Dunántúli Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-04 / 55. szám
6 NAPLÓ 1956 MÁRCIUS 4 A második ötéves terv első tavaszi vetése Versenyre So! Számoljunk! ügy vágunk ennek a tavasznak, mint a magyar mezőgazdaság fellendülése újabb lépcsőfokának azon az úton, amelynek szívdobogtató végcélját a XX. pártkongresszus körvonalazta meg a világ parasztsága elé. Három százalékos hozamemelést vár dolgozó parasztságunktól 1956-ban a párt, az ország, hogy több kenyeret, húst, zsírt, tejet, gyümölcsöt és bort adhassunk minden dolgozó embernek. E nagy hazafiúi .cél újra feleleveníti a szomszédos Somogy és megyénk parasztságának ver-1 termésért, a gazdálkodás felsenyét, amelyet a gazdagabb | virágzásáért, népünk jobblétéért már tavaly megindítottak. Indul: mihelyt fel száradnak a föl dek és zárul, ha ősszel végzünk a mélyszántással. — Ha kiaknázunk minden lehetőséget, szorgalommal, iparkodással megelőzzük Somo- gyot Öt és fé1 millió forint... Lapunk munkatársa a tavaszi munkák közeledtével több kérdést intézett Baracs József elvtárshoz, a megyei tanács főagronómusához — elsősorban a szántással kapcsolatosan. — Mi a helyzet az elmaradt őszi mélyszántásokkal? — A rendkívül csapadékos és a mezőgazdasági munkák teljes elvégzésére kedvezőtlen október-novemberi időjárás nemcsak a betakarítást és a vetést tette rendkívül nehézzé, hanem megakadályozta az őszi mélyszántás befejezését is. A januári jóidőt megpróbáltuk ugyan kihasználni; a javítás ütemét csökkentve szántani küldtük ki a javításra még nem került, vagy már kijavíttat traktorokat. Bár valami keveset törlesztettünk ezzel, mégis mintegy 92.000 kataszteri hold tavaszi szántásra maradt — A tavaszi szántás a talaj vízgazdálkodása szempontjából hátrányosabb az őszinél. Mégis — hogyan csökkentsük ennek káros hatását? — Ma már nemcsak a tudományos körök, hanem a gyakorlati gazdák is elismerik, hogy az őszi mélyszántás mind vízgazdálkodás, mind talajerő- gazdálkodás szempontjából előnyösebb a tavaszi szántásnál. Az őszi mélyszántásnak ezeket az előnyeit márciusban már igen nehéz pótolni. Az a fel adatunk, hogy amint a talajra rámehetünk, a tavaszi szántás mielőbbi elvégzésével csők kentsük ezt a hátrányt. A tavaszi szántást azonban nem végezhetjük kenődő, erősen nedves talajon, mert t. hantok szétfagyására már nem számíthatunk s ezzel több évre elronthatjuk a talaj szerkezetét. Vigyáznunk kell a szántás mélységére is. Amennyire alapfeltétele az őszi mélyszántás eredményességének a talaj víztároló képessége szempont jából a 20 centinél mélyebb szántás, tavasszal éppen a víz megőrzése szempontjából már nem helyes 20 centinél mélyebben szántani. őszi mélyszántásnál nem fogaso- lunk — tavasszal elengedhetetlen a fogas használata. Traktor tavasszal kapcsolt fogas nélkül nem szánthat. Fogatos szántást is csak úgy helyes végezni, ha a délelőtt szántott földet már délután, a délutánit pedig már este elfoga- soljukí “ A várható kései kitavaszodás ellenére lehet-e gyorsítani a tavaszi szántást? — Mivel a tavaszi szántások jó minőségben való elvégzésére éppen kései kitavaÁ korai vetés ritkán csal — a kései ritkán sikerül Bajosan akad gazda ebben az országban, aki ne becsülné sokkal többre az őszi búzát a tavaszinál. Viszont olyan sincs sok, afci pusztán azért monhana le a kenyér- evésről, mert a sok őszi eső és a késedelmessége miatt nem vetette be előirányzott területét. A dolgozó parasztság gondja egyben az ország gondja is. Az ősszel vetetlenül maradt részek tavasszal