Dunántúli Napló, 1956. febuár (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-12 / 37. szám

1956 FEBRUÁR 19 NAPLÓ 3 PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS Küzdelem a tél ellen A kollektív vezetésről A szerkesztőség vitára bocsátja a cikket. Kérjük a pártbizottság! és pártvezetőségi tagokat, vezetőket és egyszerű párttagokat, szól­janak hozzá e fontos kérdéshez. Az újonnan megválasztott pártvezetőségek többnyire már munkához kezdtek, most teszik meg az első lépéseket a tag­gyűlések határozatainak meg­valósításában. De a vezetősé­gek titkárai most szinte kivé­tel nélkül — különösen az új elvtársak — a „hogyannal’“ ta­lálják magukat szembe. „A párttagság bizalma vezető posztra állított bennünket — hogyan tegyünk eleget köteles­ségünknek, hogyan vezessük, irányítsuk a pártmunkát, az üzem, a tsz, a község életét?“ A kérdéseikre csak egy választ lehet adni: kollektíván. A pártvezetés kollektív mód­szere igen sokrétű, összefügg a pártmunka, a pártélet vala­mennyi oldalával, az agitáció- val, a szervezéssel, az ideoló­giai és kádermunkával, a tag­jelöltfelvétellel. A kollektív módszer a vezetés alapvető el­ve. Bárhol is akadozzék a mun­ka — ez igen sokszor vissza­vezethető a kollektív vezetés hiányára, s ahol sikereket ér­nek el — az a pártvezetőség és a párttagság együttes erő­feszítésének gyümölcse. Ezért ez a cikk a kollektív vezetés csupán néhány fontosabb kér­désének elemzésére szorítkozik a komlói I-es üzem pártszer­vezetének tapasztalatai alap­ján. Együtt a párttagsággal Kollár Dénes elvtárs több, mint egy esztendeje függetle­nített párttitkár. A pártveze­tőség többi tagja vájár, mű­szaki vezető. Az ilyen esetben különösen — de ott is, ahol a pártszervezet titkára nem füg­getlenített — könnyű belees­ni abba a hibába, hogy azt mondja: „A vezetőség tagjai elfoglalt emberek, nem érnek rá. Magamnak kell kézbe ven­nem a dolgokat, ha azt akarom hogy minden rendben men­jen“. Ezzel nyomban elvágta volna a' közös munka lehető­ségét, nyolc ember erejétől fosztotta volna meg a pártszer­vezetet. Kollár elvtárs nem egymaga dolgozik. A vezetőség tagjai­nak megvan a munkakörük, felelősek az agitációs, az ok­tatási, a szervezési munka irá­nyításáért olyannyira, hogy például rendszeresen egy-egy maguk készítette jelentést tárgyalnak a pártvezetőség ülésén. Nemrég a pártoktatás helyzetét tűzték napirendre. Stecsovics István elvtárs okta­tási felelős a régi elbeszélgető bizottság tagjait bízta meg, hogy keressék fel a hallgató­kat. Az ő tapasztalataikból ál­lította össze a jelentést, ame­lyet aztán megvitattak és ha­tározatokat hoztak. Egyébként minden vezető­ségi ülésen parázs vita van. A pártvezetőség ugyanis kollektív vezető testület, tagjai tudják, hogy mindegyikük felelőséggel viseli tisztségét, felelősek a bánya minden dolgáért. Nemrég tervet készítettek a legényszállások ellenőrzésére, amelyben a pártvezetőségi ta­goknak is megszabták, mikor melyik legényotthont látogas­sák meg. Ily módon a pártve­zetőség széleskörű ismeretekre tesz szert, és sokoldalú tapasz­talata alapján jelölheti meg a tennivalókat. De ez nem elég. A kilenc elvtárs csak kis hányada a pártszervezetnek, a vezetésbe be kell vonni a párttagokat is. Hogyan? Az elmúlt években kialakult