Dunántúli Napló, 1956. febuár (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-23 / 46. szám

2 NAPLÓ 1956 FEBRUAR *S K Az SZKP XX. kongresszusának tanácskozásai H. Bagdas. A Szovjetunió újból és újból testvéri segédkezet nyújt nekünk (Folytatás az 1. oldalról) nyi szövetséges köztársaság to­vábbi gazdasági és kulturális fejlesztésére. A hatodik ötéves terv nagy­szerű távlatokat nyit meg Szov- jet-Ukrajna termelőerőinek fejlődése előtt. Az ipari terme­lés körülbelül 1,7-szeresére nö­vekszik. A köztársaság 1960- ban hozzávetőleg kétszáz mil­lió tonna szenet, több, mint 25 millió tonna nyersvasat és 20 millió tonna hengerelt árut fog termelni. A fémtermelés mér­vét tekintve — jelentette ki a felszólaló — egyetlen európai kapitalista ország sem mér­kőzhet Ukrajnával. A hatodik ötéves terv a köz­szükségleti cikkek termelésé­A következő felszólaló M. T. Jefremov (kujbisevi pártszer­vezet) volt, A hatodik ötéves tervben — jelentette ki Jefremov — a kujbisevi pártszervezetre és a terület dolgozóira nagy és fe­lelősségteljes feladatok megol­dása vár. A párt XX. kong­resszusának irányelv-tervezete értelmében be kell fejezni a kujbisevi vízierőmű építését. A területi pártbizottság tá­mogatta az építők és a szere­lők kezdeményezését, akik erő­forrásaik és lehetőségeik mér­legelése után elhatározták, hogy 1957-re befejezik a kuj­bisevi vízierőmű valamennyi objektumának építését és tel­jes kapacitással üzembe helye­zik az erőműveti A. N. Zagyemidko felszóla­lásában a szénipar fejlesztésé­nek kérdéseivel foglalkozott. Bár a szénipar gyors ütemben fejlődik, az országban nem elég a fűtőanyag — mondotta. — Ennek magyarázata a szén- fogyasztás növekedése, vala­mint a szénipar fejlesztésében tapasztalható fogyatékosságok. Sok bánya nem teljesíti a ter­veket, rosszul használja ki a meglévő gépeket és lassan he­lyez üzembe újakat. Jelentős azoknak a fejtési frontoknak a száma, amelyek ciklusos gra­fikon alapján dolgoznak ugyan, de nem teljesítik a normáikat. Hruscsov elvtárs, Bulganyin elvtárs és a kongresszus kül­döttei joggal bírálták meg a szénipart ezekért és más hiá­nyosságokért. A minisztérium intézkedéseket tesz a hiányos­ságok megszüntetésére. Az irányelvek tervezete a szénkitermelés ötvenkét száza­lékos emelését irányozza elő. F feladat teljesítése végett, új bányák építésén kívül, gyor­san el kell érni az üzemben lévő bányák tervezett teljesí­.... 1 ................ """*" ne k további növeléséről is in­tézkedik. A köztársaság hatalmas anyagi lehetőségekkel rendel­kezik az elé tűzött feladatok megoldásához — mondotta a továbbiakban Kalcsenko. Nagyszerű szakképzett mun­kás, mérnök és technikuskáde­reink fejlődtek ki. A köztársa­ság pártszervezete és vala­mennyi dolgozója az előző öt­éves tervek idején hatalmas tapasztalatokra tett szert a gazdasági és kulturális építés­ben. Ennek alapján biztosít­hatjuk a XX. kongresszust, hogy Ukrajna dolgozói teljesí­tik és túlszárnyalják a hato­dik ötéves terv feladatait. Ezután M. G. Pervuhln mondott beszédet. és emelni kell ezek technikai színvonalát. Igen nagy jelentőségű a munka termelékenységének növelése. A hatodik ötéves terv e téren 35 százalékos emelkedést ír elő. Ennek érde­kében tökéletesíteni kell a technikát, széles körben be kell vezetni a komplex gépesí­tést és az automatizálást. A bányákban és a részlegekben folyó szervezőmunka színvona­lát is emelni kell. A szovjet bányászok — je­lentette ki befejezésül Zagye­midko — minden erejüket és alkotóenergiájukat latba vetik a hatodik ötéves tervben a szénipar fejlesztését célzó fel­adatok sikeres teljesítésére. A következő felszólaló N. M. Svernyik volt. Utána D. A. Kunajev (ka­zahsztáni pártszervezet) hang­súlyozta: Az SZKP XX. kongresszu­sának hatodik ötéves tervre vonatkozó irányelv-tervezete — meggyőzően bizonyítja, hogy a párt és a kormány erősen szívén viseli a Szovjetunió minden testvéri köztársaságá­nak gazdasági és kulturális fejlesztését. A Kazah SZSZK- ra nézve a tervezet gyorsabb- ütemű beruházásokat és a tel­jes termelés nagyobbarányú növelését irányozza elő mint az egész Szovjetunióra nézve. A köztársaság egész iparának teljes termelését 2.2-szeresére kell növelni. A köztársaság pártszervei és szovjetjei amellett, hogy teljesítik további új földek művelésbe vételének tervét, in­tézkedéseket tesznek az állat- tenyésztés gyorsabb fejleszté­sének biztosítására is, Ezután Szíria és Libanon Kommunista Pártja nevében H. Bagdas mondott üdvözlőbe­szédet. A teremben jelenlévők meleg tapssal fogadták. Bagdas elmondotta, hogy a Szovjetunió iránti barátság és az elismerés milliókat hat át Szíriában, Libanonban és min­den arab országban. Az ara­bok egész nemzeti felszabadító harcukban mindig maguk mel­lett látták a szocializmus or­szágát. Szíria győzelmet ara­tott kemény nemzeti csatájá­ban, amelyet az amerikai-an­gol nyomás ellen vívott. E nyomás célja az volt, hogy be­levonják az országot a bagdadi imperialista háborús tömbbe. A Szovjetunió nyílt állásfog­lalása Szíria mellett nagy sze­repet játszott a győzelem ki­vívásában. Most — folytatta Bagdas — Eden és Eisenhower washing­toni tárgyalásai után, amikor minden arab harcol a közép­keleti csapatszállításokkal kap­csolatos amerikai-angol kísér­letek ellen, látjuk, hogy a Szovjetunió újból és újból test­véri segédkezet nyújt nekünk. Ez még jobban megerősíti győ­zelmi elszántságunkat a nyílt, arcátlan imperialista megszál­lás terve elleni harcunkban. Szíria, miként Egyiptom és a többi arab ország, meg akar szabadulni a gazdasági elma­radottságtól, az imperializmus politikájának a következmé­nyétől. Erősíteni és fejleszteni akarja iparát és mezőgazdasá­gát, s ezen az úton olyan test­véri segítséget kap a Szovjet­uniótól, a népi Kínától, Cseh­szlovákiától, és a szocialista tábor többi országától, amelyet nem kísérnek szuverénitását és függetlenségét megalázó feltételek. Bagdas orosz nyelven fejez­te be beszédét. Éltette a Szov­jetuniót, a Szovjetunió Kom­munista Pártját, a szovjet­arab barátságot. Ezután a Japán Kommunis­ta Párt képviselője szólalt fel és felolvasta a Japán Kommu­nista Pártnak a kongresszus­hoz szóló üdvözletét. A jelenlévők meleg fogadta­tásban részesítették a Brazil Kommunista Párt képviselő­jét, aki szintén pártjának a kongresszushoz intézett üdvöz­letét olvasta fel. Bata István vezérezredes távirata Zsukov marsallhoz a Szovjet Hadsereg fennállásának 38. évfordulója alkalmából G. K. ZSUKOV marsallnak, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének, Moszkva Felszabadítónk és nagy fegyverbarátunk, a dicső szovjet hadsereg fennállásának 38. évfordulója alkalmából a magyar néphadsereg harcosai, tisztjei és tábornokai nevében forró üd­vözletemet küldöm önnek, marsall elvtárs és a szovjet had­sereg személyi állományának. A békeszerető népek szerte a világon bizalommal tekinte­nek a Szovjetunióra, a béke hatalmas őrére és annak hős had­seregére. Dolgozó népünk és hadseregünk őszinte szeretettel és mélységes hálával ünnepli a testvéri szovjet nép dicső had­seregét, amely vére hullatásával szabadította fel hazánkat a fasiszta elnyomás alól és ezzel megnyitotta népünk előtt a fel- emelkedés útját. Kívánom, hogy a szovjet hadsereg újabb nagy sikereket érjen el a harci és politikai kiképzésben, a harckészültség nö­velésében, a szovjet nép és a világ népei békéjének biztosítása érdekében. Budapest, 1956. február hó 23. BATA ISTVÁN vezérezredes, a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere M. T. Jefremov: 1957-ben befejezik a kujbisevi erőmű építését tőképességét, rövid idő alatt újjá kell építeni több bányát Qan Szin utolsó fiatal (Részletek U Nu regényéből) (4) A böriönőr, aki úgy fes« ......... 1 tett, mint va lami színpadi haramia, rá­ordított Jan Színre: — Felkelni! •Tan Szin felállt. Két keze bilincsben a háta mögött. S börtönőr segédje letépte Jan Színről a gúnyát s figyelmesen szemügyre vette a fogoly tes­tét. Aztán megparancsolta Jan Színnek, tegye a kezét a melle jobboldalára. Jan Szin nem bírta emelni a. kezét, megpró­bálta hót begörbíteni a könyö­két, törzsét bal felé hajlította, hogy eleget tegyen a parancs­nak. Ebben a pillanatban a hóhérsegéd öklével minden erejéből belevágott mellkasa kidomborodó részébe. — Jan Szin testében mintha valami megszakadt volna; — Most ugyanazt mutasd meg balról! — rendelkezett a hóhér. Jan Szín engedelmes­kedett. A második ütéstől megtántorodott, néhány lépést tett oldalt. Lehúnyta szemét, kínosan lihegett. — Ülj le! — harsant a pa­rancs. Jan Szin leült. — Hajtsd halra a fejed! — A börtönőr segédje néhány irtózatos ere­jű ütést mért a nyakára, a füle és a válla között. A társa ugyanezt ismételte meg a má­sik oldalról; Jan Szin már hallott a moulmejni börtön kegyetlen hóhérfegyelméről, azok a fog­lyok beszéltek róla, akiket on­nét szállítottak a bisszejni fegyházba. Az ütlegek nem ér­ték meglepetésszerűen, d i a fájdalom szinte elviselhetetlen volt. Annyira gyönge, magate­hetetlen volt, hogy testét vé­gig kiverte a veríték, és min­den porcikája reszketett. A kínzás azonban még nem ért véget. A börtönőr vállon ra­gadta és térdével mellberug- ta, a szíve táján. Jan Szin el­terült a földön, eszméletét vesz­tette. A hóhérsegéd csúfondá- rosan vigyorgott: Jan Szin nem mozdult. A börtönőr kiment a cellából, vi­zet hozott, Jan Szin arcába öntötte; A fogoly pór pillanat múlva magához tért. A segéd talpra állította s a lócára ül­tette. Ekkor maga a börtönőr szánta rá magát az utolsó ütésre. Néhány lépést hátrált és azt kiáltva: „röpülj!“ —tel­jes lendülettel hátbarugta Jan Szint. A fogoly elterült apad­ión. A börtönőr és segédje megragadták s cellájába hur­colták, amelyet kulcsra zártak; Jan Szin ott feküdt, ahova ledobták, orrából, szájából öm­lött a vér, tócsába gyűlt a pad­lón. Ez volt az első lecke. A második még ugyanaz nap dél­után három órakor kezdődött. Az oktatás tiszteletére Jan Színnek úgy csatolták csukló­jára a „karpereceket“, hogy karját előre kellett nyújtania, majd egy víztartóhoz vezet­ték, amely mintegy 15 láb hosszú, hat láb széles és há­rom láb mély volt. Jan Szint a tartály szélére ültették. A börtönőr kinyújtotta karját, rászólt Jan Színre, nézzen oda. — Mit látsz? — Akasztófát. Sir. A fegyőr belökte Jan Szint a vízbe. Segédje beugrott a tartályba és Jan Szin fejét a medence fenekére nyomta, lá­bával ráállt a nyakára. Jan Szin fúldokolva, tehetetlenül vonaglott kínzójának talpa alatt. Amikor már majd meg­fulladt, a börtönőr segédje ki­húzta a vízből. A fegyőr meg­kérdezte: — Mi a neved? Jan Szin már erről a 11 ------ kérdésről is ha llott fogolytársaitól a basszejni börtönben. így kel­lett rá válaszolni: „Miss Jan Szin.“ A börtönőrök mindad­dig fürdették áldozatukat, amíg nem hallották tőle ezt a Olaszt. Jan Szin már nem félt a ha­láltól. örült volna neki. Lel­kének ereje se tört meg. De nem volt már képes elviselni a kínzást, azért úgy válaszolt, ahogy elvárták tőle. A fürdetés ezzel véget ért. Jan Szint két kínzója visszakísérte cellájá­ba, botütésekkel ösztökélve őt, hogy azaporázza a lépteit. A kínzásnak ezt a módját a bör­tön nyelvén „csapadékos széf­nek nevezték. Ezek voltak te­hát az első napi leckék. Nem tudta még, mi a ke­rékbetörés, kezét még nem szögezték az asztalra, nem rak­tak még ujjai közé mindkét végén hegyes gombostűket, hogy addig szorítsák össze a kezét, amíg a tű csontig véső­dik a húsba. Mit tudta ő, mit jelent a naponkénti vízhúzás „csapadékos szél“-ben, az erő­fogyasztó, pgyonfárasztó leg­nehezebb testi munka, amelyet állandó botozás tett elviselhe­tetlenné? Arról sem volt fo­galma, milyen az. ha erőszak­kal emberi ürüléket tömnek a fogoly szájába. A hathetes tan­folyam során Jan Színnek mindezt meg kellett volna is­merni. Egyetlen fenegyerek sem kerülhette el a próbákat. A legnagyobb kegy, amit ki­vételes külső beavatkozásra engedélyeztek, az „volt, hogy a „tanfolyamot“ négy hétre kurtították. Sok fogoly nem bírta a kínzásokat, öngyilkos lett. Az egyik titokban élesre köszörül»" a nyakában lógó szómtáblát. azzal vágta el a torkát. Néhányan felakasztot­ták magukat. Jan Szín a basszeini bör­tönben hallott ezekről az ese­tekről. Most a maga bőrén is­VIT A Szállítsunk olcsóbban A „Szállítsunk olcsóbban’’ címmel a Dunántúli Napló ha­sábjain megjelent hozzászó­lások áttanulmányozása után meg kell állapítani, hogy a vita nem hozta még meg azt az eredményt, melynek érdekében a szerkesztőség azt elindította Megállapíthatjuk, hogy az igaz­ság mellett bőven jutott hely a vállalati sovinizmus káros eszméinek is. Hiba, hogy a hozzászólások során az igazi és mindenekelőtt elérendő cél — a népgazdaság érdekeinek feltétlen és optimális módon történő biztosítása a szállítmá­nyozás jelenlegi helyzetének rendezése ffelett folyó vitában — háttérbe szorult. Mi itt a helyzet? A