Dunántúli Napló, 1956. febuár (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-19 / 43. szám

6

NAPLŐ

1996 FEBRUÁR 1»

A. tbc elleni küzdelem hete

A tbc gyógyításának fejlődése

A tbc; mindig elterjedt betegség volt. A kliasz- »zikus ókor nagy görög orvosa: Hypokrates, tisztában volt azzal, hogy a tüdővészes beteg önmagától is meggyógyulhat. Úgy gyógyított, hogy betege a szabad természetben, védett, csendes helyen pihent, megfelelően táplálkozott és társadalmi környezetében izga- lommentesen élt. Ez a természeti gyógymód a tbc. gyógyításának még ma is alapja. Ezért épültek a tbc. fekvőbeteg gyógyintézetek a hegyvidéken, vagy erdős területen;

Koch Róbert bebizonyította, hogy a tbc. fertőző betegség, amelyet bacilus okoz. Ez beteg emberben él és átterjed az egészségesre is. Az ellene való küzdelem legfőbb módját a betegek felkutatásában és elkülönítésében látta. Úgy gondolta, hogy a küzdelemnek ez a módja' nem oldható meg. Ezért a védőoltások kidolgozásához fogott (Ezt a kérdést csak mintegy 50 év múlva oldották meg Calmette és Guerin francia tudósok).

A kísérletezés során védőanyagot nem tudott előállítani. Talált azonban egy olyan anyagot — a tuberkulint — amely gyógyító hatású. Ez, mint a tbc. sajátos gyógyítási módszere, egyes, a tüdőn kívüli megbetegedésekben értékes eredményt hozott, a tüdővész gyógyításéiban azonban nem.

Már szinte kilátástalannak látszott a helyzet, amikor kialakult az új sebészeti gyógyászati módszer: a tüdő kollapszus-terápiája. Ennek célja a megbetegedett tüdő nyugalmi helyzetének biztosítása. Módszerei: a művi légmell, a rekeszizom bénítása, a merev bordák eltávolításával végzett csonkoló műtét. Hatásukra a tüdő rugalmas nyugalmi állapotba jut, gyulladásos elváltozásai gyógyulnak, a benne képződött feavemák záródnak. Egyidejűleg a kísérő lázas betegség is fokról-fokra megszűnik és a beteg fertőzőképességét is elveszti. A tüdősebészet eme eljárásai tehát a természetes gyógyulást segítik elő.

p1 század elején új kísérJj letes vizsgálatok kezdődtek. Célul tűzték ki olyan gyógyszerek kutatását, amelyek a baktériumokat az élő szervezeten belül pusztítják el, anélkül, hogy magát az élő emberi szervezetet károsítanák. Ilyen szerek kutatásában az első nagy sikert Ehrlich, a vérbaj ellen a Salvarsan fel- fedzésével érte el. A gyógyításnak ezt a módját kémiai terápiának nevezik. A tbc.- bacilus kémiai szerrel való

szervezeten belüli pusztításában az első eredményre a Lehmamn által felfedezett PÁS (paraaminosalicyl-sav) vezetett. Legújabban pedig az INH (isonikotinsavhydrasid) bizonyult igen nagy értékű tbc-ellenes gyógyszernek.

A baktériumok okozta fen tőzések gyógyításában oly nagy sikerű antibiotikus gyógyítás a tbc területén is nagyszerű eredményekre vezetett. Haksman ta la j bakteriológus,

vizsgálat tárgyává tette azt, hogy mi pusztítja él a talajba hullott tbc-s köpet baktériumait. Kiderült, hogy bizonyos sugárgomba-félék azok, amelyek a tbc. bacilus ellenségei. Több, mint 200 féle sugárgombából választotta ki azt, amelynek mérge a tbc- baeillust elpusztítja, szaporodását meggátolja, anélkül, hogy az emberi szervezetet károsítaná. Ez az antibiotikum a streptomycin.

E három gyógyszer: a PÁS, az INH és a streptomycin, alig egy évtized óta van birtokunkban és máris megváltoztatta azt a szomorú helyzetet, amelyben a tbc-gyógyítás még 10 évvel ezelőtt is volt. Ezek a gyógyszerek gátolják a szervezeten belül élő kórokozók szaporodását és ezzel lehetővé válik, hogy a szervezet a természetes gyógyulás útján épségét visszanyerje. Ezeket a gyógyszereket idejében kell alkalmazni, és nem akkor, amikor a roncsoló betegség a szervezetben már nagy károkat okozott

A kemoterápiás és anttbio- tikus gyógyítási módszerek segítségével az eddig 100 százalékosan halálos tbc-s agyhártyagyulladást meg lehet gyógyítani olyan mértékben, hogy mind ritkábban válik szükségessé a kollapszus terápiának alkalmazása. Hatásukra a betegek álltalános lázas betegsége megszűnik és megerősödve, szinte jó általános egészségi állapotban részesülhetnek olyan sebészeti kezelésben, amelyek esetleg elroncsolt szervrészek eltávolítására szorítkozik.

A gyógyítás ideje azonban még mindig elég hosszú és gondos, szakszerű felügyeletet kíván és csak gyógyintézetekben valósítható meg. Népköz- társaságunk tervszerűen szaporítja a gyógyítóintézeti ágyakat.

A mikor ma ilyen lehetőségek mellett gyógyítjuk betegeinket, arra is gondolunk hogy elősegítsük a társadalomba való visszatérésüket. Nem kisebb fontosságú feladat ez, mint maga a szakszerű gyógyítás. Ez a törekvés már a gyógyintézetekben is megindul. Eszköze: a gyógyintézeteken belüli foglalkoztatás. Olyan intézményeket kell létesítenünk, amelyekből a távozó, gyógyult beteg visszatérhet a munkás életbe, ahol ha eredeti foglalkozását nem folytathatja, megfelelő átképzés után, könnyebb • munkakörben he- lyezkedhessék el. Gondolnunk kell arra’ hogy a tbc. hosszú betegségi tartama alatt a beteg lelkülete is károsodott, ezért vissza kell adnunk életkedvét és munkakedvét. Ez nem tisztán állami feladat, ehhez szükség van a társadalom segítségére is.

Dr. Ángyán János

egyetemi tanár,

az I. sz. Belklinika

igazgatója.

Elénk munka a havas határban

A végtelen fehér mezőben szokatlan fekete folt. Tíz lépésről elhagyott fatuskó, ötről egy madárijesztő hóra ejtett fekete kabátja. Háromról... egy — vadliba! Beleült a hatalmas gunár a hóba, s most paskoló szárnyakkal igyekszik felszökni a levegőbe. De hajh, súlya alatt állandóan berogyik a hó, csak akkor szárnyalhat fel, amikor már majdnem eléri az ember.

Hát minden belefulladt ebbe a nagy fehérségbe?

Nem: a fehérlő határban a hozzáértő szem élénk munkára lel — tavaszra, vetésre, új termésre készülő emberekkel találkozik.

Utunk első állomása a szentlőrinci gépállomás. Uj ember a maga posztján Krancz Pál elvtárs, de pillantása már áttekinti az egész üzemet:

— Idős Kovács János, így hívják egyik traktorosunkat — a napokban kormos traktorra ült s úgy tipratott magának utat a hóban. Azazhogy nem is magának, hanem a nemrég alakult cserdi termelőszövetkezetnek. Kormos traktorral fuvarozta ki az istállótrágyát és csak a nagy hófúvás verte ki megint a határból.

— Mit csinál most az öreg?

— Készülődik. A kormost felcserélte egy Zetorral és a tervek szerint hétfőn a szentlőrinci Úttörő szövetkezetben jelenik meg trágyafuvarozó alkalmatosságával. Szeretnénk minden szövetkezetből még a fagy hátán kihordani azt, ami nélkül nincsen nagyobb termés — az_ istállótrágyát.

— Egy utolsó kérdés: a gépjavítás? Mikorra lesznek készen?

— Két Lanz-Bülldoghoz nincs alkatrészünk, helyette egy kombájnt és egy cséplőt

0yezmelikaztL£aál

Kint szüntelen fü- työrész a szél, a háztetőkről szitálja a finom hóport, s az ereszeken jégfürtök csüngenek, de ebben a zimankós, hófuvá- sos időben is megtartották karneváljukat szombaton délután a belvárosi általános leányiskola növendékei a KPD- SZ Petőfi Sándor Kultúrtermében.

Gódor Ferencné, Dán Józsefné, Bánk- fi Lászlóné, Montai Ferencné, Vladimír Andrea, Fazekas Istvánná foglal helyet a

bírálóbizottságban. — Megkezdődik a piros, kék, sárga, zöld girlandokkal díszített teremben a színes felvonulás. Piroska egy hatalmas farkaskutyával vonul el, pöttömnyi bányász következik, kezében miniatűr bányászlámpával. Nyomában vonul a vadász, nyakában távcsővel, patrontáskával, kezében vadkacsával. Színpompás a felvonulás, a kis Muckot követi a tengerész, a testőr, a rózsaszínű szaloncukor, a gomba, a kínai nő, az ibolya, a

háremhölgy, a cica és béka-király.

Kipirulnak a gyer- metarcok, amikor a bírálóbizottság kihirdeti a karnevál győzteseit: Nagy Júliát, Gajda Ilonkát, Kenyeres Zsuzsannát, Baka Annát, Gillai Zsuzsit, Szűcs Katalint, Solymosi Klárit, Ciráki Katalint, Bánfai Lászlót, Bánhidi Attilát, Kopasz Csabát, Fűzi Andrást, a kis bányászt: Köteles Klárát és Tóth Magdát. Fazekas Istvánná, az iskola igazgató nője átadja a jutalomtárgyakat, a kis kerámiákat.

Megkezdődik a szív küldi. Tunyoghy

Emese VIII. osztályos tanuló jelenik meg a színpadon és bejelenti:

— A következő dalt Kőszegi György- né tanárnőnek küldik a volt VIII/a osztály „legjobb“ fiúnövendékei és dolgozatcsalói.

A felcsendülő ke- ringőre vidáman táncolnak az iskola növendékei. Még a tanárok is táncraper- dülnek.

Pusztai József

javítunk ki. De nem akárhogyan: amikor a Napló megírta, hogy az ócsárdiak előbb jelentettek, minthogy elkészültek volna — a cikket felolvastattam a műhelyben. Mi ha jelentünk, akkor jöhet már akárki,bizottsága — mindent rendben talál.

— Hahó! Álljon meg bátyám! Maga, azzal a szánkóval!

Takács László tizenkét holdas királyegyházi gazda dehogy mutatná a meglepődöttet. Mintha mindennap újságíróval szánkázna a határban.

— Üljön a bakra, ha beszél- gethetnékje van. Nem álUiatok, mert lefagy mindjárt a szán.

Valóban, az öreg huszáros bajsza is egy zúzmara. De hát a szánkó sebesen siklik és ha sokat kérdezgetek, gyalogolhatok vissza jócskán az autóig. Hová hordja a trágyát?

— Ide megyek vele a kertek alá. Aztán nehogy azt gondolja, hogy egyedül vagyok! Hordja Kása Nándor is, Alvári József is, meg sokan mások a felvégről..

Mór kint is vagyunk a mezőn, s még alig tudok valamit.

— Hát természetesen, kukorica alá! Mindennap fordulok négyet — kettőt délelőtt, kettőt délután, így hamar kint

lesz. Hogy mások mit csinál* nak? Vágják, hordják haza a csutaszárat, mert a végrehajtóbizottság ilyen határozatot hozott. De különben is, bent van annak már a helye.

Leugrok: Hát további jó munkát Takács bácsi.

— Magának is.

Odébb lódul a szán, azután vagy ötven méterről visszakiált:

— Tényleg beteszik az újságba? Kartársam, ne felejtse — én egyéni gazda vagyok!

Azért is betesszük.

Agronómusok tanácskoznak a sellyei gépállomáson. Kiki saját szövetkezete nevében beszél:

* Váradújpuszta: Tizenöt holdra való istállótrágyát kihord- tunk már szarvasba. A tavaszi búza alá kerül, ha időben leszánthatjuk. Ha nem, akkor ott kukoricaföld lesz. Rövidesen kitisztítjuk az összes árkot is.

Bogdása: Szerdán, csütörtökön hazahordtuk Sellyéről a szuperfoszfátot, a napokban jövünk a pétisóért. A tagság hallani sem akart eddig róla, de az új elnök, Bócz Jenő elvtárs kiverekedte. Aratáskor majd meglátják a hatást.

OROSZLÁN IMRE.

Tanácstagi fogadóórák

I. kerület:

Február 20-án este 6 órától Ritzl Béláné és Györki József, Balogh Istvánná és Lesnyik Istvánné a

Budai II. pártházban;

Február 21-én este 0 órától Györkó Antal és Preller Alajosné

az öregmeszesi szakszervezeti helyiségben, este 5 órától Jelensz- ky János és Gáspár József a pécsbányai kirendeltségen, Czön- dör Ferencné és Brassói Józsefné a gyárvárosi egészségházban, Sárdi Lajos és Székely Sándor az I. kér. tanácsházban, ifj. Eicher József és Lovas! Ferencné a Budai II. pártházban;

február 22-én este 6 órától Szabó József és Csicsók Jánosné a szabolcsfalusi kultúrházban, Bedernik Józsefné és Fulmer József a pécsbányai kirendeltségen, Harcos Józsefné és Kárpáti Ferenc a Gorkij kultúrotthonban, február 23-án este 6 órától Nagy, Károlyné és Fodor Ferenc az új- meszesi pártházban, Herbszt Kon- rádné és Sztergár János a Voro- silov úti iskolában;

február 24-én este 6 órától Kabar Ferenc és Gyenis József a Vasas H. telepi kultúrházban, este 7 órától Klepach Ottmár és Dallos István a Vasas H. falusi iskolában, este 6 órától Bencze László és Maza János a vasas! kirendeltségen, Kónya István éí Kónyi Dávid a szabolcsfalusi kultúrházban, Bozsér János és Dé- kány Ferenc a Szabolcs telepi iskolában, Sztipánovics József és Peák Jánosné az Epülettatarozó Vállalat kultúrtermében, február 25-én este 7 órától Bocz György és Hátai János Vasas II. falusi Iskolában, este 6 órától Vörös Istvánné és Lukács Mihály a

A technika fejlesztése és az életszínvonal

Az életszínvonal és a fogyasztás céljaira rendelkezésre álló termékek tömege szoros összefüggésben áll egymással. Magasabb fejlettségű technikával több terméket állíthatunk elő, tehát feltétlenül nő az életszínvonal;

Röviden ez a lényege ennek

az összefüggésnek, de mégsem ilyen egyszerű a dolog. A technika fejlesztése nem mindig és nefh mindenütt jelent valóban életszínvonalemelést a dolgozók számára. A munkásmozgalom történetéből ismerjük a munkások osztályharcának egy kezdeti megnyilvánulását, a géprombolást. A nagy termelékenységű gépek alkalmazása tömegével tette munkanélkülivé a munkásokat, s a munkások ez ellen úgy próbáltak küzdeni, hogy összetörték a gépeket Marx ezzel kapcsolatiján állapította meg: „Idő és tapasztalat szükséges, amíg a munkás megtanulja, hogy a gépi berendezést ennek tőkés alkalmazásától megkülönböztesse, és ezért támadását magáról az anyagi termelési eszközről annak társadalmi kizsákmányolási formájára vigye át’’ A fejlettebb technika tehát tőkés viszonyok között nem mirtdíg jelent magasabb életszínvonalat a munkás számára. sőt a fejlettebb termelő- eszköz törvényszerűen fokozott kizsákmányolást eredményez. Hogy hogyan, arról Maurice thorez elvtársnak az „Újabb Idátok az elnyomorodásról” c. tikkéből idézhetünk egy példát: „A Somme megyei Ha- rondelben, a Saint-Fréres üzemben az egyik szövő, aki hat szövőszéken dolgozott, 150 frankos órabért kapott, vagyis a megszövött anyag méteréért 2 frankot. Most tíz szövőszéken dolgozik és 170 frankos órabért kap, a megszövött anyag egy méterére már csak 1.30 frank bér jut. „E változtatás eredményeképpen a munkáltató napi 25.000 frankos többletjövedelemhez jut”. Már a múlt század közepén a tőkés termelés hasonló jelenségeiből vonta le Marx ezt a következtést: A gépi berendezés „a töke hordozójaként... a legerőteljesebb eszközzé lesz a munkanap minden természetes korláton túlmenő meghosszabbítására".

Thorez elvtárs előbb Idézett cikkében megállapítja: „Az Armentieres-i Salmont-gyár ma harmadrész annyi munkással végezteti el ugyanazt a munkát, s a legidősebb dolgozók véleménye szerint a húsz éven aluli munkások legfeljebb hét-nyolc évig bírják majd a mai iramot

Mindez elég arra, hogy lássuk: a tőkés rendszerben, tőkés viszonyok között a fejlett technika, a magasabb termelékenység a profit növelésének, a munkások fokozott kizsákmányolásának eszköze, a tőkések számára a mérhetetlen gazdagság forrása, a dolgozók számára az elnyomorodás okozója.

Természetesen nem cáfolja ez azt a marxi tanítást, hogy a

termelő eszközök fejlesztése minden társadalom fejlődésének alapja, a termelőerők fejlettségi foka egyúttal az adott társadalmi rendszer fejlettségének fokmérője. A termelő- eszközök tőkés tulajdona, a termelt értékek tőkés kisajátítása okozza azt, hogy minél többet termel a munkás, annál kevesebb jut neki. A szocialista forradalomban a munkásosztály megszünteti a fő termelőeszközök magántulajdonát, társadalmi tulajdonná teszi ezeket, s ennek megfelelően a szocialista országban a termékek is az egész nép, az egész társadalom tulajdonában vannak. Megvalósul az a követelmény, hogy a termelékenység növekedésének hatását azok élvezzék, akik a fejlettebb termelőeszközöket előállítják és a termelésben alkalmazzák — azaz a dolgozók.

Ha a kapitalista társadalomra jellemző előbb felsorolt adatokkal pusztán azt az egy tényt szegezzük szembe, hogy Hruscsov elvtárs a SZKP XX. kongresszusán bejelentette:

,Jelentenem kell a kongresz- szusnak, hogy a párt központi bizottsága elhatározta: a hatodik ötéves terv során minden munkás és alkalmazott áttér a hétórás munkanapra", — láthatjuk, hogy a szocializmusban a gépi berendezés, a fejlett technika nem a munkanap meghosszabbításának, hanem éppen rövidítésének, nem a munkások eieje fokozott kizsarolásának, hanem éppen a

munka megkönnyítésének eszköze. S ha még ehhez hozzátesszük, hogy ugyanekkor a Szovjetunióban 6 órára csökkentik a szén- és ércbányászaiban, általában a föld alatt dolgozók munkaidejét, valamint a 16—16 éve? serdíViők munkanapját, akkor az >« bebizonyosodik, hogy a szocializmusban a fejlettebb technika lehetővé tesz: a fiatalok munkakörülményeinek javítását, a tanuláshoz, az életre való felkészüléshez szükséges idő biztosítását.

A munkaidő csökkentésével újabb kérdés merül fel. Válságok idején a tőkés is csökkenti a munkaidőt. A pécsi bányák dolgozói is jól emlékszenek a „szanáltnapokra”, a három; vagy éppen kétnapos munkahetekre. Ezeken a munkaheteken, s válságok egész időszakában alig csörgött valami a borítékban, éhezett a család. S most azt látjuk, hogy a Szovjetunióban sor kerül a hétórás munkanapra, illetve ötnapos munkahetekre, mégpedig úgy, hogy ezzel egyidőben a hatodik ötéves terv során a munkások és alkalmazottak reálbére 30 százalékkal, a kolhozparasztok jövedelme 40 százalékkal növekszik.

A társadalmi tulajdonba vett termelőeszközök nagyarányú fejlődése, a korszerű technika alkalmazása, a modern, nagytermelékenységű gyártási eljárások bevezétése az alania ezeknek a nagyszerű tervek

nek. Azért képes a Szovjetunió ezeknek a feladatoknak a megoldására, mert az Amerikai Egyesült Államok kivételével már valamennyi fejlett tőkés országot maga mögött hagyta, mind a termelés növekedésének ütemét, mind az egy főre jutó termelést tekintve.

Nálunk még nem értünk el ilyen nagy eredményeket. Ipari termelésünk még számos tőkés ország mögött elmarad, technikai berendezéseinik sok tekintetben korszerűtlenek Ahhoz, hogy hasonló eredményeket érhessünk el. növeljük dolgozó népünk iólétét, az kell. hogy behozzuk elmaradásun kát, korszerűen, gyorsabban, jobban és olcsóbban termeljünk. A termelőeszközök szó cialista tulajdona nálunk is biztosítja azt, hogy a korszerűbb technikával, termelékenyebb módszerekkel előállított termékek egész tömege a dolgozó nép szükségleteinek kielégítését szolgálja, nincs kizsákmányoló osztály, amely a munkások munkájának eredményeit kisajátítaná. Amit termelünk, magunknak termeljük. Érdekünk tehát azért is, hogy jobban élhessünk, azérí is, hogy a nemzetközi piacokon győztesen vehessük fel a versenyt a tőkés országokkal, gépeink, technikai felszerelésünk szüntelen fejlesztése, a gyakorlatban bevált új, termelékenyebb módszerek széleskörű alkalmazása. Csak a termelékenység növelésétől várhoUn' a jólét további növekedését,

vasas! kirendeltségen, Kovács Lajos és Kóbor Mária a Vorosilov úti iskolában; . ,, _

február 27-én este S órától Keresztes Mihályné és Friesz János a Szabolcs telepi iskolázván, Czárt Ferenc és Vass György a volt Deutsch féle téglagyárban, Lucza Jánosné és Kalmár Kálmánná a Kokszművek kultúrtermében,február 2S-án este 8 órától Kovács István vb. elnök a középme- szesi új iskolában tanácstagi fogadóórát tart;

H. kerület:

Február 20-án este I órától Tóth József és Balázs Istvánné a

málomi tanácsirodán, február 21-én este 8 órától Ga- ramvölgyi Andrásné és dr. Linka László a belvárosi fiúiskolában, február 23-án este 8 órától Haraszti Pál és Gyurkár Vince a kertvárosi ált. Iskolában;

február 24-én este 8 órától Farkas EmŐné és Till Antalné a siklósi külv. pártalapszerv. helyiségében Szabadság út, tanácstagi fogadóórát tart,

m. kerület:

Február 20-án este 8 órától Kovács Jánosné és Posgay Andor az

Alkotmány úti iskolában, február 21-én este 6 órától dr. Móró Vilmos Nagyszeben u. 4-ben, Achátz Imre. a Közgazdasági Technikum (Temesvári u. 2. 35. szobában), Rudas László és Dim Józsefné az Alkotmány úti iskolában, Czopf Ferencné és Rausch János az Alkotmány u.-l iskolában, Puskás Sándor és Kis Nagy József az Alkotmányi u.-l iskolában,

február 22-én este 8 órától Dudás Irén és Magdó Sándorné a Petőfi u.-l iskolában, Horváth György és Tancslk Lajos a Petőfi u.-l iskolában, Gungl János és dr. Méhes Gyula a Gyógyszer- tan. Int. tantermében .(Rákóczi u. bejárat). Bandies István és dr. Zádori Gyuláné a szigeti párt- szerv. helyiségében. Majorlaki János és Nagy György Szentkút 30. szám alatt,

február 23-án este S órától Báli János és Nagy Károly a Petőfi u.-i iskolában. Patartics Ferenc és Kántor Gyuláné a Közgazdasági Technikum (Temesvár u. 2. nyugati olda!)-ban. Küzdő Mihály és Szebeni Jánosné a Petőfi u.-1 iskolában, Dolmány Vincéné és Kap- pan Mihály az Alkotmány u.-l iskolában,

február 24-én este 6 órától Balogh Imre és Horváth Mih-Uv a Petőfi u.-l Iskolában. ov*iv Gergelyné Kisszkokó 5. sz. alatt. Biczó József a Székely R«-*pta"> u. 79-ben, Antal László és Ferenc a Hl. kér. tan á esh--f r

Läufer Helga a oed. ----’I

fjúság u. 6.) fogadóórát tart.

Hun^óso' at keresnek

Kokszmflvek 3 kokszolóval—- kezelőt, BM. Szociális Ottho- r,. resztespuszta, 1 konyhalányt. — Elelmlszerklskereskedelml Vállalat I kocsikísérőt, Orvogtnő--"•»»»v Egyetem 3 széntolót. Tejipari Vállalat 1 lőetetőt.

Komló 24. AKÖV 6 autósz^-Vőt. 2 akkumulátorost, 15 sénknesivoz»- főtp 1 gyors- és gépírót. Kom’-'I 7. sz. Kőbánya Vállalat 10 n-nf. lő munkást, Komlói Erőmű Vállalat 2 segédmunkást. Komlói Kiskereskedelmi Vállalat 2 szállító- munkást keres.

A fenti munkahelyekre Jelentkezni lehet a Járási, városi tanácsok munkaerőgazdálkodási cso- nortiatn, valamint a megye nnács vb. munkaerőgazdálkodási nszlá- lyán, »