néhány módszer. Itt van például az úgynevezett brigádmunka. A múlt hónap­ban hármat alakítottak: az egyik a progresszív tagdíjat nem fizető elvtársakkal beszél­get, a másik a pártoktatásról hiányzókkal, a harmadik a passzív párttagokkal. A pártve­zetőség mellett aktívahálózat létesült. „Sokat foglalkoznak velünk — mondja Balia Sán­dor elvtárs, — havonként tá­jékoztatnak bennünket a párt és kormányhatározatokról, a pártvezetőség Intézkedéseiről és be is számoltatnak“’. Ter­mészetesen a legfontosabb módszerük a pártmegbizatás. Az alapszervezet tagjai vagy a DISZ-ben vagy más tömeg­szervezetben dolgoznak, nép­nevelő munkát végeznek, fia­tal munkásokat patronálnak tehát a legkülönbözőbb helye» ken fejtik ki véleményüket, adnak tanácsot, szólnak bele az üzem munkájába. A vezetőségek a legfontosabb kérdéseket tárgyalják A kollektív munka másik fontos előfeltétele a vezetőségi ülés napirendjére kerülő kér­dések helyes kiválasztása Nyilvánvaló, hogy ezt a K. V. és a felsőbb szervek határo­zataiból adódó helyi feladatok szabják meg. Ilyenek például az igazgató és más műszaki­gazdasági vezetők beszámoló­jának megtárgyalása, a tömeg­szervezetek munkájának elem­zése, s a pártmunka más ré­szei. A pártvezetőség arra tö­rekszik, hogy mindig konkrét kérdéseket tűzzön napirend­re. Az üzemvezető elvtárs ha­vonként rendszeresen tájékoz­tatja a termelőmunka helyze­téről, de nem általában, ha­nem annak egy-egy fontos ré­széről. A vezetőségi ülések na­pirendjét lapozva, ilyeneket találni benne: mit tesz a mű­szaki vezetés a termelékenység emelése érdekében (új módsze­rek terjesztése, a dolgozók szakiképzettsége), hogyan való­sítottuk meg a műszaki fej­lesztési tervet, olcsóbb, jobb szenet termeljünk, stb. A párt­vezetőség mindezt nem szűkén termelési problémaként vizs­gálja, hanem a pártpolitikai munka oldaláról is. Éttől elte­kintve gyakran kerül napi­rendre egy-egy pártcsoport, a népnevelők, a tagdíjfizetés munkája. A konkrét kérdések körül tartalmas, sokoldalú vita alakul ki. A pártvezetőség tervszerű­ségre törekvő munkája azon­ban nem mentes — az egyik mindenütt megtalálható hibá­tól, — az úgynevezett „tűzol­tástól.“ Miről van itt szó? A pártvezetőség gyakran tárgyal „ha jön valami“ ügyeket, hagy­ja sodortatni magát az árral. Amikor például Kollár elvtárs észrevette, hogy rohamosan emelkedik a palaszázalék, egyes csapatoknál elérte a tíz százalékot is — tüstént napi­rendre tűzték. Helyes volt, de a bajt meg lehetett volna előz­ni, ha a pártvezetőség egésze állandóan figyelemmel kísérte volna a tisztán termelést s megfelelő következtetéseket vont volna le belőle. Egyszerű a tanulság: ha egy pillanatra is megfeledkeznek a közös munkáról, máris az események irányítják a pártvezetőséget s nem megfordítva. A vitára gondosan fel kell készülni De a helyesen kiválasztott napirend még nem elégséges. Ahhoz, hogy a pártvezetőség mélyrehatóan elemezze a párt­ós gazdasági munka kérdéseit, j a pártvezetőség tagjainak fel | kell készülniük a vitára. Kol­lár elvtársék két alapvető módszert vezettek be. — Az egyik: rövid, tömör írásos je­lentés, amelyet a vezetőség tagjai az ülés előtt négy-öt nappal megkapnak. Van ide­jük, hogy tanulmányozhassák, ismereteket gyűjtsenek, a párt­tagok és