre vagyok hazámtól, tőled Amanim, kis húgomtól, a sziklás Pettutól, a csobogó Jalu-folyótól... De itt az új hazámban, e hegyoldalban épült kis városkában az a szeretet, gondoskodás, amelyben részünk van — feledteti velem a távolságot. Drága Amanim! Ezt a levelet egy kis cukrászda asztalánál írom. Későn van már, befejezem az írást, mert indulok haza. Haza... Látod? Most megint az igazi hazám jut eszembe, és Te, kedves Amanim, fehér gyapjúruhádban a kis hegyi ösvényen, ahogy távolodik, zsugorodik törékeny alakod... Ezt a képet szívemből nem lehet kitörölni. Az a kis fehér folt az én hazám, népem és te, kedves Anyácskám! ölel szerető fiad: KIM ZUM-HEB Mi ran as asstalon ? SOS TEAStrt®' MENY: 30 dgk 30 dkg vaj, 5 «** sajt, 2 darab 1-5 dl tejfel, 2-3 so, 1 dkg «>«**£ Ezt a masszát egy", gyúrjuk, majd ** tesszük fagyni. . kenjük tojássárg*E*_ és pogácsákat, mákat vágunk, * köménnyel zott mandulával. " szelt sajttal jük, lassú tűz»“ sut- lük. SONKÁS PASTETOM: jajaa tésztát készítünk, rétegesen hajtogatjuk, majd fánkkiszúróval két karikát készítünk, melyből egyiknek küzepét egy kisebb ki szúróval kilyukasztjuk, de ezt Is a sűtdlapra tesszük, majd az alsó lapocskát tojásom összeragasztjuk. csak a tetejét bekenjük tojással é* állandó meleg sütőben megsütjük. Azután 15 dkg. füstólthúst ledarálunk, vajjal-tejfellel elkeverjük, mngvarborssal fűszerezve a Pástétomokat megtöltjük és a kisült kis pogácsákat a tetejére tesszük. G*i G, szakácsmester. Sülls, fJazls, itfíUs — Balról kínálunk, jobbról vesszük el a tányért! A kanalat és villát öblével felfele, a kést élével befele rakjuk. Élével befele, akár háború va^| akár béke, mert mondják, hogy a katonaságnál aszerint váltották tisztelgésnél kifelé vagy befelé a kard élét, hogy béke van-e vagy háború.... És ami a legfontosabb: Mindez alá tiszta, ép és szépen vasalt asztalterítő kerül .. Ezt azután díszíteni kell virággal — de ne magas vázába rakjuk, mert az asztal körül ülők nem látják egymást, — mindig friss, üde virággal. A tálakat és ételeket is feldíszíthetjük, de mindig csak ehető dolgokkal ... Az asztal körül tizen ülnek: a sütés- lőzés tanfolyam hallgatói és a tanfolyam vezetője, Simor Fe- tencné. Ma éppen a terítés titkait magyarázza, mert hiszen nemcsak a jó, ízes étel a fontos, legalább annyit nyom a iatban az is. hogy a jó étel szép tálalásban kerüljön az asz- "a’ra. Kár, hogy a terítésről elmondottakat nem tudják bemutatni itt, a Xavér utcai konyhában, amely kétszer egy néten, esténként a sütés-főzés tanfolyam színhelye lesz. Ez a tanfolyam ugyanis még kísérlet volt, sikere — reméljük — arra biztatja a városi f»i.ácsot, hogy a következő csoportnak már biztosítsa a térítőkét, evőeszközöket, Terítékeket. Mit vásároljunk? Egy liter vizet három perc alatt forralnak fel azok a benzJngőz-főzők, melyeket hamarosan megvásárolhatnak az asszonyok a pécsi Állami Aruház, Kiskereskedelmi Vállalat és a földművesszövetkezet boltjaiban. Rövidesen megérkezik a pécsi boltokba a kiváló minőségű manikür bőr, szabó és háztartási olló, tetszetős kivitelű körömreszelő, hajnyírógép, borotva és zsebkés. Ugyancsak meglepetés lesz a gyermekes anyáknak a termosztányér, mely melegen tartja a csecsemők ételét. Nem kell többé melegíteni evés közben a kicsik ebédjét, akármilyen lassan Is esznek. A szülési (áfd&totn CS-iitapítás-á'üál A- fájdalom mindig valamely kóros folyamat vagy állapot következménye, valamilyen betegség tünete. Azt szokták mondani, hogy csak egy kivétel van, mégpedig a szüléssel járó fájdalom, mert ez élettani jelenség, oka tehát nem kóros történés. Nagy kérdés, vajon feltétlenül fájdalommal kell-e járnia a szülésnek, vajon képes-e az orvostudomány olyan körülményeket teremteni, melyek között a szülés fájdalom nélkül folyhatik le. Aki tudja, milyen tökéletes fájdalom- csillapító eljárásokat dolgoztak ki műtéti beavatkozások céljára, hajlamos arra, hogy a kérdést könnyen megoldhatónak tartsa és talán csodálkozik azon, miért vár ez a probléma még mindig megoldásra. Tudnunk kell mindenekelőtt azt, hogy a szülési fájdalom kiküszöbölését számos körülmény rendkívül megnehezíti. Lássuk csak, milyen követelményeknek kell valamely jó eljárásnak megfelelnie! Szükséges, hogy 1. ne veszélyeztesse az anya életét, 2. veszélytelen legyen a magzat számára, 3. ne rontsa a méh tevékenységét, ne okozzon elhúzódó szülést és atomás vérzést, 4. a fájdalomcsillapító hatása kielégítő legyen, 5. a hatást hosszú időn át fenn lehessen tartani, 6. ne tegye az eljárás gyakoribbá a szülészeti műtéteket (császármetszés, fogóműtét, lepény- leválasztás, stb.) 7. a módszer minden szülész számára könnyen hozzáférhető és elsajátítható legyen, 8. legyen minden esetben alkalmazható, és végül, 9. ne legyen túlságosan költséges. Nehogy azt gondoljuk azonban a sok nehézség láttán, hogy a kérdés megoldhatatlan! Tekintsük 'át röviden, miként áll ma a probléma és mik a jövő lehe- t őségéi. Csaknem minden eddig kidolgozott eljárás két csoportba osztható. Az egyik elképzelés az általános érzéstelenítésben lén., a megoldást., a másik helyi (vagy vezetéses) fájdalomcsilla pítás segítségével törekedett arra. Mindkét irányzat jelentős előrehaladást könyvelhet el. Uj narkotikumok bevezetése (trichloraethylen, cyclopropan), veszélytelenebb, nagyobb hatásfokú vezetéses módszerek kidolgozása (tartós periduralis és caudalis érzéstelenítés), bizonyos gyógyszerek alkalmazása (curare, demerol, B 1-vitamin) esetenként kiváló eredményt hozhat, mégsem oldotta meg maradéktalanul egyik sem a kérdést. Egy eljárás sem biztosit minden esetben fájdalommentességet, és az erre. való túlzott törekvés feltétlenül a felsorolt egyik vagy másik lényeges körülmény rovására megy. Teljesen új perspektívát tárt fel az az elképzelés, melynek alapján 6—8 évvel ezelőtt szovjet kutatók elindultak. A világ éppen most emlékezik meg Pavlov, az idegműködés nagy kutatója halálának 20 éves évfordulójáról, ö állította fel a feltételes reflex fogalmát, ami a szovjet szülészek u. n. psychoprophylacticus eljárásának is alapját képezi. Vannak velünk született, feltétlen reflexek (pl. a szopás), de vannak olyanok is, melyek csak az élet tapasztalatai alapján fejlődnek ki. Ilyen feltételes reflex az esetek nagy részében a szülési fájdalom is. A szülés sokszor szövődik olyan eseményekkel, melyek valóban, mindig fájdalmat okoznak (pl. sérülések). Az asszonyok többsége ilyesmire számítva fél a szüléstől, feltételes reflexeket alakít ki magában, aminek az les? a köveik ezrn én ve. hogv a leg- normáHsabban zajló szülési események is nagy fájdalomérzést váltanak kij Ennek nem kell okvetlenül így lennie! Velvovszkij és munkatársai igazolták hogy ezeket a feltételes reflexeket ki lehet küszöbölni. Ha a nők megismerkednek a szülés élettani folyamatával, kiirtják magukból az indokolatlan félelmet, akkor a szabványos szülés többé nem okoz tűrhetetlen fájdalmakat. Hogy ez valóban így van, azt ma már sok-sok ezer gyakorlati tapasztalat is igazolja. Ez az elképzelés természetesen nemcsak a szülési fájdalommal kapcsolatban érvényes, hiszen mindenki elölt ismeretes, hogy például azt, aki indokolatlanul retteg valamely műtéttől, csak 4—5-ször annyi narcoticummal lehet elaltatni, mint az olyan embert, aki tisztában van a beavatkozás lényegével és bízik annak sikerében. Ha pedig szövődmény lép fel, vagy műtétre kerül sor. akkor az előbbiekben említett és helyesen megválasztott valamelyik eljárással a szülésnek ez a szakasza is fájdalommentessé tehető. Jogos bizakodással tekinthetünk tehát a jövőbe, mert azt mondhatjuk, hogy birtokában vagyunk a szülési fájdalomcsillapítás élettani módszerének is. A szülési fájdalom olyan sok embert érint, hogy az az egyéni vonatkozásokon túlmenően, mélyreható társadalmi problémává is válik. Mint mindenütt, ebben a kérdésben is kitűnik a szocializmus magasrendű humanizmusa. Nem lehet célunk, csak kevesek számára hozzáférhető, speciális, de távolról sem tökéletes eljárások népszerűsítése, melyeket másutt, kiváltságos személyekkel méregdrágán tnegfizettetnek. Követnünk hells. Szovjetunió példáját, ahol nagyobb szülőintézetekben külön személyzeti állományt írtak elő a fájdalomcsillapítás végrehajtására éi ahol törvényerejű rendelet teszi kötelességévé az orvosnak, hogy a körűimé' nyéknek megfelelően, minden esetbe i 'örekedjék a szülési fájdalom esi”"pí* ására. dr. S/. F. egyetemi docens
