Dunántúli Napló, 1956. febuár (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-12 / 37. szám

4 NAPLÓ 1956 FEBRUÁR It Öv£(j enű%er nem aen emkez... Már a második litert teszi az asztalra Péter Jóska bá­tyám. Megértem a jókedvét, hisz zárszámadás csak egyszer van egy évben. Este pedig az lesz a kozármislenyi Jobb Életben. Addig is a múlt ese­ményei közt kalandozunk... — Amikor még tsz-elnök vol­tam, mert az is voltam ám egy ideig, beállít hozzám a Bognár Vendel bácsi. Nem ker­telt sokat, hanem alig hogy ke­zet fogok vele, azt mondja: — Te Jóska, eleget voltam éjjeliőr Szentkúton, sok is ne­kem mindennap odajárni, úgy látom jobban járnék, ha közé­tek jövök. Ismertem az öreget, csendes, szorgalmas és jobban érti a parasztmunkát mint tíz más, pedig olvasni se tud. Cseléd, meg béres volt világéletében. Mondom is neki: — Jól van, Vendel bácsi Fölvesszük... Az ajtóból még visszafordult: — És ha a többiek, a tagok, ellenzik? — Ugyan, tudják, hogy ma­gával csak jól járunk. És képzelje, a közgyűlés el­lenezte, de még mennyire. Még a pártütkámő is; mert hogy mit kezdjünk egy hetven­éves öregemberrel, inkább fia- • tolt hozzak a csoportba. De voltak azért néhányon, akik az öreg pártját fogták. Egy idő­sebb tag nagymérgesen fölállt a hátsó sorokban, s egyszusz- ra elsorolta: — En csak azt mondom, hogy nincs még egy valaki a faluban, aki úgy ért a kazal­rakáshoz, mint a Vendel, de a földhöz se, meg az állatokhoz se, mert ő öregbéres volt hosz- szu évekig. A vége az lett, hogy Bogná. Vendel ötvenhárom decembe­rében azt mondhatta magáról, hogy termelőszövetkezeti tag, és rövid idő alatt be is bizo­nyította, alaptalan volt azon a _ közgyűlésen minden bizalmat- j lankodás és akadékoskodás, hogy az öregek igy, az öregek úgy... No, de igyunk is köz­be. Lehetett itt kérem akármi­lyen rossz idő, amikor sok fia­tal még az orrát sem dugta ki a szobából, Vendel bácsi min­den áldott nap megjelent. Es mindegy volt ám, hogy milyen munkára osztottuk, mert azt szokta mondani: — Ha nem bírom éppenség­gel erővel, még ott az ész! Meg is rakja úgy a szekeret STxtlmával, szénával, hogy az már kész művészet. Aztán a szalmakazlaink! Az állami gaz­daságéi kismiskák a mieink­hez képest. Még az egyéni gaz­dák is hívták az öreget csép- léskor. De a kaszát is bírja még, ha kisebb rendet is vág már, mint én, de bírja. Es a tanácsai? Aratáskor is ebéd­időben dönnyögi maga elé, de úgy, hogy a többiek hallják: — Esős a nyár? Esős. Volt már régen is ilyen. No, de le­het ezen valamit segíteni. Pró­báltam én ezt már, jó is volt, csináljuk mi is úgy. Vagyis ne rákjuk kérészibe a kévéket, hanem csak állítgassuk fel úgy, ahogy a kendert szokás. Verheti akkor az eső, lepereg róla, és hamar megszárad. Be sem fejezhette egészen az öreg, valamelyik fruska közbe­szól: — Haja), papa, ért is maga ehhez! Na és kinek lett igaza? A Vendel papának. De akkor már késő volt a bánat, amikor a keresztekben a gabonánk jó­része tönkrement. így volt ez a bíborkaszáláskor is. Egyre csak hajtogatta: — Emberek, ne hagyjuk renden, mert kipereg a mag. Csak nevették az öreget, hogy „összecsibézni" kell a ka­szás után. Csak akkor nem ne­vettek már, amikor a java mag kipergett. Ilyenkor az öreg csóválta a fejét és azt mor­molta maga elé: — Bezzeg, ha rám hallgattak volna. örülni egy csöppet sem örült annak, hogy neki lett igaza. Inkább szomorkodott. Egyszer annyira elkeseredett, hogy el akart menni a falu juhászának. Persze lebeszéltük és most úgy tudom, hogy a csoport kanásza lesz. öt-hat év­tized alatt sokmindervt meg­tanult a nagyúri birtokokon. Hogy mennyi a munkaegy­sége? El se találná, még én is nagyot néztem, amikor ki­tették a kimutatást. Több mint háromszáz. Úgy, úgy, a fiata­lok se dicsekedhetnek sokkal többel. Amiben pedig minden­kit lehagyott, az a prémium. Tavaly is csak egy tag kapott prémiumot, idén is csak egy. Aki legjobban megérdemelte. Es ez az egy mind a kétszer Bognár Vendel volt. Először búzával jutalmazták, most nemrég egy malaccal. Szóval az öreg szorgalom, igyekezet terén lepipálta a fia­talokat. Nem hiába volt kapá­lás idején a neki kiosztott ku­koricadarab mindig olyannyi­ra gazmentes, mintha nem is a csoporthoz tartozna, hanem más lenne a gazdája. Es kuko­ricatöréskor megint mi tör­tént? Már az utolját törtük, és úgy délfelé cseperegni kezd az eső. Szedelőzködnek ám egyesek és egyszeresük halljuk az öreg hangját a szárak sűrű­jéből: — A kutyaistenit! Addig nincs hazamenés, amíg be nem fejezzük mind egy szálig. Ha én bírom, akkor a siheder- je nem? Azt szeretném látni... Es talán akkor először hall­gattak rá. Délután elállt az eső, s az öregnek csuda jókedve le­hetett, mert ahogy egyszer ki­érünk a tábla szélére, meg­szólal: — Na gyújtsunk rá emberek ... aztán gyerünk tovább. Szóval ilyen ember a Ven­del bácsi. Megérdemli, hogy igyunk egyet az ő egészségé­re ... WEIDINGER VILMOS Áruforgalmi korlátozások A rendkívüli zord Időjárás kö­vetkeztében a lakosság és az Ipa­ri üzemek termeléséhez szükséges legfontosabb alapanyagok elszállí­tásának biztosítása érdekében feb­ruár 10-től a vasút az alábbi kor­látozásokat vezette be: Naponta csak a Központi Szállí­tási Tanács által árufajtánként meghatározott kocsimennyiség rakható be. Erről a fuvaroztatók az állomások útján kapnak értesí­tést. Nem korlátozza a vasút a berak­ható kocsik mennyisegét a közvet­len fogyasztást szolgáló élelmisze­rek, tej, élőállatok, szén, szén­brikett, koksz, őrlemények, tűzifa, bányafa, bányaszéldeszka valamint az exportküldeményeknél. A kocsikat az ötnapos kocsi­igénylés helyett napi kocsligény- léssel kell a Vasúti Árufuvarozás szabályai 7. cikk. 1. g. III. kiegé­szítő határozmányaiban foglaltak betartásával Igényelni. A VASz. 60. cikk szerinti bírsá­gok (kocsi ki nem állítási, lemon­dási és viszonylatmúdositásl bírsá­gok) a rossz időjárás tartama alatt szünetelnek, csupán a már kiállított kocsik lemondása után kell a fuvaroztatóknak egyszeres kocsilemondási bírságot fizetni. Felhívják a fuvaroztató vállala­tok figyelmét, hogy csak a leg­szükségesebb árukat adják fel vas­úti fuvarozásra, hogy minél több vonat vihesse a szenet, az élelmi­szert, s a legszükségesebb alap­anyagokat rendeltetési helyére. (Várnai László.) II; Ül Szerdán kibővített megyei és járási MNDSZ-elnökségi értekezletet tartottak az MNDSZ megyei elnökségé­nek székházában. * A Pécsi Bőrgyárban a pártszervezetek, az MN­DSZ és a gazdasági vezetők segítségének eredményeként nincs egyetlen, tervét száz százalékon alul teljesítő asz- szony sem. * A Pécsi Pedagógiai Főis­kola MNDSZ szervezete ma­gyaros motívumokat küld a Szovjetunió köztársaságaiba. Cserébe ugyancsak népi mo­tívumokat kérnek, amelye­ket majd kiállításon mutat­nak be. * Kilencvenegy asszony vesz részt a szakmai továbbkép­ző tanfolyamokon a Pécsi Kesztyűgyárban. * Három üzemi MNDSZ an- kétot rendeznek a közeljö­vőben. Az ankétokon meg­beszélik az asszonyok az ex­porttervek minőségi teljesí­tésével, az importanyagok­kal való takarékoskodással és a száz százalékon alul teljesítők megsegítésével kapcsolatos feladatokat. * A Nemzetközi Nőnapot, március 8-át, minden MN- DSZ-szervezetben megün- neplik. Az országos központ műsorfüzeteket adott ki, hogy segítséget nyújtson a felkészülésihez. Sok helyen a DISZ fiatalok, másutt a kultűrcsoportok is közremű­ködnek majd. Több helyen megyei, Pécsett és Komlón pedig központi előadóval tartanak ünnepséget. * Kulturális, termelési, ke­reskedelmi, anya- és gyer­mekvédelmi és más bizottsá­gokat alakítanak megyeszer- te az MNDSZ szervezetek­ben. Ezeknek a bizottságok­nak az lesz a feladatuk, hogy a nőszervezet vala­mennyi tagját foglalkoztas­sák, úgy, hogy egyben segít­séget nyújtsanak a munká­ban az élet minden terüle­tén. * Mintegy hetven MNDSZ- zervezetben működik MN­DSZ gazdaasszonykor és MNDSZ olvasókör. A körök vezetését helyi, vagy vidéki MNDSZ-aiktívák látják el Erősödik a szentlászlői termelőszövetkezet „Két tábor voti | párt- ---- ■ szerve­zetünkben és csoportunkban is — mondja Pettermann Gvörgyné, a dunaszekcsői tsz- pártszervezet új titkára. — Horváth Ferenc elvtárs régi párttitkár és mi állottunk az egyik oldalon, a másikon pe­dig egy klikk...“ A klikk feje és irányítója Kékes Bálint, a Petőfi Tsz volt elnöke, Kiefer József, Schmidt Adám és Vida Sán­dor kulákok ivócimborája. A másik tag és segítőtársa a felesége, Kékes Bálintné. Jaj volt azoknak az asszonyok­nak. akiket a szájára vett. Nyomdafestéket nem tűrnek a szavak, amelyekkel a több mint 350 munkaegységet szer­zett Fürszt Györgynét, Leics Jánosnét, Fekete Györgynét, Pusztai ístvánnét illette. A harmadik tag Szabó An­tal. Kékes sógora. Könnyen szerzett pénzt, gyors gazdago­dást remélt Kékes mellett. Dolgozni sohasem szeretett, a tsz-ben is a daráló mellett kö­tött ki. Ki is használta alapo­san! 250 forintért vásárolta össze Klenovics Pál és a töb­bi pénzszűkében lévő parasz­tok kukoricáját és árpáját, da­rálás után pedig négyszáz fo­rintért, meg drágábban adta tovább. Ezek a klikk tagjai. A párt­ba számítások, önző célok ve­zették őket, a legkisebb gond- jtpk is nagyol)#) volt annál, hogy a termelőszövetkezet erős és gazdag legyen. A pártszer­vezet határozatait sohasem érezték magukra nézve kötele- zőnak. sőt mindig az ellenke­zőjét tették, amit az alábbi té­nyek is bebizonyítanak; Dunaszekcsői tanulságok Jó dolga volt az ősszel Kap- pelmayer Mihály kuláknak! Kékes Bálint utasítására a tsz fogata hordta neki a fát. A többi kocsik? Azok közül Strasszer József, Kékes ivótár­sa foglalt le egyet és fuvaro­zott rajta feketén, mert kel­lett az itókára a pénz... Ugyanebben az időben öt holdnyi kender ázott és rot­hadt a tsz földjén. A pártszer­vezet határozatot hozott a gyors behordásra, Kékes azon­ban fogathiányra hivatkozott... Mire a kender a gyárba került,. 1 500 forintot ért csak a vá’- 25 000 forint helyett. — A tsz kára 23 500, a hatvanöt tagra elosztva 361—361 forint. Harminchárom hold föld maradt a múlt év tavaszán parlagon. A pártszervezet ak­kor is határozatot hozott, Ké­kes pedig maghiányra hivat­kozott. Magot lehetett volna szerezni, Kékes azonban nem kért. Székesén harminc má­zsás kukoricatermést törtek tavaly, ennyi a parlagon ma­radt 33 holdon is megtermett volna. Ez összesen 990 mázsa, aminek értéke 240 forintos sza­tagnak, hatvanötezer a cso­portnak. A pártszervezet több esetben határozatot hozott az állatte­nyésztés fejlesztésére. És mit tett Kékes? Utasítására hathó­napos süldőket fedeztettek vér rokon állományból! Gyenge és korcs malacok születtek, ame­lyek majdnem mind elpusztul­tak. A megmaradókat hizla­lásra fogták, közöttük tíz kiló­sakat is(!) V rkolcsi vetkezetnek okozott erkölcsi és politikai kárt? Kékes el­nöksége alatt nem merték fel­vételüket kérni az egyéni pa­rasztok, mert Kékes visszauta­sította őket. „Be sem engedett minket, középparasztokat a termelőszövetkezetbe, — mon­dotta Vörös Sándor. — Kiírat­ta a táblára, hogy „idegenek­nek tilos a bemenet’*. Hát le­het ilyet a termelőszövetkezet­ben kiírni?.. Kékes látja, hogy üzelmei­Kéhes I a „kisebb“ üzleteket nek véget vetnek és felelnie ....... sem vetette meg. El- kell az elherdált százezrekért ad ta a csoport világvevő rá- — ezért veréssel fenyegette dióját, hazavitt két hízót, né- Porkoláb József elvtársat, a hány heti hizlalás után érté- községi pártbizottság titkárát, kesítette és zsebrevágta a Csányi Mihály és Peteli János pénzt. Még sorolhatnánk a egyéni parasztokat megveret- kárt, amit Kékes okozott a tsz- te ivótársaival. Fél a falutól, nek, de ha figyelembe vesszük ezért cimborái nélkül már az a kenderen elvesztett 23 500 utcára sem mer lépni, forintot, a parlagföld miatt el- Jogosan kérdezhetik: miért kótyavetyélt 237 600 forintot, a nem zárta ki a Kékes-klikket dohányon elveszített kerek a pártszervezet, mit tett rom- 65 000 forintot, így is 326 100 boló munkájuk megakadályo- forinttal kell számolnunk, zásáért. — A pártszervezet két- amelyből egy tagra éppen öt- ségkívül felismerte a veszélyt ezer forint jutott volna! 45 000- és intézkedett. A zárszámadás rés passzívával zárt a Petőfi előtti taggyűlésen a leitatott tsz, közben 281 000 forintos ak- és felbérelt Szabó Antal és tá- badpiäci árban számítva tívája lehetett volna, húszon- m0gatói izgatásai ellenére is 237 600 forint — 3 655 forint hét forintos értéket osztottak úgy határoztak, hogy munka­munkaegységenként, amiből 40 egységenként két kiló kukori- forint lehetett volna, ha... cát hagynak bent az állatok Ha Kékes kártevéseit meg- takarmányozására. A pártbi- akadályozzák. zottság és pártszervezet javas­Számokat soroltunk fel, a latára nem sóikkal később le- Kékes-féle klikk okozta kárt, váltották Kékest elnöki tiszt- azonban nem lehet számokban ségéről... (Jellemző a falu kifejezni. Vagy ki lehet-e fe- hangulatára: leváltása után jezni pénzben a megsértett tíz, azóta pedig újabb öt tag«?1 asszonyok fájdalmát, a párt- erősödött a terme’ős-'övctk'' szervezetnek és a termelőszö- zet.) Szépek ezek az eredmé­egy tagnak. 