pártonkívüliek véle­ményét kérjék. Emellett azon­ban gyakran tizenöt-húsz per­ces szóbeli jelentés alapján tárgyalnak. Ilyenkor Kollár elvtárs tájékoztatja a pártve­zetőség tagjait napirendben szereplő fontosabb kérdések­ről. A vezetőség tagjai felké­szülten, gazdag tapasztalatok­kal mennek a vezetőségi ülés­re. A vezetőség ülésére gyakran meghívnak különböző munka­körben dolgozó, pártmunkával megbízott elvtársakat. Ami­kor például egy pártcscKprt tevékenységét elemzik, ott vannak a pártcsoportbizalmi- ak; a termelés ügyeiről szóló napirendnél néhány körletve­zető, aknász, kiváló vájár. Ez nem formalitás, nem csupán a részvevők számát gyarapítja. A meghívottak szélesítik a kol­lektív vezetést, ők a párt- és gazdasági élet első vonalában tevékenykednek, sok-sok hasz­nos észrevételük van, tanácsot adhatnak. Közős erővel a határozatok végrehajtásáért A kollektív vezetés nemcsak a közös határozathozatalt, az ügyek közös elbírálását jelenti. A pártvezetőség, az egész párt­tagság felelős a határozatok végrehajtásáért. Kéthetenként rendszeresen beszámolnak a végzett munkáról, Kollár elv­társ közben is ellenőrzi a ha­tározatért felelős elvtársakat. Ám, a határozatok sorsának helyszíni ellenőrzését csupán Kollár elvtárs végzi el, a ve­zetőség többi tagjai csak el­vétve. Pedig ez a legfonto­sabb: a pártcsoportok, egyes elvtársak nemcsak utasításo­kat várnak, hanem a feladat meghatározásán túl politikai, szervezési és módszerbeli ta­nácsokat is. S ebben sokat nyújthatnak nekik a politikai­lag és szakmailag képzett, a pártmunkában jártas pártveze­tőségi tagok. A bánya alapszervezete sok hasznos, másutt is alkalmaz­ható tapasztalatot szerzett a kollektív vezetésben. Nem vé­letlen, hogy ez az üzem a múlt esztendőben is hónapról-hó- napra teljesítette tervét, s ma is az elsők között van. A kol­lektív vezetés meghonosítása, az egész párttagság együttes erőfeszítése mind a politikai, mind a szervező munka maga­sabb színvonalát eredményezte aminek segítségével minden­kor mozgósítani tudták a pár- “onkívüli bányászokat, műsza­ki vezetőket. A tanulságok hasznosítása minden bizonnyal tovább iavítja a pártszervezet munkáját. Hősi munka a bányákban A szaporán hulló hópelyhek, a szo­katlanul hideg idő egyre több aka­dályt állít a bá­nyászok munkája elé is. A vasasi bányaüzemben a hímesházi bányász járatok késése, ki­maradása létszám- hiányt okoz már napok óta. Ugyan­itt a tárómozdo­nyok a jegesedéi következtében 30- 40 csili? helyett csak ö* ’ "t csil­lét tuö k vontat­ni. A kötélpálya üzemeltetése is egyre nehezebb s ha Rücker aknán nem tudják fogad­ni a vasasiak sze­nét, kénytelenek az ürescsille biz­tosítása érdekében az akna mellé dönteni a szenet. Szinte emberfe­letti munkát vé­geznek István-ak- nán is, hogy a ’áncpályák üze­meltetését biztosít­sák. Szombaton délelőtt Perneeker András szállítási felvigyázó, Nádo­ri István, Rab La­jos, Novák János és a többi szállító» munkás jó mun­kájának eredmé­nyeként a lánc­pályák folyamato­san szállítottak. A hideg idő a* újhegyi mosómű­nél okozott a leg­több nehézségek Pénteken éjjel be­fagyott a pala­garat, amikor fel­melegítették — ugyancsak üzem­zavar történt. Az akadályt délelőtt tíz órára elhárí­tották, ismét meg­indulhatott p