Dunántúli Napló, 1956. febuár (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-19 / 43. szám

4 NAPLÓ 1956 FEBRT7ÄR 1* Jelentékenyen fejlődik megyénk helyiipara Megyénk helyiipara 1955-ben 104.5 százalékra teljesítette évi tervét. Ez azt jelenti, hogy a 38 millió forintos tervét más- félmillió külön nyereséggel tol­dották meg. A másfélmillió fo­rintos terven felüli haszon el­ső pillantásra azt a benyomást kelti, hogy a helyiiparban min­den rendben megy, a vállala­tok eredményesen dolgoznak, ellátják növekvő feladataikat. Ha azonban alaposabban szem­ügyre vesszük a tervek telje­sítését, egészen más képet ka­punk. Csökkenteni az önköltséget 1955 első félévében 120.5 százalékon volt a tervteljesítés. Ez a szokatlanul magas ered­mény annak köszönhető, hogy a Központi Vezetőség márciusi határozata nagy fellendülést hozott az egész népgazdaság­ban, de különösen az iparban. Fokozódott a dolgozók aktivi­tása, a vezetők felelősségérze­te és nem utolsósorban jelen­tősen megszilárdult a páft- ellenűrzés. így az első félévi 20 millió forintos termelési elő­irányzatot 18.5 millió forint (92.2 százalékos) ráfordítással érték el. Az első félévi nagy fellendü­lést azonban lanyhulás követ­te. A II. félévi tervet már csak 91.9 százalékra teljesítet­ték és nőtt az önköltség is. A 18 millió forintos előirányzatot 17 millió forintért érték el, ami már 94.4 százalékos ráfordítást jelent. Ezek a számok azt jelentik, hogy a helyiipari vállalatok zöme a második félévben nem teljesítette úgy feladatát, ahogy tehette volna. A komlói Vegyesipari Válla­lat például 8.2 százalékkal lép­te tűi az önköltségi tervét, ami 630 ezer formt eredményrom­lást jelent. Ez a ráfizetés a ros'z munkaszervezés és az el­lenőrzés hiánya mellett első­sorban a hanyagság miatt ke­letkezett. Egy jellemző példa a komlói Vegyesipari Vállalat munkájára: szállítottak Pécs­ről a vállalat részére 280 kiló bőrt. Mire Komlóra ért az anyag, 25 kilóval kevesebb lett. Természetesen vannak jó eredmények is a gazdaságos termelésben, az önköltségcsök­kentésben. Kiemelkedő ered­ményeket ért el a Baranya Me­gyei Téglagyári Egyesülés, a Patyolat és a Mohácsi Szeráru- gyár. A Mohácsi Szerárugyár például 9 százalékkal csökken­tette az önköltségét, ami 600 ezer forint megtakarítást je­lent. A lakosság igényei Nézzük meg, hogy a helyi­ipari vállalatok termelése ho­gyan oszlott meg 1955-ben! Közvetlenül a lakosságnak ment a termelés 25 százaléka, ami 9.5 millió forintnak felel meg. A kiskereskedelem meg­rendeléseit mintegy másfé;- millió forintnyi értékkel telje­sítették. A nagykereskedelem­nek szintén 9.5 millió forint ér­tékű árut szállítottak. Mennyire segíti elő ez a megoszlás a márciusi pártha­tározatnak azt az utasítását, hogy a cél a lakosság igényei­nek fokozottabb kielégítése? Ez az elv akkor érvényesülne megfelelően, ha növekedne a kiskereskedelemnek történő termelés, hiszen a lakosság igé­nyeit a legmozgékonyabban a kiskereskedelem tudná jelezni. Ezen a téren — éppen a márciusi párthatározat nyo­mán — volt némi fejlődés. A Patyolat Vállalatok az 1954. évben 913 mázsa háztartási szennyes mosását végezték el. 1955-ben pedig új üzemek lé­tesítésével és a meglévők bőví­tésével már 1597 mázsa ruha mosását vállalhatták. Néhány új, keresett cikk gyártását is megkezdték az el­múlt évben. A Siklósi Faipari Vállalat 200 garnitúra bútort gyártott. A Mohácsi Szeráru- gyárban is 610 ezer forint érté­kű fényezett bútor készült 1955-ben. (Ez az 1954-es telje­sítménynek háromszorosa). Ugyancsak Mohácson 660 Rádió- és könnyű lőcsös parasztszekeret gyártottak, amiből már nagy hiány volt az elmúlt években. Határozottabb irányítást 1956-ban, tanulva a tavalyi hibákból, nagyobb eredmé­nyekre törekszenek az egyes vállalatok, de az irányító szer­vek is. A megyében a helyi­ipar legfőbb irányító és ellen­őrző szerve a megyei tanács ipari osztálya. Az elmúlt évben az osztályon is nagy volt a szervezetlenség. Képtelen volt ellátni feladatát, mert el­aprózta erejét. Ez amellett, hogy az osztály elvesztette irányító szerepét, önállótlanná, bizonytalanná tette a vállalat­vezetést is. A megyei tanács ipari osz­tályának vezetési hibája meg­hatványozódva jelentkezett a járási ipari csoportoknál és elő adóknál. Azok is kapkodtak, felülről vártak mindent. , Egy jellemző tény: a szigetvári já­rásban sok kisebb téglaégető van, amit senki sem használ. Ezeket gazdaságosan ki lehet­ne használni, ha az egyes ter­melőszövetkezetek kezelésébe adnák. A termelőszövetkezetek ezekben a régi üzemekben égethetnék az építkezéseikhez szükséges téglát. A megyei tanács ipari osz­tálya egy hónappal ezelőtt új vezetőt kapott, Rapp János elvtárs személyében, s a válto­zás máris érezhető a megyei osztályon is, a járási előadók­nál is. Ez a változás elsősor­ban a munka tervszerűségében nyilvánul meg. 1956-ban az egyes helyiipari vállalatoknál is változásokat hajtanak végre. Például a Komlói Vegyesipari Vállalatot átszervezték az eifjúit héten. Uj igazgatót állították élére, s az eddig szétszórt, 34 részleg­ből álló vállalatot hét részleg­be vonták össze s a részlegek élére is függetlenített, vagy félfüggetlenített vezetőket he­lyeztek. Ez az intézkedés szer­vezettebb, kifizetődőbb anyag- gazdálkodást és ellenőrzést eredményez. Új áruk A szervezési intézkedések mellett bővítés is lesz ebben az évben. Például Mohácson új bútorkészítő üzem létesül 2.5 millió forint beruházással. Ez az üzem csak fényezett bútort gyárt majd. A Siklósi Faipari Vállalat pedig elsősorban épü­let-asztalosmunkát, és nád-fel­dolgozást végez. Ez jelentős profilirozást jelent, s ennek utóhatásaként nagyobb termelé­kenységet, szervezettebb gaz­dálkodást. Dunaszekcsőn ce- mentáruipari üzemet létesíte­nek, amely elsősorban a mező- gazdasági lakosság szükségle­teire járdalapokat, kútgyűrű- ket és átereszeket készít ma(d. A mohácsi gépgyárban pedig bevezetik ebben az évben a háztartási aluminium mérlegek nagyarányú sorozatgyártását. Ezek a szervezési változások, amelyek még eredményesebbé teszik a vállalatok munkáját, elősegítik, hogy a helyiipar a múlt évi hibákat kijavítva be-, töltse feladatát. Az új üzemek létesítése és új cikkek gyártása pedig egy lépéssel közelebb viszi a helyiipari vállalatokat ahhoz, hogy a lakosság növek­vő igényeit jobban kielégít­sék. televízióskiállítás Pécsett A Pécsi Állami Áruház, valamint a Baranya Megyei Vas- és Műszaki