Dunántúli Napló, 1956. febuár (13. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-24 / 47. szám
2 NÄPEö 1956 FEBRUAR *4 Az SZKP XX. kongresszusának tanácskozásai Nehéz napok (Folytatás tut 1; oldalról) lentősége van a munkakörülmények egészségesebbé tételének. Hazánkban az üzemi balesetek megszüntetéséért és a foglalkozási betegségek számának csökkentéséért vívott harc a gazdasági és a szakszervezeti szervek kötelessége, amelyeknek közös erőfeszítései vitathatatlan eredményekkel jártak. Ennek ellenére sok vállalat vezetője, a szakszervezetek beletörődésével, nem törődik azzal, hogy megjavítsák az üzemi helyiségek szellőztetését, világítását és fűtését. Lassan honosítják meg az olyan új világítási eszközöket, mint a napfény-lámpák. A gazdasági vezetők rendkívül keveset törődnek azzal, hogy a munkások fennakadás nélkül megkapják a munkaruhát és a munkacipőt A szovjet szakszervezetek a széleskörű társadalmi ellenőrzésre támaszkodva igyekeznek megjavítani a munkások és alkalmazottak lakás és szociális körülményeit, A szakszervezeteknek, mint a gazdálkodás, az igazgatás iskoláinak az a teendőjük, hogy élére álljanak az alulról jövő bírálatnak, kérlelhetetlen harcot vívjanak a hibák ellen, szívósan szorgalmazzák kijavításukat. Különösen nagyjelentőségű az ellenőrzés a közétkeztetés megjavítása szempontjából; Hruscsov elvtárs jogosan bírálta azt, hogy sok szakszervezeti és gazdasági vezető tűri a kollektív szerződések megsértését. Határozott harcot kell Indítani e hibák ellen. A munkások és alkalmazottak szak- szervezeteikben érdekeik védelmezőit akarják meglelni a szovjet törvények megsértőivel szemben; Svernyik ezután arról beszélt, hogy a szovjet szakszervezetek a munkásmozgalom egységének megvalósításáért harcolnak és a dolgozók létérdekeiért, a világ békéjéért küzdő egységes akcióra szólítják fel a szabad szakszervezetek nemzetközi szövetségét; A szovjet szakszervezetek szélesíteni és mélyíteni fogják a világ szakszervezeteihez fűződő kapcsolataikat, erősíteni fogják a nemzetközi munkás- mozgalom sorainak egységét. Svernyik befejezésül többek között a következőket mondotta: Moszkva (TASZSZ). Az SZKP XX, kongresszusa Moszkvában a nagy Kreml palotában folytatta munkáját A február 23-i délelőtti ülés G. J. Burkackaja elnökletével nyílt meg. A kongresszus folytatta a vitát N. A. Bulganyin- nak, a Szovjetunió Miniszter- tanácsa elnökének a hatodik ötéves terv irányelveiről szóló beszámolójáról; A délelőtti ülésen elsőnek N. I. Bobrovnyikov (moszkvai pártszervezet) szólalt fel. Utána A. N. Koszigin emelkedett szólásra; Ezután IC; P. Orlovszkij (Bjelorusszla), N. K. Bajbakov, T. Sz. Malcev (kurganal terüA szovjet szakszervezetek a XX. pártkongresszus határozatain fellelkesülve a munkások és alkalmazottak alkotó kezdeményezését a hatodik ötéves terv teljesítésére és túlteljesítésére, a kommunista építés új győzelmeinek kivívására mozgósítják. let), V. A. Malisev, B. P. Bes- csov beszélt. A délelőtti ülésen tovább folytak a külföldi kommunista és munkáspártok képviselőinek felszólalásai. Az Indiai Kommunista Párt részéről Ad- zsoj Kumar Ghos, a Dán Kommunista Párt részéről A. Larssen, a Norvég Kommunista Párt részéről E. Levlien, a Mexikói Kommunista Párt részéről D. Encina üdvözölte a kongresszust. Az ülésen felolvasták a török, az algériai, és a columbiai Kommunista Párttól a kongresszushoz érkezett írásbeli üdvözleteket. Külföldi Iiírek LONDON A Szakszervezetek Szövetségének Főtanácsa levelet intézett MacMillan pénzügyminiszterhez. Ebben elítéli a kormány által javasolt pénzügyi intézkedéseket. A javasolt intézkedések mindenekelőtt a lakosság legkevésbé ellátott rétegeit sújtják — állapítja meg