szén- mosás. Munkában a hóekék Tegnap hajnalra a megye több közútján megakadt a for­galom a szokatlanul nagy hó­esés és hófúvások miatt. . A szakaszfelelős útőrök jelenté­se szerint járhatatlan a Pécs —villányi út Kozármisleny és Ujpetre között. Felszabadítá­sán motoros hóeke dolgozik, s remélhetőleg rövidesen elhá­rítják az akadályt. A Közle­kedés- és Postaügyi Miniszté­rium Közúti Kirendeltségének négy motoros hóekéje és egy Sztalinyece dolgozik állandóan a veszélyesebb útvonalakon. Ilyen veszélyes útvonalak és útszakaszok vannak Zengő- várkony és Lovászhetény, Mo­hács és Pécsvárad, Hímesháza és Mohács, Oroszló és Szent- lőrinc, Pécs és Kaposvár, Sik­lós és Villány között. A szakaszfelelős útőrök min­den reggel és délután jelentik, hol akadt el a forgalom, hogy .azonnal intézkedhessünk. Ha a hóesés tovább tart, nem tud­juk maradéktalanul ellátni a feladatokat. Kisebb jelentősé­gű utaknál feltétlen számítunk a tanácsok segítségére, a fa­lusi lakosság erejére. Kardos Imre szakaszmérnök. Biztosítjuk a bányászjáratokat A tegnapi jelentések sze­rint Hímesháza-Vasas között hóakadályok nehezítették a közúti forgalmat, emiatt a második és a harmadik mű­szakra igyekvő bányászok csak késve érkeztek meg A pontos és gyors jelentőszolgá- lattal, valamint az azonnali intézkedéssel mindent elköve­tünk, hogy biztosítsuk a ve­szélyesebb útszakaszokon a bányászjáratok és a menet­rendszerűen közlekedő jára­tok útját. LÖRINCZ LÁSZLÓ az Autóközlekedési Igazgatóság forg. és keresk. oszt. vez. Leálltak a motorosvonatok A nagy hóesés miatt a mo­toros vonatok egyrészét le kel­lett állítanunk, mert a moto­rok nem tudnak 15 centinél magasabb hóban közlekedni. Helyettük mozdonyokat állí­tottunk be, s ezekkel még fo­lyik a vasúti forgalom a me­gye egész területén. Egyes vonalakon nehézséget okoz, hogy a többévi tapaszta­lat ellenére nem északkeleti, hanem északnyugati szél okoz­za a hófúvásokat s át kell rakni a már korábban elhelye­zett hósövényeket. így van ez a Bátaszék—Pécs közötti vo­nalon is, ahol Forgács István pályamester és emberei áldo­zatos munkájának köszönhető, hogy nem akadt el a forga­lom. Jelenleg csak Máriagyúd- ről jelentenek nagyobb akadá­lyokat. Elhárításuk folyik. —* Hófúvást jelentettek Pécs— Pécsvárad közötti szakaszokról is, de ez még nem állítja le a forgalmat. SZABÓ LÁSZLÓ a MÁV pályafenntartás főnöke. A szigetvári gépállomás befejezte a gépjavítást (Távirat) A szigetvári gépállomás feb­ruár 7-én teljesítette téli gép- javítási tervét. MÉHES LAJOS igazgató Felesége és hathónapos gyer­meke pusztult el itt. Az asz- szony a gázkamra előtt utolsó kétségbeesett kísérletként az elhányt ruhák közé rejtette gyermekét. Nélküle indult utol só útjára. A gyermek sírni kezdett. Az őrök utána vitték a gyermeket. A férfi minden nyáron ;de zarándokol. Egyedül maradt. Családjának 97 tagja pusztult el itt, ezen a helyen. Krakkóban lakik. Nowa-Hu- tában dolgozik. A békevédelmi- bizottság elnöke. Ott, ahol a birkenaui holtvá­gány véget ér, ott, ahol a ha­lálvonatok kiürültek, hatalmas, szürke obeliszk áll; a kivégzet­tek emlékműve, a milliók sír­emléke. Huszonhat nemzet fiait gyilkolták itt meg. A kivég­zettek nagy része zsidó volt. 90.000- et Szlovákiából, 65.000-et Görögországból, 