Dunántúli Napló, 1956. febuár (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-23 / 46. szám

1956 FEBRUÁR 23 NAPLÓ 8 PART ÉS PÁRTÉPÍTÉS Vj9 hatásos érvekkel fegyveressék fel a népnevelőket! A Széchenyi^ András- ....................... ..... aknai párt­ve zetőség a taggyűléseken és népnevelőértekezleteken rend­szeresen foglalkozik az önkölt­ségcsökkentéssel. Az András- aknai pártvezetőség például adatokkal bizonyítja a népne­velőknek, hogy egy széldeszka 2,40 forintba kerül, felhívja figyelmüket a jó csilletöltésre, stb. A pártcsoportok többsége ugyancsak eredményesen agi­tál az olcsóbb szén érdekében. Kálmán Ferenc elvtárs, nép­nevelő például mintegy két hónapja került a VII. szint, I. déli keresztvágatának 24-es telepi elővájási csapatába. A gurítóban rengeteg volt a tö­rött tárnia, a rázócsúzda több esetben még félnapig is meg­állt miatta. Kálmán elvtárs ja­vaslatára a három harmad há­rom napig csak a támfák ki­cserélésével foglalkozott. (Nincs is azóta különösebb baj a rázóval!) Régebben fenyőfá­val ácsoltak. Kálmán elvtárs javaslatára akácot használnak, mert azt nem kell havonta cse­rélni, évekig is eltart. Kotoucs Károly csapata jó csapat, de még ott is süvegfából csinál­ják a feszítéket. Kálmán elv­társ javaslatára itt hulladékot használ mindhárom harmad. Hosszas lenne kiszámítani a fa- és időmegtakarításból szár­mazó ezreket. Elég talán, ha a teljesítményt hasonlítjuk össze: két hónappal ezelőtt há­rom harmad legtöbbször 80 centimétert haladt, most meg egy harmad ér el ennyit. Marton József elvtárs már 55 éves bányász. Benkő István fenntartó vájárnak például így beszélt nemrégen: „Ne küld vissza a törött támfát! Ha meg­figyeled, egy méter negyven­nél törik, tehát egy huszas sü­vegfának még jó! Fát, időt ta­karítasz meg, ha így csinálod.“ Nem is küld vissza azóta Ben­kő István 1,40 méteres törött támfákat! Egy másik eset: a Márkvárt Ferenc- és még két csapat közös víztartályáról is­meretlen tettes levágta a töm­lővéget. A víz kifolyt, a csa­patok álltak.- Amikor Marton elvtárs megtudta, a szomszédos vágatokba futott lakatos után. A lakatos nem akart jönni, az­zal az indokkal, hogy a fejtes már nem tartozik hozzá. „Kö­telességed — mondotta Mar­ton elvtárs. — Nem tudnak dolgozni az emberek, majd megfulladnak.“ Használt a szép szó, a tömlőt megjavították s a három csapat műszak végé­re kiadta a 100 százalékot. Sokat segítenek a műszaki ——• vezetők közül meg­bízott népnevelők is. Ménesi István elővájási csapata pél­dául nem akarta a görbe fákat felhasználni, csak Óbert An­tal aknász szavaira változtatta meg szándékát. Több ilyen szép és jó pél­dát lehetne még ismertetni a Pécs VI. kerületi népnevelők jó munkájának bizonyítására. De ne hallgassuk el a hibá­kat sem. A Podolák Vilmos csapatnál vagy nyolc-tiz 40— 50 cm-es fadarabokat látott Börzsei Mihály üzemvezető elvtárs. A kár kétszeres: indo­kolatlan fapocsékolás egyrészt, másrészt pedig indokolatlan időrablás. Csak három percet töltsön egy ember egy gömbfa elvágásával — nyolc darabnál az már huszonnégy perc, köz­ben el is fárad, pihennie is kell — végeredményben egy órát is elrabol a vágás. Két héttel ezelőtt, a 8. szin­ten, a főkeresztvágattól keletre szeleit a légvezeték. Elment mellette Mosonyi, Székely és Rész bányamester elvtárs, de egyiküknek sem jutott eszébe, hogy meg kellene csináltatni Börzsei elvtárs számításai sze rint öt fejtőkalapács nyolc órai működéséhez elég levegő ve­szett emiatt el, ami körülbelül 1.500 köbmétert jelent! Ebből a két példából is ------------- látható, hogy a ta­karékosság még korántsem vált minden bányász vérévé. Pécs VI. kerület még ma is drágán termeli a szenet. Érve­ket és számokat kellene tehát adni a népnevelőknek, hogy 'egalább olyan hatásosan agi- 1 álhassanak, mint Kálmán és Marton elvtárs! Számok és ér­vek azonban csak akkor lesz­nek, ha megtörik azt a bürok­ratizmust, amely még ma is tapasztalható. Bedernik József statisztikus és Gregó Tibor könyvelő hétpecsétes titokként őrzik az önköltség alakulásá­nak abszolút és viszonyított számait. Börzsei elvtársra hi­vatkoznak, Börzsei elvtárs a trösztre, Romvári Attila szám­viteli osztályvezető és Gál László főkönyvelő pedig Ve- reckei Lajos igazgató elvtárs­ra. Másra hivatkozik mindenki — s a bányászok még azt sem tudják, mennyire teljesítették múlt évi és januári önköltségi tervüket, a népnevelők nem tudják, hogy mennyi egy tonna szén önköltsége, nem tudják hogy mennyi ebben a bánya­fa, levegő, munkabér és javí­tások költsége — nem tudják ‘éhét, hogy hol szorít a cipő és hol kellene javítani. Ezen -■ódig sürgősen változtatni kell, hogy új, hatásosabb érvekkel fegyverezhessék fel a népneve­lőket. Télben a tavassért • • • Az útmenti fákra ködszaká- lat von a nagy hideg. A lovak amúgyis dús téli szőrére ősz bundaként tapad a lecsapódó pára. A kocsisok bajusza is megnyúlik a zúzmarától és a legmokányabb fekete legény is ősz aggastyánnak látszik a hidegtől. Különösen keményen csíp a szél és érződik a tél, a robogó teherautókon, amelyeken a ki­feszített ponyva sem véd a metsző hidegtől. A teherautók mégis robognak Kétújfaluról Gyöngyösmellékre, Váraduj- ousztára, Pettendre és minden­felé. Zsákokban duzzad rajtuk a vetőmag, mégpedig jóminő­ségű tavaszi búza. Ezt a mun­kát végzik most megyeszerte a terményforgalmi vállalat te­lepei. Nemcsak a csépléskor, a begyűjtésben jelentkezik ál­lamunk a dolgozó parasztok­nál, hanem ilyenkor is, ami­Ki less a ssasadik belepő én? Sellyt Egyre többen gyülekeznek, a teremben, öregek, fiatalok egyaránt. Uj tagokat vesz fel a sellyei Béke Tsz, — és nem is keveset. Múlt év januárjában még tizenöten voltak, alig száznál több holddal. Egy esztendő alatt 54-re szaporodtak s az­óta az utóbbi néhány héten újabb 33 tag kérte felvételét. Ok ülnek most a teremben a régiekkel vegyesen és a még egyénileg gazdálkodó vendégekkel. — Hogyan szereztek ennyi új tagot? — kérdem Márton Lajosnét, a tsz párttitkárát. -A kis asszonyka mosolyog.,. — Talán nem is hiszi el: minden tagunk beszélget a még kintlévőkkel, akármikor, ka összetalálkozunk velük. És amint látja, megvan az ered­ménye. . Másszóval, ahogy az elnök, Varga Lajos mondta — Leomlott az ormánysági makacssággal még régebben emelt válaszfal. Nincs már agy tagunk se, aki ne örülne minden egyes új belépőnek. Itt ül Borissza János, aki fiával és feleségével együtt hozta be 15 holdját. Hátrább Kulcsár Sándor kovács a két inassal, a fal mellett két asz- szony, Kardosné, kinek kubi­kos a férje, és Kiss Iván Mártonná. Kissné akkor Is belép, ha a férje még el is fér szalmát préselni. De azt mondja, nem kell egy hónap és meggyőzi őt is, mert a közösben nem 6—700 forintot kereshet havonta, hanem rá­adásul még egy ezrest is. ha jól nekigyűrkőzik. Nyíri Sán­dort, aki már fuvaroz is a tsz fogatával, a felesége tar­totta vissza egy hónapig. A tsz-tagok azonban nem türel­metlenkedtek és az elmúlt héten dűlőre is jutottak: az asszony elengedte a férjét, de 6 még nem jön. De nemcsak a sellyeiek, ha­nem a környékről, Kárász­pusztáról is jelentkeztek töb­ben a Béké-be, mint például Ábrahám Ferenc és testvére, Margit. A csoport jó híre hozta őket. És ez a jó hír mind mész- szebbre eljut. A drávafoki Virágzó Élet Tsz tagjaihoz is, mert a közgyűlésen a Béke tagsága az egész gazdasági évre szóló versenyre hívta ki a drávafokiakat. Év köz­ben is értékelik a munkát, de végeredményben a zárszám­adás eredményei döntik el, hogy kik lesznek a győzte­sek. Meg az, hogy melyik ter­melőszövetkezetbe lépnek be többen. A Béke tagsága erő­sen bízik abban, hogy hama­rosan ünnepelhetik a száza­dik belépőt. Emlékeztetőül mégegyszer: egy évvel ezelőtt tizenöten voltak, és ez évben többszö­rös erővel és szorgalommal úgy akarnak dolgozni, hogy a sellyei járás leglobb ter­melőszövetkezete elmet nyer jék el. kor segíteni kell, amikor a ve­tésről, a kenyérről van szó. Nem először találkoztam Esicsai Lászlóval a kétújfalusi telep vezetőjével. A környéken iól ismerik és tudják, hogy bármikor bizalommal fordul­hatnak hozzá. Szemetes a ga­bona, már szól a telefon: — Csiesai elvtárs, tudnál-e szelelőrostát adni? — Triőrözni kellene a vető­magot — siránkozik a másik. — Nincsen elég zsákunk, kaphatnánk-e? — kérdi a har­madik és így tovább, se vége se hossza a kérésnek, mond­hatnám így is, az együttműkö­désnek. És aki bizalommal fordul hozzájuk, nyugodtan számít­hat segítségükre. A váraduj- pusztai Törekvő Tsz már har­madszor vitte el a rostát, má­sok a raktárnál tisztítják vető­magjukat, hogy mire elolvad a hó, tiszta mag kerüljön a jól elművelt földekbe. Mert ez most a legfonto sabb feladat: készülni a ta vaszra! A tél úgylátszik nehe­zen akar véget érni és akkor a hirtelen tavaszodás sok mun­kát ró egyéni parasztra, tsz-re, egyaránt; Ezt a munkát könnyíti meg az, aki ezekben a napokban el­végzi a vetőmagtisztítást, a ve­tőmag beszerzését és felkészül­ten várja, hogy eltakarodjon a hó. •• Ünnepség a Tiszti Klubban a Szovjet Hadsereg megalakulásának 38. évfordulója alkalmából A szovjet hadsereg megalakulásának 38. év­fordulója alkalmából, szerdán este háromne­gyed 8 órakor, honvédségünk bensőséges ün­nepséget rendezett a Tiszti Klub feldíszített nagytermében. A díszemelvényen az elnökség soraiban helyet foglalt Papp Imre elvtárs, a megyei párt-végrehajtó bizottság adminisztra­tív osztályának vezetője, Czárt Ferenc elv­társ, a városi pártbizottság első titkára, Kato­na Lajos elvtárs, a megyei tanács v. b.-elnöke, Lázár Tivadar ezredes elvtárs, a Dózsa Lövész Tiszti Iskola parancsnoka, Lovas Károly őr* nagy elvtárs, Kővágó Dezső őrnagy elvtárst Martinkovics Mihály százados elvtárs, Brucz- kó István elvtárs, a MÖHOSZ megyei elnöke. Felcsendült a magyar és a szovjet Himnusz* majd Somló Ferenc, a Pécsi Nemzeti Szín­ház tagja Tyihonov: „A Vörös Hadsereg" cí­mű versét szavalta el. Az ünnepséget Lovas Károly őrnagy elvtárs nyitotta meg, majd Lá­zár Tivadar eztedes elvtárs mondott ünnepi beszédet. Lázár Tivadar elvtárs beszéde — Február 23-án — mondot-J ta — a béke és szabadságsze­rető emberiség a szovjet had­seregben a világ első, újtípusú a népek igaz ügyét védelmező hadseregét, a béke és a nem­zetközi biztonság szilárd tá­maszát köszönti. A szovjet hadsereg alapvetően különbö­zik napjaink imperialista fegy­veres erőitől. Az imperialista hadseregek az uralkodó, ki­zsákmányoló osztályok érde­keinek védelmezői, idegen te­rületek meghódításának, gyen­gébb államok és népek leigá­zásának eszközei. Ezzel szem­ben a szovjet hadsereg fősajá­tossága, hogy a felszabadított munkások és parasztok hadse­rege. A szovjet hadsereget a Szovjetunió Kommunista Párt­ja a dolgozó parasztsággal szö­vetséges munkásosztály ha­talmának biztosítására hozta létre és e hadseregnek nincs más feladata, mint a szocialis­ta haza függetlenségének és a szovjet emberek szabadságé nak, békés építőmunkájának védelme. „A szovjet harcosok határtalanul hűek a néphez, a Kommunista Párthoz és a szov­jet kormányhoz és mindig készek becsülettel és méltón és konkrét intézkedéseket tett teljesíteni szeretett hazájuk fegyveres erőinek csökkenté­védelmének katonai köteles­ségét" — mondotta Zsukov elv­társ. A szovjet hadseregnek a dolgozók millióival való össze- forrottsága — erejének leg­főbb forrása. A népnek a had­sereg iránti szeretete szilárd hátországot jelent s az erős hátország a dolgozó milliók aktív támogatása, legyőzhetet- ’enné teszi a Szovjetunió fegy­veres erőit. A szovjet hadsereg a Szov­jetunió nemzetei közötti ba­rátság hadserege, a szovjet né­pek szabadságának és függet­lenségének védelmezője. A szovjet népek megbonthatatlan erejének ragyogó bizonyítéka volt a nagy Honvédő Háború amelynek hősei között ott vol­tak a Szovjetunió valamennyi nemzetiségének harcosai. A szovjet kormány a nem­zetközi feszültség enyhítése és az államok közötti bizalom megteremtése érdekében java­solta a fegyverkezés csökken­tését, a tömegpusztító fegyve­rek eltiltását, az európai kol­lektív rendszer megteremtését sére. Tavaly augusztusban el­határozta, hogy fegyveres erői­nek létszámát 640 ezer fővel csökkenti. Zsukov elvtárs a XX. kongresszusnak jelentet­te, hogy: „a honvédelmi mi­nisztérium ezt a határozatot teljesen, pontosan, a kitűzött stáridőre végrehajtotta.“ — Ezenkívül a szovjet kormány '956-ban majdnem 10 milliárd rubellel csökkenti a katonai kiadásokat. A Szovjetunió pél- '■íiát követték a népi demok­ratikus országok Is és össze­sen 180 ezer fővel csökkentet­nék fegyveres erőik létszámát; A Szovjetunió annak ellenére, hogy a legerősebb hadsereggel rendelkezik, változatlanul a békés megegyezésre törekszik — mondotta Lázár Tivadar ez­redes elvtárs. Az ünnepi beszéd elhangzá­sa után felcsendült az Inter- nacionálé, majd a Dózsa Lö­vész Tiszti Iskola táncegyütte­se népi táncokat mutatott be. Az ünnepség a „Csapajev“ cí­mű szovjet film bemutatásával ért véget. Tagkönyrcserére késsül a MÖHOSZ Az elmúlt napokban a Ma­gyar önkéntes Honvédelmi Szövetség megyei választmá­nya megtárgyalta az országos választmány január 12-i hatá­rozatát és ennek szelleméoen megszabta a megyei elnökség, a járási elnökségek és a.' alap­szervezetek feladatát. Fzzel kapcsolatban Bruckó István elvtárs, a MÖHOSZ megyei elnöke lapunk munkatársá­nak a következőket mondotta el: — Az elmúlt évben közel 30 ezer emberrel foglalkoz­tunk. Az idén sokkal több dol­gozót kívánunk bevenni a szö­vetség munkájába. A taglét­szám növelését részben a ré­gi MSZHSZ- és MRSZ-tagok újbóli bevonásával, új tagok szervezésével kívánjuk elérni. Az új tagok szervezésére lehe­tőséget biztosít a tagkönyvcse- re, amit a DISZ tagkönyvese- réhez hasonlóan május 31-ig bonyolítunk le. A járási el­nökségek, az alapszervezetek sokat tehetnek az új tagok be­szervezéséért, ha kihasználják az egyéni meggyőzés, a propa­ganda, az összeíró párok adta lehetőségeket. ■ -— Úgy értesültünk, hogy az elmúlt épben nem volt kielégítő a politikai munka a szövetségben. Mit tesz­nek ennek megjavítása ér­dekében? — A politikai nevelő munka megjavítása érdekében létre­hoztuk a megyei elnökség mel­lett működő nevelési bizottsá­got. E bizottság felaiata a szövetség politikai nevelésének irányítása. Az idén sokkal több előadás, kül- és belpoli­tikai tájékoztató segíti az ok­tató-nevelő munkát, mint ta­valy. Ezenkívül be szeretnénk indítani a szövetség megyei városi és járási híradóit, ame­lyek részletesen beszámolnak az alapszervezetek életéről, a megyei és az országos esemé­nyekről. Bruckó elvtárs az elmúlt évi eredményekről szólva többek között a következő­ket mondotta: — Az elmúlt évben általá­ban jó munkát végeztünk. — Számos területen: így a moto­ros, személygépkocsi, repülős és ejtőernyős kiképzési ter­vünkben kiváló, jóval a két­száz százalék feletti eredmé­nyekkel dicsekedhetünk, ugyanakkor a középfokú lö- vészkiképzést csak 74, a sor­kötelesek vizsgáztatását 85, a légoltalmi tervünket pedig még ennél is alacsonyabb szá­zalékban teljesítettük. Ezek a hiányosságok azt mutatják, hogy szövetségünknek ezeken a területeken fokozottabb mun­kát keli kifejteni. Arra a kérdésre: mi a legfőbb tennivalójuk az el­következendő három hó­napban a járási elnöksé­geknek, az alapszervezeti ve zetőségeknek, Bruckó elv­társ a következőket vála­szolta. — Elsősorban Is a politikai munka megjavítása, a szövet­ség népszerűsítése, a régi MSZHSZ- és MRSZ-tagok és új tagok bevonása a szövetség munkájába, a tagösszeírás he­lyes és idejében való végrehaj­tása a feladat. Emellett foko­zott gondot kell fordítani a megyei elnökség a megyei DISZ-bizottság és az MTSB által kiírt és beindított sport- versenyek: az ifjúsági céllövő verseny és a pákozdi ifjúsági verseny szervezésére, amit ed­dig — sajnos, — eléggé elha­nyagoltunk. Erik a gyümölcs Kisasszonyfán Február 21., kedd. Mostanában érlelődnek a tsz-szerve- zők nyári és őszi látogatásainak gyü­mölcsei Kisasszonyfán. Azért ilyen las­san, mert az ötvenhármas „fagyhul­lám", amely a Búzakalász Tsz felosz­tását is eredményezte, erősen gondol­kodóba ejtette nemcsak az akkori tago­kat, hanem azokat is, akik még nem voltak csoporttagok egyáltalán. Tanakodtak tehát jócskán, amíg meg­született hosszas vajúdás után az első elhatározás: a tizennégyholdas Lőrincz József aláírta a nevét. De miért nem a már meglévő hét csa­ládos Bátrak Útja Tsz-be lépett, — kérdezhetné valaki. A faluban járva hamar hallani a választ. A Bátrak Ut- ja-beliek és az egyéni gazdák nem va­lami nagyon szívelik egymást. Hosszú lenne kinyomozni, hogy miért, régebb­re és mélyre nyúlnak a gyökerek. De van itt a faluban, aki a tsz ellen szó­nokol, és ezzel másokat is eltántorít a belépéstől. Csak egy példát: két trakto­ros kérte a nyilatkozatot a Bátrak Útjá­ban dolgozó falusi párttitkártól. Amikor egyikük, Nemes Tibor, megkérdezte tár­sától, hogy aláírta-e, már, Smudla Fe­renc ezt mondta: — Ja, komám, ha hallanád az Ame­rika Hangját, mint én a Szabó Mihály- nál, te sem írnád alá. Szóval ilyen Szabó Mihály féle „jó­akarói" is vannak Kisasszonyfán a Bát­rak Utjá-nak. De mondhatnak akármit az új tsz szervezése ellen, az igaz ügyet legfeljebb ideig-óráig tudják elgáncsolni. Mert Lőrincz Józsefet követték mások, még hat család, köztük Czike Ferenc, Anderlei János, Sipos Sándor, akiknek földje 10 és 15 hold között váltakozik és mindenképpen megbecsült gazdái a falunak. És az érlelő napok — akármilyen hideget Is mutat a hőmérő — tovább tartanak. Keresztes István bácsi is csak a fiai­val akarja mégegyszer megbeszélni a dolgot, mielőtt végleg döntene. Mert azok nyakas gyerekei^. — Én azt mind tudom, hogy volna jobb — búcsúzik Pista bácsi. — És ha egyszer aláírom, hát örökÖR tag is le­szek, ha törik, ha szakad. Mert a lany­ha munkát nem szívelem ,,; Na isten velük, hát akkor, egy-két nap múlva nézzenek be megint. Kámán Istvánnál felesleges is a sok. beszéd. Az asszony újságolja, hogy a hugáék a magyarteleki tsz-ben hárman félszézezer forintot kerestek múlt évben; Férje is szakíthatna végre a napszá­mos sorssal. — Könnyen lehetséges, — mondja — csak azért nem egészen biztosan, mert hát miből lesz majd zárszámadásig ki­tartása. De hisz tudja ő azt, hogy elő­legosztás is van a termelőszövetkeze­tekben.* — Azért csak hagyjanak Itt egy be­lépési ívet, majd beviszem a tanácsra aláírva.:; vagy. szóval még egyet al­szom rá; A szánkőn, amely a terményforgalmi­nak fuvaroz, Bogár Károly ül. — Estére ráérek, akkor jöjjön el — szól a tanácselnöknek. — A magamfaj- tájúakkal szívesen társulok. Vagyis azokkal, akik szeretik is és értik is a munkát. így lehet erős csoportot létre­hozni. _,5! 1 A napok, sőt órák erre is megáll­ják a választ.

Next

/
Thumbnails
Contents