Nagyke­reskedelmi Vállalat február 21-től már­cius 3-ig nagyszabású rádió-kiállítást ren­dez a megyei tanács kultúrtermében. A kiállításon többek között bemutatják az 1956-os évben forga­lomba kerülő új tí­pusú rádiókat. Ez al­kalommal Pécsett először kerül sor a most gyártás alatt lévő modern televí­ziós készülék bemu­tatására. A gyár Pé­csett tartózkodó és szerelést végző mű­szerésze szerint, elő­reláthatólag 1958-ban Pécsett is vehetőclesz a televíziós adás. A kiállításon be­mutatásra kerülő és jelenleg gyártás alatt lévő készülékekről a szakemberek elmon­dották, hogy az Orion gyár AR sorozatú ké­szülékei korszerű nyomógombos, hul­lámváltós gépek. — Konstrukciójuk meg­felel a legmodernebb külföldi készülékek­nek. A kiállításon be­mutatott rádiókat a látogatók a helyszínen megvásárolhatják. A vásárlás előtt min­denegyes készüléket a rádiótechnikusok minőségileg ellenőr­zik és csak kifogás­talan gépeket adnak át a vásárlóknak. A Pécsi Állami Áruház a vásárlók kényelmét kívánja szolgálni az­zal, hogy a kiállítá­son megvásárolt ké­szüléket a város bel­területén díjmente­sen felszereli. A ki­állításon meghallgat­hatók és meg is vá­sárolhatók a leg­újabb hazai és kül­földi művész- *és tánclemezek. Felhívás a magyar nőkhöz március 8-a, a Nemzetközi Nőnap megünneplésére Közeleg március 8-a, a világ asszonyainak, leányainak harcos békeünnepe. Ezen a napon az egész haladó emberiség mély meg­becsüléssel emlékezik meg a földkerekség minden táján a tartós béke biztosításáért, a gyermekek jövőjéért, a nők jogaiért küzdő asszonyokról. Azokról, akik az elnyomá­son, a kéi világháború nélkülözésein, megpróbáltatásain, tengernyi gyászán okulva megértették, hogy egy üj boldogabb világ kiharcolásában részt kell venni a nők széles tömegeinek is. Az a maroknyi harcos, öntudatos asszonycsapat, amety Klara Zetkinnel az é’en 1910-ben elhatározta, hogy min­den évben megünnepli a Nemzetközi Nőnapot, — ma már a Nemzetközi Demokratikus Noszövetség kétszáz milliós hatalmas, szervezett táborává nőtt. Harca összefonódik az emberiség haladásáért, a békéért folyó általános, nagy küzdelemmel. Ezekben a napokban a békeszerető emberek az egész világon azokra az asszonyokra gondolnak, akik a kapita­lista országokban — nem félve az üldözéstől, — a férfiak­kal egysorban küzdenek kizsákmányolóik népelnyomó, há­borús politikája ellen, azokra, akik a gyarmatokon fér­jükkel, fiaikkal együtt harcolnak hazájuk függetlenségé­ért. Igaz megbecsüléssel fordulnak a szovjet nők felé, akik a legtöbb áldozattal adóztak a békéért és ma is elő! jár­nak a harcban azért, hogy a gyermekekre, a családokra az egész világon új élet hajnala virradjon. Megemlékez­nek a nagy Kína hős asszonyairól és leányairól, a felsza­badult nőkről a népi demokratikus országokban, akik — mint a mieink is, — élni tudtak a szabadságukkal és oda­adó munkájukkal erősítik hazájukat, a béke érődéit. Március 8-án a mi népünk tisztelete és szeretete is meg­nyilvánul az öntudatos, dolgos, harcos asszonyok, édes­anyák, feleségek, leányok iránt. Büszkeséggel tekintünk eddigi eredményeinkre és arra, hogy a Nemzetközi De­mokratikus Nőszövetség soraiban hozzájárultak a népek békeharcának nagy sikereihez. Ez a harc tovább folyik. Az imperialisták háborús terveit csak a Szovjetunió-ve- zette béketábor szívós, következetes harca akadályozhatja meg. Március 8-ára, a világ asszonyainak békeflnnepére ké­szüljenek méltóan a magyar nők is városban és falun, üzemben és termelőszövetkezetben és nagyobb erővel munkálkodjanak hazánk gazdasági erejének növelésén, második ötéves tervünk feladatainak végrehajtásán. Az édesanyák magasztos feladatukhoz méltóan teljesítsék családi és szülői kötelességeiket, hogy gyermekeiket dol­gos. művelt, hazájukat mélységesen szerető emberekké neveljék. A magyar nők támogassák még hatékonyabban pártunknak a magyar nép felemelkedéséért és a békéért folyó harcát. A Nemzetközi Nőnap megünneplésére készülve felhív­juk az MNDSZ-szervezeteket, a Hazafias Népfront bizott­ságait, a szakszervezeteket és DISZ-szervezeteket, hogy március 8-át, a Nemzetközi Nőnapot közös erővel tegyék a nők társadalmi megbecsülésének feledhetetlen ünnepévé. Éljen március nyolcadika, a tartós békéért, a népek barátságáért, a nők egyen jogúságáért, a gyermekek, a csa­ládi otthonok boldogságáért vívott harc ünnepe! MAGVAR NŐK DEMOKRATIKUS SZÖVETSÉGE, HAZAFIAS NÉPFRONT ORSZÁGOS TANÁCSA, SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS TANÄCSA, DOLGOZÖ IFJÚSÁG SZÖVETSÉGE. .......... Qan ut&Uá napjai ...*...... (Rész letek U Nu regényéből U Nu, burmai miniszterelnök „Ember az embernek farkasa“ című regényében, mely­nek befejező részleteit a következőkben közöljük, egy parasztcsalád történetét írja le. A regény cselekménye Szhanzuban, egy iravadi-menti kis faluban játszódik le századunk negyvenes éveiben. A regény hátterét a burmai nép forradalmi mozgalma adja, amelynek célja az ország függetlenségének kivívása. A könyv előző fejezeteiben arról van szó, hogyan kapcsolódik be a gyarmati elnyo­más ellen indított harcba Jan Szín paraszt, fiatal felesége, Ngve Khin és a falu többi la­kosa, akik azelőtt nem vállalták a szerepet a szabadságmozgalomban. Jan Szint hamis váddal börtönbe vetik. A családfő távollétében Szejn U és Ba Bin, a falubeli gazdagok, meggyalázzák feleségét, Ngve Khint; az asszony nem éli túl a szégyent és öngyilkos lesz. Jan Szin börtönbüntetését kitöltve hazatér és bosszút áll feleségéért. De a gazdagok az igazságot is a zsebükben tartják, lepénzelik a hatalom képviselőit. Jan Szín hamarosan új­ból börtönbe kerül, ahol kegyetlenül megkínozzák. Az alábbi részleteket a „Guardian“ burmai folyóirat, majd nyomán az „Ogonyok“ közölte 1955. végén. ..........................................................................................................................................................................................•■■■■■............. Bü ntetése huszonnyolcadik napján közöl- ték Jan Színnel, hogy a feljebbviteli bíróság elutasította fellebbezését. Ez azt je­lentette, hogy az elsőfokú ítélet — négyévi szigorú börtönbüntetés és harminc botütés •— jogerőre emelkedett. Az volt a szokás, hogy ha a szabadságvesztést bot büntetéssel is sú­lyosbították, az utóbbit az ítélet kihirdetése után tizenöt nappal hajtották végre. Ha az elítélt fellebbezett, a végrehajtás mindaddig halasztást