11.000-et Fran­ciaországból, 20.000-et Bel­giumból, 90.000-et Hollandiából, 400.000- et Magyarországról, 1.500.000- et Lengyelországból és Felső-Sziléziából, 100.000-et Németországból, 200.000-et a Szovjetunióból. És ki tudná tovább folytatni ezt a'félelme­tes felsorolást? Az emlékoszlop lábánál so­sem fogy el a virág. Vajon hány otthoni nevében helyeztem el a szerény szegfű- csokrot a komor emlékoszlop lábánál9 ... Az autóbuszok átvisznek Auschwitzba. Rövid az út, húsz percig sem tart. Szemer­kélő esőben lépünk Auschwitz földjére. Megnézzük a félelmetes kín­zótermeket, az ablaktalan, vi­zes, egy személynek is szűk cellákat, s fejet hajtunk a ki­végzettek fala előtt. Megborzongunk, mikor Hit­ler vigyorgó képét látjuk a fa­lon s alatta a gyilkosok jelsza­vát. „Ein Volk, ein Reisch, ein Führer ...” Az asztalon bilincs és bikacsök, revolver és gyi- lok..." A múzeum egyik termében egyetlenegy tárgy sincs. Az egész falat egyetlen szám tölti be. NÉGY MILLIÓ! Vésődjön mindenki agyába! Egy másik teremben régi fényképek. A foglyok fényké­pei, drága családi ereklyék. Nevető gyermekek, boldog anyák, komolytekintetű öregek. Itt egy kiránduló-társaság gyorsképe, amott fiatal fiú s lány karol szerelmesen egy­másba ... Hány elrabolt élet, kifosztott szerelem. Csoportunk tagjai közül so­kan elmenekültek erről a hely­ről. Nem mertek kutatni a fényképek között. Féltek, hogy megtalálják szeretteik képét. Egy másik teremben va­gyunk. Üvegablakok alatt a tábor vezetőségének könyvelé­se. Hivatalos levelek ... „Tisz­telettel közlöm, hogy ma fel­dolgozás céljából elküldtünk “»nőknek 9 vagon hajat...” „Van szerencsém közölni önökkel, hogy a kért csont­mennyiséget a mai napon le­szállítottuk. Kérjük, szíves­kedjenek a szállítmány ellen­értékét, 76.215 birodalmi márkát számlánk javára ír­ni ...” „A nálunk lévő foglyok lik­vidálása nyomán átutaltunk 31 kiló aranyat a Reichsbank cí­mére” ..: Huszonkilenc raktárát éget­tek fel az SS-ek, amikor visz- szavonultak, de még így is 348.820 férfiöltönyt, 836.255 női öltözéket, 5525 pár női cipőt találtak. Sohase hittem volna, milyen félelmetes látvány tud lenni az emberi haj. A szőkék és bar­nák, feketék és vörösek. Üveg­fal mögött pihennek. Egy-egy hajfonatban még ott a szalag, ahogy valamikor egy gondos kéz csokorra kötötte. Másik szekrényben szem­üvegek, a másikban imaköny­vek, a harmadikban gyermek- játékok ... Üveg alatt régi, titkos kimutatások, géppel írt jelentések. „Tisztelettel érte­sítjük önöket, hogy a mai na­pig likvidáltunk 798.911 alsóbb rendű embert... Ha nem látnánk, nem hin­nénk. Egy angol író ezt írta Auschwitzról: „Ha mindent megírnánk róla, nem lenne ember, aki végig tudná olvas­ni. Ha pedig mégis akadna ilyen, az nem hinné el”. Aki ismeri a fasizmust, az elhiszi! És éppen ezért figyeli sokszáz millió ember megve­téssel és éber szemmel azokat a nyugati politikusokat, akik dicshimnuszt zengenek a fa­sizmusról, akik fegyvert és hatalmat adnak a gyilkosok kezébe, akik a német militariz- mus feltámasztásán mesterked­nek és a háború tűzcsóváját akarják Európára dobni! Nézem az embereket, akik­kel együtt jöttem ide. Vajon mit érez a messzi Anglia fia? Hát az a luxemburgi lány, aki itt, lengyel földön hallott éle­tében először Auschwitzról? Vajon mit gondol a mellettem álló nyugatnémet fiú? Sápadt az arca, szeme pillantása a semmibe néz... És mi fordul meg annak a rokkant lengyel férfinek a fejében, aki közvet­lenül mellette áll? Pl óbálok a szemekből ol­vasni, behatolni a lelkekbe. Nem! Nincs itt körülöttem em­ber, aki ne azt érezné, amit én. Gyűlöletet a fasizmus ellen, a háború ellen, határtalan el­szántságot a béke megvédésé­re. Ha valahol békeharcossá válik az ember, hát akkor itt, Auschwitzban, azzá válik. Ha valahol megérlelődik benne az az elhatározás, hogy megvédel­mezi az emberiséget az embe- rietlenségtől, a humanizmus ellenségedtől, az biztosan meg­érik benne itt, Auschwitzban. Ha valaki még tétovázna, az itt Auchwitzban, egyszerre tisz tán lát. És milyen egyformán ítéli meg mindenki az elmúlt esz­tendők eseményeit ezen az auschwitzi Appel-Platzon. Há­la száll azok felé, akik kiol­tották a krematórium lángját, felszabadították Auschwitzot. Hála érzése lobog azok iránt, akik elhozták a szabadságot és a békeharc élére álltak. Hála száll a szovjet emberek felé. Azok pedig, akik még most is jobban szeretik a háborút a békénél, akik tárgyalások he­lyett az erőszak szellemét hir­detik, akik atombombát ké­szülnek adni az auschwitzi gyilkosok kezébe —’hallgassák meg a világ fiataljainak eskü­jét. Az izzó szavak mögött olyan erő áll, amelyre nem volt még példa a történelemben. ::. Tegnap Varsóban azt mondták ezekről a fiatalokról, hogy a béke nyarának ők a legszebb virágai. Ezek a virágok nem akarnak idő előtt elhervadni. Szebbé, boldogabbá akarják varázsolni a világot. Ha rájuk nézünk, megerősö­dik szívünkben a derűlátás, a bizalom, a legyőzhetetlenség tudata, • :;. A felszabadulás 11. évfor­dulójára emlékeznek most Auschwitzban. A zarándokok átlépték a tábor kitárt kapu­ját és a krematórium helyén kigyulnak a mécsesek. Átforró­sodott eskü száll a magasba. Rettegjenek a béke ellenségei: az emberek nem felejtenek! Megjelent az „Előre” cí­mű romániai magyar- nyelvű napilapban. Új vezetőségei választott a Micsurin Agrártudományi Egyesület Szombaton délelőtt r Ma­gyar-Szovjet Társaság ' elyi- ségeiben összegyűltek Bara­nya mezőgazdasági szakem­berei, hogy megválasszák a Micsurin Agrártudományi Egyesület új vezetőségét. A vezetőségválasztás előtt Mar- gittay László elvtárs, tudo­mányos kutató tartott igen értékes előadást a gabonafé­lék áttelelésének kérdéséről. Az Agrártudományi Egyesü­let a vita után.új vezetősé­get választott. Elnök Petőházi Gábor elvtárs, a Baranya Megyei Állami Gazdaságok igazgatója lett, társelnöke Lukács Antal elvtárs, a me­zőgazdasági igazgatóság ve­zetője, Soós Jenő igazgató, Somogyi Zoltán főmérnök és Geréby György főmezőgaz­dász. Alelnöknek Baracs Jó­zsef és dr. Krénusz Ferenc főagronómusokat, Király Fe­renc tudományos kutatót, Sass Kálmán állattenyésztési osztályvezetőt, Szentgyörgy- vári Lajos technikumi igaz­gatót, Erdős Andor főállatte­nyésztőt, Varga Jánost, a me­zőgazdasági igazgatóság tit­kárát és Szűcs László válla­lati igazgatót választották meg. Propagandista: Orosz­lán Imre. Az Agrártudományi Egye­sület titkárává Margittay László elvtársat, a Dunántúli Tudományos Intézet tudomá­nyos munkatársát választót* ták meg. i; t ) i

Next

/
Thumbnails
Contents