pótlásra várnak. Pótlásra tavaszi búzával, hogy bőven adhassunk kenyeret minden ember asztalára. Ravasz búza-e a tavasz búza? Hát becsapni, tényleg nem lehet: kizsarolt földeken, rossz művelésű magágyban nem bírható rekordtermésre. De, ha megkapja szakszerű korai vetéssel, ami megjár neki, — akkor nem csapja be csépléskor a gazdát. Viszont okozhat akkora meglepetést, mint Reménypusztán 1954- ben. A közismerten rossz esztendő bajait még csak megtetézte az Vj Élet szövetke- zet tagjainál az, hogy csak a szokásosnál későbben vethették el tavaszi búzájukat. Igaz, nyomban esőt kapott és így jól megindulhatott, de a legmerészebb álmában sem mert volna akkor arra gondolni valaki is. hogy a tavaszi búza még az őszit is le- pipálja. A mázsálás aztán minden kételyt eloszlatott. Az őszi búza csak 9 mázsát fizetett holdanként, míg a tavaszi 12 mázsa 35 kilót. Azóta becsülik Reménypusztán a tavaszi búzát: tavaly is 11 mázsás volt az átlagtermés. — Hogyan csinálták, Weigl elvtárs, — fordulunk az ag- ronómushoz. — Lehetőleg mindig ősszel mélyszántott földbe tesszük és a pétisóból a tavaszi búzák megerősítésére is használunk fel. Ha csak szorultságban is termesztjük őszi helyett, de a környéken szépen elterjedt. Éppen a mi terméseink láttán a nagyárpádi s a málo- mi szövetkezet is szívesen veti. Szentlászló nagyon messzire esik Reménypusztától, de a szigetvári járásnak ebben a községében hasonlóan vélekedik Nyerne József elvtárs, a gazdálkodó-tanácselnök. Ö mélyszántott őszi árpa tarlóba vetette el február második felében tavaly a tavaszi búzát úgy, — hogy a vetés előtt még ötven kiló szuperfoszfátot is kiszórt. A hatszáz öles darabon 400 kiló búzája lett. (Ez holdanként 10.7 mázsának felel meg). — Tett is félre vagy ötven kilót magnak. Amióta belépett a szövetkezetbe, nincs szüksége rá — majd átadja valamelyik egyéni gazdának. — Mit gondol, miért sikerült ilyen jól? — A korai vetés miatt! Én vetettem el elsőnek a faluban. Aki jó termést akar a tavaszi búzától, az vigyázzon: ki ne fusson az időből. A szulimáni Jerszi Józsi bácsi is már akkor kicserélte a magot, amikor még javában hordta a szél a havat. Mehettünk volna máshova is, — de felesleges: a megkérdezettek egybehangzó véleménye szerint tavaszi búzával is megtalálhatják számításaikat a gazdák. —* Ha nincs is hozzá elég mélyszán- tott föld, tartsák magukat ahhoz a közmondásba foglalt agrotechnikai utasításhoz, hogy „korai vetés ritkán csal — kései ritkán sikerülMihelyt rámehetnek a földekre, azonnal tavaszi búzával pótolják az őszi kenyérgabona hiányokatI szodás miatt kevesebb idő áll rendelkezésre, kézenfekvő, hogy rövid idő alatt kell gyors munkát végezni. Ez azt jelenti, hogy a termelőszövetkezetek tavaszi szántását teljes egészében és az egyéni dolgozó parasztokét jórészt is csak a gépállomások traktoraival szánthatjuk fel jól és időre. Traktorral hét-nyolc holdat megszánthatunk egy nap alatt, sőt két műszakban tíz-tizen- kettőt. A lófogat egy nap alatt legfeljebb háromnegyed-egy holdat végezhet el, hozzátehe- tem, több, mint 15 kilométeres gyaloglás mellett. Miután a traktor egy nap alatt közel két heti fogatmunkát lát el, még a fogattal rendelkező gazdáknak is előnyös, ha a gépállomással szántatnak, mert ezalatt az idő alatt lófogatjukkal elvégezhetik a mélyszántás fogasolását és a korábbi vetéseiket is befejezhetik; Nemcsak gyorsabb a traktor, hanem olcsóbb is. Pécs környékén 300, sőt 500 forintot is elkérnek a fuvarosok egy hold megszántásáért, ugyanakkor a