Dunántúli Napló, 1956. febuár (13. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-24 / 47. szám
DUNÁNTÚLI NAPLÓ VILÁG PROLETÁRJA! ECYEfÜLJETEK] Egyetlen vezető sem dolgozhat eredményesen, ha nincs szoros kapcsolatban a tömegekkel és nem támaszkodik rájuk. Figyelmesen meg kell hallgatni minden bíráló megjegyzést, gyorsan fel kell számolni a feltárt fogyatékosságokat, tevékenyen támogatni kell a termelési újítókat, a feltalálókat, az ésszerűsítőket. (N. A. Bulganyin elvtárs beszámolójából) P BARANYA M E GYEI BIZOTT/AG ÄNAK LAP! A XIII. ÉVFOLYAM, 41. SZÁM ARA: 50 FILLÉR PÉNTEK, 1956 FEBRUAR 24 Köszöntjük a tízéves földművesszövetkezeti mozgalmat Tíz éves a földművesszövet- kor szolgáljuk helyesen a párt kezeti mozgalom! Ha ma már nem is deríthetjük ki teljes bizonyossággal, hogy a duna- szekcső-szigeti, a bólyi vagy eppen a kölkedi dolgozó parasztok bontották ki először Baranyában a szövetkezés zászlaját — az 1946. havas februárjától máig megtett út eredményei annál kézzelfoghatóbbak, annál szívdobogtatóbbak. A Horthy világban a gazdák borén élősködő kis- és nagyurak szerveződtek a Hangyáoa a két kezük munkájából élő do.gozó parasztok ellen. Három evvel a felszabadulás előtt a Hangya szövetkezetek igazgatósági elnökei közül 415 hordott reverendát, 124 volt föld- birtokos és a 195 jegyzőn kívül még 11 ügyvéd gondoskodott arról, hogy az effajta szövetkezés ne a kisparaszt malmára hajtsa a vizet. Csak a felszabadulással vált lehetővé olyan szövetkezetek megteremtése, melyben nem az urak fölözik le a hasznot, ahol az ösz- szefogás erejét azok élvezhetik, akik dolgoznak benne. A párt oldalán a földmüvesszö- vetkezetek immár negyvenezer tagja seprűzte ki a faluból a futurásokat, kupeceket és vette át a falu kereskedelmének, árijgseréjének irányítását. Nem hiányoztak a földművesszövetkezetek sehonnan sem, ha a földreform eredményeit kellett megvédeni, vagy a káderek százait kérte a párt. Derekas munkájuk elismeréseként ma megyénk Dunaszekcsőn, Vajsz- lón, Mágocson, Lánycsókon, Magyarbólyban, Mecseknádas- don, Sásdon, Szederkényben, Kémesen, Szalántán, Pécsett és Zaláién tizenkét élüzemet avat — legtöbbet az országban — és ezek között a dunaszekcsőit felterjesztették a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlójának elnyerésére is. Köszöntjük sikerekben gazdag útján a tíz éves földművesszövetkezeti mozgalmat, a régi harcosokat és az új élüzemeket! Mi, ha ünnepelünk is, nem vesztjük el józan mérlegelésünket ha mégoly nagyok is a sikerek. Lenin elvtárs azt tanította, hogy a fogyasztási szövetkezeteknek abban van a hagy jelentőségük, hogy az új rendszerre való áttérést a legelőnyösebben, a legérthetőbb módon mutatják be a dolgozó parasztoknak. Olyan nevelő iskoláknak kell lenniük, amelyek a falu szocialista átszervezése idején — éppen mert szoros kapcsolatban állnak a dolgozó parasztsággal — megkönnyítik a termelőszövetkezetek alakítását. A mi földművesszövetkezeteink még korántsem töltik be eléggé ezt a legfőbb hivatásukat, sőt most — az átszervezés döntő időszakában — e téren gyengébben áll szénánk, mint pár évnek előtte. Lépten-nyomon p ^f'Vnlkezeti mozgalom furcsa „e'-államosítását’1 figyelhetjük meg, amely főleg az egyoldalú kereskedelmi tevékenységben es a túlzott központosítottság- ban je.entkezik. Tömegszervező munkát alig néhány helyen végeznek, s tsz szervezőink csak ritkán támaszkodhatnak a falvaktól elszakított, körze- tesített földműves szövetkezetekre Közelebb kerültünk-e így a faluhoz? Nem — inkább eltávolodtunk tőle. Botorul löbbre értékeltük a túlzott, utasításokkal 'telített központi Irányítást, mint a választott Izervek működését; a dolgozó Parasztok önkéntes társulásai kelyett az egy s földművesszö- retkezeteket a felső irányítás alapszerveiként kezeltük. Akpolitikáját, akkor állítjuk visz- sza hamisítatlanul jogaiba a lenini szövetkezeti elvet, ha ezentúl kíméletlenül harcolunk a szövetkezeti demokrácia megsértése ellen, ha a tagságot szélesebb körben vonjuk be az ügyek intézésébe, s ott, ahol a feltételek adva vannak — visszaállítjuk az önálló földművesszövetkezeteket. Ha a földművesszövetkezetek a dolgozó parasztok átne- velésének iskolái, akkor ebben az iskolában a legfelsőbb osztályt a földművesszövetkezeti szakcsoportok jelentik. A szakcsoport a dolgozó parasztok tucatjait köti össze bor, szőlő, gyümölcs, zöldség, gomba és más növények szerződéses termelésére, amihez a szövetkezet vetőmagot, növényvédőszert, szaktanácsot ad és megteremti az értékesítés lehetőségét is. Miért haladunk előre mégis ilyen lassan szervezésükben? Nem előnyösek talán feltételei és az egyéni gazdák jobbat akarnak? Szó sincs ilyesmiről. Az a baj, hogy a szövetkezetek a már említ«* másirányú elfoglaltságuk miatt a MESZÖV-öt és a SZÖVOSZ-t is beleértve édes-keveset törődnek propagálásukkal, szervezésükkel és irányításukkal. Bolyban a már megalakult méhész szakcsoport tagjai szerződéskötésre és faanyagra, a szőlőgazdák pedig szervezőre és felvilágosításra várnak. Nyilvánvaló, hogy sürgősen ki kell elégíteni őket és a földművesszövetkezetek akkor dolgoznak helyesen, ha az egész megyét elborítják a legváltozatosabb szakcsoportok széles, de jól irányított és segített hálózatéval. Ehhez olyan talpraesett, leleményes szervezők kellenek, amelyekkel eddig sem szűkölködött a szövetkezeti mozgalom. Ezek az elvtársak, akik már 1947-ben termelőszövetkezetet szerveztek, megvannak csak újra erre a munkára kell felhasználni őket. Sürgős változásra szorul a szövetkezetek értékesítési tevékenysége is: szervezzék meg tagjaik felesleges terményeinek értékesítését. Ezzel nemcsak a városok ellátása javul, hanem mint a máriagyűdi cukorborsó és a pécsi barack esetében — kiviteli lehetőségeink is nyílnak. A maguk módján kereskedelmi és felvilágosító tevékenységük révén mozdítsák elő a dolgozó parasztok jövedelmének emelését is. A tízéves szövetkezeti mozgalom története — a falusi osztályellenséggel vívott harcok története is egyben. A volt futurás, hangyás, bizományos, a kulák sokszor előbb felismerte a szövetkezésben rejlő lehetőségeket, mint a dolgozó parasztság tekintélyes része s ha kirekesztésükben értünk is el sikereket — kétségtelent ebben a tömegszervezetünkben a legerősebb még az osztályellenség befolyása. Mennél inkább szolgálják a földművesszövetkezetek a falu szocialista átalakításának ügyét — anná’ inkább igyekeznek ők úton-út- félen akadályokat támasztani. A szövetkezeti mozgalom megjavítása ezért nem képzelhető el az ilyen elemek eltávolítása, leleplezése nélkül. Végezzék ezt olyan pártosan, olyan határozottan, mint annakidején a földreform eredményeinek megvédését — és akkor a dolgozó parasztokkal még jobban erősödő kapcsolatok birtokában eredményesen betölthetik lenini feladatukat: méltó részt vehetnek ki a falu szocialista átalakításából. Az SZKP XX. kongresszusának tanácskozásai N. M. Svernyik elvtárs beszéde Moszkva (TASZSZ): Azok a sikerek, amelyekkel pártunk eljutott a XX. pártkongresz- szushoz, a munkások, parasztok, értelmiségiek odaadó munkájának eredményei, azoknak eredményei, akiket pártunk vezet, pártunk, mely bölcsen vezeti hazánkat Lenin útján. A párt — a hajtószíjak: a tanácsok, a szakszervezetek, a Komszomol segítségével — munkahőstettekre lelkesítette a munkásokat, a parasztoka' és az értelmiséget. A szakszervezetek — mondotta többek között — az új ársadalom építésének minden szakaszán hűségesen va' ésították meg a párt politikáját. Nem kétséges, hogy a szakszervezetek felszámolják munkájuk hiányosságait és továbbra is latbavetik erőfeszi- 'őseiket, hogy mint a kommunizmus lenini iskolái becsülettel eleget tegyenek megtisztelő szerepüknek. (Taps.) nlekezletet, nem harcol az fogadott javaslatok megváló- áfásáért. A kommunista szakszerve- zeti funkcionáriusok kötelessége, — hangoztatta, — hogy irányítsák és a népgazdaság továbbfejlesztését szolgáló hatodik ötéves terv megvalósítására összpontosítsák a munkások, mérnökök, lechA szocialista munkaverseny harcos irányításáért A hatodik ötéves terv a viharos ütemű technikai fejlődés, a villamosítás és a békés célú atomerőfelhasználás ötéves terve — mondotta Svernyik. A hatodik ötéves terv legfontosabb feladatának, a munkatermelékenység nagyarányú emelésének nemcsak teljesítését, de túlteljesítését is biztosító roppant erőforrás az, hogy a tömegek az össznépi szocialista munkaversenyben kimeríthetetlen kezdeményezőkészségről tesznek tanúbizonyságot. A jelenlegi szakaszban a munkaverseny jellemző vonása az, hogy résztvevői elsajátítják az élenjáró technikát, megváltoztatják az elavult technológiai eljárásokat, tökéletesítik a termelést, felhasználják a meglévő tartalékokat s ezen az alapon a lehető legkisebb munkaidőfelhasználással biztosítják a termelés növelését, a minőség javítását és íz önköltség csökkentését. A termelésben élenjáró dolgozók, az újítók, a munkaverseny hatalmas mozgató erejévé váltak, számuk nap- ról-napra növekszik. Újítónak lenni annyi, mint tökéletesen ismerni a munkát, bevezetni és elsajátítani az új technikát, felhasználni az élenjáró tudomány eredményeit, átadni tapasztalataikat a többieknek, magukkal ragadni a lemaradókat. Az újítás értéke és jelentősége olyan mértékben növekszik, amilyen mértékben az újítók módszerei a munkástömegek közkincsévé válnak. Ezért a szakszervezetek egvik elsőrendű feladatuknak tekintik azt, hogy az újítók számának növelésével egyidőben jutódén munkás megtanulja az «lenjáró munkamódszereket fokozott mértékben kivegye •észét a szocialista munkaver- •envből. E feladat megoldásában vé- 'ető szerep illeti a szakszervezeti aktívákat. A szakszervezeti aktíváknak és elsősorban a csoportbizalmiaknak, — akik egymillió- háromszázezren vannak — szegélyes példamutatásukkal kell hatniok a tömegekre, kell. hogy emeljék a szocialista munkaverseny színvonalát és «lterjesszék az újítók módszereit. kenvségű munka feltételeit. Sok vállalatnál nagyot fejlődtek az élenjáró munkamódszerek iskolái. Itt maguk az újítók a tanítók, akik a munkahelyen mutatják meg, hogyan kell termelékenyen dolgozni és a lehető legjobb eredményeket elérni. A vállalatok ilyen iskoláiban 1955. első félévében több. mint egymillióhatszázezer munkás- tanult. A szakszervezetek minden intézkedést megtesznek arra, hogy a hatodik ötéves tervben a kiváló munkamódszerek tömeges elterjesztésének és a munkások szakmai továbbképzésének ez a kipróbált formája még nagyobb mértékben fejlődjék. A vállalatoknál az egyéni és kollektív verseny változatos formáit, az újító módszerek propagandájának különböző módozatait alkalmazzák. Sokban a feltalálók és ésszerűsítek alkotó kezdeményezésétől, aktivitásától függ a műszaki fejlesztés ütemének meggyorsítása. A szakszervezetek kötelessége, hogy nagyobb gonddal foglalkozzanak a fel- slálókkal és ésszerűsítőkkel. Ezután a tudományos technikai táfsaságok nagy szerepéről . beszélt, majd a termelési értekezletek munkájának pozitív eredményeiről szólott, de utalt arra is, hogy sok pártszervezet, gazdasági és szakszervezeti szervezet még mindig lebecsüli jelentőségüket, ritkán hív össze termelési nikusok és alkalmazottak egyre növekvő aktivitását. A munkaverseny a társadalmi munka magasrendű fegyelmétől áthatott tömegek alkotó kezdeményezőkészségének meg nyilvánulása. — Az üzemek, műhelyek, brigádok munka- versenyének konkrét irányítása. a tömegek megszervezése a munkatermelékenység emelésére ezek a munkának az ügy sikerét eldöntő fő formái. A szakszervezetek egész szervező és nevelőmunkáját a dolgozó tömegek mozgósításának szolgálatába kell állítani a hatodik ötéves terv sikeres megvalósításáért. A szakszervezetek fordítsanak nagyobb figyelmet a norma- és bérkérdésekre A Szakszervezetek Központi Tanácsa és az egyes szakszervezetek központi bizottsága a háború utáni években nem foglalkozott kellőképpen a munka és a bérezés kérdéseivel. A minisztériumok sok bérezési rendszert vezettek be 3gyes termelési feladatok megoldása, a szűk keresztmetszetek felszámolása érdekében. Csakhogy az adott cél elérése után a buzdító bérezési rendszereket nem vizsgálták felül és így azok gépiesen továbbra is érvényben maradtak. A széniparban, éppúgy, mint más iparágakban a tarifatételek változatlanok maradtak, de különböző