szenvedett, amíg az ítélet nem emelkedett jogerőre. Ha tehát Jan Szint ki­eresztik az egyesből, készítheti a hátát a bo­tok elébe. Kivételes esetekben, ha a főfelügyelő, vagy a börtönparancsnok rokonszenvet táplált az elítélt iránt, igyekeztek enyhíteni a testi fe­nyítést. De a közönséges halandók esetében a büntetés foka attól függött, miféle vessző su­hogott az ítéletvégrehajtó kezében. Ha pél­dául az elítélt nyolc annát szánhatott rá az ítéletvégrehajtó kegyeinek megnyerésére, az egy hüvelyknyivel rövidebb vesszőket válasz­tott. Két hüvelykkel rövidebb vessző ára már egy rúpia volt. A megkurtított vesszők ütése ugyanis sokkal kevésbé sajgott. Az áldozatnak azonban ilyenkor is jajgatnia, üvöltöznie kel­lett, ahogy csak a torkán kifért, hogy a pa­rancsnok, meg a börtönorvos, akik az efféle látványosságot sohasem mulasztották el, elé­gedettek legyenek. Még azok voltak a legszerencsésebbek, akik­nek sikerült kiérdemelniük a börtönorvos jó­indulatát. Felvirradt e keserves nap. A fenyítésre vá­ró huszonegy elítélt sorában Jan Szin volt az ö'ödik. Az udvar, ahol a vesszőzés végbement, harfiarosan szívettépő jajgatásoktól visszhang­zott. Az emberek ordítottak a kíntól. Máso­kon annyira erőt vett a rettegés, hogy ' még üvöltésre se telt az erejükből. Jan Szint meg­rendítette a mások szenvedése. Fogát össze­szorítva várt a sorsára. Amikor szólították, nehéz léptekkel ment oda a háromszögletű fakalodához. A hóhér, aki jobbfelől állt, rápa- ranesolt. hogy emelje a két karját a feje fölé. maid szoros-m odakötözte az elítélt kezét a felső gerendához. A másik hóhér letépte Jan Szin ruháját és derekánál fogva odaszíjazta Cit r< függőleges tartógerendához. Jan Szin meg Ue kísérelhette volna az ellenállást. A három- (tsögű faszerkezet két alsó sarkához még oda- tötözték az elítélt két lábát, A dereka köré valami ismeretlen folyadékba áztatott vékony kelmét dobtak. A hóhérok értették a mesterségüket, két perc alatt végeztek az előkészületekkel. A háromszögű gerendaalkotmány két oldalán egy-egy bakó állt, most magasra emelték ke­züket, suhogtatták a vesszőnyalábot, hogy még jobban megfélemlítsék az elítéltet. A Jan Szin dereka köré kerített silány szövet egyszerre piros let a vértől. Az ütéseket számláló f egy őr hangosan, érzéketlenül sorol­ta: egy, kettő, három... Nem volt könnyű munkájuk a hóhéroknak. Három lépésnyire álltak az áldozatuktól, előbb suhogva lendítették a pálcát, majd kiszámított lassúsággal a háromszögű gerendaváz felé lépve csaptak le Jan Szin hátára. Egy pilla­natra sem estek ki mozdulataik üteméből. Minden ütés nyomán kiserkedt a vér, ha­marosan átitatta az egész szövetet. Jan Szin testét keskeny vércslkok tarkázták. Egy pa­nasz-szó, egy jajkiáltás se tört ki belőle. Hom­lokát a harántos gerendához szorította és érezte, mint uralkodik el egész testében a fájdalom. Az emberi léleknek megvannak a maga furcsasáeai. Még a szerető apa is haragra ger­jed, ha fia panasz-szó nélkül fogadja a testi fenyítést. Egészen más érzés vesz erőt a szü­lőn, ha a gyerek zokog, sír plnanaszo'in fáj­dalmát és fogadk^ik, hogy belátta hibáját és megjavul, — a szülő ilyenkor megengesztelő- dik, abbahagyja a fenyítést. Senkisem