gépállomás 128 forintért elvégzi azt és még meg is fogasol- ja. Ha az egyéni gazdák elmaradt szántásaiknak csak felét géppel végeztetik, akkor 5 és fél millió forintot takaríthatnak meg maguknak egyedül a mi megyénkben. — Milyen teendőik vannak ezzel kapcsolatban a gépállomásoknak? — A termelőszövetkezetekkel kötendő szerződések befejezése után közöljék a hozzájuk tartozó községekkel, hogy az egyénileg dolgozó parasztoknak hány hatasztrális holdat tudnak időben, tavasszal felszántani. A tanácsok és a községi agronómusok pedig segítsék a gépállomásokat abban, hogy minél gyorsabban létrejöjjenek a megállapodások. Utána pedig szervezzék meg, hogy a szántás megindulásával ne kelljen a traktoroknak egyik dűlőből a másikba, majd megint vissza bolyonganiuk. A gépállomások pedig, mivel rövid az idő és az éjszakák egyre melegebbek lesznek, minél több géphez szervezzék meg a kettes műszakot. Tavaszt várva, vizsgáljuk a határt, ahol a déli szél mele ge már megroggyantotta a ha vat. Csurog az eresz, zsugorodik a talaj fehér takarója s egy szép napon semmivé lesz a föl dek párás lélegzetében. De el nők elvtársak, mielőtt széles kedvvel nekivágnátok a szá radó dűlőnek — várjatok egy pillanatra. Csak addig, míg a kocsisok befognak a gépek elé és a szekerekre felzsákolják a magot. . Még az egyéni gazda is hétszer megrágja döntés előtt, hogyan ossza be pár holdját hát egy szövetkezeti elnöknek nem kell-e hetvenhétszer is; amikor százholdak gondját viseli a vállán? Úgy forgatni gazdálkodást, hogy egy-egy hold a legtöbbet fizesse nem kis dolog. A tavaszi árpa a megyei számítások szerint csak tíz mázsa húsz kilós átlagtermést ad holdankint. Nem lenne más szemesterményünk, amely inkább meghálálná a fáradságot?! Hruscsov elvtárs így nyilatkozott erről a XX. kongresszuson: „A tények meggyőzően bizonyítják, hogy a kukorica jó termést hozhat az ország minden övezetében, hogy a kukorica páratlanul álló növényfajta a vetésterület egy hektárjára eső terméshozamot és takarmányegységet tekintve, s a legjobban fizet a termelésre fordított munkáért.. ; Ennek alapján már most minden erővel hozzá kell fogni a vetés előkészítéséhez, kivált a káderek oktatásához, hogy 1956-ban minden szovhoz és kolhoz jó kukoricatermést érjen el.” Ha ez igaz a Szovjetunióban, hát miért ne lenne igazság a híres kukoricatermesztő Baranyában? Az előbb a tavaszi árpát mérlegeltük, most egy hold kukorica termését vigyük: a leghivatalosabb megyei számadatok szerint is négy mázsa tíz kilóval 1 hold kutoricoterméstiól-több szemet nyerünk egy-egy holdról, ha kukorica veszi ót a tavisza árpa helyét. A párt és az országgyűlés három százalékos hozamemelést kért tőlünk, mezőgazdászoktól, dolgozó parasztoktól, szövetkezetektől az ötéves terv első esztendejében. Ha mi kukoricát vetünk tavaszi árpa helyett az nem három, nem is harminchárom, hanem negyven százalékos hozamemelést jelent! Képzeljék el elnök elvtársak, mi történne azzal az emberrel, aki egy esztendő alatt három és fél milliós kárt okozna a baranyai szövetkezeteknek? Vészes gyorsasággal tartóztatnák le és hoznának felette ítéletet s nem sajnálná senki sem. Nos, éppen hárommillió-hatszázezer forint jövedelemtől esnének el a tsz tagok, ha idén is 1750 hold ta vaszi árpát vetnének 1750 hold kukorica helyett. S ugyanakkor egy hold tavaszi árpa terméséből csak 180 kiló disznóhúst állíthatunk elő, de ugyanennyi kukoricaföldéből 275-öt. A tavaszi árpa miatt így elvesztett 1662 mázsa sertéshúsból termelőszövetkezeteink kiegyenlíthették volna körülbelül félévi beadási kötelezettségüket. Szabad mégegyszer ilyen alkalmat elszalasztanunk?! A föld nem rétestészta — hiába akarnánk kihúzni, hogy több takarmány jusson a jövedelmező állattenyésztéshez — föld nem nyúlik. Abban van a furfang, hogy ugyanakkora területről miként hozhatnánk le többet. S mihelyt idejutunk, a kukorica jöhet számításba elsőnek, másodiknak, harmadiknak — semmi más. Az idén szilárdabb a munkafegyelem, mint az előző években és több munkáskézre számíthatunk. Bátran vessünk tehát kukoricát! Most már több az Univerzál-gép és tapasztalataink is nagyobbak, mint egy évnek előtte. Ez is arra biztat: vessünk több kukoricátl Már csak azért is, mert a kukoricából kövérdisznó lesz, zsír lesz — de a zabtól csak a lovak nyerítenek. Az az érvelés, hogy az árpában több a fehérje *— gyönge, mint a harmat. Egy holdról ugyanis 16 kilóval több fehérjét kapunk, ha kukoricát vetünk belé, mintha tavaszi árpát termelnénk rajta. S még egy dolgot, mielőtt lezárnám soraimat. A kései kitavaszodás most egyrakásra zsúfolja százezer hold ősszel elmaradt felszántását a tavasziak elvetésével. Időt nyer és lélegzethez jut az a szövetkezet, amely a legelsőnek vetendő tavaszi árpa és zab helyett az áprilisban sorra kerülő kukorica mellett állapodik meg. Volt idő mikor sokan megpróbáltak okosabbak lenni a gazdáknál s íróasztal mellől, körlevelekkel gondolták előremozdítani a nagy terméseket. Mi nem mondjuk, hogy most aztán pokolra a tavaszi árpával meg a zabbal. Mi csak arra kérjük a tsz elnök elvtársakat — gondolkodjanak el az olvasottakon, mielőtt széles, kedvvel megkezdenék a tavaszi vetést. Segít az álfam — vess hibridkukoricát! Még a falu legvénebbjei sem emlékeznek olyan keserves kukoricatörésre, mint a tavalyi volt. Sátorhelyen például kocsik helyett halászcsónakokkal mentek a kukoricaföldekre, mert másképp menthetetlenül elsüllyedtek volna. A nedves időjárás nemcsak a betakarítást nehezítette meg, de nagyon lerontotta a kukorica minőségét is. Rengeteg a penészes és nigróspórával fertőzött cső. Nem kétséges, ha nem szerzünk jó vetőmagot, ez leronthatja idei termésünket is. Bár az ősz egyformán csapadékos volt az egész országban — mégis lesz jó vetőmag! A kormány nemcsak arról gondoskodott, hogy az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben elegendő, kiváló csiraképességű kukorica vetőmagot állítsanak elő, hanem arról is, hogy ez bővebben termő is legyen az eddigieknél. A most megindult kukorica vetőmagcsere akció során ugyanis hibrid vetőmaghoz jutnak a gazdálkodók. Mi ez? Két bőven termő fajtának, a Fleischmann-féle lófogunak és az Aranyözönnek keresztezéséből jön létre a mindkettejüknél gazdagabb termést hozó, az országban legjobb Óvári 5-ös hibrid. Persze, ez csak szavakban és leírva megy ilyen egyszerűen: a kikísérletezésbe és a mag előállításába sokszázezer forintot ölt parasztságunk bő termése érdekében az állam. Gondoljunk csak arra, hogy minden mázsa hibrid magért másfél mázsa kukoricát ad vissza előállítójának az állam és tetejébe a címerezésért még 300 forintot fizet holdanként. A csereakció során még sem számolja fel ezeket a költségeket, hanem kilóért kilót cserél. Egy kiló száraz morzsolt- kukoricáért egy kiló hibridmagot kap, aki résztvesz a csereakcióban. Akinek kukoricája nincs, árpáért, zabért, búzáért, rozsért is cserélhet, a megfelelő átszámítás szerint. Érdemes a cserét nyélbeütni: a szabadszentkirályi Kossuth tsz-ben egymás mellett művelték a hibridmaggal