Dunántúli Napló, 1956. febuár (13. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-19 / 43. szám
»56 PEBRUÄR » N A P T: rt n PART ÉS PÁRTÉPÍTfiS . Népnevelőink feladató- a termelőszövetkezetek fejlesztésében Tanulni mindig érdemes Február 21-én, 22-én és 23-án népnevelőértekezleteket tartanak megyénk falusi pártszervezetei. A pécsi járási pártbizottság a népnevelőértekezletek előkészítése érdekében aktivaértekezletet hívott össze. A cikk az értekezleten elhangzottak alapján készült. A pécsi járás több községé- hangulatnak? A termelőszö- ben fellendült a . termelőszö- vetkezetek nagyobb részében a járási szervekre várnak. vetkezeti agitáció. Szentlőrin- cen a rendszeres népnevelő- munka nyomán tizenegytagú, Bicsérden 20, Egerágon öttagú ^'sz-előkészítő bizottság alakult, a szőkéi és szilvási párt- szervezetek még a szomszédos Regényének is segítenek. Itt is nemrég alakult meg az előkészítő bizottság 27 taggal; Ezek a tapasztalatok — sajnos — nem általánosak. Bel- várdgyulán, Nagykozáron, líásságyon, Romonyán és még több helyen lemondanak a tsz-fejlesztésről, egyes helyeken azt hangoztatják, hogy a termelőszövetkezetek fejlesztésére nem elég kedvezőek a feltételek. Beszélnek a tények Az érvelés nehezen hihető, mert hasonlítsuk csak össze a múlt év januári helyzetet az ideivel, s mindjárt kiderül, hogy kedvezőtlenek-e a körülmények vagy sem. Vegyük a pártszervezetek helyzetét! 1955 januárjában 22 tsz pártszervezete volt a járásnak, most meg 35. A párttagok és tagjelöltek száma a termelőszövetkezetekben a tavalyinak több mint kétszeresére szaporodott, a tagságnak 15 százaléka volt akkor kommunista, most meg 20. Még jobb a helyzet, ha a pártvezetőségek összetételét nézzük. Tavaly januárban a pártveze- tóségek tagjainak egy része bizonytalankodott, ma meg friss, szilárd és elvhű vezetők állnak a pártszervezetek élén. A termelőszövetkezetek anyagi helyzete még kedvezőbb képet mutat: 1954-ben 19 forint értéket osztottak ejy-egy munkaegységre, 1955- ben pedig 33 forint volt az egy munkaegységre eső értékátlag. A z ócsárdi termelőszövetkezet ugyan rosszul állott 1955 januárjában, most meg a járás legjobbja. Ami pedig az egyénileg gazdálkodó parasztok hangulatát illeti: Helesfán a zárszámadó közgyűlésen a fél falu részt- vett. Ujpetre, Kiskassa, Pécs- rievecser és Peterd termelőszövetkezeti község lett. Az előbbieknél látható, hogy a helyzet igenis kedvezőbb, mint bármikor. De akkor mi az oka a sültgalambra váró Helyes és jó a segítségre-vá- rás. De a járási párt-végrehajtó bizottság és járási tanács nem végezheti el helyettük a munkát, az agitációs munka a pártszervezetekre háruL Az agitációnak számos formája ismeretes falvainkban. Ilyenek a jól bevált kisgyűlé- sek és falugyűlések. Nagyon sokat segít a szemléltető agitáció is: pártszervezeteink termelőszövetkezeteket népszerűsítő díszes falitáblát .állíthatnának fel a falu legforgalmasabb helyén. Mindez jó és szükséges, de az egyéni agitá- ciót egyik sem pótolja. A meggyőzés legfontosabb eszköze a személyes beszélgetés. Mivel érveljünk? Egyes helyeken úgy gondolják, hogy az agitációt a népnevelőgárda újjászervezésével kellene kezdeni. Nem, nincs erre szükség: a népnevelők minden hol megvannak, csak nem irányítják őket. Azokat a dolgozókat pedig, akik az utóbbi időben tűntek ki áldozatkészségükkel, fáradhatatlanságukkal — osszák be a már meglévő gárdába. A népnevelők elosztásánál eddig sok esetben merev elbán tavaly 670, az idén eddig több mint száz család. Az országos példák után el lehetne mondani a legfontosabbakat, a helyieket és a szomszédos falubelieket. Nagyon jó és hasznos érve két jelentenek a párt és kormány segítségéről szóló adatok is. A pécsi járás termelő' szövetkezetei ebben az évben például 1 millió 200 ezer forintos hitelt kapnak, gépek, sokoldalú termelési kedvez vek érvényesültek. Feltérké- mények segítik a termelőszö- pezték a falut, megállapították vetkezeteket, 13 munkáskádert hogy kikhez kellene elmenni, küldött a párt a múlt évben a utána pedig útnak indították járási termelőszövetkezetekbe, a népnevelőket. Most el lehet- stb.. : Természetesen, itt is ne kerülni ezt a hibát, meg^ a helyi példák a legmeggyő- kellene kérdezni őket, hogy* zőbbek. kiket ismernek a legjobban, Még az előbbieknél is hatá- mert a népnevelő ott tud- sosabbak talán a termelőszöhat a legeredményesebben agitálni, ahol ismerik és szeretik. Ez lenne a szervezési rész. A tartalom azonban sokkal fontosabb. Hiába a jó kiválasztás, hiába a jó elosztás, csak fél sikerre számíthatunk akkor, ha a népnevelő nem tudja, miről is kell beszélnie. Milyen érvekkel lehetne a népnevelőket ellátni? Beszélhetnének a belépések nagy számáról, arról, hogy hazánkban a múlt évben mintegy 60 000 család lépett a termelőszövetkezetekbe, Baranyában 3 000 család, a pécsi járásvetkezetek gazdasági eredményeiről szóló adatok. A számok bizonyítják a nagyüzemi gazdálkodás fölényét: a pécsi járás termelőszövetkezetei búzából 1,4 mázsával, ősziárpából 1.7 mázsával nagyobb termést értek el az egyénieknél. A görcsönyi Mohai-család 59.5 mázsa, a Dallos-család ugyanott 46.8 mázsa gabonát, Tóth Lajos Ócsárdon 42.4 mázsa gabonát kapott a termelőszövet kezeiben, a pécsi járásbeli tsz- tagok 20—25 százaléka harminc mázsánál több gabonát vitt haza a múlt évben. Segíteni a nagy elhatározásban A szerkesztőség postájából Elüzem a Villanyszerelő Vállalat örömmel jelentjük, hogy a Baranya Megyei Villanyszerelő Vállalat az elmúlt esztendő utolsó negyedében első ízben elnyerte az élüzem címet. Az idei évet is szép teljesítményekkel kezdték. Január elsejétől a mai napig Kákics, Féked. Patapoklosi, Hegyszent- márion és Gyümölcsény községek villamos’tását végeztük. Kelemen György Több bútort gyártunk A Pécsi Faipari Kisipari P " '-ezet az első negyedév- u— 15 hálószobabútorral és 10 ’■ ’'wá't szekrénnyel gyárt *• mint tavaly. Kibővítetni" - megrendelés felvételén + - ''■mb’nált ■ szobabútorra 1= E-mk'vül tervbevettük olcsó háromajtós szekrények evár'á’-át. Új-kivitelű, baranyai népművészeti díszítésű dolgozó szobákat tervezünk, amelyek gyártását már a következő tervnegyedben megkezdjük Pécsi Faipari Szövetkezet. Dermesztő hidegben A nagyharsányi kőbánya dolgozóinak a nagy hideggel kellett megküzdeniök, hogy biztosítani tudják a sztálinvárosi nagykohó részére a nélkülözhetetlen alapanyagot, a mészkövet. Sokszor könnyeket csalt ki a bunkózó pakolok szeméből a szél, mégis a napi 12 vagon követ elszállítottuk a sztálinvárosi kohókba. Molnár József A népnevelők kiválasztásáról és felkészítéséről esett az előbb szó. Nagy munkát jelent mind a kettő, de egymagában még mindig nem eredményes. Az agitáció módszerén is változtatni kellene. Egyes népnevelők ajtóstul rontanak a házba, más helyeken azt mondják, hogy „addig el nem megyek, míg a belépési nyilatkozatot alá nem írják.1’ Nyilvánvaló, hogy a legszebb szó, a legmeggyőzőbb számok is hatástalanok maradnak ilyenkor. A népnevelőknek az egyéni parasztok vívódásában kell segíteniük, a sokévszázados megszokást és gondolkodást kell megváltoztatniok. Ki mondja, hogy ez könnyen és egyszerre megy? melőszövetkezeti mozgalmat Átán Horváth János kulák odáig merészkedett, hogy megfenyegette az alakuló termelő- szövetkezet két belépőjét. Más helyeken mindent elkövetnek, hogy az új belépőket befeketítsék, az egyikre azt mondják, sok az adóssága, a másikra meg azt, hogy nem szeret dolgozni és így tovább. Meg kell védeni az új belépők becsületét és ezt akkor tudják megtenni, ha a népnevelők népszerűsítik őket. A cikk elején már szó volt arról, hogy a népnevelőgárdák megvannak, de nem dolgoznak, mert a pártvezetőségek elmulasztották a beszámoltatást és irányítást. Az agitáció tehát kampányszerű volt s ezt Külön kell beszélni az ellen- a kéthetenkénti, legalább ha- séges munkáról. A kulákok és vonkénti beszámoltatással és más ellenséges elemek nem eligazítással lehetne elkerülni, nézik tétlenül a fejlődő tér- Mt ^ Suba Pál | négy évvel ez....... előtt határozta el , hogy bányász lesz. Békeaknán szállt le először sógorá-% val, Újhegyi Vincével. A csil- lézést hamar megtanulta, de Újhegyi Vince elhatározta: vájárt farag a sógorából. Meg is kezdte a tanítást. A gázos, folyós 25-ös telepi elővájáson dolgoztak, Suba Pálnak a csil- lézés mellett kezébe kellett ven nie a réselőgépet, a fúrógépet, a fejszét is. — A legaprólékosabb munkát is elvégeztette velem — emlékezik, — Ha hibát csináltam, mindjárt kijavította. így múlt el körülbelül egy hónap s akkor megbeszéltük: én végzem a vájármunkát, ő lesz a csillés. Nem volt könnyű. Előfordult, hogy gurítót hajtottunk s nekem nem volt munkám. Az öreg nem engedett egy percnyi megállást sem. öreg pillérfán kellett gyakorolnom a völgyelést. Mindig megnézte, hogy mennyit csináltam. — Bizonyára alaposan megtanulta, hogyan kell? — Meg, de még mást is. Úgy tett velem a sógorom, mint a tanító a kisiskolásokkal. Volt egy jegyzete, ő maga írta. Ideadta és mindennapra megjelölte mennyit tanuljak meg. Le volt abba írva a lámpák részeitől a különböző gázokig minden. A gázokra különösen kényes volt. — Egyszer fejszét kellett élesítenem, — mosolyodik el az emlékezésre Suba elvtárs. — Persze nem sikerült. Visszaküldött, köszörüljem meg még- egyszer, köszörüljem addig, amíg éles nem lesz. De fejszenyelet is csináltatott velem, mert a vájárnak azt is kell tudnia. A helyes f%vágást tanultam meg a legnehezebben. Az öreg mindig azt mondta: „Egyenesen! Lássák, hogy vájár vágta”. Könnyű azt mondani, de nehéz megtanulni. — S megtanulta? — Meg, ha nehezen is. Egyszer panaszkodtam az asszonynak is a sógorra. Ű azt tanácsolta, hagyjam ott. De azért maradtam. Mert nem rossz em bér, ha szigorú is. Műszak után még tegeztük is egymást. Szemtől-szembe soha nem dicsért. Ha valamit jól csináltam, csak annyit mondott: „Jó, jó, csak gyorsabban kell mozogni”. — Kemény ember, igazi bányász s én mindent neki köszönhetek. Ezután gyorsan peregtek az események. Suba Pál tíz hónapra a bányába lépése után vájár lett. Kiváló eredménynyel végezte a vájártanfolyamot. Salamon Ferenc fejtésébe került s mint önálló vájár már az első hónapban 130 *ráza- lékra teljesítette tervét. Ké- spbb csapatvezető lett — 10— 12 csillés fejteliesítményt adtak. Ma Suba Pál egyike a legjobban kereső Kossuth-bá- nyai vájároknak. Minden hónap közepén 3—4000 forintot visz haza feleségének, de volt a borítékjában már nyolc és félezer forint is. Ezek után akik nem ismerik, azt gondolják, hogy jól megtermett hatalmas erejű vájárról van szó. Pedig nem így van. Középtermetű, vékony- dongájú fiatalember, mélytűzű barna szemekkel, simára fésült fekete hajjal. Tenyere meg olyan síma, hogy arról senki sem hinné el, hogy bányászé. Igaz, nem is a kérges vagy a síma tenyéren múlik, ki milyen bányász, mint ahogy a teljesítmény sem csak az erőtől. Suba Pál tanítója ,elvét és a régi közmondást vallja: többet ésszel, mint erővel. — Ebben rejlik sikereinek titka is. Műszahhezdéskor ! nem "■"** várja meg a felolvasást. Az első népessel indul a bányába. Az előző harmad bányászaitól még a munkahelyen veszi át a réselőgépeket, szerszámokat, majd az ácsoláshoz szükséges faanyagot gyűjti össze. Csak ezután vetkőzik le. A csapat- vezető előtt végigmegy a fejtésen, megvizsgálja a rázócsúszdát s ha hibát talál, hívja társait, hogy kijavítsák. Miután a csapatvezetője — jelenleg Détári elvtárs — kijelölte munkahelyét, nem kezd azonnal a szénfejtéshez, mint a legtöbben a komlói bányában. Első teendője, hogy csillésével kitakaríttatja a rakat alját, c pedig megolajozza a fejtőkala- pácsát, mert szerinte minden a réselésen múlik. Utána terepszemlét tart. Megvizsgálja az ácsolatokat, a főtét, a széntelep rétegeződését. Végig kopogtatja a réselőnyárssal a szénfalat, keresi, kutatja, hol a leggyengébb, hol a legpuhább. Ha kemény a szén, alul nyit először. A fejtőkalapácsát mindig belülről kifelé nyomja, egész testsúlyával ránehezedik, hogy szakítson a gép, döntse a szenet. Fele erővel, fele annyi idő alatt mint a többiek termel így ki rendszerint három fejfa hosszúságot. A réselés azonban csak egy része a vájár munkájának. A gyors, biztonságos ácsolás legalább ennyire fontos. Suba Pál ennek is megtanulta a fortélyait. — Ha nyomás van, bakokkal biztosítom tűzéseimet. Ha kifejtettem három méter hosszú* Ságban a szenet — ellentétben a komlói szokással — a főte alatt a szénfalba csinálok egy gyámlyukat. Ebbe a lyukba helyezem a fejfa egyik végét, a másik végét a csillésem tartja; így ketten akármilyen vastag fejfát felakasztunk. — Ezt is a sógortól tanulta’ — Igen, de sokmindenre már magamtól jöttem rá. Megfigyeltem például, hogyha mélyebbre csinálom a gyámlyukat a szokásosnál és utána apró szenet szórok bele, az így beácsolt támfa sokkal tovább tart, mint amit kemény kőzetbe ácsolunk. Érdekes még meghallgatni, hogy mit csinál Suba Pál akkor, ha laza szenet kell fejtenie; •— Ha laza telepnél az alsó padot fejtjük, a hulló szén gyakran okoz sérüléseket. Én biztonságosan dolgozom, mert az utolsó beácsolt támfa mellé egy deszkát helyezek, amivel a felső pad tűződeszkáinak az alját fogom meg. A deszka másik végét fészkével biztosítom az öregsáv egyik támfájához; Ha kifejtettem a szenet és beácsoltam, úgyanígy folytatom tovább. Hosszú lenne elsorolni menynyi tapasztalatot gyűjtött ez a fiatal vájár. Egész kincsestára van, amelyből bárki meríthet. Suba Pál nemcsak dolgozni tanult Újhegyi Vincétől, hanem azt is megtanulta, hogy a tapasztalatokat tovább kell adni. Még a múlt év végén megígérte, hogy Túri Ferenc csillésből vájárt nevel. A csillést az üzem vezetői azonban más munkahelyre küldték. A minap találkozott vele s meglepődve hallotta, hogy Túri Ferenc ott akarja hagyni a bányát, hogy egy hete már igazolatlanul mulaszt; — Nem engedtem el — mondja —. Megkértem az üzemvezetőt, hogy ossza mellém s én megígértem, hogy terven felül kiadom azt a szén- mennyiséget, ami Túri mulasztása következtében a termelésből kiesett. Merem ezt vállalni, mert becsületes gyerek. Vájár lesz belőle hamarosan. A módszer, tudja a régi — ahogy engem is tanítottak. Nem akarja továbbfejleszteni? — De igen I Minden vá..............1 gyám az, hogy le galább két napot a Béta-aknai Vörös brigádnál tölthessek el. A csapatszellemre, az ottani vájárok módszereire vagyok kíváncsi. Arra, hogyan tudnak már évek óta ilyen jól dolgozni. — Mert tanulni mindig ér- demes, Mesterfalvi Gyula Kiterítjük a térképet a földön. Az asztalokra nem férne rá, akkora. — Endrőc határa — mutat rá Rozner Károly tanácstitkár. A falujuk határa, az Eperjesi dűlő, a Csúcsos magyaros, a Dütős, a Lopót, a szántók, a rétek, az erdők — a hajdani Biedermann birtok. Kereshetünk más nevet is a ió másfélezer holdon — Rezső és Ottó a két báró tartotta markában az egészet. Csak jóval később, már az első nagy világégés után szerzett egykét holdat néhány ügyes gazda. De úgy mesélik, hogy a ’egtehetősebb, a Tóth Lajos se tudott többet összedolgozni, összeéhezni hat és fél holdnál. Endrőcön még ma is látszik, hogy uradalmi cselédeknek építették. Apró házak, csöppnyi udvarral, s istálló csakitt- ott csatlakozik az épülethez. A '^kek is kicsinyek, másutt ég a virágoskerteknek is nagyobb területet hasítanak ki. De '-’nrlröcön nem pocsékolták a ‘ö'det emberekre. Talán ezért olyan határtalan errefélé a föld szeretete. Ragaszkodnak hozzá, mint a d. (aLu térképe hanem azokat, akik szeretik a földet, akik dolgozni akarnak. Inkább lesz köztük helye Szobics Istvánnak, akinek a Elindultak hát házról-házra. jai is. Itt nem szállt vagyon cséplőgép dobja levágta a fél Egyszer itt, máskor ott kocog- fiúról-unokára s nem csupán karját s most fél: tak be a fagyos ablakon s javítani, frissíteni kell a gaz- __ Nem veszne& fel engem sz óltak aztán az emberekhez dasági felszerelést, hanem min- oda az új élet nagyszerűségéről, denből újat, egészen újat ven- Miért ne vennék’ Szükség szükségességéről. ni. S a sok gyerek is viszi a van az g erejére is,' munka— Most itt az alkalom, pénzt. Alig két faluval odébb kedvére is __ s aztán majd Hi gyjétek el, hogy jót aka- az Ormányság, az egykori egy- évek múiva a gyerekei állhat- runk nektek. ke beborultegű földje, de itt nak a helyébe. — Ki tudja, milyen lesz? már négy-öt gyerek is sivalko- Napról-naprá akad új 1e— Kérdezzétek csak meg dik a házakban. lentkező. Tegnap a Kovács Hoffmann Istvánt! Schlszler Vendeléknél is öt Tqtván ma a Pannok Három Hoffmann nemrégiben járt lány s egy fiú várja a minden- ls. A Jóska, a János, meg a a barcsi Vörös Csillag Terme- napi kenyeret. Gyurka. A legtekintélyesebb loszovetkezetben. S mióta ha- — Mégis belépek. Vagy ta- gazdák. Akikre számíthat a Rozner Károly nagyot né- zajott, nem győzött eleget me- Ián úgy — éppen ezért lépek tanács is, s akikben bízhatnak zett. Gondolt ugyan többször selni: be — mondotta az apjuk. az emberek is ő is rá, de ha szóba hozta, az — Annyi disznó van ott, Schlszler Vendel párttag. S Sokan azt mondogatták, emberek lassan eloldalogtak hogy az egymaga többet ér, az a szava járása, hogy mi majd ha ezek is. S utánuk meg mellőle — feltűnés és szómél- mint Endroc egész vagyona.; visszük a zászlót. Mármint a is indult a falu... Kis falu kül, s egyik sem mondta,hogy Meg... nem volt olyan tsz-tag párt tegjai De vajon mind? kis termelőszövetkezettel, kis nem, de igenein! se igyekez- Barcson, aki nem vágott disz- pöldes sándori a párttitkár emberekkel indul s hogy hová két holdhoz vagy a kétszereséhez ragaszkodtak, amelyet a földosztás idején cövekéltekki számukra, az elmúlt hetektől fogva ahhoz a 150—200 holdhoz ragaszkodnak, amely most már úgy szerepel a nyilvántartásban, hogy a Béke Tsz földje. Január első hetében ugyanis Hoffmann István meg néhány gazda kopogtatott be a tanács vezetőihez: — Alakítsuk meg már nálunk is a termelőszövetkezetet! tek. nót. — Hát akkor rajta! S hogy Régi vágya ez az endrőclekgondoljátok? ... nek. Hiába, nagyon ritkán tel— Mi belépünk, s a többiek lett. Az uraság idejében hogy ma jd jönnek..» is gondolhattak volna rá? Most Jöttek is, meg nem is. Belé- meg — küzdelmes életbe csöp— úgy is mondhatnék — el- nőhet? dobta a kezéből. Nem akar Visszakönvökölünk a ♦érhallani a tsz-ről. Asztalos és kép fölé. öt szempár nézi ka- most csak az érdekli, vajon landozza végig a sík zöld te- mennyi lesz az adója. rületet. — Ha nem tudom kifizetni, — Hogy hová nőhet? Egy év pett a tanácselnök, a titkár, pentek. A földet megkapták, Kurcz Simonná meg Jovics igaz, de művelni is kell, lóval, elmegyek közétek! múltán vagy két esztendő mulszfilőanyjukhoz s el nem ad- István is. Talán öten lehettek szerszámokkal s nem adták fii- Hát ne menjen! A termelő- va újra együtt lesz a batári nák, mégha hatszoros árat fi- vagy hatan, Ennyien mégse lérekért egyiket se. Más ez a szövetkezetekbe nem az adó elöl Csakhogy most a rrüénk tesz’ zetnének is érte. S ha eddig a alakulhattak meg, falu, mint akár a tőszomszéd- menekülő embereket várják, únody György