csodál- kozhatik rajta, hogy ezek a hóhérok, akik Jan Szin ellensége’nek szolgálatába szegődtek, áldozatuk makacsságát látva, úgy folytatták a vesszőzést, mintha könyörtelen, személye? gyűlöletet éreznének iránta. Jan Szin nem re­mélhetett, könyörületet. Jobb lett volna szá­mára, ha itt a vesszőzés helyén kiszenved. Mi­nél előbb jön a halál, annál korábban szaba­dul tőlük. Jan Szin, ez a jólelkű, udvarias, lágyszívű legény, Jan Szin, akinek minden kívánságát a szeméről olvasta le Ngve Khin, értelmes ember volt és józan eszű. Attól a perctől kezdve, hogy megesett a szíve önmagán, egy­ben megacélosodott az akarata és kész volt elviselni a sors minden csapását. A sors já­tékszerként az ordasok torkába dobta, az egyetlen tehát, amit, lehet — férfiasán elvi­selni a fájdalmat. És mialatt testére zuhog­tak az ütések, egy hang sem hagyta el ajkát. A vesszőzés után három nappal Jan Szint a börtönpara icsnok utasítására a kézi- rha’om elé állították. A malomkövek, amelye­ket a foglyok „hasaskának" becéztek, olyan nehezek voltak, h :gy mindenki rettegett ettől a rpunVítAI A!’ r\p» r* q h'V­gyan is kell forgatni az őrlőt, azt hitte volna, hogy valahol megakadtak, megszorultak. A legerősebb ember is egy óra alatt belefáradt ■ a kövek forgatásába. Az ördöngős szerkezet • tulajdonképpen csak arra szolgált, hogy fö- j kozzák a legelvetemültebb gonosztevők bün­■ tetését. A börtön urai azonban ezt a malmot ; is a maguk gyalázatos céljainak szolgálatába • állították. ; Jan Szint eddig még egyszer sem küldték ■ a malomba, de fogolytársaitól nem egyszer ■ hallott már a „hasaskáról“. Megtanulta tőlük ■ a kövek hajtásának minden fortélyát. De hogy ; is bírta volna most egymaga mozgásba hozni ■ a szerkezetet? Megmarkolta a „hasaska" fo­■ gantyúját és egyideig csak állt, fejét lehor- I gasztva. A felügyelő rákiáltott: ■ — Hé te, mi az ördögöt keresel a földön? ■ Rajta, forgasd meg! ■ Hogy szavának nagyobb foganatja legyen, • botja végével megbökte Jan Szin hátát. A fel- ebzett test belesajdult a fájdalomba. Jan Szin nem engedte el a fogantyút, csak fejét fordította hatra, úgy válaszolt: — Nem lustálkodom. Gyönge vagyok erre a munkára. — Ha nem tudnád, börtönben vagy. nem odahaza — ripakodott rá a felügyelő. — Ve­lem ne ellenkezz! — Csak három napja, hogy megvesszőztek. — mondta csendesen Jan Szín. — Minden mozdulatra belém hasít a fájdalom. — Mi közöm hozzá! A kezem alá adtak, hát dolgoznod kell. És nehogy valami osto­baságot próbálj... — Engedjen még egy-két napig pihenni — kérlelte Jan Szin. — Egy percig se! — ordított a fegyőr. — Mozgás, forgasd már azt a malmot. Jan Szin olyan érzéketlenül néz, mintha nem is róla volna szó. keze lecsúszik a foean- nyúról, szava természetellenesen hideg és kö­zömbös. — Most egyszerűen nem vagyok képes meg­mozdítani a m üemkövet. Csinálj velem, amit akarsz. Szívesen elviselek bármit, csak ezt nem bírom. Éppen ezt akarta hallani a felügyelő. Eev nercet sem vesztegelve magával vonszo’t-> Tar) Szint a malom vezetőiéhez. Az tüstént jegy­zőkönyvet ved fel: a foglyot a börtönirodába kell kísérni, mivel nem volt hajlandó elvé­gezni a rábízott munkát. 'Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents