Dunántúli Napló, 1956. febuár (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-15 / 39. szám

VnÁGPROLETÁBJATECYtJÜLJETEíCl DUNÁNTÚLI A MAI SZÁMBAN: Megnyílt a Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak XX. kongresszusa. (1.—2. o.) — A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága 5. ülésének határozata. (2. o.) — Egyezség pohár mellett. (4. o.) — A MÁV pécsi igazgatóságá­nak felhívása. (4. o.) — A szerkesztőség pos­tájából. (4. o.) BARANYA MEGYEI BIZOTT/AC A'N A K LAPJA XIII. ÉVFOLYAM, 39. SZÁM ARA: 50 FILLER SZERDA, 1956 FEBRUÁR 15 Megnyílt a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa Moszkva (TASZSZ): A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa ked­den délelőtt a nagy Kreml palotában megkezdte munkáját. A Szovjetunió minden részéből összesereglett küldötteken kívül számos vendig 1» megjelent: ipari vállalatok dolgozói, élenjáró mezőgazdasági dolgozók, állami és pártfunkcionáriusok, a tudomány és a kultúra munkásai. A kongresszust N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának első titkára nyitotta meg. A XIX. pártkongresszus óta eltelt időszak alatt — mondotta Hruscsov, — elveszítet­tük a kommunista mozgalom nagy tekintélyű személyiségeit: Sztálint, Gottwaldot és To- kudát, Hruscsov javasolta, hogy emléküknek felállással adózzanak. A jelenlévők felemel­kedtek helyükről. Hruscsov ezután közölte, hogy megjelentek a kongresszuson számos ország kommu­nista és munkáspártjának képviselői is. A küldöttek melegen üdvözölték a külföldi ven­dégeket. A kongresszus vezető szerveinek, — elnökség, titkárság_ szerkesztőbizottság, mandá­tumvizsgáló bizottság — megválasztása után elfogadták a XX. pártkongresszus alábbi na­pirendjét: 1. Az SZKP Központi Bizottságának beszámolója. Előadó: N. Sz. Hruscsov, a Köz­ponti Bizottság titkára. 2. Az SZKP központi revíziós bizottságának beszámolója. Előadó: P. G. Moszkatov.a központi revíziós bizottság elnöke. 3. Az SZKP XX. kongresszusának irányelvei a Szovjetunió népgazdaságának fejlesz­tését célzó 1956—1960. évi hatodik ötéves tervről. Előadó: N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. 4. A párt központi szerveinek megválasztása. Ezután a megjelentek viharos tapsa közben N. Sz. Hruscsov megkezdte a beszá­molót a napirend első pontjáról. A Központi Bizottság beszámolója az SZKP XX. kongresszusán A?. Sz. Hruscsovnak, az SZKP Központi Bizottsága első titkárának előadói beszéde Az SZKP XX. kongresszu­*án. kedden N. Sz. Hruscsov, 9 Központi Bizottság első tit­kára mondta el a párt Köz­ponti Bizottságának beszámo­lót. N. Sz. Hruscsov a XIX. és 9 XX. pártkongresszus között *ltelt időt, a párt által végzett ^unka terjedelmét, valamint 9''■oknak az eseményeknek a klentőségét illetően, amelyek 9 beszámolási időszak alatt őr- tágunkban és határainkon túl ‘órténtek, úgy jellemezte, mint egyik legfontosabb idősza­kot az SZKP történetében, j^nak a harcnak a történeté­in. amelyet a párt hazánk ?ata'roának gyarapításáért, a jP^munista társadalom felépí­tőért, a világ békéjéért vív“. ,.X. Sz. Hruscsov beszámoló­dnak első részében a Szovjet- fbtó nemzetközi helyzetével kozott. „Korunknak az a ? ’ellemvonása, hogy a szo- >la1izmus kilépett egy ország Íreteiből és világrendszerré halt. A kapitalizmus erőtlen- bizonyult arra, hogy meg- i , dálvozza e világtörténelmi t. "aniatot. Megcáfolhatatlan l^nyé vált, hogy egyidejűleg egymással ellentétes világ- =>sági rendszer létezik: a ^o^aiista és a szocialista gaz- ^./óvi rendszer s ezek külön- u :’ö törvények szerint és el­ites irányban fejlődnek“. A XIX. pártkongresszustól a Xx. pártkongresszusig tér­idő időszakot a Szovjetunió, valamint az összes szocialista Országi népgazdaságának hatalmas fellendülése jel­,emzi. v Hruscsov 1929-től kez- j, oóleg összehasonlította a fe"0y.ietunió ipari termelésének gj’óbési ütemét a tőkés orszá- ‘Pari fejlődésének ütemé- J'1, s rámutatott: ezekből az ■jLatykból látható, hogy a I ?vjetunió huszonhat év alatt ‘‘th ^almas veszteség ellenére, vjJryyet a háború a népgaz- h^Rnak okozott, több mint hiruSZoi'osára növelte ipari ter- kJését- mialatt a rendkívül Sßv ö feltételek között lévő yesült Államok csupán va­lamivel több mint kétszeresére tudta növelni termelését. A kapitalista világ ipari össz­termelése nem egészen kétsze­resére növekedett. A népi de­mokratikus országok is jelen­tősen megelőzték a kapitalista államokat az ipari termelés növekedésének ütemét tekint­ve. A Szovjetunió az ipari ter­melés volumene szempont­jából már most a második helyet foglalja el a világon. Mind hatalmasabb lesz a szo­cialista rendszer ipari bázisa. Az előadó megállapította, hogy „a szocializmus országai­nak fejlődését teljes önállósá­guk és mind politikai, mind gazdasági függetlenségük jel­lemzi ::: A szocializmus országai a testvéri együttműködés szá­lait erősítve önzetlenül se­gítik egymást a gazdasági fejlődésben. N. Sz. Hruscsov a tőkés or­szágok helyzetét jellemezve megállapította, hogy a kapita­lista világgazdaság igen egyen­lőtlenül fejlődik és ingatagabb mint volt. Az Egyesült Álla­mokban a háború utáni idő­szak alatt háromszor csökkent jelentősen a termelés, ráadásul 1948 végétől a kapitalizmus­nak ebben a legfőbb országá­ban gazdasági válság kezdett kibontakozni, s ezt a válságot a koreai háborúval összefüggő fokozott fegyverkezési hajsza állította meg. A tőkésországok többségének bizonytalan pénz­ügyi helyzete, sok ország ag­rárválsága. a kapitalista orszá­gok világkereskedelmének pangása egészíti ki ezt a képet Tovább mélyül a kapitalizmus általános válsága. N. Sz.. Hruscsov megállapí­totta, hogy „az Egyesült Államok kezdi elveszteni azt a monopól- belyzetct, amelyet a kapita­lista világpiacon az első há­ború utáni években elfog­lalt“, A kapitalista világpiacon új­ból megjelent Nyugat-Német- ország és Japán. Ezek az or­szágok akárcsak Anglia és Franciaország, jóformán visz- szaszerezték háborúelőtti pozí­cióikat a világpiacon. A tőkés országok között mind nagyobb erővel lángol fel a gazdasági harc. N. Sz. Hruscsov megállapí­totta: a piac-kérdés még job­ban kiéleződött azzal, hogy a kapitalista világpiac határai az új, egyre fejlődő szocialista piac megjelenése folytán mind­inkább összeszűkülnek. Ezen­kívül a gyarmati elnyomás alól felszabadult, gazdaságilag elmaradott országok is hozzá­látnak iparuk megteremtésé­hez. N. Sz. Hruscsov hangsú­lyozta, hogy a tőkés országokban szünte­lenül éleződnek a társadalmi ellentétek. A munkásosz­tály mind határozotabban foglal állást az alapvető po­litikai kérdésekben. A továbbiakban N. Sz. Hrus­csov elemezte a nemzetközi kapcsolatban végbement folya­matot. „Döntő jelentőségű — mutatott rá, — hogy szünte­lenül növekednek a szocializ­mus, a demokrácia és a béke erői, a nemzeti felszabadító mozgalom erői. Ez idő alatt a Szovjetunió, a Kínai Népköz- társaság és a többi szocialista ország külpolitikai állásai még lobban megszilárdultak, tekin­télyük megnövekedett és nem­zetközi kapcsolataik nagymér­tékben kiszélesedtek. A szocia­lizmus nemzetközi tábora egy­re növekvő befolyással van a világesemények alakulására. Ugyanakkor egyes hatalmak reakciós, militarista körei to­vábbra is „erő-politikát“ foly­tattak. N. Sz. Hruscsov aláhúzta, hogy a béke erői az utóbbi évek­ben jelentősen gyarapodtak. „A nemzetközi élet porond­ján — mondotta — hatalmas „béke övezet" alakult ki amely felöleli Európa és Ázsia szocialista és nemszocialista békeszerető országait. Ez az övezet majdnem másfélmil- liárd lakosságú, azaz itt él a földkerekség lakosságának többsége“. A békeharcban — mutatott rá N. Sz. Hruscsov — rend­kívüli jelentőségű a munkás- osztálynak. szakszerveze­teinek és politikai párt­jainak egysége. „A békeharc érdekei azt kö­vetelik, hogy félretéve a kölcsö­nös vádaskodásokat, megtalál­juk az érintkezési pontokat és ezen az alapon kidolgozzuk az együttműködés alapjait. Emel­lett lehetséges és szükséges az együttműködés a szocialista mozgalom olyan csoportjaival is, amelyek a szocializmusba való átmenet formáiról más nézeteket vallanak, mint mi.“ Az előadó rámutatott, hogy az utóbbi évtizedben az impe­rializmus vereséget szenvedett Keleten is, ahol „összeomlanak a kapitalizmus évszázados tar­tópillérei és a népek mind bát­rabban veszik kezükbe sorsuk eldöntését“. A legutóbbi évtizedekben a gyarmati és félgyarmati füg­gésből több mint 1200 mil­lió ember, azaz a földkerek­ség lakosságának majdnem a fele szabadult ki. N. Sz. Hruscsov így folytat­ta: „A nagyhatalmak sorába került a népi Kína és a füg­getlen Indiai Köztársaság. Sze­münk láttára lendül fel a dél­kelet-ázsiai országok, az arab Kelet politikai és gazdasági élete. Megkezdődött az afrikai népek ébredésének folyamata. Fokozódott a nemzeti felszaba­dító mozgalom Brazíliában. Chilében és más latin-ameri­kai országokban.:. Most már napirendre került az egyik legélesebb és leg­időszerűbb kérdés: a szé­gyenletes gyarmati rendszer teljes felszámolása.“ Az SZKP Központi Bizott­ságának első titkára rámuta­tott arra, hogy a volt gyarma­tok és fél gyarmatok népei, mi­után kivívták a politikai sza­badságot, független nemzet- gazdaságuk megteremtéséhez modem berendezést kaphat­nak „a szocializmus országai­tól és ezért nem kell semilyen politikai vagy katonai jellegű kötelezettséggel fizetniök.“ De „továbbra is gyarmati, vagy félgyarmati függőségben él az afrikai kontinens nagy­része, egyes ázsiai, valamint közép- és dél-amerikai or­szágok.“ Növekednek az ellentétek cs fokozódik a harc a gyarma­tosító hatalmak között a be­folyási övezetekért, a nyers­anyagforrásokért és az érté­kesítési piacokért. „A SEATO, a bagdadi szer­ződés .— emelte ki N. Sz. Hruscsov, — nemcsak agresz- szív katonai és politikai cso­portosulás, hanem a leigázás eszköze, az elmaradott orszá­gok gyarmati jellegű kizsák­mányolásának új formája is... Az a harc, amelyet a keleti országok népei a tömbökben való részvétel ellen folytatnak — harc a nemzeti függetlensé­gért." A szónok ezután jellemezte a Szovjetunió szerepét a béke és a nemzetközi biztonság •’’"""-üárdításáért vívott harc­ban „A Szovjetunió békés kez­deményezése a nemzetközi események menetére óriási hatást gyakorló egyik leg­döntőbb tényező lett — mondotta. — A Szovjetunió békés kezdeményezésének si­kerét az összes békeszerető or­szágok támogatása és közös akciói jelentősen átsegítették. Nem voltak hiábavalónk a bé­keszerető országok és népek erőfeszítései. A háborút kö­vető években először enyhült bizonyos mértékben a nemzet­közi feszültség.“ N. Sz. Hruscsov így folytat­ta: „A Szovjetunió sokat tett azért, hogy a nagyhatalmak álláspontja közelebb kerül­jön egymáshoz. Most az Egyesült Államokon, Angli­án és Franciaországon a sor. Ez természetesen nem azt je­lenti, hogy a Szovjetunió le­mond a nemzetközi feszültség enyhülése és a béke megszi­lárdítása érdekében teendő to­vábbi erőfeszítésekről.“ Hang­súlyozta, hogy „az egyenlő erő­feszítések és a kölcsönös enged­mények elengedhetetlenül szükségesek a nagyhatalmak kapcsolataiban. A tárgyalások­nak kell a nemzetközi kérdé­sek egyetlen megoldási mód­szerévé válnidk.“ Rámutatott azokra a legfontosabb problé­mákra, amelyeknek megoldása megteremtheti a tartós béke alapját. Ezek: „Az európai kollektív biztonság biztosítása a leszerelés.“ A világbéke megszilárdítása érdekében — mondotta ezután N. Sz. Hruscsov, — „óriási jelentőségű lenne a világ két legnagyobb hatal­ma, a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok szilárd baráti viszonyának megteremtése. Feltételezzük, ha a Szovjet­unió és az Egyesült Államok viszonyának alapját a békés egymás mellett élés ismert öt elve alkotná, ez valóban ki­emelkedő jelentőségű lenne az egész emberiség szempontjá­ból és természetesen nem ke­vésbé lenne hasznos az Egye­sült Államok népének, mint a Szovjetunió népének és min­den más népnek is." A Szovjetuniónak Nagy- Britanniához és Franciaország­hoz fűződő kapcsolatairól N. Sz. Hruscsov kijelentette: „A jövőben is törekszünk Nagy- Britanniához és Franciaország­hoz fűződő kapcsolataink to­vábbi megjavítására. Nekünk európai országoknak sok kö­zös érdekünk van. És elsősor­ban közös gondunk, hogy megakadályozzuk az új hábo­rút.“ A Szovjetunió — mondotta, — változatlanul azon lesz, hogy ezután is növelje és erő­sítse barátságát és együttmű­ködését a keleti országokkal. „Úgy véljük, — mondotta, — hogy Iránban, Törökországban és Pakisztánban megértik: ezeknek az országoknak létér­dekük a normális viszony a Szovjetunióval.“ Az előadó külön utalt arra, hogy az államok kereskedel­mi és kulturális kapcsolatai­nak kibővítése nagyjelentősé- 1 öVsónös viszonyuk továb- I bi megjavulása szempontjából. Hruscsov ezután a Jelenleg! nemzetközi fejlődés néhány elvi kérdésével foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy „a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének le­nini elve volt és marad or­szágunk külpolitikájának ál­talános vonala.“ Megcáfolta a béke ellensé­geinek azokat a koholmányait, hogy a Szovjetunió a forrada­lom „exportjával“ más orszá­gokban meg akarja dönteni a tőkés rendet. »A kommunizmus diadalá­ba vetett meggyőződésünknek ez az alapja — mondotta N. Sz. Hruscsov, — hogy a szo­cialista termelési mód döntő fölényben van a kapitalistával szemben ... Mindig azt hirdet­tük és azt hirdetjük, hogy az új társadalmi rend megterem­tése egyik vagy másik ország­ban ezen országok népeinek belügye.“ A szónok megállapította, hogy a békés egymás mellett élés elve mind szélesebbkörű nemzetközi elismerésre lel, mert a jelenlegi viszonyok között nincs más kivezető út. N. Sz. Hruscsov felvetette azt a kérdést, vajon elkerülhe- tetlen-e az új háború. S erről ezt mondotta: „Amíg kapitaliz­mus lesz a világon, a tőkés monopóliumok érdekeit képvi­selő reakciós erők továbbra is katonai kalandokra és agresz- szióra törekednek, megkísérel­hetik a háború kirobbantását. De a háború nem végzetes szükségszerűség. Ma már vannak olyan ha­talmas társadalmi és politi­kai erők, amelyek komoly eszközökkel rendelkeznek ahhoz, hogy meggátolják az imperialistákat a háború ki­robbantásában, ha pedig az agresszorok mégis háború­val próbálkoznának, akkor megsemmisítő csapást mér­nek rájuk, meghiúsítják ka­landor terveiket.“ Az előadó rámutatott arra, hogy a nemzetközi küzdő*-s-en végbemenő gyökeres változó-',k új távlatokat nyitnak meg az országok és nemzetek előtt a szocializmusra való áttéréshez. „Teljesen valószínű — mondot­ta Hruscsov, — hogy a sz.o- cializmusra való áttérés formái mind változatosabb alakot öl­tenek. Emellett nem szükséges, hogy ezeknek a formáknak a megvalósítása minden körül­mények között polgárháború­val járjon ... Felmerül annak a lehetőségnek a kérdése. hogy a parlamentáris út is felhasz­nálható-e a szocializmushoz való átmenetre“. Számos ka­pitalista országban a munkás- osztály maga köré egyesítve a dolgozó parasztságot, az értel­miséget, valamennyi hazafias erőt, kivívhatja a parlament­ben a szilárd többséget és a népakarat eszközévé változtat­hatja a parlamentet s megte­remtheti azokat a feltételeket, amelyek biztosítják a mélyre­ható társadalmi változások végrehajtását. N. Sz. Hruscsov a Szovjet­unió nemzetközi helyzetének elemzését a párt külpolitikai feladatainak vázolásával fejez­ne be. „Tevékenyen harcolnunk kell a békéért és a népek (Folytatás a 2. oldalon) J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents