Dunántúli Napló, 1956. febuár (13. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-15 / 39. szám
2 N A P L 6 1956 FEBRUAR «I ^ Megnyílt a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa A Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kulturális, tudományos és műszaki küldöttség-cseréről (Folytatás az 1. oldalról) biztonságáért, az országok közti bizalom helyreállításáért. arra törekedve, hogy a nemzetközi feszültség eddig elért enyhülését a tartós béke kibontakozására változtassák“. A beszámoló ezután áttért a Siovjetunió belső helyzetére. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a beszámolási időszakban ezt a helyzetet „a társadalmi termelés valamennyi ágának szüntelen növekedése, a szovjet társadalmi és államrend további megerősödése, a nép anyagi jólétének növekedése, a szovjet kultúra minden irányú fejlődése jellemzi1’, „A Szovjetunió Kommunista Pártja — mondotta az előadó — a nagy Lenin végakaratától vezérelve szakadatlanul gondoskodott és gondoskodik a nehézipar elsődleges fejlesztéséről. A párt továbbra is a legszilárdabban és a legkövetkezetesebben követi ezt a fő vonalat, Az ötödik ötéves terv esztendeiben a párt biztosította valamennyi iparág újabb hatalmas fellendülését. Az ötéves tervet határidő előtt — négy év és négy hónap alatt — teljesítettük. Az ipar össztermelése 1955-ben az 1950 évihez viszonyítva 185 százalékra, a termelőeszközök termelése 101 százalékra, a fogyasztási cikkek termelése 176 százalékra növekedett. Jelentősen megnövekedett a fém és fűtőanyag ipar, a villamosenergiaipar és más, fontos nehézipari ágak termelése. A leggyorsabb ütem ben a gépgyártás fejlődött. Évről-évre növekszik a közszükségleti cikkek gyártása. „Országunk — mondotta N. Sz. Hruscsov — a szocialista gazdasági rend fölénye révén a kapitalizmussal folytatott gazdasági versenyben összehasonlíthatatlanul gyorsabb ütemben növeli termelését, mint a legfejlettebb tőkés országok. A Szovjetunió ipari termelésének átlagos évi növekedése az elmúlt öt esztendőben több, mint háromszorosa volt az Egyesült Államokénak és 3.8-szer akkora, mint Angliáé. A munka termelékenysége az iparban 1955-ben csaknem kétszeresen túlszárnyalta a háborúelőtti színvonalat. Az ötödik ötéves terv esztendeiben az ipari termelés növekedésének több, mint kétharmadrészét a munka termelékenységének növekedése eredményezte Az ipari termékek önköltsége öt év alatt 23 százalékkal csökkent. A hatodik ötéves terv irányelveinek tervezete valamennyi népgazdasági ág nagyszabású feílesztési programját írja elő. Az ipar termelési színvonalának 1960-ban az 1955. évihez viszonyítva körülbelül 65 százaikkal kell növekedni. Iparunk anyagi alapja, a tudomány terén elért sikereink, s a munkásosztály megnövekedett műszaki, kulturális színvonala, — mindez együtt nagy lehetőségeket nyit meg a műszaki haladás meggyorsítása e’őtt — jelentette ki N. Sz. Hruscsov. — Kitartóan tökéletesítenünk kell a technikát: minél termelékenyebb, gazdaságosabb és üzemblztosabb gépeket kell gyártanunk, széleskörűen fejlesztenünk kell a termelési folyamatok villamosítását, komplex gépesítését és automatizálását. A szónok kijelentette, hogy „most, amikor hatalmas, sokoldalúan fejlett nehéziparral rendelkezünk, gyakorlatilag lehetővé vált, hogy ne csak a termelési eszközök gyártását, hanem a közszükségleti cikkek termelését is gyors ütemben előrelendítsük. Elegendő rámutatni arra, hogy 1960-ban az 1950. évinél csaknem háromszor több közszükségleti cikket gyártunk. A párt mindent megtesz és továbbra is mindent meg fog tenni, hogy a szovjet emberek teljesebben és jobban elégíthessék ki szükségleteiket. Pártunk fontos kötelességének tartja ezt a nép iránt“ A beszámoló rámutat, hogy mozgósítani kell az ország keleti körzeteinek óriási természeti erőforrásait. Ezekben a körzetekben halmozódik fel a Szovjetunió szénkészleteinek mintegy 75 százaléka, vízienergiájának mintegy 80 százaléka, erdőállományának négyötöde, színes és ritka fémkészleteinek zöme; ezenfelül óriási vegyipari nyersanyag-, vasérc- és építőanyagkészletek vannak itt A tapasztalatok azt mutatják, hogy a szén és a villamosenergiatermelés a Szovjetunió keleti részén gazdasági szempontból hatékonyabb, mint az európai részén. „Az elkövetkező tíz évben — mondotta N. Sz. Hruscsov, — Szibériát a Szovjetunió legnagyobb szénbányászati és villamosenergla-termelési, a hő- és áramlgényes gyártási ágak legfontosabb bázisává az aluminium, a magnézium és a titán termelési bázisává, a vlllamoskohászat, a szénvegyészet és az elektrokémia bázisává kell változtatnunk.*4 A feladat az, hogy a legközelebbi két-három ötéves terv alatt Szibériát országunk harmadik legnagyobb kohászati bázisává tegyük, amely évi 15- 20 millió tonna nyersvasat termel. A következő tíz évben a Szovjetunió keleti részén új nagy gépgyártási központokat kell létesíteni, amelyek képesek a gépek, mechanizmusok, készülékek és műszerek minden fajtájának előállítására. A párt Központi Bizottságának beszámolója nagy teret szentel a mezőgazdasági kérdéseknek. A párt nagyszabású intézkedéseket tett a népgazdaság ezen ágának fejlesztésére. A mezőgazdasági beruházások 1954-ben és 1955-ben 34,4 milliárd rubelt tettek ki. E két év alatt a kolhozok, gépállomások és szovhozok 404. ezer traktort (15 lóerősekre átszámítva), 228 ezer tehergépkocsit, 83 ezer gabonakombájnt, és igen sok más gépet kaptak. A kolhozok és a kolhozparasztok anyagi érdekeltségének fokozása végett jelentősen felemelték a szemes termények, az állati termékek, a burgonya és a zöldségfélék begyűjtési árát. Több. mint 120 ezer mezőgazdasági szakember ment a kolhozokba. A városokból több, mint 20 ezer kommunistát küldtek falura és javasolták kolhozelnöknek. Azok a rendszabályok, amelyeket a párt a mezőgazdaság továbbfejlesztésére kidolgozott s amelyeket valóraváltottak, 'ehetővé tették az első nagy lépést a szemestermények és az Ipari növények termelésének növelésére. A szemestermények termelése 1955-ben 1954-hez viszonyítva 22 százalékkal, a napraforgóé 95, a cukorrépáé 54, a lenrosté 74 szá- zázalékkal növekedett. A mezőgazdaság fejlődése szempontjából különösen jelentős a szűz- és parlagföldek hasznosítása. A számítások azt mutatják, hogy az új földekről évenként átlagban legalább kétmilliárd púd szemester- ményt takaríthatnak be. Az állam azzal, hogy nagymeny- nyiségű kenyérgabonát kap a szűzföldekről, nagymértékben bővítheti Ukrajnában és az Eszak-Kaukázusban a kukorica vetésterületét annak érdekében, hogy e vidékeken nagy mértékben növeljék a hús, a tej termelését, valamint az ipari növények termesztését. „A földművelésben az a fő feladatunk — hangsúlyozta N. Sz. Hruscsov, — hogy a terméshozam fokozásával és az új földek további hasznosításával a hatodik ötéves terv végéig a szemesteriné- nyek évi összes termelését 11 milliárd púdra emeljük, az ipari növények — a gyapot, a cukorrépa, a len, a kender, a napraforgó — vetésterületét növeljük és terméshozamát jelentősen fokozzuk, valamint nagymértékben bővítsük a burgonya és a zöldségfélék termesztését.’* A beszámoló megállapította, hogy a növénytermesztésben megoldották a legfontosabb munkák gépesítését. Teljes nagyságában jelentkezett a feladat, hogy az egyes munkák gépesítéséről áttérjünk az egész mezőgazdasági termelés komplex gépesítésére. Igen nagy figyelmet kell fordítani a kolhozok, gépállomások és szovhozok villamosítására. N. Sz. Hruscsov beszámolt a szovjet nép anyagi jólétének és kulturális színvonalának emelkedéséről. Az ötödik ötéves terv során a Szovjetunió nemzeti jövedelme 68 százalékkal emelkedett. Országunkban a nemzeti jövedelem háromnegyed része a lakosság személyes szükségleteinek kielégítését szolgálja. A munkások és az alkalmazottak reálbére ez idő alatt 39 százalékkal, a kolhozparasztok reáljövedelme pedig 50 százalékkal növekedett. Az állam öt cv alatt 689 milliárd rubelt fordított a munkások és az alkalmazottak társadalombiztosítási segélyeire, ingyenes és kedvezményes üdülési, szanatóriumi beutalásokra, nyugdíjakra, orvosi segélyre, diák- ösztöndíjakra, stb. Az anyagi jólét javulása magyarázza azt a tényt is, hogy a Szovjetunió lakosságának szaporodása az ötödik ötéves terv esztendeiben 16,300.000 fő volt A hatodik ötéves terv irányelveinek tervezete kitűzi azt a feladatot, hogy a munkások és az alkalmazottak reálbére harminc százalékkal, a kolhozparasztok reáljövedelme pedig legalább 40 százalékkal növekedjék. Azt tervezzük, hogy felemeljük a dolgozók alacsony fizetésű csoportjainak munkabérét. Elhatároztuk, hogy a hatodik ötéves terv során minden munkás és alkalmazott áttér a hétórás munkanapra, 16—18 éves serdülőkorban lévők pedig a hatórás munkanapra. A munkások és az alkalmazottak számára szombaton és az ünnepeket megelőző napokon bevezetjük a hatórás munkaidőt. A közeljövőben a Legfelső Tanács elé terjesztjük megerősítés végett a nyugdíjtörvény tervezetét, amely gyökeresen megjavítja a nyugdíjügyet. A hatodik ötéves tervben a lakásépítkezés volumenének az ötödik ötéves tervhez viszonyítva majdnem kétszeresére kell növekednie. Állami eszközökből körülbelül 205 millió négyzetméter alapterületű lakóház építését tervezzük. N. Sz. Hruscsov ezután a népoktatás helyzetét, a főiskolák munkáját, a tudomány fejlődését jellemezte. Elmondotta a többi között, hogy a Szovjetunió főiskolái az ötödik ötéves terv során több, mint egymilliószázhúszezer szakembert képeztek, azaz hetvenkét százalékkal többet, mint a negyedik ötéves tervben. Az előadó ezután a szovjet társadalmi és államrendszer további megszilárdításának és fejlesztésének kérdéseivel foglalkozott. Megemlékezett arról, hogy a Kommunista Párt miként gondoskodott a szovjet népek testvéri barátságának megerősítéséről és fejlesztéséről. A beszámolóban idézett adatok jellemzik a szövetséges köztársaságok gazdaságának fejlődését. A Kazah SzSzK Iparának teljes termelése 1913-hoz képest 1955-ben 33-szorosára, a Grúz SzSzK-é 27-szeresére, a Kirgiz SzSzK-é 37-szeresére, az örmény Sz- Szil-é 41-szeresére, a Tadzsik SzSzK-é 24-szeresére, stb. emelkedett. A szövetséges köztársaságokban nemzeti értelmiségi káderek nevelődtek, nagyot emelkedett a Szovjetunió valamennyi népének általános kulturális színvonala. A beszámoló ezután áttért a Szovjetunió Kommunista Pártja tevékenységének elemzésére és kijelölte a párt feladatait. Hruscsov a következő adatokat sorolta fel a párt összetételéről: 1956 február elsején a pártnak 7,215.505 tagja volt, ezek közül 6.795.89^ párttag és 419.609 tagjelölt. Ez majdnem háromszor annyi, mint a XVIII. kongresszus idején és 333.000-rel több, mint ameny- nyi a XIX. kongresszus idején volt. „Arattunk nagy győzelmeket, de voltak balsikereink is, voltak nagy örömeink és voltak bánataink — mondotta N. Sz. Hruscsov. — De pártunk nem szédült meg a győzelmektől s a balsikerek nem csüggesztet- ték el.. A párt bátran és magabiztosan haladt és halad a maga választotta úton”. N. Sz. Hruscsov kijelentette: Joszif Visszarionovics Sztálin halála után a szocializmus ellenségei arra számítottak, hogy esetleg fejvesztettség támad a párt soraiban, viszály tör ki vezetői között, s ingadozás áll be a párt bel- és külpolitikájának folytatásában. Ezek a számítások azonban csődöt mondtak. „A párt vezető magva — hangsúlyozta — nem olyan emberekből áll, akiket személyes kapcsolatok vagy kölcsönös előnyök fűznek egymáshoz, hanem olyan vezetők tevékeny kollektívájából, akiknek kapcsolatai kölcsönös elnézést vagy személyes ellenségeskedést nem tűrő elvi, eszmei alapokra épülnek”. N. Sz. Hruscsov megjegyezte, hogy Lenin elveinek valóra- váltása révén minden tekintetben fellendült a pártélet, a pártszervezetek belső politikai aktivitása, erősödtek a párt- szervezetek kapcsolatai a dolgozókkal, megnövekedett tömegbefolyásuk, s tovább erősödött és növekedett a párt. Az előadó valamennyi párt- szervezetet felszólította arra, hogy fáradhatatlanul javítsa és tökéletesítse az egész pártmunkát s mindenekelőtt emelje a párt szervező és ideológiai munkájának színvonalát. A párt szervező munkájában a legfontosabb — emelte ki — a tömegek körében végzett munka, a tömegek megszervezése a párt kitűzte gazdasági — politikai feladatok valóraváltásáért folytatott harcra. N. Sz. Hruscsov a Központi Bizottság beszámolóját a következő szavakkal fejezte be: „A szovjet ország most hatalmas fellendülésben van. Képletesen kifejezve olyan magas hegyre, akkora magaslatra jutottunk fel, ahonnan már világosan tárul elénk a széles látóhatár, a végcélunkhoz, a kommunista társadalomhoz elvezető úton. A ml ügyünk legyőzhetetlen! Legyőzhetetlen, mert a nagy szovjet néppel együtt száz és százmilliókat lendít előre a testvéri népi Kínában, valamennyi népi demokratikus országban. Legyőzhetetlen, mert lelkes támogatásra és rokonszenvre talál a nemzeti és gyarmati elnyomás alól felszabadult népek körében és országokban. Legyőzhetetlen, mert az egész világ dolgozói támogatják. Bennünket senki sem félemlíthet meg. Senki sem kényszeríthet arra, hogy feladjuk elfoglalt állásainkat, s lemondjunk a béke, a demokrácia és a szocializmus ügyének védelméről”. * N. Sz. Hruscsov beszédének elhangzása után a kongresszus résztvevői lelkes ünneplésben részesítették a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkárét. A kongresszus ezután _ mo szkvai idő szerint 18 óra 40 perckor szerdára napolta el j munkáját, I Az Egyesült Államok külügyminisztériuma a genfi kormányfői értekezlet után tervbevett szovjet-amerikai kulturális, tudományos és műszaki küldöttség-cserével kapcsolatban a moszkvai amerikai nagy- követség útján a Szovjetunió külügyminisztériumához emlékiratot juttatott el és ebben kifejti azokat az elveket, amelyekhez e csere megvalósítása során ragaszkodni kíván. Ez a memorandum rámutat, hogy az Egyesült Államok kormányának érdeke a Szovjetunió és az Egyesült Álamok közötti küldöttség-csere fejlesztése és hogy az amerikai fél véleménye szerint e cserét a kölcsönösség elve alapján, előre kidolgozott program szerint kell lebonyolítani, mégpedig olyan területekre vonatkozóan, amelyek mindkét feiet érdeklik. A memorandum többek között tartalmazza azt a javaslatot, hogy dolgozzák ki az orvostudományi és mező- gazdasági küldöttség-csere programját. A Szovjetunió külügyminisztériuma az említett emlékirat- tál kapcsolatban ez év február 3-án az Amerikai Egyesült Államok nagykövetségéinek emlékiratot adott át, amelyben többek között ez áll: — A szovjet kormány osztja az amerikai kormánynak azt a véleményét, amely szerint abból a célból, hogy mindkét fél a legnagyobb hasznot érje el. célszerű volna minden konkrét esetben kidolgozni a küldöttség-csere programját és a csere végrehajtásában a kölcsönösség elvéhez ragaszkodni A szovjet kormány egyúttal kívánatosnak tartja, hogy az ilyen esetben a küldöttségek utazásával kapcsolatos formaságokat rövidebb idő alatt végezzék el, mimt ahogy ezt az emlékirat előírja. Ami magánszemélyek egyéni utazásait illeti a szovjet kormány véleménye szerint ebben az esetben is úgy lehet a legkedvezőbb eredményeket elérni, ha az ilyen utazásokat o kölcsönösség elve alapján és minden megkülönböztető jellegű korlátozás nélkül valósítják meg. Ezzel kapcsolatban fel kell hívni a figyelmet az amerikai vízumok kiállítási eljárására, amely szerint ujjlenyomatot kell adni és speciális kérdőíveket kell kitölteni, ami lehetetlenné teszi, hogy szovjet magánszemélyek az Egyesült Államokban egyéni utazást tegyenek. A szovjet kormány reméli, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormánya az Egyesült Államokba utazó szovjet rrm- gárszemé1 yék utazásával kapcsolatos formaságoknál szintén a kölcsönösség elvét fogja követni. Ami az amerikai küilügymi* nisztériiumnak az orvostudományi és mezőgazdasági küldöttség-csere programjának kidolgozásáról szóló javaslatát illeti, a minisztérium kívánatosnak tartja e program előkészítését és kész tárgyalást kezdeni erről a kérdésről éppúgy, mint a kulturális, energetikai, közélelmezési és más küldöttségeit cseréjéről.'1 Á Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága 5. ülésének határozata A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága Varsóban tartotta 5. ülését, amelyen határozatot fogadott el „a mezőgazdaság 1956—60. évi fejlesztéséről és a párt falusi feladatairól”. Az ötéves terv időszakában — hangsúlyozza a határozat — jelentősen fejlődött a mező- gazdaság szocialista szektora. Jelenleg az egész szántóterület körülbelül 23 százaléka tartozik a szocialista szektorhoz. A határozat rámutat, hogy a párt politikájának fő célkitűzése a legközelebbi öt évben az lesz, hogy következetesen törekszik a mezőgazdaság szocialista átalakítására és egyúttal minden lehetőség kihasználására az egyéni paraszt gazdaságok termelésének növelése céljából a kapitalista elemek korlátozása mellett. A kollektív szövetkezeti gazdaságra való áttérésnek lankadatlanul és az 1949—1955 évinél gyorsabb ütemben kell foly nia, az önkéntesség alapján, a paraszttömegek öntudatosodása és a szocializmus anyagitechnikai bázisának bővülése mértékében. Az ülés határozata előírja, hogy az ötéves terv végén a szövetkezeti gazdaságokban egyesül a parasztok össze" földterületének 25—30 százaléka. 1956—1960 között biztosítani kell a mezőgazdasági termelés 25 százalékos növekedését 1960-ban a mezőgazdasági trafc torpark 112 ezer darabra 0 lóerősre átszámítva), nő, aza- az 1955. évinek kétszerese les& A kombájnok száma megkétszereződik. A szarvasmarhaállományt öt év alatt kétmilliószázezer, 8 sertésállományt egymillióhatszázezer és a juhállománj’t egymilliónyolcszázezer darabbal kell növelnünk. A határozat befejező rész® rámutat, hogy a párt falusi te' vékenységének programja 8 legközelebbi öt évben a második kongresszuson kitűzött ál' talános vonal kifejtése. Ez 8 program a népi állam erőinek növelését, a munkás-párost'' szövetség megszilárdítását, 8 mezőgazdaság megújulását & haladását, a falu további je' lentös szocialista átalakításá* írja elő. Ez a program a mez0' gazdasági termelés szűntél1?11 növelését, a városi és a fal új® dolgozók anyagi és kultúrái'8 színvonalának emelését biztcr sítja. Eden nyilatkozata az angol alsóházban London, (TASZSZ) Eden angol miniszterelnök az alsóíház február 13-i ülésén beszámolt Eisenhower amerikai elnökkel Washingtonban folytatott tárgyalásairól. rikai Intézkedésekről hangsúlyozta, hogy „eze intézkedéseket az ” É< Államok és Anglia kora együtt hajtják majd 4 Ezeket az ENSz kerete vül, a Közel- és Közép országok megkérdezése kul tervbevett külön ir déseket Eden szavai „titokban“ fogják megt< Az angol miniszterelnök kijelentette továbbá, hogy „ebben a térségben, bonyolultságát és sürgősségét tekintve, Izrael és arab szomszédainak viszálya foglalja el az első helyet“. Eden ezután a bagdadi katonai szerződéssel foglalkozót* • i, amelynek megkötése a Köz?* és Közép-keleti feszültség ‘°\ kozódására vezetett. Kijei«8, tette, hogy „alaptalanok az° a közlések, amelyek szeri® Anglia és az Egyesült Ál”, mok között a bagdadi szert® dés miatt nézeteltérések va® nak“. Ugyanakkor beismer hogy közte és Eisenhower ®, nők között „bizonyos nézet® térések mutatkoztak a táv® keleti politikával kapcsol® A washingtoni tárgyalás®',, befejezése után Eisenho'8,, elnökkel együtt aláírt nyl'8.) kozatról Eden kijelentette: nem állítjuk, hogy a nyű? kozatban valami új van“. Ezzel nyíltan arra ® , zott, hogy a nyilatkozat * . dásának propagamdisztikus ® ,, jai voltak.“ Jobb angol-°?,r1| rikai egyetértésről besz® «. akár fölöslegesen is. mint v ^ tagbetűs újságcímekben a 8|, zöttünk lévő ellentétekről vasni“ — hagsúlyozta Ah* ^ miniszterelnöke,