vasút egyik legégetőbb problémája a kocsihiány. Ezen többek között úgy segít, hogy a kocsifordulót szívós, céltuda­tos munkával megrövidíti. Ez lehetővé teszi azonos kocsi­parkkal nagyobb mennyiségű áru elszállítását. így vált le­hetővé, hogy a múlt év őszi forgalmát minden nagyobb zökkenő nélkül le tudtuk bo­nyolítani. Viszont minden igye­kezet illuzórikussá válik, ha a fuvaroztatók a vasúti kocsik meg- és kirakását késedelme­sen, vontatottan végzik. Ilyen esetben kell a kényszerkira- kást alkalmazni. Ez a fegyver, még ha egyes vasúti dolgozók egyszer-egyszer rosszul is al kalmazzák, nagy segítség a ko­csiforduló biztosításánál. Az ilyen módon felszabadított vasúti kocsikkal mód van újabb elszállításra váró áru- menjjyiség továbbítására. A kocsirakományú küldemé­nyek egy jelentős hányadának közúti fuvarozását, rakodását, a Belsped vállalatok végzik. Ezen a téren a kocsiforduló és ezen belül a rakodási idők be­tartása sokkal nagyobb súly- lyal esik latba, mint a darab­áruk esetében, amelyeket a MÁV Szállítmányozási Szolgá­lat — továbbít. Ha vizsgáló­dást végzünk a kocsirakomá­nyok szállítása terén, bizony számos fájó, a népgazdaságra nézve igen káros esetek töme­gét találhatjuk sok helyen. A hibák részint a vasút, részint a Belsped, részint az árut fo­gadó vállalatok rossz munká­jára vezethetők vissza. Ezen hibák következtében a kocsi­forduló ideje megnövekszik és a népgazdaságnak fontos szál­lításai kocsihiány miatt kése­delmet szenvednek. Már korábban felmerült az a kérdés, nem volna-e célszerű, ha a kocsirakományú küldemé­nyek fuvarozását és rakodását is a MÁV feladatává tennék. Ez nézetünk szerint igen sok előnnyel járna. (Itt még meg­említem, hogy nem szabad „Uralomkiterjesztésről” be­merte meg a moulmejni (egy­házat, s igazat adott mind­azoknak, akik önkezükkel ve­tettek véget életüknek. Az ember azokért az örömö­kért él, amelyeket az élet tar­togat számára. Ha az örömök megszűnnek, nincs értelme a puszta létnek. Jan Szin már sok hetet töprengett ezen. Feltápászkodott és a rácson keresztül vagy egy percig bá­mult az éjszakai ködbe. Majd sietős mozdulatokkal cafatokra tépte fegyencruháját. Pillan­tása a szellőztetőnyílásra esett és a mindenre elszánt ember nehéz sóhajával felkapaszko­dott az ajtó vasrácsára. Elha­tározása új erőt öntött karjai­ba. Már ráhurkolta a ruhája rongyaiból összetoldott köte­let a szellőztető keresztvasára, amikor megjelent előtte Ngve Khin képe. De a látomás má­ris szertefoszlott. Jan Szin le­húnyta szemét, eleresztette a rácsot és leugrott. Másnao a börtönszolgák vitték el Jan Szín egmerevedett testét. A ra- ik nyilvántartó könyvébe a övetikező bejegyzés került: i Szhanzu faluból származó m Szin, aki fegyveres rablá­kísérlet miatt börtönbünte­sét töltötte ki, moesárlázban eghalt.