Dunántúli Napló, 1956. febuár (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-10 / 35. szám

mÁCPUDlETÁamECYCfÜLJETEK! DUNÁNTÚLI — A MAI SZAMBÁN:----^ Az országgyűlés ülésszaka csütörtök délelőtti munkája. (1—2. o.) — A Magyar Népköztár­saság kormányának jegyzéke az Osztrák Köz­társaság kormányához. (2. o.) — A szerkesz­tőség postájából. (4. o.) — Fjodor Dosztojev­szkij. (4. o.) — Sarkvidéki eredetű hideg nyo­múlt hazánkba. (4. oldal.) M DP BARANYA MEGYEI BlIOTT/*C ANA K 1 APJA XUI. ÉVFOLYAM, 35. SZÄM ARA: 50 FILLÉR PÉNTEK, 1956 FEBRUÁR 10 Hz 1956. évi költségvetés az országgyűlés előtt Az országgyűlés ülésszaka csütörtökön délelőtt folytatta munkáját. Az ülés napi­rendjén az Egyesült Nemzetek alapokmányának törvénybeiktatásáról szóló törvényjavaslat, továbbá az 1956. évi költségvetés és a költségvetési törvény tárgyalása szerepelt. Az ülésen megjelentek a párt és a kormány vezetői: Apró Antal, Ács Lajos, Dobi István, Erdei Ferenc, Gero Ernő, Hegedűs András, Hidas István, Kovács István, Mekis József, Rákosi Mátyás, Szalui Béla, Buta István, Piros László, Egri Gyula, Vég Béla. Ott volt a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének, a Népköztársaság Elnöki Taná­csának és a minisztertanácsnak számos tagja. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek szá­mos vezetője és tagja. Mihályfi Ernő elvtárs ismertette az Egyesült Nemzetek alapokmányának törvénybeiktatásáról szóló törvényjavaslatot kisebb ( lazaságában, a termelés szer-1 reségbefizetés alkotja vezettségének nem kielégítő I részét a szövetkezetektől és a 1 színvonalában, az anyag és lakosságtól befolyó adóbevéte­Az ülést Rónai Sándor, az Országgyűlés elnöke nyitotta meg. Ezután Mihályfi Ernő, a külügyi bizottság helyettes el­nöke ismertette az Egyesült Nemzetek alapokmányának törvénybeiktatásáról szóló tör­vényjavaslatot. — Ismeretes történelmi tény, hogy az alapokmány legfonto­sabb elvi megállapításai, ame­lyek a bevezetésben és az első fejezet első cikkelyében fog­laltatnak, a Szovjetunió kezde­ményezésére és követelésére kerültek az alapokmány' szö­vegébe — mondotta. E rész hi­tet tesz a nemzetközi béke és biztonság fenntartása, a jó­szomszédként, békességben va­ló együttélés, az alapvető em­beri jogok, az emberi szemé­lyiség méltósága és értéke, fér­fiak és nőik, valamiint a nagy és kis nemzetek egyenjogúsá­ga, a szociális haladás, a sza­badság, az életfeltételek javí­tása, a vitás kérdések tárgya­lások útján való megoldása mellett. Ezek azok az elvek, amelyek a Szovjetunió-vezette béketábort vezérlik, amelyeket a világ népeinek nagy többsé­ge vall, s amelyeknek érvé­nyesüléséért a Szovjetunió egy évtized óta szilárdan harcol az ENS7-ben. A Magyar Népköztársaság­nak sokáig kellett várnia, míg tel ült jogos kérése és tagja lett az Egyesült Nemzetek Szervezetének. De a felszaba­dult magyar nép ez alatt az idő alatt • is híven követte és megtartotta azokat a nemes elveket, amelyeket az alapok­mány is tartalmaz. A mi egész politikánk a bé­ke. a békés együttélés, a né­peket megillető egyenjogúság és önrendelkezési jog, a baráti kapcsolatok fejlesztése, az em­beri jogok és az alapvető sza­badságok fajra, nemre, nyelv­re, vagy vallásra való tekintet nélkül, mindenki részére való teljes érvényesítése eszméjét szolgálja, attól a pillanattól kezdve, amióta a Szovjetunió felszabadította népünket, s magunk szabhatjuk meg éle­tünk formáját és céljait. Ezt hivatalosain elismerte az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének közgyűlése is, amikor 1955 december 14-éri felvette tagjai közé a Magyar Népköz- társaságot az alapokmány má­sodik fejezetének negyedik cik­kelye 1. pontja alapján, amely így. szól: „Az Egyesült Nemze tek tagsága nyitva áll minden más békeszerető állam előtt, amely a jelen alapokmányban foglalt kötelezettségeket vál­lalja és a szervezet megítélése szerint e kötelezettségek telje­sítésére képes és hajlandó.“ Felvételünk tehát a legszé- ’esebbkörű elismerése annak, hogy a Magyar Népköztársaság tevékenysége mind bel-, mind külpolitikájában teljes össz­hangban van a világszervezet alapokmánya elveivel és cél­kitűzéseivel. Ugyanezt hang­súlyozta a felvételünk alkal­mából kibocsátott nyilatkoza­tában a Magyar Népköztársa­ság Minisztertanácsa és az ENSZ közgyűlésén első felszó­lalása alkalmával a magyar delegáció vezetője is. „Ünnepé­lyesen köteleztük magunkat — mondotta, — hogy minden erőnkkel hozzájárulunk a nem­zetközi béke és biztonság fenn­tartásához, hogy előmozdítjuk a társadalmi haladást, a népek felemelkedését.** Azzal, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének tag­jai lettünk, időszerűvé vált, hogy az alapokmányt a többi tagállamhoz hasonlóan tör­vénykönyvünkbe beiktassuk. Ez a törvényjavaslat tehát azt jelenti, hogy azokat az, eszmé­ket, amelyek eddig is életünk vezérlő törvényei voltak, most törvényes kötelességként az alapokmány megfogalmazásá­ban is vállaljuk. Befejezésül a külügyi bizott­ság nevében javasolta, hogy az országgyűlés a törvényjavas­latot fogadja el. Az országgyűlés a törvény­javaslatot egyhangúlag el- Fogadla. Ezután Olt Károly, pénz­ügyminiszter emelkedett szó­ásra. munkaerő nem takarékos fel- használásában. Olt Károly ezután elemezte az 1956. évi állami költségve­tést, mely az országgyűlés ál­tal már elfogadott népgazda­sági terven alapul. Az 1956. évi állami költség- etés negyvenhárommilliárd- háromszázharminckétmülió- ötszáznegyvenezer forint be­vételt, negyvenkétmilliárd- száznegyvenhétmilliószáz- tizennégyezer forint kiadást irányoz elő. költségvetés mérlege tehát egymilliárdszáznyolcvanöt- milliónégyszázhuszonhatezer forint bevételi többletet mu- tat. Ezen felül az állami vál­lalatok hárommilliárdötszáz- negyvenkilencmillióhétszázhat- vanezer forintot fordítanak sa­ját eszközökből forgóalapjuk kiegészítésére és beruházások­ra. A kitűzött feladatok megva­lósítása mindenekelőtt megkö­veteli a bevételi tervek mara déktalan teljesítését. A költség- vetés bevételeinek legnagyobb részét az állami vállalatoktól származó forgalmi adó és nye­Olt Károly elvtárs pénzügyminiszter beszéde A népgazdaság 1956. évi ter­ve — amelyet az országyűlés múlt év novemberében jóvá­hagyott —, a Magyar Dolgozók Pártja és a Magyar Népköz- társaság kormánya politikájá­nak megfelelően a szocializ­mus alapjainak az iparban és a mezőgazdaságban való to­vábbépítését, a lakosság anya­gi. kulturális és szociális igé­méinek fokozottabb kielégíté­sét tűzte ki legfontosabb fel­adatként. A Magyar Népköztár­saság 1956. évi költségvetése a nén^azdasági terv fő célkitű­zéseit szolgálja s végrehajtása biztosítja a megfelelő pénzfe­dezetet e célok megvalósításá­hoz — kezdte beszédét, majd így folytatta: Mint ismeretes, az 1955. évi népgazdasági tervet sikerrel fejeztük be. Az előző évvel szemben újra emelkedett az ipari és a mezőgazdasági ter­melés, nőtt a munka tennelé- kr-nysége, csökkent az önkölt­ség. Jelentős eredményeket ér­tünk el a mezőgazdaság szo­cialista átszérvezése terén. Erő­södött a munkafegyelem, meg­szilárdult sok tekintetben az állampolgári fegyelem. Mind­ezek alapján emelhettük né pünk életének anyagi, szociá­lis és kulturális színvonalát. Az elért eredményekben löntő szerepe volt a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1955. évi márciusi határozatának amely leleplezte a jobboldali elhajlás káros politikai és gazdasági következményeit és világos utat mutatott a dolgozó nép számára. Népünk, élén munkásosztá­lyúnkkal, fellelkesülve a Köz­ponti Vezetőség határozatán jelentős eredményeket ért el: végetvetett az egyhelyben to- pogásnak és biztosította nép­gazdaságunk egészének felfe­lé ívelő vonalát. Az elért eredményekért kö­szönet illeti meg dolgozó né­pünket, mindenekelőtt dicső munkásosztályunkat, mely is­mét harcban és munkában bi­zonyította be, hogy hivatott vezetője országunknak. (Taps.) Az 1955-ös esztendő állami költségvetésének előzetes mér­lege azt mutatja, hogy a költségvetési év negyven- négymilliárd nyolcszázhet- venhárommillió kilencszáz- hatvankettőezer forint bevé­tellel, 43,094,366.000 forint ki­adással, tehát 1,779,596.000 forint, a tervezettet 276 mil­lió forinttal meghaladó be­vételi többlettel zárult, ami az államháztartás szilárd egyensúlyát bizonyítja. Az ál­lamháztartás líevételi többlete lehetővé tette a beruházási ke' retek évközi emelését és a népgazdaság készleteinek nö­velését. A továbbiakban rámutatott arra, hogy az 1955. évi állami költségvetés bevételeinek dön­tő része a szocialista szektor­ból származik. A költségvetés­be összpontosított pénzeszkö­zök döntő részét az ipari és mezőgazdasági termelés nőve lésére, a közlekedés és keres­kedelem fejlesztésére, vala mint a lakosság szociális és kulturális helyzetének, lakás­viszonyainak további javításá­ra fordította a kormány. Az 1955. évi beruházási t? vet túlteljesítettük és 9.8 milliárd forintot fordítottunk a népgazdaság állóalapjai nak növelésére. Az üzembehelyezett nehéz­ipari beruházásokkal népgaz­daságunk termelői kapacitása számottevően megnövekedett főleg az ércdúsítás, timföld gyártás, villamosenergia, hen­gereltacél és nitrogénműtrágya termelése területén. A költségvetés egészségügyi és szociális kiadásokra közel 11 milliárd forintot fordított, tehát 640 millió forinttal többet, mint az előző évben. Részletesen elemezte gazdái kodásunk számos fogyatékos ságát is. Még mindig sok olyan vállalat van, amely nem telje­síti nyereségtervét vagy vesz­teséggel dolgozik. 1955. első háromnegyedévében a szénbá nyászat területén tíz ilyen vál lalat volt, a kohó- és gépipar­ban 85, az építőiparban 33 vál lalat nem teljesítette pénzügyi eredménytervét. A gazdálkodás fogyatékos ságai megmutatkoztak a mun­ka- és technológiai fegyelem lek, államkölcsön befizetések, társadalombiztosítási és egyéb bevételek képezik. Rámutatott arra, hogy az ál­lami vállalatok pénzügyi ter­vében lényegesen nő a nyere­ség összege és aránya. A költségvetési kötelezettsé­gek teljesítéséhez feltétlenül szükséges, hogy vállalataink javítsák a gaz­dálkodás színvonalát, telje­sítsék a terv termelési és önköltségi mutatóit. Szüksé ges, hogy a termelés ész­szerűbb megszervezésével, a gépek és berendezések jobb kihasználásával, a fejlettebb munkamódszerek alkalmazá­sával, a műszaki színvonal emelésével nagyot lépjenek előre. Szükséges, hogy vállalataink, és gazdasági irányító szerveink vezetői, igazgatók, főmérnökök, 'főkönyvelők és a vállalatok dolgozói erre összpontosítsák erőfeszítéseiket. így válik lehe­tővé a vállalatokon belüli tar­talékok erőteljes ütemü feltá­rása, termelési, önköltségcsök kentési, pénzügyi feladatainak túlteljesítése. Jelentékeny hozzájárulás cél­kitűzéseink megvalósításához a lakosság adóbefizetése. Adófi­zető lakosságunk — elsősor­ban dolgozó parasztságunk — látva elért eredményeinket és érezve államunk támogatását az elmúlt évben, túlnyomó többségében pontosan és lel­kiismeretesen tett eleget ál­lompolgári kötelezettségé­nek. Ezzel is kifejezte, hogy helyes­li, támogatja pártunk és kor­mányunk 'politikáját. A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa a közelmúltban nagyje­lentőségű rendeletet adott ki a mezőgazdasági lakosság jöve­delemadó rendszerének meg­változtatásáról. Az új adózási rendszer he­lyesen egyezteti össze a tár­sadalmi érdekeket az állam­polgárok személyes érdekei­vel. Érdekeltté teszi a parasztságot magasabb terméseredmények elérésében, állatállománya ál­landó fejlesztésében, ugyanak­kor korlátozza a még meglévő tőkés elemeket. Az új adó ösz- szege megfelel a mezőgazdasá­gi termelés, a parasztság bevé­telei emelkedésének és kikü­szöböli az adózásban fennállott belső aránytalanságokat. Á műszaki színvonal emelése nemcsak új gépek, új üzemek, kutatások kérdése Tisztelt Országgyűlés! Az 1956. évi állami költség- vetés kiadásainak 53.3 száza­lékát, 22 milliárd 473 millió forintot, a vállalatok saját esz­közeiből, nyereségből, amorti­zációból pedig további három­ezerötszázötven millió forintot, összesen 26 milliárd és 23 mil­lió forintot népgazdaságunk fejlesztésére, gazdasági kiadá­sokra fordítunk. A gazdasági kiadásokra elő­irányzott összegből az ipar fej­lesztésére szolgál mintegy ki- enc milliárd forint, amelyből 5.3 milliárd forint a beruhá­zás. A termelés tervezett növeke­dése — amely 1956-ban több gépet, több épületet ad a nép­gazdaságnak, több lakást, több fogyasztási cikket biztosít a lakosságnak, — megköveteli a termelés gaz­daságosságának fokozását, tartalékaink feltárását, takarékosság érvényesítését. El kell érnünk, hogy termé­keinket kevesebb munka és anyagráf ordítással, jobb mi­nőségben és olcsóbban állít­suk elő. Ennek érdekében a népgaz­dasági terv — a Magyar Dol­gozók Pártja Központi Veze­tősége határozatának megfele­lően — főfeladatként jelöli meg a műszaki színvonal je­lentős emelését, korszerű tech­nológiai eljárások széleskörű bevezetését és a fejlett új tech­nika alkalmazását. Az új tech­nikáért folyó harcban nagy jelentősége van az új, modern gépeknek, amelyekre a költ­ségvetés beruházási előirány­zata biztosít fedezetet. Az 1956. évi költségvetés a műszaki fejlesztés keretében új gyártmányok bevezetésére 358 millió forint forgóalapot irányoz elő, A kohó és gépipar területén már bevezettük a gyártmányok fejlesztésére ösztönző új finan szírozási rendszert és fokoza­tosan terjesztjük ki azt az ipar többi területére. A műszaki fejlesztés céljait szolgálja az ipari kutatóintézetek és válla­lati kutatások céljára előirány­zott többszáz millió forintos előirányzat is. A műszaki színvonal emelé­se azonban nemcsak új gé­pek, új üzemek, kutatások kérdése. Megvan a lehetőség és tegyük hozzá, bő lehetőség arra, hogy új beruházások nélkül a gaz­dálkodás színvonalának emelé­sével, a szigorú szervezettség, rend és fegyelem megteremté­sével is javítsuk üzemeink munkájának színvonalát, ter­mékeink minőségét. Szükség van arra is, hogy leküzdjük azt a nem ritkán mutatkozó idegenkedést, amely egy-egy új technológiai eljá­rással, módszerrel szemben nyilvánul meg. Nem kétséges, hogy tehetsé­ges munkásosztályunk és műszaki értelmiségünk több­sége — követve a párt és a kormány útmutatását — él az adott lehetőségekkel — és mindent megtesz az új technika fejlesztéséért, elsa­játításáért, hogy ezáltal is fokozhassuk a szocializmus építésének ütemét, Az önköltségcsökkentés egyik feltételének, az anyagtakaré­kosságnak elemzése után Olt Károly, a mezőgazdaság fej­lesztésével kapcsolatos nagyje­lentőségű feladatokat ismertet­te. Á mezőgazdaság fejlesztésére a költségvetés közel öt milliárd forintot fordít A mezőgazdaság fejlesztésé­re a költségvetés közel öt milliárd forintot fordít, amely­nek jelentős része — mintegy 1,9 milliárd forint — a beru­házások célját szolgálja. Mező- gazdaságunk fokozódó gépesí­tése lehetővé teszi, hogy az ál­lami gazdaságokban és a ter­melőszövetkezetekben a nö­vényápolási munkák túlnyomó részét is géppel végezzék. A mezőgazdaság fejlesztése terén fokozott feladat hárul 1956-ban az állami gazdaságok­ra, amelyek az ország szántó- területének mintegy 13 száza­lékán gazdálkodnak. Az elmúlt évek munkájá­nak eredményeképpen a fo­kozódó gépesítés, fejlett agro és zootechnika szélesebb kö­rű elterjedése, a helyesebb munkaszervezés következté­ben megerősödtek állami gazdaságaink, közülük sok vált példamutató szocialista nagyüzemmé. A költségvetés a mezőgazda­ság fejlesztésére biztosított ke­reteken belül a legjelentősebb segítséget a termelőszövetkeze­tek részére nsmjtja. Az 1956. évi állami költség- vetés a termelőszövetkezeteknek tchénistállók, silók építésére, fásításra, öntözőtetepek és halastavak építésére, gyü­mölcs- és szőlőtelepítésre, talajjavításra és gépi felsze­relésre közel háromszázöt­ven millió forint hosszúlejá­ratú hitelt irányoz elő, ami 28 százalékkal haladja meg az elmúlt év azonos elő­irányzatát. Műtrágya, takar­mány, jószág és felszerelés vá­sárlásra a költségvetés 261 millió forint középlejáratú hi­telt biztosít, ami harminchá­rom százalékkal haladja meg az e célra fordított 1955. évi kiadásokat. A pénzügyminiszter a gép­állomások, a begyűjtési minisz­térium növekvő feladatai után a közlekedésről beszélt, mely­re nagyobb szállítási feladatok (Folytatás a 2. oldalon) fAV l'J) '0\ l

Next

/
Thumbnails
Contents