Dunántúli Napló, 1956. febuár (13. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-12 / 37. szám
DUNÁNTÚLI t/f! ir. Don/cTÁoiA t mrFfBtlFTTtC1 A MAI SZÁMBAN: Auschwitzban. <2.—3. o.) — A kollektív ve tűsről. (3. o.) — Küzdelem a tél ellen. (3. e.) — öregember nem vén ember. (4. .o) — Erősödik a szentlászlói termelőszövetkezet. (4. o.) — Dunaszekcsői tanulságok. (4. o.) — Tanuljunk a technika fejlesztésének élha;cosaitől. (5. o.) — Figaró házassága. (6. o.) — A mai Napló. (7. o.) BARANYA MEGYEI BIZOTT/AC A'N AK LAPJA XIII. ÉVFOLYAM, 37. SZÁM ARA: 50 FILLÉR VASÁRNAP, 1956 FEBRUÁR ÍZ Küzdjük le a tuberkulózist! A tuberkulózis — a szegények betegsége — még néhány évvei ezelőtt az egyik legelterjedtebb, legpusztítóbb kór volt hazánkban. Egyforma kegyetlenséggel szedte áldozatait a földes-nedves uradalmi cselédlakások és a levegő-napfény sosem járta munkáskaszárnyák lakói közül. A tuberkulózis — valóban a szegények, rosszul tápláltak, nélkülözésben megrokkantak, levegőtlen odúkban született gyermekek betegsége volt. Baranyában 1938- ban csupán ez az egy kór 84 gyermeket vitt a sírba. A felszabadulás hozta új levegő nemcsak a kizsákmányolok hatalmának vetett véget nálunk, hanem néhány év alatt egyötödére korlátozta a tüdővészes megbetegedések számát is. A munkanélküliség és a cselédsors megszüntetése, a jobb táplálkozás, az egyre emelkedő életszínvonal, az épülő munkáslakások és nem utolsósorban a szervezett védekező és gyógyító orvosi munka következményé ez. Ezzel a tbc, amely az utolsó félévszázad alatt hazánkban több, mint egymillió áldozatot szedett — és amit éppen ezért magyar betegségnek neveztek, — megkezdte visszavonulását. Számos bizonyítékunk van erre. Említettük, hogy a megbetegedések száma egyötödére csökkent, ugyanakkor a giimő- kór okozta halálozás egynegyedére esett vissza. Sok tízezer embert sikerült megmenteni a család, a társadalom számára. Államunk továbbra is egyre fokozottabb mértékben igyekszik a tuberkulózist, mint népbetegséget felszámolni. Ezt a feladatot azonban az orvosok és egészségügyi szervek csak úgy tudják megoldani, ha megkapják munkájukhoz a lakosság segítségét is. A tuberkulózis elleni küzdelem nemcsak az egészségügyi szervek, nemcsak az orvosok, klinikák, kórházak és ápolók ügye, hanem elsősorban maguknak a dolgozóknak kell védekezniök, és segíteni a tuberkulózis elleni harcot. Ez öntevékeny, mozgalomnak elősegítésére és fejlesztésére, minél szélesebb körű kiterjesztésére rendezi meg államunk ezentúl minden évben a „Tuberkulózis elleni küzdelem he- té“-t. amely országszerte ma kezdődik. Hogyan küzdhetjük le a tuberkulózist? Hogyan segíthetjük az orvosok és egészség- ügyi szervek munkáját? Elsősorban úgy, hogy szervezetten. előrelátóan védekezünk a kór ellen, hogy minden'-’ -'7sgáló szemmel figyeli önmagát, ismerőseit, munkatársait és ha elhúzódó influenzát, makacs köhögést, a szervezet hirtelen leromlását tapasztalja a családban, vagy ismerősei körében, elmegy orvosi vizsgálatra, illetőleg a tüdőgondozóba küldi azt, akin a fent említett tüneteket, vagy azok egyikét tapasztalja. Nagyon fontos előzetes védekezés, hogy mindenki — akkor is, ha semmiféle kóros tünetet elváltozást nem észlel magán, — megjelenjék az időszakos tüdőszűrő vizsgálatokon. Tudnunk kell, hogy a gümőkór megelőzhető és gyógyítható. Csupán rajtunk múlik, hogy megelőzzük-e, vagy időben észrevéve a bajt, az orvosi kezeléssel utat nyitunk-e a felgyógyulásnak. A tuberkulózis elleni küzdelem hete nagyon alkalmas arra, hogy megtanuljuk, megismerjük mindazt, ami e betegséggel és felismerésével, valamint gyógyításával kapcsolatos. Ez a hét nemcsak és nem elsősorban ünnepi megnyitójában éri el jelentőségét, hanem mindenekelőtt abban, hogy meghalljuk legkitűnőbb szakembereink előadásában a betegség elleni küzdelem módjait. hogy megismerjük a tuberkulózis elleni harc fegyvereit. Dr. Ángyán János például a tuberkulózis gyógyításáról. Bokrétás András egyetemi magántanár a tbc elleni küzdelem fejlődéséről tart előadást Pécsett. A tuberkulózis elleni küzdelem hete alkalmából egyedül a megyeszékhelyen több, mint száz előadást tartanak orvosaink üzemekben, hivatalokban és lakóterületeken. De nemcsak az előadások hívják fel a figyelmet ezen a héten a tbc elleni küzdelemre. Tapasztalatcseréket rendeznek a tüdőgondozók, a MOKÉP oktatófilmeket tűz műsorára, az iskolák szülői munkaközösségei megtárgyalják, mit tegyenek gyermekeik védelme érdekében, és sokhelyütt — például Pécsváradon, — a hangoshíradó is kiveszi részét a felvilágosító munkából. Helytelen lenne azonban, ha a tuberkulózis elleni védekezést csak erre az egy hétre korlátoznánk. Ez a hét arra jó, hogy megismerve a betegség lényegét, tüneteit, az ellene való védekezés módját, szüntelenül hadakozzunk a tuberkulózis ellen és mielőbb elfelejtessük még a nyomát is annak, hogy ezt a kórt nem is olyan régen, 11 évvel ezelőtt még világszerte magyar betegségnek nevezték. Á belkereskedelmi minisztérium közleménye A dolgozók kívánságát figyelembe véve tovább szélesítik a részlethitel akciót. Budapesten és a nagyobb vidéki városokban február 14-től a bérből és fizetésből élő dolgozók. a kisipari szövetkezeti tagok részletre vásárolhatják meg a következő árucikkeket: Csóbútorok (rekamiék és garnitúrák), styl-bútor garnitúrák, padlókefélőgép, V. K. márkájú porszívó, zeneszekrény. rádió 1800 forinttól, teljes magnetofon berendezés, Momikon fényképezőgép, magyar gyártmányú fotó-nagyítógép, kétpár evezős és vitorlás csónakok és Sirály csónak- motor. A részlethitelakcióban részvevők a kijelölt üzletekben vásárlási könyvet kapnak, melyet a munkaadó állít ki. A vásárlási könyv tulajdonosa olyan árucikk vásárlására köthet szerződést, amelynek havi részletösszege nem haladja meg munkabérének 33 százalékát. A szerződés megkötésekor a vételárnak legalább 25 százalékét készpénzben kell kifizetni. A fennmaradó rész az az összeg nagyságától függően 6—18 havi részletben fizethető. A részletfizetésnél felszámítják a kamatot és az egyéb szokásos költségeket. A részletfizetési vásárlás feltételeiről a részlethitelakciórá kijelölt üzletekben adnak tájékoztatást. Budapesten 26, vidéken 109 kijelölt áruház, szaküzlet áll a részlethitelakcióban részvevők rendelkezésére, Az országgyűlés egyhangúlag elfogadta az 1956. évi állami költségvetést és költségvetési törvényt Az országgyűlés ülésszaka szombaton délelőtt folytatta munkáját. Az ülésen folytatták az 1956. évi állami költségvetés és költségvetési törvény vitáját. Az országgyűlés ülésén megjelent a párt és a kormány vezetői közül Apró Antal, Ács Lajos, Dobi István, Erdei Ferenc, Cerő Ernő, Hegedűs András, Hidas István, Mekis József, Bata István, Piros László, Egri Gyula, Vég Béla. Jelen volt a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának és a minisztertanácsnak számos tagja. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti dvplo- máciai képviseletek több tagja. Az ülést Rónai Sándor elnök nyitotta meg. A vitában elsőnek Bajtai Károly országgyűlési képviselő szólalt fel, a közlekedés és postaügyi minisztérium költségvetésével kapcsolatban. Tisza József képviselő, a földművelésügyi minisztérium, valamint az állami gazdaságok minisztériuma költségvetéséről szólt: Tisza József: Erősíteni, fejleszteni kell a termelőszövetkezeteket Kormányunk az 1956. évi állami költségvetésben komoly összeget, a költségvetés összkiadásának 10.2 százalékát fordítja közvetlenül a mezőgazdaság fejlesztésére és pénzellátására — mondotta —. Ezen túlmenően az olyan beruházásokkal is, mint a tiszalöki vízlépcső, a keleti főcsatorna, vagy mint a fokozottabb műtrágya- gyártás, további többszázmillió forintos beruházással akarja biztosítani kormányunk a pártnak azt a határozatát, amely szerint a mezőgazdasági termelés területén is meg kell szűntetni az elmaradást és állandóan fokozni kell a hozamokat mind a növénytermelésben, mind az állattenyésztésben. Tisza József elsőnek az állami gazdaságok munkáját említette. Állami gazdaságaink munkájában az utóbbi évek során komoly javulás tapasztalható, s megvannak az előfeltételek ahhoz, hogy a hozzájuk fűzött várakozásnak meg is feleljenek — mondotta. — 1955-ben a többéves szívós munka következtében gazdálkodásunkban komoly lépést tettek előre. Múltévi terméseredményeikkel felülmúlják gazdálkodásuk bár melyik esztendejének eredményeit. Javult a helyzet az állattenyésztés területén is, nemcsak a számszerűségben, hanem a hozamokat illetően is. Van bizonyos eredmény az önköltségcsökkentés terén is, de korántsem olyan, mint amilyenek a lehetőségek. Állami gazdaságainkban általában nem érvényesül még a messzemenő takarékosság, a költségek csökkentésére való tervszerű, szívós törekvés. Kétségtelen, hogy országos átlagban az állami gazdaságok kenyérgabonatermelési szintje nőtt, ennek ellenére az önköltség nem hogy nem csökkent, hanem a tervezetthez képest országos átlagban emelkedett. Különösen Indokolatlanok a magas termelési költségek azért is, mert állami gazdaságaink a mezőgazdaság területén országosan is a legjobban korszerűsített, gépesített nagyüzemek. Véleményem szerint azonban a baj ott van, hogy a gépek kihasználása nem megfelelő, hogy egyes helyeken még a legelemibb agro- vagy zootech- nikai követelmények betartása körül is baj van. Rámutatott, hogy az elért eredmények ellenére sem lehetünk megelégedve állami gazdaságaink állattenyésztésének eredményeivel. A gazdaságok többségében az állatállomány számára nincs biztosítva megfelelő takarmánybázis, s a meg levő takarmánnyal sem minden esetben takarékosan és ésszerűen gazdálkodnak, Állami gazdaságaink még mindig alacsony súlyban adják át az államnak a vágásra szánt sertéseket és szarvasmarhákat, aminek az a következménye, hogy kevesebb hús és zsír jut a dolgozók asztalára. Nélkülözhetetlenül szükség van arra — mondotta —, hogy állami gazdaságaink megteremtsék saját takarmánybázi-1 sukat szálas — vizenyős és abraktakarmányban egyaránt — hogy rendelkezzenek átmenő takarmánykészlettel is. Igaz, hogy állami gazdaságainkban 1955-ben már sikerült fokozottabb mértékben alkalmazni a gépi munkát — folytatta — de semmi kétség nem fér ahhoz, hogy a magas termelési költségek egyik oka, hogy a rendelkezésünkre álló gépek kihasználása alacsony mind a növénytermelésben, mind az állattenyésztésben. Éppen ezért sok még a kézi munka is. Növeli a költségeket és a deficitet az állami gazdaságoknál meglévő túlzott bürokrácia, egyes igazgatóságok meggondolatlan, kapkodó irányítása. A párt és a kormány elvárja azt az állami gazdaságok minisztériumától, a gazdaságok vezetőitől, de valamennyi dolgozójától, hogy a költségvetésben előirányzott összeget a takarékosság legmesszebbmenő figyelembevételével, a jó gazda gondosságával úgy használják fel, hogy minden fillér többszörösét adja vissza terményekben és termékekben a népgazdaság számára. A földművelésügyi minisztérium költségvetéséről szólva rámutatott: az előirányzott összeg azt a célt szolgálja, hogy a minisztérium biztosítsa az 1955. évhez viszonyítva a mezőgazdasági termelés további három százalékos növekedését, s emellet a mezőgazdaság szocialista átszervezésében is jelentős lépést tegyünk előre. Kaszapovics András képviselő, a Baranya megyei termelőszövetkezetek munkájával foglalkozott felszólalásában. Az 1955-ös esztendő termelőszövetkezeteink megerősödésének, gyarapodásának, fejlődésének, a jó munkának éve volt, — mondotta. — Bizonyítja ezt a közös vagyon gyarapodása, a növekvő állatállomány, az egyénieknél magasabb termésátlag mind gabonából, mind kapásnövényekből, a tavalyiaknál lényegesen magasabb részesedés. Nemcsak a jobb időjárás hozta a jobb termést. Az is hozzájárult, de volt más, nem kevésbé fontos oka: a termelőA költségvetésben előirányzott összeg helyes felhasználásának elsősorban termelőszövetkezeti parasztságunk további erősödését, boldogulását, termelőszövetkezeteink segítését, erősítését, szilárdítását, továbbfejlesztését kell céloznia, hogy 1956-ban még több termelőszövetkezetünk váljék példamutatóvá, vonzóvá — mondotta. A termelőszövetkezetekről való gondoskodás mellett államunk komoly segítséget nyújt az egyénileg dolgozó parasztságnak is. Ezt célozza a gépállomások útján nyújtandó fokozottabb segítség, a nemesített vetőmaggal, műtrágyával, növényvédőszerekkel való jobb ellátás, a szerződéses termeltetés, a szerződéses állattenyésztés, apaállatokkal való ellátás, ingyenes állatorvosi kezelés és egyebeik. Az állam segíti az egyénileg dolgozó parasztságunkat, de egyben el is várja, hogy egyéni parasztságunk addig is, amíg el nem határozza magát a szövetkezeti gazdálkodásra, a gondos, jó gazda módján művelje földjét, minél több állatot tenyésszen és kötelezettségeinek teljesítésével viszonozza államunk segítségét. A múlt év növénytermelési és állattenyésztési eredményeinek ismertetése után hangsúlyozta: A földművelésügyi minisztérium és a mezőgazdasági szervek 1955-ben komoly erőfeszítéseket tettek, hogy a termelő- szövetkezetek gazdálkodása megjavuljon, példamutatóvá váljon, hogy a párt márciusi -határozatának megfelelően a termelőszövetkezeti mozgalom egyhelyben topogását felszámoljuk és a szövetkezeti mozgalom fejlesztése nagyobb arányban meginduljon. Ezek az erőfeszítések, valamint a szövetkezetekben tömörült dolgozó parasztság jobb, szorgalKaszapovics András: szövetkezetek tagságának ösz- szeforrása. Az a gondolat fűtötte a tagokat, hogy megmutatjuk, sokkal többre visszük, mint az egyénileg gazdálkodók. Megmutatták, többre vitték, pedig az egyénileg dolgozó parasztok előtt sem volt elzárva a lehetőség. Az eredmények láttán már tavasszal — de az aratás idején különösen — egyre több egyénileg dolgozó paraszt forgatta fejében a gondolatot, hogy ősszel belép, jövőre már nem mint egyéni paraszt dolgozik. E gondolatokat segítette az a lelkes felvilágosító munka is, amely augusztus közepén kezdődött. Baranya megyében az elmúlt masabb munkája, termelési eredményei segítették el ő, hogy 1955-ben jelentősen — több mint 60.000 családdal és 380.000 katasztrális holddal *— nőtt a termelőszövetkezetek tagsága és területe. Az eredmények mellett van néhány olyan tünet, amely arra figyelmeztet, hogy nincs minden rendben. Különösen megmutatkozott ez az őszi hónapokban. Egyes termelőszövet kezeteinkben lazult a munka- fegyelem, amit az is bizonyít, hogy a termelőszövetkezetek őszi terményeik betakarításával elmaradtak, s nem végezték el időben az őszi szántásvetési munkálatokat sem. Az elkövetkezendő időben mezőgazdasági szerveink igen szívós és lelkiismeretes munkájára van szükség ahhoz, hogy a meglévő régi és új termelőszövetkezeteinket minél előbb megszilárdíthassuk és számszerűleg is tovább fejlesszük, hogy végrehajtsuk a párt és a kormány azon határozatát, amely kimondja, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése nem járhat terméskieséssel, hanem a termelésnek ebben az időszakban is növekednie kell. A munkában több segítséget kell nyújtaniok gépállomásainknak is. Vitathatatlan, hogy gépállomásaink munkájában komoly javulás van, de tevékenységük ma még nem mutatja eléggé a termelőszövetkezetek gazdasági, politikai megszilárdításáért való felelősséget. Tisza József javasolta, hogy az országgyűlés a legelőknek a takarmány-ellátás szempontjából igen fontos megjavítása céljából a költségvetési támogatás keretét tízmillió forinttal emelje fel. Annak tudatában, hogy az állami gazdaságok minisztériuma, és a földművelésügyi minisztérium, valamint a mezőgazdasági szervek dolgozói átérzik a rájuk háruló feladat nagyságát, a költségvetést elfogadom. (Taps) évben 32 új termelőszövetkezet alakult, ezekbe és a már meglévő termelőszövetkezetekbe belépett 2968 család 5028 taggal, 17 057 hold földdel. Ebben az évben is alakult már új termelőszövetkezet és új tagok léptek a meglévő termelőszövetkezetekbe — mondotta. Ezután felsorolta a Bárány» megyei tsz-ek elmúlt évi eredményeit és hibáit, majd rámutatott: Termelőszövetkezeteink 1955. évi eredményei, mint a tények bizonyítják, sok egyénileg dolgozó parasztot vonzanak a közös gazdálkodásba. A belépni (Folytatás a 2, oldalon) Senkinek sincs joga, hogy elzárja a belépés útját az egyénileg dolgozó parasztok elől
