Dunántúli Napló, 1956. febuár (13. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-19 / 43. szám
1958 FEBRUAR 19 NAPLÓ 5 1797 — UetwcicU Ueihéez — 7856 TI arminc eszten- dős volt, amikor 1827-ben „Buch der Lieder“ (Dalok könyve) című kötetével világhírűvé vált. Verseit majdnem minden európai nyelv re lefordították, s a leghíresebb zeneszerzők zenésítették meg: Schumann, Liszt, Rubinstein, Csajkovszkij, Mendelssohn, Brahms és még sokan mások. Dalai nyomán valóságos Heine-kul- tusz indult meg. —» Még a reakciós irodalomtörténészek is megállapítják, hogy hatására megváltozott egy egész korszak elképzelése a költészetről, s hogy a fiatal német költők a jelen század elejéig szinte kivétel nélkül az ő hangütésében kezdték pályafutásukat. Nem kétséges, hogy a Goethe utáni német irodalomnak Heine a legnagyobb lírikusa, — nevét mégis kínos erőfeszítéssel igyekeztek kitörölni az irodalom- történetből. Ennek okát világosan felismerjük, ha megvizsgá'juk a kort, amelyben élt, és benne a költő helyzetét, szerepét, harcait. Ifjú korában az elmaradott, feudális Németországban 6 szólaltatta meg először az új, a polgári korszak modern emberének bonyolult lelkivilágát, problematikus, érdekes személyiségét. A szenvedélyes, fiatal költő már akkor szemben áll az önző, számító német m’árspo1 gárral. A „Dalok könyvéiben ez még csak iró- niku« hangjában nyilvánul meg. de prózai írásaiban, különösen híres „Útirajzaidban rr ár a huszas évek második felé'narcos nyíltsággal foglal á”é«t kora elmaradottsága ellen Harminchárom esztendős, amikor elér hozzá az 1830-as francia forradalom bírj. — „A & UÍTt's forradalom fia vagyok — írja ekkor naplójába — ... fejemet meg akarom koszorúzni a halálos küzdelemhez ... Nyújtsatok lantot, hogy harci dalt énekeljek ... szavakat, lángoló csillagokat, amelyek lezúdulnak a magasból, elégetik a palotákat és kivilágítják a kunyhókat.*’ Mivel pedig Németországban továbbra is fennmarad a reakció korlátlan uralma, elhagyja hazáját és az európai forradalmak fővárosába, Párizsba költözik. Haláláig emigrációban él. Hazájában a reakciós birodalmi gyűlés betiltja verseit, hazaárulónak mondják. Pedig Párizsban is megmarad hazája sorsáért aggódó, haladásáért harcoló költőnek, német költőnek. Nem fogadja el a felkínált francia államno'"émAoo: „Borzalmas, őrült gondolat volna számomra, hogy egy személyben legyek néme' poéta és francia állampolgár“ — írja. Költeményeiben megható sorok tanúskodnak állandó honvágyáról. Párizsban váHk a népek közötti barátság és megbékélés munkásává, példái mutatva az igazi hfft’p szeretet és a nemzetköziség egymást kiegészítő, dialektikus egyse- a kapitalista társadalom igaz- gere. Azt tartja legfőbb fel- ságtalanságainak csak a prole- adatának, hogy az egymás el- tariátus vethet véget, nyíltan len uszított, egymást gyűlölő megjrja, hogy a kommunizmu- két népet: a németet és a fran- sé a jövő. Lelkesen ír erről, de ciát közelebb vigye egymás- mint polgár, fél is a proletárhoz. A németséget cikkek so- tömegek ura'ómra jutásától: s rozatában tájékoztatja a fran- kultúra addigi értékeinek cia események igazi rugóiról pusztulását félti tőlük. „Kérges és a francia irodalomról, Fran- kezükkel széttörik majd a ciaország számára pedig a fej- szépség szobrait — írja. — A lett német filozófiát közvetíti, ..Dalok könyvé"-t a sarki fű- elsősorban Hegel dialektikáié- szeres arra használ ja fel. hogy nak elemző ismertetésével. zacskókat csináljon belőle ... Közben megismerkedik a És mégis megyallom — foly- francia utópista szocialisták- tatja, — ugyanez a kommu- kal, majd 1843 őszén az ugyan- nizmus, amely ellenségesen csak párizsi száműzetésbe ér- áll szemben minden érdekem- kező Marxszal. Kettőjük kö- mel és hajlamommal, olyan zött szoros barátság fejlődik, varázst gyakorol lelkemre. s ennek hatására hangja egy- amely alól nem vonhatom ki re öntudatosabb és radijcáli- magam... Törjék szét a régi sabb lesz. költészete a szó tel- világot, abc e'misztidt az ár- jes értelmében politikussá vá- tatlanság és oly gyönyörűen ük. Ekkor írja legragyogóbb buriánzott az. önzés, ahol az forradalmi verseit, pl. a Taká- ember kizsákmányolta az em- csok címűt, amelvet Engels bért." fordított angolra és küldött el Életében voltak ingadozá- egv chartista folyóiratnak, a sok. követett el nem egy hibát „Németország, téli mese” cf- Is. vésső elvi á'iásDontja sem mű verses útirajzát, amely a volt mentes az ei'entmondások- forradalom előtti Németország tói. Életművének egésze mé- valóságos enciklopédiáiét ad- gis kiemelkedően előremutató: ja. politikai szatíráit, stb. hazája feudális, reakciós vi1848 tavaszán fellángolnak szonyai közepette eljutott a Európa-szerte a forradalmak, polgári forradalmak eszméjéEzekben már nem tud közvet- ig. sőt még tovább is: a szó- Családi boldogság a fő, lenül részt venni: idegbénulá- cializmus, végül a kommuniz- ki többre vágynék, bűnbe esne sa ágyhoz köti, „matrác-sír- rmts megvalósulásának igenlé- Régi fészkébe, a tető ban“ fekszik évekig, 1856-ban séig. bekövetkezett haláláig. De Amitől tartott: íme, nem kö- még így is buzdítja a világ el- vetkezett be. Az új rend nem nyomottjait a harcra. Mélyen csináltat papírzacskókat gyö- együtt érez a magyar szabad- nyörű verseinek lapjaiból, ha- sághősökkel, s bukásukat „1849 nem ellenkezőleg: odanyújtja című versében műveit azoknak, akiknek ő maga szánta: a becsületesen dolgozó miiüóknak. 6*nléUuMtefuség> a Tiszti lüutAcu% A Pécs Városi Békebizottság, a Hazafias Népfront, a Városi Tanács VB Népművelési Osztálya és a Tiszti Klub pénteken este emlékünnepséget rendezett Heinrich Heine halálának századik évfordulója alkalmából. A megemlékező beszédet Kolta Ferenc, a pedagógiai főiskola tanára mondotta, amelyet műsor követett. Bor- say Pál, a Zeneművészeti Szakiskola tanára; Békés Rita és Somló Ferenc, a Pécsi Nemzeti Színház művészei; dr. Nemerey Péter, Özörényi Olga, dr. Papp Arpádné és Sugár Győző Heine verseket szavaltak, illetőleg megzenésített költeményeit adták elő. A Honvédzenekar — Csáky Nándor vezetésével — a Don Juan nyitányt játszotta el. Az emlékünnepségre vendég érkezett a Német Demokratikus Köztársaságból. Max Zimmenng, az NDK írószövetségének vezetőségi tagja az ünnepségen vázolta Heine művészi fejlődését és hangsúlyozta a költő harcosságát. — Heine az akkori német társadalomnak vezető egyéniségévé küzdötte fel magát — mondotta többek között Max Zimmering. — Mindig kiállt a haladó eszmék, a nép ügye, az igaz ügy mellett. Német vendégünk az ünnepség után baráti beszélgetést folytáéit a pécsi írócsoport tagjaival, akik szeretettel vették körül Heine hazájának képviselőjét. M&9 (HdébvUfott októberében*’ panaszolja. Utolsó verseskötetében a halálra készülő költő legfőbb Lecsillapult a szélvihar és házunk táján újra csend lett; játszik karácsonyfáival Germánia, az óriási gyermek. alatt, hazatalál a béke-fecske Pihen az erdő, a folyó, szelíd holdfény füröszti őket. Egy csattanás ... Talán golyó, melyet egy jóbarát szívébe lőttek? Talán még fogta fegyverét, így leltek rá a vakmerőre. 1856 február 17-én halt meg. (Bölcsebb volt nála a derék Liszt Franci él s mint tisztes agg, csodákat mesél, elmerengve a harcról unokáinak: „Hogy vagdalkoztam! Szikrázott a pengeT Ha e szót hallom: „magyarok”, szűknek érzem német zekémet, keblemben tenger kavarog és mintha trombiták köszöntenének! Mintha a régi hősi dal csendülne fel tisztán, de távol. majd vadul, ércesen rivall... Ének a Nibelungok alkonyáról. Ez ugyanaz a hősi vég. Csak a hősök nevei mások,-MmakOr.: u él«, szépbe.D* Cetében és h.lila után a re- «** nem tompulnak továbbra sem akciós Németország ismételten támadásai a társadalmi igaz- is megtagadta. Most azonban, ságtalanságok ellen. „Enfant halála u’án száz esztendővel, perdu“ (Elveszett gyermek) cí- büszkén vallja a macáénak a mű megrázó kö’teményében demokratikus német nép » harcos életének végső sommá- vele együtt a haladásért és ° zását egy olyan hős képébe süríti. aki az utolsó percig ki- rari őrhelyén. < É'ete utolsó évében fogalmazta meg a kommunizmushoz való viszonyát. Ez a viszony kétségtelenül ellentmondásos. Heine felismerte, hogy a proletariátus ura'omraiutá- sa elkerülhetetlen. Látta, hogy békéért harcoló emhemv’” l'"‘"'oas köz^ssóop Moszkvától Newyorkie. Petőfinek. Arany ’áncsnnk. Ady Endrének, és ’ózs-f A<uilának Heim iránt érzett lelkesedésének fő'vétójaként megbecsüléssé’ em’ékezik m°g róla a mai magyar nép is. Dr. Ko't i Ferenc Csattanás... Most röppenne fel egy Goethe-ünnepi rakéta? Ha Sontag sírjából kikel, tűzijáték ropog — a régi nóta. Felbukkan Liszt is, ime él, iem őrzi Franci vérbedermedt estét a magyar csatatér; nem ölték meg az oroszok, a szerbek. A szabadság végvára rom, száz sebből vérzik Magyar- ország, Ó, ez a sors mily ismerős! Szabad zászlóval, büszke fővel, ősi szokás szerint, a hős nem bír a nyers, állati túlerővel. Egyenlőtlen a viadal, ha az ökör pártján a medve... Vigasztalódj, bukott magyar, mi irigykedve nézünk szégyenedre. Tested derék vadállatok becsületes fogsora marta, A takácsok Szemükbe könnyek sose gyűlnek, foguk csikorog, elszántan így ülnek: „Ez lesz Germánia szemfödele, háromszoros átkot szövünk bele — Csak szöjjük a gyolcsot! Legelőször az istent sújtsa nagy átkunk, kit ínségben, kínban, fagyban imádtunk! öt hívta szavunk, de magunkra hagyott, kinevetett,' kigúnyolt, becsapott — Csak szöjjük a gyolcsot! Urak királyát sújtsa az átok. hozzá a szegény hiába kiáltott! Utolsó garasig kifosztja zsebed s lepuffant, mint egy kósza ebet — Csak szöjjük a gyolcsot! Sújtsa az átok hazug hazánkat, hol pusztít a szégyen, a szenny, a gyalázat! A virágot, még ki se nyílt, letörik, de van dög: a féreg falhat csömörig — Csak szöjjük a gyolcsot! Száll a vetélő, kattog a borda, ülnek a szövőszékre hajolva: „Ez a gyolcs Germánia szemfödele. háromszoros átkot szövünk bele — Csak szöjjük a gyolcsotf* (KEPES GÉZA fordítása) Uvne, vn&'Aei a Szwfáuhi&bati A Szovjetunióban hatalmas ^ népszerűségnek örvendenek Heinrich Heine művei. A Szovjet Bibliográfiai Intézet, a Szovjet írók II. Országos Kongresszusára adatokat közölt arról, hogy mennyi külföldi író műve jelent meg a Szovjetunióban. Ekkor kiderült, hogy Heine munkássága iránt. Az Októberi Szocialista Forradalom első éveiben az éppen csak megszervezett szovjet kiadóvállalatok már terjeszteni kezdték Heine műveit az új olvasóközönség között és az egyre szaoorodó olvasótermekben. S ez a munka sohasem hagyott alább. Büszkén mondhatjuk. hogv Heine művei a l? Ferenc lovag ép s tudom, amíg reánk igát rakott -zkrénye mélyén szablyája se disznó-, farkas- ét hitvány csorbább. kutyafalka. Mind röfög, üvölt és ugat, megfojt bűze a győzteseknek. De csitt, költő! Erőd apad, beteg vagy. Légy okos, marad) te veszteg. (KÁLNOKY LÁSZLÓ ford.) (ftotAdatok is ötletek H eine rövid, csattanós aforizmáiban rendkívül szellemesen jellemezte korának jellegzetes vonásait, erkölcsét, tudományát, politikai nézeteit. Ezekből közlünk mutatóba néhányat; A mama mesélte: terhessége nyetegeket, ismeretlen viharo1918-tól 1954 szeptemberéig Nagy Honvédő Háború éveiben idején egy idegen kertből meg- kát. A JUvtdey. Heine 105 könyvét, 1,601.000 példányszámban adták ki a szovjet népek tizenhét nyelvén. Azóta még többször jelentek meg a nagy német író művei. A ^Szovjetunióban sokéves és dicső hagyományon nyugszik Heine műveinek tanulmányozása. Puskin, aki 1837-ben hunyt el, felfigyelt a német költőre, bár Heine jelentősebb műveit csak később írta. Heine verseinek klasszikus fordításait M. J. Lermontov, F. I. Tyutcsev, N. A. Nyekraszov, A. Á. Fet, L. M. Mihajlov és A. A. Biok készítette. A Heine-fordítások körül éles vita tombolt. Az orosz haladó társadalmi eszme • képviselői elvetették az úgynevezett „tiszta művészet” híveinek azt a próbálkozását, hogy sikkasszák el Heine liráIndia testét kerestük, s fel’s megielentek F.zek a művek fegyverként szola^Hak a Ljisisz,- ♦a barhA„ok elleni harcban. A háború előtti években mee’elent s/ovlet Heine kiadás közül is ki kell “melnünk az N. RerL-ovszki * nrofesszor szerkesztésében kiadott monúmentálic U? Vötef«*; válogatott művet. Ez a kiadás orosz nve'ven a legfeliesebb. s megközelíti az akadémiai kiadásokat Nénsaerűságnek ör- India lelkét keressük, vendének a «zoviet olvasók kö- mit találunk? rében a már sokszor kiadott nevkö’etes Heine válogatott művek. Mintegy bizonyítékul a Heine művei iránti nagy érdeklődésre. mind több orosz olvasó eredetiben tanulmányozza a német költő műveit. Ezzel kao- csolatban meg kell említenünk kívánt egy almát, de nem szakította le, nehogy gyermekéből tolvaj legyen. Azért gyötör engem egész életemben a szép almák utáni titkos vágy, de , ... gúzsbaköti kezem az idegen tulajdon iránti tisztelet és a lopás undora. Ha egy együgyű, ártalmatlan költő nagyhlrtelen politikussá lesz, a bölcsőben ringó gveraki így figyelmeztet: Apám, ne edd meg, amit édesanyám főzött! , A nászinduló mindig emléÍ!dJ®-tÜ,k„^?1®rÍkát ..^ost hogy kezetembe idézi a katonákat vajon ütközetbe kísérő muzsikát. , ... j..„ , A német nők igen veszélyeA demokratikus düh így sek _ de L.sak naplóik miatt , * S?relmr xYer?,ek x el- melyeket férjeik könnyűszeren: Miért a rózsákról éne- rei megtalálnak, keltek folyton, ti arisztokra- . ták?! Énekeljetek inkább a de- . , , mokratikus krumpliról, hi- . A. n5™et házasság nem szén az táplálja a népeket! íg?z‘ házass,ág' A .^rjnek voliáképpen nincs is felesége. cm tudom, mit is jelentsen, Kibontja arany fésűvel Í^!ZLaJZtVem- * hozzá egy dalt dúdol, Lr eszernben, bűvös dala telve tűzzel, a múltat idézgetem. dallama szinte forr. Hűvös az alkonyi óra s halkan a Rajna zúg. Megcsillan a hegyek orma, a nap hint rá búcsút. A hajóst a kicsiny ladikban vad fájdalom önti el. Már a zátonyra se pillant, csupán a magasba figyel. A legszebb szűz ul a szirtfok Végül belevész a habokba csúcsán, s a melybe lat. a ladik s hajósa vele. hryahan arany ékszeré csillog, én azt hiszem, elsodorta Kibontja arany haját. a Loreley éneke. (RABA GYÖRGY fordítása.) jából a harcos, lázadó eszmét. Heine műveinek figyelemre- * csak cselédje, egyébként éli Heine munkássága iránti méltó németnyelvű szovjet ki- Vajon a királyok fejére lo- — legalább is gondolatban — mélységes tisztelet hatotta át adását, amely négv kötetben J csolt olaí lecsendesíti-e az em- a maga legényéletét, csakkrltTkusoÍ0rmea^il2ro0zásaüa Knipovics szerkesztésében je- berek viharos |°ndolatait? hogy most már családja köréCsernisevszkij George Sand és lent meg. ... ... „ Fauerbach, a szocializmus hir- Az Állami Szépirodalmi Ki- - azt Proféc'al°m: Megél detői mellé írja naplójában Heine nevét. N. A. Dobrolju- bov „Mikor jön el az igazi nap” című híres cikkéhez Heine következő lángoló sorait írja* mottónak: „Schlage die Trommel und fürchte dich nicht”. A Leninnel kapcsolatos visz- szaemlékcrések kiemelik, mennyire érdeklődött Lenin ben. Azt azért nem mernem Én azt próféciálom: Megél- T?ondani hoeV 6 az úr a ház- . tek egyszer egy téli forradal- ^wj, E,knk^1eg. Időnként ado most készül kiadni uiabb mat ^ ez szörnyűbb lesz mint cselédje szolgájává alacsonyokét kötetet Heine műveiből és az előzők valamennyien! Ha a dik és ezt a szolgalelküséget egy újabb teljesebb „Váloga- vér a hóra ömlik.:i még takargatni sem tudja hátott művek”-et, amely során * Za népe el6U' * ismét felülvizsgáltak több tor- Olyanok a házasulók, mint Akadnak olyan emberek, dítást. Mind az első, mind pe- a. velencei dozsék, akik az Ad- akik azt hiszik, hogy pontosan dig az utóbbi kiadás nagy pél- !'iai ingerre] jegyzik el magú- megismerik a madarat — ha dánvszámban telenii- —aa kai. -- nem ’-diák mű -eH megnézhetik azt a tojást, ame- anyszamoan telem' a mélyétli mlt vesznek el: kin- lyikből kibújt. Sz. Ljvov cseket, gyöngyöket vagy szűr- (Fordította: Garami László)