33,6 mázsa dohány termett a termelőszövetkezet három hold ján, 85—90 000 forintot vártak érte. Kékes még többet akart, összekeverte hát az első osz­tályút a többivel. Az államot persze nem lehetett becsapni, a dohányt leértékelték és csak 21 000 forintot fizettek érte. Ezer forint veszteség egy egy Fekete József kikémlelt a földművesszövetkezet szesz­főzdéjének ablakán és visz- szaszólt a homályban matató embernek: — Te Gyula! Itt is jön egy tag. Kinyilt a nehéz ajtó és be­lépett Bódis István. Az utol­só szavak megütötték a fü­lét. — Milyen tagról beszéltél? — Hát tsz-tagról. Szövet­kezetét alakítunk Szentlász- lón nemsokára. Remélem, te is belépsz közénk? — Én aztán nem — vála­szolta Bódis és meg volt győ­ződve, hogy véleményét egy­hamar nem változtatja meg. Néhány nap múlva eluta­zott apósához Nyíregyházára. Ott is a tsz-ről beszéltek. — Apósa meg is kérdezte: — Hát te fiam? Nem lépsz be? — Én még gondolkodom... Aligha. Itthon a földművesszövet­kezet ügyvezetője azzal fo­gadta/ hogy tsz van alakuló­ban a községben, de igen gyengék és nem tudnak öt­ről a hatra vergődni. — A felvidékieknek kell megpróbálni a tsz-alakítást.. Akkor nekik is könnyebben megy. Rád vártunk. Éppen őrá? Hát majd meg­látjuk, ha csak tőle függ. Maga se hitte, hogy foganat­ja lesz, amikor sorra járták a földművesszövetkezeti ta­gokat. Menjünk csak —gon­dolta, — hisz se nem veszít, se nem nyer, csak megtudja, mi a véleménye másoknak a szövetkezetről. Járták a házakat — aznap vagy tizenöt helyen megfor­dultak — és beszéltek a tsz- ről. Eleinte csak az ügyvezető beszélt, később megjött az ő hangja is. Nem ment símán! Molná- réknál, Holinkáéknál bizony sokáig elüldögéltek. Németh Gyula felesége elsírta magát, amikor a férje aláírta a belé­pési nyilatkozatot. (S ma? Azt mondja: „Én beszéltem rá Gyulát, ne gondolkodjék már annyit, hanem írja alá.) Másnap hitetlenkedve fo­gadta a tanácselnök Frojda Vendelt: — Hát befűttethetek — mondta, — ha éppen akarod, de úgysem lesz abból sem­mi. Estére megváltozott a vé­leménye. A tanácsteremben ültek mindazok, akiknél va­sárnap Bódisék jártak, de ott _ voltak a másik, alakulóban lévő tsz tagjai is. Húsz csa­nydk, de nagyon kevesek és kezdetiek. Kezdetiek azért is, mert a járási pártbizottság sem adott megfelelő segítséget és bátorítást. Csak az utóbbi idő­ben vizsgálta meg tüzetesen a dolgot. A községi pártbizottság segí­tette ugyan a pártvezetőséget, de ez kevésnek bizonyult. Nem szabad lebecsülni a klikk ere­jét, tíztagú pártszervezetben három olyan elem van, akik mindenkit veréssel fenyeget­nek. A másik hét kommunis­ta azonban még így is erősebb lehetett volna, ha a tíz tagból tavaly is, meg az idén is nem­csak három jár pártoktatásra, hanem mind. Képzettebbek, tisztábban látók lettek volna. A marxizmus-leninizmus alap­jai tanfolyamon most az osz­tályharcról tanulnak, a múlt évben is tanultak róla, — na­gyon jól fel lehetett volna használni a tanultakat... Az sem kétséges, I hogy ————“~Kékes távozása után megnyugszik a falu, erősödik a pártszervezet, a termelőszövetkezet és job­ban megy a munka. Mégis helytelen lenne a Kékes-ügy felett napirendre térni. Ko­moly tanulságokat szolgálta­tott. Az egyik: úgy őrizzék pártszervezetük egységét és tisztaságát, mint a szemük fé­nyét, ne tűrjék meg a klikke­ket. A másik: minden pártta­got és tagjelöltet be kell vonni a pártoktatásba, mert a kép­zett kommunista erősebb és sohasem fogja eltűrni a Kékes­'•'c emberek garázdálkodásait Iád 31 taggal elhatározta az* nap este, hogy ezentúl közö­sen gazdálkodnak. Másnap már az alakuló gyűlést is megtartották és elnöknek azt a Bódis Istvánt választották meg, aki nemrég kereken ki­jelentette: ő pedig nem lesz ‘s-Mag. A szervezés, a meggyőző beszé'getés nem ért véget azon az alakuló gyűlésen. Forró János, a községi ital­bolt vezetője az apósával vi­tatkozik esténként. Novotni István azonban egyre csak azt mondja: — Fiam! Én nepw^n évig cseléd voltam gróf Zichy Domonkos birtokán Vé'ue a demokrácia adott öt ho'd föl­det. Hát gazdálkodom a ma­iamén. Nehezen érti meg, hogy mint szövetkezeti tag is a magáéban gazdálkodik, csak­hogy könnyebben és sokkal jövedelmezőbben. Nem kell öregségére zsákolnia, aratnia találnak számára könnyebb munkát. A nehezét meg el­végzi a gép. Vagy ott van Kiefer Jó­zsef. Hányszor em'eaette már, hogy belép. Jobb is vol­na, csak..: — Ne lenne a két jó lo­vam. .. Azokat sajnálom. Pedig egyre mondja neki Forró János, hogy a tsz-ben 21 lova és négy csikója lesz. Mindegyiket akkor fogja be, amikor szüksége van rá és ott is gondozhatja a lovait, ha beosztják kocsisnak. — Emiatt ugyan kár távolma­radnia a szövetkezettől. Másképpen is segít a föld­művesszövetkezet a Rákóczi szövetkezetnek. Eddig már adott egy kukoricamorzso- lót, csigatriőrt és két vetőpé- pet. Most arról beszélgetnek, mi legyen a szeszfőzdével? Átvegye azt is a termelőszö­vetkezet? Egy percet sem gondolkodnának, ha a tagok között lenne Fekete Józsi bácsi. Remé’ik, nem sokáig kell rá várniok. A helyi pártszervezet, a ta­nács és a földművesszövef ke­zet jó szervezéssel számbeli­leg is erősíti a fiatal szövet­kezetét. A megalakulás óta 34 családra szaporodott a tsz és 54 tagja van. S egyálta­lán nem látszik lehetetlen­nek, hogy hamarosan meg­kezdi működését az alakuló­ban lévő második termelő- szövetkezet is. J. B. Magyar László A szerkesztőség postájából Állatorvos! kapott Vásár osdombó Vásárosdornbón a községi ta­nács kezdeményezésére vízte­lenítették az utcák nagy ré­szét. Az Árpád utca lakói is hozzáfogtak utcájuk víztelení­téséhez és társad almi munká­val már meg is ásták a vízle­vezető árkokat. Ugyancsak tár­sadalmi munkával az egész község bevonásával víztelení­tettünk egy rétet is, amely ed­dig kihasználatlan volt. Teljesült a vásároséomibói ® k régi vágya is — mivel a sásdi járás egyik állattenyésztésben iegélenjáróbb községe, — ál­latorvost kaptunk. SABACZ JENŐ v. b. titkár Visszatérő jelenség hogy szombaton és vasárnap gyenge a gázszolgáltatás a Semmelweis utcában és kör­nyékén. Telefonon megkér­deztem a Kokszműveket és azt a felvilágosítást kaptam, hogy a Gázmüveknek elegen­dő gáz áll rendelkezésre. — Akkor miért nem adnak ele­gendő gázt a háztartások­nak? Erre a kérdésre vár­tam feleletet, de hasztalanul tárcsáztam a Gázmüveket, senki sem felelt a kérdésre. Azt kérjük a Gázmüvektől, mivel a dolgozó nők szombat délután és vasárnap érnek rá a háztartási munkák el­végzésére, adjanak elegendő "ázt szombaton és vasárnap is. DR. KOMONDY ANDOK

Next

/
Thumbnails
Contents