Dunántúli Napló, 1956. febuár (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-16 / 40. szám

DUNÁNTÚLI A MAI SZÁMBAN: A Szovjetunió Kommunista Pártjának kongresszusa. (1.—Z. o.) — Külföldi hírek. (2. o.) — Vájártanulók. (2. o.) — Uj életet kez­denek. (3. o.) — Aranylakodalom. (3. o.) — Uj belépők. (3. o.) — Megkezdődtek az elő­készületek a Nemzetközi Nőnap megünneplé­sére. (4. o.) — A szerkesztőség postájából. (4. oldal.) MDP BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK XIII. ÉVFOLYAM, 40. SZÁM ARA: 50 FILLÉR CSÜTÖRTÖK, 1956 FEBRUÁR 16 Szavak és tettek „Gyakrfti mondottam és újból ismétlem: Nincs semmi, amit ne tennénk meg az egész világ igazságos békéjének elő­mozdításáért. Azonban tudjuk, hogy a tettek számítanak, nem csupán a szavak“ — ezeket a sorokat nagytekintélyű szemé­lyiség vetette papírra. Maga Dwight D. Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke írta Bulganyin elvtársnak január 27-i válaszlevelében. Való igaz, hogy az amerikai elnök nem először beszélt kor­mányának hő békevágyáról. Amit pedig a szavak és a tet­tek viszonyáról mondott — az­zal csak mélységesen egyet le­het érteni. Régi igazság: a sza­vak próbája — a tett. Nem is akarjuk most vitat­ni az Egyesült Államok elnö­kének jóhiszeműségét. Hiszen néhány héttel ezelőtt nem Eisenhower elnök, hanem „csupán“ külügyminisztere, John Foster Dulles jelölte meg az amerikai diplomáciai „mű­vészet’1 alfáját és ómegáját ab­ban, hogy a világot állandóan a . háború szakadékénak szélén“ kell tartani. Ez a kijelentése világszerte magasra korbácsol­ta a felháborodás hullámait. Dehát nem az elnök, hanem „csupán“ a külügyminiszter beszélt a „szakadék politiká­ról.1’ Tény, hogy amikor a vi­haros nemzetközi tiltakozás miatt már az amerikai vezető körökben is aggódni kezdtek — Eisenhower elnök határo­zottan kijelentette, hogy — ö nem is olvasta külügyminiszte­rének nyilatkozatát. Az elnök csupán annyit fűzött a dolog­hoz, hogy „Dulles a legjobb külügyminiszter, akit valaha ismert“. No, és persze azt is lehetne mondani a „haláltánc- diplomáciájának“ meghirdeté­séről, hogy ezek — csak sza­vak. S mint tudjuk, nem a szavak, hanem a tettek számí­tanak. A tettek. Nemrégiben Eisen­hower elnök javaslatára az amerikai kongresszus újabb ezer millió dollárral felemelte a már amúgyis csillagászati számokat érő katonai költség- vetést. Dehát csak kellett vala­milyen határozott választ adni arra a vésztjósló „vörös manő­verre’1, hogy hatszáznegyven- ezer fővel csökkentették a szovjet fegyveres erők létszá­mát és kilencezerhatszáz millió rubellel alacsonyabbra szabták meg ü katonai előirányzato­kat? És mi mindenre telik a fel­emelt amerikai katonai költ­ségvetésből? Még léggömbökre is. ... Léggömbök. Oh, milyen kedves! Gyermekkorunk szí­vet melengető emlékeit idéző, színes, könnyed, lebbenő jó­szágok. A városliget jut eszünkbe, a mutatványos bó­dék. — Szinte nyelvünkön érezzük az olvadó vattacukor édes ízét. Milyen békés hangu­lat! De álljunk meg! Hiszen csak nem foglalkoznak ilyen játszi dolgokkal a pentagonban? Nem, pérsze, hogy nem játsza­nak. Halálosan komoly dolog­ról van szó. 1956 január 18-án a szlovákiai Levoca közelében e§y csehszlovák utasszállító repülőgép összeütközött egy amerikai léggömbbel. A gép ^zuhant — 22 ember életét vesztette. Huszonketten meg­haltak — huszonkét család gyászol. Ez nem játék, — ez gyi’kosság! És egyazon hely­ről parancsolták útjára azo­kat a léggömböket is, amelyek két magyar pilóta halálát okozták. Ezerhatszáz köbméter robba­nógáz emeli magasba a lég­gömbök több mázsás terhét. A ballonok drága műszaki fel­szerelést, bonyolult gépezete­ket hordoznak. Egy-egy ilyen ballon hozzávetőlegesen ötven­ezer amerikai dollárba kerül. Dehát mire való mindez, mi­ért veri magát az amerikai kormány ilyen nagy költségek­be? Oh, semmi az egész! „Lég­köri megfigyelések11 a geofizi­kai év keretében — mondják az Óceánon túli feladók; A washingtoni külügymi­nisztérium szóvivője a napok­ban közölte: „Az Egyesült Ál­lamok légiereje még a múlt hónapban bejelentette, hogy fokozottabb ütemben hajtja végre azt a programját, amely­nek keretében tudományos légkörkutatási célokból, mű­szerekkel ellátott léggömböket eresztenek fel nagy magasság­ba. Ezt a programot a nem­zetközi geofizikai év keretében folytatják.“ így az amerikai külügyminisztérium. De csak­hamar rájöttek, hogy légierők „tudományos tevékenysége1' mögül túlságosan kilátszik a lóláb. Ezért nagy sietve nyilat­kozott az amerikai meteoroló­giai intézet is. Február 5-én bejelentette, hogy megkezdte „a felsőbblégrétegek tanulmá­nyozását“. Ám az amerikai hivatalos körök mindmáig mé­lyen hallgatnak arról, miért érdeklődnek olyan szenvedé­lyesen éppen a Szovjetunió és a népi demokratikus országok területe felett húzódó légréte­gek iránt. Csak sajnálni lehet, hogy a komoly tudományos múltra visszatekintő amerikai meteorológiai intézetre ilyen gyászos szerepet osztottak ki ebben a csúnya játékban. De sem a hírhedt szabad Európa Rádió cégére, sem pedig a „meteorológiai“ spanyolfal nem rejtheti el a gyilkos lég­gömbök igazi feladóit. A hazúg embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát — tartja a régi és bölcs köz­mondás. Ez történt most a meteorológusok hátamögé hú­zódó léggömberegetőkkel. Csü­törtökön a szovjet külügyminisz térium sajtóértekezletet rende­zett, ahol bemutattak több tu­cat szovjet terület felett elfo­gott amerikai léggömböt, mű­szaki felszerelésével együtt. Az ott összegyűlt több mint száz szovjet és nyugati újságíró sa­ját szemével győződhetett meg arról, hogy a léggömbökön nyoma sincs olyan berendezés­nek, amellyel megfigyelhető lenne a légnyomás, a hőmér­séklet és a levegő nedvesség- tartalma. Ezzel szemben mind­azok az eszközök megtalálha­tók, amelyek segítségével rá­dióval irányított légifényképe­zés révén felderítést lehet vé­gezni. A sajtótudósítók arról is meggyőződhettek, hogy a lég­gömbök és berendezésük az Egyesült Államokban készül­tek. Szétpukkant a hazugságlég­gömb. Nem csoda hát, hogy a Szovjetunió és a népi demo­kratikus országok erélyes til­takozása és a nemzetközi köz­vélemény növekvő felháboro­dása hatására az amerikai kül­ügyminisztérium kezd vissza- kozót fújni. Az ilyenfajta tettek, mint az amerikai léggömbakció, sem­miképpen sem az amerikai kormány „hő békevágyáról“ tanúskodnak. Ez ugyanúgy provokáció tettekben, mint ami­lyen az amerikai külügymi­niszternek a „szakadék-politi­káról“ szóló nyilatkozata — szavakban. Ha az amerikai külpolitika irányítói el akar­ják kerülni, hogy a világ köz­véleménye ilyen összefüggés­ben lássa a washingtoni sza­vak és tettek egységét, akkof le kell vonniok a csúfos ku­darcba fulladt léggömb akció­juk tanulságait. Köves Tibor A Szórj4*1 unió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa Moszkva (TASZSZ): A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa szer­dán folytatta munkáját. A reggeli ülésen, amelyen I. V. Kapitanov elvtárs elnökölt, az SZKP Központi Revíziós Bizottságának elnöke, P. G. Moszkatov elvtárs előterjesztette a bizottság jelentéséin. P. G. Moszkatov: Pártunk még erősebben és összeforrottabban érkezett el XX. kongresszusához Az előadó a párt költségve­tésének állapotát jellemezve rámutatott, hogy az eszközök zömét pártpropagandára és agitációra, a pártkáderek kép­zésére és átképzésére, a párt­könyvtárak fenntartására for­dítják. Évente 50 000 propagan­dista nyer átképzést csupán helyi rövid tanfolyamokon és szemináriumokon. Száznegy­venkilencezer ember, ezenbe- lül nyolcvanezer párttag, har­mincháromezer Komszomol-tag és harminchatezer pártonkí- vüli elvtárs tanul a marxiz- mus-leninizmus egyetemeinek 288 esti tagozatán. A XIX. pártkongresszus óta több, mint 34 ezer pártmunkást képeztek ki a területi és határterületi pártbizottságok pártiskoláiban és egyéves tanfolyamain, va­lamint az SZKP Központi Bi­zottságának pártfőiskoláján és — A Központi Bizottság ve­zetésével végrehajtott nagy­szabású politikai és gazdasági intézkedések — mondotta, — még jobban megerősítették a szocialista rendet, még jobban megszilárdították a munkás- osztály és a parasztság szövet­ségét, a Szovjetunió népeinek barátságát. Furceva elvtársnő a moszk­vai városi pártszervezet tevé­kenységét jellemző, ékesen szóló tényeket sorolt fel. A város ipara határidő előtt tel­jesítette ötödik ötéves tervét, s terven felül több, mint 18 mil­liárd rubel értékű terméket ál­lított elő. Az ipari termelés színvonala a változatlanul maradt terme­lési területen 69 százalékkal, a munka termelékenysége pe­dig 47.6 százalékkal emelke­dett. A- főváros ipara még nagy tartalékokkal rendelkezik. A moszkvai városi pártszervezet ezért azt a feladatot tűzte ki, hogy a legközelebbi években a rendelkezésre álló gyártási területen hozzávetőleg kétsze­resére kell emelni az ipari ter­melést. Ezt új, tökéletesebb gyártási eljárások alkalmazá­sával és az üzemi termelés jobb megszervezésével kell biztosítani. Furceva felszólalásának je­lentős részében a lakásépítés kérdéseivel foglalkozott. Az el­múlt öt év leforgása alatt Moszkvában négymillióhárom- százötezer négyzetméter lakóterület épült. A városban azonban továbbra is komoly a lakásprobléma. A hatodik öt­éves tervben kilencmillió négy­zetméter lakóterületet, kettő­száz iskolaépületet, tizenhét­ezer ágy elhelyezésére alkal­a társadalomtudományi aka­démián. Moszkatov elvtárs kitért ar­ra, hogyan vizsgálják meg a pártszervek a dolgozók levele­it és panaszait. Hangoztatta, hogy a pártszervek kezdenek nagyobb figyelmet fordítani er­re, operatívabban oldják meg a levelekben és panaszokban felvetett kérdéseket. Az előadó a továbbiakban megjegyezte, hogy az utolsó két évben a pártellenőrző bi­zottság jelentősen megjavítot­ta a párttagok bejelentésének megvizsgálását és a személyi ügyek elbírálását. A pártelleri- őrző bizottság megszüntette azokat a hiányosságokat, ame­lyeket annakidején a Köz­ponti Bizottság felfedett; ezek közé tartozott például, hogy egyes esetekben a párttagok személyi ügyeit nem az ő je­mas kórházakat, összesen hu­szonkettőezer személy befoga­dóképességű filmszínházakat, stb-t szándékoznak építeni. Az a megtisztelő feladat hárul a fővárosi építőkre, építészekre és szobrászokra, hogy Moszk­vában felépítsék Vlagyimir II- jics Leninnek, a szovjet ál­lam és a Kommunista Párt megalapítójának pompás em­lékművét: a Szovjetek Palotá­ját. Hatalmas városrendezési munkálatokat terveznek. Kü­lönös figyelemre érdemes a Sztavropol—Moszkva gázveze­ték építése, amelyet már eb­ben az évben be kell fejezni. Furceva befejezésül el­mondotta, hogy a moszkvai párt A következő felszólaló F. R. Kozlov (leningrádi pártszer­vezet), rámutatott azoknak a határozatoknak óriási jelentő­ségére, amelyeket az SZKP Központi Bizottságának teljes ülésein az utóbbi időben hoz­tak — a párt különös gonddal fordult a nehézipar minden­irányú fejlesztése felé. A párt Központi Bizottsá­ga idejekorán megvilágította és visszaverte azoknak az ál­közgazdászoknak jobboldali opportunista elméleteit, akik a nehézipar fejlesztési ütemé­nek lassítását javasolták. Kozlov a leningrádi párt- szervezet nevében hálás kö­szönetét mondott az SZKP Köz­ponti Bizottságának azért, hogy leleplezte Beriját és cinkos­társait, a nép esküdt ellensé­geit. Ezek az ellenségek a le­ningrádi pártszervezet meg­gyengítése és kádereinek be­lenlétü'kben vizsgálták meg, vagy pedig a bizottság létszá­ma nem volt teljes egyes ügyek elbírálásánál. Pártunk — mondotta befe­jezésül Moszkatov elvtárs, — még összeforrottabban és esz­meileg edzettebben étkezett el XX. kongresszusához. Nem kétséges, hogy a kongresszus valamennyi határozatát aktí­van és harcosan fogja végre­hajtani az egész párt, az egész munkásosztály, kolhozparaszt­ság és a népi értelmiség nagy hazánk további felvirágoztatá­sa érdekében. A kongresszus ezután áttért az SZKP Központi Bizottsága és a Központi Revíziós Bizott­ság beszámolójának megvitatá­sára. J. A. Furceva elvtársnő (moszkvai városi pártszervezet) kapta meg a szót. szervezet a XX. pártkongresz- szus napjaiban összeforrottab­ban, mint valaha, tömörül a Kommunista Párt lenini köz­ponti bizottsága köré. A kom­munisták a főváros összes dol­gozói, erejüket és energiáju­kat nem kímélve küzdenek a hatodik ötéves tervben kitű­zött feladatok megoldásáért. Ezután Kiricsenkoemel­kedett szólásra, akit a jelenlé­vők melegen fogadtak. Beszé­de elején megvonta azoknak az eredményeknek mérlegét, amelyeket a párt a XIX. kong­resszus óta ért el, majd rátért az Ukrán SzSzK gazdasági és kulturális építésének kérdé­seire, feketítése céljából összetákol­ták az úgynevezett „leningrá­di ügyet", kárt okoztak pár­tunknak. Berija bűnös tevé­kenységének leleplezésével a központi bizottság érvénytele­nítette a leningrádi pártszer­vezetet ok nélkül ért vádat, elősegítette a párttagok aktív közreműködését a kommunista építés feladatainak eredményes megoldásában. A leningrádiak lelkesedéssel dolgoztak a párt által kitűzött feladatok meg­oldásán — mondotta a továb­biakban a szónok. — Lenin- grád és a leningrádi terület ipara eredményesen befejezte az ötödik ötéves tervet. Ez alatt az idő alatt az ipar ösz- szes termelése 87 százalékkal növekedett. A gyárak az élen­járó technika legjobb vívmá­nyainak színvonalán álló ké- szülékek és mechanizmusok százainak gyártására rendez­kedtek be. Kozlov elvtárs a leningrádi ipar további fejlődésével fog­lalkozva megállapította, hogy pontosabban meg kell szabni a legfontosabb iparágak pro­filját. Véleménye szerint Le- ningrádban nem célszerű fej­leszteni a fémigényes és arány­lag egyszerű készítmények gyártását. A mimsztériumokj- nak gondoskodtok kell a vál­lalatok profiljának megőrzésé- rőli N. S». Patolicsev: Bjelorusszia két év alatt megkétszerezi a hús és tej termelését N. Sz. Patolicsev (a (Bjelorusez SzSzK Pártszerve­zete) arról beszélt, hogy orszá­gunk politikai, gazdasági és kulturális fejlődésének ered­ményei a kommunizmus út­ján tett újabb óriási lépésről tanúskodnak. Ezeket a sikere­ket a párt Központi Bizottsá­gának fáradhatatlan, leninien elvhű és kollektív munkája ré­vén értük el. Mi, kommunis­ták, minden erőnkkel támo­gatjuk, helyeseljük ezt a part­vonalat és azt kívánjuk, hogy lenini Központi Bizottságunk a párt és a szovjet állam irá­nyításának nagy és bonyolult munkájában továbbra is úgy dolgozzék, mint mo«t, elvhűen és kollektiven, Bjelorusszia ékáítszervezete nagy munkát véglett sorainak bővítése és tömörítése céljá­ból, a gazdasági és a kulturá­lis építés irányítása színvona­lának emelése céljából s ért is el bizonyos eredményeket. Az ipar határidő előtt befejezte ötéves tervét. A termelés öt év alatt több, mint kétszeresé­re emelkedett. Nagyot fejlő­dött a gép- és a szerszámgép- gyártás. Jelentősen megnövekedett a burgonya, a zöldségfélék, a tej a hús és különösen a kender termelése. A köztársaság körül­belül két év alatt teljesíti az ötéves tervnek azt az előirány­zatát, hogy a kolhozokban meg kell kétszerezni a hús és a tej termelését. A szónok ér­dekes adatokat közölt a mező- gazdasági artelek fejlődéséről: Bjelorussziában 1955-ben 650 kolhoz jövedelme egy-két mil­lió rubel között, 110 kolhoz jövedelme két-három millió ru­bel között, 64 kolhoz jövedel­me három-öt millió rubel kö­zött és 12 kolhoz jövedelme öt­tizenhat millió rubel között mozgott. Patolicsev elvtárs felhívta a figyelmet az állami tervbizott­ság és a Szovjetunió mezőgaz­dasági minisztériuma munká­jának hibáira, s megállapította hogy azok a népgazdasági ágak fejlődésének megtervezésénél rosszul veszik figyelembe 'a különböző vidékek sajátossá­gait. (Folytatás a 2, oldalon) J. A. Furceva: A hatodik ötéves tervben kilenc millió négyzet- méter lakóterületet építenek Moszkvában F. fi. Kozlov: A leningrádiak lelkesedéssel dolgoztak a párt által kitűzött feladatok megoldásán

Next

/
Thumbnails
Contents