Dunántúli Napló, 1956. febuár (13. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-25 / 48. szám
VUÁCPBOLETÁRJAtECYEfÖLJETEK! DUNÁNTÚLI NAPLÓ A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának határozata M DP BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁG AN AN LAPJA XIII. ÉVFOLYAM, 48. SZÁM ÁRA: 5« FILLÉR SZOMBAT, 1956 FEBRUÁR 25 A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának határozata az SZKP Központi Bizottságának beszámolója alapján Moszkva (TASZSZ): A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa meghallgatta és megvitatta N. Sz. Hruscsov elvtársnak, az SZKP Központi Bizottsága első titkárának beszámolóját a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz- Ponti Bizottságának munkájáról és a következő határozatot hozza: A kongresszus teljes egészében és maradéktalanul jóváhagyja az SZKP Központi Bizottságának politikai vonalát és gyakorlati munkáját: Jóváhagyja a Központi Bizottságnak a beszámolóban fog'alt javaslatait és következtetéseit. A kongresszus megállapítja. Jegy a beszámolási időszakot a nemzetközi kapcsolatok szempontjából a nemzetközi feszültség bizonyos enyhülése jellemzi, valamint az, hogy a nemzetközi küzdőtéren reális távlatok nyíltak a béke megszilárdítására. A Szovjetunió a Kínai Népköztársasággal és a többi népi demokratikus országgal kellő időben számos •"'»'politikai intézkedést tett a béke és a biztonság megerősítésére. Ezeket az intézkedésehet valamennyi békeszerető erő tevékenyen támogatta. Az események menete szemléltetően mutatja, hogy a nemzetközi fejlődésben gyökeres v'áltozások mentek végbe a szocializmus állásainak megerősödése irányában. Korunknak az a legfontosabb vonása, hogy a szocializmus kilépett egy ország kereteiből és világrend- szerré vált, s a kapitalizmus eröt'ennek bizonyult e világ- történe'mi folyamat megakadályozására. A Szovjetunióban, valamint a Kínai Népköztársaságban, a Lengyel Népköz- társaságban. a Csehszlovák gáztársaságban, a Magyar ^ ^köztársaságban, a Román ^énköztársaságban, a Bolgár Népköztársaságban, az Albán Népköztársaságban, a Német demokratikus Köztársaságban, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban, a Mongol Népköztársaságban, a Vietnami demokratikus Köztársaságban folytatódik a nagyarányú gaz- o^sávi és ku'turális fejlődés, növekszik a dolgozók jóléte, j-’ösödik a népek erkölcsi-po- 'd’kai egysége és összeforrott- ***» a kommunista és mun- P'Pártok körül, a népek al- 111 szabadon választott kor- r>"i~>vok körül. Jelentős eredre veket ért el a szocialista ’’'‘érben Jugoszlávia is. A Szocialista úton haladó orszá- gazdasági fejlődése egész- sí"os alapon, az egyenjogú <!',v;i<*rniíködésnek és a test- P’l kölcsönös segítségnek , ód, nagyobb megerősödése ahJán megy végbe. Á kapitalista világban — ,’""i vei ok övezete nagymértékei mezezűkült. — a helyze- o ellentétek to, hi>! fokozódása jellemzi. A ’Pltallsta országok a háború ’áni évtizedben a termelés ’’onyosmérvű növekedését i *“h e* o'van tényezők igény- bevételével, mint a gazdaság 1‘arizálása és a fegyverke ,Cs* hajsza, a külső gazdasági lísvCs7kedés fokozása, az álló- °ke felújítása és a dolgozók A kongresszus megelégedéssel állapítja meg, hogy a párt Központi Bizottságának és a szovjet kormánynak lenini politikája, valamint a szovjet népnek valamennyi szocialista országgal való szoros együttműködésben végzett hősi munkája eredményeképpen óriási sikerek születtek a kommunizmusnak országunkban való felépítéséért és a világ békéjéért vívott harcban. A kongresszus lelkesen helyesli az SZKP Központi Bizottságának a beszámolóban felölelt időszakban az ipar és a mezőgazdaság területén tett helyes és időszerű intézkedéseit, amelyek biztosították haI. kizsákmányolásának hallat’an fokozása, de ez a növekedés nem stabilizálta a kapitalizmus gazdaságát. — Sőt. ellenkezőleg: a tőkés gazdaság még ingatagabbá vált. A kapitalista rendszer általános válsága tovább mélyül. A kapitalizmus legmélyebb ellentéte — a modern termelőerők és a kapitalista »'iszonyok ellentéte — tovább éleződik; mélyülnek az ellentétek az értékesítési piacokért és a befolyási övezetekért küzdő kapitalista országok között; növekszenek és elmélyülnek a társadalmi ellentétek. A munkás- osztály kizsákmányolásának fokozása, a drágaság növekedése, a katonai célokat szolgáló adók nagymérvű emelkedése, a számos tőkés országban jelentkező krónikus munkanélküliség csökkenti a dolgozók életszínvonalát; erősödik a munkásosztály és a néptömegek harca jogaikért és létérdekeikért. A kapitalizmus állandóan újabb gazdasági és társadalmi megrázkódtatások felé halad. Ebben a helyzetben világosan kirajzolódott a nemzetközi események fejlődésének két ellentétes fő iránya. Egyrészről: az imperialista hatalmak, élükön a reakciós amerikai körökkel, röviddel a háború befejezése után „erőpolitikába“ kezdtek, amely e hatalmak legagresszívabb elemeinek azt a törekvését tükrözi, hogy elnyomják a munkás-, a demokratikus- és a nemzeti felszabadító mozgalmat, aláássák a szocializmus táborát és megteremtsék a maguk világuralmát. E politika a gyakorlatban féktelen fegyverkezési hajszát jelent; jelenti továbbá amerikai katonai támaszpontok létesítését a Szovjetunió és a népi demokratikus országok határai mentén, valamint a szocialista tábor országai ellen irányuló agresszív tömbök összetákolását. az úgynevezett „hidegháború“ megindítását a szocialista államok ellen, új, véres háborúk előkészítését. Másrészről mindinkább növekszenek és gyarapodnak azok az erők, amelyek a világ küzdőterén a tartós békéért és a népek biztonságáért szállnak síkra. Ezek az erők tevékeny harcot indítanak a háborús veszély ellen, a különböző gazdasági és társadalmi rendszerű országok békés együttműködéséért. Döntő jelentőségű ebben a szocializmus nemzetközi táborának állandó erősödése; ez a tábor egyre növekvő befozánk hatalmának további gyarapodását, a szocialista gazdaság új, nagyarányú fejlődését ás a szovjet nép jólétének je- entős emelkedését. A kongresszus hangsúlyozza, hogy az SZKP Központi Bizottságának sikeres tevékenysége a marxista-leninista el- né’et alkotó alkalmazásán, a kollektív vezetés és a párton bc’üli demokrácia lenini elveinek szigorú megtartásán, a párt és a nép elszakíthatatlan kapcsolataira vonatkozó lenini útmutatások maradéktalan végrehajtásán alapult. A párt ezekben az években magasra emelte a halhatatlan Lenin nagy zászlaját. lyással van a világesemények menetére. A béke erői jelentősen megsokszorozódtak, mert a világ küzdőterén megjelent az európai és az ázsiai békeszerető országok csoportja, ezek az államok külpolitikájuk elvévé tették, hogy távolmaradnak a katonai tömböktől, nymodon hatalmas „békeövezet“ jött létre, amely magába foglalja Európa és Ázsia szocialista és nem szocialista béke- szerető államait egyaránt és a földkerekség lakosságának több, mint a felét öleli fel. A háborút követő időszak világtörténelmi jelentőségű eseménye az imperializmus gyarmati rendszerének széthullása. A gyarmati és a félgyarmati népek nemzeti felszabadító harcát a legutóbbi évtized alatt nagy győzelmek koronázták: a gyarmati és a félgyarmati függőségből több mint egymilliárd kétszázmillió ember, a földkerekség lakosságának majdnem fele szabadult ki. Napirenden van a gyarmati rendszer teljes felszámolása. Bekövetkezett a világtörténelem új korszaka, amelyet a nagy Lenin előre látott, amikor a Kelet népei mind tevékenyebben vesznek részt az egész világ sorsának intézésében, s a nemzetközi viszonyok új hatamas tényezőivé válnak. A háborús veszély elleni küzdelem legtevékenyebb és legkövetkezetesebb harcosainak a Kommunista Pártok bizonyultak, ezek küzdenek a béke fenntartásáért, a dolgozók érdekeiért és országuk nemzeti függetlenségéért vívott harc sűrűjében. Egyúttal sok más társadalmi csoport is háborúellenes álláspontot foglal el. A béke megszilárdítása szempontjából igen fontos, hogy a háborút ellenző összes erők egységfrontban tevékenykedjenek és nem lankadó erőfeszítéssel küzdjenek a béke fenntartásáért. Ebből a szempontból óriási jelentőségű a munkásmozgalom kettészakadásának megszüntetése, valamint a gyakorlati érintkezés megteremtése a kommunista •»ártok és a szocialisták, s a többi olyan párt között, amely valóban védelmezni akarja a békét, harcolni akar az imperialista elnyomás ellen, védelmezni akarja népei nemzeti érdekeit, a demokráciát és a függetlenséget. A kongresszus helyesli az SZKP Központi Bizottságának ás a Szovjetunió kormányának békeszerelő külpolitikáját, amelynek révén a nemzetközi feszültség enyhítésében a béke megszilárdításában és a demokratikus erők állásainak megerősítésében nagy sikerek születtek. A párt XX. kongresszusa teljesen helyesnek tartja a Központi Bizottságnak és a szovjet kormánynak azt a vonalát, amely arra irányul, hogy a békés egymás mellett élés lenini elve alapján javítsa a kapcsolatokat az összes országgal, megszilárdítsa a blza mat és fejlessze az együttműködést. Ebben nagy szerepet játszhat a nemzetközi kapcsolatok ismeretes öt elve, amelyet sok allam és a társadalom széles rétegei ismernek cl — a területi épség és a szuverénitás kölcsönös tiszte- letbentartása, a meg-nem-tá- madás, a be nem avatkozás egymás belügyeibe, az államok kapcsolatainak az egyenlőség és a kölcsönös előnyök alapján való fejlesztése, a békés egymás mellett élés és a gazdasági együttműködés. Ezek az elvek a jelenlegi viszonyok között a különböző társadalmi rendszerű államok kölcsönös kapcsolatainak legjobb megfogalmazását jelentik és alapját alkotják az egész földkerekség államai tartós békés kapcsolatainak. Az élet mindenben igazolta, hogy helyesek és időszerűek a Szovjetuniónak, a Kínai Nép- köztársaságnak és más békeszerető államoknak a leszerelésre, az atom- és a hidrogénfegyver betiltására, az európai kollektív biztonság biztosítására és az ázsiai kollektív biztonság biztosítására irányuló javaslatai — ezen igen fontos problémáknak a megoldása megteremti a tartós és szilárd béke alapját és elősegíti más fontos rendezetlen problémák, köztük a német kérdés megoldását. Óriási jelentőségű lenne a világbéke megszilárdítása szempontjából, ha megteremtődnének a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak, a világ két legnagyobb hatalmának, valamint a Szovjetuniónak és Angliának meg Franciaországnak tartós baráti kapcsolatai. A XX. kongresszus időszerűnek és helyesnek tartja a Szovjetunió e célból tett intézkedéseit és ezeket teljes egészében jóváhagyja. Az európai népek tartós békéjének és biztonságának biztosítása megköveteli a Szovjetunió és a nyugateurópai országok kapcsolatainak további megjavítását. A Szovjetuniónak, éppúgy, mint Nagy-Bri- tanniának, Franciaországnak, Olaszországnak, akárcsak Lengyelországnak. Csehszlovákiának, Jugoszláviának, Svédországnak, Finnországnak, Norvégiának, Görögországnak, Ausztriának és minden európai országnak létérdeke, hogy megakadályozza az új háború kitörését Európában, amelynek területén vívták az első és a második világháború döntő ütközeteit. Létérdeke ez a német népnek is. Ilymódon az új háboríts ösz- szeütközések megakadályozásáért vívott harc közös érdekei Európa minden államát és népét egyesítik. A jelenlegi nemzetközi helyzetben kiemelkedő szerep illeti meg a Szovjetunió és a keleti országok barátságának ás együttműködésének kibővítését és megszilárdítását. A XX. kongresszus nagy jelentőséget tulajdonít e feladat megoldásának s helyesli, hogy az utóbbi időben az Indiai Köztársasággal, valamint Burmával, Afganisztánnal és Egyiptommal jó, baráti kapcsolatok alakultak ki. A béke és a demokrácia megerősítésével összhangban van az arab országok népeinek az a mind jobban kibontakozó törekvése, hogy megvédik és megszilárdítják nemzeti függetlenségüket. A XX. kongresszus megelégedéssel állapítja meg, hogy a Szovjetuniónak majdnem valamennyi szomszédos országgal baráti, jószomszédi kapcsolatai létesültek. Nem kétséges, hogy a Szovjetunió és Irán, a Szovjetunió és Törökország, valamint a Szovjetunió és Pakisztán normális kapcsolatai megfelelnének ezen országok létérdekeinek, a béke ügye és a népek biztonsága érdekeinek. Az országok közötti együttműködés alapjainak kibővítésében nagy szerepre hivatott a nemzetközi kereskedelem és a kulturális kapcsolatok fejlesztése. A XX. kongresszus megállapítja, hogy most különösen nagyjelentőségűek a jelenlegi nemzetközi fejlődés olyan lényeges elvi kérdései, mint a két rendszer bék' i egymás mellett élése, a jelen korszakban a háborúk megakadályozásának lehetősége és az egyes országok szocializmusra való áttérésének formái. A Szovjetunió külpolitikájának fő vonala a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének lenini elve volt és marad. A kommunista társadalom építését vezető pártunk erélyesen síkraszáll a háború szítása ellen. A párt abból a megingathatatlan lenini útmutatásból indul ki, hogy új társadalmi rendszer megteremtése egyik vagy másik országban — ez minden ország népének bel- ügye. A kongresszus megelégedéssel állapítja meg, hogy a békés egymás mellett élés elve mind szélesebb elismerésre talál. A Szovjetuniónak, a szocialista országoknak és a többi békeszerető országnak minden ország széles néptömegeinek legfontosabb feladata a tartós béke megőrzése és megszilárdítása: „az új háború és az új agresszió elhárítása. A jelenlegi nemzetközi körülmények között létrejöttek a reális lehetőségek ahhoz, hogy ne engedjük meg, hogy az imperializmus agresszív erői belesodorják a népeket új háborúkba, amelyek a haditechnika mai színvonalán mérhetetlen szerencsétlenséggel és rombo- 1 ássál sújtanák a népeket. A földkerekségen ma már a tőkés rendszer nem egyedül létezik. Hatalmas, békeszerető, szocialista tábor van, amely a békeszerető erők szempontjából az agresszió elhárításának nem csupán erkölcsi, hanem anyagi eszközeivel is rendelkezik. Ezenkívül van egy nagy. többszázmilliós lakosságú államcsoport, olyan államok csoportja, amely tevékenyen síkraszáll a háború ellen. Létezik a béke híveinek erős népi mozgalma. Óriási erővé vált a tőkés országokban a mun- Vásmozgalom. Ilyen körülmények között természetesen érvényben marad az a lenini tétel, hogy ameddig az imperializmus létezik. megmarad a háborúk ki- robbantásának gazdasági alapja is. Ezért a legnagyobb éberséget kell tanúsítanunk. Amíg a földkerekségen megmarad a kapitalizmus, addig a kapitalista monopóltőke érdekeit képviselő reakciós erők továbbra is háborús kalandokra és agressziókra törekszenek és megpróbálhatnak háborút kirobbantani. De a háborúk nem végzetszerűen elkerülhetetlenek. Nagy társadalmi és politikai erők vannak ma, amelyek komoly eszközökkel rendelkeznek ahhoz, hogy ne engedjék meg azt, hogy az imperialisták háborút robbantsanak ki, ha pedig az imperialisták háborúval próbálkoznának, akkor megsemmisítőén visszaverjék az agresszorokat, meghiúsítsák kalandorterveiket. Ehhez az kell, hogy a háború ellen síkraszálló összes erők éberek és harcrakészek 'egyenek, egységfrontban tevékenykedjenek és lankadatlanul harcoljanak a béke megőrzéséért és megszilárdításáért. Az a tény, hogy a nemzetközi küzdőtéren mélyreható történelmi változások mentek végbe a szocializmus javára, új távlatokat nyit meg az országoknak a kapitalizmusból a szocializmusba való áttérését illetően. A Szovjetunió Kommunista Pártja abból a lenini tételből indul ki, hogy „minden nemzet eljut a szocializmushoz, ez elkerülhetetlen, de nem teljesen egyformán fognak eljutni, mindegyik sajátos vonást kölcsönöz majd a demokrácia ilyen, vagy olyan formájának, a proletárdiktatúra ilyen, vagy olyan vállfájának, a társadalmi élet különféle területe'n végrehajtott szocialista átalakítások ilyen vagy olyan ütemének.“ {Lenin művei 23. kötet, 66. oldal, magyarul). A szocializmus útján haladó valamennyi ország fej’ődé- sének történelmi tapasztalatai teljes mértékben megerősítették ezt a lenini tételt. A társadalom szocialista alapon való átalakításának szovjet formája mellett ma itt van a népi demokratikus forma is. Ez tíz év alatt minden vonatkozásban kiállta a próbát és teljesen bevált. A népi demokratikus államokban az egyes országok körülményeinek meg- e'e'ően szintén számos árnyalatot és különbséget találunk. Sok sajátszerűséget kölcsönöz a szocialista építés formáinak a Kínai Népköztársaság, melynek gazdasági élete a forradalom győzelme előtt rendk’- vül elmaradott, félfeudá’is és félgyarmati jellegű volt. A népi demokratikus állam a döntő parancsnoki magaslatok kivívása alapján a magáninar és a magánkereskedelem békés átalakításának és a szocialista gazdasági élet szerves részévé való fokozatos átváltoztatásá- 'ak politikáját folytatja. Egészen törvényszerű, hogy azentúl mind változatosabbak ’esznek a szocializmusra való áttérés formái az egyes országokban. Emellett a szocializmusra való áttérés formái megvalósításának nem minden körülmények között kell feltétlenül polgárháborúval ösz- azekapcsolödnia. A lenlnizmus azt tanítja, hogy az uralkodó osztályok nem engedik át ön- »ent a hatalmat. (Folytatás a 2. oldalon;