a főtanács és követeli, hogy az új költségvetésben, melyet a kormány ez év tavaszán terjeszt a parlament elé, bizonyos adónemek csökkentését irányozzák elő. BERLIN A bonni parlament hadügyi bizottsága 18 szavazattal 8 ellenében úgy döntött, hogy az új nyugatnémet hadsereg hivatalos elnevezése „Bundeswehr“ (szövetségi véderő) lesz. Az a csoport, amely a hitleri hadsereg mintájára Wehrmachtnak akarta elnevezni az új haderőt, kisebbségben maradt. A MÖHOSZ országos elnöksége felhívja a MÖHOSZ összes szervezeteit és tagságát, hogy minél többen kapcsolódjanak be a hóeltakarítási munkába. Szánalomra — és irígylés- reméltó lény egyszemélyben a színpadi szerző — közvetlenül darabjának bemutatása előtt. Nem leli helyét, nem alszik, nem eszik, legszívesebben minden idejét a színházban, a próbákon, a színészek között töltené, és legszívesebben tájára se menne a színháznak, mert a színészbejáró, a keskeny, tekergő lépcső, a kulisszák enyves szaga, a bordó bársonyfüggöny, a próbák idején üresen tátogó széksorok mind-mind eszébejuttatják azt az estét, amikor a színpadra ezernyi szempár mered, amikor félreérthetetlen választ ad a nagy kérdésre a taps: sikeres-e az előadás? Lippenszky István, a „Bé- kétlen szerelem” című daljáték szövegkönyvének társszerzője így él, így érez bemutatója előtt egy héttel. Izgatott és türelmetlen, hiszen közeleg a nagy nap, ugyanakkor boldog és türelmetlen, talán legszívesebben mindenkinek elmondaná, hogy még csak néhány nap és az 6 müvét mutatják be a Pécsi Nemzeti Színház színpadán. Ha megkérdezed, milyen lesz az előadás, felcsillan a szeme, egyből rávágja: —: Jó! Tetszik a színészeknek, tetszik a rendezőnek, tetszik — hát persze, hogy tetszik — nekem is .a Báregészen más így, mint leírva i: j Azután hirtelen elkomo- rodik, széttárja karját és nagyot sóhajt. — De tetszik-e majd a közönségnek?! Hát erre majd csak az a sokszáz, sokezer ember válaszol majd, aki megnézi a „Békétlen szerelem” című dalművet. Ha tetszik, egyHúsz budapesti ipari vállalat levélben jelentette az MDP. Központi Vezetőségének, hogy termelési értekezleteken megtárgyalták az 1956. évi tervfeladatokat és azok túlteljesítésére — a tavalyi tapasztalatok alapján — új felajánlásokat- szép napok szerre sok szerzőt, sok szí* nészt, sok más művészt kö- szöntenek tapsaik. A szerzők ugyanis hárman vannak. Az első ötlet Lippenszky fejében született meg, Bárdost Németh János eleinte csak a verseket akarta írni, aztán „beszállt" a szövegírásba is és ezzel kettőre emelkedett a szerzők száma. Végül — de lévén, hogy daljátékról van szó, nem utolsósorban csatlakozott hozzájuk Horváth Mihály zeneszerző. A szereplőgárda felsorolása már előre is kellemes érzetet kelt a könnyű múzsa kedvelői körében. Szabó Samu, Kovács Anni, Korodi- ni Ferenc, Galambos György, Széplaky Endre, Korándi Dénes és Zombori László neve, — hogy csak azokat soroljam fel, akik hirtelen eszembe jutnak — bizonyára sokat mond az operett barátainak. A szereplők összesen 86 új kosztümben mutatták majd meg magukat a közönségnek. Dolgozhat hát ereje minden megfeszítésével a szabómühely, hogy a Böcskor Judit tervezte ruhákat a jövő hét péntekjéig elkészítse. Akkor, pénteken este felkerül a sötét ruha a szerzőkre is, Horváth Miska bácsi egyenesen frakkot húz, hiszen ő vezényli a Csokonay szerelmét prózába, versbe és dalba szedő daljátékot. De a ruha a legkisebb gondja most a szerzőknek; Hét nehéz, várakozással terhes nap van addig hátra, hét kemény munkával teli nap; Hét nehéz, hét szép nap. Közönséges mértékkel mérve napok, színházi és szerzői szemmel nézve azonban: egy új magyar daljáték megszületésének utolsó percei. , ami; tettek. Vállalták az egy munkásra jutó termelési tervük 1.7 százalékos túlteljesítését, ^ termelési költségek 0.6 százalékos megtakarítását. Az anyagköltségeknél ugyancsak 0.6 százalékos megtakarítást vállaltak; Koszorúzás! ünnepség a Szabadság téri szovjet hősi emlékműnél A szovjet hadsereg megalakulásának 38. évfordulója alkalmából csütörtökön délelőtt Budapesten megkoszorúzták a Szabadság téri szovjet hősi emlékművet; A Magyar és a szovjet Himnusz elhangzása után elsőnek a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége nevében Egri Gyula, a Központi Vezetőség titkára és Köböl József, a Központi Vezetőség tagja, a Központi Vezetőség párt- és tömegszervezeti osztályának vezetője helyezett koszorút az emlékmű talapzatára. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese és Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa nevében Erdei Ferenc, a minisztertanács elnökhelyettese, Olt Károly pénzügyminiszter és Nagy Jó- zsefné könnyűipari miniszter helyezett el koszorút. A Szovjetunió magyarországi nagykövetsége nevében P. M. Capenko ezredes, katonai attasé, a Kínai Népköztársaság nagykövetsége nevében Jan Ja-csun ezredes, katonai attasé koszorúzott, Koszorút helyeztek el az emlékműre a Csehszlovák Köztársaság, a Jugoszláv Szövetségi Népköz- társaság, a Lengyel Népköz- társaság, a Román Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Bolgár Napköz- társaság, á Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, az Albán Népköztársaság nagy- követsége nevében. A magyar néphadsereg, a belügyminisztérium, a Magyar Dolgozók Pártja budapesti pártbizottsága, a Hazafias Népfront, Budapest főváros tanácsa, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége Központi Vezetősége, a Magyar önkéntes Honvédelmi Szövetség is elküldte koszorúit a szovjet hősök emlékművére. Ezután .Budapest dolgozói tették le a megemlékezés virágait az emlékmű talapzatára. A koszorúzási ünnepségen jelen volt V, V. Asztafjev, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének ideiglenes ügyvivője és több budapesti külképviselet vezetője és tagjai., .... jj v. A koszorúk elhelyezése után felcsendültek az Internacio- nálé hangjai, majd a díszőrség díszmenetben elvonult az emlékmű előtt. Húsz budapesti iparvállalat felhívása az 1956. évi terv túlteljesítésére A február 23-i délelőtti ülés ÉJJEL A NYOMDÁB Nem volna bolondság nyomdászlánynak udvarolni!:;; No, nem a jó kereset miatt, hiszen a mai fiatalemberek nem a hozományt nézik;:: Más előny esik itt a latba. Az, hogy a nyomdában dolgozó lányok tájékozottabbak. a legfürgébb riporternél is;;: ök készítik ugyanis a meghívókat, a naptárakat, a könyveket, a színház és moziműsorokat. Mindent előbb tudnak, mint más jövőmenő, hétköznapi ember::: így aztán hétről-hétre jó program lehetne velük, ha; s; Ha nem éjjel dolgoznának legtöbbször; Made in Hungary Ma éjjel valahogy feltűnően kevesen vannak a gépteremben. Szinte kihalt az óriási helyiség, amelyben végig egymás mellett sorakoznak a „flack”-gépek. Amerre csak fordul az ember, mindenütt papír. Bálákban vagy stószok- ban, lapokban és hengerben, de mindenütt papír, papír. A falakon körbe plakátok, hirdetmények és mindjárt az ajtó mellett kis szekrényke. Üveges ajtaja mögött dísztárgyak, vekkerórák, cigarettatárcák, s más holmik alatt roskadozik a vékonyka polc. Ezek az apróságok április 4-1 verseny győzteseire várnak. Hogy kik lesznek a győztesek? Azt bajos most még eldönteni. Az esélyek egyformák. Minden esetre sokat kell még addig dolgozni, éjszakázni.;; Csak három gép működik az erősfényű lámpák alatt, de ma kivételesen nem meghívót, vagy könyvet nyomnak, hanem kicsit prózaibb dolgot: csomagolópapírra szöveget. Az elsőn a pécsi exportsajt burkolásához szükséges sztaniolle- mezekre nyomja az angol nyelvű felírást: Made in Hungary. Kicsit lejjebb ez olvasható: Trapist. Hárman dolgoznak itt: Dar- nyi Erzsiké, Péter Károlyné és Ivasivka Mihélyné. Már éjfél körül jár az idő, mindjárt vége a műszaknak. Ezt nemcsak az óráról állapítom meg, hanem a sokezer ezüstlemezről Is, amit az egyik széken stószolnak. Másikra, amelyik szerencsére még üres, én ülök le és nézem a munkát. A nyomdásznőknek nem érdekesség a riporter, naponta találkoznak újságírókkal, s kicsit kebelbelieknek is tekintik őket. így aztán nem is csodálkozom, amikor Erzsiké megkérdezi: — Szereti a bort?:; 5 — Ha van;: ; — Mert van — mondja mosolyogva, s lenyúl a gépe alá, s apró fonott üveget vesz elő. — Az egyik kollegánk hozta, visszük haza kóstolónak, de magától nem sajnáljuk;:: Pohár is kerül, s meggyőződhettem róla, hogy a mecseki fehér nem is olyan rossz védőital ilyenkor télen .; Nézegetem az előző műszak munkáját, a gépeket, a gépeken a meghívókat és hirdetményeket. Ez a plakát a „Figaró házassága” tájelőadásait hirdeti. Mellette étkezési jegyeket és a szovjet filmhét tájékoztatóit találom. Egy székkel arrébb félmaroknyi eljegyzési értesítő. Hogy kié? Nyomdai titok ;:: Nem írhatom meg, mert március ötig még sok minden történhet!;:; Nem igaz? A terem végében suhogó két gépen készül a leendő cigaret- tás dobozokra a felirat: Kossuth. Alatta félkörben: Sátoraljaújhelyi Dohánygyár. Az egyiken Rosta Katalin és Kacsái. Sándorné dolgozik, a másikon Kovács Lászlóné és Tabi Istvánná. — fin nem nyilatkozom!; — fogad Rosta Katalin. — Ne is kérdezzen tőlem! Nem, nem haragból mondja, egyszerűen nem tartja olyan fontosnak a munkáját, hogy írjak róla. Pedig érdemes írni Rosta Katalinról is, munkájáról is. 30 éve dolgozik ezen a helyen, s felszabadulás óta állandóan éjszakás. Óránként ezer ívet nyomnak ketten. — Miért nem többet? — Mert többet már nem bir el a gép .;: Labirint II. Ez a furcsa cím úgy jutott eszembe, hogy csaknem eltévedtem a nyomda irodáiban, pedig elég járatos vagyok itt. Csukott szemmel is keresztül mentem volna rajtuk, de ma éjjel fejetetejére állt itt minden . ; : — Reggelre rendben lesz — nyugtat meg Tóth József munkavezető. Az történt ugyanis, hogy eddig egybe nyíltak a szobák, ezután pedig egy kis folyosóról lehet majd bemenni. Az átalakítás egy hosszú napot venne igénybe, de az emberek vállalták, hogy reggelre felhúzzák a négy falat, s még be is vakolják, hogy ne hátráltassák a nyomda munkáját. Egyszóval nem nagy változás az egész, csak meg kell szokni, s nem tévedek el többé a labirint II-ben. Csalni nem lehet... — Nem akarok én csalni, de jó lenne kipróbálni a kalauznő éberségét..: — Úgyis elkapják, kár a gőzért... — nyugtat meg Bakó Józsefné, aki éjféltől reggel nyolcig villamosjegyeket nyom a PKV-nek. Óránként nyolcezer szakaszjegy készül itt... (Hogy menynyit lehetne ezzel potyázni! Csak tudnám, hogy kell kilyukasztani!) No, nem baj!;;; Ha már a villamosjegyet nem használhatom, akkor viszek valami mást... A szomszéd gépen a Nagy Lajos Gimnázium február 25-i táncestélyére nyomták délután a belépőjegyet. Abból teszek zsebre egyet... Rendező jó lesz vigyázni! Rózsaszín jegyem van!) A nagyteremben éjfélkor lejárt a munkaidő, Arany Tóth László azonban még ott járkál a gépei között: ő a gépmester. — Ez a nyavalyás festék rászárad a hengerekre, meg az emblémákra, ha itt hagyom .;; — bosszankodik, s bér ':.nel mossa a festékes részekei. Kényesek ezek a gépek. Valamikor a huszas évek elején készültek, de nekünk még szükségünk van rájuk néhány esztendeig. Sokezer könyvet, hirdetményt kell még rajtuk elkészíteni... Decemberben ezeken nyomták a nagy sikert aratott kiskönyvet, Fekete István: Lutra című munkáját. Készítettek még 35 ezer példányban meséskönyvet, aztán 22 ezernél is több képeskönyvet, úttörő noteszt, stb. Most pedig újabb meglepetés készül, amit majd a pécsiek kapkodnak szét. Ez az újdonság Vörös Márton „Az öttornyú város“ című elbeszéléskötete, amely Pécs múltját dolgozza fel a levéltári adatok és régi-régi feljegyzések alapján. Kár, hogy csak 4 000 példányban készül. A másik érdekességből, Verne: Nemo kapitányából már többet nyomnak: 12 600 kötetet. Készül az újság Itt a gépszedőteremben, ahol a Dunántúli Napló készül, olyan hajrá van hajnali kettőig, mintha égne a ház ... Érthető, az újságnak mennie kell AN.*. a reggeli vonatokkal.:; így aztán nincs igaza Keller Józsi bácsinak, amikor így ugratja Arr Károly lapöntőt: — Hát te meg mit ajánltál fel, Karcsi? .: — Hogyhogy mit? — lepődik meg Arr Károly. — Azt, hogy miattam nem késik az újság... — Hát már az is valami? — viccelődik az öreg gépszedő. Hogy nem kis dolog ez az április 4-i felajánlás, az mindjárt kiderül: Arr Károly új gépeken dolgozik ezután. Ma avatják az új tmatricázó présgépet. Előnye, hogy hidegen présel, s így a betűk nem használódnak el olyan gyorsan, s nem lesz az újságban annyi foghíjas cím. Ezt az új gépet meg kell alaposan Ismerni, hogy valóban tisztábban, olvashatóbban lehessen vele matricáznl. Az ismerkedés természetesen munkaidő alatt történik, s ilyen nagy hajrában;:; A másik új gép, a Winkler- féle automata ólomoldalöntő is problémát okoz, az a fortélya, hogy pontosan 280 fokos ólommal kell dolgozni, akkor olvasható az újság. Ha hidegebb az ólom, halvány, elmosódott az írás. Ha melegebbre sikerül, akkor meg szétfolyik. Ezért van súlya Árr Károly egyszerű felajánlásának. Dehát mit is vállalhatnak a nyomdászok április 4-re? Talán a megyében ez az egyetlen üzem, a nyomda gépszedőterme, ahol már nem lehet emelni a termelékenységet. Harcos Károly például szombat este 72—75 ezer betűt is kiszed. A gép osztószerkezete nem is tud gyorsabban osztani, mint ahogy Harcos Károly elvtárs most dolgozik. így aztán a minőségi munkának szentelnek több figyelmet. Az engedélyezett hibaszázalék: öt. Eddig- még prémium is jár. Harcos elvtárs ezzel szemben 0,91, Kovács László 1,13, s Pércsics József, — aki félévig beteg volt és nagy a kiesése — 2,34 százalékos hibával dolgozik; Hogy ez milyen szép eredmény, azt csak a gépírónők tudhatják .:: Ugyanis a leggyakorlottabb gépírónő sem kopogtat le annyi betűt egy este, mint a szedők. Célunk nem az, hogy elejétől végig bemutassuk az újság készítését, mert akkor ott kellene kezdenünk, hogy a riporter anyag után csatangol, de azt már láthatják olvasóink, hogy van gépszedés, mat- ricázás és oldalöntés. S közben még valami: a tördelés. Ezt csinálja Ropoli László tördelő. Ha valahol gyorsan kell dolgozni, itt kétszeresen kell. Az MTI ugyanis késő éjjel adia az SZKP XX. kongresszusának anyagát, s nagy a hajrá, hogy ne „ússzon“ el a lap. Ropoli elvtárson aztán igazán nem múlik. 20—25 perc alatt állítja össze az oldalt a régi normában szereplő 90 helyeit. Olvashatja már a kefelevo- natot a korrektor, meg az in- spekciós szerkesztő!:;, • S amikor már hazamennek a szedők, a korrektorok, szerkesztők — kezdődik a lap nyomása. A rotációsgép óránként 50 ezer újságot is kidob Monostori gépmester felügyelete alatt. Hajnalban pedig, amikor az első példányokat már csomagolják, megáll az épület előtt a postakocsi. Rakodás, aztán irány a* állomás, meg a hírlapterjesztők. S nyolc órakor, amikor a hivatalokban megkezdődik a munka, már az asztalon az újság. Még friss, még festékszagú, s talán még le sem feküdtek az emberek, akik készítették;:: Tenkely Miklós.