és a közönséges maggal vetett kukoricatáblákat. A hibridmagból termett csövei egynegyeddel hosszabbak és teltebbek voltak a másikénál. Az egyénileg dolgozó parasztok igényeit a helyi tanács, a szövetkezetét a járási tanácsok mezőgazdasági osztályai írják össze. A Termény forgalmi Vállalat gondoskodik arról, hogy mire eljön a vetés ideje, a hibrid minden termelőhöz eljusson. A nagyeszű Heine András meg a bűzavetés A járási ügyészség munkatársadnak egybehangzó véleménye szerint a széles szigetvári járásban még soha sem hordott olyan agyafúrt kulákot a hátán a föld, mint amilyen a vásárosbéci Heine András. A helybéli vegyeskereskedés, két cséplőgarnitúra, egy darálómalom, valamint egy autó volt tulajdonosa, „szükség esetén" attól sem riadt vissza, hogy nyáron a gép mellől lopas- son a vásárosbéci gazdák gabonájából. A lopott búzát némi haszonkulcs lefölözésével borrá cseppfolyósította, egynémely enyveskezű és szomjastorkú •cséplőmunkás nagy gyönyörűségére. Egyszóval, dörzsölt egy ember volt, aki mindent tudott és még titokban lappangó dolgára az őszi vetések idején tette fel a koronát ősszel ugyanis a községben tagosí- tottak. Az újonnan kialakított szövetkezeti táblákba beleesett Heine öt holdja is, melyet eddig kishaszonbérben mű- veltetett másokkal. Meghallván a föld- rendezés végeredményét, kereken kijelentette: márpedig ő be nem veti a másik dűlőben kimért földet. Adják ki a szövetkezet tábláinak kellős közepéből az ő öt holdját — akkor majd vet. Már- csak azért is méltányos ez — úgymond — mert az új földeket semmire sem használhatja. Szó-szót követett, míg- csak ki nem bújt a -ög a zsákból. KifnnyU derült, hogy az öt holdat pontosan abban a dűlőben kapta meg, amelyben annakidején saját maga is visszatartott kukoricaföldnek egy holdat. — Nyilván — nem a legrosszabbat válaszotta akkor sem. Nó, kutyaszorítóba kerülvén, most már itt csakugyan vetni kell, gondolhatnék ezekután. Heine azonban nem azért volt híres a roppant nagy eszéről, hogy egykönnyen beadja derekát. Hon- nan-honnan sem, de szabályos orvosi bizonyítványt kerített elő, ami körülbelül azt igazolja, hogy ha megfogja az ekeszarvát, akkor rongált egészségi állapota mentem sírba dönti. Egyszóval — vesse be földjét az gabonával, aki nem fél a hirtelen elhalálozástól a barázda széliben. Az orvosi bizonyítvány a. még a járási ügyészt is meghökkentette HCHSV& egy pillanatra. Nem tudni, milyen kitemmUmenetele támadt volna a dolognak, ha Heine nagy-nagy ravaszkodásában el nem gáncsolja véletlenül — saját magát. Történt ugyanis, hogy amikor az említett búza-orrgazdaságért is elővették, a várható büntetés mérséklése végett kijelentette: ő már tulajdonképpen nem is egyéni kulák, hanem tsz-kulák, merthogy a palajpusztai szövetkezet egyre invitálja: jöjjön el hozzájuk dolgozni. Ha minden jól megy — azok kimentik őt még a kulákság alól is. — Aztán milyen munkára alkalmaznák — üti fel a fejét az ügyész. ‘— Daráló-malmosnak, meg kovácsmesternek, kéremszépen;; ■ — És tud maga mellé segítséget adni a csoport? — Már hogyan tudna, — emeli kérkedve önmaga becsét a kulák — hiszen alig vannak egypáran. Azért volna énrám ott égető szükség, mert mindent egymagámnak kellene elvégezni.:; — Ügy?! Hát ha a darazsákolás, meg az ötkilós kovácspöröly emelgetése nem viselné meg egészségét, akkor a jóval könnyebb szántás-vetés sem árthat! t Heine észrevette ugyan a nagy melléfogást, de későn. A kenyérgabona vetés elszabotálójára kerek egy esztendőre rácsapódott a börtönajtói