kiegészítéseket csatoltak hozzájuk: normánbelüli orogresszívizálást, prémiumot a kokszolható szénért, prémiumot a munka ciklusos megszervezéséért, stb. Mit jelentenek ezek a pót- ’ékok? Lényegében különböző orémiumok ugyanazért a mu- •atóért, a tervteljesftésért. Sok üzemben még mindig a technika eredményeinek szá- mításbavétele nélkül állapítják meg a normákat. Az üzemek vezetői nem törődnek a műszakilag megalapozott normák kidolgozásával. A tapasztalati statisztikai normák még most is túlsúlyban vannak a haladó műszaki normák felett. Komoly hiányosságok vannak a mérnökök, technikusok és alkalmazottak bérezésének megszervezésében is. Azonos tisztséget betöltő munkatársak különféle alkalomszerűen kialakult fizetést kapnak. A művezetők, technológusok, részlegvezetők gyakran kevesebbet keresnek, mint a hozzájuk beosztott munkatársak. A Szakszervezetek Központi Tanácsa és az egy * szakszervezetek központi bizottsága nem tanúsított kellő kezdeményezést a hibák kijavítása és i bérezési kérdések felvetése tekintetében. A hatodik ötéves terv idején, amikor a párt azt a feladatot tűzte ki, hogy a reálbéreket átlag 30 százalékkal emeljük, a szakszervezeteknek alaposabban kell foglalkoznak a bérezés és a műszaki nor- mázás kérdéseivel. A munkások. a mérnökök, a technikusok és az alkalmazottak bérezésének és normázásának rendezését szolgáló egész intézkedés komplexum végrehajtásáról van szó. E célból: Uj bérskálákat kell bevezetni és az egyforma cikkeket termelő vállalatok számára a bérskálákat úgy kell megállapítani, hogy a skála alapján járó fizetés legyen a munkások bérének fő része. A nehézipar, a gépipar, az építőipar, valamint az ország keleti és északi vidékeinek munkásai számára magasabb bérszínvonalat kell megállapítani; Az érvényben lévő munkanem — és bérbesorolási utasításokat az új technika és az élenjáró munkaszervezés figyelembevételével felül kell vizsgálni; A premizálási rendszereknek egyszerűeknek, érthetőeknek kell lenniük; erélyesebben kell elterjeszteni a műszaki normákat; Felül kell vizsgálni a vezetők, a mérnökök és a technikusok bérezési viszonyait, olyan értelemben, hogy bérük egy része a munka fő gazdasági mutatószámaitól függjön; A Szovjetunió pénzügyminisztériumának az adminisztratív és igazgatási apparátus egyszerűsített struktúrája alapján ki kelj dolgoznia a hivatali fizetési rendszer sémáit. Jobban törődjünk a munkások és alkalmazottak igényeinek és kérdéseinek kielégítésével A szakszervezeteknek és a «azdasági szerveknek a leggondosabban kell szervezniük «s tanulmányozniok a gyárak, a kerületek, az üzemrészek, a műhelyek és az egyes munkások közti szocialista munkaversenyt. Sajnos, sok szakszervezeti és gazdasági szerv rosszul tanulmányozza az újítók módszereit. nem szorgalmazza olyan szervezési és műszaki intézkedések végrehajtását, amelyek megteremtik a nagytermeléAzok a kérdések, amelyeket Hruscsov elvtárs a párt Központi Bizottságának beszámolójában felvetett; a munkanap hét órára csökkentése, a serdülők és egyes iparágakban a munkások hatórás munkanapja, a szombati és az ünnep előtti napokon a munkanap csökkentése két órával egyes helyeken az áttérés a két munkaszüneti napos, ötmunkanapos hétre, a munkások és alkalmazottak alacsonyfizetési' kategóriái bérének emelése — óriási politikai és népgazdasági jelentőséget öltenek. A munkások és az alkalmazottak szabadidejének a munkanap csökkentése révén nyert növekedése a szakszervezeteket arra kötelezi, hogy megjavítsák a dolgozók kulturális igényeinek teljesítését és a gazdasági szervekkel együtt magasabb szintre emeljék a műszaki oktatást, intézkedéseket tegyenek az összes munkálok, mérnökök, technikusok éc dkalmazottak termelési szak- képzettségének növelése, az élenjáró tapasztalatok, valamint a legújabb tudományos és műszaki eredmények népszerűsítése céljából. A szakszervezetek mindent megtesznek annak érdekében, hogy a rendezett munkanapot maximálisan kihasználják a kommunizmus építésében elért sikerek megsokszorozására. A termelékenység fokozása ;zempontjából igen nagy je(Eolytatás a 2, oldalon)