“ Fz volt az utolsó egemlékezés az elhúnytról. moulmejni börtön élete 1o­ibb haladt a maga útján. (Vége) szelni, hanem a népgazdasági érdek biztosításáról.) A MÁV' nak, és itt ismételten hangsú­lyozzuk, a népgazdaságnak h& talmas előnyt jelentene, ha ezt a munkafolyamatot töké letesen össze tudná hangolni saját fuvarozási feladataival) módjában lenne saját szolga; latát megfelelően ösztönözni) rendelkezésére áll a saját táv- közlőrendszer és az áru irányí­tó szolgálat. Jelenleg a vasút­tól kívülálló Belsped vállalat anyagi érdekei igen sokszor károsan befolyásolják a kocsik kiürítését és megrakását. Fel­hozzák a Belsped részéről hogy a vasútnak nincs közúti járműparkja, azt egyéb szer­vektől kell bérelnie. Erre ai érvelésre maga Tóth elvtárs adta meg cikkében a választ, amikor arról ír, hogy a Bel- sped az AKÖV-től bérelt gép­kocsikat is foglalkoztat (nap­jainkban már elég jelent* számban). Felhozzák ellenérv» azt is. hogy ha a MÁV saját üzemeltetésű kocsikkal akarná ezt a munkát ellátni, akkor ahhoz garázs, javítóműhely sth kellene, amit hiba lenne ki­venni a jelenleg jól műkő"1’ szervek kezéből. Következet' len ez az ellenvetés, mert 3 cikk írója befejezésül amikor a gépesítésről beszél, kiemeli' hogy a Belsped végső céllá 3 * . gépkocsiknak és rakodógé­peknek saját tulajdonba val® vétele”. És most vessük fel új­ra a garázs és a javítóműhely kérdését. Úgy érzem, hogy Tóth elvtáns az előbbi ke1 esetben önmagát cáfolta meg A rakodógépek terén a MÁ* összehasonlíthatatlan előnybe* van, mert számos olyan rak0' dógéppel (tramezportörök, da­ruk, motoros targoncák, vili3* emelők etb.) rendelkezik, lyeknek a beszerzése a Bej' sped részéről csak több eí alatt lenne elvégezhető. Végezetül meg kell említ*3' nünk, hogy a vasút a kocsi*-3' kományú küldemények egy részénél nem a Belspeden ke­resztül, hanem közvetlenül ál1' na szemben a fuva roztatókk3 így feltétlenül jobb összmük0 dés alakulna ki. Ha a külföldi példákat te­kintjük, meg kell állapíts*»; hogy a külföldi vasutak jele® tős hányada a fel- és elfuvary zási munkát saját kezelési- ve tte, mert így munkáját szer vezettebbé tudta tenni. A ga vasút pl. ezt a munkát b®' relt közúti járművekkel bo­nyolítja le, a szovjet vasútok nak pedig ezen feladat elvégé sére saját üzemeltetésű hata más szervezet áll rendelkező sére. v Még csak annyit szeretne*» leszögezni, hogy a kérdés ve* leges megoldása a népgazd ság részére sürgős cs lénV ges. Kihatása van a létszám ^ más problémákon keresztül 3 önköltség csökken tésére, * áruszállítások olcsóbbá és s*® vezettebbé, tervszerűbbé 1***, lére, ezen keresztül az őrs*3? vérkeringésének a meggyo*"6 * * * tására. Wendold József, MÁV segédtitkár. Külföldi ltírek DZS AKARTA ■< Az Antara hírügynoks®, közli, hogy az Indonéz Ko munista Párt február 20'":, határozati javaslatban köve* natarozau javasi<u.u»n te a parlamenttől a kereka^. tál konferencián kötött egy1. mények egyoldalú érvény®* tését, amelyeknek aláírás»;, Hollandia 1949-ben kénys*® tette Indonéziát. BÉCS Az osztrák kormány k®(. & az osziran ’ m' minisztertanácsa a kiadott vatalos közlemény szerint > ráhagyta azt a külügyn»»11 * i *’p téri javaslatot, hogy Aus* j,, lépjen be az Európa Tanac* DELHI A Hindustan Times Mlí círt nl< lap jelentése szerint Mau» Azad indiai közoktatásügy* V niszter elfogadta I. A. nak, az OSZSvZSZK közokta] ügyi miniszterének megm , sát és júliusban ellátogat Szovjetunióba. A Kossuth rádió csütörtökön. február 23-á° ft óra 10 per-k ismerteti SZKP XX. kongresszus»1’ eseményeit. 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents